Új Néplap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-08 / 211. szám

1994. szeptember 8., csütörtök

Szolnoki Extra

7

A fészek melege - Családportrék

„A gyülekezetét is családnak tekintjük”

„Mi a legfontosabb? A Bibliában Jézus Krisztus mondja egy helyen: 'Keressétek először Isten országát és annak igazságát, és ráadásul mindenek megadatnak nektek.' Hát ez a mi hitvallásunk - és élettapasztalatunk” - vallja a Hamar család.

Tizennyolc évvel ezelőtt, 1976 októberében jött Szolnokra a Hamar család. Hamar István és felesége református lelkészek. Szívesen vállalkoztak családjuk bemutatására, ám gyerekeiket annál nehezebb lett volna összehozni, mivel mindhárman elkerültek Szolnokról. A család történetébe a férj kezd bele:- A teológián ismerkedtem meg a feleségemmel, a közös hivatás, a közös tanulás, a közös szolgálatok együtt tartottak bennünket. Egyre inkább úgy éreztük, hogy együvé tartozunk. A teológia elvégzése után,

1965-ben kötöttünk házasságot. Azt ajándékba kaptuk, hogy egy helyre neveztek ki bennünket segédlelkésznek, Nagykőrösre.

Rendkívül sok előnye van annak, hogy szakmabeliek vagyunk. Kezdettől fogva azt tapasztaltuk a mai napig, hogy a legmegértőbb társat találjuk egymásban, aki a magunk hivatásának minden örömét és nehézségét jól ismeri, és éppen ezért megérti. Egymást tudjuk kölcsönösen segíteni, helyettesíteni bármilyen szolgálatban. De ez a bizonyos mozgásszabadságon kívül jelent szakmai kritikát is. Erre szükség is van ahhoz, hogy az ember ne keseredjen el, és ne bizakodjon el.- Nagykőrösön három évig voltunk beosztott lelkészek - folytatja a feleség -, azután Albertijára kerültünk, és ott voltunk 8 évig. 1976-ban jöttünk

Szolnokra. Mi itt rendkívül jól érezzük magunkat, melegszívű, barátságos gyülekezet fogadott bennünket. Úgy érezzük, ez a szeretet nem hűlt ki, ellenkezőleg, még melegedett is. Nem is szeretnénk Szolnokról elmenni, mi nagyon szeretjük ezt a várost, az itteni embereket. Nagy örömünk a gyülekezeti munkában, hogy amikor idejöttünk, nem voltak fiatalok a templomban, és mi nagy gondot fordítottunk arra, hogy minél több fiatalt Istenhez vezessünk. Eleinte 20-25-en fogtak össze, most már három ifjúsági bibliakörünk van.

Visszatérve kicsit a múlthoz, a férj folytatja:- Szerencsésen találkoztunk össze abban a tekintetben is, hogy feleségem ötgyermekes család gyermeke, én szintén. Apósom vasutas volt, édesapám kutatóorvos, és noha a hivatást tekintve elég különböző családi háttérből indultunk, mégis úgy érezzük, hogy a két család - gondolkodásában, értékrend- szerében és ízlésében is - nagyon közel állt egymáshoz. Az volt az elképzelésünk, hogy mi is nagy családban éljünk. Szerettünk volna több gyereket, de hatból hárman maradtak meg, és mi hármuknak is nagyon örülünk.- A lányunk a legidősebb, Julianna, ő Nagykőrösön született, a középső gyerekünk, Gergely is Nagykőrösön, László pedig Cegléden - mondja a feleség. - A lányunk szintén lelkész, a legkisebb fiunk is lelkész lesz, most ötödéves, a középső gyerekünk pedig a Zene- akadémiát végezte el, és oboá- zik a rádió zenekarában.- Lelkészcsaládoknál nagy probléma - folytatja a férj -, de talán más családoknál is, hogy a hivatást és a családi programot hogy lehet arányosan együtt tartani. A gyülekezeti munka - különösen az ifjúsági - nem megy hivatali órák rendje szerint. Ha nem vagyunk készen bármikor bárkit fogadni reggel 6-tól este 10-ig, akkor nem fognak bennünket megkeresni, és otthonuknak érezni az egyházat. Ez viszont azt jelenti, hogy a családra kevesebb idő jut. Ez sok lelkészcsaládnál komoly kríziseket okozott. Mi úgy próbáltuk feloldani, hogy a gyülekezetét is családnak tekintjük. A gyerekeink is kiskoruktól kezdve ebben nevelődtek. Úgy érezzük, hogy megnyugtató mértékben sikerült ezt így összeegyeztetnünk. Azt hiszem, hogy amit tapasztaltunk, az járható út volt.- Voltam egy konferencián - mondja Julianna -, ahol felvetődött a magánélet-hivatás problémája. Akkor gondolkoztam el azon, hogy ez probléma is lehet.

Nem éreztem ilyen szempontból hátrányos helyzetű gyereknek magam, nem éreztem, hogy elhanyagoltak volna a szüleim. Az mindannyiunkba belénk ivódott, hogy a gyülekezetnek és Istennek való szolgálat mennyire fontos.- Igen, egy nagy család volt a gyülekezet meg a gyerekeink - mondja az édesanya.- A feleségem nem kapott gyest a gyerekekkel, viszont a lelkészi szolgálatot el tudta végezni. Az egyik szobában lefektette a gyermeket, és a szomszéd szobában elkezdte a bibliaórát - meséli a férj.- A gyermekeinket voltaképpen úgy neveltük az életre - folytatja -, hogy ne óriási igényekkel vágjanak neki, és ne gondolják, hogy a nagy dolgokat pénzzel lehet biztosítani. Szeressék Istent, és szeressék embertársaikat, így szolgáljanak az emberek között. És úgy szépen magától mindig megvan annyi, amennyi éppen szükséges. Nem csak a mindennapi kenyér, bár a Biblia többet föltétlenül nem ígér.

Ha Isten országát keressük, szolgáljuk az emberek közt, akkor ő gondoskodik rólunk.- em - (Fotó: Bíró Tibor)

Gazdátlanul egy omladozó házban

A szolnoki Ságvári Művelődési Központ évek óta gazdag programlehetőséget kínál minden korosztálynak, mely programok az elmúlt 10 év alatt váltak rendszeressé, s határozzák meg ma is az intézmény profilját. A kisiskolások körében talán legnépszerűbbek a Kölyök Színpad előadásai. Ők szeptember elején kezdték az évadot a Százszorszép című mesedarab próbáival, melyet megzenésítve adnak elő. A megyei közgyűlés és a városi önkormányzat 75 ezer forinttal támogatja az előadások színrevitelét. Elkészült a Kölyök Színpad működési szabályzata is.

A művelődési ház programjai között szerepel a tehetségkutatás is, amelyet népdal, nóta, operett és táncdal kategóriában szerveznek. A kiválasztottak hét hónapos ének-zene tanulás után hangverseny keretében a nagyközönség előtt is megmérettetnek. Folytatódik a Zenés Pódium előadás-sorozata. A szervezők célja olyan művészek megszólaltatása, akik ez idáig nem szerepeltek ilyen jellegű előadásokon. Az első műsor időpontja október 17., amelyet Jákó Vera emlékére rendeznek, ezt követi november 14-én egy operettest, végül az előadás-sorozat december 12-ével zárul Korda György-Balázs Klári fellépésével. Immár ötödik alkalommal készülnek a lakodalmi vőfélyek találkozójára is, amit hagyományosan november második szombatján rendeznek meg. Ugyancsak folytatódik a nyolcadik éve tartó társastánctanfolyam, mely október 2-án indul, Antali Zoltán vezetésével. A Mesezsák című programjuk három előadással készül a legifjabb korosztály szórakoztatására.

A szakmai és tartalmi munka kifogástalanul működik, amit a ház látogatottsága is bizonyít. Ugyanakkor Pálinkás

Györgyné, a művelődési ház igazgatónője meglehetősen súlyosnak minősítette a ház állapotát, amely a jövőben veszélyeztetheti a biztonságos működést.

Több helyen omlik a vakolat, a tetőszerkezet tönkrement, azonnali felújításra szorul. A helyreállítás költsége 3 millió forint lenne, amit a ház saját költségvetéséből nem tud előteremteni. A legnagyobb gond, hogy a ház gazdátlan állami tulajdon, vagyis nincs konkrét tulajdonosa. Emiatt a felújításra

hitelt nem kapnak, nincs, aki kezességet vállalna érte. A reménytelen helyzet ellenére mégis kínálkozott egy lehetőség, miszerint az intézmény tagja lesz egy nemzetközi bar- tercégnek. Ők szakmai munkával járulnak hozzá a tető felújításához, amit az intézmény szolgáltatás szintjén 50 százalékban visszafizet, vagyis a szerződés másfél millió forint értékben kötelezi őket különböző rendezvények, nemzetközi konferenciák szervezésére. Ehhez viszont a ház állapotát a lehető legrövidebb időn belül kellene helyrehozni, amit az állami támogatás nem tesz lehetővé. Ugyanis a 8 milliós igényükkel szemben mindössze 4,7 milliót kapnak, ami alig fedezi a működési költségeket. Ugyanakkor a házban működő szakszervezeti részt is a művelődési ház üzemelteti, melynek fejében költségtérítést kap.

Más megoldás nem lévén, alapítványi bál szervezésére vállalkoztak, melynek célja, hogy a befolyt adományokból megmenthető legyen a ház és az ott folyó kulturális élet. A Kulturális Alapítvány OTP bankszámlaszáma: 459-98142004515-1. A rendezvényt - melyre minden segíteni szándékozót várnak - a karácsony előtti napokra tervezik.

A termek kihasználtsága jelenleg 98 százalékos, kérdés, hogy meddig maradhat az. Egyelőre úgy néz ki, továbbra is gazdátlanul és minimális támogatással kell talpon maradniuk.-tbg/

A MÁV Kórház tudományos programja 1994-95-ben

A Szolnoki MÁV Kórház és Rendelőintézet Tudományos Bizottsága elkészítette a kórház 1994—95-ös évének tudományos programját. A tudományos ülések az eddigi gyakorlatnak megfelelően, minden hónap első szerdáján 18 órakor kezdődnek. Az üléseken minden alkalommal bemutatkozik egy gyógyszer- gyártó cég is, mely az ülést szponzorálja. A program végén állófogadáson nyílik lehetőség az elhangzottak megbeszélésére. A tudományos ülésekre minden érdeklődő gyógyszerészt és orvost vár a kórház igazgatósága.

1994. október 5-én dr. Petras Sarolta ov. főorvos (patho- lógiai osztály): „A dülmirigyrák felismerésének optimális idejéről saját vizsgálatok alapján”. Dr. Angyal Gyöngyi szakorvos (rheumatológiai osztály), dr. Fontos Gyula adjunktus (megyei kórház, urológiai osztály), dr. Kormos Ildikó ov. főorvos (rheumatológiai osztály): Ostitis pubis (esetbemutatás).

1994. november 2-án dr.

Muhari Agnes adjunktus, dr. Junák Márta adjunktus (ideg- gyógyászati osztály): „A ce- rebrovascularis betegségek the- rápiája”. Dr. Nagy Imre főorvos, dr. írás Mátyás ov. főorvos, Békési Istvánné szakasz- szisztens (fül-orr-gége osztály): „A hallókészülék ellátási tapasztalatai”.

1994. december 7-én dr.

Löké Miklós ov. főorvos, dr. Kelemen János adjunktus, dr. Magassy Antal segédorvos (általános sebészeti osztály): „Mini-laparotomiás behatolásból végzett epeműtéteink tapasztalatai”. Dr. Szabó Imre adjunktus, dr. Krivácsy Gábor ov. főorvos (nőgyógyászati osztály): „Intrauterin eszközzel szerzett tapasztalataink osztályunk 5 éves anyagában”. Dr. Karácsony János háziorvos (Nagykörű): „A háziorvosi ellátás problémái”.

1995. január 4-én dr. Horváth József ov. főorvos (urológiai osztály): „A prostatarák- ról”. Dr. Gál István adjunktus (I. belgyógyászati osztály): A vérnyomás monitorizálás szerepe és jelentőse a hypertoniás betegek kezelésében”.

1995. február 1-jén Varjuné Szalai Margit tud. munkatárs (laboratórium), dr. Handlovics Sándor főorvos (megyei rendőr-főkapitányság), és dr. Surányi Anita segédorvos (laboratórium): „Androgen steroi- dok, mint human well-being markerek”. Kubiszyn Anna pszichológus (Rendőr Ezred, Budapest), dr. Szentandrássy Júlia ov. főorvos (laboratórium) és dr. Handlovics Sándor főorvos (megyei rendőr-főkapitányság): A pánikszindróma szűrésének lehetőségei az alapellátásban.

1995. március 1-jén dr. Pet- rás Sarolta ov. főorvos (patho- lógiai osztály) és dr. Löké Miklós ov. főorvos (általános sebészeti osztály): „Rectum carcinoid tumorok osztályunk ötéves anyagában”. Dr. Keller Emese főorvos, dr. Krivácsy Gábor ov. főorvos (nőgyógyászati osztály) és dr. Szentandrássy Júlia ov. főorvos (laboratórium): „A HPV szűrés jelentősége a cervix carcinomák megelőzésében”. Dr. El-Khalid Osama segédorvos, dr. Emich Ákos adjunktus (II. belgyógyászati osztály): „Az epesav indukálta diarrhoea” (esetbemutatás).

1995. április 5-én dr. Tarján Péter ov. főorvos, dr. Kas Éva főorvos, dr. Baksay Beáta segédorvos (I. belgyógyászati osztály): „Miképpen változott a hypertoniás betegek kezelésének hatékonysága az elmúlt 10 év során”. Dr. Kormos Ildikó ov. főorvos, dr. Angyal Gyöngyi szakorvos (rheumatológiai osztály): „Arthritis psoriatica”.

1995. május 3-án dr. Torday Zsigmond ov. főorvos (II. belgyógyászati osztály): „Az X-szindrómáról eseteink kapcsán”. Dr. Fodor Agnes segédorvos, dr. Tarján Péter ov. főorvos (I. belgy. osztály): „Szemléletváltozás a pangásos szívelégtelenség kezelésében.,”

1995. június 7-én dr. Gál István adjunktus (I. belgyógyászati osztály): „Pneumoniák kezelése során szerzett tapasztalatok”. Dr. Löké Miklósné főorvos, dr. Kohut Tünde adjunktus és dr. Fazekas János ov. főorvos (intenzív osztály): „A mesterséges gépi lélegeztetés helye, indikációi az intenzív therápiában”.

Megjelent az első szolnoki könnyűzenei CD

Amerikai filmzene lesz a Syn-phonic zenéjéből?

A new age stílusú zenét játszó duó (Tóth Árpád és Csépai Ferenc) Syn-phonic néven körülbelül két éve létezik, de már 1991 óta készítenek közös felvételeket.

Az együttes „fantom”- együttes, hiszen élőben rendkívül ritkán hallható, mivel zenéje bemutatásához nagyon sok technikai felszerelést, többnyire szintetizátorokat kell felvonultatniuk.

Az együttes promóciós anyaga - melynek címe: Wonderful Future - a közelmúltban készült el, kifejezetten nyugat-európai és amerikai filmgyártó és lemezkiadó cégek részére.

Több nagynevű céget kerestek meg anyagi támogatás reményében, míg a Libor Leasing Kft., illetve annak vezetője, Erdei Zoltán látott fantáziát az anyagban, s segítette őket a CD kiadásában.

A zenéjüket leginkább filmek kísérőzenéjeként lehet elképzelni: instrumentális zenét játszanak. Ilyen jellegű nótákból állították össze a CD anyagát, amelynek felvétele a szolnoki Denevér stúdióban — Tóth László segítségével - történt. A borítót is az,együttes tervezte Pap Béla (Ifjúsági Iroda) és Vincze Kálmán (Repro Stúdió) közreműködésével.

S hogy mikor ismerheti meg

a nagyközönség a CD anyagát, lesz-e bemutató? A válasz: egyelőre nem, noha feltétlenül szeretnék bemutatni a dalokat - mert mint mondják: az a zenész, aki fiókba zenél, halálra van ítélve ezen a pályán.

A bemutató technikai feltételei azonban még nem adottak Szolnokon: olyan koncertet akarnak, ahol a zene mellett a látvány is szerepet kap.

Az anyag elkészítésében amerikai, angol és magyar közreműködők is szerepelnek: Fehér Géza, a Cross Road együttes gitárosa - s aki a duó

szerint az ország egyik legjobb gitárosa Johnny Táborosi, aki a szöveget mondta a The visitor című felvételen.

Ez az az ominózus felvétel egyébként, melyet az együttes elküldött a híres amerikai filmrendezőnek, James Came- ronnak. s amely kedvező fogadtatásra talált a tengerentúlon, Olyannyira, hogy a rendező további anyagok küldésére bátorította őket.

Elképzelhető, hogy egy amerikai film zenéjében halljuk viszont a Syn-phonic muzsikáját?

A CD sikerére koccint a csapat: (balról jobbra) Tóth Árpád, Pap Béla, Csépai Ferenc, Fehér Géza és Erdei Zoltán