Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-12 / 292. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1994. december 10., szombat Nyugdíjasok adománya a sérült utasok megsegítésére Levél a vasutasokhoz Tisztelt Vasutas Szakszervezet! A szolnoki Tófenék út 1-3. számú nyugdíjastársasház lakói megdöbbenéssel vették tudo­másul a szajoli vasúti balesetet. Gondatlan, felelőtlen munkából eredően kellett meghalni hu­szonkilenc, többségében fiatal utasnak, és sérült meg ötvenkét ember, akik közül sokan talán örökre nyomorékok maradnak. Nem tudjuk, elgondolkoz­tak-e már azon: jobb lenne, ha a a vasutas dolgozók sztrájk he­lyett a pálya vonalain ország­szerte a biztonságos közlekedés feltételeinek megteremtésére törekednének, összpontosíta­nának. Mert a vasút területén fellelhető hanyagság, emberi mulasztás többségében könyör­telenül balesethez vezet. De nem szeretnénk általá­nosságban beszélni, hiszen a MÁV dolgozóinak többsége becsületesen, megbízhatóan látja el a cseppet sem könnyű, felelősségteljes munkáját. A hanyag embereket kellene sür­gősen kiszűrni maguk közül! Bizonyosak vagyunk abban, hogy a szakszervezetnek nem csak az a feladata, hogy a vas­utas dolgozókat sztrájkra buz­dítsa (netán kényszerítse). Jobban tennék, ha a pontos munkára, a feladatok maradék­talan ellátására ösztönöznék, szorítanák a dolgozókat. Tudomásunk szerint a mun­kájukat tisztességesen ellátó vasutasok a jelenlegi helyzet­ben nem akartak, nem akarnak sztrájkolni.. . Mi, kis jövedelmű nyugdíja­sok, a vasúti dolgozók mulasz­tása miatt megsérült vagy örökre nyomorékká tett utasok megsegítésére 10 ezer forintot utaltunk át a Magyar Hitelbank 215-08668-7210 számú szám­lájára. A társasház nyugdíjasai ne­vében: Földi József közös képviselő A felszólítás ellenére sem fizették ki a szemétdíjat Válaszolt az illetékes A Gazdák figyelmébe című, december 8-i számunkban köz­readott olvasói levélre azonnal válaszolt a Szolnoki Kommu­nális Rt., és az illetékesek töb­bek között ezt írták: Megkérdeztük cím alatt (no­vember 24.) már tájékoztattuk a város lakosságát arról, hogy egyes hulladékgyűjtő edénye­ket azért nem üríti a Szolkom, mert a lakóközösség közös képviselője nem rendezte a szemétdíjtartozást. Az olvasói levélben szereplő területen, háztömbnél nem a Szolkom Részvénytársaság dolgozóinak mulasztása miatt maradt el a szemétszállítás, ha­nem azért, mert a Bacsó N. út 4-6. számú ház I—II. és IV. ne­gyedévi szemétdíját felszólítá­sunk ellenére sem kaptuk meg. Ez az összeg ma már 15 120 fo­rintot tesz ki. Az ott lakók és a levél írója ezt nem tudhatta. Köszönjük, hogy Barna Ignác úr soraival érzékeltette a problémát, melynek gyökereit - a konkrét eset kapcsán - ismét megvilágíthattuk. A jelenség sajnos nem egyedi. E nyílt tájékoztatásunk, vá­laszlevelünk eredményeképpen azt várjuk, hogy a háztartásihul- ladék-szállítás díját mind áz egyének, mind a lakóközössé­gek képviselői, valamint a vál­lalkozók és közületek maradék­talanul, határidőre kiegyenlítik. Buday Péter - üzletágvezető Kovács Gyula - részlegvezető Küldjön egy képet! Ejtőernyősversenyen Húsz évvel ezelőtt, 1974 nyarán, a szolnoki repülőtéren rende­zett ejtőernyős-világbajnokságon a képen látható fiatalember a magasban repülő gépeket és az onnan kiugró embereket, köztük az édesapját. Varga Józsefet figyelte - 4 évesen. Akkor nem gondolt arra, hogy egykor maga is ejtőernyős lesz. Varga Tamás az idén nyáron, 24 évesen a szolnoki Széche- nyi-lakótelepen rendezett C. I. S. M. regionális ejtőemyősver- senyen, melyen tizenhárom ország képviselői, legjobb verseny­zői vettek részt, első lett. A kijelölt célpontra ugrott, és ezt még nyolcszor megismételte! Szép volt, amihez utólag is csak gratu­lálni lehet. Mint a család régi jó barátja, őrzöm ezt a felvételt, és nagyon örülnék, ha az emlékképek között megjelenne. Szatmári Zsigmond - Szolnok „A megalázást visszautasítom” Dicstelen ajánlat A napokban levelet kaptam az AB-Áegon Általános Biztosító Rt.-től. Véleményem szerint erkölcstelen ajánlatot tesznek, hiszen az írják, hogy ha a havi 150 forintos Cséb biztosítást megszüntetem, a megváltásért azonnal 15 ezer forintot fizet­nek. Ajánlatukban hivatkoznak a nyugdíjasok nehéz életkörül­ményeire, s az emberben ön­kéntelenül is az az érzés támad: meg akarnak tőlünk szabadulni, nehogy ki kelljen majd fizetni - halál esetén - a szabályzatban rögzített 50 ezer forintot. Elfelejtették már azt a nagy szervezési akciót, amit a 150 forintos Cséb szervezésekor véghezvittek?! Én 1980 óta fi­zetem havonta becsületesen az előzőekben említett összeget, korábban, évtizedek óta pedig a havi nyolcvanat. Eddig vissza­kaptam 6600 forintot. Ugye mi­lyen jó az arány? Igaz, most azt is közlik, hogy aki nem fogadja el az ajánlatukat, annak to­vábbra is érvényben marad a biztosítása. Mondhatom, nagy bölcsesség rejlik benne. Jó, elfogadom a dicstelen ajánlatukat, de csak akkor, ha visszafizetik azt az összeget, amit idáig - biztosítási díjként - befizettem. Nekem ez az aján­latom, és a nyugdíjastársaim­nak is ezt javaslom. Igaz, hogy a megélhetés tű­rési határán vagyunk, de a fel­ajánlott 15 ezer forint nem so­kat segít már rajtunk. Ezért a megalázást a nyugdíjastársaim nevében is visszautasítom! Ké­rem, ne az elesett, szegény nyugíjasok kihasználásával akarjanak nyereséghez jutni. Nagy István T örökszent miklos Az ellenőrzés végeredményét várjuk Vámpírok aranykora Sokszor leírtam már, de úgy látszik, nem elégszer, hogy az országunkat megszálló, magyar állampolgárokból „verbuváló­dott” spekulánsok siserehada tönkreteszi nemzetgazdaságun­kat. Mostanában azt tapasztalom, hogy ehhez egy másik jelenség is társul: mégpedig az elnyo­mott osztályokhoz tartozó hon­fitársaink vérét szipolyozó vámpírok egyre szaporodó tá­bora. S amit korábban is szív- fájdalommal leírtam, azt meg­erősítette bennem az ország- gyűlésben történt perpatvar folytatása (nov. 28-29.) Á havi egymillió-kétszázezer forintos fizetésről van sző. Egyetlen vámpír a közös kasszából ennyi pénzt markol fel havonta. Vérszívó csápjait ezer vagy tízezer elnyomott kisembernek, kisnyugdíjasnak fúrja be az ereibe. Mert nézzük csak! Ebből a pénzből mennyi kisembernek jutna havonta ke­nyérre és tejre?! Azoknak az embereknek, akik hó végén a zsebük mélyén kotorásznak ke­nyérrevalóért. Nézzük tovább. Azt is hallottam, hogy nekik az év nem is tizenkét hónapból áll, hanem tizennégyből vagy ti­zenötből! Ez pedig testvérek között is évi 15-18 millió fo­rint! Ha azt vesszük, hogy Ma­gyarországon egy személynek még most. is havi ötvenezer fo­rint keresetből tisztességesen meg lehet élni, hát a közös kasszában maradna vagy tizen­hatmillió. Vagy: ha a régi volt-új gazdák között osztanák szét a meginduláshoz, kereken harminc családnak jutna belőle. De hogy is gondolhatok én ilyen dolgokra? Miniszterelnökünk arról nem tud ugyan, hogy hazánkban külföldiek földet vásároltak volna, de annyit megígért, a termőföldárveréseken történt visszaéléseket kivizsgáltatja. Ezek az ellenőrzések már meg is kezdődtek, és várjuk a vég­eredményről szóló beszámolót, magyarázatot. Id. Kanta Gyula Berekfürdő A gyermekszívekben emlék marad A kengyeli önkormányzat jegyzőjének a Független Kis­gazdapárt helyi szervezetéhez címzett, december 6-án kelt le­vele jutott el hozzánk - közve­tett úton -, amit szívesen adunk közre. „Megállapodást kötöttünk november 11-én a Miku­lás-csomagok házhoz szállítá­sára, átadására, amit Önök pél­dásan, pontosan, a lakosság és a polgármesteri hívtál teljes megelégedésére teljesítettek. Jó volt látni azt az összefogást, lelkesedést, ahogyan a beöltö­zött Mikulások a lovas kocsin elindultak a csomagok szállítá­sára, átadására. Az a hatvan ember, aki ebben a munkában részt vett, feltétlenül dicséretet érdemel. E megmozdulás a la­kosság, a polgármesteri hivatal szemében egyaránt megala­pozta a párt tekintélyét is, a nyolcszázötven 14 éven aluli gyermek számára pedig felejt­hetetlen emlék marad. Mind­ezért - az elismerés mellett - fogadják köszönetemet. Jóleső érzés, hogy vannak még olyan emberek, akik a közösségért, másokért, a gyermekekért haj­landók önzetlenül tenni, dol­gozni. Különösen nagy jelentő­ségű, ha ez a program egy párt, a FKGP célkitűzése. A dicséret, az elismerés első­sorban D. Nagy Lászlót, a szervezet titkárát és Tóth Lajost illeti, akik értelmi szer­zői, fő szervezői voltak a ha­talmas munkának. Példamuta­tásukat külön is köszönöm. To­vábbi munkájukhoz jó egészsé­get. terveik megvalósításához sok sikert kívánok. Szabó István - jegyző Sokan örülhettek A Szolnoki Cigány Szociális Központ dolgozói nevében az Új Néplap nyilvánosságán ke­resztül is köszönetét mondok mindazoknak, akik a Miku­lás-ünnepségünk sikeréhez bármivel hozzájárultak. A Liget Úti Általános Iskolának (Buj- dosóné Ágika tanárnő vezeté­sével) a színvonalas előadásért, a közreműködő gyermekvárosi gyerekeknek, akik nagyon so­kat segítettek; a HEMO-ban Oláhné Boros Éva üzletvezető­nek, a Centmm étterem dolgo­zóinak, a Bástya cukrászda ve­zetőjének, akiktől az eseményre 300-300 süteményt kaptunk. Továbbá köszönet a Zöldért Kft. igazgatójának, Micskó Richárdnak - a nagy mennyi­ségű gyümölcsadományért. Segítségükkel színesebbé, gazdagabbá és emlékezete­sebbé varázsolhattuk az ünnep­séget, ahol háromszázötven gyerek örülhetett az ajándék­nak, a sok-sok finomságnak. Boldogok voltak. További munkájukhoz sok sikert, az év vége közeledtével pedig kellemes karácsonyi ün­nepeket és boldog új évet kívá­nok - szeretettel. Nagyné Mészáros Éva intézményvezető Expressz - ajánlva A gondolat szárnyán Jászberényi olvasónk levele a megszokott postai úton érkezett. Panaszának intézése azonban a gondolat szárnyán repült. Mire le­vele szerkesztőségünkbe ért, ad­digra a hibát elhárították az illeté­kesek. Ilyen gyors intézkedésről ritkán adhatunk hírt, ezért is öröm, ha közzétehetjük. Darók Jenőné arról értesített bennünket, hogy befizettek a kábeltelevízióra, mert nyugdíjas éveikre egyetlen szórakozásuk a televízió maradt. Úgy 2-3 hónapja az 1-es és a 2-es csatorna adása nézhetetlenné vált náluk. „Mi folyamatosan reklamálunk szóban és telefonon. A vá­lasz mindig ugyanaz, legyünk türelemmel. De meddig? ... Tisz­telettel kérem az összes szomszédunk nevében, amennyiben módjuk van, próbáljanak segíteni ezen a tarthatatlan helyzeten” - kéri olvasónk. A jászberényi Kábel Kft. műszaki vezetőjéhez, Polovics Mi­hályhoz fordultunk a panasszal. Számára Darók Jenőné neve ismeretlen volt. Ám az érintett környék műszaki problémáiról tudott. A panaszosunk szomszédai ugyanis telefonon kértek se­gítséget. Megvizsgálva a műszaki problémát, valóban azt kérték, né­hány napig legyenek türelemmel, mert a hiba elhárítása hosz- szabb időt vesz igénybe. A szomszédok e türelmi időt megadták a Kábel Kft.-nek, akik valóban el is hárították a hibát. Levélírónk december 2-án adta postára levelét. Amikor a postaládába bedobta, körülbelül abban az időpontban már ki­váló minőségben volt fogható az 1-es és a 2-es csatorna műsora, mert december 2-án délelőtt már kijavították a hibát. Az ügy kapcsán azt tapasztaltuk, hogy a kábeltévések azon­nal intézkednek minden bejelentésre, és amilyen gyorsan csak lehet, kijavítják a hibát. Szolgáltató cégnél ilyen gyors intézke­dést ritkán tapasztaltunk az elmúlt években. Ezért is jó dolog, hogy ilyenről hírt adhatunk. Kedves Olvasónk! Reméljük, azóta sok jó műsort nézett a magyar televízióban. Ezt kívánjuk, és békés, örömteli nyugdí­jas éveket, jó egészséget. Tisztelettel: cxKjlM CHcJu Segítség, szponzorok nélkül nem megy ... Jászsági „kesergő” Városunk, Jászberény nemcsak szülötteiről, műemlékeiről, is­koláiról és a csángó fesztiválról vált ismertté, hanem nagyszerű sportolóiról is. Talán közhelyként hangzik, hiszen annyiszor elmondtuk, hallottuk már, hogy az egyesü­letek gazdálkodása „kátyúban” van. A játékosok három-négy­szeres fizetésért átigazolhattak volna másik csapathoz, de ezt a helyet, ezt a csapatot, a régi meccsek közönségünnepléseit nem lehet elfelejteni. Mit nyújthatnának hokisaink a bizonytalanság, a kétségbe­esés keretei között? Feszülten, mereven, idegesen játszanak. A Lehel-Electrolux pedig csak akkor tartott volna igényt a jég­korongcsapatra, ha dobogós he­lyet szerez. (Bár két legutóbbi meccsén a nagy riválisát, a Fra­dit a Kisstadionban 3:l-re, míg az Álba Volánt - hazai pályán - 5:l-re verte. Tehát a fiúk kez­denek a saját árnyékukon is át­lépni.) A szurkolók, tűrik 5-től 60 éves korig átfagyoskodják a meccseket, ösztönzik, név sze­rint bátorítják a játékosokat, és visszavárják a „csodacsapatot”, de szponzorok nélkül leállnak a sportlétesítmények, és sajnos az agonizálás korszaka követke­zik, ami nem új jelenség ha­zánkban. Számtalanszor szóba került a jégpálya befedése, de hiába erőlködnek a jégkorong „meg­szállottjai”, az Electrolux tá­mogatása nélkül nem számítha­tunk az elképzelés megvalósí­tására. Fedett pálya esetén a város­nak alkalma nyílna jégtáncgá­lák rendezésére; a jégkorong- csapat „nemzetközi” színvo­nalú létesítményben fogadhatná riválisait, s a bevételek gyarapí­tása érdekében jégdiszkót is le­hetne működtetni. A befektetés ésszerűnek tűnik, de az elkép­zelés és az anyagi vonzata a le­vegőben lóg. Tehát nemcsak Kercsó Csaba csapatától búcsúzunk, hanem a közönség is a helyi meccsektől, illetve a jégen kedvtelésből rótt köröktől, a pi­ruettektől, az uszodától, a teke­pályától ... Titkon azonban sokan azt reméljük, hogy talpon marad nálunk a jégkorong. F. V. - Jászberény A jó melegben Hol van a boldogság mostanában? Cibakházán Borbély Lajoséknál például a jó meleg konyhában, mert a hét házicica leginkább ott szeret tartózkodni. Közülük csupán négyet sikerült lencsevégre kapni. FOTÓ: IMRE LAJOS Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom