Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-07 / 262. szám

1994. november 7., hétfő SportExtra 11 Látogatóban a jobbösszekötőnél „A Cigányra nagyon vigyázzatok!” A figyelmeztetés nem volt ritka hang a harmincas-negyve­nes esztendők futballgályáin ott, ahol a Szolnoki MÁV együt­tese lépett a színre. Soraiban olyan jobbösszekötő rugdosta a gólokat jobbára kettesével, aki­től minden kapus rettegett, ha nála volt a fűzős játékszer. „Sárkány János vagyok, volt NB I-es futballista” - így üdvözöl a sötétkék vasutaszub­bonyban sétálgató kisöreg, a szolnoki Csokonai út sárguló le­velű fiatal fái alatt. Nem számí­tott arra, hogy valaki a hogyléte felől érdeklődik, nyolcvankette- dik évében (januárban lesz nyolcvanhárom) járva szívesen idézi fel némi segítséggel az úgynevezett hőskort”.- Tudja aranyoskám, én is a Járműben kezdtem lakatos ta- noncként, huszonnyolcban sza­badultam. De régen volt. Hogy szerettem én focizni, már tanu­lóként a felnőttek között játszot­tam. Harmincnyolcban kerül­tünk az NB I-be, a feljutásért So­roksáron játszottunk az Erzsé­beti FC ellen, ahol két gólt sze­reztem, a 3-2-es győzelemben nagy részem volt. Valóban, a Nemzeti Sport 1938. június 20-i száma áradozik a szolnokiak összekötőjéről, az egész csapatról. A sárgult lapok­ról Varga Ferenc, a megyei lab­darúgó szövetség főtitkára készí­tett Jani bácsinak fénymásolatot. Hozott mást is, a MÁV MTE-től Hollóy Tamás ajándékát, a szö­vetségét folyékony állapotban a zászló mellékleteként, s nem utolsósorban azt a személyre szóló szövetségi meghívót, amely a december 15-re terve­„Mindenkivel tudatom, jól va­gyok, jól érzem magam zett ünnepi köszöntőre szól. Ak­kor ugyanis három „Jász-Nagy­kun Szolnok Megye Nagydíja” kitüntetés talál gazdára, közülük az egyiket Sárkány János veheti majd át.- Persze, hogy elmegyek gye­rekek. Ne küldjétek értem sen­kit, a Mátyás király utca nincs olyan messze. Nagyon kedvesek vagytok, hogy gondoltatok rá, ha élek, nem várakoztatlak meg benneteket. Maga pedig írja meg nyugodtan: mindenkivel tuda­tom, jól vagyok, jól érzem ma­gam. A nyugdíjam, bár nem sok, mégis be tudom osztani, kijövök belőle. Délelőtt itt sétálgatok, délben az ebéd következik, aztán kettőkor irány a klub. (Hamiskás mosollyal a szeme sarkában közbeveti, inkább kocsma a lá­togatott „objektum” pontosabb megnevezése.) - Megiszom egy nagyfröccsöt, jól elmarhásko- dunk, aztán hazaballagok, né­zem a tévét. A meccseket na­gyon szeretem. Már előre látom, hogy mit akarnak, de szólni nem tudok nekik, hogy rosszat ne te­gyenek. Én abból éltem, hogy mindig túljártam a bekkek eszén. Nagyon féltek tőlem, ha ide­genbe mentünk, a vendéglátók először mindig azt kérdezték: „a Cigány játszik-e?” - A mostani­nál jóval barnább voltam akko­riban, ezért nem egyszer hallot­tam, hogy a nézők bekiabálnak: „a Cigányra nagyon vigyázza­tok”! Bizonyára a bekkek is, no meg maga Jani bácsi is vigyáz­hatott önmagára, hiszen hibát­lan, fürge járása, csipkelődő ma­gatartása miatt le sem tagad­hatná, hogy kijárta a dörzsölt futballisták rókaiskoláját. A há­borút bevonulás nélkül átvé­szelte Szolnokon.- Az úgy volt, dr. Sebestyén Mihály, a megyeszerte elismert legnagyobb ügyvéd kedvence voltam, aki negyvenkettőben az­zal állított be hozzám: „János­kám, ugye nem baj, ha nem le­szel katona?” - Bánta a fene. így aztán kimaradtam a tragikus eseményekből. Búcsúzó után Varga Ferenc társaságában kerültük meg a nagy háztömböt. Kimondatlanul is egyre gondoltunk a parkoló­hoz közeledve. Találtunk egy olyan nyugdíjast, aki nem volt tele keserűséggel, be tudja osz­tani a nyugdíját, nem azért imádkozik, hogy mielőbb szó­lítsa őt magához az Ég. Jani bácsi! Decemberben foly­tatjuk a kitüntetés után. Ugyan­így, jókedvűen. (néder) Férfi teke Szuper Liga ■■■■■■■■■■» CTK-Vekamo-Szolnoki MÁV MTE 6:2 (5166-5108) Ceglédi TK-Vekamo: Balogh 902, Korpácsi 901, Rimóczi Z. 875, Sándor 859, Rimóczi I. 835, Ny íri-T emraer 794. Szolnoki MÁV MTE: Mátyás 886, Kántor 862, Mészáros 849, Tihanyi 848, Berta 837, Rigó 826. A Cegléden lejátszott találkozón két igen rossz passzban lévő együttes csapott össze. A bajnok­ság eddigi mérkőzései alapján siralmas ered­ményt tudhat magáénak mindkét csapat. Végül megérdemelt hazai siker született, bár az izgal­mas, fordulatos meccsen csupán közepes teljesít­ményre voltak képesek a játékosok. IFJÚSÁGIAK Cegléd - Sz. MÁV MTE 3:1 (1644-1590) CTK-Vekamo: Seres 852, Zsíros-Csendes 792. Szolnoki MÁV MTE: Bíró 791, Nádas 799. A fiatalok küzdelmes mérkőzése megérdemelt hazai győzelmet hozott. Forró fejre hideg zuhany Kedves Szotyori Pista! Ha tudtad volna, hogy ol­vad a vaj, bizonyára nem állsz a napra. Most már késő, a történelem irrever­zibilis kategória. Olyan, amelyet többen megpróbál­tak hamisítani az utóbbi időben, de attól a tények változatlansággá kövültek. Személyedben azon nem ál­talánosítható sportolói ré­tegbe tartozó kézilabdás fia­talembert ismertem meg, aki nem ijed meg sajátja és ellenfele árnyékától, korát meghazudtoló bölcsesség­gel jelölte ki magának pá­lyafutása felfelé ívelő sza­kaszát. Néhány napja mégis előre nem kalkulált hajnali kátyúba hajtottál, a VW nem bírta a járdaszegélyt, amelytől irányíthatatlanná vált veled együtt. Csupán egy villanásnyi kihagyás elég volt. Utasaid közül az egyik kórházban várja a gyógyulás napját, autód fel­tűnő alakváltozást szenve­dett, csapatod tagjai és ve­zetői' pedig némiképp be­csapva érzik magukat. Szeretném, ha a vétségek súlya nem nyomná földig széles vállaidat. Hatalmas fizikai erődet lelki kondíci­óval kell kiegészíteni az el­következendő időkre, mert nem a felelősség elől megfu- tamodók fajtából valónak ismerlek. Mint már említet­tem, a történelem kereke visszafordíthatatlan, a hi­bákért, bűnökért olykor fe­lelni kell. Hidd el, vezet kiút jelenlegi szorult helyze­tedből, de csak össze szorí­tott fogakkal és karcsúsított nadrágszíjjal. Lehet, nem mérték ki neked annak ide­jén a jól időzített atyai nyak­levest. Ezért vedd úgy, hogy karambolod pótolta a csa­ládi feddést. így azonban saját számládra figyelmez­tetett az ELET: ha nem mu­száj, ne hívd ki magad ellen a sorsot! Inkább az ellenfelek ka­pusait szomorítsd háló­szaggató bombáiddal. A fol­tozásért nem Te fizetsz, (ni) Világos: Kf 1, Va 4, Fh 4, He 4, He 7J3, g2,g4 Sötét: Kf 4, Vd 7, Fc 5, He 7, Hh 6, d 6, f 2, f 5 Világos lép, és a második lépésben mattot ad Az áldozat - mint a kényszerítés legerélyesebb formája - a cél­helyzet elérésének útjában álló részleges akadályok kiküszöbölé­sére irányul. Beküldési határidő: 1994. november 30 Az előző rejtvény kulcslépése: Ff 4 Czakó Krisztina győzelme Szép magyar siker született Czakó Krisztina révén a Skate Kanada elnevezésű nemzetközi műkorcsolyaversenyen. A 15 éves sportolónő a rövidprogram után második helyen állt, sza­badprogramja azonban kápráza­tosán sikerült, maga mögé uta­sítva a francia Laetitia Hubertet és az amerikai Jessica Millst. A hírügynökségi jelentések kie­melik, hogy ez volt Magyaror­szág első nagy nemzetközi mű­korcsolyasikere egyéniben, Ki­rály Ede 40 évvel ezelőtti világ- bajnoki szereplése óta. „Belépés nem csak tornacipőben” - játékos vetélkedő Közel ezren forrósították a csarnok parkettáját és levegőjét Tanár, diák együtt tombolt a vetélkedőn A Szolnok Városi Sportcent­rum Testedző és Szabadidős Egyesület szervezésében idén is megrendezték a Jászkun me­gyeszékhely ifjúságának szel­lemes, már-már hagyományos sportvetélkedőjét. A hívó szóra újból százak mozdultak meg, bár több „frontiskola” távol ma­radt a megmérettetéstől. Sebaj, - vélekedtek a jelenlévők, ők bi­zony - ha már itt vannak - meg­próbálnak egy kellemes napot „kilazulva” eltölteni a Tiszali- geti Sportcsarnokban. Nos, a körítésről, valamint a leküzdendő feladatokról az igen lelkes szervezők gondoskodtak, akik jó előre megkomponált kottából vezényelték a gyerek­sereget. Azt, hogy nem babra megy a játék, mi sem bizonyí­totta jobban, mint hogy a dobo-' gón végzettek értékes jutalmak­kal gazdagíthatták iskolájuk kongó trezorját. Szerencsére a sportvetélkedő a coubertini eszmék szellemében zajlott, így a profi világ visszásságai nem ütötték fel fejüket. Mindez kö­szönhető volt a „hermetikusan” elzárt sor-, és váltóversenyek­nek, melyek a speciális képes­ségek széles tárházát vonultat­ták fel. Az első akkordot az általá­nos, illetve középiskolák leány csapatversenye futtatta fel, nem véletlenül, hiszen a fiúkkal el­lentétben nagyobb alázattal vi­seltettek a gyakorlatok iránt. A hat számból álló program első felvonásaként, egyszerűnek tet­sző feladat várt a gyengébbik nem követeire. Ámbár, - mint köztudott - a puding próbája az evés, így az „együtt-egymásért” névvel illetett akadályverseny is másként festett belülről. Mi volt az ördöngős feladat? A nyolc fő alkotta csapatnak oszlopban, kézfogással kellett szlalomozni a kijelölt pályán. Igen ám, csak hát a fizika törvényeit nem lehe­tett oly könnyen áthágni, ezért fordulhatott elő, hogy a „száz­lábú” többeknél foghíjasán su­hant át a célvonalon. A következő feladatnál már a buksit is elő kellett venni, ugyanis a svédszekrény felépí­tése az alapnál kezdődött és a felépítményeket mértani pon­tossággal kellett ráilleszteni, miközben célszerű volt betar­tani a sorrendet. Talán a „futás váltólabdával” című fejezet okozta a legkevesebb fejtörést, mivel csak a „nyúlcipő” végse­bessége szabott határt a képze­letnek. Apropó lábbeli! Nem véletlen, hogy a tudósító lefé­kez ennél a pontnál, hiszen a ta­valyi „belépéshez” hasonlóan, idén is akadtak - szép számban -, akik szőrén ülték meg a par­kettet. Nekik lett igazuk! Bár a talajjal a rugalmas kontaktus nem volt biztosítva, de a ka­nyarban igen jó szolgálaton tett a mezítláb, mint kipörgésgátló. Átlibbenve a gyakorlatok felén, egyre nehezebb kihívások vártak legyőzésre. A „zsákba labdák” epizódban a képessé­gek közül az ügyesség is helyet kért magának. Ä hálóban lévő három különböző méretű és anyagú labdát futás közben, a hátára fektetett zsámolyokba kellett szétszortírozni. A lasztik közül a tenisz rakoncátlanko- dott leginkább, megtréfálva a sietősen tovább libbenő ifjon­cokat. A sasszemű versenybírók nyomban aktivizálták magukat, és visszarendelték a renitense­ket a tett színhelyére. Az utolsó előtti fordulóban is be-be csú­szott pontatlanság, ám mind­ezek nem befolyásolták a vég­eredményt. „Lassan járj, tovább érsz” - idézte a népi bölcsességet a mindent eldöntő ügyességi aka­dályverseny. Miért? A csapat induló játékosa kezében torna- karikával lépett a porondra úgy, hogy maga elé tette, közé ug­rott, átvette, majd előre dobta és mindaddig járt a verkli, míg a 20 méteres táv el nem fogyott. Akadt, aki nagy étvággyal kí­vánta falni a métereket, ám a mohóságot csak a legjobbak tudták kellően beosztani. Mind­azok, akik végig bukdácsolták a kirótt penzumot, célbadobásban is vizsgáztak, ami után már „csak” a sprintek következtek. A pillanatnyi szünetet ki­használva, Munkácsi József öt­letgazdát kérdeztük: mennyiben tér el az idei sportvetélkedő a tavalyihoz képest.- Újítás, hogy 5-8. osztályo­soknál külön rendeztük a lá­nyok és a fiúk küzdelmeit, szé­lesítve ezzel a résztvevők tábo­rát. Elővettük ugyan a tavalyi programot, ám leporoltuk és színesebb köntösbe öltöztettük, érzésem szerint mindenki meg­elégedésére.- A testnevelő tanárokkal tör­tént egyeztetés a gyakorlatok tartalmának megválasztása cél­jából?- Egy hónappal ezelőtt már kézhez kapták a kiírást, így módjukban állt felkészülni az iskoláknak, persze ha nem saj­nálták az időt és az energiát. Rendszeresen jártam a taninté­zeteket visszajelzést remélve. Elmondhatom, a kollégák part­nerek voltak a műsor szerkesz­tésében, jelentős segítséget nyújtva munkánkhoz.- Milyen felkészülés előzte meg ezt a nem mindennapi ren­dezvényt, ahol közel ezer diákot kellett kordában tartani?- A legapróbb részletekig ki­dolgozott forgatókönyvet készí­tettünk, sőt, a siker érdekében egy próbajáték keretében tesz­teltük, miként vizsgázik elkép­zelésünk a gyakorlatban.- Valószínűleg tetemes össze­get emészthetett fel a városi sportcentrum és a szabadidős egyesület közös produkciója. Honnan sikerült előteremteni a szükséges hozzávalót?- Pályázat útján a sportalbi­zottságtól 64.000 forintot nyer­tünk el, amit további csatornák igénybevételével hizlaltunk, így azt hiszem, a sportvetélkedő győzteseit az esemény rangjá­hoz mérten díjaztuk. A további diskurzust Szudi Valéria konferálása szakította félbe, a szpíker közel tíz órán át tartotta biztos kézben a gyeplőt és a mikrofont. A fiúk csatáro­zásai már kiegészültek fajsúlyo­sabb számokkal, ellenben a program gerincét a lányoknál jól bevált akadályversenyek je­lentették. Mielőtt tövig rágták volna körmüket az érintettek, jazz-balett, valamint aero- bik-bemutatón pihentek meg az izgága tekintetek, hogy meg­újult erővel, ismét a lüktető ringben viaskodjanak az iskolák követei. A két eredményhirde­tés nyomán robbant a bomba. Az általános iskolák küzdelmeit - a felsősöknél - az Abonyi útiak nyerték, bekasszírozva a legjobbnak kijáró 4000 Ft-ot. Rögvest a sikerkovácsok nyo­mába eredtünk, ugyan árulják már el, mi a titok nyitja.- Komoly felkészülés előzte meg a negyedik játékos sport­fesztivált - vágott bele Végvári Ildikó testnevelő. - Gyakran a délutánokat is rászántuk, hogy kellően ellensúlyozni tudjuk a nagyobb létszámú oktatási in­tézmények (vélt) fölényét. Akár az egyszeri szabó, mi is hozott anyagból dolgoztunk - vette át a szót Kissné Benedek Eszter igazgatónő. Igen-igen, az első számú intézetvezető is leszállt a magas „lóról” és jelenlétével, vigyázó tekintetével megtisz­telte „gyermekeit”. Úgy érzem - folytatta -, a mindennapos test­nevelés, továbbá, hogy a legki­sebbektől a nyolcadik osztályo­sokig szakemberek irányítják a foglalkozásokat, nagy mérték­ben hozzásegített minket ered­ményes munkánkhoz. Annak értékét növeli: egyetlen sportoló sincs csapatunkban, ami Pistát (Fekete István - a szerk.) és Il­dikót dicséri. Az „isisek” után, az ovisok is megmutatták: kicsi a bors, de erős, hisz Szolnokon először, labdarúgótorna kereté­ben léptek parkettre a Liget úti, a Baross utcai, Levente utcai és a Jósika utcai „úttörők”, lelke­sedésükkel elkápráztatva anyut, aput, nagyit, nagyapát, egyszó­val az egész családot. A késő estébe nyúló, kivá­lóan megszervezett sportnapot a picinyek látványos csapatver­senye zárta, feledhetetlenné téve vele a negyedik „Belépés nem csak tornacipőben” játékos sportnapot. Sárközi Munkában az újkori (faipari) kőművesek Fotó: Barna S.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom