Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-29 / 306. szám

1994. december 29., csütörtök Hazai Tükör 3. oldal Vezetőváltás az SZDSZ-iroda élén Hozzá mindig be lehetett kopogtatni Erdei Péter öt éve az SZDSZ megyei irodájának vezetője. Posztjától december elsejétől vált meg, mivel a megyei közgyű­lés SZDSZ-es frakciójának munkáját koordinálja a további­akban. Az iroda vezetését Somogyi Zoltán vette át. Az SZDSZ választási eredményeiről, az elmúlt négy év tapasztalatairól és az elvégzendő feladatokról számolt be lapunknak az iroda le­köszönő és új vezetője. Erdei Péter: - Az elmúlt négy évben az volt a feladat, hogy olyan apparátust kell kiépítenie a pártnak, amely működőképes, anyagi bázissal rendelkezik, és megfelelő körülmények között végezheti munkáját. Ez hosszú folyamat, hiszen a pártoknak kevés pénzük van infrastruktu­rális fejlesztésre. A közös mun­kával jelentős eredményeket ér­tünk el. A ’94-es tavaszi válasz­táson 19 százalékot ért el az SZDSZ. Ehhez volt szükség a mi munkánkra, hogy megfelelő információval rendelkezzen az iroda, és begyűjtse a lakosság­tól származó információkat. Annak idején az SZDSZ egy magánlakásban kezdte meg működését, onnan egy irodának aligha nevezhető helyiségbe költözött, ahol egy íróasztalon és két széken kívül nem volt semmi. ’90 tavaszán költözhet­tünk a Kossuth téri irodaházba. Úgy gondolom, hogy további beruházásokkal ez normális he­lyiséggé tehető.- Hogyan értékeli az elmúlt évek munkáját?- Nekem az volt az alapel­vem, hogy nem szabad bele­szólni a helyi csoportok éle­tébe. Biztos, hogy az a nehe­zebbik út, amikor az emberek­nek meghagyják a döntés jogát. Nagy hibának tartom, és volta­képpen az egyik politikai jel­legű sikertelenségem az, hogy nem sikerült jól működő me­gyei szervezetet létrehoznunk. Remélem, a ’95. évtől kezdő­dően a megyei szervezet karak­terisztikus testületé lesz az SZDSZ-nek.- A mostani választási ered­ményekkel elégedett?- Az országgyűlési választá­son tizenkilenc százalékot ért el az SZDSZ, ez háromszázalékos javulás a korábbiakhoz képest. A helyi választásokon is kielé­gítőnek tartom az eredményt. Több polgármestere van most az SZDSZ-nek, mint volt ’90- ben. A megyében a helyek ti­zenöt százalékát szereztük meg. Azt a nagykoalíciót viszont, amelyből a szabaddemokratá­kat kihagyták, tévedésnek tar­tom. Amennyiben nagykoalí­cióról beszélünk, akkor abba az SZDSZ is beletartozott volna. Ennek ellenére a párt konstruk­tívan viszonyul a dolgokhoz. Semmiképp nem fogunk nagyhangú ellenzékieskedésbe belemenni. Szakmai kérdések­ben megpróbáljuk elérni azt, amit szakembereink javasol­nak.- Mi volt az oka, hogy kima­radtak a koalícióból?- Legfőképpen számszaki okai voltak, a személyes okok­ról nem kívánok nyilatkozni. A szocialista párt és az SZDSZ összesen 20 képviselőt adott volna a közgyűlésbe, ennél sokkal biztonságosabb szá­mukra az a megoldás, amit vá­lasztottak.- Azon kívül, hogy a párt frakcióját vezeti, mivel foglal­kozik?- Jelenleg nincs főállásom, de mindenképpen a szakmám­ban szeretnék elhelyezkedni, környezetvédő szakmérnök­ként. Somogyi Zoltán december elsejével vette át a megyei iroda vezetését. A repülőmű­szaki főiskolán végzett vadász­irányító szakon, majd a hadse­reg hivatásos tisztjeként teljesí­tett szolgálatot, és elvégezte az akadémia repülőparancsnoki szakát.- Ez alatt az idő alatt megis­mertem az országot. Később a gyerekvárosban dolgoztam ne­velőtanárként, majd a Humán Szolgáltató Központban az if­júsági szolgáltatás vezetője­ként, valamint a hajléktalanok foglalkoztatásának szervezésé­vel foglalkoztam.- Hogyan kapcsolódott az SZDSZ-hez?- Az átlagember politikai szintjén szimpatizáltam vele korábban is, a ’94-es tavaszi vá­lasztásokon részt vettem a kampány szervezésében. Ezek alapján kértek fel, hogy az ön- kormányzati választásokon is vegyek részt mint szervező. Ahogy Erdei Péter leköszönt a posztról, úgy kerültem egyre közelebb ehhez a munkához. Gyakorlagilag ez volt az előz­mény. Nagyon komoly elképze­lésem van a munkával kapcso­latban, aminek elsősorban nem politikai, hanem szakmai részét helyezem előtérbe. Szó szerint gatyába kell rázni a megye SZDSZ-es szervezeteit.- Ez azt jelenti, hogy rosszul áll az SZDSZ szekere?- Nem, inkább a szerve­zési-irányítási rendszert kell megolajozni, minőségileg kell emelni a szervezet színvonalát. Szakszemberek kellenek, akik jóval több területről tudnak in­formációt szerezni és véle­ményt alkotni. Úgy gondolom, hogy másfél-két év elteltével ki fogja magát forrni a rendszer. A mostapi szervezet működik ugyan, elért egy bizonyos szin­tet, de én ennél többet szeretnék felmutatni. -tbg­Zirci tiltakozás Égetőmű építése ellen tiltakoznak a zirci polgá­rok: gyűlnek az aláírások az íven, amelyen tu­datják, hogy nemcsak megkérdezésük, hanem érvényes építési engedély nélkül kezdte meg az ABL-Technic Hungary Kft. egy festék- és lakkmaradványokat égető üzem építését a város belterületén. Az akciók egyik kezdeményezője, Futó János geológus, a Bakonyi Természettu­dományi Múzeum igazgatója. Érvei szerint: a létesítmény a város geológiai adottságai miatt veszélyeztetheti a karsztrendszerben található ivóvízkészletet, szmoggal fenyegeti a meden­cében fekvő települést, és keresztülhúzhatja Zirc idegenforgalmi törekvéseit. Dr. Kálmándi Mihály és felesége boldogan és mosolyogva, az orvos halála előtt néhány hónappal Dr. Kálmándi Mihály hosz- szú évtizedeken keresztül végzett Szolnokon áldozatos gyógyítómunkát. A szolnoki önkormányzat új díjat ho­zott létre, mely az ö nevét viseli. E díjat az egészség­ügyben és a szociális ellátás területén kimagasló mun­kát végzőknek ítélik oda. Dr. Kálmándi Mihályról, az emberről, az orvosról kér­deztük özvegyét.- A férjem Erdélyből, Kál- mándról származott, onnan jött Magyarországra. Itt végezte el az orvostudományi egyetemet. Nőgyógyásznak készült, de igazán a gyermekekhez vonzó­dott. Kezdetben a budapesti Szent László Kórházban dolgozott, aztán Nagykátára, majd Szol­nokra került, s itt majdnem 40 évig gyógyított. Munkája legjellemzőbb vo­nása a szeretet és a lelkiismere­tesség volt. Nagyon képzett or­vos volt: gyermekgyógyász, belgyógyász és fogszakorvos is. Ő volt az az igazi családor­vos, akiket most megint szeret­nének kiképezni. Nemegyszer házasságokat mentett meg, csa­ládokat tartott össze. A lelket is gyógyította. A másik jellemző tulajdon­sága, hogy nem volt pénzéhes. És hozzá éjjel-nappal be lehe­tett kopogni. Olyan nem volt, hogy ne ment volna ki vala­hova, akár éjszaka is. Nagyon sok betegének ő vette meg a gyógyszert. Akik rászorultak, azokat ingyen gyógyította, akik tudtak fizetni, azok fizettek. A vagyonát állandó munkának, a tehetősebb betegek elismerésé­nek meg a takarékosságnak kö­szönhette. Sokáig ismertük egymást, de nagyon későn házasodtunk ösz- sze. Amit nagyon sajnáltunk mind a ketten. Nyolcvanévesen halt meg, s a végrendelete szerint az akkori tanácsnak adta a holt-Ti- sza-parti kertünket, hogy a gye­rekek használják. A tanács tíz évig használta, arra, amire, de gyerekek ott nem jártak. A Hősök terén volt a házunk, azt kisajátították. Az épületből óvodát csináltak a Kál­mándi-hagyatékból. Már egy pár éve működött, amikor fel­került a falára egy emléktábla a nevével. Az önkormányzat el­adta az épületet. Utána egy is­merősöm szólt, hogy a porból szedte ki a márványtáblát, s el­tette nekem. Az újságból tudtam meg, hogy a férjemről díjat neveztek el, és hogy ma adják át első al­kalommal. A nevelt lányunkat keresték meg, mint egyetlent, aki tud valamit mondani dr. Kálmándi Mihályról. Rosszule­sett ... Nem megyek el a díj­átadásra. Ha elmennék, felidé- ződnének rossz emlékek is. Sírnék, s azt ott nem illene. Nem vádolok senkit, nincs bennem keserűség - csak óriási szomorúság. Sok jó volt - és sok jó el­múlt. Cs. Cs. R. Nyereséggel zár a dolgozók gyára Húszmillió forint nyereséggel zárja az idei évet a Tatai Cserép­gyár, amely 1993 végén alakult át részvénytársasággá, tehát a gyár történetében 1994 az első olyan teljés gazdasági éV,'ami­kor már új feltételek között és.tu- lajdonosként dolgozhattak. A részvénytársasággá alakuláskor ugyan a vagyon többsége az ÁVÜ tulajdonába került, de rö­vid időn belül a dolgozók meg­vásárolták a gyárat, kifizették a teljes vételárat. A hazai cserép­iparban a tatai az első olyan gyár, amelyet külföldi tőke nél­kül privatizáltak, és kizárólag a cég alkalmazottainak tulajdo­nába került. Az átalakulást köve­tően mindenekelőtt eladták a gyár udvarán felhalmozódott termékeket, majd sikeresen visz- szahódították azt a vevőkört, amelyet akkor veszítettek el, amikor a győri anyavállalatuk Tatán hosszabb időre leállította a termelést. Az idén 16 millió cse­repet készítettek. A termékek felét maguk értékesítették, a többit 120 kereskedő révén. A szűkös lehetőségek között is Igényes munka a jövőnek Az Országos Gyermeknevelo Program szerint történik a 3-7 éves gyermekek nevelése a martfűi óvodákban. E program a játékot, a közösségi munkát tartja a személyiségfejlesztés legfontosabb elemének. Célja, hogy az óvoda és a család együtt alapozza meg a gyermek szemé­lyiségének fejlődését, hogy ké­pességeiket a legmegfelelőbben alakítsák. Ehhez a munkához adottak a tárgyi feltételek, bár a jövőben egyre inkább szüksé­gessé válik a gyermekbútorok cseréje. Mint másutt, itt is szűkösek a működés feltételei, de biztosít­ják a neveléshez szükséges nyu­godt körülményeket. Igaz, hogy van elegendő és megfelelő játék, hogy minden gyermek megtalálja az életkorá­nak megfelelő elfoglaltságot, de a szakmai munkához nagyobb tételben szükség lenne az esz­közök pótlására, például fény­másolóra, videóra stb. Céljaik között szerepel, hogy az óvodákban szakemberek fog­lalkozzanak a gyerekekkel. Ezért a varosban az elsők között szervezték meg az óvodai daj­kák képzését. Az óvónők között pedig általános a főiskolai vég­zettség. Az összevont városi óvodá­ban összetett nevelés folyik- Gondot fordítanak a környezet megismerésére, a matématikárá, az anyanyelvi, a zenei, az iro­dalmi nevelésre. A Május 1. úti óvodában ki­emelten foglalkoznak a nyelvi képességek fejlesztésével, cél­juk, hogy a gyerekek alkalmassá váljanak társaik, nevelőik be­szédének befogadására, és hogy a kicsik szókincse folyamatosan gyarapodjék. Fontosnak tartják a hagyományok ápolását is. Minden jeles naphoz kötődő szokást ismertetnek, eljátszat­nak a gyerekekkel. Az óvoda kapcsolatrendsze­rében alapvető fontosságú a csa­ládokkal való kapcsolattartás. Ez lehetőséget ad a nevelési fel­adatok összehangolására, a köl­csönös tájékozódásra. Sokat se­gít az óvoda munkájában prog­ramjaival a művelődési központ. A ll a gyerek a tanár előtt, ka­bátja szélét gyűrögetve, s csak lassan meri kibökni a lé­nyeget: másnapra szeretne elké- redzkedni, mert otthon nagy esemény lesz. Persze tudja ő, hogy az iskolánál nincs fonto­sabb, mert a jövőnek tanulsz, fiam... De most elérkezett a disz­nóölés, mint legszebb népi játé­kuk. Sőt, kiemelkedő társadalmi ünnepünk. Bensőségessége, em­berközelsége nem egy ünnepénél nagyobb, ezt bizonyítja, hogy még állandó dátuma sincs. Függhet sok mindentől, még a résztvevők hangulatától is. S a jobb sorsra érdemes osztályfő­nök ilyenkor legyint, és jó utat kíván. Mert eszébe jut a távirat, mit tegnap kapott: „Lajos, gyere! Röfi nem eszik. Kinyírjuk.” Mert van úgy, hogy az ember malaca nem eszik. Egyszer csak rátör a depresszió, csak álldigál, meg elkámpicsorodott képet vág, az ember szíve majd megszakad, mikor ránéz. Szerelmes szívű, meg nem értett ifjak szoktak így nézni, mikor rádöbbennek, hogy az élet egy nagy semmi, a nők mind egyformák, és különben is... Ha a malac nem eszik, az nagy baj. A gazda rákönyököl az ól kerítésére, és onnan nézi a jószá­got. Az meg csak bámul kifelé egykedvűen, mint futballista a Disznótor, a legszebb népi játék meccs közben a dühtől újságját szaggató nézőközönségre. A szomszédból már elhangzott az éles visítás, mely halk hör- gésbe fulladt, bizonyítván a té­telt: minden élet véget ér egy­szer.- Nincs mit tenni, kinyírjuk a Dezsőt - mondta annak idején Pelikán József gátőr, Bacsó Péter halhatatlan filmjében, a Tanú­ban, s a jobb sorsra érdemes ser­tés sorsa megpecsételődött. Aki dacolni próbál a hagyo­mánnyal, magára vessen. Ahogy az egyszeri polgár, ki hallván, hogy a disznónak fáj a szúrás, elébb elkábította palackos gáz­zal. Még szerencse, hogy a pör- zsölés közben áldomást ittak még a szájtátiak is, így nem lett nagyobb baj. Csupán a feldúsí­tott jószág robbant szét ezerfelé. Mesélik, a falu macskái még harmadnap is a fa tetejéről esze­gették a jóféle disznóhúst. De mesélik, az sem járt job­ban, ki humánusabb lévén az át­lagnál, nem böllért, de vadászt hívott, intézze el a család ked­vencét. A mesterlövész azonban úgy vélte, a jószág is kapjon némi esélyt. Meg aztán futó vadra lehet lőni, de álló, reá szemrehányóan tekintőre nem. Az elengedett malac azonban ra­vasz volt, s a már bejáratott kerí­tésrésen elinalt. Kevés zajosabb búcsú, falubéli vigalom volt az­előtt, mint az a nagy hajtóvadá­szat. A tapasztaltabb gazdák böllért hívnak, szakembert, mert mond­ják, csak az van jól megcsinálva, ami jól van megcsinálva. A böl- lér pedig nem kegyelmez. Pon­tos, gondos, akkurátus ember. Már a szakértő böllér, nem pedig az olyan alkalomcsinálta, késsel hadonászó. Aki maszatol egyet, majd diadalt mondván odébbáll a szájtátiakkal áldomást inni. Az eldőlt disznó pedig feláll, támo­lyogva bemegy az ólba, s mintha mi sem történt volna, csendesen mormog magában. Böllér kell tehát, jó böllér. Előre megbeszélve, tenyérbe csapva, biztosra. Aztán hajnal­ban kezdődhet a rettenet. A sö­tétben marcona férfiak gyüle­keznek, edénycsörömpölés, kés­fenés hallatszik, s jóféle szíverő­sítő illata birizgálja az álmos szervezetet. Illatos házipálinka, nem afféle csókra csücsörítő. Sógorok, komák, messzeszakadt, de hazatérő rokonok, fiák, vejek és egyéb népség, mind egy ellen. Mert nincs nagyobb szégyen, mint mikor a malac megszalad. Felrúg böllért, segédet, aztán a fél faluban kell hajkurászni, míg meglesz. All a malac az ól kifutójában és nem eszik. Ez már a vég. Ez már a táviratok kora. Meg a sóé és paprikáé. A férfiemberek pe­dig a metsző téli hajnalon le­nyomják a malacot, mint postás­kisasszony a bélyeget, s nincs to­vább. Csak hurka, kolbász, tö­pörtyű meg: - Szaladj fiam, ezzel a kis kóstolval Mariska nénédék- hez! Az illatok pedig beterítik a környéket. Bundás kutya halkan morog, mert már idegen macs­kák is feltünedeztek a szomszéd ház tetején, s a kerítés túloldalán vidáman csámcsog a mai áldozat holnapi sorstársa. Ilyen az élet. A malacoké ilyen. Meg talán a mi­enk is egy kicsit: van, aki szúr, és van, akit szúrnak. És van, aki csak belepiszkál a küldött és megkapott kóstolóba. Szaladjon hát az a kérő kisember haza az iskolából. Most az élet iskolája vár rá. Csilléi Béla Csak cigarettázni akart A nikotin buktatta le a betörőt Amikor az ünnep előtt egyik éjjel hazafelé tartott a cibak­házai fiatalember, még nem tudta, hogy még az éjszaka folyamán milyen kalandok­ban lesz része. Ahogyan elhaladt a Tisza- táj vendéglő előtt, furcsa neszt hallott az épületen be­lülről. Mivel betörést sejtett, nem volt idő a tétovázásra, gyorsan kellett cselekednie. Hazasietett, és immár ap­jával együtt tért vissza a helyszínre, a vendéglőhöz. Majd pedig, amíg az apa őr­ködött, fia a helyi rendőrhöz ment, és elmondta, hogy mit tapasztalt. A vendéglőhöz visszatérve a betörő útját követve, az épület hátsó részénél közelí­tették meg az épületet. A hívatlan éjszakai ven­dégre az étteremben, a játék- automata mögött kuporogva találtak rá. Mese nem volt, a tettenéréssel szemben nem sok minden szólt a cigarettá­ját bőszen pöfékelő helyi férfi mellett. Kiderült, lega­lábbis saját elmondása sze­rint, hogy ő semmi mást nem akart, csak azért hatolt be az üzletbe, hogy nikokinéhségét csillapítsa az ott található ci­garettákkal. Tény, hogy a már összeké­szített zsákmány valóban csak néhány ezer forint ér­tékű volt. A nyomozást a Kunszent­mártoni Rendőrkapitányság rekordidő alatt lezárta, ugyanis a gyanúsított előállí­tását követő 24 órán belül már be is fejezték az eljárást. Abban, hogy ez így tör­ténhetett, kétségkívül nagy szerepe volt annak a fiata­lembernek, aki nem ment el szó nélkül az általa tapasztalt esemény mellett, nem gon­dolta úgy, hogy semmi köze hozzá, hanem a lehető leg­ügyesebben cselekedett. Magatartását a rendőrkapi­tányság is nagyra értékeli, ezért levélben köszönték meg a helytállását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom