Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-27 / 253. szám
4 1994. október 27., csütörtök ^ A szerkesztőség postájából ^ „Becsületes játékban alulmaradni nem szégyen ...” Óvás - a vetélkedő végeredménye miatt A „Ki tud többet Magyarországról?” című, családok között folytatott televíziós vetélkedő szolnoki elődöntőjének egyik résztvevője, a Csajka család képviselője több okból nem fogadta el a verseny végeredményét. Óvást emelt, és indokait a Magyar Televízió elnökéhez címzett, szerkesztőségünkhöz is eljuttatott nyílt levelében ekképp foglalja össze: Tisztelt Elnök Úr! Nyilvánosan hivatalos óvást nyújtok be a „Ki tud többet Magyarországról” televíziós vetélkedő szolnoki elődöntőjének végeredménye miatt. Felháborítónak tartom, hogy egy honismereti játék élőben közvetített fordulóján olyan szabálytalanságok történjenek, melyek Szolnokon lejátszódtak. Becsületes játékban alulmaradni nem szégyen. Szolnokon azonban a játékszabályokat se a zsűri, se a játékvezetők nem tartották be. A feladatokra adható és bemondott pontszám a zsűri pontozásával nem volt összhangban, s erre senki nem figyelmeztette az értékelőket. A játék második felében pedig teljesen követhetetlenné vált az elbírálás, így sem a játékosok, sem a nézők nem tudták ellenőrizni a verseny alakulását. (A helyszínen még eredményjelző tábla sem volt.) Ezek után a kihirdetett végeredmény nem tükrözte a reális állást, s azt nem tudom elfogadni. Kérem, bírálják el újból az egyes kérdésekre adott válaszok pontszámait, és hozzák nyilvánosságra a pontosított eredményt. Elismerem, hogy nem tudtunk minden kérdésre válaszolni, s nem vitatkozom a feladatok nehézségét illetően sem. Érthetetlen azonban, hogy a helyes válaszainkat miért nem pontozták, vagy miért a másik család kapta értük a pontszámot. A felsorolt okokból kérem a pontozás felülvizsgálatát és a reális végeredmény nyilvánossá tételét! Levelemhez mellékelem a vetélkedőn elhangzott kérdések válaszára adható és megítélt pontszámok leírását. Nyilvános válaszát várom. Csajka Gizella - Szolnok Jogi tanácsadónk Méltányosság M. B. karcagi olvasónk édesanyja után kertes családi házrészt örökölt, édesapja haszonélvezeti jogával terhelten. Ebben a házban lakik családjával, és közös háztartásban velük él az édesapja is. Felesége harmadik gyermekükkel gyermekápolási díjban részesül, ő maga pedig munkanélküli. A családban az egy főre eső jövedelem alig haladja meg a havi 6000 forintot, így nehéz anyagi körülmények között élnek. Úgy tudja, neki és édesapjának az öröklés után olyan összegű illetéket kell fizetniük, amire képtelenek. Egy összegben semmiképp nem tudnák kifizetni. Kérdése: mit lehet tenni? Az örökölt vagyon után valóban illetéket kell fizetniük, amit az illetékhivatal fizetési meghagyás kibocsátásával szab ki. Esetükben édesapja a haszonélvezeti jog értéke után, míg olvasónk az ingatlan hányadának a haszonélvezeti jog értékével csökkentett értéke után fizet majd öröklési illetéket. Aki a jövedelmi, vagyoni viszonyainál fogva nem képes határidőn belül és egy összegben kifizetni az illeték összegét, az halasztást, részletfizetést kérhet, de méltányosság címén részbeni, illetve teljes elengedést is. Ezen eljárások részletes szabályait az adózás rendjéről szóló, módosított 1990. évi XCI. törvény tartalmazza. Előírása szerint magánszemély részére fizetési halasztás, részletfizetés akkor engedélyezhető, ha igazolja vagy valószínűsíti, hogy a kiszabott összeg azonnali vagy egy ösz- szeggel történő megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel, aránytalanul Súlyos megterhelést jelentene. Az ügy elbírálására jogosult adóhatóság - az illetékfizetésre kötelezett kérelmére! - a jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, vagyonszerzési illeték esetén a megszerzett vagyon jellegére, a szerzés körülményeire figyelemmel, az illetéktartozást mérsékelheti vagy elengedheti. E szabályok alapján az esetleges késedelmi pótlék is mérsékelhető. Az illetékkiszabást követően tehát olvasónknak és édesapjának fel kell mérniük, hogy képesek-e a rájuk rótt illetékeket megfizetni és ennek megfelelőn halasztási, részlet- fizetési, mérséklési vagy elengedési kérelmet kell kü- lön-külön benyújtaniuk az illetékhivatalhoz. A kérelemhez a jövedelmi viszonyaikat igazoló iratokat (nyugdíjcsekk stb.) csatolják. A hatóság a kérelem beérkezését követően, a polgármesteri hivatal útján környezettanulmány lefolytatását rendelheti el. Felhívjuk olvasónk figyelmét, hogy a kérelmeken 500-500 forint illetéket kell leróniuk. Dr. Lambert István Küldjön egy képet! Szomorúságban - a hét testvér Ez a felvétel az egyik nővérem tiszafüredi lakásánál, az udvaron készült 1990-ben, amikor egy szomorú esemény, temetés alkalmából volt együtt a hét testvér. A képen balról jobbra: Kurucz Miklós, János, Piroska, Ilonka, Katalin, Juliska és Tamás. Kurucz János - Nagyiván Meglett a pénztárca Válasz Galcsik Tibor önkormányzati képviselőnek A lakosság bizonyára tudja, érzékeli, kik azok a „revizorok” Jászberényben G. J.-né kunmadarasi olvasónk a közelmúltban Szolnokon járt, és a zsebéből az Ady Endre úton véletlenül kicsúszott a pénztárca - benne fontos, pótolhatatlan iratokkal, befizetésekről szóló csekkekkel és némi készpénzzel. Amikor észrevette, nem is tudta, hol keresse, hova forduljon. Szinte reménytelennek látta, hogy az értékei valaha is előkerülnek, hogy a benne lévő pénzt bárki is majd visszaadja neki. Mint írja, hál’ istennek tévedett, és szerencsésnek mondhatja magát, mert egy talpig becsületes, lelkiismeretes ember találta meg a pénztárcáját. Nevezetesen Nagy Lajos törökszentmiklósi olvasónk, aki - a benne lévő iratok, cím alapján - a lehető legrövidebb úton eljuttatta hozzá. A becsületes megtaláló fáradozásáért az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is hálás szívvel mond köszönetét, és az életben számos sikert, sok boldogságot, jó egészséget kíván neki. Nem szokásom újságcikkben vitatkozni az önkormányzati képviselőkkel, de „A lakosság bizalmával . . .” című írása (Új Néplap, okt. 24.) olyan ferdítéseket, a valóságnak nem megfelelő állításokat tartalmaz - a csalás lehetőségét is fölveti melyre kénytelen vagyok válaszolni. Elöljáróban leszögezem, hogy bizonyos felvetései egy folyamatban lévő per részleteit érintik, melyekre, bármennyire is szeretné, nem tudok és nem is kívánok válaszolni. A per lezárása után - mint sok más esetben is - nagy tisztelettel állok rendelkezésére, természetesen a város nyilvánossága előtt. Rögtön tájékoztatom, hogy a vásárlás jogi feltételeit biztosító határozat a cégbíróság részéről megszületett, méghozzá visszamenőleges hatály- lyal, amelynek értelmében bejegyezték azokat a változtatásokat, melyek lehetővé tették - dr. Novotni Jánosné és a szövetkezet kizárásával! - a fenti tulajdonban lévő részvények árveréssel történő értékesítését. Ezek után egyértelmű, hogy az önkormányzat a névértéken történő vásárlással jogosan került a részvények birtokába. A levelében felvetett hasonlatot, ami az egyéb kommunális szolgáltatásokat - gáz, víz, szennyvíz - illeti, nem érzem ide tartozónak, hiszen ezek önkormányzati tulajdonba kerültek, így egyértelmű, hogy közvetlen lakossági érdeket szolgálnak. A telefonkérdés pedig azért nem ül, mert ugyan a lakosság közvetlenül nem tulajdonosa a rendszernek, az önkormányzatok a lakossági befizetéseken keresztül részvényekkel rendelkeznek, ez által komoly beleszólásuk van és lesz a részvény- társaság munkájába. Külön kiemelést érdemel annak az összegnek a sorsa, amit a lakosok fizettek a kábeltévérendszer létrehozására. Ez az összeg - az egyszemélyes kft. tulajdonosának döntése értelmében - tőketartalékba került. A törvény értelmében a tulajdonos ezzel a tartalékkal szabadon rendelkezik. Logikáját követve, Önnek is azt a megoldást kellene támogatnia, amely a lakossági tulajdon felé viszi a kérdés megoldását, és ez nem lehet más, mint - a lakossági tőketartalék bevonásával - a társaság részvénytársasággá alakítása. Vagy Önnek más céljai is lehetnek, mint az ön- kormányzati tulajdon létrehozása, melyen keresztül megvalósul a lakosság tulajdonossá válása? Remélem, e folyamat tisztaságát nem kérdőjelezi meg. Ami pedig az irodalmi hasonlatát illeti, nagyon remélem, a város lakossága pontosan tudja és érzékeli, kik azok a bizonyos „revizorok” Jászberényben. Dr. Magyar Levente polgármester „Pá”, Marika! Negyven évet és 10 napot dolgozott a szolnoki Csemegében Mátéffy Endréné. Nyugdíjba vonulása alkalmával a közelmúltban búcsúztatták munkatársai. Marika ízig-vérig kereskedő volt. Szerette a szakmáját, és élt-halt a Csemegéért. Szinte minden vásárlót név szerint ismert. Bármilyen fáradtnak is érezte magát, mindig volt egy-két kedves szava a pénztárgép mellől. - Zolikám, egyedül, csak nem beteg Marika? - Szervusz, Öcsi, rég voltál nálunk. - Julika néni, itthon volt a család hétvégén? - Lacikám! Nem vásárolt az akciós konzervekből? - Piriké! De megnőtt a fiad! - Helló, Zsuzsa! - Pá, Józsikám ... - S még sorolhatnám a végtelenségig. Hosszú sorok álltak az ő pénztárgépe előtt, mert sokan inkább vártak rá, mintsem átmenjenek egy másik pénztári állásba. Ma is sokan érdeklődnek utána. Munkatársai személyében nem csak a kollégát, a szakszervezeti bizalmit is búcsúztatták. Hány kirándulást szervezett, a betegeket meglátogatta, a rászorultaknak segélyt harcolt ki a központtól; nyugdíjas-búcsúztatásokat rendezett. A kis ünnepségre, búcsúztatására eljött a központból a szakszervezeti titkár is. Nem volt nagy dínom-dánom, de a régi és új munkatársak szeméből a könny kicsordult. Az volt az érzésem, hogy ezen a búcsúztatón egy korszak lezárult... A központ szakszervezeti titkára meleg szavakkal méltatta Marika munkásságát, s ajándékkal kedveskedett. Úgy érzem, hogy megérdemelte volna, hogy ezen az ünnepségen a Julius Meinl igazgatói tanácsából is részt vegyen valaki. Én mint régi törzsvásárló, a régi és új vásárlók nevében kívánok boldog, békés nyugdíjas éveket. „Pá”, Marika! -nzsA veszteséget gödörbe temetik? A vízcsapból is expo folyik Nézem, hallgatom a tévé parlamenti közvetítéseit, és úgy néz ki a dolog, mintha kis országunknak már nem is lenne más gondja, mint az, hogy legyen vagy ne legyen expo. Az emelkedő élelmiszerárak, a vízdíjak mellett manapság a vízcsapból is az expo körüli széles körű vita folyik. Tudomásom szerint 1989-től tartják napirenden ezt a témát, s az eredetileg tervezett megnyitóig, 1996-ig már nincs egész két év. Az expóra készülődés eredményeként azonban a tévében csak azt a nagy gödröt és egy árván álldogáló darut láthatjuk. Úgy gondolom, épületekre, utakra, vendégváró szállodákra, víz- és szennyvízvezetékekre, de főleg élelemre lenne nagyobb szükségünk. Még megérjük, hogy egy kiló disznóhús ezer forintba kerül, holott a jelenlegi árát sem tudjuk megfizetni. Az expo feletti vitával töltött drága időt hasznosabb dolgokra fordíthatnák, mert szerintem ez nem más, mint a leváltott kormányból alakult ellenzék szőrszálhasogatása. Itt van a Hungaroring példája. Ha a világ bármelyik országában rendezik a versenyt, nyereséges. Magyarországon azonban eddig csak veszteséges volt. A legutóbb rendezett autóverseny állítólag negyvenmillió forintba került, ezzel szemben a bevétel csupán 20 millió forint volt. A hiányzó összeget vajon honnan teremtették elő? Az állam kasszájából pótolták. (Ha a tévében ezt mondták, biztosan így is van.) Ha most az expo mellett kardoskodók hatalmas számadatai, bizakodó jóslatai a Hungaroring versenyeinek sorsára jutnak, számításaik a gyakorlatban alulmaradnak, a veszteséget majd ugyanúgy eltemetik abba a nagy gödörbe, mint a Hungaroring esetében? Szerintem majd valamilyen formában az is a mi zsebünkre megy. Szerény véleményem, hogy ez az ország újabb hatalmas veszteséget már nem bírna el. Soraim azzal zárom, hogy az eddigi veszteségeinkből vagyonokat gyűjtő embereket sürgősen felelősségre kellene vonni! Végső Jenő - Kunhegyes Jelzőlámpa kellene Veszélyes útkereszteződés Szolnok lakossága körében jól ismert a Szántó krt. és Pozsonyi út, a város egyik legveszélyesebb útkereszteződése. Mellette lakom, és sajnos nincs olyan hónap, hogy ne halljam az összeütközésekből származó puffanást, csattanást. Tudomásom szerint már haláleset is volt itt, és nagyon sok családnak, szülőnek okozott fájdalmat, bánatot az ugyancsak itt történt súlyos baleset. Ugyanis egy négysávos utat rendeltek alá egy két sávosnak, ami az idegen gépjárművezetőt megtéveszti, még sok esetben a helyieket is. Nem beszélve azokról, akik olykor nem a közlekedési táblát figyelik, hanem megszokásból vezetnek. Példának említem, hogy október 17-én egy fehér inges, nyakkendős úr, aki úgy el volt telve a kocsijával, a rádiótelefonjával, no meg önmagával, kb. 80 km/óra sebességgel robogott át az útkereszteződésen - figyelmen kívül hagyva a stoptáblát. A Pozsonyi úton közlekedő segéd-motorkerékpáros fiatalember lélekjelenléte, reflexe mentette meg a saját életét. Az eset példázza: ne feledjük: a közlekedésben csak akkor van elsőbbségünk, ha azt meg is adták! Most pedig azokhoz fordulok. akik illetékesek a biztonságos közlekedés feltételeinek megteremtésében. Véleményem szerint az említett útkereszteződésben a jelzőlámpák kihelyezése változtatna a veszélyhelyzeten. De szinte már hallom is a választ, hogy nincs rá pénz . . . Aggodalommal tölt el bennünket az a gondolat: mennyi embernek kell még a veszélyes útkereszteződésben meghalni, súlyos balesetet szenvedni ahhoz, hogy valahonnan előteremtsék a jelzőlámpákhoz szükséges pénzt. Ehhez a témához tartozik még, hogy a városból kitiltották a teherautókat, kamionokat. A Tisza-hídról lejövet, elterelték őket a Zagyva melletti útszakaszra, a Várkonyi tér felé. A Szántó krt. és Pozsonyi útig valahogy elmennek a külföldi gépkocsivezetők - zömmel 25-30 tonnás járműveikkel, de azt követően már nem tudják, merre tovább. Megállnak az útkereszteződésben, előveszik a térképet, s próbálnak tájékozódni - miközben a hátuk mögött pillanatok alatt a Várkonyi térig torlódik a kocsisor. Tehát ismét az illetékesekhez szólok: a külföldi gépkocsivezetőknek mindenképp útbaigazító táblával kellene jelezni a TIR-for- galmat. Mintegy arra is gondolva, ha már egyszer külföldről bejön a városunkba, és azzal a táblával találkozik: európai település, higgyen benne, hogy lassan az lesz. Veres József - Szolnok Pillanatkép az óvodából A szolnoki Baross úti óvodában immár ötödik éve, hogy megrendezik az őszi szüreti mulatságot. így volt ez a közelmúltban is, amikor ez a nap sok-sok élményszerzéssel, a mókázás jegyében telt. A gyerekek legnagyobb örömére préselték a szőlőt, folyt a must, miközben káposztaváltót, ki talál meg több gyümölcsöt? játékos vetélkedőt rendeztek, de volt verselés, zene és tánc is. Az óvónők ezúton is köszönetét mondanak a szülők segítségéért. Szerkesztői üzenet N. A. törökszentmiklósi olvasónknak: Kérjük, a pontos nevét címét is szíveskedjék szerkesztőségünkkel közölni, mert a levelében foglaltakra, kérdéseire csak személyre szólóan, levélben válaszolhatunk. Ezenkívül szándékunkban áll, hogy segítő szándékkal - amint csak lehet - felkeressük. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
