Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-01 / 283. szám

1994. december 1., csütörtök Hazai tükör 3 KERESETTEK A TERMÉKEIK. A Szolnoki Sütőipari Rt. kunhegyesi sütőüzeme a városon kívül Abádszalókra és Tiszaroffra is szállít az ott készülő 4 fajta kenyér­ből és 32 féle péksüteményből. Képünkön a kisült kenyereket emelik ki a kemen­céből. -MJ­Megújul a hajók nyilvántartása Hamarosan megújítják a hajó-nyilvántartási rendszert, mely ezentúl jobban igazodik a megváltozott nemzetközi köte­lezettségekhez és a hazai jog­szabályokhoz. A felújítással együtt a közeljövőben megkez­dődik a szél vagy motor hajtotta vízi járművek okmányainak fo­lyamatos átalakítása. A Közle­kedési Főfelügyelet tájékozta­tása szerint a jövőben a hajóle­vélben fel kell tüntetni a vízte­rület veszélyességét jelző bel­vízi hajózási zónát, valamint az engedélyezett hajózási körzetek megjelölését. A külföldre in­duló hajótulajdonosok számára szabja meg a mozgási lehetősé­get az engedélyezett hajózási körzet. Hasonlóan sok ország gépkocsirendszámához, ezentúl a hajók nyilvántartási száma is ad alapinformációkat az ellen­őrzésre jogosult hatóságoknak. Az ellenőrzés hatékonyságát fokozhatja a számítógépes adat- feldolgozás is. (MTI) Az ország adóssága: 27 milliárd dollár Augusztusban a folyó fizetési mérleg hiánya 2,5 milliárd dol­lárra növekedett; az év nyolcadik hónapjában keletkezett defi­cit azonban már kisebb volt, mint a júniusi és júliusi. Minderről a Magyar Nemzeti Bank tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát. A nyolc hónap alatt kialakult hiány kilencven százaléka az árudeviza-forgalomban kelet­kezett. Augusztusban mind a külkereskedelmi statisztikában, mind a fizetési mérleg árude­viza-forgalmában növekedés alakult ki. Az import továbbra is gyorsabban bővül, mint az export, és ez okozza a külső egyensúly romlását. Augusz­tusban az export már nemcsak a vámstatisztikában, hanem a fi­zetési mérlegben is meghaladta az egy évvel korábbi szintet. (A vámstatisztika az árumozgást tartja nyilván, míg a fizetési mérlegben a külkereskedelem­mel járó pénzmozgásokat ve­szik számba.) A folyó fizetési mérleg defi­citjét túlnyomórészt a bank- rendszer finanszírozta, hozzáve­tőlegesen egymilliárd dolláros eladósodása révén. A jegybank külfölddel szembeni nettó adós­sága 648 millió dollár volt. Je­lentősen nőtt a vállalkozói szek­tor forrásbevonása. Augusztusban figyelemre méltóan változott a mérleg egy olyan speciális tétele, amely a tévedések és kihagyások elne­vezést viseli. Az MNB szerint ez összefügg a forint leértéke­lése előtti és azt követő speku­lációs pénzmozgásokkal, illetve azzal, hogy a kereskedelmi banki jelentésekben a hibák nö­vekedtek a felduzzadt deviza- forgalom miatt. Az ország külfölddel szem­beni bruttó adósságállománya augusztus végén 26,9 milliárd dollárt tett ki. A jegybanki tarta­lékok 6,6 milliárd dollárra növe­kedtek, az összes nemzetgazda­sági követelés állománya pedig elérte a 9,1 milliárd dollárt. így a nettó adósságállomány 17,8 mil­liárd dollár volt. (MTI) Hét polgármesterjelölt vetélkedése Abádszalókon Eredményesnek bizonyult az Abádszalóki Falusi Turizmu­sért és a Szabadidős Egyesület kezdeményezése, melynek célja az volt, hogy a falu lakossága megismerhesse a december 11-i önkormányzati választások hivatalos rendjét és a polgármesteri pozícióra pályázók programját. Az érdeklődés bizonyította, hogy a szalókiak nem akarják sorsukat a véletlenre bízni, no meg a hét polgármesterjelölt - ezzel az 5600 fős település egye­dül áll megyénkben - mellett kíváncsiak voltak arra a 41 képvi­selőjelöltre is, akik közül 13-an foglalhatnak helyet december 11-e után a községháza üléstermének széksoraiban. A polgármesterjelöltek: Bo- dzás Pál, Bordás Imre, Parázsó Miklós, Pesti Tiborc, Szarka Tibor és a jelenleg funkcióban lévő Vincze Ferenc. A hetedik aspiráns, Virág Pál nem jelent meg a nyílt fórumon. A jobbító szándék tartal­mazta a legtöbb közös elemet a polgármesterjelöltek program­jaiban. Az tisztán és világosan kiderült ezen az estén, hogy a jelenlegi testületnek sok pozitív kezdeményezése volt - az or­szágban úttörőként dolgoztak ki komplex programot a munka- nélküliség kezelésére, tópart megvásárlásával, lehetőségeik arányában valósítottak meg inf­rastrukturális fejlesztéseket (út, szennyvíz, telefon, gáz stb.). Ennek ellenére az országos lapokban az „idegenforgalom Mekkájáéként emlegetett tele­pülés jelentős gondokkal küsz­ködik: az önkormányzat anyagi lehetőségei beszűkültek, a ki- lencszáz fős munkanélküliség lassan a kezelhetetlenség kate­góriájába soroltatik, nincs tere a helyi vállalkozóknak, akik leg­többször jelentős hátránnyal versenyeznek a tőkeerős „mesz- sziről jöttékkel”, s sokaknak - diplomásnak, kétkezi munkás­nak egyaránt - gondja van az „itt élés” biztonságával is. Engedtessék meg az esemény kapcsán néhány gondolat: aki túlmisztifikálja, egyetlen kive­zető útnak tekinti a turizmust, az is rettenetesen nagy hibát követ el. Természetesen járható utat jelent ez a lehetőség - főleg Szó­lók számára -, de csak úgy, ha az idegenforgalomból vissza­forgatható pénzek révén nem csak kényszerintézkedésekkel toldozhatják-foldozhatják a szociális hálót, állíthatják talpra a mezőgazdaságot, melyre építkezhet az ipar és komplex módon tudnak végre­hajtani olyan infrastrukturális fejlesztéseket, melyek tényleg megteremtik a község imázsát, hogy valóban a Tisza-tó „arany- és csillagpartja” lehes­sen Szalók, ahol jól érzik majd magukat a polgárok. Ehhez azonban olyan kormányzati po­litika is szükségeltetik, amely nem csak a „mézesmadzagot” húzza el a szalókihoz hasonló önkormányzatok orra előtt. Talán ha ez megvalósul, ak­kor Balogh Sándor szalóki vá­lasztópolgár sem fogja megkér­dezni a következő falugyűlésen: „Tessék mondani, mikor tudok én itt dolgozni?" Percze Miklós AIDS-világnap Védekezzünk!? Majdnem nagykorú kis ba­rátnőm már napok óta settenke­dett körülöttem, míg végre ki­nyögte, szeretne egy szívessé­get kérni tőlem. Többszöri neki­futással sikerült nagy nehezen megfogalmaznia: ugyan, vásá­roljak már neki, számára, he­lyette (?) négy darab (!) óvszert. Nem kellett különösebben kíváncsinak és fantáziadúsnak lennem ahhoz, hogy kikövet­keztessem, mi lesz a beszerzés végeredménye. A mennyiséget meg nem tartottam ildomosnak firtatni. Azért annyi minden­estre kikívánkozott belőlem:- Ha azt meg mered tenni, amire kell, akkor igazán beset­tenkedhetnél valamelyik illat­szerboltba vagy patikába e „vé­dőeszközért”. - De hát olyan ciki - hangzott a tömör válasz. Ezzel az érvvel végképp levett a lábamról. Utólag meg pláne neki adok igazat. Hisz a vásár­lás aktusát valóban rengeteg avatatlan szempár látja, ami utána következik, azt meg álta­lában csak ketten. A megbízatás fontosságát te­kintve kötelességemnek érez­tem, hogy még aznap teljesít­sem. így munkám végeztével betértem az első utamba eső áruházba. Éppen telt ház volt, akkortájt kezdődött a nagy össznépi bevásárlás. Tanácstalanul ténferegtem az illatszerek környékén. Nézge- lődtem, matattam, leguggolva kutakodtam. Eredménytelenül. Miután ötödjére böktek oldalba a bevásárlókosarakkal, támadt egy mentő ötletem: megkérde­zem az eladót, aki egyébként már néha odasandított, csak úgy a szeme sarkából.- Jó napot kívánok! Legyen szíves segíteni: óvszert szeret­nék vásárolni. Arca lángba borult. - Talán a pénztárnál tessék megkérdezni- lehelte alig hallhatóan. Átve­rekedtem magam a tömegen, kivártam soromat a pénztárnál.- Jó napot kívánok! Kérek négy darab óvszert. Újabb pirulás. - Tessék átfá­radni a másik pénztárhoz, úgy tudom, ott van - suttogta udva­riasan. Újabb sorban állás kö­vetkezett a második pénztárnál.- Jó napot... óvszert... Igen, tudom. Csak ilyennel szolgálhatok - csúsztatja diszk­réten elém némi rózsaszín ár­nyalattal orcáján.- Ne haragudjon, hölgyem, miért mondja azt, hogy csak ilyennel? Segítséget remélve körbené­zett. Nem tágítottam. Végül ki­nyitotta a kis dobozkát. Akkor meg én hökkentem meg némi­leg a harsány színek láttán.- Erre nem kaptam felhatal­mazást, inkább valami „natúrt" szeretnék.-Tudom, tudom. Vágtattam a következő pénz­tárhoz, ahol már el sem kellett mondanom az óhajomat, s ahol mindösze egyetlen óvszer ár­válkodott.- Ebből kérek még hármat!- Itt csak ez az egy van.- Látom, asszonyom, de ne­kem összesen négyre van szük­ségem. Legyen kedves még hármat előkeríteni valahonnan. Lesújtó pillantásai össztüzét rám zúdítva felemelkedett ültéből, s elindult a többiért. Lázas keres­gélés kezdődött. Kis idő elteltével vörösen és megsemmisülten nyögte ki: csak ez az egy van.-Jó- nyekeregtem kínomban -, akkor ezt az egyet kérem.- Lányok, mennnyibe kerül a... - könyörgött kolléganőinek. Senki se tudta. Újabb futás következett, immár az ár kiderí­téséért. És végre az enyém lett az óv­szer. (S az enyém is maradt... mementónak. Szeretem, ha ke­mény küzdelmeimre emlékeztet valami.) És már én is vörös vol­tam. Csak nem az álszemérem­től, hanem a méregtől. Míg egy másik helyre trap- poltam küldetésemet teljesíteni - mert ezt a mesét ugyan ki venné be, hogy nem lehetett kapni azon gondolkodtam: lepedőnyi plakátokon öles be­tűkkel hirdetik, a televízióban reklámozzák, az újságok óva in­tenek: védekezzünk az AIDS el­len! Ez idáig rendben is van, de mivel? Ui.: Végül sikerült, át is ad­tam, a további fejleményekről nem tudok. De legalább a lelki­ismeretem tiszta, valamit én is tettem az AIDS terjedése ellen. —jzs— Makra Ági Szolnokon A szívem egy darabja Mexikóban maradt Kiállításon az abonyi pipafaragó alkotásai Hát csak azt tudom mondani, próbálják ki. Ez egy kicsit elke­serít, és szeretnék válaszolni minden olyan támadásra azzal, hogy megírom a második köny­vemet.- Most baráti látogatáson van itt Szolnokon, a Verdes csa­ládnál. Sokan hitték azt, hogy Krisztián valóban a vőlegénye. Gondol-e férjhez menésre, csa­ládalapításra?- Mióta hazajöttem, egyfoly­tában próbálok beilleszkedni, de nagyon sokszor azon kapom magamat, hogy a gondolataim Mexikóban járnak. A lelkem egy darabja ott maradt.- Nocsak?! . . .- Nem, nem úgy. Azt hiszem, hogy az életemet mégiscsak ott kaptam vissza, s ez nagyon erős kötelék. Sajnálom, hogy nincs közelebb az az ország, gyakran visszamennék, mi több, szíve­sen élnék ott. Persze csak egy-két évig, hiszen a második szülőhazám. Hogy állok a sze­relemmel? Nagyon nehéz erre válaszolni, hiszen egyszer már azt hittem, vannak barátaim, és csalódnom kellett. Mielőtt be­teg lettem, jártam egy fiúval, ám amikor reménytelenné vált az állapotom - mi mást is tehe­tett volna -, elhagyott. Azt hi­szem, örülök neki, hogy nem volt igazán komoly ez a kapcso­lat, hiszen gondolja el, ki az a fiatalember, aki kitartott volna mellettem, amikor a nyálam csurgott, lógott a fejem, és telje­sen magatehetetlen voltam. Ta­lán nincs is ilyen. Persze, sokan hívnak. Sőt, szerelmes leveleket is kapok. De még nem vagyok felkészülve erre, úgy érzem. A betegségem előtti időből nem is maradtak barátaim, így legalább nem ér újabb csalódás. Óvatos lettem, bár ha jönne egy min­dent elsöprő viharos érzés, talán elveszíteném a fejemet. lődők; az anyagot az Abonyi Lajos Falumúzeum bocsátotta rendelkezésre. 1993 nyarán - 80 éves korá­ban - ment el végleg az abonyi pipafaragó mester, Szabó Mi­hály. Az idős, nyugdíjas kőmű­vesmester szabad idejében híres emberek arcát mintázta meg pi­pafejekre: színészekét, ba­lett-táncosokét, énekesekét, po­litikusokét. Pipaportréi alapo­san kidolgozottak, szobrai kö­zül is némelyik remekmű. Szabó Mihály sem volt pró­féta a saját hazájában, úgy érezte és gondolta, nem értéke­lik tevékenységét. „Nem fara­gok többé, nincs értelme” - mondogatta gyakran, amikor alkotásra buzdítottam. Nem vette többé kezébe a kést, de úgy érzem, az idő megcáfolta pesszimista kijelentését. Sajnos már nem ünnepelhet, nem lehet tisztelői között az az ember, aki csodálta a fa különleges ereze­tét, színét, imádta az illatát. Bálint Zsuzsa Makra Ági betegségsorozata egy ártatlan kullancscsípéssel kezdődött. Nyolc évig küzdött a félelmetes Lyme-kórral, míg­nem Mexikóban maláriás vérrel kezelték, s állapota javult. November 21-én „Pipaszó” címmel négy világrész pipáinak kiállítását rendezte és nyitotta meg Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem könyvtárának előcsarnokában Pap Gábor művészettörténész. A kiállítás december 16-ig várja a látogatókat. A különleges ki­állítás anyagát Szelestey László és Makoldi Sándor válogatta; a jelenkori pipakollekciót pedig Mayer Csaba és Kökéndy Ákos szelektálta. Nagy megtisztelte­tés, hogy az abonyi Szabó Mi­hály pipáit is láthatják az érdek­Szabó Mihály egyik alkotása- Ezt az utat, ide Szolnokra egy hónappal korábbra ter­vezte. Miért maradt el az akkori látogatása?- Mint említettem, kiraboltak Mexikóban, és éppen az ideuta­zásom előtt szóltak, hogy Pestre kell mennem az alapítványhoz, elszámolást készíteni a veszte­ségről. Szerencsére minden rendben van, a benyújtott igazo­lásokat az MNB is elfogadta. Bár nehezen viseltem, hogy többen meggyanúsítottak, de nincs harag a szívemben, hiszen annak, aki nem volt ilyen hely­zetben, fogalma sem lehet arról, hogy milyen szörnyű éveket él­tem át.- Úgy gondolom, az ön ese­tében nem csak udvariassági formula, ha azt kérdezem: hogy van?- Köszönöm szépen, jól, leg­alábbis a helyzethez képest. A napokban hívtak Mexikóból, áz utolsó véreredményem alapján tovább kell szednem a malária elleni gyógyszert még néhány hétig. Most voltam kontroli- vizsgálaton az egyik neurológus szakorvosnál, aki régebben is gyógyított itthon maláriával szi- filiszes betegeket, s ő világosí­tott fel, hogy még néhány hétig bármikor előjöhetnek rajtam a malária tünetei. Ezért sokat kell pihennem, és a kialakult vér- szegénységet is kezelnem kell. Ennek egyik módja, hogy rend­szeresen vért és vitaminos infú­ziót kapok. Tulajdonképpen nem is panaszkodhatom, hiszen akitől a vért kaptam Mexikóban - az orvosomtól tudom -, még a kezelésem idején belehalt a ma­láriába.- Úgy tudom, nagy terveket forgat a fejében. Hogyan fér ez össze a pihenéssel?- Szegeden járok gimnázi­umba, bár már egyszer leérett­ségiztem, de a nyolc év alatt, míg a Lyme-kórral harcoltam, sok minden megváltozott. Sze­rettem volna gyógytornász lenni, de ahhoz fizika-biológia felvételit kellett volna tennem, és most egy szinte egészen más fizikát, matematikát tanítanak. Tervezem a könyvem második részét, november végétől pedig intenzíven spanyolt fogok ta­nulni. Kipróbálom magam egy új szerepkörben is, hiszen lehe­tőséget kaptam az újságírásra.- Mi az, amit az első könyvé­ben nem tudott elmondani?- Az első tulajdonképpen be­fejezetlen, szeretném az olva­sókat tájékoztatni a mexikói gyógykezelésről és egyéb fej­leményekről. No meg akadt né­hány irigy is, akik csak azt lát­ják, hogy Polskival járok keze­lésre, milyen jól megy nekem. Honvédségi érdekegyeztetés A honvédségi érdekegyezte­tésről írt alá szerdán együttmű­ködési megállapodást Keleti György honvédelmi miniszter, Deák János vezérezredes, a Magyar Honvédség parancs­noka és a három honvédelmi érdekvédelmi szervezet veze­tője. A megállapodás lényege, hogy a Bajtársi Egyesületek Or­szágos Szövetsége (BEOSZ), a Honvédségi Dolgozók Szak- szervezete (Hodosz) és a Kato­nák Érdekvédelmi Szövetsége (KÉSZ) képviselőiből a szolgá­lati és munkaviszonnyal, az élet- és munkakörülményekkel összefüggő kérdések megvita­tására érdekegyeztető fórumo­kat hoznak létre. Ennek tárca­szintű fóruma pedig a Honvéd­ségi Érdekegyeztető Tanács (Hovét). A Hovét célja, hogy a megállapodást aláíró felek kö­zött egyeztesse a társa­dalmi-gazdasági és szociális ér­dekeket, segítse a konszenzus kialakítását, illetve az informá­ciócserét. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom