Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-08 / 211. szám

6 Szolnoki Extra 1994. szeptember 8., csütörtök Baleset a hagymaföldeken? Avagy mikor és kinek kell bejelenteni a sérüléseket Beszélgetés Horváth Károllyal A hagymaszezon indulása óta, s főként a gépi tisztítás megkezdésekor, felröppennek kósza hírek ilyen-olyan balese­tekről. ahogyan a napokban is lábra kaptak. Eszerint a hagy­maföldeken munkavégzés köz­A gép, amely könnyen balesetet okozhat ben roncsolásos eredetű balese­tek történnek. Szolnok térségé­ben többeket megkérdezve sem igazolódott be a hír. Elképzel­hető - mondták hogy a fal­vakban történhetnek ilyen jel­legű sérülések, de konkrétan egyetlen estről sem tudtak. A hagyma gépi tisztítása közben bekövetkező balesetek oka, hogy ezen gépek túlnyomó része házilag készül, s nem biz­tos, hogy minden esetben meg­felel a biztonsági előírásoknak. Egy másik táblán dolgozó hagymatisztító gépet sikerült közelebbről is szemügyre venni. Körötte óriási zaj köze­pette többen is dolgoznak, a megtisztított hagymafejeket a gépről lekapva zsákolták. Kun Sándor, a gép tulajdonosa, aki egyben a munkafolyamat yeze- tője is, a belesetek hírét egyér­telműen rémhíreknek nevezte.- Három-négy évvel ezelőtt, amikor megindult a gépi tisztí­tás, történtek ugyan balesetek, de akkor sem ezekkel a gépek­kel - mondta. - Ez egy erőgép vontatta szerkezet, mely egy vagy több ventilátorból áll, ez „beszívja” a hagyma héját, a szalag végén pedig már a meg­tisztított hagymafejek várnak a zsákolásra. A gépet közelebbről meg­nézve valóban biztonságosnak tűnt, kardántengelyén védőbur­kolattal.- Viszont - tette hozzá -, megfelelő burkolás híján ko­moly sérülések előidézője is le­het. A jászberényi kórház sebé­szetén egyetlen ilyen balesetről tudnak, amély vasárnap történt Jászalsószentgyörgyön. A hagymatisztító gépen történt munka közben egy férfi ujjvé­geit roncsolta a gép, ezért am­putálni kellett. Horváth Károlytól, az Orszá­gos Munkabiztonsági és Mun­kaügyi Főfelügyelőség Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Felügyelőségének igazgatójától azt kérdeztük, mely esetekben kell bejelenteni a munkavégzés során bekövetkező baleseteket.- Csak a munkabaleseteket kell bejelenteni. Nem kell vi­szont azt a balesetet, amely nem szervezett munkavégzés közben következik be. Például egy ma­gángazdálkodó balesete egyér­telműen nem munkabaleset. Munkabaleset az, amely szer­vezett munkavégzés során kö­vetkezik be. A szervezett munkavégzés pedig a munkaviszonyban a közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszonyban, szövetkezeti tagság esetén a munkaviszony jellegű jogviszonyban végzett munka, illetve tanulói, hallgatói jogviszony esetén a gyakorlati képzés minősül szervezett munkavégzésnek. Ami ezek közben következik be a munka­végzéssel összefüggésben, az minősül munkabalesetnek.- Ezek szerint ami a háztájik­ban történik, az nem tartozik önökre?- Nem, mert a munkavédelmi törvény hatálya nem terjed ki rájuk. Az igazságügy-miniszteri rendelet szerint mi munkavé­delmi ügyekben, munkavédelmi szaktanácsadói kérdésekben vagyunk hivatalosak. De ami­kor nem szervezett munkavég­zés során következik be a bal­eset, akkor is felkérhetnek ben­nünket munkavédelmi kérdé­sekben.- Ha nem önökhöz, akkor ki­hez tartoznak ezek az esetek?- Egyértelműen a polgári ügyekhez. A munkavédelmi törvény szerint a munkáltató nagyon szigorúan felel a mun­kavállalóért. Ugyanakkor na­gyon sok fajta jogviszony jöhet létre, melyek egy része már nem tartozik az általunk ellenőr­zendő területek közé. Az állam ezeket a polgári törvénykönyv szerint rendezi. Mi a munkálta­tókat és a munkavállalókat va­gyunk kötelesek felvilágosítani, aki lehet magyar vagy külföldi, egyéni, társas vagy állami mun­káltató. Az üzemi baleset annyiban tágabb, mint a munkabaleset, hogy ott az egyéni vállalkozó, ha balesetet szenved, az üzemi balesetnek minősül, mert fizet a baleseti ellátásért.- A feketemunkák egész szé­les skálája sem az önök asztala?- Hivatalosan nem. Hatósági jelleggel nem mehetünk oda, nem kötelezhetünk senkit arra, hogy bármilyen gépet megjavít­son, hogy biztonságos munka- feltételeket teremtsen. Egy adott táblán, ahol egy „maszek” traktoros rossz, balesetveszé­lyes géppel dolgozik, ha a leg­alapvetőbb munkavédelmi fel­tételek sincsenek biztosítva, mi akkor sem szólhatunk hozzá hi­vatalosan, de ha valaki alkal­mazottként a termelőszövetke­zet gépével dolgozik, munkavi­szony jellegű jogviszonnyal, akkor már van beleszólási jo­gunk.-A törvény nem minden eset­ben avatkozik be?- Nem szervezett munkavég­zéskor az állam egyáltalán nem avatkozik be, ha valaki a saját életét és testi épségét veszélyez­teti egy munkafázis során. Ez csak és kizárólag rá tartozik, és ezért ő nem büntethető.- A munkavédelmi felügyelő­ségnek milyen jogosítványa, beavatkozási lehetőségei van­nak?- Mi tanácsadással foglalko­zunk, illetve ellenőrzünk. Az összes munkabalesetet be kell jelenteni hozzánk, ha másként nem, a hónap végén egy jegy­zőkönyvben kapjuk meg. Vi­szont a súlyos munkabalesetet azonnal jelenteni kell, és a le­hető leggyorsabban kell kivizs­gálni. Súlyosnak minősülnek a ha­lálos, életveszélyes, a súlyos csonkulásos, érzékszerv elvesz­tésével járó, illetve bénulást, torzulást, elmezavart, okozó balesetek. Ezeket kötelesek va­gyunk kivizsgálni, feltéve, ha bejelentik. Mert volt rá példa, hogy az újságokból tudtuk meg, mi történt. Ez viszont már sza­bálysértésnek minősül. Mi köte­lezhetjük a munkáltatót a hiba kijavítására, felfüggeszthetjük a munkafolyamatot, akár azonnal Horváth Károly is, eltilthatjuk a dolgozót, vala­mint szabálysértési eljárást foly­tathatunk le, illetve büntetőeljá­rást kezdeményezhetünk. A tulajdonviszonyok megvál­tozásával a helyzet jóval bonyo­lultabbá vált, egyeseket szigo­rúan büntet a törvény, míg má­sokat nem. Egyelőre úgy tetszik tehát, a háztájikban szabad a gazda. Kötelezni nem, csak remélni lehet, hogy munkavégzés során, a saját és mások érdekében mindenki betartja a legalapve­tőbb biztonsági „előírásokat”, még akkor is, ha azok története­sen nincsenek leírva sehol.-tbg­A pest-szolnoki vasútvonal megnyitása Szolnok, indóház. A pályaudvar távlati képe északkelet felöl. Ez év szeptember 1-jén lesz immár 147 éve, hogy megnyílt a Pestet Szolnokkal összekötő vasútvonal, új korszakot nyitva városunk közlekedési helyzeté­ben. 1847. szeptember 1-jén, a Pest-Vác közötti vonal után, át­adták az országban második­ként épült pályát. A vasútvonal megépítése nemcsak „közelebb hozta” Szolnokhoz Pestet, de előrevetítette a jövőt is: Szolnok néhány évtized múlva az egyik legfontosabb vasúti csomó­ponttá fejlődjön. A magyarországi vasútépíté­sek elindítója az 1836. évi XXV. te. volt. Elsőként a Pest- Vác közötti vonal épült meg, majd 1845-ben, a Szitányi Ul- mann Móric által vezetett Ma­gyar Középponti Vasúti Társa­ság megkezdte a pest-szolnoki vasút építését, mely a Bécs-Po­zsony-Vác-Pest-Szolnok- Debrecen között létesítendő vo­nal részét képezte. Az elképze­lések szerint a vasútvonal teljes kiépítésével összeköttetés jöhe­tett létre Erdély és az ország központi része, valamint a biro­dalom osztrák tartományai kö­zött. A Szolnokig vezető vasút építése kapcsán szükségessé vált több ingatlan kisajátítása, többek között akkor bontották le az útba eső Újvárosi iskolát, helyette a sínpár mellett új isko­laépület létesült. A vasút építése gyors ütemben haladt, így már 1847 szeptemberében megin­dulhatott rajta a forgalom. Az állomásépület (akkori elneve­zéssel indóház), a vonatok fo­gadására szolgáló facsamok, a raktárépület és a fűtőház közel a Tisza-parthoz, a mai ó-szolnoki teherpályaudvarnak nevezett részén épült fel. 1847. szeptem­ber 1 -jén az új vasútvonal meg­nyitása alkalmából nagyszabású ünnepséget rendeztek. Az örömünnep egyik kiemelkedő vendége József nádor fia, István főherceg volt. Az egykorú sajtótudósítás szerint a főherceget és a meghí­vott vendégeket szállító vonat reggel negyed 9-kor indult el a pesti indóháztól, és fél 12-kor érkezett Szolnokra. A szerel­vény 16 kocsijában legalább hétszáz vendég utazott, köztük István főherceg, Széchenyi és Kossuth. A vasúti kocsikat két mozdony vontatta, elöl a „Haza”, utánakapcsolva az „István” nevű gőzös. A vonatot minden állomáson éljenző tö­meg fogadta, Cegléden még nemzeti lobogókkal díszített diadalkaput és oszlopokat is felállítottak. A szolnoki indóháznál a fő­herceget Almásy Pál, He- ves-Külső-Szolnok vármegye alispánja köszöntötte, majd el­kezdődött a pompás ebéd. A megnyitóra a vasúttársaság a vágányok fölé épített facsamo- kot hatalmas ebédlővé rendezte át, a tartópilléreket csodálatos virágfüzérekkel díszítették fel. Három hatalmas asztalt terítet­tek meg a népes vendégsereg­nek. A csarnok asztala felett a császár és az elhunyt József ná­dor arcképe függött, az oldalfa­lakat pedig a megyék címerei díszítették. Az ebéd folyamán Kossuth Lajos szokott ékesszó­lásával pohárköszöntőt mondott István főhercegre. Az ünnepség után a főherceg Jászberénybe, Széchenyi pedig a Pannónia gőzhajóval a Tiszán Szatmár felé folytatta útját. A vendégek 2 óra után indultak vissza Pestre katonazenekar kí­séretével. A megnyitást követő napon a szolnoki lakosok mintegy 8 ko­csit megtöltve utaztak Pestre, hogy kipróbálják a „vasparipa” által nyújtott lehetőséget. Az indóházban a reformkor és a szabadságharc csaknem minden jelentős személye - Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Arany, Vörösmarty - megfor­dult. 1848 decemberében pedig, amikor a kormány Pestről Deb­recenbe utazott, a szent koronát rövid ideig a szolnoki indóház­ban őrizték. A vasútépítés Szolnoknál nem állt meg, az 1850-es évek­ben folytatták az építést Debre­cen irányába. Az első elképze­lések szerint a nyomvonal a régi indóháztól a Tisza-parton haladt volna tovább. A város kérésére azonban a tervezők elálltak szándékuktól, és a vasutat, nagy ívvel észak felé megkerülve a várost, Szajol irányába vezették át a Tiszán. 1857-ben már a mai •irte Zeitung, 1851. március 1.) pályaudvar helyén avatták fel a második szolnoki vasútállo­mást. A régi indóház így fejpá­lyaudvar maradt, és 1858-tól a teherpályaudvar felvételi épüle­teként működött. Az egykori indóház egyeme­letes, szürke vakolattal borított épület. Tetőszerkezetének ki­álló gerendáit az eredeti, 1847-ben készült faragás dí­szíti. A tetőzeten valaha egy óratorony is állt. Az állomás tervezője Paul Sprenger, udvari építészeti tanácsos (jelentős épí­tész, többek között a bécsi fő- vámház és a pénzügyigazgató­ság alkotója). Az indóház kivi­telezési munkáit Zitterbarth Má­tyás, pesti építőmester vezette. Az eredeti épületegyüttesből az indóház, a faraktár és az egy­emeletes fűtőház még ma is áll. A vonatfogadó facsamok, ahol a megnyitáskor a színpom­pás ebédet rendezték, eredetileg háromhajós, szabadon álló szerkezet volt, díszes homlok­zati kiképzéssel, fafaragások­kal, kulisszaszerű felépítéssel. Tetőzetét ‘fazsindely borította, melyet a mozdonyfüst elveze­tése céljából megemeltek. Az indóház hazánk legré­gebbi vasúti állomásépülete, ennek ellenére nemhogy emlék­tábla idézné Széchenyi és Kos­suth látogatását, de tudomásunk szerint még csak műemlékké sincs nyilvánítva. Bár az 1970-es években a Közlekedési Múzeum az épület körül egy vasúti skanzen létrehozását ter­vezte, ahol régi vasúti kocsikat és vontatójárműveket láthattak volna az érdeklődők. Később az 1996-os expóhoz kapcsolódóan felvetődött a gondolata egy kö­zös vasúti-vízi-légi közlekedés­történeti kiállítóterület létreho­zásának. De ez is csak a terve­zés szintjéig jutott el. A vasút felmérette az épület állapotát, és tanulmánytervet készített a helyreállításra. Ha egyáltalán lesz mit helyreállítani! Az épü­let ugyanis katasztrofális álla­potban van. Az ablakok hiá­nyoznak, az épület anyagát pe­dig szorgalmas kezek folyama­tosan elhordják. Félő, hogy leg­régebbi állomásépületünkből csak egy tanulmányterv marad. Szikszai Mihály levéltáros Szolnoki pillanatképek Rohanó korosztályok Talán már Önök is találkoztak Vele az utcán. Rongyosan, de tisztán jár-kel a városban, néhányon köszönnek neki, s még többen ismerik. Egy férfi, akinek életét félbevágta egy vonat, mely megölte szeretteit. Negyedszázada annak, hogy családja odaveszett egy vonatszerencsétlenségben. A férfi azóta rója cél­talan útjait a városban. Azt mondják: mogorva, nehéz termé­szetű az öreg, de megesik, hogy előre köszön az ismeretleneknek is. Mosolyogni még sosem láttam. * * * Egy másik öreget is gyakran szoktam látni. Sosincs egyedül. Öt-hat gyerek mindig ott ül mellette, s hallgatja véget nem érő meséit, melyek talán nem is mesék. Az élet méltóságáról beszél nekik, arról, hogy vigyázzanak az életre. Az öreg két világhábo­rút élt meg: odavesztek legjobb barátai, bátyjai, egyik fülének hallása. Nem a háború borzalmait emlegeti a gyerekeknek, in­kább azt, hogy miért kell becsülni a másik embert, s hogy miért ne játsszanak játékpuskával. Soha nem láttam mosoly nélkül. * * * S vannak azok a szurtos kis lurkók, akik-csoportokba ve­rődve, mégis magányosan rohangálnak körülöttünk. Igen, már Szolnokon is vannak utcagyerekek, akik nem hiányzanak otthon senkinek, s akiknek hiányát talán észre sem veszik a szülők. * * * Egymás mellett rohannak el a korosztályok, s talán nem is tudják: mennyire szükségük volna egymásra . . . Cs. Cs. R. Az oldalpárt szerkesztette: Cs. Csáti Réka Útfelbontás hónapok óta Az Eötvös tér környékén lakók lassan megszokják, hogy törmelék­halmon kell átverekedniük magukat hazafelé menet. Sokan nem értet­ték, s nem értik ma sem: miért van hónapok óta feltúrva az út, s felme­rül az a kérdés is: miért nem tudják a munkálatokat egy időben elvé­gezni? Válaszért a városi önkormányzathoz fordultunk, ahol elmondták, hogy néhány hónappal korábban a Tigáz cserélte a gázvezetéket, míg az augusztusban lencsevégre kapott útfelbontást a Víz- és Csatorna­művek által végzett szerkezetielem-csere tette szükségessé. Mivel a vezetékek között kötelezően előírt védőtávolság van: egy útfelbontás­sal nem lehet elvégezni az összes munkát, hiszen egymástól nagyobb távolságra vannak a vezetékek. S persze az egyes vállalatok anyagi helyzete és egyéb tényezők is meghatározzák a munkák idejét. <

Next

/
Oldalképek
Tartalom