Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-28 / 24. szám

8. oldal Kulturális Panoráma 1995. január 28., szombat Csak annyi tananyag, amennyi elsajátítható Nyitott és rugalmas tanterv Hosszúra nyúlt előéletének új korszakába lépett a Nemzeti Alaptanterv, azaz, ahogy már az egész ország - aprók és na­gyok - ismerik, NAT. Ügy tűnik, hogy a január közepén be­mutatott legújabb tervezettel elnyerte végső formáját. Mert tucatnyi elődjét többfordulós viták és átírások után sem fo­gadta el a pedagógustársadalom. Az átdolgozott tevezetről dr. Báthory Zoltán egyetemi tanárral, a Művelődési és Közokta­tási Minisztérium helyettes államtitkárával beszélgettünk.- Ünnepélyes pillanat volt számomra a legújabb tervezet bemutatása, hiszen én a kezde­tektől fogva dolgozom a tan­terven. 1989 nyarán három kollégámmal javasoltuk egy új tanterv készítését. Már akkor az úgynevezett kétpólusú ter­vezetet találtuk a legmegfele­lőbbnek az oktatási rendszer számára. Ez azt jelentette, hogy a tanterv egyik fele álta­lános, minden oktatási intéz­ményre érvényes feladatokat határozzon meg, míg másik felét maguk, az iskolák alakít­sák.- Végül is úgy tűnik, a jelen­legi, a legújabb változat meg­valósította az eredeti célokat.- Valóban, és ez nem vélet­len. Külföldi példák is bizo­nyítják, hogy a mai, modem oktatásban ez a járható út. Va­gyis az, hogy a tantervek azo­kat a követelményeket hatá­rozzák meg, melyek elősegítik, hogy a közoktatás minden is­kolatípusában az alapvető tar­talmak egységesen és arányo­san érvényesüljenek. Ezzel az oktatás nélkülözhetetlen tar­talmi egységét és az iskolatí­pusok közötti átjárhatóságot hivatott erősíteni, ám a közös alap mellett teret ad az iskolák, a pedagógusok, a tanulók sok­féle, differenciált tevékenysé­gének is.- Miben különbözik a NAT a hagyományos tantervektől?- Elsősorban abban, hogy mindegyik iskolatípusra vo­natkozik: az általános isko­lákra éppúgy, mint a gimnázi­umokra vagy a szakképző in­tézményekre. Másodsorban abban, hogy csak annyi tan­anyagot tartalmaz, amennyit valamennyi iskolában el kell - és el lehet - sajátítani. A har­madik lényeges különbség, hogy az alaptanterv nem hatá­rozza meg a kötelező tantár­gyakat, csak a kötelező isme­retköröket: és az egyes terüle­tekre vonatkozó pontos óra­számokat sem, csupán a mű­veltségi területek közötti ará­nyokat. Ezért az iskoláknak nagy mozgásterük van egyéni arculatuk kialakításában, a szü­lőknek pedig, miután megis­merik az iskola helyi program­ját és tantervét, az iskolavá­lasztásban.- Nem kapnak ezzel az isko­lák túlságosan nagy szabadsá­got?- Valóban nagy rugalmas­ságot biztosít a tanterv, de ta­pasztaltuk, hogy nem minden tantestület óhajt élni vele. Jó néhány intézmény, például az alternatív iskolák, már eddig is beépítették oktatási tervükbe egyéni sajátosságaikat, de lesznek iskolák, amelyek az új tanterv nyitottságát nem fogják igényelni. Az ilyenek számára megfelelő segédanyagokat, mintatanterveket biztosítunk.- A NAT mostani bemutatá­sakor Fodor Gábor miniszter úr elárulta az oktatási straté­giáját, mely szerint 2000-re szeretnék elérni, hogy minden négy középiskolás korú gyer­mekből három középiskolában tanuljon. Nem hiú ábránd ez?- Szó sincs róla. A „kimű­velt emberfőkre” igen ngy szükség van. ez a polgárosodás szerves része. Ez cél, és a köz­zétett tervezet is ezt sugallja, vagyis, hogy a magyar oktatá­sügy új korszakába lépjen. Korszakzáró ez terv, s egyben korszaknyitó is: el kíván sza­kadni az elmúlt évtizedek szi­gorú korlátáitól, s biztonságos keretet kíván adni - hosszú év­tizedekre - a nyugodt, tudato­san építkező iskolai munká­hoz. Egy jól működő demokráci­ában nem vezethet be minden kormány új tantervet, ezért széles megegyezésre van szük­ség. Az alapokban való széles konszenzust fejezi ki a Nem­zeti Alaptanterv kifejezés is, jelezve, hogy a dokumentum a közös nemzeti alapműveltség kialakítására hivatott pedagó­giai követelményeket foglalja magában.- Mi lesz a további menet­rend, mikor léphet életbe a NAT?- Minisztériumunk a követ­kező napokban minden iskolá­hoz, pedagógiai szervezethez, pedagógusképző intézmény­hez és parlamenti politikushoz, valamint az illetékes kisebb­ségi szervezetekhez eljuttatja a tervezetet. Március 15-ig várjuk a vé­leményeket, amelyeket mint­egy két hónapos korrekciós szakasz követ. Ezután kerülhet sor a NAT miniszteri jóváha­gyására, amellyel már életbe is lép a Nemzeti Alaptanterv. Természetesen, megvalósítása több időt vesz majd igénybe, legalább három év szükséges ahhoz, hogy minden iskola kimunkálja egyéni tantervét, s a kettő ötvözetéből adódó ok­tató-nevelő munkát. Sz. H. Aki Mezőtúron volt diák Tamkó Sirató Károlyra emlékezünk Vannak költők, írók is számo­sán, akikkel mostohán bánik az idő, múlásával nevük elhal­ványul, sőt el is tűnik az utó­kor emlékezetéből. Kicsit ez a sorsa Tamkó Sirató Károlynak is, aki jóllehet csak másfél év­tizede távozott az élők sorából, és 90 esztendeje született - mindkettőnek, halálának és születésének januárban az év­fordulója -, de máris csak ke­vesen emlékeznek rá. Igaz, éle­tében sem jutott ki neki a nép­szerűségből; a volt mezőtúri diák, aki Az élet tavaszán címmel első verseit is a tiszán­túli városban adta közre 1921-ben, a ’30-as években megjárva Párizst, megismer­kedvén a költészet modern kí­sérleteivel, az avangarde ha­zai úttörőjét nem fogadta be az irodalmi közvélemény, a háború után pedig modern­sége miatt a jobboldaliság bé­lyegét sütötték rá. Pedig nem volt ő sohasem más, csak Tamkó Sirató Károly. Akinek neve megfakulhatott az idő­ben, de Tengereczky Pál, Dörmögő Dömötör és a töb­biek, a játékos kedvű, gazdag képzeletű költő teremtményei ott élnek ma is elevenen, már-már népdal módjára ter­jedve, nemcsak kisiskolások könyveiben, nemzedékek em­lékezetében is, akik velük együtt nőttek fel. Szürrealiszti- kus költeményeiben nyelvünk friss színei és ízei jelennek meg, s betegsége ellenére is, mely élete végén oly súlyosan gyötörte, mindvégig az életvi­dámság hirdetője: „Örülj, hogy élsz és embernek szület­tél!” - vallotta szenvedélye­sen. Pajkos képzeletének ter­méke az itt közrebocsátott ko­rai verse is, az Esti séta Mező­túron, mely egyben tanúság is más, a túri élményekből táp­lálkozó költeményeivel egye­temben, milyen mély nyomot hagyott az ifjú ember életében a mezőtúri tartózkodás. Ké­sőbb is, már érett férfikorában nemcsak vissza-visszajárt ide, verset is írt, hatalmasat, a fő­téri nagytemplom homlokán olvasható feliratból. Tamkó Sirató Károlyt gyermekversei tették halhatatlanná, a „fel­nőtt-versek” felfedezése még azonban hátra van, értékelé­sük nem történt meg igazán. Bár a gyermekeknek szánt versek javarésze is, ki tudja, gyermekekhez szól-e csupán. Aligha. V. M. Esti séta Mezőtúron Báthory Sándornak Emlékszel Sándor? Nem is régen... még arra jártam tifelétek. Múlt napok. Poros vakulással rétegeződnek rá az évek. Túr sok ákom-bákom utcáján a nap alkony-palástja lógott. S a kapukból kilestek ránk a fitos, csinos kis masamódok. És ahol a kis utca-delták a szeles, fűzfás gátra értek... Emlékszel Sándor?... Sárkányoztak cigányarcú csöpp lármás népek. A Sárkányok!!! - Nézd némelyik vad hajrával feszült az égre!... És némelyik zokogva hullt le valami árva házfedélre... És némelyik... hogyha jól fogták s szépen lehúzták, azt szerette... S némelyiket... - szakadó fékkel a felhős alkony eltemette. Bámultunk... Jaj... Meghűlt sok forró táltos-ige a szívünk alján; pedig már diadallá nőttünk Túr családos-hurrás morajján. Emlékszel?... Felénk bólongattak a fűzfák friss tavaszi díszbe... Emlékszel Sándor?... Este lett...- s göröngyöt dobáltunk a vízbe. Pusztaföldvár, 1924 Budapest, 1978 Népballadák szövött falikárpiton „Szerettelek lánggal, hévvel” Képek Szabó Ilona gobelinművész életéből „Akkor megkérdezték ötét, Te kicsoda vagy?” János evangéli­umának e két sorával kezdődik a Szabó Ilona gobelinművész pályályát bemutató kiállítás Törökszentmiklóson. A kérdésre választ a kiállított képek adnak. Szülőfaluja, Székelykál a Kár­pátokkal néz farkasszemet. Művészetek iránti hajlamát e szép­ségből és családi örökségből merítette. Tárlatvezetése csodálat­tal adózott a magyar kultúra napjának előestéjén a székely és magyar népballadák nyelvezetének, megragadó szépségének.- Azt hiszem, úgy születtem, azzal a hajlammal, hogy érdek­lődtem a természet iránt. A he­gyek vonalát - azt mondják szüleim - hároméves korom óta bámultam. Értetlenül nézték a falusi emberek is. Én az élet minden nehézségét, apró zsenge korom óta a népkölté­szettel oldottam ki magamból. A kiesi dalocskákat nemcsak megtanultam, hanem fölbontot­tam, a szavak mögötti értelmét Előre megrendelték, ki mit sze­retne hallani. Na most a keddi kalácsot mondd, most a baglyot - mondta édesanyám a halál­madárra -, ugye lelkem azzal kezded majd, a bagollyal. Eb­ben nőttünk fel, és a bűvölete bárhol is voltam, elkísért. De nem csak verset mondtunk, ha­nem énekeltünk. A népdalok gyönyörű nyel­vezete engem mindig megba­bonázott. Azt mondja : „Nem Lovamat eloldom, amikor a Hold kel kerestem. Elképzeltem, hogyan borul felleg az erdőre. Sosem csak a betűket láttam, hanem ami mögöttük rejtőzött.- Mi a legkedvesebb emléke Erdélyből?- Marosvásárhely mellett, a hegyek lábánál búvó, kedves, kicsiny falucskában születtem. Azt hiszem, minden szépet ott tanultam. Kisgyerekkorom óta én voltam a család mesélője. Sokszor késő éjjelig mondtam a balladákat, meséket, verseket. átkozlak, ne félj tőlem”, és nem azt, hogy mivel elhagytál, én agyonütlek. Nem. Helyette így szól: „. .. pedig szerettelek na­gyon, szóval azt el nem mond­hatom, szerettelek lánggal, hévvel, gerlemadár szerelmé­vel.” A népköltészetben, a balla­dák, mesék, népdalok világá­ban, mindenhol megjelenik a madár, mint a lélek szimbólu­mainak egyike. A kismadár té­mája a középkori jelképrend­Szabó Hona gobelinművész szerben gyökerezik. Úgy tart­ják, a gerle, ha elveszíti párját, örökké egyedül marad, „...soha zöld ágra nem ül, csak mindél­tig asszura, az nagy bánatnak miatta . ..”. De nem mindig ilyen megbocsátó a szerelem. A halálba táncoltatott lány balla­dájában : „Nem bánom meg­halsz is, világból kimégysz is, Ha enyém nem lettél, másé se lehessél.” A ballada az emberi érzelmek minden poklát és fen­ségét megmutatja.- A szépség iránti fogékony­ság, a művészi hajlam a család minden tagjában benne él?- Azt hiszem, igen. De min­denki másfelé fogódzott. Van szobrászművész a családban és van egy nagynéném, aki szintén gobelint készít. Én soha nem láttam a munkáit, mert nem akartam a hatása alá kerülni. A két kápolna virág történe­tét megrajzolni volt a legne- zebb. Ugyanis a marosvásárhe­lyi kultúrpalota üvegablakára csodálatosan ráfestették. Bor­zasztó sokat szenvedtem, amíg valahogy másképp meg tudtam ragadni mondanivalóját. Egyébként is hónapokba kerül, amíg a balladák lényegét ki­gyöngyözöm magamból.- Mikor készült a legelső gobelin?- Huszonöt éve; 36 évig taní­tottam és közben csodáltam a népköltészet veretes nyelvét, stílusát, igazságát, bölcsessé­gét. Mert tragikus és felemelő egyben. Egyszerre adatik meg élet és halál. Végtelen szomo­rúság árad a népköltészetből. Azt hiszem, én olyan alkat vagyok, hogy borzasztó lent, valahol a mélységekben élek. Amikor elkészül egy kárpit és két három napig mást csinálok, akkor látom, milyen könnyedén élnek mások, és akkor érzem, milyen hőfokon élek én.-tbg- Fotó: I. L. A legjobb férfi filmszínész 1994-ben Woyzeck: Kovács Lajos Hagyomány évtizedek óta, a filmes újságírók, kritikusok mérlegre teszik év elején az elmúlt esztendőben bemutatott filmeket, és egyben díjazzák is a legjobbakat. Ez történt most is az újságírók szakmai testüle­tében, ahol is - ha summázni lehet - megállapíttatott: a ma­gyar film, ha válságos korsza­kát éli is, ha hiányzik belőle továbbra is a közönséget vonzó játékfilm, netán a vígjá­ték, azért nincsen hiány kísér­letező kedvben, a vizuális nyelv megújítására, gazdagítá­sára születtek érdemleges vál­lalkozások is. Például, bizo­nyára értékként maradhat majd meg a többórás, hosszúsága miatt így bizony mozivetítésre kevésbé alkalmas Sátántangó, Tarr Béla filmje, és még in­kább az elmúlt évben bemuta­tott Woyzeck, Szász János al­kotása, amelynek képi világa oly erőteljes - fekete-fehérben készült -, hogy tökéletesen ké­pes kifejezni a történet drámai­ságát, tragikumát (a közel­múltban a televízióban is lát­ható volt). Nem véletlen, Máthé Tibor kapta érte és más filmek fotografálásáért ezúttal a legjobb operatőrnek járó dí­jat. És a színészi teljesítmény is itt mutatkozott meg a leg­Kovács Lajos magasabb fokon, a címszere­pet alakító Kovács Lajosnak (akit jelenleg is szerződés köt a Szigligeti Színházhoz) méltán ítélte oda a testület a legjobb férfi színésznek járó díjat. így immár itthon is, nemcsak kül­földön jutott ki számára az el­ismerés, ugyanis alakításáért már szerzett fesztiváldíjat. A kiszolgáltatott kisembert, aki­ben lassan gyűlik a méreg, s aki végül gyilkol ostobán, hite­lesen állítja elénk, szerepét nem játssza, hanem éli. Ránk villanó tekintetétől nehéz sza­badulni. Szerep és színésze­gyéniség tökéletes találkozása ez. Az említettek ellenére mégis Grunwalsky Ferenc Ut- rius című munkája lett az el­múlt év legjobb magyar filmje, nemcsak művészi értéke foly­tán, azért is, mert egyszerű technikával, minimális költsé­gekkel sikerült igazi mozit lét­rehoznia, ami manapság ugyancsak erénynek számít. A legjobb első film díját Szeder­kényi Júlia munkája, a Parami- chac című játékfilm kapta. És minthogy ezúttal a tévé­játékok együtt mérettettek meg a játékfilmekkel, közülük a Száműzöttek, a Petényi-Gyön- gyössy és Achwiediani színes riportfilmje részesült díjban, továbbá a legjobb színésznői díjat is egy televíziós játékban nyújtott teljesítményéért Cso­mós Mari kapta, a tévéjáték címe: Változó felhőzet. Külön­leges színészi díj a Herskó Já­nosé, aki a Kisvakond című filmben egy női szerepet for­mált meg, s ezzel a legjobb ka­rakteres alakítást nyújtotta. Filmek, díjak, színészek - az elismerésről szóló okleveleket az említettek és más díjazottak tegnap vették át az újságírók központi székházában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom