Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-24 / 277. szám

1994. november 24., csütörtök Szolnoki Extra 7 Visszhangok, vélemények az Erzsébet-díjról Zoufal Nándor, vállalkozó- Ez a nyolc év, ami eltelt az Er- zsébet-díj történe­tében, már szinte csoda. Én jóval előbb úgy érez­tem, hogy ez meg fog szűnni. Olyan kellemetlen nyi­latkozatok, újság­cikkek hangoztak el a díjjal kapcso­latban, hogy én már rég kiszálltam volna ebből. Egye­tértek Erzsébet asszony döntésé­vel, mert Magyar- országon nem tud­ják megbecsülni azokat, akik segítő kezet nyúj­tanak. Akinek igénye lenne rá, az nem kapja meg az elismerést, segítséget, akinek meg adják, azok közül jó pár meg nem is tart rá igényt. Amondó vagyok, örülnünk kéne, hogy majd’ egy évtizedig türelemmel volt az adományozó a magyar állam felé. Dr. Veszély András, fogorvos ha működik. Ugyan az Erzsébet-díj számomra soha nem jelentett volna rangot. Ez az asszony egy jó dolgot akart, hogy visszavonta, nagyon bölcs emberre vall. Czipó Attila rendőr zászlós- Őszintén mondva, engem felháborít ez a do­log, habár nem tu­dok beletekinteni a banki ügyletekbe. Magyarország mindig büszke or­szág volt, amit be­csületes emberek alkottak, és ha kel­lett, pénzük mel­lett az életüket is adták egy-egy ne­mes ügyért, anyagi szegénységük el­lenére. A becsület és az erkölcsösség ugyan pénzben nem mérhető, de egy szerződést felrúgni egyoldalúan - elgondolkodtató. Minde­nesetre, ha ez továbbra is működni tudna, na­gyon hasznos dolog lenne, de ez nem rajtunk múlik.- Nagyon sajná­latosnak tartom, hogy a magyar ál­lamnak önhibáján kívül nincs annyi pénze, hogy a mű­vészetet megfelelő módon elismerje és támogassa. A kiugró tehetségű és teljesítményt nyújtó művészeket nem tudja olyan érdemi elismerés­ben részesíteni, amit megérdemel­nének. Ez a díj évek során megpróbált működni, s a banki hozzáál­lást, ami jelen bejelentést valószínű megelőzte, pedig hadd ne minősítsem, de egy biztos, ez is Magyarország. Tóth Zoltán, edző- Ez egy jó kez­deményezés volt. Azt tudom a saját sportmúltamból, hogy nagy elégté­tel az embereknek, ha valakik valami­lyen szinten, mó­don elismerik a munkájukat. Ezt én ennek fo­gom föl, és ha nincs, azt rossznak tartom. Azt pedig, hogy egy segítő szándékot gán­csolnak, annak sok-sok oka lehet, de mint nem bennfentes, csak annyit mondhatok, hogy rendkívül sportszerűtlen. Cseh Tamás, előadóművész- A fő baj az, hogy felnőtt egy generáció negyven éve Magyarorszá­gon, aki egyáltalán nem szokott hozzá, hogy pén­zért csináljon va­lamit. A kultúrát mindenki a maga mániájából űzte. Egyszer csak jött egy furcsa kiné­zetű asszony, aki, valljuk be, mind­annyiunkat meg­lepett viseletéből, akcentusából adó­dóan, és egyszerűen pénzt kezdett el osztani a művészetet mívelő emberek között. Az emberek, művészek zavarba jöttek. Na­gyon korán volt ez az akkor még független em­bereknek, mert a pénzt legtöbbjük elutasította. Tehát Erzsébet és a művészek habitusa nem ta­lálkozott. Voltak, akik kínosan elfogadták, vol­tak, akik nem. Érezhetően szétcsapott a magyar kultúra pocsolyájában ez az aszony a nagy jó szándékával, bár számomra soha nem volt meg­nyerő. Magát a metódust kénytelen vagyok úgy venni, hogy az egy igen hasznos dolog lett volna. Spiró György, író-színházigazgató- Nem mon­dom, hogy megle­pett a dolog. Én ugyan a bejelen­tést követően is megpróbáltam rá­beszélni Erzsébet asszonyt, hogy vonja vissza elha­tározását. Hiába. Ugyanis a magyar művészeti elisme­rések, díjak az utóbbi időben egyre inkább meg­csappantak. Sze­rintem - s ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül — az ő általa kezdeménye­zett díj rangot jelent. És egyre inkább elismerte a művésztársadalom is, arról nem beszélve, hogy a díjazásokban keletkezett űrt valami módon pó­tolta. Én azért remélem, hogy ez nem végleges elha­tározása az adakozónak, majd az okosabbak ta­lálnak megoldást az életben tartásához, és a do­log nem úgy vonul be az Erzsébet-díj történel­mébe, hogy a szolnoki Szigligeti Színházban múlt ki egy nemes kezdeményezés. Barna Sándor HALAK, RESZKESSETEK! A pecások nagy örömére hétfőn nyílt meg a legújabb horgászszaküzlet Szolno­kon, a Szántó körúton. A halakat nem kérdeztük meg, de valószínűleg nekik más a véleményük ... (Fotó: Mészáros) Történelmi sorsfordulók Az Ifjúsági Iroda és a VMK ,A magyar történelem sorsfordulói” című sorozata minden alkalommal 17 órakor kezdődik a VMK-ban. December 1.: Az Árpád-ház tün­döklése és hanyatlása (dr. Kristó Gyula). December 15.: A liliom je­gyében (dr. Draskóczy István). Ja­nuár 5.: Az első Habsburgtól Mo­hácsig (dr. Draskóczy István). Ja­nuár 18.: Három ország, egy haza (dr. Tóth István György). Február 2.: A hódolt Magyarország (dr. Ágoston Gábor). Február 16.: A polgárosodás hajnala (dr. Veliky János). Március 2.: A kiegyeztéstől az első világháborúig (dr. Gerő András). Március 16.: Magyaror­szág története a két világháború kö­zött (dr. Romsics István) és március 30.: Négy és fél évtized krónikája (1945-1990) (dr. Szerencsés Ká­roly). Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka ÚJ TETŐ A LEVÉLTÁRON. Fölkerült az új tető a megyei levéltár épületére, így nem­csak esztétikusabb lett, de fölfelé is terjeszkedni tudnak. Az anyagi lehetőségektől függően az udvari épületszárny tetejét is beépítik majd. (Fotó: Mészáros) Kedden aláírták az alapító okiratot Közalapítvány az AIcsi-Holt-Tiszáért Mint azt már tegnapi lap­számunkban hírül adtuk: Szolnok Megyei Jogú Város Közgyűlése közalapítványt hozott létre az Alcsi-Holt-Ti- sza természeti értékeinek megóvásáért, a vízminőség javításáért. Az alapító okira­tot kedden délután írták alá a városházán.- Az alapítvány önmagában természetesen nem tudja meg­oldani a holtágnál felmerülő gondokat, de megpróbálja orvo­solni azokat - mondta Várhegyi Attila polgármester. - Helyi tár­sadalmi összefogásra van szük­ség, s remélem, hogy az ott la­kók, pihenők is csatlakozni fognak az alapítványhoz. A közalapívány kezelő, kép­viselő és döntésthozó jSzerve az öt tagból álló kuratórium, akiket a közgyűlés kért fel két évre. A kuratórium működésének ellen­őrzését az erre a célra létreho­zott, háromtagú ellenőrző bi­zottság látja el, amelynek tagjait szintén két évre választottak meg. Mint az kedden elhangzott: a Keviterv Aqua 200 ezer, a Hor­gász Egyesületek Szövetsége szintén 200 ezer, a Víz- és Csa­tornamű Rt. 500 ezer, a Mól Rt. 500 ezer forinttal támogatja az alapítványt. A támogatók sorá­ban ott van a Kötivizig és a Kö- zép-Tisza-vidéki Környezetvé­delmi Felügyelőség is. A polgármester kér minden­kit, hogy lehetőségéhez képest támogassa az alapítvány céljait.- Az Alföld-program keretén belül működne a Tisza-célprog- ram, amely a Tisza és környé­kének fenntartható fejlődését szeretné megoldani. A program kiemelkedő projektje a holtág­program - mondta kedden Ko­vács Gyuláné dr., a kuratórium elnöke. - Fel kell mérni, milyen továbblépési igények vannak, illetve világos képet kell kapni a tulajdoni, kezelői kérdésekről. A program óriási pénzeket igényel, ezért látványos előre­menetelt nem tudnak ígérni. Lépésről lépésre kell javítani a holtágak állapotán. Nem komp­lex hasznosítást terveznek, hanem olyat, amely a haszná­lók, kezelők igényeinek megfe­lel.- Jöjjön létre pénzügyi alap a holtágak megmentésére - mondta dr. Nagy István, a Kötivizig igazgatója. - Ehhez össze kell fogni a helyi érde­keknek, s ezeket az érdekeket csengő forintban is fel kell mu­tatni. Várhegyi Attila elmondta, hogy nagyon várják a költség- vetés elfogadását, hiszen ha a jelenlegi tervezetet fogadják el, akkor jelentős támogatást kap­hat Szolnok város felszíni víz­tisztító műve vízminőség-javító programja. (A támogatott pályázatok összege 1 milliárd 485 millió forint, ennek a 60 százaléka várható állami támogatásként, ha a parlament elfogadja a költ­ségvetést.) Konyhaművészet felsőfokon Ez év szeptemberében ala­kult meg Szolnokon a város fi­atal szakembereit: cukrászo­kat, felszolgálókat, szakácso­kat összefogó Kreatív Baráti Társaság Gasztronómiai Egyesület, azzal a céllal, hogy az ország határain belül és kí­vül egyaránt képviseljék szü- kebb hazánk gasztronómiai életét. Remélik, elért eredmé­nyeikkel, versenytapasztalata­ikkal hozzájárulnak a város konyhaművészetének fellendí­téséhez. Zoboki Zoltánnal, a társaság elnökével egyesületük létrejöttéről beszélgettünk.- Ezt a gondolatot már két éve forgatjuk a fejünkben. A megalakulás előtt, mint Kreatív Baráti Társaság, több versenyen is indultunk. Ebből alakult ké­sőbb a Gasztronómiai Egyesü­let. Bár sokan jelentkeznek, mégsem az a célunk, hogy mi­nél többen legyünk, hanem hogy elsősorban ütőképes csa­patot alkossunk.- Hogyan működik az egyesü­let, együtt készülnek a verse­nyekre?- Nem arról van szó, hogy jókat főzünk, eszünk-iszunk, hanem a versenyeket, a gaszt­ronómiai megmérettetéseket szeretnénk úgymond erőltetni, összefogni az embereket. Három éve gyakorlatilag nem volt semmilyen gasztronómiai rendezvény Magyarországon. Tavaly indult Szegeden egy versenysorozat, amin a baráti társaság már részt vett.- Milyen eredményt ért el?- A 27 indulóból ötödik lett a csapat. Az idén ősszel megren­dezett háromnapos versenyen már egyesületként indultunk. A nemzetközi standard alapján ki­írt versenyen két bronz- és egy ezüstérmet szereztünk.- Milyen nemzetközi verse­nyeken vettek részt?- Tavaly decemberben Po­zsonyban kilenc aranyérmet szereztünk, bár ez még nem az egyesület égisze alatt történt.- A jövőre vonatkozóan mi­lyen terveik vannak?- Január végén Budapesten rendeznek egy országos ver­senyt, amin mindenképpen sze­retnénk indulni. Másrészt egy olyan fiatal szakácsgenerációt próbálunk nevelni és kialakí­tani, amely hírnevet szerez a szolnoki gasztronómiának.- Van a csapatnak valami­lyen specialitása?- A versenyzés nagyon ösz- szetett dolog. Hidegtálakkal és úgynevezett melegen elkészí­tett, hidegen kitálalt ételekkel kell a nagyközönség és a zsűri elé állni. Minden versenyen új ételkreációval próbálunk meg­jelenni.- Mondana egy-két ételt, amiben profik?- A legutóbbi versenyen, ha jól emlékszem, többek között borjúmiriggyel töltött pácolt kacsamell és csírasalátával töl­tött angolzeller készült.- A tálalás is külön művé­szet?- Hogyne. Most jött divatba a kreatív konyha, ami a hagyo­mányostól eltérő, új tálalási forma. Fogásonként kis meny- nyiséget kell tálalni, mindezt persze művészi fokon. Erre tö­rekszünk mi is.- Hol lehet a konyhaművészet fogásait elsajátítani?- Én Olaszországban tanul­tam, ahol majd minden étte­remben a kreatív konyha elvei szerint tálalnak. Úgy érzem, ott tanultam a legtöbbet a szakmá­ból.- A januári megmérettetés után mire készül a társaság?- Nagyon komoly célkitűzé­seink vannak. Szeretnénk jövő év márciusában, Szolnokon, a Hol élünk? fesztivál keretében ­több megye részvételével — egy regionális versenyt szervezni, aminek a Városi Művelődési Központ adna otthont. Terveink szerint nemzetközi­leg elismert szakemberek tarta­nak majd előadásokat, az ese­mény záróakkordja pedig egy vacsoraest lesz. Ézek a verse­nyek eléggé költségigényesek, hogy mégis meg tudjuk ren­dezni, az az egyesület támoga­tóinak köszönhető.- Egyébként a társaság neve ismert és elismert szakmai kö­rökben?- Azt hiszem, a szakma 95 százaléka elfogad és maximáli­san támogat bennünket.- Igaz, nem látszik, de azért van kedvenc étele?- Én nagyon vegyesen eszek. Mindent, ami jó, kipróbálok. Általában „menet közben” eszünk, bekapunk valamit, és kész. -tbg­Balla Sándor, az egyesület titkára és Zoboki Zoltán, a társaság egyik szülőatyja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom