Új Néplap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-14 / 242. szám

1994. október 14., péntek ICörkép 5 Kunságból a Dunántúlra Beszélgetés a karcagi kórház távozó orvos-igazgatójával Történetek a kis zöld emberkékről Ufóvadászokat keresünk Titkosszolgálati információk földönkívüliekről A minap véget ért debreceni ufókonferencia és az érdeklő­dés, mely kísérte, arra vall, hogy az azonosítatlan repülő ob­jektumok kérdése lassan kinő a kuriózumok sorából. Az At­lantic Sajtószolgálat munkatársa Debrecenben a konferencia legtekintélyesebb vendégeinek egyikét, az Amerikában élő magyar származású Colman von Keviczkyt kereste meg kér­déseivel.- Fájó szívvel s emelt fejjel megyek el Karcagról, mert a kórház dolgozóinak állandóan éreztem a bizalmát, megszeret­tem őket, s a kunsági embert is - mondta dr. Szabó János, a karcagi Kátai Gábor Kórház or­vos-igazgatója, aki október 19-től a tatai városi kórház or­vos-igazgatója lesz. Vele be­szélgettünk az eltelt négy év munkájáról, eredményeiről.- Ón 1991. január 1-je óta a kórház kinevezett vezetője. Mi­lyen volt akkor az intézmény helyzete?- Szerencsés voltam, mert égy jól működő kórházat vettem át az előző vezetéstől, amely a lehetőségekhez képest jól funk­cionált. Akkor munkánkat a tár­sadalmi körülmények (például bem volt egészségügyi reform, hiányzott a tisztiorvosi törvény, a tb-törvényt csak módosítgat- ták) nehezítették. Az első hóna­pokban kiderült, hogy a kórház több olyan szolgáltatást felvál­lalt, amelynek a működési költ­ségeit a tb nem fedezte, például á műveseállomást. • - Sikerült-e ezzel eredményt elérniük? 1' — Igen, megszűnt a fedezet­lenségünk, s kezdhettünk épít­kezni. Az igazgatói testülettel sikerült minden stratégiai és operatív dologban maximálisan együttműködnöm, így minden kórházi célt meg tudtunk valósí­tani. ' ‘ - Többen vitatják a hármas - öhvos-, ápolási és gazdasági igazgatói vezetést. Ón szerint ló-e ez? "F- Nekem az a véleményem, h'ógy ez jól működik, s úgy gondolom, ezt a későbbiekben sem kellene megváltoztatni. Éppen ennek a hármas vezetés­nek volt köszönhető, hogy reá­A televízió legnépszerűbb műsorainak egyike a Szeren­csekerék, amelynek „eredeti­jét” tizenkét évvel ezelőtt su­gározta első alkalommal az amerikai tévé. Ma már világ- szabadalomként 28 országban forog a szerencse villogó ke­reke. Többek között Magyar- országon is, ahol a vetélkedő­ket a televízió legmodernebb, Kunigunda utcai stúdiójában rögzítik a kamerák. A műsor egyik meghatározó egyénisége Dóra, aki az adások „néma” szereplője. Az egyik felvétel szünetében sikerült szóra bírni...- Civil foglalkozásom men­tőorvos. Havonta nyolc-kilenc alkalommal huszonnégy órás szolgálatot teljesítek, így a sza­badnapjaimon látom el a Sze­rencsekerék háziasszonyi sze­repét. Bevallom, szeretem csi­nálni, de ez számomra kereset­kiegészítés. Huszonhét éves elmúltam, és a fizetésem hu­szonnégyezer forint. Úgy ér­zem, ez is egy becsületes munka, ami talán tisztessége­sebb, mint a betegektől jattot várni.- Az orvoskollégák nem nézik rossz szemmel?- Különösebben nem foglal­kozom ezzel, de valószínű, hogy sokan rosszallják. Kisko­rom' óta orvosnak készültem. Azóta persze rájöttem, hogy az orvosi pálya nem igazán nőnek való. Különösen a mentőzés, ahol az ember mögött nincs kórházi háttér! Gyakran része­gekkel viaskodva, vérben és hi­degben is helyt kell állni. lisan sikerült feltérképezni a gazdasági, a gyógyító és ápolási szempontok alapján az intéz­ményt. Legfontosabb célomnak tar­tottam az orvosok továbbképzé­sét, hiszen ma egy ilyen vidéki nagy kórházban több lábon kell megállnia egy orvosnak, pél­dául a belgyógyász legyen on­kológus, kardiológus is. így mára elértük, hogy az intéz­ménynek több kardiológus szakorvosa, gasztroenteroló- gusa és onkológusa is van. Ez­zel már szélesebb szolgáltatást tudunk nyújtani a betegeknek.- Tavaly bevezették a telje­sítményorientált finanszírozási rendszert az egészségügyben. Ha jól tudom, önök erre már évek óta tudatosan készültek.- Igen. Nagyon sok kórház félt, mi vártuk, mert teljes mér­tékben felkészültünk rá. Infor­matikai bővítést hajtottunk végre, s már előbb gyakoroltuk azt a technológiát, ami ehhez a rendszerhez szükséges. Ez meg­látszik a kórház teljesítményén és adatszolgáltatási rendszerén is, amely a legjobb az ország­ban. Emellett igyekeztünk kül­földi kapcsolatokat is kiépíteni (USA, Ohio, Hollandia), s en­nek révén egy kolléganő először juthatott ki amerikai tanulány- útra. Munkám során két kiváló se­gítőtársam volt, az ápolási és gazdasági igazgató, akit az or­szág legjobb egészségügyi gaz­dasági szakemberének tartok. Ennek is köszönhető, hogy az intézmény egy stabil gazdasági pozícióban van. Szigorú, mér­téktartó gazdálkodással tudtuk elérni, hogy szakmailag, mű- szertechnikailag soha nem látott fejlődésen ment át a kórház. Az önkormányzat segítségével- Seregnyi jelentkező közül választottak ki a műsor készítői. Emlékszem régi divatbemuta­tókra is, ahol bár nem Te voltál a „legmértanibb” szépség, mégis téged követett a legtöbb szempár. Mi lehet a titka en­nek?- Egyetemista koromban va­lóban modellként dolgoztam, hogy a szüleim válláról leve­gyek némi anyagi terhet. A 175 centimmel a szakmában ala­csonynak számítottam, mégis talán a habitusom, a mozgásom sugározta azt a belső kiegyensú­lyozottságot, amely ma is jel­lemez. A szépségemért különö­sebben nem teszek semmit. Bár egyszer kipróbáltam az arco­olyan gép-műszer pályázatokat tudtunk elnyerni, hogy világ- színvonalú műszereket vásárol­hattunk: kardiológiai labor, la­paroszkópos sebészeti technika, ultrahang-diagnosztika, műve- seállomás.- Végrehajtották az intézet profiltisztítását is, s több újdon­ságot is bevezettek.- Elértük, hogy nálunk már minden beteget orvos altat, lét­rehoztuk a főnővéri, a városi fogászati ügyeletet. Büszke va­gyok arra, hogy vezetésem alatt felvettük Kátai Gábor nevét, megalapítottuk a Kátai Alapít­ványt, az emlékplakettet. Sokat köszönhetek a helyi önkor­mányzatnak is, hiszen igazi gazdái voltak a kórháznak.- Mi az, amit nem sikerült megvalósítani, s az utódjára vár?- Sajnos nem sikerült a fel­építést elindítani, pedig képvi­selő koromban sokat próbáltam tenni azért, hogy a komplex te­lephelyi rekonstrukciót az idén elkezdhessük. Ehhez a terveket is elkészítettük, melyeket a BM és Népjóléti Minisztérium is el­fogadott, ám a költségvetés nem tudott pénzt adni. Ez a feladat az utódomra, s az új országgyű­lési képviselőre vár.- A jövő héttől már Tatán dolgozik. Miért megy el Kar­cagról?- Családi életemben bekö­vetkezett változás az oka a tá­vozásomnak. A tatai kórház or­vos-igazgatói állást hirdetett, megpályáztam, s elnyertem. Az is egy hasonló intézmény, mint a karcagi, csak kevesebb ágy­számmal. Az Öreg-tó partjánál fekszik, a tatabányai kórház mellett. így most a Kunságból a Dunántúlra megyek dolgozni.-de­mon a reszelt uborkát. Valóban voltak sikereim, hiszen még Amerikába is meghívást kaptam a Ford ügynökségtől, amely kint a legnagyobb modellügy­nökség. Sajnos nem tudtam élni a lehetőséggel, mert akkor volt három hónapos a kislányom...- Mit szól, amikor a mamát meglátja a képernyőn?- Különösebben nem érdekli a dolog, mert számára ez meg­szokott. Bár amióta óvodás és a társai faggatják, azóta kissé ér­deklődőbb a játék iránt. /- A nézőktől szoktál-e levele­ket kapni?- Szép számmal jönnek ked­ves hangvételű, üdvözlő sorok. Vannak tévénézők, aki szerint a rövid szoknya előnyösebb a számomra, mások szerint a hosszabb. De akadnak olyanok is, akik plasztikai műtétet java­solnak az orrom, illetve a hasam tájékán. A legszomorúbb az, amikor nyugdíjasok elküldik a gázszámlájukat, hogy fizessem ki helyettük. Sokan azt hiszik, hogy a ruhákat is örökbe ka­pom. Jól is néznék ki, hiszen akkor már csaknem háromszáz szebbnél szebb holmi lógna a szekrényemben. Sajnos a nép­szerűségnek vannak árnyoldalai is, így egyre szívesebben vise­lek az utcán napszemüveget. Németh Zsuzsa Ferenczy Europress Keviczky úr az amerikai had­sereg nyugalmazott ezredese, s az ICUFON (Intergalaktikus Földönkívüli Kutató Hálózat) elnöke, túl van a nyolcadik ik- szen, mégis fiatalos energiával igyekszik „puhítani” az ameri­kai vezérkart: hozzák nyilvá­nosságra a titkosított dokumen­tumokat, melyekről úgy véli, felfednék legalább három föl­dön kívüli civilizáció létezését. Keviczky úrhoz néhány héttel ezelőtt levél érkezett Bili Clin­ton amerikai elnöktől, melyből kitűnik, hogy az elnök fontolóra veszi az ufóügyek újbóli meg­vizsgálását.- Magyarországon sokan mesének tartják a kis zöld em­berkékről szóló történeteket. Budapesti előadásán azonban mindenki döbbenten hallgatta önt. Mi ennek a magyarázata?- A néha misztikusnak tűnő hírek nehézkesen illeszkednek hétköznapi életünkbe, márpe­dig léteznek földön kívüli civi­lizációk. Az amerikaiak és az oroszok is évtizedek óta rejte­getik azokat az információkat, amelyeket titkosszolgálati vizsgálatok során gyűjtöttek össze. A hivatalos jelentések, kutatási eredmények mellett egy Új-Mexikóban lezuhant űrrepőlőgép roncsait is féltve őrzik. Persze kiszivárogtak in­formációk, s számos helyen folynak ufókutatások. Ezekből próbálunk valós képet összeál­lítani. A hatalom persze min­den létező eszközt megragad a tények nyilvánosságra jutásá­nak megakadályozása érdeké­ben. Máig is kampányszerűen próbálja lejáratni és nevetsé­gessé tenni azokat, akik ide­gen járműveket láttak, esetleg kapcsolatba is léptek földön kívüli lényekkel. Gondolkoz­zunk csak el: mi lenne, ha James Hewitt őrnagy, a férfi, aki megváltoztathatja Nagy- Britannia történelmét, mert szemet vetett „a királynő első örökösének” feleségére, jelen­leg állítólag Dél-Afrikában tar­tózkodik. A szerelmes hercegnő - Anna Pasztemak, a nagy orosz író másodunokahúga ezt a címet adta könyvének - egye­lőre úgy tesz, mintha a királyi családot időnként elöntő szennyirodalom soros darabjá­ról lenne szó csupán. A könyv azonban, melyet az alábbiakban részletesen ismer­tetünk, egy fontos dologban kü­lönbözik a Buckingham-palotá- hoz kötődő botránykrónikák előző fejezeteitől: valóságtar­talmától szinte függetlenül vé­get vethet egy modem európai királydrámának. Ez a színjáték, csakúgy, mint Shakespeare ko­rában, nem a hálószobák, ha­nem a hatalom és a befolyás drámája. Nevezetesen: ha a szigetor­szági olvasó elhiszi, hogy Diana hercegnő megcsalta hites urát, akkor megnyílik az út a válás­hoz, melyet most már a walesi hercegnő hibájából lehet ki­mondani, az újranősüléshez, s legfőképpen ahhoz, hogy ami­kor eljön az idő, Károly herceg elfoglalhassa a trónt. Hewitt őrnagy még kapitányi rangban volt, amikor 1986 nya­rán először pillantotta meg a walesi hercegnőt egy parti al­kalmával a londoni Mayfairben. Hozzájuk hasonlóan jól nevelt, jómódú és deli ifjak, sudár és csinosan öltözött leányok elő­kelő társasága gyülekezett a szalonban azon az estén. Hewitt maga is volt oly illemtudó, hogy ne legeltesse szemét túl mohón a társaság legérdekesebb tagján, aki vidáman nevetgélve lépett egyik vendégtől a mási­kig, s közben mindenkit meg­ajándékozott egy mosollyal, egyik napról a másikra űrha­jók szállnának alá az égből, mondjuk itt Magyarorszá­gon?! Ez nem megmosolyogni való feltételezés, hanem na­gyon is komolyan alátámasz­tott kérdés! Végtére is ezt a földre szállást mi kértük, űr­szondát fellőve, melyben a vi­lág országainak aranylemezre vésett üzenetével, szabályos meghívást intéztünk az idege­nek felé. A kérdés az, felké­szültünk-e a fogadásra.- Mióta beszélhetünk ufóje­lenségekről?- Már a II. világháború alatt jelentek meg olyan azonosítat­lan repülő objektumok (ufó), amelyekkel az illetékesek egy­szerűen nem tudtak mit kez­deni. Az USA az „ellenséges” Szovjetunióra gyanakodott, ám a titkosszolgálati jelenté­sek alapján hamarosan kide­rült, ott is hasonló problémák­kal küszködnek. Előbb mind­két nagyhatalom a másikra mutogatott. Ekkor kezdődtek meg a titkos kutatások. A Szovjet Tudományos Akadé­mia külön csoportot hozott létre a probléma mélyreható vizsgálata érdekében. Minden ufóesetet kivizsgáltak. Persze az eredményeket nem propa­gálták túlzottan.- Hogyan lehet hitelt érdem­lően bizonyítani, hogy voltak eredmények?- Rengeteg bizonyíték áll az ICUFON rendelkezésére. Több, a világűrben készült eredeti NASA (Amerikai Űr­kutatási Hivatal) -fénykép van a birtokunkban, melyeken jól láthatók fényes objektumok, Holdra árnyékot vető gépjár­művek, bolygókon álló pira­misok. Létezik két olyan fotó is, amely egyértelműen mu­tatja, a Holdon nagyszabású egy kedves szóval, egy érdek­lődő kérdéssel. A kapitány egy szőke hölgy­nek udvarolt éppen, igaz, csak fél gőzzel, s mivel a beszélgetés némileg kifáradóban volt már, elindult, hogy partnerének egy pohár pezsgőt hozzon, amikor a házigazda karonfogva félre­vonta: „Gyere, bemutatlak Dia­nának.” Ilyen esetekben természete­sen a legelőkelőbb angol fiatal­embernek is ki kell ugorjon a szíve, de a valóság egyszerűbb. Diana hercegnő kézfogása szí­vélyes, szinte ismerős volt. A kézfogásból beszélgetés lett, ami önmagában is esemény volt mind az őrnagy, mind pedig a királyi hölgy életében, mert Di­ana hozzá volt szokva, hogy a férfiak, különösen fiatalabbak, minden közvetlensége dacára elfogódottak a jelenlétében. Többnyire tiszteletteljesen hall­gatnak. Ez esetben, legalábbis Pas­ternak leírása szerint nem így történt. „Ellentétben sokakkal, akik a katonák világában mo­zognak, James Hewitt nem félt a nőktől, mi több, istenigazából kedvelte őket.” Taktikája az volt, hogy egy könnyed bók után készséges és őszinte érdek­lődéssel várta a választ, vagyis egyszerre volt magabiztos és tisztelettudó, s ez a taktika még- ebben a különleges helyzetben sem mondott csődöt. Diana egy percen belül és a következő fél­órában egy barátságos, majd­hogynem intim beszélgetésben találta magát. Méghozzá csak­nem végig magáról beszélt, ami a legritkább esetben fordult elő vele, következésképpen külön­leges élvezetet okozott neki. Nem tudni, mennyire felel meg a valóságnak a hercegnő és a katonatiszt első találkozásáról szóló banális leírás, s még ke­vésbé tudni, kitől származik. A építkezések folynak. Az első képen hasadékok, kráterek és ami a legmegdöbbentőbb, szé­les híd épült az egyik hasadék két oldala között.- Várható áttörés?- Várjuk, hogy az USA be­jelentse titkon létrejött kapcso­latát a földönkívüliekkel, és nyilvánosságra hozza azokat az adatokat, amelyek feltárása már évekkel ezelőtt időszerű lett volna. Tudjuk, hogy föl­dünket a környezetszennyezés miatt katasztrófa fenyegeti. Drasztikus megoldásra van szükség, mely nem tűr halasz­tást. Mégsem történik semmi. A kérdés az, hogy a galaktikus civilizációk meddig nézik tét­lenül midazt, ami bolygónkkal történik. A Föld paradicsom a világegyetemben, nem pedig sivár és élettelen pusztaság.- Mikor vehetjük fel a kap­csolatot a földönkívüliekkel...?- A jelenlegi mentalitá­sunkkal ne számítsunk arra, hogy csakúgy hipp-hopp csat­lakozhatunk egy galaktikus társadalomhoz. Az emberiség még önmagának is ellensége, felbolygatna mindent maga körül. A megoldás bennünk kell, hogy legyen. Nagy szük­ség van ufóvadászokra, új technológiákra, intézetekből lapátra tett mérnökökre, akik az ismeretlen útjain próbálnak előretörni, elhallgattatott em­berek megszólaltatására, tit­kosított akták közhírré téte­lére. Nem az ufóktól kell vár­nunk segítséget, hanem leg­először is magunktól.- Magyarország hogyan vi­szonyulna egy esetleges kap­csolatfelvételhez?- Úgy tudjuk, a magyar Kül­ügyminisztérium nem készült fel ilyesmire, mert egyelőre nem tartja reálisnak a találko­zást. Egyesek úgy vélik, hogy ha Magyarországra idegen civi­lizációk küldöttei érkeznének, akkor az az ENSZ hatáskörébe tartozna. könyv szerzője, saját állítása szerint vagy ezer embert kérde­zett ki a legapróbb részletekig a walesi hercegnőről és ismerősé­ről. A részletek azonban sok­szor olyan aprólékosak, hogy az angol sajtó szinte bizonyosra veszi: Pasternak egyik legfonto­sabb információs forrása maga Hewitt kapitány volt. Ki mástól tudhatta például a szerző, hogy Diana már azon az első beszél­getésen megígérte Jamesnek: fel fogja hívni telefonon. Az első beszélgetés tudniillik arról szólt, hogy a hercegnő, aki lánykorában egy alkalommal leesett a lóról, mennyire sze­retné legyőzni félelmét és újra lovagolni. Mit mondhat erre egy igazi úriember, aki ráadásul a királyi testőrség szolgálatában áll? Csakis azt, hogy szívesen segít. A telefon gyorsabban jött, mint a kapitány remélte. Ami­kor megszólalt, James Hewitt a londoni Hyde Parkra néző kis irodájában ült papírjaiba feled­kezve, s mindenre fel volt ké­szülve, csak arra nem, hogy a walesi hercegnő telefonál, hisz egy pillanatig sem vette komo­lyan az ígéretet. Diana azonban pár nappal a Mayfairben rende­zett party után felhívta, s meg­kérdezte, mennyire komoly a lovasiskolára vonatkozó ajánlat. „Mert ha komolyan gondolta, csak szóljon, mikor menjek, ott leszek.” A szerelem vonata, legaláb­bis Pasternak leírása szerint, ez­zel lassan elindult, mert úgy­mond „Diana és James egyaránt érezte, hogy egy kaland kezde­tén vannak, s ez mindkettőjüket izgatta.” De mi ez az egész? Közhely­gyűjtemény, inszinuációk soro­zata, vagy igaz történet? (Következik: Veszélyes lovaglóleckék) (Atlantic Press) A forint leértékeléstől OROSZLÁN- függetlenül! KÖLYKÖK, AD PEUGEOT A MINŐSÉG JELE Szolnok, Várkonyi tér 1. Tfelefon: 56/421-027 Peugeot 106 KID 1.040.000 Ft-tól fix áron Öné lehet egy vagány oroszlánkölyök - részletfizetés - használt autó beszámítás Dóra „szerencsekereke”, avagy a népszerűség árnyoldalai : Doktornő a „néma” főszereplő Steindl László (Atlantic) A szerelmes hercegnő (1.) Parti Mayfairben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom