Új Néplap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-21 / 18. szám
8. oldal Kulturális Panoráma 1995. január 21., szombat Kölcsey Ferenc: „A társaságban született ember nem önmagáé” Jókor szokjál e gondolathoz: a társaságban született ember nem önmagáé. Számtalanok a jótétemények, mik a társas életben naponként reánk há- romlanak; lehet-e kívánnunk, hogy e jótéteményekkel ingyen élhessünk, mint zsarnok a más izzadása bérével? Használni akarod a társaságot? Úgy mindent kell tenned annak fenntartására, mi saját erődből kitelik. Mi a haza, mint a legszentebb kapcsolatokkal egybefoglalt emberek társasága? Ezerféle édes emlékezet, megszokás, haszon és szeretet ösz- szefont érdekei teszik azt a szív előtt kedvessé (e társaság ideája egyesíti magában nemcsak azon érzeményeket, melyek kebledet mint háznép tagjának, barátnak és rokonnak betöltik), e társaság ideája egyesíti magában nemcsak birtokodat s birtokod és élted bátorságos voltát: de az önérzést is, melyet, mint szabad ország polgára, magadban hordasz; mely veled született, mely gondolatidra, tetteidre s egész lényedre törölhetetlen befolyást gyakorol; melyet tisztán meg nem őrizve ten emberi becsedet alacsonyítod le. Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt. Az ember egyedül gondolva nem több magányos vadállatnál, mely élte fenntartásáért zsákmányt keresve bolyong. Emberi ész és erő csak társaságban fejük ki; s amint valamely embertársaság szeren- csésb, szebb, dicsőbb hazává alkotta magát; polgárai minden szépben és jóban aszerént ' haladhatának. Ezért kell minden mívelt embernek a hazát legfőbb gondjává tennie; s ez mindenekfelett oly hazákról értetik, hol az egyes polgárnak a közdolgok folyásába tekinteni joga s kötelessége van. Mert jog és kötelesség egymástól soha el nem választhatók. Ami Magyarországban nemzetnek neveztetik, az összvesen és egyenként az igazgatásra befolyással bír. Megyegyűléseink a nemzet mindegyik tagjának nyitva állanak, mindegyik szavat emelhet ott, s lelki erejének mértéke szerént a sokaságra munkálhat. E kömyűlmény neked, mint nemzet tagjának, éltedet előre meghatározza. A Stoa bölcsei és Epikút iskolája két, egymással ellenkező véleményt állítának fel: amazok minden polgárnak közdolgokkal foglalatoskodást kötelességévé tévén; ez elvonulást s magányos kénynek élést tanítván. Csak azt csudá- lom, hogy mind a két vélemény ugyanazon szabad társaság körében vett származást. Mert ha a Stoa tudománya szabad polgárokhoz oly igen méltó vala; Epikűré senkihez nem illett volna úgy, mint despotai üldözést megunt emberhez, ki messze rejtekben keres a vaspálca elől menedéket. Ezt fontolóra vévén, által fogod látni, miképpen azon jogokkal, miket sorsodtól nye- rél, nemcsak élhetsz szabadon, de élni köteleztetek és íme, ez a fő szempont, mi után élted tervét, gyenge ifjúságodtól kezdve, intézned szükséges. *** Január 22-e a magyar kultúra napja, egyben a Himnusz megírásának napja is. Kölcsey Ferenc 1923 januárjában írta meg a nemzet imájává vált költeményt. A fentiekben rá is emlékezünk, Parainesisének, költői „végrendeletének” egyik részletét közrebocsátva. Nagy várakozás előzi meg a Tanú folytatásaként született Tanú II.-t, Bacsó Péter filmjét, melynek bemutatójára februárban kerül sor. Képünkön a főszerepet játszó Kállai Ferenc. A Nagykun Kalendáriumban olvastuk Hej, Kunhegyes, Kunhegyes A kalendárium kedvelt olvasmánya volt a vidék népének, falun, városon egyaránt hajdan is, de újabban is, amely nemcsak az elmúlt év krónikáját tartalmazza rendszerint, színes olvasnivalóval is kedveskedik. Ahol megjelenik, annak a régiónak, településnek egy kicsit a szellemi tükre is, amelybe ha belenézünk, belelapozunk, feltárul a múlt egy darabja, és talán megvillan a jövő is. Attól függően, milyen elv vezérli a szerkesztőjét. A kunhegyesi Nagykun Kalendárium szerkesztője, dr. Szabó Lajos, elkötelezett fiaként szülővárosának, túl a kiadvány kötelező elemein - naptár, események krónikája s egyéb hasznos tudnivalók - valóságos tanulmánykötetet hoz létre az értékek és a hagyományok bűvöletében. Kincses kalendáriumnak is mondhatnánk, persze nem a régi értelemben, provinciálisán, hanem a benne felhalmozott szellemi kincsek révén. Megejtő, vonzó képet fest például Bodó László Szent László királyunkról, halálának 900. évfordulójának alkalmából; a legendás uralkodóról, aki korábban épp oly népszerű volt, mint későbben Mátyás, a Hunyadi, s aki mint a róla szóló ének is mondja: vállal magasodott ki az emberek közül. Megelevenednek a kalendárium lapjain a 250 évvel ezelőtt történtek, Re- dempcio és Kunhegyes címmel olvashatunk alapos forráskutatásra épülő tanulmányt a hajdani állapotokról, a megváltást követő, örvendetes változásokról, Kunhegyes rangjának emelkedéséről. És még mindig az örökség, mert bőven van belőle. A 120 éve elhunyt tudós pedagógusnak, Nagy Lászlónak is szentelnek felfedezés erejű írást. A jeles festőművészről sem feledkeznek meg, aki 100 esztendős lenne, Ilosvai Varga István emlékezetét kapjuk Bihari József, a szentendrei múzeum nyugalmazott igazgatójától, aki szíves szavakkal idézi a kunhegyesi születésű, szentendrei művész alakját - tiszta emberségét, s már az idei, augusztusi évforduló ünnepségeire is utal, amikor majd a szülőföld tiszteleg érdemes festő fiának. A Kossuth-év dokumentumok közlésére szolgál alkalmuk Az 1931-es Nagykun-magyarok Nagykalendáriumában látott napvilágot az az írás, amely Kossuth Lajos édesanyjához fűződő, sírig megőrzött szeretetéről szól. Most ismét olvasható, benne levelek, melyeket az anya írt fiának, gyermekeinek, s melyek tanúsítják eltéphetetlen lelki kapcsolatukat. Megható az az igyekezet, amellyel kunhegyesi históriás kisdiákok járják be Jász-Nagy- kun-Szolnok megyét Kossuth nyomába „szegődve”, felkutatván egyúttal a szabadságharc emlékhelyeit is, és útjukról számot adnak részletesen. Tragikus pillanatokat idéz az 50 éve elhurcolt kunhegyesi zsidók névsorának közrebocsátása, Soha többé holocaust feleimmel és egy részt vevő szemtanú vallomásának közlésével bevezetvén a megdöbbentő mártíromság áldozatainak névjegyzékét. Gondolatban e témakört gazdagítja dr. Déri Pál „könnyes” írása, gyermekkorának súlyos emlékeivel. Szegő Gábor, a világhírű matematikus Kunhegyesen született, innen indult, hogy azután kikössön - részben kényszerből is - tengerentúl, Amerikában, ő is megkapja a születés 100. évfordulóján a tiszteletteli sorokat. Külön fejezet az immáron férfikorban járó gimnázium bemutatása, a sokoldalú pedagógusi-szakmai tevékenység odatárása az olvasónak, majd a kunhegyesi közélet eseményei sorjáznak oldalakon, valamint a gazdasági élet tényezőit ismerhetjük meg különböző interjúkban. S még korántsem teljes a „leltár”, a kalendárium tartalmában ott a helye a sportsikereknek, s az élet, a kunhegyesi buzog fel egy-egy honfiúi buzgalmat sem hiányoló írásból. Kalendárium? Talán inkább évkönyvnek nevezhetnénk, mely sokak együttes szellemi erőfeszítésével jött létre, valamint a városi önkormányzat anyagi áldozatával. Ha majd száz év múlva tekint bele valaki, megtalálhatja benne, mit is jelentett ’94-ben és ’95-ben kunhegyesinek lenni, a tudat, az egészséges öntudat jeleit ismerheti fel tartalmában. V. M. Millecentenáriumi programok Ezeréves a magyar iskola Jövőre ünnepeljük a magyar iskola születésének ezredik évfordulóját. Az ünnepi programsorozat méltó megrendezésére újjáalakult a két évvel ezelőtt létrehozott Iskolatörténeti Emlékbizottság. Összesen csaknem tíz éve folyik a készülődés a millenniumi rendezvényekre, s az élet, egyebek között az expó lemondása többször módosította a terveket. Úgy tűnik azonban, hogy a változás a programok javára válik, s a múlt felelevenítése talán segít az oktatásügy jobbításában is. Ezeréves születésnapját ünnepli hamarosan a magyar iskola. Az első olasz bencés szerzetesek 996-ban érkeztek Magyarországra, hogy Géza fejedelem kérésére megalapítsák az első kolostort, vagyis az első iskolát, Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán. Az ünnepre csaknem egy évtizede készül a pedagógustársadalom. A konkrét terveket 1992-ben öntötték végső formájukba. Ám a történelem közbeszólt, megváltoztak az eredeti elképzelések, vagyis lekerült a napirendről az expó terve, így újjáalakult az alig kétéves bizottság. A változást a Magyar Tudományos Akadémián jelentették be, január 10-én. Döntő okként az expó elmaradását említették a szervezők, no és azokat a személyi változásokat, amelyek az utóbbi hónapokban következtek be: meghalt Benda Kálmán, aki a millenniumi elképzelések egyik elgondolója volt, elhunyt Klaniczay Tibor, aki a kutatások irányítását végezte, s változások történtek a választásokat követően is. A terveket összefoglaló közlemény ennek ellenére szinte változatlanul megismétli a két évvel ezelőtti célokat. Kosáry Domokos, az MTA s egyben az Iskolatörténeti Emlékbizottság elnöke ezzel kapcsolatban Bessenyei György 1778-ban megfogalmazott szavaira emlékeztetett, melyek szerint régebben a magyar vitézségével és hadjárataival írta be nevét a történelembe, ideje lenne, ha népünk ezután kultúrájáról lenne híres. A millenniumi programok ezt a célt kívánják szolgálni. De a múltba tekintést egyben a jövőkép alakítására is fel szeretnék használni. Bizonyítja ezt az a több száz pályázat, kiállítás és konferencia, melyekre hazánk tan- intézményei vállalkoztak, illetve jelentkeztek. Az ünnepségek menetrendjét Báthory Zoltán, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára, mint az emlékbizottság társelnöke ismertette. E program szerint 1996-ban a magyar iskolatörténet három korszakát, három helyszínen kívánják bemutatni. Győrben a magyar iskola első évszázadairól — a 996-tól 1526-ig terjedő időt - Debrecenben a reformáció iskolaügyét, míg a modem polgári közoktatás történetét - az 1849-1949-ben történteket - a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A három központi eseményt kiállítások és helyi rendezvények sokasága kíséri. A gyűjteményeket, a kiállítások legfontosabb részleteit és tárgyait CD-ROM változatban teszik hozzáférhetővé az érdeklődők számára. A már folyamatban lévő kutatások bemutatása mellett Kardos József, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense, az emlékbizottság titkára azt is elmondta, hogy végre felébredt „Csipkerózsika-álmából” az 1948 óta szünetelő sorozat, mely az iskolák történetét mutatja be. Az 1992-ben alakult emlék- bizottság hozta létre az „1000 éves a magyarországi iskola” alapítványt, melynek egyik fő feladata egy átfogó reprezentatív kiállítás szervezése lett volna. A szép tervek azonban csupán tervek maradtak, egy magyar pedagógiai múzeum létrehozására jelenleg sincs pénz. Kelemen Elemérnek, az emlékbizottság ügyvezető igazgatójának erről szóló szomorú bejelentését azonban egy másik, biztatóbb hír követte: ha 1996-ra nem is készül el a várva várt iskolamúzeum, van remény arra, hogy 2000-re megvalósulnak a tervek. A pénzügyekről szólva azt is elárulta, hogy erre az évre 619 millió forint áll rendelkezésre a millecentenáriumi programok finanszírozására, s miután a mi- lenniumi iskolaünnepségek is immáron ebbe a programsorozatba tartoznak, a pénzből az iskolatörténeti tervekre is futja. Szükség is lesz a pénzre, hiszen az 1994-ben meghirdetett pályázatra csaknem 150 mű érkezett az alapítvány kuratóriumához, melyekből a zsűri 55 munkát tartott támogatásra érdemesnek. Neveléstörténeti, iskolatörténeti munkák, kiállítások tervezetei részesültek támogatásban, de rajtuk kívül még jó néhány pályamű megérdemelné az anyagi segítséget. A díjazott dolgozatok között néhány mezőgazdasági jellegű munka is található, például a szabadkígyósi iskola története vagy a Kertészeti Egyetem centenáriumi kiállítása. Ez elsősorban a Bábolna Részvénytársaságnak köszönhető, mert Pa- pócsi László, mint az rt. vezér- igazgatója és az Iskolatörténeti Emlékbizottság tagja, évi 500 ezer forinttal járult hozzá az 1000 éves iskola megünnepléséhez. A közleményben megfogalmazott célok megvalósítása előtt tehát nincs semmi akadály: ha minden oktatási-nevelési intézmény, pedagógusok és diákok egyaránt összefognak, s alma materük gazdag hagyományait közzéteszik, méltán emlékezhetnek a születésnapra. Ehhez természetesen az emlék- bizottság elvárja a helyi, a megyei és az országos közgyűjtemények, kulturális és tudományos intézmények, egyházak és vallási közösségek segítségét. Kérik, hogy az említettek megkülönböztetett figyelemmel foglalkozzanak a magyar iskola ezeréves történetével, hisz ez az ünnep nem csupán az egész ország, hanem a határainkon kívül élő magyarság közös ügye is. Szívós Hajnal Programokat ír és gitározik Juhász Tibor a karcagi Szent- annai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium ötödéves technikushallgatója. Az iskola alapítványi pámerkedett Bodor Péterrel Abádszalókon, akitől a Pascal-nyelvet tanulta. Tudta, hogy szeptemberben, a sulikezdés után ő lesz a kollényegyetemen. A mezőgazda- sági szak csak azután jöhet, ha ez nem sikerül. Édesapja a ga- bonaipamál dolgozik, édesanyja pénztáros. Nekik sokat lyázatán számítástechnikai programjával megosztott első díjat kapott. Az örményesi fiatalembernek nem volt határozott elképzelése, amikor Karcagra jelentkezett. Már általánosban érdekelte a számítástechnika, de eleinte csak játszott saját Commodore gépén. Programot először a technikumban írt a mezőgazdasági erő- és munkagépek üzemfenntartásához. Ez a féléves munka egy időre azonban elvette kedvét a programozástól, s közben egy komolyabb gépre gyűjtött. Vett egy 386 AT-t, amikor is a nyári szakmai gyakorlaton megisgium tanulmányi felelőse. Már korábban sok gondot okozott a tanulókra vonatkozó ismeretek naprakész nyilvántartása, a változások adatainak vezetése, így jött az ötlet a program megírására. S hogy mit is tud? Mindent, hiszen kiszámolja az átlagot, összesíti a bukások számát, ábécébe rendezi a neveket. Korábban ez a munka két napig tartott, most 2 óra alatt elkészül vele ez az okos gép. Ezzel a programmal lett első helyezett Juhász Tibor. További terveiről elmondta, hogy programozói tárgykörben szeretne tovább tanulni, lehet, hogy a Kossuth Lajos Tudomáköszönhet, hiszen tőlük kapta első számítógépét, amely elindította ebbe az irányba. A másik hobbija a gitározás, amely szintén költséges, sok pénzét felemészti. A kollégiumban Virág Györggyel közösen gyakorol, benne jó kritikusra is talál. Korábban a suli együttesében játszott. A számítástechnikai alapokat Tóth Imre tanár úrtól sajátította el, de önszorgalomból is tanult ahhoz, hogy mára eddig eljuthasson. Most azt keresi, mi is az a program, amelyik hiányzik a suliból, annak megírásával szeretne próbálkozni az év végéig. - de - (Fotó: K. É.)
