Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-28 / 24. szám
A király meztelen Andersen örök érvényű meséje jut sokszor eszembe, amikor valamit nem mondunk ki, nem teszünk szóvá, ami pedig nyilvánvaló számunkra. Hallgatunk, mert nem szólnak a többiek sem. Idővel elbizonytalanodunk, kezdjük úgy érezni, tévedtünk. Nem hiszünk a szemünknek, nem hiszünk a fülünknek. Lehetetlennek tartjuk, hogy ha mindenki egyféleképpen ítél meg valamit, csak nekünk más a nézőpontunk, a miénk a helyes. Olyan is előfordul, hogy tudván tudjuk, nekünk van igazunk, de élettapasztalatunk már megismertetett bennünket ama bizonyos széllel, amely ellen ugye nem lehet... Ha már egy mesével kezdtem, hadd folytassam azzal. Egy bohókás és szomorkás történettel egy emberről, aki szép hazánk egyik kisvárosában él, józan, törvénytisztelő állampolgárként. Van egy kis lakása, szolid berendezésű, ízléses otthon. Van felesége, két gyermeke és egy állása. Gondja-baja csak annyi, mint mindenki másnak - sok a fizetnivaló és kevés a bér. De mint oly sokan, akik hasonló problémával küzdenek, ő is megoldja hónapról hónapra valahogy. Csak ez az örök kétség ne motozna ott belül az agytekervényei- ben: vajh’ mi lesz, ha egyszer elcsapja egy figyelmetlen autós a zebrán, vagy haszontalan vakbele lyukad ki, és hónapokig nyomhatja az ágyat a kórházban? Akkor vajon hogyan, miből él meg a kis család, míg hosszú hetek múltán megérkezik a táppénz, az alig elég fizetés töredéke? Annyi könyv foglalkozik a „PLB”-vel manapság. Azt állítják ezek a nélkülözhetetlen kiadványok, hogy a „pozitív lelki beállítottság” felér egy csodával, csak használni kell. így hát hősünk megpróbál mindent, hogy nap nap után a „PLB” medrében maradjon, és elűzzön elméjéből minden kétséget, negatív sugallatot. Küszködik derekasan, és várja a nagy áttörést, amikor jutalmul nyakába szakad a csoda, mondjuk felkél egy második nap az égen, ezzel párhuzamosan ötezresek hullonganak az égből, és egyszeriben, végérvényesen megoldódik minden nehézsége. Ebben az örömteli várakozásban telnek napjai, s hogy jobban múlassa az időt, művészettörténeti könyveket olvas, és szép kisplasztikákkal veszi körül magát. Mindig ott van, ha fotó-, festmény- vagy szoborkiállítás nyílik valahol, és persze el nem maradna az olyan eseményekről sem, amikor városában szobrot avatnak. Ilyenkor érdeklődéssel szemléli napokon át, ahogy a műalkotás leendő helyét kialakítják a szakemberek, méricskélnek, alapoznak a talapzatnak. Történt egyszer, hogy ismét figyelte egy szobor felállításának előmunkálatait, s miközben ott járt-kelt a munkások között, egyre azon töprengett, hogyan fog a kijelölt térben mutatni a szobor. Úgy érezte, nem elég tágas számára a hely, nem lesz itt levegője. A házak, a növényzet sűrűsége miatt nem tud majd atmoszférát teremteni magának. Sőt, még az is kérdéses, elfér-e egyáltalán. Alig várta a leleplezés napját, hogy kétségeire végre választ kapjon. Ő is ott szorongott a többiek között, amikor egy szép napsütéses napon sor került a nagy eseményre. Lehullott a fehér anyag, s a szobor ott állt teljes pompájában. Egy pillanatig úgy tűnt, mintha az emberek felhördültek volna. Mintha a csalódottság moraja futott volna végig a sorokon. De aztán helyreállt a rend, mindenki fegyelmezetten vett részt az ünnepségen. Emberünk is erőt vett magán, hogy ne kiáltson fel: „De hisz ez rettenetes!” Néma maradt, kívül nem látszott rajta semmi, csak a fejében zúgtak a méltatlankodó gondolatok: „A nagy államférfi megmintázva úgy néz ki, akár egy vézna ólomkatona.. . Mint egy uniformisba bújtatott gyerek... Mit akar egyáltalán kifejezni? ... Milyen eszmét testesít meg? ... Ha ránéz valaki, nem emelkedettség lesz úrrá rajta, hanem valamiféle szomorúság .. . ennyi? . . . Történelmünk hőseinek anyagból, szellemből, figyelemből ennyi dukál? ...” Kétségbeesetten körülnézett, várta, hogy valaki végre hangot ad az igazságnak, mint a kisgyermek az Andersen-mesében. De az ajkak csukva maradtak, és ő sem mert szólni. Tizenöt évi munka után befejeződött a firenzei dóm kupolájának a restaurálása. Régi fényében csillog az Utolsó ítélet freskó. A látogatók liften tekinthetik meg közelről a csodálatos reneszánsz alkotást. Amikor Michelangelo meglátta a dóm kupoláját és az ott lévő freskót, azt mondta, „szebbet fogok ennél alkotni”. így született meg a Sixtusi kápolna. feb-fotó Jogi Jojó Hoppon marad? Az előzőekben elmondtuk, hogy Károly keresetet nyújtott be Zoltán ellen. Havi járadékot követelt tőle arra hivatkozva, hogy a Zoltán által sérelmére elkövetett bántalmazás miatt vált szükségessé leszázaléko- lása. Most pedig lássuk jogászunk véleményét: * * * Baleseti járadékot csak az kérhet, akinek a baleset előtt a keresete magasabb volt, mint a baleset után. Esetünkben a balesetet szenvedett személy jövedelme meghaladja a baleset előtti keresetet, ilyen formában a bíróságnak jogi lehetősége arra nincsen, hogy baleseti járadékot állapítson meg. Ami pedig az ügy nem vagyoni kártérítési részét illeti, a sérülést szenvedett személynek - amennyiben rokkantsága elsősorban korábbi italozó életmódjával összefüggésben került megállapításra - nem sok esélye van, ugyanis azt kellene bizonyítania, hogy rokkantsága az elkövető részéről okozott sérülés miatt következett be, és azzal szoros ok-okozati ösz- szefüggésben áll egészségi állapota. Dr. Mosonyi Csaba Tepsilesen Megtudtuk, mit kavar Iváncsik Imre E hét végén a megyei közgyűlés elnökét kértük meg, hogy kössön kötényt, és készítsen valami finomat, amelynek receptjét szívesen ajánlja kipróbálásra. Talán nem mindenki tudja, hogy Iváncsik Imre szakavatott gombász, s e téren ismereteit 1988 óta folyamatosan gyarapítja. Akkoriban kezdett a családi kirándulások során gombát szedni, és meglepődve tapasztalta, milyen sokféle faj létezik. Csak éppen az volt a baj, hogy nem tudta eldönteni a segédkönyvek fotói alapján, melyik fogyasztható, melyik nem. Ekkor született meg a családjában a döntés, hogy ő bizony végére jár a dolgoknak, igazi értőjévé, ismerőjévé válik e „kalapos” növényeknek. Alapos felkészülés után 1989 októberében Budapesten adott számot tudásáról. Vizsgái után felsőfokú gombaszakértői oklevelet kapott. Feladatának tekintette, hogy ismereteit minél szélesebb körben terjessze. Tanfolyamokat tartott a TIT-nél, különböző művelődési házakban, sőt tudományos kutatásokat folytatott. Főként Szolnok megye gombalelő helyeit tanulmányozta, és az Újszászi Parkerdőben található fajokat. A laikusban az a tudat él, hogy gombászni csak márciusSpecialitásai a gombából készült ételek tói októberig lehet, utána az el- szenderedő természet részeként az erdők-mezők eme finom csemegéi is visszahúzódnak láthatatlan odúkba, föld alatti mélyedésekbe. Pedig gombát egész évben lehet szedni. A legtöbben a csiperkét ismerik, ez igen nagy mennyiségben található, hamar összejön belőle egy kosárra való. De hasonlót lehet elmondani a szegfűgombáról is, amely eső után igen hamar kibújik a földből; az erdőt-mezőt járóknak szinte kínálja magát. Igazi kincs az őzlábgomba, amely nagyobb mérete miatt rántva is, töltve is kitűnő. Mindezek tavaszi-nyári fajták, de a szemfüles túrázó télen is rábukkanhat egy-egy típusukra. Ilyen a „jú- dás füle”, amely kicsinysége miatt önálló fogásként nem gazdaságos, de igen ízletes, ezért remekül „feldobható” vele sokféle étel. Az ízek birodalmába jutva riportalanyom elmondta, hogy szeret ugyan főzni, de erre elfoglaltsága miatt ritkán kerül sor. Általában reggel 7-kor kezdődik a munkaideje, s bizony este 7-8 óra, mire haza tud menni. Főként igazi gombaszezonban igyekszik a fazekak közelébe jutni, és természetesen gombából készült ennivalóval lepi meg a famíliát. Annál finomabb az étel, minél többfajta gombából készül. Jómaga például a pörkölthöz 10-15 félét aprít fel. A kérdésre, hogy szereti-e a család a főztjét, helyeslőén bólogatott: - Feleségem és a három gyerek is örül, ha én forgolódom a konyhában. Ilyenkor kérdés nélkül tudják, gombás étel kerül az asztalra, és az nálunk változatlanul vezeti a ranglistát. Ma egyik kedvencünk receptjét adom meg. GOMBAPÖRKÖLT. Hozzávalók: minél többféle, különböző jellegű gomba, olaj, hagyma, natúr lecsó, pirospaprika, só, bors, kakukkfű, borsostinóru-őrlemény. (Ez a fűszer az azonos nevű gombából készül, mely főként savanyú talajú lucfenyvesekben található. Szárítás után megdarálva ízesítőként használják.) Elkészítés: Az apróra vágott hagymát olajon megpároljuk. Rászórjuk a pirospaprikát, majd a lecsóval néhány percig együtt főzzük. A megmosott és fölszeletelt gombát hozzáadjuk, és addig dinszteljük, amíg sűrű lesz. Mielőtt elkészül, sózzuk, ízlés szerint fűszerezzük. Az étel különlegességét az adja, hogy 10-15 különböző ízű és állagú gomba fogyasztását egyszerre élvezhetjük. A kakukkfű és a borsostinóru-őrlemény pedig a megszokott pörköltektől eltérő, sajátos ízt kölcsönöz ételünknek. Kaporral meghintett tejfölös galuska illik hozzá leginkább. Menyasszonyok iskolája Sok dél-koreai fiatal lány szeretne férjhez menni amerikai katonákhoz, de nyelvi és egyéb akadályok állnak a házasság útjában. Ezeknek a leküzdésére alapították azt az iskolát, amelynek hosszú neve a következő: „Menyasszonyok iskolája koreai nők számára, amely előkészíti őket az amerikai katonákkal való együttélésre”. Minden tanfolyam egy hónapig tart. Jelenleg - írja a Reuter brit hírügynökség tudósítója - huszonhármán tanulnak az iskolában. Átlagos életkoruk 25 év. A tananyag a gyakorlati kérdésektől a legfurcsább problémákig terjed. Megtudják a lányok, hogy milyen az amerikai egészségügyi ellátás, előadások hangzanak el az amerikai történelemről és kultúráról. Megtanítják őket, hogyan kell pénzt felvenni egy amerikai bankban, hogyan kell almatortát készíteni, virágcsokrot kötni és miként illik felöltözni, amikor először jelennek meg amerikai hatóság előtt. Évekkel ezelőtt még olyan egyszerű dolgokra is meg kellett tanítani a koreai lányokat, hogyan ágyazzanak, vagy hogyan használják a porszívót - mondta a brit tudósítónak Yvonne Park, a menyasszonyok iskolájának igazgatója. Ma már tanultabbak és főleg az amerikai kultúrát akarják megismerni, valamint azt, miként csiszolják angolnyelv-tudásukat. Azt is meg akarják ismerni, hogyan kell alkalmazkodni a családi irányultságú koreai hagyományok helyett ahhoz a kultúrához, amelyet sokan „gigantikus szupermarketnek” neveznek. Az iskola tanfolyamain amerikai katonák is részt vesznek, ők a koreai kultúrával akarnak megismerkedni. Sok koreai lányt a nyelv nem tudásán kívül még az amerikai közbiztonság is aggaszt. - Olyan gyorsan beszélnek angolul, hogy nehezen értem meg - mondja az egyik tanuló. S ami még rosszabb, Amerikában nagyon sok a bűnöző. London nem adja vissza a szfinxszakállt London múzeumaiban a világ minden részéből származó kulturális kincsek találhatók. Különösen a British Museum őriz sok egyiptomi és görög műemléket. Az országok, amelyekből ezek a műremekek származnak, hiába követelik vissza vélt tulajdonaikat - írja a dpa német hírügynökség. Az úgynevezett „Elgin-márványokat” 20 év óta próbálja visszaszerezni a görög kormány. Melina Mercouri kulturális miniszter elszánt küzdelmet folytatott, hogy országa visszakapja a Parthenon homlokzatáról származó márványdarabokat. London minden követelést visszautasított. Erélyesen követelte vissza kulturális kincseit az egyiptomi kormányzat is. Az alsóházban szóba került ugyan, hogy vissza kellene adni a szfinx szakál- lának egy 77 centiméteres részét. Kairó azt kérte, hogy legalább hosz- szú lejáratú kölcsönképpen kapja vissza a szakálldarabot. A British Museum azonban arra hivatkozott, hogy az egyiptomi hatóságok tudtával jutott a szfinx szakállrészének birtokába. Sikertelen volt az az ajánlat is, hogy London egyik legrégibb kulturális emlékművét, „Kleopátra tűjét” visszaadják. A 21 méter magas obeliszk 1878 óta emelkedik a Temze partján. Kleopátrához semmi köze nincs, régi fáraók cselekedeteit ábrázoló domborművek díszítik. Az oszlopot Egyiptom uralkodói adták az angoloknak. A British Museum határozottan visszautasít mindenfajta követelést, amely műkincsek visszaszolgáltatására irányul. Arra hivatkozik, hogy egy 1753-ban hozott törvény megtiltja, hogy bármilyen, a tulajdonában lévő műemléket bárkinek is kiadjon. Csupán másolatokat szabad kiszolgáltatni. Bajuszos topmodellek a magazinokban Naomi Campbell és két topmodell kolléganője hamarosan bajuszosan kerül a Vogue, a Cosmopolitan és más magazinok oldalaira. Bajuszuk színe fehér lesz, az „álszőrzet” anyaga pedig tej. Az akcióval - az AP jelentése szerint - a tej ivók táborát próbálják gyarapítani, elsősorban a nőkét. A reklámkampány 52 millió dollárba kerül, s oka, hogy immár harminc éve töretlenül csökken a tejfogyasztás az Egyesült Államokban, különösen drámai mértékben a hölgyek körében. Elsősorban a tej zsír- tartalma miatt tartózkodnak a fehér nedűtől, ám ezáltal a szervezetük kevésbé ellenálló egyes csontbetegségekkel szemben. A kampány során összesen húsz ünnepelt hölgy mutatkozik majd tejbajusszal a februárban megjelenő magazinokban. Honoráriumuk kialkudása során nem akasztották össze bajszukat a kampány szponzorával, a szokásosnál jóval szerényebb díjért vállalták a fotózást különösen azok, akik ingyen tették, mondván, jó ügyet szolgálnak. Fogyatékos játékbabák Sokkoló ötlettel állt elő egy hongkongi játékgyártó: testi fogyatékos játékbabákat kezdene gyártani nevelő célzattal. - Ezek segítségével a szülőknek könnyebb lenne gyermekükkel elfogadtatni a „másságot” és megtanítani őket arra, hogy hasonló társaikat ne csúfolják, hanem szeretettel és törődéssel vegyék körül őket - nyilatkozta a reménybeli gyártó, Victor Lau egy hongkongi játékvásáron az AP-nek. Lau elmondta, hogy a babák gyártásának gondolata a való életben tapasztalt és olvasott tragédiák nyomán vetődött fel benne. A babák nemzetiséget is „kapnának”: így egy malajziai játékfiú elefántormánnyal, egy tajvani nyúlszájjal, egy kínai pedig zöld, kígyószerű arccal készülne, ha lenne rá megrendelő. A sorozat- gyártásra azonban még várni kell, a vásáron legalábbis Lau nem kapott egyetlen megrendelést sem. A játék- kereskedők ugyanis nem fogadták kitörő örömmel az ötletet: egyesek szerint a figurák rémálmokat okoznának a gyerekeknek, és mentális fejlődésüket is megzavarnák.
