Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-15 / 243. szám
8 1994. október 15., szombat Kulturális panoráma „Magyar művészek a medikusokért” Török kincsek Magyarországon Kortárs kiállítás és aukció megyei résztvevőkkel A Debreceni Orvostudományi Egyetem kollégiumai irányításukat tekintve egyedülállóak Magyarországon. Az egyetem vezetősége ugyanis - nyugat-európai mintára - a diákszállások irányítását a diákok közül évente választott kollégiumi bizottságra bízta. A kollégiumi állapotok azonban korántsem nevezhetők „nyugatinak”. Fejlesztésre szorul a szociális ellátás, bővíteni kellene a kulturális és sportolási lehetőségeket, s - ami a legégetőbb - pénzt kellene előteremteni a kollégiumi épületek és helyiségek felújítására is. A kollégiumi bizottság ezért létrehozta az „Első Alapítványi kollégium a DOTE-n” alapítványt, hogy a pályázati lehetőségek kihasználásával, szponzorok, támogatók keresésével javítsanak a DOTE-kollégiumok helyzetén. „Az eddigi sikertelen pá- lyázgatás, a városi vezetőknél és a minisztériumoknál való kilátástalan kilincselés helyett valami mást, egészen újat szerettünk volna kitalálni. így jutottunk el kiállítás és aukció gondolatához” - mondták a kollégiumi bizottság diákvezetői. Eddig mintegy 90 képző és iparművész, közel 130 alkotást ajánlott fel a nemes célokat szolgáló aukcióra. Az árverésre kerülő alkotások kikiáltási összértéke több mint kétmillió forint. Budapestről többek között Bőd László, Ezüst György, Pádár Ildikó, Vertei Andrea, Debrecenből Bodó Károly, Bíró Lajos, Madarász Gyula, Holb Margit, Szolnokról Baranyó Sándor, Kaid Nabil, Simon Ferenc, Pogány Gábor Benő, Szegedről Cs. Pataj Mihály, Hódmezővásárhelyről Csikós András, Hézső Ferenc, Békéscsabáról Várkonyi János, Békésről Csuta György ajánlotta fel alkotásait az aukcióra. A DOTE diákjainak rendezvénye már túlnőtt a városi és megyei kereteken, ami nem csoda, hiszen az országos beiskolázású Debreceni Orvostudományi Egyetemen végzett orvosok az ország szinte valamennyi megyéjében gyógyítják a betegeket. Az aukciót kiállítás előzi meg, amelyet 1994. október 16-án 11 órakor nyitnak meg a DOTE elméleti tömbjének előcsarnokában. Az árverés időpontja: 1994. október 22-én 11 óra. Apáról fiúra - ötödik alkalommal Népi gyermekjátékok bemutatója A jászkiséri Csete Balázs honismereti szakkör már ötödik alkalommal rendezi meg az Apáról fiúra című népi gyermekjátékok közösségi bemutatóját. A rendezvénynek számos segítője van, a megyei múzeum, a pedagógiai intézet, a honismereti egyesület, Jászok Egyesülete és a helyi önkormányzat. A hagyomány folytatásaként hirdetik meg idén is ezt a bemutatót. Várják a különböző csoportok jelentkezését, részvételi szándékuk jelzését legkésőbb november 10-ig. A jelentkezéshez egy formanyomtatványt is készítettek, melyet az alábbi címen lehet kérni és a jelentkezést is leadni: Csete Balázs Helytörténeti Gyűjtemény Győri Jánosné, 5137 Jászkisér, Bocskay út 24. A rendezők kérik, illetve tanácsolják, hogy népi gyermekjátékok, népmese, népszokás, népballada, népi monda, népi anekdota, hiedelmi történet, betyárhistória, vallási szokás feldolgozásával, színpadra állításával egy 10-15 percnél nem hosszabb produkcióval készüljenek a résztvevők. Az Apáról fiúra népi gyermekjátékok közösségi bemutatására Jászkiséren, 1994. december 10-én kerül majd sor a művelődési házban. Szerepekről, családról, egészségről Beszélgetés Sólyom-Nagy Sándorral Ha nyár, akkor Bayreuth, legalábbis Sólyom-Nagy Sándor számára. Operaházunk nemzetközi rangú baritonistája tizennegyedik éve állandó vendége a Wag- ner-fesztiváloknak. S hogy Wolfgang Wagner, a Bayre- uthi Ünnepi Játékok vezetője (egyébként Liszt Ferenc dédunokája) mennyire értékeli munkáját, arra bizonyság: alighogy hazaérkezett, máris kézhez kapta jövő évi szerződését és egy felkérést 1996-ra.- Mit jelent az ön számára Bayreuth?- Művészi és lelki életbiztosítást. A világ legrangosabb sztárjai között - ha nem is főszerepeket - énekelni, elcsépelt szó, de nagy megtiszteltetés. Évente két és fél hónapot töltök kint. Az idén tizenegy előadásom volt, jövőre tizenhétre és egy tévéfilmre szól a szerződésem. Felléptem a Nürnbergi mesterdalnokokban, a Tannhäuserben, a Trisztánban, a Parsifalban, három filmben vettern részt, és jártam az együttessel Japánban. Az ottlét persze nemcsak munkával telik, családommal együtt az évenkénti nyaralást is biztosítja. Gondtalan, felhőtlen hetek, minden feszültség nélkül, igazi művészi légkörben ...- Több mint negyedszázados énekesi pályáján a legtöbbet Ausztria és Németország színpadain, koncerttermeiben lépett föl. Bayreuthban pedig minden bizonnyal rekordot javított. így kézenfekvő, hogy az operaházi német-magyar gálára ön is meghívást kapott.- Örömmel vállaltam az Operabarátok Egyesüeltének felkérését, hiszen egyik kedvenc szerepem Wolfram a Tannhäuser- ből. A Dal az esthajnalcsillaghoz pedig Wagner egyik legbensőségesebb áriája. Az őszi szezont azonban az ausztriai Vorauban kezdtem. Az apátság barokk termében volt ária- és dalestem, Dalmacio Gonzales spanyol tenorista társaságában. Zongorakísérőm ezúttal is Pogány Imola.- Aki nagyszerű művésztárs, feleség és három gyermekük édesanyja.- És milyen szigorú! Következetesen és keményen fogja a gyerekeket. Gyerekek! Az ikrek, Máté és Péter már férfiasodnak, Fanni, a kicsi, a család kedvence második elemista, naponta többször levesz a lábamról ... A mindennapok gondjai természetesen Imoláé, a színház, a koncertek, a külföldi meghívások, a főiskolai tanítás szorossá teszik napjaimat.- Bayreuthból hazatérve egy hetet Hévizén töltött.- A térdeim miatt gyorstalpaló rehabilitációra utaztam. Az elmúlt években ugyanis mindkét térdemet megoperálták. A színpadi sérülések porcleválásokat okoztak. Szerepkörömben elég sokat kell esnem, térden csúsznom, például Rigoletto- ként, Nabuccoként, de sorolhatnám tovább... Az évadban nemigen „kényeztethetem” magam.- Színházi feladatai?- A Hunyadi László ünnepi előadásán énekelem Gara nádort, tulajdonképpen ezzel kezdem színházi munkámat. Azután sorra jönnek kedvenceim: Amonasro (Aida), Wolfram, Marcel (Bohémélet)...- Két éve elterjedt, hogy Sólyom-Nagy Sándor elvesztette a hangját, szerencsére nem valós e hír.- Szörnyű időszak volt. Egy vírusfertőzés következtében a bal oldali hangszalagot mozgató izom félig-meddig felmondta szolgálatot. Egy hónapig beszélni nem tudtam. Kegyetlen hónapok voltak, amíg különböző gyakorlatokkal, kezelésekkel újratanultam a hangképzést. Szerencsére a rosszban is volt valami jó. Betegségem idején határoztam el, hogy könyvet írok pályámról, életemről, emlékezvén szüléimre, szülőföldemre, Siklósra, és mindarra, ami fél évszázad alatt történt az életemben itthon és külföldön. Remélem, az év végén már napvilágot lát a könyv Gyökerek, ágak, levelek címmel. M. Gy. Az énekes családja körében Miniatúra. Szulejmán szultán fogadja János Zsigmondot. Törökország és az arany, a drágakő, a csillogás, a díszítettség a mai ember számára is ösz- szeillő fogalmak. Megannyi honfitársunk tudna mesélni az isztambuli és más török városbeli bazárok arany utcáiról, ékszerboltjairól. Ezek látványától is eláll a szolidabb sorsú halandó lélegzete. Hát még a régi korok fényűző szultánjainak mára múzeummá lett palotáiban, háremjeiben látható gazdagságtól. S ha már az értékeknél tartunk, jegyezzük meg, a szakértők egyenként százezer és egymillió dollárnyi összegre taksálják azokat a műtárgyakat, amelyek a 16. századi török iparművészet legkiemelkedőbb alkotásai, s most a Budavári palota A épületében láthatók. A Kincsek a Topkapu szeráj gyűjteményéből című kiállítás évek óta nagy sikerrel járja a világot. Hozzánk Washington, New York, London és Párizs után érkezett, és marad itt január 8-ig. Nyolcvannyolc darabos a török kollekció; hatvanhárom tárgy származik a Topkapu sze- rájból, a többi más isztambuli, ankarai és egyéb török gyűjteményből. Textilek, kerámiák, ötvöstárgyak, díszfegyverek, szőnyegek, rajzok, metszetek, kéziratok. S mindezt kiegészítik a hazai múzeumok legszebb korabeli török tárgyai: skófium- hímzéses, fémfonallal átszőtt bársony, selyem miseruhák, menték, nyeregtakarók, térítők, az egykori Esterházy-gyűjte- ményből való dísztőrök, ásatásokból előkerült ezüstedények, mázas izniki kerámiatálak, korsók és falicsempék. A kor, amelyben ezek a remekművek megszülettek, a török birodalom fénykora volt, s Nagy Szulejmán nevével jegyzik. Szulejmán, a nagy hódító, aki sorra foglalta el Nádorfehérvárt, Rodoszt, és 1526-ban mohácsi győzelmével Magyarországot, nagy műveltségű, művészetpártoló uralkodó volt. Tizenhat nyelven beszélt, versesköteteket írt, és maga is művészi fokon mívelte az ötvösséget, lévén, hogy a szultánfiaknak egy kézművesmesterséget is meg kellett tanulniuk. I. Szelim és fia, Nagy Szulejmán az ötvösséget választotta. Ezért később az ötvöscéhet sok adománnyal támogatták. Különös tehetségű mesterek dolgoztak a szultáni szerájban, pompás ékszereket, textileket, rajzokat, könyveket hozva létre. A mesterek fizetést kaptak, és meghatározott feladataik voltak. Egy 1518-as jegyzékben tűnik fel Húszéin Üngürüsz, azaz Magyar Húszéin nevű festő. Az 1550-es években több magyar név is szerepel a listákban, bizonyítván, hogy a tehetséges hadifoglyokat is szívesen foglalkoztatták. A szerájbeli műhelyek közül a legnagyobb szerepe a nakkas- hanénak volt, a festőket, miniá- torokat, tugrarajzolókat (a tugra a szultán kézjegye, aláírása, ezt stilizált formában díszítőelemekkel egészítették ki, s felhasználták különböző műfajokban motívumként), kalligrafu- sokat tömörítette. Az itt dolgozó művészek által kidolgozott motívumkincset használták az ötvösök, keramikusok, hímzők. És ők illusztráltak versesköteteket, albumokat, kéziratokat. Arany, ezüst rubinnal, türkizzel, smaragddal, zafírral finoman megmunkálva, arabesz- kekkel, lótuszvirágokkal, sásindákkal, levélmotívumokkal díszítve. Ékszerek, fegyverek, tükrök, edények, díszdobozok, turbándíszek sorakoznak a vitrinekben. 1526-ból való Szulejmán pazarul megmunkált jatagánja, készítője Ahmed Te- kelü Tebrizből. A szultán viselte ünnepélyes alkalmakkor azt a kúpos formájú drágaköves sisakot, amelyet vésett, domborított virágos indák és virág alakú foglalatba ültetett türkizek és rubinok díszítenek. ; Gyönyörködhetünk a gyöngyházberakásos korántartókban, az uralkodói ruhavisele- tekben, selyemkaftánokban, gyapjúszőnyegekben, falicsempékben. És elemezhetjük azokat a hatásokat, amelyeket a török művészetből eredőnek ismerhetünk a magyar iparművészeiben. -kádárDrágaköves sisak. XVI. század második fele. Folyóiratokban olvastuk A kilencvenéves Keresztúry köszöntése Ismerve a magyar közeli és régebbi múltat, nyugodtan állít- hajtuk, hogy az elismerésből nem lehet sohasem elég, a Kárpát-medencében meglehetősen fukarul szoktak bánni a valódi érdem megbecsülésével. Szemléletesen így van ez Keresztúry Dezsővel, aki most ünnepelhette kilencvenedik születésnapját szellemi frissességben, jó alkotóerőben. Az Irodalomtörténet legújabb, idei harmadik számát teljes egészében a szakma nagy öregjének szenteli. Ki is Keresztúry Dezső? Elsősorban irodalomtudós, Babits Mihály, Arany János és mások életművének kutatója, ugyanakkor az irodalmi muzeo- lógiának szinte megteremtője nálunk. Színháztörténész és -kritikus is, művelődéspolitikus, s egy nagyon fontos időszakban, 1945 és ’47 között vallás- és közoktatásügyi miniszter. Tanár is, a legendás hírű Eötvös Kollégiumban, majd ugyanott igazgató. Ugyanennyi okkal említendő szépírói, költői, műfordítói munkássága válogatott versei nemrég jelentek meg. Ezt a sokarcú és gazdag pályát mutatják be a folyóirat közleményei, filológiai kutatást, tanulmányt, esszét váltogatva. Németh G. Béla és Fráter Zoltán ez utóbbiban jeleskedik, az előbbi pályaképportrét ad a szakemberről, utóbbi ugyanezzel a szemléletmóddal az esszéírót mutatja be, a személyes befogadástörténet érdekes vallomását is megadva. A kiadvány második fele egy igen részletes, majdnem másfél ezer tételt tartalmazó Keresztúry-bibliográ- fia. Keresztúry Dezső a század nagyobb részének tanúja, a szegedi egyetem tanára, Ilia Mihály még csupán hatvanéves, így ő csak fél évszázadnak lehetett közvetlen szemlélője, de alighanem ugyanolyan alaposan ismeri az előző évtizedeket is. Őt a Forrás szeptemberi száma köszönti, teljes terjedelmét erre fordítva. Versek, vallomások, szépirodalmi művek és tanulmányok tisztelegnek az alkotótárs, a mester, a tanár előtt, s a szerzők névsora Borbándi Gyulától Zalán Tiborig, Kányádi Sándortól Esterházy Péterig terjed. Olvasható egy igen alapos pályakép is Lengyel András tol- iából: élő irodalomtörténész igen ritkán részesül ilyenfajta elemzésben és bemutatásban. Ilia Mihály munkásságát elsősorban nem könyvek sora jelzi, hanem szétválaszthatatlan tanári és irodalomszervezői, szerkesztői munkája. A Tiszatájat a hetvenes évek elején, amikor rövid időre főszerkesztő is lehetett, ő tette az egyetemes pia- gyar irodalom kiemelkedően fontos orgánumává, s azóta is olyanképpen vált egyszemélyes nemzeti intézménnyé, az elhivatott irodalmárlét szimbólumává, mint korábban talán csak Osvát Ernő. A Tisza-parti tanári szoba és lakás is legendává nemesedett már. A köszöntésből természetesen a Tiszatáj sem maradhat ki, itt Fried István méltatja nagy esszében „az olvasó embert”, azaz az ideális irodalomértőt és -közvetítőt. V. G.
