Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-12 / 292. szám

1994. december 12., hétfő Hazai Tükör 3. oldal Feledhetetlen élmény volt Együtt koncerteztek Szolnokon Murray Perahia és a Liszt Ferenc Kamarazenekar Zsúfolt ház fogadta pénteken este a Szigligeti Színház szín­padára lépő Liszt Ferenc Ka­marazenekart és Murray Pera­hia zongoraművészt. A jegyek már jóelőre elkeltek; szívme­lengető érzés volt tudni, hogy a nézőtéren ott ül a Tiszaparti Gimnázium teljes ének-zene tagozata is, száznegyven fiatal, kiknek az iskola vásárolta meg a belépőjegyet. A koncert vonzereje azonban még a me­gyehatáron túlra is hatott: e so­rok írója Egerből érkezett kol­légákat is üdvözölhetett a kö­zönség soraiban. A koncert műsorán ezúttal egyetlen zeneszerző, Mozart művei szerepeltek. Elsőként - mintegy a hangverseny nyitá­nyaként - a komponista egyik fiatalkori darabja: a K. 74 számú G-dúr szimfónia hang­zott el. A művet Mozart első itáliai utazása során Milánóban írta 1770-ben; attacca kapcso­lódó két első tételéből arra lehet következtetni, hogy szerzője eredetileg operanyitánynak - feltehetően a Mitridates című dalműhöz - szánta. A szimfó­nia stílusa az Itáliában hallott zene hatását mutatja, és azt, hogy Mozart igyekezett az olasz közönség kedvében járni. A C-dúr zongoraverseny (K. 467) 1785. március 9-én szüle­tett; bemutatója másnap volt a bécsi Burgtheaterben, amikor is a szólót maga Mozart játszotta. A koncert a klasszikus, mozarti versenymű szabályos forma­rendjét követi. A szonátaformában írt első tételben a témák és formasza­kaszok éles elválasztása érvé­nyesül - ezzel ellentétben a második, lassú tétel fantázia­szerű, lassú zongorakantiléna; formája oldott, szabadon to­vábbszövődő. A harmadik tétel gyors, olykor vígoperai hango­kat megütő rondo. Az Esz-dúr zongoraversenyt (K. 482) úgyszintén 1785-ben komponálta Mozart. A zene­szerző termékenységére jel­lemző, hogy kilenc hónap alatt - az Esz-dúr koncert decem­berben született - tizenöt nagy­lélegzetű művet alkotott. A versenymű első tételét a fölényes virtuozitás, az elegan­cia és a könnyedség jellemzi. A lassú tétel ellentétet állít a fé­nyes Esz-dúr allegro mellé; hangneme c-moll, hangja elé- gikus. A téfel variációs formá­ban készült; érdekessége, hogy a zongora csak a variációkban kap szerepet; a két dúr hang­nemű közjáték a zenekaré. A zárótétel rondótémája úgyne­vezett „vadász”-zene, melynek többszöri visszatérése a ráisme- rés örömét nyújtja a hallgató­nak. A tétel érdekessége egy menüettszakasz, mely itt az egyik epizód szerepét tölti be. A koncert során a Liszt Fe­renc Kamarazenekar és művé­szeti vezetője, Rolla János csu­pán az első darab, a G-dúr szimfónia előadásában vállalt főszerepet. A közönség tapsá­val nyugtázta a remekbe sike­rült produkciót és az együttes abbeli szándékát, hogy konzek­vensen törekszik megismertetni szolnoki hallgatóságát ritkán hallható - esetenként soha nem hallott remekművekkel. A zongora szokványostól el­térő elhelyezése sejtetni en­gedte, hogy az est világhírű művészvendége: Murray Pera­hia karmesterként is be kíván mutatkozni közönségének. Mindkét zongoraverseny elő­adása során szinte példátlan koncentrálókészségről tett ta­núbizonyságot a művész: képes volt uralni és irányítani a teljes zenei folyamatot, melybe töké­letes természetességgel illesz­tette a zongora szólamát. Egyé­nisége és játéka mentes minden szólistaallűrtől - ugyanakkor a koncertek állhatatos látogatói talán először észlelhették, hányféle hangszínt lehet előcsa­logatni a Steinway-zongorából. Virtuozitását magától értetődő eszközként „használja”; a zon­goraszólamot inkább beépíteni törekszik a művekbe, mintsem kiemelni azokból. Az előadó- művész joga, hogy interpretá­ciója esetenként eltérjen a meg­szokottól; Murray Perahia ezzel a joggal élt is (C-dúr zongora- verseny II. tétel; egyes kaden- ciák). Mindent egybevetve: a művész személyében a szol­noki közönség egy olyan mű­vészt ismerhetett meg, aki fel­eleveníteni igyekszik a régi ko­rok muzsikuseszményét. A Liszt Ferenc Kamarazene- kar tökéletesen azonosult Mur­ray Perahia felfogásával. A ki­fogástalan pontossággal játszó vonósszólamok mellett kivéte­les tehetségű fúvós szólisták tették emlékezetessé közremű­ködésüket e feledhetetlen hangversenyen. A közönség szűnni nem akaró tapsát és a szeretet virá­gait az előadóművészek az Esz-dúr zongoraverseny II. té­telének megismétlésével kö­szönték meg, éppúgy, mint a mű bemutatójakor ezt maga Mozart tette. Szathmárv Judit , l Ford Leasing Karácsonyi meglepetések •• az On számára Bemutatkozik a Ford Leasing: úi lehe­tőség. hogy Ön egyszerűen és könnyen eav Ford tulajdonosa Jegyen. Megbízható, egyszerű és kedvező. Ez a Ford új_ részletfizetési programja. Sőt, a Ford Leasing most valóban elér­hetővé teszi az igazi Ford minőséget. Ford modellek, decemberben még kedve­zőbb feltételekkel! A Ford Leasing születését és a Kará­csonyt egyedülállóan kedvező aján­lattal ünnepli a Ford: 1994. december 1. és 31. között különösen alacsony induló részleteket kínál. 10% induló részlet Ford Fiesta már115.200 Ft-tól! Ford Escort már134.920Ft-tól! Mindössze ennyi szükséges ahhoz, hogy Ön még ebben az évben egy Ford tulajdonosa legyen. Részletek minden hivatalos Ford márkakereskedőnél! Ford Leasing | | Az ajánlat csak december hónapra érvényes, minden Ford modellre, amíg a készlet tart. Az árat 72 HUF/DM deviza eladási ár alapján képeztük. A számla a gépkocsi átvételekor érvényes árfolyammal készül. Parlamenti Jegyzet Pedig kár érte... Emléktábla Nobel-díjasoknak Magyarországra látogat jövő év májusában Oláh György és Harsányi János, a két magyar tudós, akit az idén kémiai, il­letve közgazdasági Nobel-díjjal tüntettek ki. Ezt Havass Mik­lós, a Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szövet­ségi Kamarája elnöke jelentette be szombaton azon az emlék­tábla-avatáson, amelyet Buda­pesten az MTESZ Fő utcai székházának bejáratánál ren­deztek. Az emléktáblát a mű­szaki és természettudományos szakembereket tömörítő érdek- védelmi szervezet a magyar származású Nobel-díjasok tisz­teletére állította. Az MTESZ elnöke az emlék­tábla-avatáson elmondta: jelen­leg 12 magyar származású No- bel-díjast tart számon a világ, és hazánk büszke lehet arra, hogy ezek az emberek, akik a tudomány területén kiválót al­kottak, sohasem tagadták meg magyarságukat. Az emléktábla-avatáson mu­tatták be azt a kiadványt is, amelyet az MTESZ a magyar származású tudósokról állított össze. (MTI) MNB-alelnökök Göncz Árpád köztársasági el­nök a miniszterelnök javasla­tára Czirják Sándort és Hárshe­gyi Frigyest 1994. december 10-ei hatállyal az MNB alelnö- kévé három évi időtartamra ki­nevezte. A jegybank két alelnöke ed­dig is ezt a tisztséget töltötte be. (MTI) Isten kifürkészhetetlen akaratá­ból, meg a házbizottság jóvol­tából szombaton megtörtént, ami még nem volt a T. Ház tör­ténetében. Plenáris ülést tartott a parlament. Képviselőnek úgysincs sza­bad szombatja, jár-kél az or­szágban, különösen amikor ön- kormányzati választásra készü­lődött mindenki. De hát ugye, a választás előtti kampánycsend miatt most úgyse mehettek volna, ezért folytatták a plená­ris ülések sorát. Igen ám, csakhogy az Orszá­gos Választási Bizottság köz­beszólt, a kampánycsendre hi­vatkozva nem tanácsolta se az élő rádió-, se az élő tévéközve­títést. Óh, fájdalom sok szere­pelni szerető honatyának, aki valósággal lubickol a nyilvá­nosságban ... Szóvá is tették, méltóságos haraggal, hiszen a szombati téma az adótörvények és a szö­vetkezeti törvény módosításá­nak részletes vitája volt. Most mi lesz, - mondta ki hangos gondolatait több kisgazdapárti és demokratafórumos képvi­selő, nem láthatják a választók, hogy az ellenzék hogy harcol értük? Nohát, lett is megállapodás, hogy ha már élőben nem, vala­mikor fölvételről majd mégis közvetíti a tévé a szócsatákat, így aztán minden ment a maga rendjén. Az általános forgalmi adó, a fogyasztási adó részletes vitája hamar lezajlott, alig volt még az ellenzéki padsorokból is fölszólaló, hogy aztán annál nagyobb szenvedéllyel folyta­tódjék a szövetkezeti törvény módosításának részletes vitája. Gyimóthy Géza és K. Csontos Mihály (FKGP), valamint Bo- gárdi Zoltán (MDF) a korábbi tárgyalási napokon bizonyított ékesszólása és ellenkezése szombaton is épp olyan erővel bombázta a kormány javaslatát, mint az előző viták során. Dél­utánig elvitázgattak így hango­san, kampánycsendben, aztán újult erővel kapott szóra az el­lenzék: nehogy lezárják már szombaton a szövetkezeti tör­vény részletes vitáját, hiszen az élő közvetítés a jövő héten a hallgatóságot, nézőket is meg­győzhetné, mennyire hatásos - vagy hatástalan? - a kisgazdák, a demokratafórumosok érve­lése. Végül győzött a többség, az adótörvények és a szövetke­zeti törvény módosításának részletes vitáját lezárták, a jövő héten a nyilvánosság előtt már a szavazás következik. A parlamenti vitákon edződő hírlapíró nagyon fájlalja, hogy a kampánycsend laparancsolta a képernyőről meg a rádió URH-sávjáról az élő közvetí­tést. A szabad szombat ugyanis jó alkalmat adott volna az egész héten dolgozóknak, hogy lás­sák, hallják, micsoda ellensé­geskedésekkel, micsoda időpa­zarlásokkal zajlanak a viták a T. Házban. Olyanok estek így el a tapasztalás „örömétől”, akik hétközben nem figyelhet­nek oda, mi történik a parla­mentben. Pedig bizonyosan okultak volna. Épp ezért csak annyi kommentárt a jogos tila­lomról: kár! S. J. Divatbemutató és varróverseny. Né­hány éve még halálra ítélt iskolának tűnt a megyei szakmunkás- képző iskola és’ sáákís- kola Jászapátin, ám önállósodása óta egyre fejlődik. Három éve há­romszáznál kevesebb, ma hatszáznál több nö­vendéket képeznek 15 különböző (ipari, keres­kedelmi és vendéglátó) szakmában. Mivel a női­ruha-készítő szakmában ebben a tanévben van­nak először végzőseik, most rendeztek először varróversenyt, melyre Hevesről, Jászfénysza- ruból, Jászberényből és Szolnokról hívták meg hasonló intézmények tanulóit. FOTÓ: i. L. Mindenesetre különös, ahogy az ember mostanában egyre az eltérített gondolataival bajló­dik. Amikor ebbe a jegyzetso­rozatba kezdtem, azt remél­tem, rendezhetem általa a gondolataimat művészetről, kultúráról, írókról és irányza­tokról, s talán mindig lesz né­hány kósza olvasó, akivel így hét elején a szavak embere, eldiskurálhat. Ehelyett a heti penzum csupa közélet, firka a köz jele­néről, jelentés a hazafiúság köztérpiacáról, és mire észre­veszi, az hőmmé de lettre, „a betűs ember”, máris nyakig merült a híradások aktualitá­sába. Lehetséges, hogy érde­kesebb a valóság, mint az esz­tétikai alapon szerkesztett vi­lág? Aligha. Inkább csak tar­kább és színesebb, mint egy bermudanadrág. És harsány és hányaveti, gőgös és tolakodó. De mennyire! A hét elején például elter­vezi a „betűs ember”, hogy kanyarít egy ügyes kis cikket mondjuk a posztmodemről, az úgyis olyan gyanús, valóságos nesze semmi, fogd meg jól, mert ugyan mi a bánat jöhet a modem után? De hát ez mostanában na­gyon divatos, és jól látszanak Homme általa némi generációs össze­függések is, szóval lett volna a cikkben némi szkepszis, paró­dia et irónia totalis, vagyis nagy és végletes röhejek, mert a világ az körülöttünk egy nagy, rosszkedvű kacaj, hisz nincs érték és nincs mérték, akkor meg minek máglyára menni, bár Bihacból ez is másként látszik - nekem meg be kellene már fejezni ezt a mondatot, mielőtt a végte­lenbe dagad - szóval minder­ről írni kellene, lazán, könnyű kézzel, aztán felhívni baráto­kat, na, olvastátok?, az ember ugye ezt is eltervezi és a hét közepéig ezért egészen jól el­van magával, amikor rájön, hogy hopp!, ez a hét meg gaz­daválasztásba fut! Sőt, mire a pofás kis írás megjelenik, már mindenki mindent tud. És akkor a „betűs ember” a fürdőszobában állva belekér­dez a tükörbe, hogy hogyan írhat valaki cikket a posztmo­demről és metafizikus ciniz­musról, meg ontológiai kacaj­ról akkor, amikor zárt ajtók mögött tanácskozik a fél vá­ros, és az eredményeket érté­keli. Amikor azt kalkulálja, vajon tekepályává válik-e a közélet, és lesz-e nagy tarolás, vagy újra kell-e gombolni a de lettre kabátot, jobbról balra, illetve milyen szabás is az a szabás? De ekkor a fürdőben, eme férfias és dicső helyen, hol egykor egy Agamemnon, egy Marat hullott el, és mindkettő, jaj, asszonyi kéztől, a tükör­képnek megvilágosodása tá­mad. Eszébe jut a humaniz­mus, a reneszánsz polgárság eme világi ideológiája, s általa művelői, a humanisták. Az a néhány száz, esetleg egy-két ezer tudós férfi, aki ke- resztbe-kasul levelezett egy­mással az „újjászületett” Eu­rópában. Rotterdami Erasmus mondjuk Marsilio Ficinóval, Moms Tamással vagy éppen Giovanni de Medicivel, a ké­sőbbi X. Leo pápával. Ők sem tettek mást, mind mondatokon molyoltak, ma­kulátlan szövegeket szerkesz­tettek, és mégis humanista ethosszá párolták azt a híg és zavaros löttyöt, amit tizenha­todik századnak nevezünk. Ta­lán nekik van igazuk. Lehet, mégis meg kellett volna írni azt a cikket a posztmodemről, és nem az események ellenére, hanem el­lenkezőleg; ... egy Ester- házy-idézettel bevezetve: „a helyzet reménytelen, de nem komoly ..

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom