Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-24 / 277. szám

6 Szolnoki Extra 1994. november 24., csütörtök Dunaújvárosban is befejeződött a Hol élünk? fesztivál / Értékelések, tervek egy fesztivál kapcsán Tavaly indította útjára a Hol élünk? feszti­vált Szolnok városa, az idén november 5-től 20-ig pedig Dunaújvárosban rendezték meg a fesztivált. Az egykori Sztálinvárosban megren­dezett eseményekről, a fogadtatásukról Knódel Máriával, a Bartók Kamaraszínház és Művé­szetek Háza vezetőjével beszélgettem, a feszti­vál további sorsáról pedig a szekszárdi Babits Művelődési Központ igazgatónőjét, Halmai Gábornét kérdeztem.- A Hol élünk? fesztiválon húsz helyszínen harminc ren­dezvény került lebonyolításra - kezdte Knódel Mária. - A szervezőbizottság november 30-án fejezi be munkáját. A szervezésben egyébként mint­egy százan vettek részt: in­tézmények, civil szerveződé­sek dolgozói. Amit előzetesen eltervez­tünk, mindent sikerült megva- lósítnai. A legsikeresebbnek a következő rendezvények bizo­nyultak: a nyitógála a hajdan­volt városlakó művészek köz­reműködésével; „Sztálinváros” címmel tárgy- és dokumen­tumkiállítás. Szintén nagyon sikeres volt a „Meg nem való­sult álmok” címmel megrende­zett építészeti kiállítás és szakmai tanácskozás; „Ma is szépen csillog” címmel talál­kozó a városból elszármazott sportolókkal, illetve a találkozó Koltai Róbert színművésszel, aki Dunaújvárosban járt általá­nos iskolában. A fesztivál ren­dezvényein mintegy ötezer polgár vett részt. Örömmel ku­tattuk a választ a kérdésre, hogy „Hol élünk?”, s úgy gon­doljuk, hogy a magunk módján — a művészet és a kultúra esz­közeivel - sikerült is egyfajta választ adnunk. Ami azonban nagyobb tét volt: hangot adni annak, hogy sokan élünk itt olyanok, akik felelősséget érzünk e város jö­vőjéért, s hisszük, hogy rajtunk is múlik - e kérdést válaszolják meg unokáink. * * * A dunaújvárosi fesztivál zá­rórendezvényén nem' adták át a stafétabotot, noha Szekszárd kulturális intézményei szeret­nék, ha városuk adna otthont a jövő évben a rendezvénynek. A végső szót azonban a szekszárdi önkormányzatnak kellene ki­mondania, ez azonban eddig még nem történt meg.- Az ötlet nagyon jó, köszö­net érte a szolnokiaknak - kezdte Halmai Gábomé, a szek­szárdi Babits Mihály Művelő­dési Központ igazgatónője. - Mindenképpen szeretnénk itt megrendezni a Hol élünk?-et, annál is inkább, mert jövőre ün­nepli 25. születésnapját a műve­lődési házunk. Erre a születésnapra egyéb­ként mindenképpen nagysza­bású rendezvénysorozattal ké­szülünk - amelyek hasonlítanak a szolnoki fesztivál eseményei­hez, noha akkor még nem tud­tuk, hogy milyen rendezvényei voltak. Tehát a művelődési központ mindenképpen készül a következő évre, a többi intéz­mény azonban attól tette füg­gővé a fesztiválon való részvé­telt, hogy a városi önkormány­zat magáénak vallja-e a gondo­latot. Egyelőre tehát a születésnap­ban gondolkodunk, amikor is - hasonlóan Szolnokhoz és Du­naújvároshoz - azt szeretnénk megmutatni, hogy a kulturális értékek milyen súllyal vannak jelen Szekszárd életében. A vá­rosi televízióval közösen sze­retnénk egy sorozatot indítani a rendezvény ideje alatt, ahol bemutatjuk azokat a polgárain­kat, akikről portréfilm készült, de sajnos már nem lehetnek kö­zöttünk, s szeretnénk rendezni a középiskolások számára Ki mit tud?-ot is. A levéltárban a Honismereti Egyesület a Gólyavári esték hangulatát szeretné megidézni azzal, hogy a városból elszár­mazott történészeket hívják meg egy beszélgetésre. Minden attól függ, hogy az önkormányzat „áldását” adja-e a fesztiválra vagy sem. Való­színűnek tartom, hogy erre vá­laszt már csak az új önkor­mányzattól kapunk.-csr­A TISZA MONEY Műszaki, Kereskedelmi Gazdasági és Befektetési Tanácsadó Korlátolt Felelősségű Társaság, Szolnok, Kossuth tér 10/a., mint a ,,KOROMA" Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság ,,f.a." (Újszász) felszámolója nyilvános pályázat útján értékesíti a kft. tulajdonát képező újszászi ingatlant. Az ingatlan jellemzői: Újszász belterületén a 32-es út mellett, Jász u. 102. sz. alatt talál­ható. A Szolnoki Földhivatalnál 3018 tulajdoni lapszámon 2450/4. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan ,,A" jelű szántó földrészletből 13.046 négyzetméter, valamint ugyanezen ingatlan „B" jelű gyep (legelő) földrészletéből 10.908 négyzetméter területű az értékesítésre felkínált terület, amely az értékesítést követően közös tulajdonba kerül, de igény szerint megosztható és önállóan bejegyezhető. A fenti szántó megjelölésű földrészletet, amennyiben nem mezőgazdasági célra kívánják használni, úgy a művelés alól hiva­talosan ki kell vonni, amelynek költsége a vevőt terheli. A művelés alóli kivonásnak akadálya nincs. A pályázatokat dupla borítékban ,, KOROMA" jeligére a TISZA MONEY Műszaki, Gazdasági és Befektetési Tanácsadó Kor­látolt Felelősségű Társasághoz (5001, Pf.: 146) kérjük benyújtani 1994. december 12-ig. A pályázatnak tartalmaznia kell:- a pályázó nevét és adatait,- az ajánlott vételárat,- a fizetési feltételeket és garanciákat. A pályázat benyújtásával egyidőben 5 % bánatpénzt kell letétbe helyezni a „KORONA" Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Fe­lelősségű Társaság „f.a." Külkereskedelmi Banknál (Szolnok) vezetett 454-12068 sz. számlájára, amely vételárba beszámít, vagy a sikertelen pályázat esetén visszafizetésre kerül. Azonos feltételek esetén előnyben részesülnek a fent megjelölt ingatlanra a kft. hitelezői. A felszámoló fenntartja a jogot, hogy a pályázatot indoklás nélkül eredménytelennek nyilvánítsa és a bánatpénzt visszautalja. A beérkezett pályázatok elbírálására 1994. december 16-ig kerül sor, amelynek eredményéről 1994. december 23-ig értesítik a pályázókat. Az eredménytelen pályázóknak a bánatpénzt ezen időpontig visszautalják. Az ingatlanról részletes információt Papp Zoltán ad a helyszínen 1994. december 6-án 10 órától 13 óráig. -65939/1 h­„Az év mágusa” I. szolnoki országos bűvészverseny elé Én egy „dumafranci” vagyok... Beszélgetés Lendvai Gézával, a Lufikirállyal Holnapután, vagyis november 26-án, szombaton kezdő­dik Szolnokon az az országos büvészverseny, mely remélhe­tőleg hagyománnyá válhat városunk életében, s ez az első verseny valóban csak az első lesz. A büvészverseny három napig tart, s mindhárom napon 10 órától 17 óráig lehet megtekinteni Lendvai Géza, a Lufikirály bűvészplakát-kiál- lítását. A verseny és a kiállítás apropóján beszélgettem a hazai Lufikirállyal.- Bűvész vagyok, s amikor Amerikában jártam, megtanul­tam a lufihajtogatást is. Elkezd­tem Magyarországon is csi­nálni, televíziós show-műso- rokban léptem fel.- De mitől lett Lufikirály?- Egyszer egy újságcikkben azt írták rólam, hogy én vagyok a lufikirály, mert rengeteg lufit csináltam. A színpadra fel szok­tam hívni tíz-tizenkét nézőt, hogy kezdjék fújni ők is - de nem tudják. Én meg állok mel­lettük, és egymás után fújom fel a lufikat, és csinálom belőlük az állatfigurákat.- Tanúsíthatom, hogy nem egyszerűen nehéz, de számomra például lehetetlen ennek a hosz- szú gumidarabnak a felfújása.- Addig jó, amíg nem tudja. Addig tényleg én vagyok a ki­rály. Ezen a háromnapos verse­nyen mutatom be a bűvészkivá- gómat is, illetve azt is, hogyan kell a lufihajtogatást csinálni. Lesz tehát egy könyv és egy vi­deokazetta is. Hozok bűvész- trükköket is, amelyek kimon­dottan gyerekeknek szólnak - ezeket is meg lehet vásárolni. Ha a gyerekek közül valaki igazán szereti a bűvészkedést, az hozzon néhány forintot; ná­lunk egyébként a legmagasabb ár körülbelül háromszáz forint.- Miért kezdett el lufihajtoga­tással fog lalkozni ?- Egyszerű: Magyarországon ezt még nem csinálja senki.- Van egy csomó olyan do­log, amit nálunk nem csinál senki.. .- A lufihajtogatás hasonlít ta­lán a legjobban a bűvészeihez, vagyis nem hasonlít, de közel áll hozzá. Én előadóművész va­gyok, tehát olyat kerestem, amit színpadon is elő lehet adni. így aztán én nem vasból csinálok elefántot, hanem lufiból. A lé­nyeg, hogy show jellege legyen, a dolognak, s a közönség kap­jon vajamit.- Összeszámolta már, hogy hányfajta figurát tud hajtogatni lufiból?- Hetvennél már többet tudok csinálni, de a könyvemben csak ötvenet mutatok be. Az összesét meg tudom csinálni úgy is, hogy a hátam mögött van a ke­zem, tehát nem látom. Majd mindjárt megmutatom ... A gyerekek imádják, mindig sorban állnak érte. Ha kutyát akar, azt csinálok, ha oroszlánt, akkor azt. Ha meg véletlenül nem olyat kap, amilyet akar, akkor rávezetem, hogy azt akarja, amit én tudok. Ilyen egyszerű.- Van-e „történelme” a lufihajtogatásnak? Ki találta ki?- Több mint ötven éve léte­zik, csak Magyarországon nem ismerték eddig. Előttem egyet­len ember készített ilyeneket, de ő ma már külföldön él és dolgo­zik. Az érdekesség kedvéért mondom el, hogy ez a másik lu­fihajtogató nemzetközileg elis­mert érsebész. Az igazság az, hogy sokan csinálják, sokan próbálgatják, de nem mindegy, hogy mennyi idő alatt.- Említett egy világbajnoksá­got is ...- A bűvészetnek van világ­bajnoksága, s annak egyik ága a lufihajtogatás. Én most voltam Karlovy Vary ban, ahol ebben a kategóriában nyertem díjat. Egyébként komikus-bűvész va­gyok, olyan, aki humoros szö­veggel tölti föl a műsorát. Ahogy Szilágyi János mondta rólam a „Kávé habbal” című műsorában: én egy „duma­franci” vagyok. Ez is művészet vagy bűvészet: csinálok egy harmincperces műsort, s nem veszi észre a közönség, hogy én végig csak dumáltam.- Ezen a versenyen nemcsak lufit hajtogat, de kiállítás is nyílt a bűvészplakátjaiból...- Plakátkiállítást elég sokat csinálok - Amerikában huszon­négy helyen volt kiállításom. A kamaravarieté története is meg­van plakátsorozaton. A világ minden tájáról vannak plakát­jaim: Szlovákiából, Japánból, Amerikából.. . Vannak otthon kőlenyomatos plakátjaim is, de olyanok is, amelyek a Tolnay-féle könyv grafikái. Van kártyagyűjfemé- nyem is, meglehetősen szép számban. Ezernyolcszáznál több plakátom van. Azt mond­ják: felbecsülhetetlen érté­kűek... Lufikirálynak mondanak, pe­dig nincs koronám, nincs va- gyonom, csak lufizgatok - és szórakoztatni próbálom az em­bereket. Cs. Cs. R. (Fotó: Mészáros) Manökenjelöltek nagyban és kicsiben Szolnokon, a HEMO emeleti nagyterme szombatonként ze­neszótól, utasításoktól hangos.- Nem jó! Hogy fordulsz? Légy szíves, vedd le még egy­szer a kabátot! Ringjon a csí­pőd! Hová tetted a mosolyod? Fiatal a tanárnő, Murvai Pi­roska alig idősebb védenceinél. Azért van egy nagy különbség: Piroska már jó néhány kifutón, televíziós felvételen, reklám- filmben szerepelt, és a huszon­éves, szolnoki születésű hölgy­nek neve van a szakmában. Va­jon mikor lesz ennek a 18 je­lentkezőnek, akik között muta­tóban öt fiú is akad? Vajon kit milyen szél, elhatározás sodort erre a haladó tanfolyamra, amelynek jövőre, április 22-én tartják a záróvizsgáit? A lányok között talán a leg­tehetségesebb Berényi Ágnes, aki 17 éves. Szolnoki, a Tisza- parti ének-zene tagozatosa. Sö­tétbarna hajú, vékony lány: 172 centi, 50 kiló.- Az átlagom 4,5 körüli, a magyar és az ének a kedvenc tárgyam, és zenei szerkesztő szeretnék lenni a rádióban.- Ehhez kel! ez a tanfolyam?- Nem árt, ha egy nő szépen megy, jár. Az akkori barátom ajánlotta, mert úgy gondolta, talán lesz esélyem a szakmá­ban.- És te miképpen látod?- Talán lesz esélyem.- A szüleid?- Apa örült, anya félt, mert kemény, durva világ ez, azt hallották. A kezdő tanfolyamot már elvégeztem, és most Pi­roskánál a haladót gyűröm. Annyi hasznom már van, hogy elég határozott lettem. Vincze József 17 múlt, hosz- szú hajú, 186 centi magas fiú. Hetvennégy kiló, és Abonyból jár be szombatonként Szol­nokra.- Én is ezért jelentkeztem, mert a szülők, barátok, barát­nők rábeszéltek.- Jóska, a közvélemény sze­mében ez egy nőies szakma.- Igen, én is hallottam ilyen véleményeket. Ugyanakkor férfidivat is létezik a világon, és azt férfiaknak kell bemu­tatni. Remélem, megragadok a pályán.- Mi a legérdekesebb ben­ned?- Talán a hajam meg az ar­com.- Belülről figyelve a társai­dat: kit látsz a legtehetsége­sebbnek?- Az egyik Berényi _ Ági, meg a barátnőm, Sabján Ági is valószínű ügyes lesz. így nincs mit tenni, Sabján Ági következik, aki 176 centi és 51 kiló. Az évei száma egy- gyel több a barátjáénál.- Nagykőrösön már csinál­tam divatbemutatót, szóval nem most kezdtem.- Ide miért jelentkeztél?- Nincs önbizalmam, szeret­tem volna kialakítani magam­ban. A korábbi manökenkedést félbeszakította egy autóbalese­tem, amely bokatöréssel vég­ződött. Most kezdem magam összeszedni.- Egyébként dolgozol?- Nem, tanulok egy szakkö­zépiskola ötödik évfolyamán. A haladó csoport legfiata- labbja a 11 éves szöszi Papp Éva. A bűbájos apróság eled­dig 149 centire nyúlt, és nyom is vagy 28 kilót.- Anyuci fedezte fel a Nép­lapban ezt a lehetőséget, és ő hozott ide. Elvégeztem egy kezdő és egy haladó I. nevű tanfolyamot, most itt folyta­tom.- Mit tanultok?- Szép járást, mozgást. Azt, hogy miképpen kell felvenni, levenni egy kabátot, sálat, kesztyűt. Azután a sminkelés­sel is foglalkozunk.- Mi leszel, ha felnősz?- Állatorvos. Kertes házban lakunk, van hat kutya, de nagymamáéknál tehén, íó is. Nagy Eszter 13 múlt, és Tö- rökszentmiklóson tanul. Al- gimnazista. Ő 164 centi és 42 kiló. Innen hordja be az édes­anyja hétvégeken kocsival, és este hét után viszi haza.- Nekem nagyon tetszik ez a tanfolyam, hiszen remek a hangulat, és sokat tanulunk Pi­roskától. Azután dzsesszbalett is színesíti a programot.- A terveid?- Vagy manöken, vagy ide­genvezető, vagy fuvolista leszek.- A kedvenc tárgyaid?- Magyar, rajz, német. Van, amit nem szeretek, de azt nem mondom, mert hátha a tanár is olvassa. Bölcs gondolat egy manö­ken-, idegenvezető- vagy fuvo- listajelölt ifjú hölgytől. Hogy azután befejezve ezt a sok hó­napos, fárasztó tanfolyamot, kiből mi lesz, ez majd elválik. Egy azonban bizonyos. Aki keményen, figyelmesen végig­dolgozza az órákat, valami plusszal máris rendelkezik. Hogy ezt a valamit nagyobb önbizalomnak, határozottság­nak, jobb fellépésnek, sikke­sebb mozgásnak nevezzük, egyre megy. Elvégre ezek a hallgatók - alakuljon bárhogy a jövőjük - így is, úgy is nyerte­sek. D. Szabó Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom