Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-21 / 18. szám
1995. január 21., szombat 7. oldal Kunszentmárton És Környéke eklézsia Ötvenmillió forint kellene a tiszasasi református templom tetejének felújítására. A Szabóné Szanyi Ilona lelkész vezette gyülekezet az állami költségvetésből remél támogatást (ahogyan az egyház által visszakért iskoláért is az önkormányzat innen kapja a pénzt). Ha nem adnak, marad az imádság a/, idén 200 éves templomért Szegény az A vasútállomás mögött a holtvágányra állított relikvia talán a magyar vasút jövőjét is jelképezi? A hatalmas ház felső szintjén vannak a „zimmer frei”-ek gadásra. A faluban is, és a környéken is szép számmal vannak ilyen potyázok - tudjuk meg Braxáéktól, akik emiatt bizony kissé kedveszegettek lettek. A nagy ház öt évig épült. 1989-ben költöztek be. Két éve adják ki a felső három szobát, amelyekben összesen hat ágy van. A konyhát tavaly alakították ki, mert a vendégek igényelték, hogy maguk főzhessenek. A szobákhoz egy fürdőszoba tartozik. Braxáék három gyermeket nevelnek. A lány már harmadikos, a két ikerfiú óvodás. Tígyi Erika, a feleség anyaságin van, míg József gazdálkodik. Kertész a végzettsége. A téeszben dolgozott. Aztán megunta a másnak való munkát, maszek gazda lett. Állatokat tart és kertészkedik magának. Vettek egy tanyát, azt is szépen helyrehozták, ahol szintén utazókat láthatnak vendégül. Körülötte dinnyét termeszt, míg a barackos meg nem erősödik. Van hat hektár földjük is, de rengeteg darabban. Józsefék tagjai a tavaly alakult Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Falusi Turizmusért is lehet érték Egyesületnek, Erika részt vesz az ellenőrző bizottság munkájában is. Legalább e szervezet képviseli az érdekeiket, hiszen nehéz ebben a „szakmában” reklám nélkül létezni. Pedig viszonylag - pénzükhöz1 mért«»?“ spkat reklámoznak, kgpe^pot is készítettek, és szerepelnek egy hamarosan megjelenő katalógusban is. Videofelvétel is készült róluk, amivel például a BNV-n is voltak. Csakhogy még több erőfeszítésre volna szükség, mert a vendégek „csak” szállingóznak. Eddig csak úgy voltak látogatóik, hogy újságokban hirdettek. Most a katalógustól remélnek több vendéget. Nyelvet egyikük sem beszél, kézzel és rajzzal „beszélgetnek” a külföldiekkel. Leginkább azonban fővárosi vendégek használják a szobákat, akik közül sokan járnak vissza ide. Legnevesebb lakójuk Robert D. Buchanan, amerikai szállodai, éttermi és idegenforgalmi szak- tanácsadó volt. Nyáron többen jönnek a Tisza miatt, míg télen csakis pihenni utaznak le. Például pesti mentősök voltak náluk, akik több napig szinte ki sem mozdultak a szobából. Azt mondták. nekik szükségük van erre a csendre, nyugalomra, annyi borzalmat látnak munkájuk soKunszentmáron vasútállomásának falán ékes bizonylat: 1887-ben nem azon gondolkodtak, hogy fel kellene szedni a síneket, hanem éppen ellenkezőleg, akkor rakták le. Ennek 100 éves emlékét egy tábla örökíti meg. A vasút manapság kritikus időszakát éli. Mi erről a véleménye Várdai Lászlónak, aki most helyettesíti az állomásfőnököt? László ismeri a „terepet”, hiszen a szolnok-szentesi vonalon dolgozik régóta. Marad-e a vonal, amin dolgozik? - tudakoljuk. - Nem nagyon tudunk róla semmit, csak annyit, hogy vonatforgalom továbbra is lesz. Éjszakára azonban lehet, hogy az állomást bezárják - tájékoztat. - Az jó, végre otthon alhatnak - hangzik a laikus felvetés, de a válasz lesújtó: - Ha itt bezárunk, reggelre elhordhatják az állomást. A vagyonvédelem pedig többe kerülhet, mint a folyamatos üzemelés. Az állomáson nagyon kevesen dolgoznak egyszerre, napközben mindösszen nyolcán. László megjegyzi, a szajoli katasztrófa is részben azért következett be, mert amit régen hatan csináltak - és ezzel ellenőrizték egymást -, most szinte egyedül kénytelenek ellátni a dolgozók. De még így is csökkenteni akarják a létszámot. Az állomásvezető szerint a MÁV-nak a teherfuvarozás fellendítésével kellene elkerülnie a leépítést. A személyforgalom ugyanis mindenhol veszteséges. Az utak pedig már tovább alig terhelhetők kamionokkal, olyan rosszak. Nem valami rózsás a vasútvonalak helyzete sem, de azért csak jobb, mint a közúté. Ez a Hódmezővásár- hely-Szolnok közötti vonal is jó állapotú, viszont az összesen 112 kilométer jó minőségű pálya egy szakaszán, Kunszent és Nagytőke között 13 kilométer hosszon elfelejtették!!) a felújítást. A 39 éves László 15 éve dolgozik a MÁV-nál. Váltókezelőként kezdte. Tanult szakmája szerszámkészítő. A MÁV-hoz anyagi okok miatt ment dolgozni ... A csend Az utazó szeme kerekre tágul, amikor meglátja Tiszasas szélén a Zimmer Frei feliratú táblát. Itt, a végeken, és sehol a Balaton? Ezt látni kell! Patika helyben Igaz ugyan, hogy a legutóbbi közmeghallgatáson megígérték, januárban már lesz gyógyszerszoba Szelevényen, mégsem teljesült az ígéret. Az átadás nem is az önkormányzaton múlik, hiszen a beruházás rájuk eső részét még az őszön teljesítették. Nagyon szépen felújították - 1,2 millió forintért - az orvosi rendelő udvarán levő melléképületet, már csak be kellene rendezni. Mindeddig azonban a Pharmasol Gyógyszergyártó és Gyógyszerkereskedelmi Vállalat a szükséges bútorzatot és a kezdő gyógyszer- készletet még nem kapták meg. A jegyzőnőnek, Veres Gáborné nak megígérték, hogy nemsokára mindezek meglesznek. A gyógyszerszoba tehát hamarosan rendelkezésére áll az eddig Kunszentre gyógyszerért bejáró betegeknek, akik a „helyben maradással” bizony komoly összeget spórolhatnak meg. A gyógyszerész viszont Kunszentmártonból járna ki, ha minden igaz, naponta és két-két órára. , / Szárnyal még a Pegazus W ° O nftöo Hiába a tiltó tábla, itt majd érdemes lesz megállni Átépül és megszépül a tiszaugi Pegazus fogadó. Az épületet megvásárolta egy budapesti cég, amelynek megbízásából a december elsején kezdődött átalakítást a kunszentmártoni Horizont Bt. végzi. A munkálatok költségei elérhetik a 40 millió forintot is. A fogadó 22 szobásra bővül. Újdonságként hozzáépítenek egy kör alakú részt is, amiben táncterem kap helyet. A lovarda szintén a megvalósítandó elképzelések között szerepel, ahogyan a kemping is. Az esetleg egész évben nyitva tartó szórakozó- és pihenőhely nyitását június 1-jére tervezik. . j Az oldalt Tóth András készítette A Bethlen Gábor utca 28. szám alatti ház mérete irigylésre méltó. Elég,egy jelző rá: hatalmas. És még lehetne fokozni is, hogy kellemes. Ezt már belül látja a vendég, amikor a házigazdák, Braxa József és neje körbevezetik a lakáson. Alul nem illik kíváncsiskodni, hiszen itt a háziak laknak, ellenben a felső szinten lehet bámészkodni. Ha lehetne, azt mondaná az ember, itt élete végéig ellakna, olyan otthonos minden. A szobák szépek, világosak, pihenésre csábítóak. Hogyan jött az ötlet, hogy szobákat adnak ki a házban? - kérdezzük a házigazdákat. Egyszerűen: amikor felépült a ház, rájöttek, elég nekik az alsó rész. Emberekkel mindig is szerettek foglalkozni, nem maradt hát parlagon a gondolat. A nekibuzduláson az is lendített, hogy megtudták, 100 ezer forintot adnak azoknak, akik falusi vendégfogadásra rendezkednek be. Az már a sors iróniája, hogy ők, akik tényleg megvalósították a gondolatot, egy vasat sem kaptak, míg többen minden ellenőrzés nélkül felvehették a jelentős összeget, hogy végül fittyet hányjanak a vendégfoK ét nyolcas egy kerékpár két kerekében is sok, nemhogy évszámban. Ma, amikor az átlagéletkor férfiak esetében jó, ha 67 év, akkor 88 év bizony tekintélyesnek mondható. No, ha az életkort lehet is irigyelni egy ember esetében, a viszontagságos életét már kevesen kívánnák. Mert bizony a kunszentmártoni Tigyi János bácsi nagyon sok mindent megért 88 éve alatt. Főleg rosszat, ha már nem született grófnak. Ennek ellenére nem éli a búval béleltek világát. Cseléd volt világéletében. Másoknak vetett, aratott. 1952-ben betagosították a té- eszbe, ott dolgozott 1974-ig. Ötvenöt kilós volt, de a munka neheze alól nem bújhatott ki. Ugyanúgy elvitte a 80-85 kilós zsákokat, mint a 90 kilós ember. A téeszben KISZ-titkár volt sokáig. Nem szégyelli: a közjó Egyedül jobb érdekében csinálta. Sok feljegyzése van a kezdeti időkből, ahogyan szép képeslapgyűjteménnyel is dicsekedhet. Még nem volt elég a sok munka, öregségére kellett megérnie, hogy hol itt lakott, hol ott. Legtovább a szülői házban élt, 1917-től 1974-ig, a Jaksorban. Eladta a házat, kiment Cserkeszőlőbe lakni. A közeli rokonnál öt évet töltött. Ezután került ide ki, a város szélére, egy kertészhez. Két év után ismét költözött. A szomszédban meghalt az idős tanyatulajdonos, annak vette meg házát. Az egyszobás, minden komfort nélküli házba maga vezettette be a villanyt. Víz most sincs, azt hordja. A ház elejét megint csak maga alakította ki: egy kis fóliasátrat húzott fel. Benne sok-sok virágot nevel, amit a piacra hord. A virágot nagyon szereti, annál csak édesanyját szerette jobban, aki 78 évesen halt meg. Édesapja 88 évesen távozott az élők sorából. Szülei sem dúskáltak a pénzben. Négy gyermekük született, a legidősebb volt János bácsi. Sokat mért rá a sors. János bácsi 1956-ban nősült meg. Tizenhárom hónapig éltek együtt. Egy gyermekük született, akinek három hónapos korában bekövetkezett halála után elváltak. Azóta még csak nem is látta volt feleségét; azóta teljesen egyedül él. Látszik, nehéz erről beszélnie, mégis kimondja: - Sokkal jobb így, mint ahogy sok mindenkit látni, hogy nem becsülik, csak átkozzák egymást. Annál sokkal többet ér így. Mégis. Mindent túlélt. Soha nem volt beteg. Kórházban csak kétszer volt, látogatni. Mondja is: - Tartozók, csak nem tudom, kinek. Úgy bírálom el, hogy a felettünkvaló- nak, aki mindenkire gondot visel. Hiába mondják azt, hogy nincs. Van. Csak nem kézzel fogható. Egyet sikerült elkerülnie az életben a sorscsapások közül: a háborút. 1925-ben lett volna soros, de akkor csak önkéntesek lehettek katonák Magyar- országon. 1944-ben behívták, de időközben bejöttek az oroszok, így a bevonulási parancs idejét múlta. Sokan kérdezték már tőle, mi lesz vele így egyedül.- Azt mondtam erre - gondolkodik el az idős ember: - majd lesz valami. Más is van, akinek nincs senkije se, oszt az se marad felül a földön .. .
