Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-03 / 285. szám

1994. december 3., szombat 9 A szerkesztőség postájából [><] „Nagy örömünkre szolgált” Az ígéret szép szó .. „ha betartják, úgy jó - szól a régi közmondás. A tó­szegi nyugdíjasklub tagsága ne­vében a nyilvánosság előtt sze­retném elmondani, mi ebben - legutóbbi példát említve - nem csalódtunk. Ugyanis dr. Füle István tavasszal, a képviselője­lölt-választás előtt meglátoga­tott bennünket, és őszintén tájé­koztatott az MSZP programjá­ról, a legfontosabb teendőkről. Nem ígért könnyelműen fűt-fát. Az akkori találkozáson azon­ban azt ígérte, megválasztása estén újra felkeres bennünket. Nagy-nagy örömünkre szolgált, hogy november 28-án (hétfőn) ezt be is váltotta. Vele együtt el­látogatott hozzánk Pap István polgármesterünk, dr. Szabó Ju­lianna főorvosnő, önkormány­zati képviselő, továbbhá három fiatal képviselőjelölt, akikhez reményeket fűzünk. Füle István úr ezúttal is meg­nyerőén, őszitén beszélt az or­szág helyzetéről, a kormány célkitűzéseiről, a bennünket kö­zelebbről érintő gondokról, de a megoldásokról, a teendőkről is. A tájékozatását követően élénk eszmecsere alakult ki közöt­tünk, és a vendégek sok-sok felmerült kérdésünkre adtak vá­laszt. A mi kis klubunkat minded­dig országgyűlési képviselő nem tisztelte meg, így talán ért­hető, hogy Füle úr látogatását klubtagságunk eseménynek tartja. Ebből az alkalomból a polgármesterünk is megnyerő tervet ismertetett velünk, amit - a lakosság érdekében és közre­működésével - az elkövetke­zendő években szeretnének megvalósítani. Bár az utóbbi időben nálunk több rosszindulatú mende­monda, vádaskodás kapott szárnyra, ami a polgármester úr személyét is érinti, de ezek - szerény véleményünk szerint - nem befolyásolhatják a népsze­rűségét. Az elmúlt évek sikeres munkája, a falu gyarapodása a mérvadó! Vendégeinkkel izgalmas két órahosszát töltöttünk együtt, amiért ezúton is köszönetét mondunk. A társközségek, vá­rosok nyugdíjasklubjainak pe­dig hasonló sikeres rendezvé­nyeket kívánunk - szeretettel. Kiss Gézáné nyugdíjas klubtag Tószeg Az intézmény gyarapítására Ovibuli Nagyivánon A nagyiváni óvoda november 26-án szülők bálját rendezett, aminek a bevételéből játékokat, készségfejlesztő' eszközöket szeretnének venni. A vacsorát tombolahúzás, ár­verezés, táncverseny követte, és nagyon jó volt a hangulat. Kö­szönet az óvónők, dajkák fára­dozásáért, az ajándékokért a Máltai Szeretetszolgálat helyi szervezetének; a polgármester asszonynak, aki szép könyveket adományozott, valamint azok­nak a vállalkozóknak, akik bármivel hozzájárultak ahhoz, hogy gyermekeink - az óvoda gyarapítása után - még jobban érezhessék magukat az ott töl­tött napokon. - A szülők nevé­ben: Illés Rudolfné és Czinegéné Kovács Tünde Tisztességgel, emberséggel Csendes kampány Mintha az önkormányzati vá­lasztás előtt a jelöltek, önjelöl­tek be sem akarnának mutat­kozni a választópolgároknak. Az a meglátásom, hogy egy-egy képviselői állásra, pozícióra or­szágosan tíz pályázó is akad, és köztük jónéhányan olyanok, akik a karrier, a meggazdagodás hirtelen lehetőségének tartják. Lassan már ott tartunk, hogy a négy éves többpártrendszerű demokráciában több lesz a helyzetükkel, hatalmukkal, le­hetőségükkel visszaélők száma, mint az egypártrendszer alatti negyven évben, és ha a parla­ment törvény erejével nem tesz sürgősen, erélyesen lépéseket, nem tudunk talpra állni. Ha a gyakorlati munkát pá­lyáznák meg annyian és olyan mértékben, mint a képviselősé­get, polgármesterséget, elnök­séget, talán könnyebben kilá­balnánk a nehézségekből. A demokrácián esik csorba, ha késlekednek a bemutatko­zással. Régen úgy korteskedtek, hogy csapra verték a hordót, de a saját pénzükön. Most közpén­zen plakáttal, szórólappal, saj­tóval kábítják a népet, és utána svéd asztallal, állófogadással, melyeknek költségéből biztosan jól megélne egy nagyváros - ta­lán egy esztendeig is. Annyiféle statisztikáról hallunk, olvasunk, ideje lenne, hogy választáskor az ily módon elpazarolt köz­pénzekről is tudomást szerez­zünk. Csendes kampány lehet, de a népnek adja meg a pártpolitika a lehetőséget, hogy sorsát meg­vitassa. Ne rászedésre, rábeszé­lésre, félrevezetésre lehessen választani, hanem emberi mél­tósága, önálló akarata és szabad elhatározása vezessen minden állampolgárt a választói urná­hoz. Oda, ahol a saját sorsát - a megválasztott képviselők által - maga dönti el. Lassan ott tartunk, hogy nem jó már nekünk a demokrácia sem ... Pedig ennyi tapasztalat­tal, történelmi múlttal, amivel a magyarok rendelkeznek, tisz­tességgel, emberséggel, igaz­sággal közös jóléti államot al­kothatunk. Hát válasszunk! Deák András Szolnok Küldjön egy képet! Az összefogás szép példája volt A szolnoki Kert és Moha utca gázvezeték-építésénél - 1984. december elején - az utca lakói az összefogás szép példáját bi­zonyították. Vállaltuk az árokásást, a betakarást, és óriási lelke­sedéssel dolgoztunk, hogy minél előbb éghessen a gázláng. Há­rom hét alatt befejeztük a munkákat, és nagy-nagy örömünkre, karácsonykor már gázzal fűthettünk. (Nem abban az utcában lakom már, de a szívem még mindig oda húz.) Ferenc Tiborné Öregdiákok találkoztak Jászladányban csaknem 50 éve, 1945-ben végezte el az ál­talános iskolát Kiss D. Gézáné és Györki Kálmánné. Másfél éves munkájukba telt, mire fel­kutatták valamennyi, még élő diáktársukat. Az osztálytalálkozót a Hősök téri iskola régi épületében tar­tották - november 26-án, szom­baton. Vincze Gábor, az iskola igazgatója és a mai diákok kö­szöntötték az ország minden ré­széből összegyűlt hajdani kisdi­ákokat. (Imre Lajos) A kisebb és nagyobb családoknál Mikulási hangulatban Napok óta párommal a Miku­lásról beszélgetünk. Tavaly ugyanis összegyűjtöttük a szűk baráti kör gyerekeit, majd egy közös ismerősünk Mikulásként érkezett a kis társasághoz, s ha­talmas puttonyából varázsolta elő a gondosan bekészített és felcímkézett piros csomagocs­kákat, apróbb játékokat, köny­veket. Megható volt látni gye­rekeink csodálatát és örömét, amiből addig - mi szülők - ki­maradtunk, hisz a nagyrabecsült ajándékozó csak a bölcsődében és óvodában szokta tiszteletét tenni. Valami hasonlón törtük a fejünket így december 6-hoz közeledvén, amikor is tegnap, vacsora közben négyéves bőbe­szédű leányutódunk amúgy „in modisa rés” nekünk szegezte a kérdést. - Anya, az ajándékot ti veszitek apával vagy a Mikulás hozza? Aztán megtudtam, hogy öt éves, Kata barátnője tette a bo­garat a fülébe, akit valószínűleg kilenc éves nővére világosított fel. Válaszul valami olyasmit dadogtam, hogy karácsonykor mi készítünk, illetve vásárolunk ajándékokat mindazoknak, aki­ket szeretünk, de a Mikulás az teljesen valódi, és ő hozza az ajándékokat a jó gyerekeknek.- Aha - dünnyögte mély meggyőződéssel és teli szájjal családunk legifjabb üdvöskéje -, és a rossz gyerekeknek virgá­csot. De, hogy hívják a Télapót nyáron? Amikor nem Mikulás vagy Télapó, akkor mi a rendes neve? Például, aki tavaly volt az oviban, meg nálunk az Jóska volt vagy Juci? - Én persze megingathatatanul és az adott helyzetben elvárható maximális magabiztossággal azt mondtam, hogy a Télapó az mindig Télapó vagy Mikulás, kinek-kinek tet­szése szerint. (Csak mellékesen jegyzem meg, nekem soha meg nem fordult szűk kis agyamban, hogy egy Télapó nőnemű is le­het.) Hozzáteszem, hétéves leá­nyunk titokzatos ábrázattal vette az adást. Lehet, hogy nem is a Kata nővére az értelmi szerző? N. M. ❖ A jászsági mozgássérülteknél A jászsági mozgássérültek november 26-án délután Miku­lás-napi ünnepséggel egybekö­tött évzáró összejövetelt tartot­tak, melyen a beteg embereknek a jászberényi Vasas kórus kará­csonyi dalokból összeállított műsorral kedveskedett. Mindannyiunknak különösen tetszett Bárdos Lajos: Karácso­nyi bölcsődala, valamint Otto Fischer: Harang szól című dala. Karnagy: Bedőné Bakki Kata­lin, zenei kísérő: Szászi Rita volt. A szólót Horti Zsuzsanna énekelte. Ezt követően a Palo- tási János Zeneiskola növendé­kei léptek fel, majd a kellemes műsort Károlyi Jánosné titkár köszöntője zárta, s következett az ajándékosztás. A Vasas kórusnak, valamint a zeneiskola növendékeinek kö­szönetét mondunk a csodálatos műsorért, támogatóinknak pe­dig az önzetlen segítségért, amivel örömet szereztek ne­künk. Név szerint: Jászberény­ből Lőricz István cukrász, Se­bestyén László pék. Káplár Jó­zsef magánkereskedő, a Kufár Élelmiszerkereskedelmi Bt. és a nagykátai Károly László ma­gánkereskedő. (Legközelebb jövő év január 27-én (pénteken) délután három órakor találkozunk a jászberé­nyi Thököly út 17. szám alatt, ahová minden sorstársat szere­tettel várunk.) Gerőcs József Jászapáti Köszönet a A véradók napja alkalmából Szajolban vacsorával egybekö­tött ünnepséget rendezett a Vö­röskereszt községi alapszerve­zete. Az eseményen kitüntetést vehettek át a többszörös vér­adók, akik közül ötven- és het­venszeres véradót is köszönthet­tünk. Az ünnepség sikeres meg­rendezéséhez támogatásukkal jelentős mértékben hozzájárul­tak a szajoli vállalkozók. Meg­érdemlik, hogy a nevük is nyil­Levelekből A szolnoki Tallinn Általános Iskola vezetésének, Deák Lász- lóné igazgatónőnek. Cseri Lu- kácsné tanfolyamvezetőnek a nyilvánosságon keresztül is kö­szönetét mondanak a szülők azért a lehetőségért, hogy gyermekeik német nyelvet ta­nulhatnak az iskolában. (A tan­folyam az idén indult, heti két órában és térítésmentesen.) * Petrik Józsefné rokkant- nyugdíjas leveléből: November 18-án délután a szolnoki Cent­segítségért vánosságra kerüljön: Bokor Erika, Gazsó Károlyné, Godó György, Hanó János, Kenyeres Mátyásné, Kovács Károly, Li­bor Imre, Perei András, Seller Józsefné, Szabó Ferencné, Szabó Lajosné, Szatmári Imre, Szatmári János, Székely István és Torontály Endréné. Segítsé­güket hálás szívvel köszönjük. A Vöröskereszt községi veze­tősége nevében: Hamar Lajosné vk-titkár - Szajol- sorokban rum áruház emeleti mosdójában felejtettem a pénztárcámat - nagyobb értékű összeggel, amit legnagyobb szerencsémre egy talpig becsületes ember talált meg: a zagyvarékasi Ulviczkiné nótaénekes, akinek az Új Nép­lap nyilvánosságán keresztül hálás köszönetemet fejezem ki. Az áruház dolgozóinak is kö­szönöm, hogy a kétségbeesé­semkor, izgatott lelkiállapo­tomban együttéreztek velem, példás magatartást tanúsítottak, segítettek rajtam. Expressz - ajánlva A család vesztesége Az N. A.-né jeligét választó kar­cagi olvasónk igen tanulságos eset­ről számolt be levelében, s kérte se­gítségünket. Soraiból kiderül, hogy férje kül­földi munkára invitáló hirdetésre je­lentkezett, ahová - rövid bemutat­kozás, levelezés után - fel is vették. Hogy minél előbb munkába állhasson, gyorsan intézte az útlevelét, és szeptember 17-én már útra is kelt, elhagyta Magyarországot. Kint egy hétig keményen dolgozott, ennek dacára a munkáltató közölte vele, a további­akban nem tart rá igényt; szedje a motyóját, hazautazhat. Az asszony sérelmesnek tartja, hogy a férjével kiutazása előtt nem közölték azt a lényegbevágó információt, hogy alkalmi munkáról van szó, továbbá azóta sem kapták meg a munkájáért járó pénzt. Az a bizonyos cég csak hitegeti őket, különböző időpontokat ígér, amikor kifizeti az elmaradt munkabért... Lenagyobb meglepetésükre olyan fordulatot vett az ügy, hogy a napokban tőlük kapott levélben a férjét szólítják fel: fizessen a hibájából felróható, céget ért erkölcsi kárért. Mint írja, ezt ők mondhatnánk el magukról, mert azzal, hogy a férje kiutazott az egyhetes munkáért, két szék közül a földre esett. Ezt azért mondja, mert az utazással járó kiadás, a felkészítés a család lakbérét is elvitte, ráadásul a munkanélküli járandóságtól is elestek. A férjével történt eset kapcsán azt kérdezi: miféle er­kölcsi kártérítést kérhetnek a férjéből - szemben azzal, hogy neki tartoznak, s csak kihasználták?! Karcagi levélírónkat az általa megadott címen kerestem, hi­szen a férjével történtek miatt jónéhány kérdésre előbb neki kel­lene válaszolnia ahhoz, hogy valamelyest tisztán lássunk. Pél­dául nem tudjuk, hogy egyénileg vagy csoportosan utazott-e ki erre a munkára, s hogy milyen szerződést írt alá? Volt-e egyál­talán munkaszerződése, vagy fekete munkára hívták? Talán az esetleges próbamunkán nem felelt meg? Jó lett volna tudni, hogy melyik cégről volt szó, hogy azokat az embereket, akik szorult helyzetükben ilyen munkára akarnak jelentkezni, megóvjuk a kudarctól! Ezenkívül még számtalan kérdésre nem kaphattunk választ, mert levélírónk a saját nevét, címét sajnos előttünk is elhallgatta. Ezúton is arra kérjük olvasóinkat, ha panaszukkal hozzánk fordulnak, saját nevüket, címüket is írják meg, mert az esetek többségében e nélkül képtelenek vagyunk bármiben is segíteni, tanácsot, felvilágosítást adni, az ügyüket érdemben kivizsgálni. Természetesen a nevüket, címüket - kérésükre - nem hozzuk nyilvánosságra, az titkosan kezelve, a szerkesztőségben marad. így most karcagi levélírónknak csak azt tanácsolhatjuk, ha férje legközelebb újabb állásajánlatra jelentkezik, akár az Exp­ressz, akár más újságokban megjelent hirdetésre, ne feledje: a hirdetések szövegéért a szerkesztőségek nem vállalnak felelős­séget. A munkaszerződés megkötése előtt feltétlenül széles körűen informálódjon az adott cégről, a leendő munkáltatójáról. Elő­ször is levélben kérjen tőlük részletes tájékoztatást az elvég­zendő munkáról, a feltételekről, s természetesen az érte járó fi­zetségről. S ha ezt a kérését nem teljesítik, mérlegeljen, neki­vág-e az ismeretlennek, hiszen akkor nagy esélye van arra, hogy úgy jár mint levélírónk, aki most se munkanélkülit, se fi­zetést nem kap. Hogy jogos-e a családtól kért erkölcsi kár meg­térítése? Erre így, az ügy részleteinek ismerete nélkül felelős­séggel nem lehet válaszolni, ám ha a szerződésben erre vonat­kozóan is van utalás, akkor igen. Az eset mások számára is szolgáljon tanulságul arra, ho­gyan ne vállaljanak külföldön munkát - egy hirdetésre fel­adva mindent, rohanva a nagy ismeretlenbe. Kedves Olvasónknak, levélírónknak kitartást kívánunk ah­hoz, hogy az előttünk ismeretlen külföldi cégtől „bevasalja” a férje munkabérét. Üdvözlettel: , TruitxJb Csupán tragikus „Megyénk: katasztrófa súj­totta terület” - Kilyukadt a szo­ciális háló - segíthet a Phare cím alatt, november 25-i szá­munkban a megye szociális helyzetéről tartott szakmai fó­rumról tudósított munkatár­sunk, mellyel kapcsolatban dr. Györgyi Lajos, a Jász:Nagy- kun-Szolnok Megyei Önkor­mányzati Hivatal Művelődési és Népjóléti Iroda vezetője az alábbi sorok közlését kéri - pontosításképpen: A rendezvényt a Regionális Szellemi Forrásközpont (Szol­nok) szervezte. Az előadók kö­zül senki nem állította, hogy megyénk katasztrófa sújtotta te­rület volna, és a megye lakossá­gának szociális helyzetéről tar­tott első előadás summázata az lehet, hogy a megye lakossága az országoshoz képest van ne­hezebb szociális helyzetben. Az a megállapítás sem pon­tos, hogy „A nyugdíjasok száma, az értelmi fogyatékosok, egyedülállók és cigányok ará­nya országosan a legnagyobb megyénkben”. Az előadó arról beszélt, hogy az országos átlag­hoz képest nagyobb hányadban élnek a megyében idősek, cigá­nyok, munkanélküliek, illetve a létminimum alatt. A létmini­mum alatt élő gyermekek közül a megyei önkormányzatnak nem állami gondoskodásba kel­lene vennie négyezer gyerme­ket, hanem ennyi gyermek szá­mára kellene rendszeres neve­lési segélyt folyósítania az ön- kormányzatoknak - ha lenne pénzük. A cikk záró következte­tése szintén tévedésre ad módot, mert senki nem állította és reali­tása sincs annak a gondolatnak, hogy „A katasztrófát egy egy­szeri nagyobb befektetéssel le­hetne elkerülni”. * A szerző megjegyzése: Való­ban a Regionális Szellemi For­rásközpont volt a szervező, én a regionális jelzőt lehagytam a tudósításból. Valóban nem hangzott el, hogy katasztrófa, csupán tragikus. Ám kérem, szíveskedjen minősíteni azt, hogy három millióan élnek a létminimum alatt. Sajnálom, hogy nem azt cá­folta, miszerint: „az elmúlt négy évben semmilyen előrelépés nem történt a veszélyeztetett gyermekek érdekében. Vagy: „a szociális igazgatásra jellemző, hogy romlott az e területen dol­gozók szakmai és képzettségi színvonala”. Az újságírónak nem feladata, hogy szó szerinti tudósítást ad­jon, hanem a valóságot kell ér­zékeltetnie. A valóság pedig ka­tasztrofális. Tessék csak bete­kinteni a Tiszazugba. A kettőnk közötti véleménykülönbség mégis, azt hiszem, talán előre mozdítja azt az ügyet, melyet mindketten a szívünkön _ vise­lünk. Csabai Ágnes Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom