Új Néplap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-01 / 283. szám

2 Körkép 1994. december 1., csütörtök A szolnoki közgyűlés emelt fővel köszön le- A várost jobb anyagi kon­díciókkal adjuk át, mint ahogy átvettük, és ez nem személyes véleményem, hanem egy több párt alkotta testületé - kezdte tegnap városházi sajtótájékozta­tóját Várhegyi Attila, Szolnok polgármestere, felidézve a keddi önkormányzati ülés törté­néseit. A tény véleménye sze­rint igazolja azt a szándékot, hogy ez a közgyűlés valóban fo­lyamatokat kívánt elindítani, a kezdeményezések továbbvite­lének reményében. A város pénzügyeibe bepil­lantva érdekes adat, hogy az ál­lami támogatás mértéke az 1991-es 75 százalékról 1994-re 54 százalékra csökkent. A leg­többet az oktatásra költötték, és jószerével ez az egyetlen szféra, ahol a reálértéket sikerült meg­őrizni. Szintén prioritást élvezett a szociális szektor, ennek azon­ban nincs miért örülni, mert ezt az elszegényedés indukálta. Az előbbi két terület miatt kénysze­rűen mostohagyerekké vált a fejlesztés, a beruházás és a kommunális ellátás. Ami Szolnok hitelállományát illeti, az idei esztendőben a költségvetés 6,7 százalékát teszi ki. E tétel mennyiségi megítélé­séhez egy fogódzó: a hazai és kelet-európai országok gyakor­latából 13-15 százalék körül le­het meghúzni azt a határt, amelyben még kezelhető az adósságszolgálat. Jövőre új helyi adó nem lesz, viszont az adórendszer felül­vizsgálatát tervezik. Az is el­képzelés, hogy az adózók a be­fizetett összeg egy részét „cím­kézhessék”, azaz valamelyik te­rületnek szánják. Mint ismere­tes: 1995-ben a személyi jöve­delemadóból 30 helyett 35 szá­zalék marad az önkormányza­toknál. Ám az örömben némi üröm, a Pénzügyminisztérium lefaragta a szociális normatívá­kat, így a többletet kapásból van hova tenni. A közgyűlés két jelentős vá­rosrendezési tervet is elfoga­dott, és ezzel teljesen „lefedett” Szolnok centruma. Megvalósí­tásukkal minden remény meg­van arra, hogy a torzóban ma­radt belváros kulturált és sok­fajta szolgáltatást nyújtó köz­pont legyen. Végezetül Várhegyi Attila bejelentette, a közgyűlés dön­tése szerint Szolnok kéri a Va­gyonátadó Bizottságtól a Phar- masol Rt. tulajdonában lévő pa­tikákat. A kultúrának sok lába van, mégis megbotlik- A kormányprogram ab­ból indul ki, hogy a kultúra egész területéről ki kell vo­nulnia a politikának. A politi­kának az a dolga, hogy meg­teremtse a működési feltétele­ket - mondta tegnap dr. Já­nosi György országgyűlési képviselő Szolnokon azon a szakmai fórumon, melyen népművelőkkel és könyvtáro­sokkal közösen vitatták meg a legidőszerűbb kérdéseket. A politikának tehát ki kell vonulnia a kultúrából, ugyan­akkor a kultúra finanszírozásá­ból nem vonulhat ki az állam. Nem lehet kitenni a kultúrát a piacgazdaságnak, hiszen egy­részt csökken az állami támoga­tások mértéke, másrészt nagyon beszűkült a kultúra piaca a „fo­gyasztás” részéről is. Az állami mecenatúra mellett fontos sze­repe lenne a magántőkének és az önkormányzati, vagyis helyi támogatásnak is. Az önkor­mányzatok azonban nagyon rossz anyagi kondícióban van­nak, a magánmecenatúrát pedig olyan kultúraellenes adótörvé­nyek kötik béklyóba, amelyek szinte példa nélküliek Európá­ban. Nagyon fontos volna a kul­túra területén a szakmai törvé­nyek meghozatala (könyvtári, múzeumi, levéltári stb.), ame­lyekben az alapfeladatok meg­fogalmazása mellett feltüntet­nék a pénzügyi forrásokat is. A kultúra negyedik „lába” az - egyetemes, kulturális - érté­kek védelme, az ötödik pedig a kultúra alkotóinak, művelőinek, terjesztőinek helyzete, amely­ben a közalkalmazotti kérdések és például a normatív támogatás szorosan összefüggenek. Hi­szen nem egyszerűen az alkal­mazotti réteg élethelyzetéről van szó, hanem a teljes kultúra, így Magyarország jövőjéről is. Jól sikerült a privatizáció a Centrumban „Alkalmazottként dolgozz úgy, mint á tulajdonos, tulaj­donosként pedig ne feledd, hogy alkalmazott vagy” - mondotta Brückner István, a Centrum Áruházak Rt. ve­zérigazgatója tegnap a közgazdasági társaság által szervezett előadáson. Ezen a társaság vezetője hazánk leg­nagyobb MRP-szervezetének történetéről, valamint a Cent­rum eredményeiről szólt. Az 1988-ban kezdődött pri­vatizációs folyamat a cég életé­ben többször és igen hosszan idézett elő bizonytalanságot, melyet a kollektíva kitartással és hittel tudott végigvinni. Vé­gül a döntés megszületett, s a négyezer dolgozót tömörítő MRP-szervezet, valamint a ve­zetőkből alakult Stratégia Kft. a mögé szerveződő konzorciális befektetői csoporttal 51 száza­lékos tulajdoni részesedést szerzett a 8,5 milliárdos va­gyonú cégben. „S mindezt úgy, hogy a folyamat indulásától a vásárlásig a 7500-as létszám négyezerre csökkent” - fejtette ki Brückner István. A vezérigazgató előadásában elmondta, hogy az MRP mellett azért döntöttek, mert jövőt és stratégiát akartak a tradíciókkal rendelkező áruházláncnak, s egyúttal megmutatni azt, hogy a magyar befektetők is legalább olyan jók, mint a külföldiek. A tulajdonosi szerkezet át­alakulásával együtt egy jelentős szemléletváltozás is bekövetke­zett, megjelent a nyereségérde­keltség a dolgozók között. Emellett számtalan, a piac meghódítására tett törekvésük vált sikeressé. A legutóbbi a nyugdíjasoknak nyújtott akció. De vajon lehet ezt pénzzel győzni? Számítottak ekkora ér­deklődésre? - kérdeztük Bück- ner Istvánt.- Bennünket is meglepett a siker, de már harmadik éve építkezünk e téren. Most pedig egy labdát kívántunk lecsapni, azt, hogy a nyugdíjasok kaptak egy nagyobb összeget, s azt sze­rettük volna, ha az örömszerzés mellett ennek az összegnek egy részét nálunk költik el. Ehhez sikerült megállapodni a MÁV-val is. Egyébként a Centrum nem jószolgálati tevékenységet vé­gez, mi üzletemberek vagyunk, mi ebből profitálunk. S ehhez tartozik az is, hogy a vevő há­lás. A harmadik szempont pedig, hogy ha mi a nyugdíjasnak ány- nyit tudtunk segíteni, hogy akár magának, akár családtagjának vagy „huncutsággal”, a jogo­sultságával másik, aktív kereső családtagjának jutott a 10 száza­lék kedvezmény, már ez is jó. S hogy lesz-e folytatása az akciónak? Természetesen. A minőséget meg kell fizetni!- Nemrég éppen itt hangzott el, hogy túl sok a pedagógus, ám addig, amíg nem készülnek el az erre vonatkozó adatok, nem kívánok erről be­szélni - mondta tegnap Karcagon, a Györffy Ist­ván iskolában megrendezett fórumon Boldizsár Gábor, a kultuszminisztérium főosztályvezetője, aki dr. Kasuba János országgyűlési képviselő meghívására érkezett a városba. A másik idege­sítő téma - folytatta - az óraszámok növelése. Éppen ezért ezt is át kell gondolni, s azt, mi szá­mít a kötelező óraszámba. A pedagógusok most egy kicsit megkönnyebbülhetnek, hiszen sikerült az A 1-es szorzót felemelni 8500 forintra, így egy 20 éve dolgozó pedagógus akár 1200 forinttal is többet kap havonta. Ám a megemelkedett fűtési, világítási költségekre még nincs meg a pénz - mondta a főosztályvezető, majd szólt a kétszintű érettségiről és a NAT-ról, a körülötte zajló viták­ról, valamint a helyi tantervek fontosságáról, el­készítéséről. A hozzászólók teljes zűrzavart látnak szakmai berkekben, átláthatóságot kértek a minisztérium­tól. A polgármester arról érdeklődött, hogyan vál­lalja át az F kategóriás pótlékok fizetését, melyet a bíróságok megítéltek. Válaszában elmondta az előadó, hogy amire a miniszterelnök sem tudott vá­laszolni - hiszen ezt tőle is megkérdezték Karca­gon -, arra az előadónak is nehéz felelni. Az óra­számok elosztását helyben kell majd eldönteni éppúgy, mint a kiscsoportos foglalkoztatást. A lét­számleépítésekről szólva elhangzott, hogy azt köz­ponti utasítással nem lehet eldönteni, csak helyi szinten, felmérve az igényeket. A pedagógusok megfogalmazták, hogy a minőségi munkához kell a biztonság, ehhez tisztázni kell a létszámot, s a minőségi munkát meg is kell fizetni. - de ­Fogós „fogas” kérdések Félreértjük egymást, vagy csorbul a demokrácia? Két éve, hogy Szolnok város egészségügyi alapellátása — így a fogászat is - a megyei kórháztól átkerült a városi ön- kormányzathoz, amely létre­hozta a városi egészségügyi szolgálatot. Az ember azt hinné, két év elegendő ahhoz, hogy ez az átállás megtörténjen, hogy minden „belezökkenjen a maga kerékvágásába”. Dr. Csordás József csoportvezető főorvossal való beszélgetésem nem ezt tükrözte.- Mióta átvettek bennünket, azóta nem volt idő arra, hogy kollektív szerződést kössünk, hogy munkaköri leírást adjanak nekünk. így aztán nem lehet tudni, kinek mi a joga, köteles­sége, az igazgató kénye-kedve szerint utasítgathat bennünket. A két év alatt nem volt mun­kaértekezlet, összorvosi érte­kezlet. Ezek azért lennének fon­tosak, hogy ott tájékoztatnának bennünket, és mi is elmondhat­juk az észrevételeinket. No­vembertől számítógépes adat- feldolgozást kérnek a fogásza­toktól is. A számítógép-tanfo­lyamról is levélben értesített bennünket az igazgató azzal, hogy kötelező elmenni minden dolgozónak a szabadidejében. Ez főleg a női dolgozóknak volt nehéz. Aki például délelőtt dol­gozott 13 óráig, annak 13 órától 18-ig volt a továbbképzés egy héten keresztül mindennap. Annyi fáradságot sem vettek, hogy tíz perc alatt elmondják az embereknek, hogy lesz ez a tan­folyam és miért van rá szükség. Biztosan nagyon nagyszerű ez a számítógépes adatfeldolgo­zás, de azt is lássa már valaki, hogy ez pluszterhet ró ránk. Ugyanis emellett a hagyomá­nyos adminisztráció is megma­rad. Közben a rendelő előtt ott várnak a betegek. Mi lesz tehát? Az asszisztens majd munkaidő után írja be a számítógépbe az adatokat. Dr. Rotyis György, az egész­ségügyi szolgálat igazgatója nem így látja ezt a kérdést. Sze­rinte nem egy csoport, közös­ség, hanem egy fogorvos sérel­meiről van szó.- Mi jogutód vagyunk, bizo­nyos részletek módosításra szo­rultak, de például a munkakö­rök leírása érvényben maradt. Mi nem új intézmény vagyunk, hanem a korábbinak a jogutód­jai. Ezt tudni kell.- És akkor a fogorvosok mi­ért nem tudják?- Mert nem akarják tudomá­sul venni. Nem képesek befo­gadni egyesek. Dr. Csordás Jó­zsef és még néhányan már az első héten nem fogadták el az intézményt. Mielőtt még bármi történt volna, már kifejtették a kétségeiket a még fel sem állt intézménnyel szemben. Ami a kollektív szerződést illeti: van megállapodásunk a közalkal­mazotti tanáccsal, de nem volt kivel kötni a kollektív szerző­dést, mert a szakszervezet nem működik. A tájékoztatás relatív dolog, mert attól is függ, hogy tájéko­zódik-e valaki, és képes-e va­laki feldolgozni azokat az in­formációkat, amelyek egy re­formmal kapcsolatosak. Persze, vannak nehézségeink. Nincs egy olyan közösségi helyünk sem, ahol például össze lehet hívni nagyobb létszámot. Én azt fájlalom, hogy a másik oldalról, az eredményekről nem esik szó. Arról, hogy iskolafo­gászatot csináltunk, hogy új fo­gászati egységeket kaptak a fo­gászatok, új gépeket, eszközö­ket. A számítógépes tanfolyam maga volt a megbeszélés, nem értem, miért kellett volna előtte megbeszélés. Erről tudtunk, hi­szen az intézmény pályázott is támogatásra, a számítógépes rendszer bevezetésére. A tanfolyam a praxisok ér­deke volt, csak a fogászok rek­lamáltak. A háziorvosokat és a gyermekorvosokat is így képez­tük ki korábban, ők örültek neki, hogy részt vettek a to­vábbképzésen. Munkaidőben nem lehet megszervezni a to­vábbképzést. Szerintem ezek egyéni sérelemérzések, és nem mérhetők össze azokkal a prob­lémákkal, amelyek az egész­ségügyben ma léteznek. Növényvédő klub Idestova három éve alakult meg a megyei növényvédő mérnöki kamara. A több mint félszáz fős tagság célja, hogy hozzájáruljon a mezőgazdasági termelés szakszerű folytatásá­hoz a környezet és a lakosság fokozott védelme mellett, va­lamint elősegítse élelmiszereink nemzetközi versenyképességét. Szeretnék elérni, hogy a kormányzat elismerje a nö­vényvédelem, a növényorvoslás társadalmi jelentőségét, s tör­vényben biztosítsa a növény­védő mérnökök, növényorvo­sok jogát a szakmai önkor­mányzáshoz - hangzott el a mi­nap Szolnokon megtartott ka­marai klub első összejövetelén. Ezzel a rendezvénnyel egy folyamatos, klubszerű működés vette kezdetét, amely lehetősé­get biztosít arra, hogy a szak­emberek véleményt, informá­ciót cserélhessenek egymással - mondotta dr. Herczeg Gyula, a megyei növényvédő mérnöki kamara titkára. A kamara tevékenységét ke­retbe foglaló törvénytervezet megvitatása után a Rhone Pou­lenc Agroborsod Kft. képvise­lője tartott tájékoztatót cége új termékeiről. F.G. Csere a Mól Rt. vezérkarában A tegnapi tulajdonosi köz­gyűlést követően szinte teljes egészében megváltozott a Mól Rt. igazgatósága. A közgyű­lésnek csak személyi kérdé­sekben kellett dönteni, mert december 31-ével lejárt volna mind az igazgatósági, mind a felügyelőbizottsági tagok mandátuma. A közgyűlésen az ÁV Rt. 88%-os szavazati ará­nya mellett mindkét testületet teljes mértékben felmentették, s új vezérigazgatónak dr. Szabó Györgyöt választották meg. A korábbi igazgatósági tagok közül két személy ma­radt továbbra is tag, köztük a volt vezérigazgató, Subái Jó­zsef is - tudtuk meg dr. Szalóki István igazgatóhelyettestől. Munkáspárti sajtótájékoztató Méltatlan az „elhallgattatás” A Munkáspárt megyei elnök­ségének tegnap megtartott sajtó- tájékoztatóján elsőként a párt és a média viszonyát elemezték. Ebben sérelmezték, hogy ren­dezvényeikről, programjaikról alig, de legtöbbször egyáltalán nem esik szó a sajtó hasábjain. Az elhallgattatást méltatlannak ítélik. Úgy vélik, szükséges a kapcsolatok mielőbbi rende­zése. Igaztalan és alaptalan az a feltevés is, miszerint dr. Soós István, a Munkáspárt polgár­mesterjelöltje csupán „szerep­lési vágyból” más párt javára lemondana jelöltségéről. Foly­tak ugyan tárgyalások közös je­löltállításról, de mint mondták, lemondásról szó nincs. A közelgő önkormányzati vá­lasztásokkal kapcsolatban el­hangzott, a párt nem ringatja magát illúziókba, ennek elle­nére az előző választásnál jobb szereplésre számít, amit a visz- szajelzések és előzetes felméré­sek is igazolnak. A sajtótájékoz­tatón elhangzott, a pártnak a megyében jelenleg öt önkor­mányzati képviselője van, vi­szont reális a lehetősége annak, hogy ez a szám akár a négysze­resére duzzadjon. Hivatalosan 118 jelöltet állí­tanak megyeszerte. Szolnokon mind a 17 körzetben indítanak jelölteket. Programjukkal kap­csolatban hangsúlyozták, a pár­tok csatározásai helyett a vá­lasztópolgárok érdekeit kell elő­térbe helyezni. Bizonyítvány van, munkahely nincs Szakmunkásokat avattak Tiszaburán Amikor ez év elején, január 15-én megkezdődött az oktatás, a szervezők és talán még a tan­folyamra beiratkozott szak­munkásjelöltek sem biztos, hogy tudták, mit tartogat szá­mukra az elkövetkezendő bő tíz hónap. A Fiatal Romák Orszá­gos Szövetsége, a tiszaburai ál­talános iskolával és a kisúji szakmunkásképzővel össze­fogva „intenzív” kőműves, szo­bafestő és mázoló szakmunkás- képző tanfolyamot indított. Ezt a kezdetben 52 tanulóval - többségükben tiszaburai, munka nélküli cigányokkal - induló oktatást a megyei mun­kaügyi központ támogatta min­tegy 3,5 millió forinttal. Igaz, ilyen vagy olyan okok miatt jó néhányan lemorzsolód­tak, de a megszerzett szakmai ismeretekből végül 34 tanuló sikeres vizsgát tett a közelmúlt­ban. Az ünnepélyes bizonyít­ványosztás tegnap délután zajlott Tiszaburán, a művelő­dési házban. Az újdonsült szakmunkások közül ketten je­lesre vizsgáztak. Arról, hogy a jelentkezők többsége mennyire komolyan vette az előtte álló feladatokat, Kenéz Lajos - aki a szoba- festő-mázoló szakma fortélyait igyekezett a diákokkal elsajátít­tatni - is elismerően nyilatko­zott. Az oktató azt is elmondta, hogy akár saját építési vállalko­zásában is alkalmazna néhány tehetséges embert. A tanfolyam tehát sikerrel járt, bár a legfontosabb talán ezek után mégis az lenne, ha a szakmunkás-bizonyítvány új birtokosai kivétel nélkül akár már holnap munkába állhatná­nak. Mint ahogyan Farkas Lászlótól, a Firosz elnökétől megtudtuk, sajnos egyelőre konkrét munkalehetőségek nin­csenek, de a környékbeli telepü­lések polgármesterei segítő szándékukról biztosították a tanfolyamot végzett fiatalokat. H. Gy. A BIZALOM SZÖVETSÉGE- M f FKGP KDNP MDF (Politikai hirdetés) Szavazzon a három párt közös lász-Nagykun-Szolnok *65642/1H*

Next

/
Oldalképek
Tartalom