Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-28 / 280. szám
1994. november 28., hétfő Körkép 5 Igazságos közteherviselést követelnek a nyugdíjasok A minap a karcagi „Életet az éveknek” Nyugdíjasklub vendége volt Kása Pál, az Országos Nyugdíjas Szövetség kulturális bizottságának elnöke, Dénes Pál, dr. Bakos Imréné és Harsányi Istvánná, a megyei önkormányzat képviselőjelöltjei. Dénes Pál, a megyei nyugdíjas-egyesület titkára szólt arról, hogy ők a megye nyugdíjasainak érdekeit szeretnék képviselni, ha lehetőséget kapnak, ám emellett a fiatalok problémáit is felvállalnák. Kiemelte azokat a pontokat, ahol tenni kívánna sorstársaiért, s mint mondta, összefogásban az erő, hiszen az egyesületnek 21 tagcsoportja működik a megyében. Éppen ezért programjában nemcsak a szolnokiakat, hanem a vidékieket is képviselni kívánja. Dr. Bakos Imréné, a kenderesi Kossuth Lajos Nyugdíjasklub vezetője, a megyei nyugdíjas-szövetség titkára mindig fontosnak tartotta, hogy ne tegyenek különbséget a téesz- vagy pedagógus nyugdíjasok között - mondta. Beszélt azokról a lehetőségekről, amelyek a nyugdíjasok részére jár s az idősek tanácsáról, mely Kenderesen működik. Szívén viselte a mozgáskorlátozottak, a vakok sorsát, mint Harsányi Istvánná, a karcagi jelölt, aki a vakok, gyengénlátók, hallássérültek klubjának a vezetője. Négy éve foglalkozik a sérült emberekkel, akiknek előadásokat szervez, emellett segíti őket a segélyek intézésénél. Tagja a megyei egyesületnek is, s évek óta sikeresen szervezi meg a kutyás tábort részükre Berekfürdőn. Ő maga is látássérült, így átérzi a sérült emberek sorsát, s őket szeretné képviselni. Kosa Pál, az országos szervezet nevében köszöntötte a jelenlévőket, majd ismertette az egyesületének a történetét, céljaikat, s beszámolt a budaörsi kis csoportjának a munkájáról. A jelenlévők elmondták, hogy a kisnyugdíjasok most az emberi élet legalacsonyabb fokán állnak, éppen ezért ők teljes közteherviselést kívánnának, melyet egyformán viselne mindenki. Arra kérték a jelölteket, hogy képviseljék őket a megyei önkormányzatban, s próbálják megakadályozni, hogy az élelmiszeripar becsapja a kisnyugdíjast, s a gyógyszer ára se emelkedjen óriásit. -deItt mindenki ezt csinálja, aki nem rest Doktor úr a hagymaföldön Jászalsószentgyörgyön jó néhány érdekes ember él. Közülük a egyik Tóth János, vagy pontosabban dr. Tóth János, akiről azt hallottam, hogy lassan már kandidátus lesz. Hogy mi igaz, erről is szól rövid kis beszélgetésünk.- Mondják, jó harminc éve kalandos úton került Alsószent- györgyre.- Nem tagadom, sajátos helyzet miatt jöttem ide. Arról volt szó, hogy zenéltem, zenéltem, és közben megbuktam Szombathelyen a Nagy Lajos Gimnáziumban. Mivel a nővérem ebbe a faluba ment férjhez, én is ideköltöztem. Újrajártam a másodikat, és végül húszévesen, 1968-ban érettségiztem.-Mennyire magyar Ön?- Hű, ez egy sajátos kérdés, mert a gyökereim eltérőek, de én magyarnak vallom magam. Apu Zala megyei, anyu horvát nemzetiségű. Otthon legtöbbször horvátul beszéltek, én is perfekt vagyok a nyelvben. Szentpéterfa jórészt horvát település, 200 méterre a határtól. 1956-ban 367 ember vándorolt innen nyugatra.- Ugorjunk egyet. Idekerült a jászok közé.- Igen, akkor még Alsó- szentgyörgyön volt gimnázium, és itt érettségiztem. Utána szakmunkás lettem, jött a katonaság, majd 19.73-tól 1979-ig a művelődési házat vezettem. Közben tanultam, tanultam. Elvégeztem a tanítóképző főiskolát Debrecenben, a tanárképzőt Nyíregyházán, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a népművelés szakot, 1992-ben szociológiából doktoráltam.- Állítólag nem áll meg ennél.- Nem, november 2-án a kandidátusi értekezésem munkahelyi vitáját védtem meg Budapesten, jövőre lesz a nyilvános vita. Itt is szociológia a téma, egy nemzetiségi település szociológiai és történeti képe a rendszerváltás előtt és után. Természetesen a kultúra megkülönböztetett szerepet kap benne. Közben kultúrigazgató is voltam, az utóbbi két és fél évben vállalkozóként vezettem a házat.- Akadtak érdekes programok?- Volt szépségverseny, telt ház előtt, sok indulóval. Azután Pártok a porondon címmel megfordult nálunk Hóm Gyula, Pető Iván, Deutsch Tamás, Gyimóthy Géza, de hát erről az embereket kellene megkérdezni, akik eljöttek ezekre a nyilvános vitákra, sőt bekapcsolódtak. Olykor igen kritikusan.- Bizonyos előadásokról is hallottam.- Októberben a Magyar Tudományos Akadémia hívott meg egyre, amely a kutatásaimról szólt, novemberben pedig a horvát szövetségben beszélhettem a nemzetiségi tudatról, identitásról.- Már elnézést, de meg lehet ebből élni?- Ebből aligha. Mondhatnám azt is, a nejem jól kereső óvónő, majd két évtizedes munka után már eljutott a nettó 19 ezer 600-ig. Hozzáteszem, két gyereket nevelünk: az egyik egyetemista, a kisebb gimnazista. Szóval, hogy boldoguljunk valahogy: gazdálkodunk, hagymát termelünk. Itt mindenki ezt csinálja, aki nem rest, és valahogyan élni szeretne.- Szóval doktor úr a hagymaföldön?- Az sem idegen tőlem, sem a többi jászalsószentgyörgyi embertől. Egyébként is a határban csak az számít: ért-e hozzá vagy nem az illető.-Milyen az ez évi termés?- Szerintem jó közepes.- Hogyan tovább, doktor úr? Nem érzi úgy, hogy kinőtte a községet?- Nem, mert az eddigi negy- ven-egynéhány esztendőből harminc már ideköt. Itt vannak a barátaim, a házam, a családom, itt vagyok itthon. Polgármesterjelöltként is indulok, és az eredményt majd meglátjuk december 11-én.- Azért jövőre is lesz hagyma?- Miért ne lenne? Mondom, itt aki bírja, nem rest, és akad egy kis földje, mind-mind ezzel az illatos növénnyel foglalkozik.- Szereti a hagymát? Már úgy értem, enni.- Módjával. Hasznos, egészséges, de hát a szaga kicsit kiabál.-Tud ellene receptet?- Tréfásan azt szokták mondani: aki vereshagymát evett és társaságba megy, egy dolog veszi el annak az ízét. A fokhagyma. De fordítva is igaz. Mit tehetnénk mindehhez? Ki lehet próbálni... D. Sz. M. magyar Állampapír Magyar Államkötvény 1996/K 2700% ÉVI FIX KAMAT 1998/D 30,96% VÁLTOZÓ ÉVES KAMAT •AZ ELSŐ FÉLÉVRE _____Jó kezekbe kerül..._____ ... a pénze, ha biztonságos és hosszú távon is előnyösen kamatozó befektetést keres. Államkötvény 1996/K A Magyar Államkötvény 1996/K 2 éves futamidejű (1994. november 23.-1996. november 23.) értékpapír. A kötvény fix kamatozású, melynek mértéke évi 27%. A törlesztés névértéken történik 1996. november 23-án. Kamatfizetési időpontok: 1995. május 23. 1995. november 23. 1996. május 23. 1996. november 23. Államkötvény 1998/D A Magyar Államkötvény 1998/D 4 éves futamidejű (1994. november 23.-1998. november 23.) értékpapír. A kötvény változó kamatozású, melynek alapja az 1, 3 és 6 hónapos diszkont kincstárjegy átlaghozama + 1,75% kamatprémium. Első féléves kamata 30,96%. A törlesztés névértéken történik 1998. november 23-án. Kamatfizetési időpontok: 1995. május 23. 1995. november 23. 1996. május 23. 1996. november 23. 1997. május 23. 1997. november 23. 1998. május 23. 1998. november 23. Kiemelt értékesítés A befektetők 1994. november 28. és december 2. között vásárolhatják meg a legújabb államkötvényeket. A kiemelt értékesítés keretében a kijelölt forgalmazók legfeljebb az 1 994. november 18-án kialakult átlagárfolyam + 0,2 százalékponttal és a kibocsátás napjától felhalmozott napi kamatokkal megnövelt értékén kínálják. A jelenleg hatályos adótörvények szerint a kötvény kamata után nem kell kamatadót fizetni. Jó kezekben marad... Az MNB fiókjaiban az értékesítés ideje alatt a befektető tulajdonában lévő 1994/B Államkötvény 117,73%- os (101%+felhalmozott kamat) árfolyamértéken becserélhető. Áz OTP Bank fiókjaiban a fizikai formában birtokolt értékpapírok cserélhetők be a fenti feltételek mellett. Forgalmazó- és kifizetőhelyele: MNB Jász-Nagykun-Szolnok Megyei la Jászárokszállás, Jászberény, Jászladány, Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Kunszentmárton, Martfű, Mezőtúr, Tiszaföldvár, Tiszafüred, Törökszentmiklós, Túrkeve Szolnok, Magyar u. 8. • OTP Bank Rt. Szolnok, Jászapáti, 'ölavá Tarkómon ájulások pallosa” Csak semmi pánik! Rohanunk. Reggelizni nincs idő - esetleg éhgyomorra egy kávé. Délben épp dolgunk akad. Cigarettáról cigarettára gyújtunk, vagy a mások által kifújt füstöt szívjuk. Dühöngünk a forgalmi dugó miatt, vérnyomásunk felmegy mások „vezetési” stílusától. Sorban állunk a boltban, a piacon, a patikában, a gyerekért. Többet ígérünk, mint amit teljesíteni tudunk. A tömegkommunikációs eszközökből „csöpög a vér”: háború dúl, bérgyilkosok és adósságbehajtók élik virágkorukat, szatírok, csalók garázdálkodnak. Anyagi gondjaink vannak. A gyerekkel már nemcsak a játékboltot kerüljük el nagy ívben, hanem a közértet is. S nem nyitunk ajtót, ha jön a díjbeszedő. Aztán egyszer csak fájni kezd valahol. Először nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget neki, aztán mégis elmegyünk a körzeti orvoshoz. Táppénzre már nem, mert rettegünk, hogy elveszítjük az állásunkat. Majd jön a meglepetés a gyógyszer- tárban, mert a zöld színű bankóból - legjobb esetben - nem kapunk vissza. Rosszabb esetben többet is otthagyunk. A gyógyszerek nem segítenek. Talán egy magánorvos mégis más lenne. Semmi javulás. Nincs más hátra, irány a természet- gyógyász. Helyette könnyen kuruzsló kelepcéjébe is lehet tévedni. No és ha mindez nem elég, akkor még mindig maradnak a csodák. * * * Valaki mesélte: A rosszullét minden figyelmeztetés nélkül tört rám. Fordult velem egyet a világ, patakokban kezdett rólam ömleni a víz, bal kezem elzsibbadt, a szívemet fájdalom markolta. Infarktus - hasított belém a félsz. Az öndiagnózistól majd elájultam. Eltámogattak a legközelebbi orvosig. Kimerültség- állapította meg az idős doktornő. Pihenni kell, aranyoskám- mondta.- Szóval így elbagatellizálják az én nagy betegségemet? - hőbörögtem két szédülés és hőhullám között, többnyire vízszintes testhelyzetben, mert a lakásban sem voltam képes közlekedni. Aztán egy éjszaka gombóc telepedett a torkomra. Nem tudtam lenyelni. Úgy éreztem, egyre nő, és nem kapok levegőt. Meg fogok fulladni! Pedig az nem a legszebb halálnem. Nyitott ablak mellett, reszketve vártam a reggelt. Csak azt megérjem! Egy éven át bolyongtam orvostól orvosig, mint Orfeusz az alvilágban. Már az összes nyugtató nevét ismertem. Szerencsére az ízét nem, mert nem akartam rászokni. No meg alapos búvárkodásomnak köszönhetően megtudtam, a nyugtatok egyik mellékhatása a szédülés. Épp az, amitől olyannyira szerettem volna megszabdulni. Persze olvastam egy csomó - számomra addig ismeretlen - nyavalyáról, melynek tüneteit rendszerint már másnap produkáltam. Szóval a „félműveltségembe” még jobban belebetegedtem. S talán komolyabb baj is lehetett volna, ha a szerencse nem sodor igazi gyógyítók színe elé. Akik komolyan vettek, partnerként kezeltek, időt szántak a miértjeimre. Végül nem a negatív leletek nyugtattak meg, hanem Ők maguk. A tudásuk és a személyiségük. Meg a bűvös szó: pánikbetegség. Pedig nem valami jó hangzású. De már tudom, hogy nem agydaganatom vagy tüdőrákom van, nem fenyeget közvetlenül az infarktus, nem fogok megfulladni - hacsak a Tiszába nem lök valaki, ugyanis úszni nem tudok -, még nem klimaxolok, s talán meg sem őrülök belátható időn belül. * * * A fentieket nagyon sokan elmesélhették volna embertársaink közül, merthogy rengetegen küzdenek ehhez hasonló tünetekkel, problémákkal. A megfelelő információk nem állnak rendelkezésükre, s ezáltal még betegebbek lesznek. Mit is ír a pánikbetegségről egy orvosi szaklap? Ez a betegség a pszichiátriai szakiroda- lomban már több mint száz éve szerepel. Nőknél gyakrabban fordul elő, mint a férfiaknál. A szülést követő időszak is jobban kedvez a kellemetlen betegség jelentkezésének. Általában 20 és 40 éves kor közötti időre tehető kialakulása, de az esetek 80 százalékában már 30 éves kor előtt jelentkezik. A pánikbetegek jóval érzékenyebben reagálnak az időjárás-változásokra, mint embertársaik, nyáron sűrűbben jelentkeznek a pánikrohamok, és a betegség kialakulásának is ez a legkedvezőbb évszak. Kimutatható tény, hogy e betegség családi halmozódása gyakran előfordul. Mik a tünetei? Fulladásérzés, remegés, reszketés, izzadás, hasi feszülés vagy fájdalom, szédülés, ájulás-, bizonytalanság- és zsibbadásérzés, kipirulás vagy hidegrázás, mellkasi nyomó, szorító fájdalom, a haláltól, esetleg a megőrüléstől való félelem. * * * Aki tehát ilyet tapasztal, ne essék rögtön kétségbe, és ne gondoljon mindjárt a legrosz- szabbra, a visszafordíthatat- lanra. Higgyen az orvosnak, ha azt mondja, semmi szervi baja nincs. És kérdezzen bátran a betegségéről. Ha megismeri, nem fog félni annyira tőle, ráadásul ki lehet belőle gyógyulni, csak bízzon önmagában és abban az orvosban, akit elfogad. Csak semmi pánik!-j/.sI.
