Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-04 / 3. szám
1995. január 4„ szerda Hazai Tükör 3. oldal Az igényes nők hetilapja A Berek Huta Kft. berekfürdői üveggyárban elsősorban exportra termelnek. Japán, görög és amerikai megrendelésre fátyolüveget, Németországba műszaki üveget gyártanak. Sajnos kicsi a kapacitás, mert a tönkrement főkemence felújítása csak a privatizációs döntés után várható. FOTÓ: ké. Színjáték több felfogásban (felvonásban) 1. tt Örömlányok az öregek otthonában? Prológus: egy szülőjéért igen nagyon aggódó utód felhívja a figyelmünket, hogy Szolnokon, az Evezős csárda melletti Gondoskodás Háza nem öregek otthonaként, hanem kuplerájként működik. Költői kérdés: ha ennyire félti a kedves mamát vagy papát, miért nem gondoskodik - szerető gyermekként - saját maga róla egy megfelelően erkölcsös környezetben, ahelyett, hogy hagyja a „fertőben” fuldokolni? Első felvonás. Verőfényes délelőtt. Csend ül a házakon. A firkász áll valamiféle illetékes személyre várva. Bő tíz perc elteltével már egy tájékoztató táblácskával is megelégedne. Sem ez, sem az, így besétál a tárt kapun. Rendezett környezet, a piros lámpának nyoma sincs sehol. Aztán valahonnan felbukkan egy nénike, aki készségesen segít. Arról tudakozódom, hogyan érzik magukat ezen a helyen az idős emberek, zavarja-e valami a nyugalmukat, tapasztalták-e, hogy az üresen álló épületek bordélyházként működnének. Szalay Józsefné: - Én nem tapasztaltam semmi ilyet. Egyébként keveset tartózkodók a szállásomon, most is nemrég érkeztem meg a kórházból - néz fájdalmasan, térdig befásli- zott lábára. - Egyébként mindennel maximálisan elégedett vagyok. Panyik Józsefné: — Mióta megnyílt az otthon, lakója vagyok. A nyugalmunkat semmi sem zavarja. Nagyon jól érzem itt magam. Aki meg ilyeneket mond, az egyszerűen nem normális. Azt tudjuk, mi folyik a parkolóban, szerencsére ide még nem gyűrűzött be. Balassa Sándorné: - A ka- mionosok - akik régebben bejártak ide aludni - engem nem zavartak egyáltalán. Az a véleményem, aki nem meri vállalni, amit állít és névtelenül kellemetlenkedik, annak a levele a szemétkosárba való. Különben nagyon jól érzem itt magam, kitűnő az ellátás. Második felvonás. Egy feldúlt hölgy ront be a szobába, ahol az idős hölgyekkel beszélgetek. Azonnal kövessen! - szólít fel. - Az ügyrendi utasítás szerint engedélyt kell kérni a látogatásra, még a hozzátartozóknak is - oktat ki. - Talán a házirend szerint - próbálom helyesbíteni. - Ügyrendi utasításnak hívják - szögezi le felsőbbrendűsége teljes tudatában. A nekem szánt haragját pedig szegény Ilonka nénire zúdította. (Hm, hogy beszélhet a gondozottakkal, ha nincs idegen a láthatáron...?) Irodájába tartva felvetettem, ha ki lenne írva az intézmény neve, netán valaki található lenne a bejárat közelében, akitől útbaigazítást lehetne kérni, vagy kifüggesztenék az ügyrendi „micsodájukat”, akkor bizonyára nem hatolhattam volna be a sarkig tárt kapukon. Időközben arra is rájöttem, hogy érkezésemet nem a szagomról érezte meg... A zaklatottságából mit sem vesztő illetékes hölgy, irodájába érve azonnal tárcsázta főnökét, s mindenáron a kezembe akarta adni a telefonkagylót, hogy beszéljek vele. Ismét nem voltunk egy akaraton. Az érzékenynek nem nevezhető búcsú után épp autómhoz indultam, mikor egy személyautó lépésben elhaladt mellettem, többször megkerült, alaposan szemügyre vett. Mint később megtudtam, nem véletlenül. Micsoda információáramlás! Hiába, no! Csak a XXI. század előszobájában topor- gunk már. Harmadik felvonás. A környékbeliek vallanak. Szomszéd 1.: — Nincs itt semmi rumli, egy kicsit arrébb, a parkolóban, ott van a bordély. Szomszéd 2.:- Nem zavarja a nyugalmunkat semmi. Néha megrongálják a telefont, de ez a városban máshol is így van. Járókelő 1.: - Úgy tudom, egy teljesen üres ház a kamio- nosoké, akik beviszik a lányokat, de nem hinném, hogy ez rajtuk, kettőjükön kívül másra is tartozna. Járókelő 2.: - Azt látom, hogy állnak be kocsik a parkolóba, de semmi dorbézolás nem szokott lenni soha. Higgye el, én tudnám. Naponta többször járok itt el. Hölgy L: a buszmegállóban, akinek édesanyja az otthonban lakik: - Amióta új tulajdonos van, nagy a rend. Anyám elégedett, és én is nyugodt vagyok. Hölgy 2.: - Az én anyám csak arra panaszkodik, hogy kocsik járnak be, és a zaj zavarja, de amúgy jól érzi magát. Egyébként ha piroslámpás ház működne, ő az elsők között lenne, aki tud róla. Hölgy 3.: - Hogy ne járkáljanak idegenek esti órákban az otthonok területén, még a családtagok is csak 19 óráig látogathatják a hozzátartozójukat. Ha később szeretnének menni, akkor ezt jelezni kell. írja le nyugodtan: aki az egész kupleráj témát kitalálta, az egy nagy marha, vagy ellensége a tulajdonosnak, esetleg a kettő együtt. -jzs- (Folytatjuk) Petárdaháború szilveszterkor Az év első újszülöttje Mezőtúron Bartók Petrának hívják, és azzal a ténnyel büszkélkedhet, hogy ő Mezőtúr város 1995-ös esztendejének első újszülöttje. Január 1-jén három óra húsz perckor látta meg a napvilágot - majdnem két héttel előbb, mint ahogy az „aktuális” lett volna. Az ötvenkét centis hölgy súlya 3100 gramm volt. A boldog édesanya Kovács Anita, aki eladóként dolgozik a Túri Iparcikk Kft,-nél. Férje karbantartó a GATE Mezőtúri Főiskolai Karán. Képünkön Kelemen Zoltánná anyakönyvvezető a város nevében gratulál az új családtag érkezéséhez, és átnyújtja a hivatalos okiratokat. „Kései találkozás” Arbuzov Kései találkozás című kamaradarabját mutatja be január 7-én, szombaton este hét órakor a Békés Megyei Jókai Színház. Alekszej Arbuzov lírai játékát - amely két korosodó ember egymásra találásáról, őszt idéző szerelméről szól - a társulat igazgatója, Konter László rendezi, szerepeit csabai művészházaspár, a békési társulat két Jászai-díjas színművésze, Felkai Eszter és Gálfi László adja elő. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) szik, így egyáltalán nem csoda, ha az ellenőrzés során egy fia petárdát sem találnak. A használat során pedig rendőr legyen a talpán az, aki az utcán eldurrant sokkolórudacskáról meg tudja állapítani, hogy az néhány másodperccel azelőtt melyik lakótelepi ablakból, kinek a kezéből szabadult el. Talán nem véletlen, hogy bár állampolgári bejelentések voltak - a szilveszteri csatazaj közepette már hogy ne lettek volna -, rendőri intézkedés nem volt, és feljelentés egyetlenegy sem született petárdaügyben Szolnokon. Szerencsére a robbanóeszközök által okozott sérülések miatt ezúttal nem kellett a mentőknek kivonulniuk a mégye egyik településére sem. Az más kérdés persze, hogy a „géppuska-sorozatokra” felriadó apróságok visítva köszöntötték az 1995-ös esztendőt. Voltak ugyanis olyan „okosok”, akik a hagyományos utacai „szórakoztatást” megunva a szolnoki Széchenyi-lakótelepen a sokemeletes lakóépületek szellőzőaknáiba hajigálták petárdáikat. A hanghatás valóban páratlan volt. A kutya nyomai az ajtón A tehetősebbek viszont már nem foglalkoztak ezekkel az olcsó játékokkal. Ők jelzőrakétákat eregettek az ég felé. Azt, hogy honnan vették, nem tudni, valahol viszont árulták, mert abból is akadt bőven. A nem mindennapi látványosság ellenére ez a valóban csodás színekben pompázó szilveszteri kellék is hordoz magában veszélyeket. Az egyik házi tűzijáték során útnak indított rakéta az előbb említett lakótelepen az Aranyi S. utca egyik épületének nyolcadik emeleti erkélyére csapódott be. Szerencsére a bomba nem robbant, csak füs- tölgött, de azt erősen. Az emberek tehát megúszták, az állatok viszont annál többet szenvedtek az év első napjának hajnalán elszabadult pokoltól. Míg a gazdik vendégségben voltak, addig az otthon maradt, az óriási robajtól valósággal megháborodott ebek minden erejükkel menekülni akartak a számukra iszonyatos ricsaj elől. A megrémült állatok szánalmas próbálkozásairól aztán egyértelmű nyomok árulkodtak a hazatérő háziak számára. Szolnokon a Bimbó utca egyik családi házának bejárati ajtaját - azért, hogy bejusson az épü- latbe - csaknem teljesen szétrágta az amúgy békés természetű német juhász. A Pozsonyi úti egyik kertes házánál még el- szántabb volt a házőrző, amely a beüvegezett ablakon át iszkolt kínjai elől. Azt persze nem tudni, kik a károkozók, kilétük bizonyára soha sem fog ismertté válni. Egy biztos: a történtekért nem a kutyákat terheli a felelősség. H.Gy. Az igényes nők hetilapja GYÖNGY , Gerdái* M‘nde * sokoá'- aV»rW>at°S° Extra! Ne feledje! GYÖNGY receptgyűjtemény Mindenről, ami érdekli a nőket: Az utánozhatatlan Lisa Minnelli A divatkirályok hatalma A hetes kórteremben bujkál a szerelem Szemszépítő praktikák Csepregi Éva stílusváltása Izgató körömdivat És ha a gyerek borul ki? Hogyan flörtölnek a nők? Az egészség és a csillagok A félelem kialakulása __________________________________Zsörtölődő__________________________________ M ocskos és pontatlan vonatok - drágábban Már nem is zavar az állandó áremelkedések ténye, hiszen mindenhez hozzá lehet szokni. Kis hazánkban oly népszerű MÁV újfent drágábban adja a tikettet. Azt mondja a barátom, ez valószínűleg azért van, hogy bővíthessék a takarítószemélyzet létszámát, hiszen az nem lehet, hogy a drágább utat ilyen mocskos, piszkos kupékban kell majd megtennünk, mint eddig. Meg természetesen néhány modernebb órát is be kell szerezniük, hiszen semmi kétség, azért pontatlanok a vonatok, mert eddig nem volt nekik kvarckristályos órájuk. Na már most, ha ez is meglesz, akkor a szerelvények pontosan fognak indulni, lesz mindenhol szemetes, és a dohányzófülkékben is lesz olyan kis tartóka - tudod -, amiben a csikket el lehet nyomni. Mert milyen a magyar ember? Vonatindulásra az emésztőnedvek is megindulnak, de hát ez már csak ilyen, anyuka hiába mondja Ödönkének otthon, hogy egyél, kisfiam, nem, majd a vonaton. Aztán ahogy elindul a járat, anyuci kicsomagolja a szendvicseket, apuci kibontja a dobozos üdítőket, Ödönke lemorzsál, kilötyögtet, és nincs hová eldobni a szemetet. Ezzel szemben - mondja a barátom - ha lenne igazán kulturált étkezőkocsi, ha megint lennének terített asztalok, akkor mindez nem történne ilyen kultúrálatlanul. Annak idején, amikor én még kissrác voltam - na nem sírom vissza a rendszert -, szóval akkoriban élmény volt az étkezőkocsiban vacsorázni. Pedig annak idején szó sem volt tőkeinjekcióról. Persze, az is lehet, hogy rosszul adták be, és azóta nem tudunk ráülni. Utazunk, mert mennünk kell. Valamikor nem is a cél volt az érdekes, hanem maga az út. Istenem, mennyi érdekes emberrel lehetett beszélgetni, két óra alatt, míg befutott a vonat a Nyugatiba, sorsok tárultak fel, barátságok szövődtek, s mindemellett még tiszta is maradt utánunk a fülke. Most mindenki belebújik az újságba - már aki teheti, hogy megveszi -, vagy bámul egykedvűen ki az ablakon - már ha kilát rajta, vagyis mindenki belső emigrációba vonul. Nem gondolom, hogy a társadalmi bajok gyökere a MÁV, hiszen ahogy romlik az életszínvonal, úgy egyre barátságtalanabbak vagyunk, de legalább tiszta, rendes környezetben utáljuk egymást. Na már most. Á vonatok olyan mocskosak, amilyenek. Any- nyit késnek, amennyit. Azt gondolom, hogy minél drágábban lehet utazni, annál többen fogják választani a Volán-járatokat, hiszen azok a buszok legalább tiszták. S az ördögi kör bezárul. Egyre veszteségesebb lesz a személyszállítás, mert egyre kevesebb lesz a személy, aki hajlandó lesz ilyen ázsiai állapotok közt utazni. Akkor már inkább a távolsági buszok, hiszen azok is megállnak néhol kávézni és egyéb dolgokat elintézni, s a buszok tiszták. Legalábbis a vonatoknál tisztábbak. Végül is az sem lenne rossz megoldás, ha a közlekedési tárcának ezt a részét az oktatásihoz csatolnák, s megindulna egy népnevelési program, miszerint először lenne a tiszta, kulturált vonat. Hátha olyan jó hatással volna a rongáló kedvű utasokra a megdöbbentő rend, hogy nem lenne szívük bepiszkolni. így aztán egy idő után kialakulna egy természetes igény mindenkiben arra, hogy vigyázzon az ápolt fülkékre. S már meg is oldódott minden probléma. Addig a néhány évtizedig pedig én továbbra is inkább kocsival vagy busszal járok, a nagyfiamnak pedig mindig fél órával később melegítem a levesét, mint ahogy azt a menetrend szerint kellene. Csabai Ágnes
