Új Néplap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-11 / 266. szám

1994. november 11., péntek Hazai körkép 5 Mottó: „A Földön az élet minősége az embertől függ" Zöldszíves tanárok találkoznak Szolnokon Az egykori K. Bozsó Károly Úti Általános Iskola nem csupán a színe miatt lett Zöld Iskola. Sokkal inkább a szemlélete miatt, hiszen az oktatásban a hangsúlyt a személyiségre, a természet és a személyiség egészének kapcsolatára helyezik. Ma kezdődik az iskolában a zöldszíves tanárok II. országos találkozója, melyre az ország 70 iskolájából érkeznek pedagógusok, hogy a kétna­pos rendezvény alatt a lehető legtöbb tapasztalatot adják át egymásnak. Dr. Mezei Jánosné megbízott igazgatóval, Révészné Drávái Mária igazgatóhelyettessel, Török Judit tanárnővel és Kovács Tibor tanárral e találkozó apropóján beszélgettem munkájukról. A kunszentmártoni Helytörténeti Múzeumban Tóth Já­nos rajztanár, festő képeiből nyílt kiállítás, melyet ja­nuár 15-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. (Fotó: KÉ)- A Zöld Szív Természet- védő Mozgalom központja Po- mázon van. Itt rendezték meg tavaly első alkalommal a zöld­szíves tanárok országos találko­zóját - kezdte Révészné Drávái Mária. Nagyon büszkék va­gyunk, hogy második alkalom­mal mi adhatunk otthont ennek a rendezvénynek. Iskolánk évek óta foglalkozik a gyerekek kör­nyezeti nevelésével.- Mitől lesz egy tanár „zöld- szíves" ?- Környezetvédelemmel, környezeti neveléssel, termé­szetvédelemmel foglalkozik, s igyekszik ezt a saját tantárgyába is beilleszteni - ilyen módon alakítja a gyerekek egyéniségét. Bármilyen szaktanár lehet zöld­szíves: én sem vagyok biológus, hiszen magyar-történelem sza­kos tanár vagyok. A hangsúly a személyiségnevelésen van, a személyiség egészén, amely a természet, a környezet része. Úgy gondoljuk, hogy egy lakó­telepi iskola esetében még in­kább szükség van az ilyen jel­legű nevelésre, hiszen annyi negatívummal találkoznak a gyerekek, hogy azt muszáj va­lahogy ellensúlyozni. így talán el tudjuk őket indítani a jobb, emberibb irányba.- Mennyire fogékonyak a gyerekek erre az „ irányításra" ?- Az alsó tagozatosok még érzelmileg motiválhatók: „Sze­resd az állatot, szeresd a nö­vényt!” jelszóval. Az 5-6.-osok már elindíthatok szakirányba. Ez annyit jelent, hogy az érze­lem mellé folyamatosan „oda­tesszük” az értelmet. A 8.-osok pedig a saját érdeklődésüknek megfelelően ilyen irányban kezdenek el dolgozni - kémia szakkörökre, fizikaversenyekre járnak stb. De hangsúlyozom: nem az a célunk, hogy biológusokat ne­veljünk, hanem az, hogy a ter­mészetet és önmagukat elfo­gadó emberek legyenek ezekből a gyerekekből. Hogy tudják, az élő bolygó egy picike kis részét alkotják, s így talán jobban megtalálják a helyüket a világ­ban. Mi legalábbis hiszünk eb­ben.- Milyen programokkal vár­ják az ország zöldszíves taná­rait?- Délután négykor nyitjuk meg a rendezvényt, majd be­mutatkozik a Zöld Iskola, il­letve legközvetlenebb városi barátaink, például a Tisza Klub és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület megyei szervezete. Miután az ország különböző területeiről érkeznek vendégeink, ezért a bemutatkozó előadások első­sorban városunk és megyénk ökológiájával kapcsolatosak. Lesz diavetítéssel egybekö­tött előadás a rovarokról, majd vacsora után - immár hagyo­mányosan - gyertyás faültetés. Természetesen megpróbá­lunk minél több időt biztosí­tani a tapasztalatcserére is, hi­szen - mint azt egy idősebb kollégánk mondta - amit egy­szer már kitaláltak, azt fölösle­ges még egyszer kitalálni, egy­szerűbb átvenni. A találkozó első napja tehát a tapasztalat- csere jegyében zajlik, a máso­dik pedig inkább szakmai jel­legű lesz. A Zöld Szív Mozgalom sze­repéről beszél Orgoványi Anikó, a mozgalom vezetője, szakemberek vezetésével pe­dig szakmai kirándulásokat te­szünk a Tisza- és a Zagyva par­ton, a Tiszaligetben. Természetesen ezt az egész találkozót azért szervezzük, hogy a pedagógusok elvigyék az itt szerzett tapasztalatokat az ország minden tájára, s fel­használják mindennapi munká­jukban - a gyerekekért. Könyvtáravató Miskolc belvárosának 1700-as években épült mű­emlék épületében, az egy­kori plébánosházban, a Mindszent tér 2. szám alatt tegnap az ország minden ré­széből, továbbá Szlovákiá­ból, Kárpátaljáról és Romá­(Foly tatás az 1. oldalról) Szerinte az egyik fele kérdő­jel, a másik felkiáltójel formájú lenne. Kérdezte: ezt az oszlopot vajon a bűnbánat állította-e, az­után kinek van joga megbocsá­tani a halottak nevében? Neki? Többször hangsúlyozta: fél, mert Kunmadarason van, és ez a bélyeg a gyilkosságé, odakerült minden elkövető homlokára el- távolíthatatlanul. Ezt öröklik mindazon utódok is, akik nem öltek, csak nézték, benne voltak a tömegben, csak kiabáltak, csak uszítottak, csak nem tettek semmit. Sőt azután még egy hi­vatalos jelentés is felszólította a zsidókat, hogy hat, majd hu­szonnégy órán belül hagyják el a települést. Saját maguk érde­kében - állította az írás. Vagyis a pogromért nem végrehajtói, hanem az áldozatai a felelősek. „Ne csak féljek, undorodjak is!” „Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy most már ne csak féljek, de undorodjak is” - fejezte be a főrabbi avató­beszédét. Hogy az elmondott szöveg minek a jegyében fogan- tatott, ezt döntse el az olvasó. Hogy a megbékélést, avagy az ellentéteket szította-e, ennek a megítélését is önökre bízzuk. Érkeztek viszont levelek a kunmadarasi polgármesteri hi­vatalhoz szép számmal az ün­nepséggel, a főrabbi beszédével kapcsolatban. Az elsőt elküld­ték a település főtisztelendőjé- nek, valamint az emlékműbi­zottság elnökének is. íme az írás: „Igen Tisztelt Uram! Test­véremmel, Farkas Lászlónéval (született: Quittner Éva) együtt szeretnénk levél útján is meg­köszönni a madarasi pogrom áldozatainak emlékét megörö­kítő tábla ünnepélyes leleplezé­sére küldött meghívást. Mi, akik gyerekfejjel értük meg a pog­rom életünket végig kísérő nap­ját, örömmel és megelégedéssel tapasztaltuk a község igyekeze­tét a nem hízelgő múlt bevallá­sában és a lelkek békéjének előmozdításában. Bizakodással tölt el bennünket az önök bátor törekvése, hogy a megváltoz­tathatatlan múltat szépítés nél­kül feltárja, és hogy visszafo­gadják a község valaha ott élt zsidó polgárait, tudtul adva ezt mindenkinek, aki a főtéren megfordult. Köszönjük önöknek és Ma­daras minden jóérzésű polgárá­nak, hogy ezután már nem kell szégyenkeznünk, ha a szülőfa­lunkról beszélünk. Nem tudjuk elhallgatni, hogy mennyire nem tudunk egyetérteni az olyan tö­rekvésekkel és nyilatkozatok­kal, jöjjenek azok bár a zsidók soraiból, amelyek nem fogadják el az őszinte baráti jobbot és amelyek megbékélés helyett, viszályt szítanak. Kérjük önöket és az önök személyén kérészül Kunmadaras minden megbéké­lést kívánó polgárát, fogadják őszinte köszönetünket. Leve­niából érkezett vendégek je­lenlétében avatták fel a vá­ros könyvtárának központ­ját. A város sokat áldoz a kultúrára, az idén adták át a felújított Miskolci Nemzeti Színházat is. A könyvtár épületének eredeti stílusban való hely­reállítására 80 millió forin­tot fordítottak. lünk nyilvánosságra hozatalá­hoz, csak annak teljes terje­delme esetén járulunk hozzá. Tisztelettel: Quittner János, Farkas Lászlóné (sz.: Quittner Éva) Budapest, 1994. október 31.” A másik reagálás november 1-jén íródott és szintén a fővá­rosból küldték. „Hálás köszönetemet szeret­ném kifejezni, hogy vasárnap megrendezték a kunmadarasi pogrom áldozatainak tisztele­tére a megemlékezést. A ma­gam részéről példa értékűnek tartom tettüket. Úgy gondolom, hogy a fentieket önzetlenül, tiszta szívből, velünk való együttérzésből végezték el. Köszönetét szeretnék mondani a város lakosságának, hogy részt vettek a megemlékezésen és a „szónokunktól” elhangzot­takat mindenfajta reagálás nél­kül végighallgatták. Sajnálatos­nak tartom a főrabbi úr beszé­dét, és annak tartalmi részével (a legutolsó mondat), amely be­árnyékolta az egész gondolat- menetét - nem értek egyet és önökre nézve rendkívül sértő­nek tartom. Kérem, hogy fogják fel úgy a beszédét, mintha az el sem hangzott volna, és vélemé­nyem szerint elmeszakértőkkel kellene megvizsgáltatni, és pszichológus szakemberekkel dr. Kardos Péter hittestvéremet. Ez utóbbiak talán enyhítenek a cselekedet súlyán. Bízom benne, hogy a jövő évi esetleges megemlékezésen méltóképpen fogja képviseltetni magát a Ma- zsihisz. Kérem, hogy a levele­met olvassák el a legközelebbi önkormányzati ülésen. Nagyra­becsüléssel és megkülönbözte­tett tisztelettel: Tamás Péter.” Nem örök időkre Kertész Péter Szentendréről pedig ezeket a sorokat küldte:- „Nem hiszek abban, hogy egy település és annak polgárai örök időkre megbélyegezhetőek lennének. Ilyen értelemben megítélésem szerint az embe­riség számára Auschwitz sem történelmi mértékkel mérve életfogytiglan gyűlöletre kár­hoztatott város, amelynek mai és eljövendő lakosai osztozni kényszerülnek az egykori keret­legények felelősségében. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy az emberi történelemnek ezt a negatív csúcsteljesítmé­nyét valaha is el lehet felejteni. Mint ahogy azt sem, ami Kun­madarason történt 1946 nyarán. Én magam a pogrom utóéle­tét Karcagon éltem meg gye­rekként, miután a házunkkal szemben lévő papiakban kiala­kított alkalmi ispotályban látták el a pogromot túlélt sebesülte­ket. Ázért ott, mert nem merték beszállítani a városi kórházba őket, nehogy esetleg újab atro­citásnak legyenek kitéve. Akko­riban nem igazán értettem, ho­gyan történhet meg ilyesmi. Egy évvel ezelőtt jöttünk haza anyámmal és testvérbátyámmal Őszi-téli könyvújdonságok Általános és szaklexikono­kat, történelmi és művészeti ki­adványokat, gyermek-, illetve gasztronómiai könyveket egy­aránt kínál az Officina Nova ki­adó. A hétéves múltra visszate­kintő könyvműhely őszi-téli új­donságait sajtótájékoztatón mu­tatták be tegnap az Óbudai Tár­saskörben. Az Officina Nova folytatja a „Krónika” sorozatát, a XX. szá­zad történetének közreadásával. Első alkalommal vehetik kézbe az olvasók az Officina Egyete­mes Lexikont. A századunk vé­gére felhalmozódott tudás­anyagról számot adó enciklopé­dikus igényű kiadvány „erede­tije” az európai könyvpiacon már nagy sikert aratott. Ä vas­kos kötetet 2500 illusztráció egészíti ki. Az újdonságok kö­zött szerepel az Őfficina Világ­évkönyv ’94/95 is, amely a föld 192 országának aktuális adatait, valamint több mint hétszáz tér­képet, képet, táblázatot tartal­maz. (MTI) a deportálásból, amit csak azért sikerült túlélnünk, mert az oro­szok szétbombázták azt a sze­relvényt Ausztriában, amely minket is Auschwitzba lett volna hivatott transzportálni. Számba vettük halottainkat, köztük apámat, aki megfagyott a mukaszolgálatban, s túl vol­tunk azon a rettegésen is, ami­kor nyomdász nagyapám háza előtt vasvillával felfegyverke­zett parasztok Sándor nagybá­tyámat akarták meglincselni, mert ügyvédként a későbbi ku- lákokat védte az önkéntes föld­foglalókkal szemben. Mindezt azért kívántam előrebocsátani, hogy kifejezzem nagyrebecsü- lésemet, önön keresztül pol­gármester úr Kunhtádafás kép­viselő-testületének és polgárai­nak, akik emlékművet állítottak az 1946-os pogrom áldozatai­nak ... Mást vártak Ott voltam az emlékműavató ünnepségen, és zsidó-magyar létemre azok döbbenetében osz­tozom, akik kegyeletes megem­lékezésre gyűltek egybe október 30-án délután. Őszintén szólva lidérces álmaimban sem tudtam volna elképzelni, ami elhang­zott, s amire nem lehet magya­rázat ... Kunmadaras nem bű­nös község, következésképp az itt élők nem bélyegezhetek meg a 48 évvel ezelőtt történtekért. Kérem Önt, polgármester úr, működjön közre abban, hogy az emlékmű olyan közmegbecsü­lést élvezhessen az elkövetke­zendő időkben is, mint amit - számomra kétségbevonhatatla- nul - kifejezett a szándék, amely megalkotta. Levelem természetesen nem magánjel­legű, amennyiben úgy gondolja, bárkivel, bármilyen nyilvános­ság előtt ismertetheti.” A főrabbi beszéde után, dr. Ötvös László református lelkész szólt, aki így emlékszik azokra a pillanatokra:- Bizony az elhangzottak után nehéz volt megszólalni, hi­szen másféle beszédre számítot­tunk. Én mindenesetre tartottam magam a korábbi elgondolá­somhoz, az ünnepi alkalomhoz. Ennek a lényege az volt, hogy nyolc évvel ezelőtt ugyanitt, Madarason, az akkori főrabbitól elhangzott egy olyan bizonyság- tétel, hogy bízik abban, Kun­madaras neve a korábbi elré- misztés után úgy kerül be a köz­tudatba, mint a megbékélés szi­gete. Ezt az ünnepséget az em­lékbizottság és az önkormány­zat, valamennyien ebben a szel­lemben készítettük elő. * Mit tehetnénk hozzá a leír­takhoz, elhangzottakhoz? A fenti szándékok sorából a fő­rabbi beszéde kilógott, leg­alábbis a hallgatóság, az ott lévők szerint. Úgyis fogal­mazhattam volna: a szónok szelet vetett. Szerencsére a hallgatóság bölcsességén mú­lott, hogy a vihar elmaradt... D. Szabó Miklós Balról jobbra: Révészné Drávái Mária, Török Judit, dr. Mezei Jánosné és Kovács Tibor Cs. Csáti Réka (Fotó: Mészáros) Motorola 7200 7200 Ft-ért* ♦Érdemes részletesen is szemügyre venni a Motorola 7200-as mobiltele­font. Október 31-től ugyanis részletre is az Öné lehet. Csak 7200 Ft-ra van szüksége, hogy akár már ma használhassa mobiltelefonját, ha november 30-ig Pannon GSM előfizetést vásárol. És a további részletek? 12 hónapon át Önnek csak havi 7200 Ft-ba kerül­nek. Ha ennél is többet szeretne tudni, keresse fel alábbi viszonteladóinkat: MOTOROLA Bodex Kft., 5000 Szolnok, Ságvári krt. 4., Centrum Áruház, tel.: 56/375-111 (318-as mellék), Konwex Irodatechnika, 5000 Szolnok, Baross u. 27., tel.: 56/420-752, Leader Computer, 5000 Szolnok, Szán­tó krt. 4L, tel.: 56/421-550, Mátyus Kft., 5000 Szolnok, Baross u. 2., tel.: 56/421-303, Szolinfot Kft., 5000 Szolnok, Jubileum tér 6., tel.: 56/422-792, Elektrosoft Rt., 5000 Szol­nok, József A. u. 6-8. Tel.: 56/422-880 (Az árak az ÁFA-t nem tartalmazzák.) PANNON GSM Szelet vetett a főrabbi beszéde, de a vihar elmaradt Egy kunmadarasi emlékműavatás utózöngéi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom