Új Néplap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-18 / 42. szám

1995. február 18., szombat 7. oldal Az Új Néplap Abonyban A jó pásztor, aki szereti nyáját Kétszáznegyvenkilenc évre tekint vissza a református gyü­lekezet a településen. Kicsiny volt mindig a létszámuk, mint ahogyan most is az. Összesen kétszáz egyházfenntartót számlálnak. A jelenlegi lelkész Fábián Zoltán, aki 1987-ben került Abonyba. A sárospataki szüle­tésű, 44 éves lelkész 1975-ben, Vezsenyen kezdte a lelkipász­tori szolgálatot; a kicsiny gyü­lekezethez mind a mai napig hűségesen visszajár. Amikor Zoltán ide került, egy süllyedő hajó kapitánysá­gára vállalkozott. Egy peres ügy miatt pénzügyileg „lerob­bant” gyülekezetét vett át előd­jétől. A jogtalan sírkőeladá­sokból származó kár 1 millió forintot tett ki, amit vissza kel­lett fizetni. A gyülekezetnek saját erejéből kellett kiizzadnia ezt a pénzt, de sikerült. Sőt! A megpróbáltatás hit- beni erőt adott a reformátu­soknak. így vált lehetővé, hogy a 2. világháborúban elvitt templomi harangot pótolni tudták, főleg a hívek adomá­nyaiból. Ezután a temetői rava­talozót és magát a temetőt is rendbe hozták. Ezt tették a 209 éves templom mennyezetével és külsejével is. És még mindig nincsen vége. Lehetőség adódott, hogy a toronyba zenélő órát helyez­zenek. A hívek már-már anyagi erejükön felül adakoz­tak erre a célra. Mindez meg­érte, mert a zenélő óra a város érdekessége, naponta többször is megszólal. Szintén a lelkész úr nevéhez fűződik, hogy az eddig a helységben szolgált lelkipásztorok névsorát a templomban egy márványtáb­Hittanórán a gyermekekkel Ián örökítették meg az utókor­nak. Örvendetes, hogy mind­eközben az orgonát is fel tud­ták újítani. Zoltán lelkes hitoktatói munkát végez a fiatalság köré­ben. Még a ’80-as évek végén, de a rendszerváltozás előtt a József Attila Nevelőotthonban hitoktatást tartott. Többek kö­zött a 723-as számú Abonyi Lajos Cserkészcsapatot is ő szervezte meg, amiért 1993-ban Szacsvay Imre-díjat vehetett át Budapesten. A 18 tagú csapatnak nemrégiben alakították ki a cserkészott­hont, a visszakapott volt egy­házi ingatlanban. Itt jegyzi meg a lelkész, hogy nagyon elégedett az önkormányzat hozzáállásával, minthogy a volt egyházi ingatlanok tulaj­doni helyzete mintaszerűen rendeződött. A nevelőotthoni hitoktatás mellett két éve a 2-es számú óvodában is végez hitoktatást, ökumenikus szellemben. A hét számos napján foglalkozik a gyermekekkel. Ugyanakkor erkölcstant is oktat a Gyulai Gaál Miklós iskolában, feleke­zeti hovatartozás tekintete nél­kül. Főként az ünnepeket ve­szik sorra, hogy mit is jelent az advent, a karácsony, a böjt, a húsvét, a passió. - Tulajdon­képpen a gyermekek a hitélet elsajátításával odahaza misz- sziót végeznek szüleik körében - mondja Zoltán. A sor még mindig nem tel­jes. Minthogy a római katoli­kus és a református egyház között a városban nagyon jó a kapcsolat, mintegy testvéri, ezért nagyon büszkék arra, hogy ökumenikus szolgálatot végez együtt a két felekezet, így nem csoda, hogy mostan­ság egy szenior klub és az ökumenikus baráti társaság létrejöttén fáradoznak. Ezek alapján épül fel egy ökumeni­kus énekkar is, mely húsvét előtt már be is mutatkozik, „Kiköltözött” Abonyba Csendes környék, szép házak, gondozott még az utca is. Egy kertben tábla, amely a járó­kelőknek hirdeti, itt tűzoltó készülékeket javítanak. alakította a Horizont Bt.-t, ami már több lábon áll. Egy véletlen folytán megbízást kapott, egy - a puritánságáról közismert, orosz gyártmányú - UAZ terep­járó „kibélelésére”. Reméli, A vállalkozó Mihályi József. Harminckét éves, eredeti szak­mája karosszérialakatos. Egy­kor az Afitnál kezdte, majd el­ment a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ-hez tűzoltókészülék-el- lenőmek. Rájött, a készüléke­ket maga is javíthatná. Elvé­gezte a szükséges tanfolyamot, és ismét váltott: 1988 óta a ké­szülékjavításból tartja fenn csa­ládját. Három alkalmazottal dolgozik. Nagy területet jár be: Budapesttől Békéscsabán, Kecskeméten át Debrecenig. Ha hiszik, ha nem, Debrecen­ben is van tűzoltókészülék-ja- vító, de ő még nála is olcsóbban vállalja a munkát. Annak elle­nére, hogy a fuvarköltséget sem számolja fel! Ez az ő titka, ezért bízzák meg sokan. Mindenesetre nehéz küzde­lem ez, hiszen van konkuren­cia. Évente mégis ezren felüli az általa megvizsgált készülé­kek száma. Idén aztán kissé hűtlen lett a tűzoltó készülékekhez. Meg­József az „előkészített” terepjáróval; a meglehetősen igénytelen belsejű jármű szép kárpitozást kap, ami után min­den bizonnyal már komfortosabb - kimondjuk: európaibb - lesz Ebben a műhelyben ellenőrzik a tűzoltó készülékeket lesz ennek a munkának még folytatása. A bt. több tevékenységre ka­pott engedélyt, ezt kihasználva használtautó-telepet nyitnak - másodikként a városban -, ta­lán még az év végén a Mária Terézia utcában. Lesz ott egy 300 négyzetméteres műhely, ahova kiköltözteik a készülék­javítást, és ismét lesz karosszé­riajavítás is. Nem lehet szó nélkül hagyni Józsefék házát. A Szemere Ber­talan utcai ház ugyanis nem akármilyen építmény. Petőfi Sándor testvére, Petőfi István feleségének, Gaylhoffer Antó­niának egykori lakhelyében él­nek, azt vették meg. Nagy ál­dozatok árán sikerült felújítani, de megérte, mert csodaszép lett. Egyébként a porta is a ház­hoz igazodik, nagyon szépen rendben tartott, minden a he­lyén van. Nos, ide jött, ide költözött aztán feleségével - honnan, ha nem Szolnokról. Nyolcadik éve abonyiak. Az odalt írta és a fotókat készítette: Tóth András Négercsók Még jó, hogy maradt valami az Új Világ Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Szövetkezet­ből. Az elnök-igazgató, Mihályi József elmondása szerint eddig sem volt nagy szövetkezet, de most még kisebb lett. Eddig ugyanis az 1800 hektár helyett mindössze 700 hektárnyi terü­leten gazdálkodhatnak. Ebből a tagok, a részarány-tulajdono­sok 350-et használnak, míg ugyancsak 350-et visszaadtak bérletbe. Az 1100 hektár rész­ben kárpótlásra, részben pedig egy új szövetkezet kiválásával ment el. Az egyik 350 hektárra búzát és kukoricát vetnek, míg a másikon a búzát, kukoricát, tököt, cukorrépát, paradicso­mot, sárgarépát, paprikát, do­hányt, mákot termesztenek. Egykor, a ’70-es években kétszázan, kétszázötvenen is dolgoztak itt, ma kilencvenen maradtak. - Családias a légkör - mondja találóan az elnök. Nem is a föld a lényeg a szö­vetkezet életében, hanem az élelmiszer-ipari tevékenység. Köztudott, hogy a szövetkezet­ben gyártják az ismert Néger­csókot, az Abonettet, a Gofrit és még számos édességet. 1980-ban építették az első üzemcsarnokot. A bővítés 1986-ig tartott. Az elmúlt években csak kisebb fejlesz­tésre futotta erejükből. A szö­vetkezet árbevételének 75-80 százalékát adta és adja ez az ágazat. Ahogyan az országban min­denre kevesebb pénzt költenek az emberek, úgy az ő terméke­ikből is kevesebb fogy. Szá­mukra is kedvezőtlenül hatott a nyugati termékek beözönlése is. Nem is mindig dolgoznak, raktárra nem termelhetnek. En­nek ellenére szeretnének egy ostyasütő gépet venni, hogy az alapanyag-ellátás biztosítva le­gyen. Ezenkívül exportlehető­ség után is néznek. Az elmúlt éveket átvészelték, talpon maradtak. Remélhetőleg idén már kisebb beruházásra is tudnak pénzt áldozni. A legfon­tosabb az ivóvízellátás biztosí­tása lenne, hiszen saját kútjaik lassan elapadnak. Ezért a városi vízhálózatra szeretnének rácsat­lakozni. Nem maradnak újság nélkül! Nemrégiben felfüggesztette tevékenységét a Pest Megyei Hírlap és a,Pest Megyei Hírek is. Úgy tűnhet, helyi, regoinális napilap nélkül maradt a város, csak országos napilapokat járathat a tájé­kozódásra éhes polgár. Csakhogy az országos napilapok ritkán írnak Abonyról, sőt! Ezen a helyzeten segít lapunk, az Új Néplap. Újságunk már eddig is sokat foglalkozott abonyi témákkal - sok abonyi polgár fizette elő eddig is az Új Néplapot. Saját terjesztőnk révén pedig már hajnalban eljut az Olvasókhoz lapunk. Abony, ha közigazgatásilag nem is, minden másban temérdek szállal kötődik Szolnokhoz. A két település mindig is egymás vonzásában élt, hiába választotta el őket a megyehatár. Szolno­kiak költöztek a település szép, csendes utcáinak házaiba, ugyanakkor abonyiak százai keresik mindennapi kenyerüket Szolnok munkahelyein. Egymás iránti vonzódásunk tehát nem mai keletű, és minden bizonnyal ebből fakad egymás iránti ér­deklődésünk is. Azt szeretnénk, ha minél többen olvasnák Abonyban az Új Néplapot, azt az újságot, amely minden eddigi­nél többet foglalkozik a település életével, fejlődésének, dolgos polgárainak bemutatásával. Abony - általunk - nem marad helyi lap nélkül! Ha a Kedves Olvasó elő kíván fizetni lapunkra, ezt máris megteheti. Mai lapszámunk 13-14. oldalán ugyanis talál egy megrendelőlapot, amelyet bérmentesen visszaküldve, külön­böző időszakokra fizethet elő az Új Néplapra. Érdemes, mert előfizetve olcsóbb! Iparos akart lenni A városban - és környékén is - sokan ismerik Kazinczy An- dorné cukrászdáját. Sok-sok fi­nomság készül nála, nem csoda, ha szinte egymás kezébe adják a kis bolt kilincsét a vá­sárlók. Mártika néni eredetileg fod­rász akart lenni, de az orvos et­től eltanácsolta. Mindenképpen valami iparos szeretett volna lenni, hiszen az apja is az volt: hentes és mészáros, ahogyan a bátyja is az. Ennél azért nőie­sebb szakmát választott. Budatétényben végzett az úgynevezett „szövös” iskolá­ban. 1960 óta tevékenykedik a szakmában. Eleinte a szövetke­zet cukrászatánál dolgozott, addig, míg a Dél-Pest Megyei ÁFÉSZ át nem vette őket. 1991-ig volt egy helyen; a tanu­lótól a vezetőig megjárta a ranglétrát. 1991-ben felszámol­ták a cukrászatot. Előrelátó módon azonban odahaza már 10 éve elkezdték építeni a műhelyt. Mire meg­szűnt a munkahelye, az is fel­épült. Itt folytatta tovább. Mártika néni nagyon kényes jó hírére. Viszonteladóknak nem szállít. Úgy nem adja el az édességet, ha kiszállítás után még három nap múlva is árul­ják, lerontva a minőséget. Tőle csak úgy vehet bárki - nagy té­telben is -, ha még aznap el­fogy a süteménye. No, erre nem lehet panasza. Most éppen a napközi otthonnak nyolcszáz minyont készít; el is fogy még aznap mind egy darabig. Ugyanígy vacsorákra, lako­Kazinczy Andorné dalmakra is sütnek. Viszik is az édességet, mint a cukrot. A 48 négyzetméteres mű­helyben Mártika néni mellett egy segéd és öt tanuló dolgozik. Legkeresettebb termékeik a ré­tes jellegű sütemények és a krémesek. Reggelente fél ötkor kezd, és este hatig dolgozik. Finomságaik árával mérték­kel bánnak. Egyre jobban meg­érzik a vásárlóerő romlását. Sajnos az alapanyag- és az energiaárak is nagyon felmen­tek. Példát is mond erre:- Amikor nyitottunk, egy ischler 7 forint volt, most 15. Úgyhogy azóta sem emeltem a haszonkulcson. Vagyis ez mind a nyersanyagár emelkedéséből van. Ezt el se hiszi senki. Sok­szor én magam se - mondja. Keresett a tégla Korszerű technológiával dolgoznak Hatvan éve van Abonyban tég­lagyártás. A gyár a mezőtúri központú Alföldi Téglaipari Kft.-hez (Altek) tartozik, amelynek sokfelé van még üzeme. Az abonyi jelenleg tel­jesítményben a második legna­gyobb, a sorban a karcagiak előzik meg őket. A mostani, korszerű üzem 15 éves múltra tekint vissza. 1980-ban fejeződött be ugyanis az a beruházás, ami a már meg­levő, korszerű alagútkemencé- hez párosította a korszerű ki­egészítő technológiai berende­zéseket - tudjuk meg Nagy András igazgatótól. Húsz évre elegendő alap­anyaggal rendelkezik a gyár, de még ezen kívül is van bányá­szati lehetőségük. Kell is az alapanyag, mert kell a tégla is. A hatvan dolgozó két műszak­ban gyártja az építkezések leg­főbb alapanyagát. A kereslet fo­lyamatosan nő. A szokásos nagyjavítás nem­régen fejeződött be, a napokban indulj újra a termelés. A tava­lyihoz képest az idén több tég­lát terveznek eladni. Hétféle téglát gyártanak, a kisméretűtől a nagyon jó „hőfogó” Thermo- tonig. Ezt csak itt állítják elő az országban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom