Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-17 / 297. szám
1994. december 17., szombat Szabadidőben — Családi Körben 11. oldal Olasz divat Még le sem esett a hó, de Olaszországban már bemutatták a jövő évi tavaszi-nyári divatot. Ami marad: a szoknya hossza, mininek és amik változnak: a színek. Ismét divatos a fehér, felejtsük el a drapp minden árnyalatát. FEB FOTO Barkács-tanács Házilag olcsóbb: összecsukható járóka Rendeltetése csak néhány hónapra szól, de ahol kisgyerek van, mégis nélkülözhetetlen bútordarab a járóka. Beszerzése ugyan nem túl nagy költség, ám jóval olcsóbb, ha az ezermesterkedő szülő házilag csinálja meg, s mivel elég nagy helyet foglal, lehetőleg praktikus, ösz- szecsukható, könnyen szállítható változatban. Elkészítése nem nehéz. Méretei tetszés szerint választhatók meg; illusztrációnkon a járóka másfél méter hosszú, 70 centi széles, saroktartó oszlopainak magassága pedig 52,5 centi. A rács alsó és felső tartóinak anyaga 25x50 mm-es, a sarkokon levő tartóoszlopoké pedig 50x50 mm-es keményfa. A rács 12 mm átmérőjű ke- ményfacsapokból készülhet, ezeket a tartók vakfurataiba kell enyvezni. A rácscsapok helyét - egymástól mintegy 10 centi távolságban - úgy kell kijelölni, hogy ne kerüljenek a tartók oldalára csavarozott 150 mm-es csuklópántok közvetlen közelébe, s ne akadályozzák az oldallapok összehajtását. A kijelölésénél arra is ügyeljünk, hogy az alsó és felső tartóléceken egymástól pontosan azonos távolságra kerüljenek a furatok. Az összeállított alkatrészeket a tartóoszlopokra csavarozott, laposvasból készített zárólapok rögzítik. Minden alkatrészt gondosan gömbölyítsünk le és csiszoljunk simára, nehogy az egyenetlenségek sérülést okozzanak kis lakóiknak. A járóka egyébként, jobbról-balról 2-2 csatos textilhevederrel egy fekvőhelyre erősítve biztonságos kiságyként is használható. (Ferenczy) KuSfftm a*acs*hj0 ****St*A*TZÍM IS* ft mur-tt LsWíMS A »ACSAitú SmttWTASrdM . SOsSQtnm-SS rMTÓosnoA ősi múmiát találtak Kínában 2200 évvel ezelőtt élt női múmiát találtak Kínában. Érdekessége, hogy a színe ezüstkék, és a test megőrizte rugalmasságát. Mozgatni tudják a végtagjait, anélkül, hogy a múmia károsodást szenvedne. Hosszú ujjai vannak, látható a foga és a nyelve is. Kínai régészek szerint a megtalált női múmia valaha 162 centiméter magas volt és 40-50 éves kora között halt meg. „Én hát szakítok a gyümölcsből” r - mondta Éva lenyűgöző határozottsággal, s közben jólesően ismételgette magában a különös alak bókját, aki az imént a történelmi jelentőségű almaszüretre biztatta őt. „Oh, megállj, kecses hölgy! Engedd egy percre, hogy csodáljalak.” A nő a szép szó hallatán mindig megáll majd néhány pillanatra, évezredek múltán is, amíg a világ világ. Persze túlzás lenne arra Asszony a neved... gondolni, hogy a paradicsomi alma leszakítására csupán a Lucifer szavaiból áradó nyájasság késztette az első asszonyt. Inkább a tudásszomj, az ismeretlen lehetőségek megismerése, melyet a tiltott fa irigyen magába rejtett. Szóval Éva letépte és megízlelte az almát, s mint tudjuk, e tettével alaposan beleszólt az emberiség történetébe. Azt is tudjuk, hogy e tett azonnal ősi bűnné kiáltatott ki. Mert második nemmé alacsonyodott a nő, sokak szerint isteni akaratra és éppen az ősi bűn miatt, mások szerint lelki és biológiai adottságai miatt is. Mert végül is - a teremtés mítoszát figyelembe véve - Éva csupán Ádám hasonmása volt, míg Ádám, a férfi alakja az Urat formálta, s Éva végül is a férfi szórakoztatására és szolgálására volt hivatott. Mit? - Mit ne? - Hogyan? - Miért? - Kinek? „Félek a görögöktől, ha ajándékot adnak is” - hangzott az ókori mondás, és nem ok nélkül. Lásd: trójai faló. A magyar mondavilágban is van szó egy cseles ajándékról, amelynek honfoglalás lett a vége. Ajándék az, aminek a révén nem akarunk többet szerezni, mint amennyibe került. Nem várunk érte viszonzást, tehát a cseréhez semmi köze. Úgy igazi, ha egyaránt örül az, aki adja, és aki kapja. Lehet ugyan, hogy a kerámiavízilótól, amit egy ünnepi alkalommal átnyújtottak nekünk, bánatosak leszünk, de a figyelmességnek szívből örülünk. A szándék értéknövelő és -csökkentő tényező az ajándékozásban. Mit ajándékozzunk? Ami nem dönt anyagi romlásba bennünket és erkölcsi romlásba azt, akinek adjuk. Lehetőleg olyan holmit, amiről tudjuk, hogy a másiknak szüksége van rá, így örömet szerzünk vele. Mindent ajándékozhatunk, kivéve azt, ami nem illik. Mit ne ajándékozzunk? Ami a másé. Szüléink könyvtárából barátunknak könyvet, a gyár rézlemezéből készített bizsut szerelmünknek. Amit mástól kaptunk. Ami nem ajándék! Szüléinknek szerény hozzájárulásunkat a háztartáshoz ne a karácsonyfa alatt nyújtsuk át. A fél éve közösen beszerzett hűtőszekrényt ne nevezze ki névnapi ajándéknak az ifjú férj - ha még egy szál virágról is megfeledkezett - és születésnapi „meglepetésnek” a feleség, ha még egy üveg italt se hűtött be. Pénzt. Az ifj. Dumas azt tanácsolta: „Ajándékozz pénzt, ne kölcsönözz! Az ajándékozás csak hálátlanokat szül, a kölcsönzés ellenségeket.” Ami a pénzt mint Az illedelmes ajándék ajándékot illeti, csak a következő fenntartásokkal fogadhatjuk kel. Előre megmondhatjuk hozzátartozónknak, hogy mennyit szántunk ajándékra, ám ne nyomjunk pénzt a kezébe. Ne sajnáljuk a fáradságot az üzeltek becserkészésére, a kívánt tárgy felhajtására, és a szertartás befejezéseként magunk vonuljunk a pénztárhoz. E tanácsunk ifjú házasoknak szól. Számlát. Ne felejtsük benne az ajándékcsomagban véletlenül a számlát, hogy lássák, milyen mélyen nyúltunk a zsebünkbe. De ha gyanítjuk, hogy a vásárolt ruhadarab kicsi vagy nagy, és az ajándékozottnak esetleg van már kenyérpirítója, nem illetlenség, ha megkérdezzük: kéri-e a számlát, hogy kicserélhesse. Célzást. Kopasznak hajnövesztő szert, kövérnek fogyókúráról szóló könyvet, a titkos iszákosnak pálinkát, örökösen szipogónak zsebkendőt, a mos- datlannak dezodort, pallérozat- lannak illemtant. Egyszersmind eltöröljük azt a régi illemszabályt, hogy szerelmünknek azért nem illik ruhadarabot adni, mert ha felöltöztetjük, arra következtethet, hogy levetkőztetni is akarjuk. Hogyan ajándékozzunk? Körültekintően. Előbb ismerjük meg az illető ízlését és kedvteléseit. Ne higgyük, hogy azért, mert mi rajongunk az ólomkristályért, más is így érez, és mert szenvedélyeen sakkozunk, mindenki kedveli e szellemi sportot. Kerüljük a típusajándékot, amit „adni szokás”, aminek „mindenki örül”, a feketekávés-, a boros-, az íróasztali készletet, mert sokan már kiárusítást rendezhetnének az ilyesmiből. Tapintatosan. Az imént óva intettünk a célzatos ajándékozástól. Most arra figyelmeztetünk, ne adjunk olyasmit, ami kirí az illető életmódjából. Nehezen élő nagy családos barátunknak ne vegyünk bóléskész- letet karácsonyra. Ajándékkal ne sejtessünk olyan kapcsolatokat, amilyenek nincsenek. Ne hozzunk külföldi portyánkról csinos, férjes munkatársnőnknek fehérneműt, és ne adjuk át a nyilvánosság előtt. Főnökünknek hajadon létünkre ne vegyünk nyakkendőt újévre, s ne mi kössük meg, lehetőleg tanúk előtt. Ne sejtessünk olyan kapcsolatokat sem, amelyek - vannak. Viszonzást nem várva. Ne mondjuk annak, aki meglepődött szerény, de váratlan ajándékunktól: legközelebb te. Mert ennek van veszélyes változata is: ma én fizetem a rundot, holnap te fizeted, holnapután ő fizeti. így is elkezdődhet az alkoholizmus! Utólag. Ez csak a hálaajándékra vonatkozik. Annak adjuk, aki meggyógyított bennünket, vagy merő jó szándékból dolgozott helyettünk, értünk, velünk. Hogyan fogadjuk az ajándékot? Örömmel. Akkor is, ha el- borzaszt a fehér porcelán nő barna bikiniben és a hamutartóból égbe szökkenő tévétorony, amelynek szúrós a hegye, vagy a régimódi kézimunka. Ha ilyenkor örömet mutatunk, nem vagyunk álnokok, hiszen a jó szándék, a fáradság jut eszünkbe, amellyel utánajártak vagy elkészítették. Lelkendezni viszont nem kötelező. Milyen legyen a cica otthona? Ne becsüsként. Az ajándék- tárgyat ne emelgessük, hogy mekkora a súlya, ne forgassuk, ne tapogassuk végig, vagyis ne mérlegeljük, hogy mennyit ér, mert így azt a gyanút keltjük, hogy az ajándéknak csak a piaci értékét nézzük, illetőleg hogy már holnap megpróbálunk túladni rajta. Érdeklődéssel. Ódon illemtanok, amelyeknek az érzelmeket, indulatokat rejtegető, hűvös gentleman volt az eszményképük, azt oktatják, hogy a becsomagolt tárgyat az ajándékozó jelenlétében nem illik levetkőztetni. Ezzel nem értünk egyet. Bennünket igenis érdekel az, hogy mit rejt a papír, s ezért kibontjuk. A virágot azonnal vízbe tesszük. Ha az ajándék ruhadarab, felpróbáljuk. Ez azért is célszerű, mert ha nem megfelelő a mérete, az ajándékozó vállalja, hogy kicserélteti. Őszintén. Ha barátunk, rokonunk megkérdezi, ki akarjuk-e cserélni, amit hozott, nyugodt lélekkel igennel válaszolhatunk. Ha nem kérdezi, mi se szóljunk, ez tapintatlanság lenne, ízlésének, ötletességének bírálata. S most jön a fogas kérdés: mi történik, ha egy vándorajándék hozzánk ér! Nos, mi is továbbadhatjuk, de ne gépiesen. Ha nem kedveljük a díványpámát, adjuk annak, aki szereti. Ha két kenyérpirítónk van, cseréljük el azzal, akinek egy sincs, viszont turmixfeleslege van. S ha mindez nem sikerül, ám jöjjön a MÁV vagy a szekrény mélye. Miitor adhatjuk vissza az ajándékot? Ha hazug. Megvesztegetni akarnak vele. Értékes tárgyat küldenek a lakásunkra, és utána nagy szívességet kémek. (Kováes-Osvát: Nemcsak illemtan) Az új lakótárs érkezése előtt nem árt szétnézni, hogy lakásunk alkalmas-e egy macska befogadására. A cica kényelméhez nélkülözhetetlen dolgokat ma már könnyű beszerezni az állatkereskedőknél. Szükség van mindenekelőtt egy olyan nyugodt sarokra - esetleg a fürdőszobában -, ahová a cicavécé kerülhet. A konyhában vagy az előszobában senkit sem zavar a vizestál és az ételes- tálka. Mivel néhány macska időnként a tányér mellé „mor- zsáz”, nem árt, ha a padló könnyen tisztítható. Alvóhelyről nem kell gondoskodni; a házimacska úgyis maga dönti el, hol is tér nyugovóra. Általában két-három kedvenc helye között szokott válogatni. Előfordulhat, hogy kényes kedvencünk csak az orrát húzogatja a drága macskakosár láttán, és utána egy egyszerű kartondobozba telepszik. Ha nem akarjuk, hogy kitúrjon minket kényelmes ágyunkból vagy fotelunkból, akkor a legjobb, ha már az első perctől kezdve határozottan rászólunk, ha ott akar lepihenni. Ebben is, mint minden másban, legyünk következetesek. í
