Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-05 / 183. szám

1994. augusztus 5., péntek Törökszentmiklós és vidéke 7 Könyvkötő Nagyváradról Mestermunkák Kuncsorbán A könyvkötészet igazi művészet. Akkor, ha a ritka szakma minden fortélyát elsajátította az iparos. A kuncsorbai Takács Irén ezt elmondhatja magáról. De nem mondja, ennél szeré­nyebb. A Felszabadulás utcai kertes házban él férjével. A szobabelső az első nézésre elárulja, hogy a könyvespolc fő helyén nagy becsben trtják az alkotásokat. A szakmát Nagyváradon tanulta, s mélyen rögzült a tudás, mint ahogy kitörülhetetlenül belevésődtek az arany díszítések a bőrborítóba, vagy más nemes anyagba. Díszdobozok, bőrmappák. Néhány az alkotások közül. 1988-ban érkeztek Nagyvá­radról hazánkba. Az akkori vi­szonyok mindent megmagya­ráznak. Még azt is, hogy ott­hagyták magántulajdonú laká­sukat, nyaralójukat. A nagyvá­radi nyomdánál dolgozott, on­nan aztán egy kisebb - termé­szetesen az is állami tulajdonú volt - műhelybe került. - A nyomdában szép, jó, viszont egy munkafázisra állítják be a dolgozót - mondja Takács Irén. Ott régi könyveket kötöttek újra, sokat dolgoztunk az egy­házaknak. A kis műhelyben le­hetőség van az alkotó munkára Amikor kezük alá került a könyv, szakadt volt, foszlado­zott már, s amikor elkészült, nem ismertek rá a vevők. Újjá varázsolták őket.- Miként került éppen Kun­csorbára? Nagyváradról, a nagyvárosból a községbe?- Amikor átjöttünk, először a fővárosba kerültünk. Ott talál­tunk munkát. A fiam Németor­szágba költözött egy magyar lánnyal. Továbbra is akartuk tartani a családi kapcsolatot, ezért döntöttünk úgy, ahogy döntöttünk. Útlevéllel jöttünk át, néhány ruhával ami befért a Dáciába, azzal érkeztünk Pestre. Ott találkoztunk egy er­délyi családdal, akik kimondot­tan Kuncsorbára jöttek, mert itt volt rokonságuk. Ők hívtak ide. Lényegében itt annyival jobb, hogy nyugodtabb a légkör. Csak nekem a szakmám miatt nagyon nehéz. A környéken, a faluban nincs érdeklődés gyönyörű munkái iránt. Lehet persze, hogy sokan nem is tudnak arról, hogy ezen a vidéken is működik könyvkötő műhely. A faluból nagyon ke­vés a megrendelés. Csak egy-egy könyv bekötését kérik. Nagyváradon rengeteg folyóira­tot csomagolt új ruhába. Ta­pasztalatára mostanában nincs igény. A könyvkötészetet művészi színvonalon lehet művelni. Most készült el egy nagyon szép bőr írómappa. Pestre vitt nemrég egyet, s ahol megvették, még nem' találkoztak hasonló­val. Készült egy darab velúrból is.- Megvan-e minden feltétel ahhoz, hogy elkészüljenek az alkotások?- Azoknak a megrendelések­nek, melyeket teljesítenem kell, meg tudok felelni. Kimondottan kézzel dolgozom, van vágógé­pem, présgépem, vetőolló. A gépipari szakmunkás fér­jem többet is készített küzülük. A vágógépet az egyik leghíre­sebb könyvkötőtől Vácról kapta. A plébános úr járt köz­ben az ügyben. Mikor a váci kolléga megtudta miért kell, nem habozott. Az alapanyag Gyomáról ér­kezik, a Kner Nyomdából, eset­leg Budapestről. Gyönyörű ka­zettákat tesz ki az asztalra, amelyben fényképeket lehet őrizni. Kisebb ékszeres dobo­zokat, bőrmappát. Egy kazetta egy-két nap alatt készül el. Eh­hez képest áruk nem is magas. Évente mindössze egyszer utaznak haza a rokonaikhoz. Fiukat is évente látogatják. Neki viszont több lehetősége van Kuncsorbára az édesanyjá­hoz látogatni. A mai könyvkötők közlö­nyöket, könyveket vagy bármit csinálnak - jegyzi meg Takács Irén -, mind levágják a hátukat. Egyszerűen beenyvezik őket. Ez gyakran előfordul. Ha kinyitják két-három alka­lommal, akkor szétesik a könyv. Én mindent felvarrok. Igaz, lényegesen hosszabb időbe ke­rül, hisz többletmunkával jár, de az a könyv húsz év múlva is könyv, marad. Takács Irén könyvkötő Kengyeli hétköznapok- Még életemben nem láttam olyat, hogy itt Kengyelen az árokba öntik a búzát - mondja Czédly Gyula kengyel polgár- mestere. - Mintha fordítva ten­nék az emberek dolgukat. Ak­kor is termelnek, ha még nincs piac. A helyes szerintem az lenne, ha tudatosan annyit ter­melnének, amekkora mennyi­ségnek piaca lehet. A környező kisgazdák segítséget remélnek nagyobb termelőktől. Az tény, hogy a hitelek felvé­telével valóban vannak nehéz­ségek. Nemhogy azonnal, de hónapok után is csak nehezen lehet hozzájutni, másrészt so­kan nem tudják hova fordulja­nak, mi az ügyintézés menete. A községben 1500 munkaké­pes korú lakos él - tudjuk meg a polgármestertől. Martfűn a sör­gyár, a növényolajgyár és a ci­pőgyár adja a legtöbb munkát. Mintegy 4000 lakosa van Ken­gyelnek és Bagimajomak. Úgy tűnik, lassan de biztosan emel­kedik az újszülöttek száma, fia­talodik a község. Egy időben Bagimajor el volt hanyagolva, kevés jutott oda. A polgármes­ter, a közeli település nagysá­gának arányában kívánja meg­osztani a költségvetést. Ottjár- tunkkor épp a bagimajori volt általános iskolában találkoztunk Czédly Gyulával. Egy vállal­kozó raktárhelyiségnek kívánja használni az egyik nagyobb termet. Megtudtuk azt is, hogy egy holland vállalkozó lisztkukacot szeretne előállítani a magtár­ban. Nemrég kereste meg a pol­gármestert, végleges egyezség sorsa várhatóan a héten dől el. A kukacot madáreledelnek használnák. Hosszútávra kíván berendezkedni a holland érdek­lődő; 15 személynek teremtene munkát. Az oldalt írta: Szurmay Zoltán Fotó: Bíró Tibor Hívők Szapárfaluban Két éve szentelték fel Szapárfalu templomát. A te­lepülésrész építészeti kör­nyezetének meghatározó lé­tesítménye vajon menyyire kihasznált, látogatják-e az itteniek? A válaszért laká­sán kerestük fel Szegedi György esperes-plábánost. A fegyvemeki plébános el­mondta, milyen régi vágya teljesült akkor Szapárfalu lakóinak a templom meg­épülésével. Korábban - vasárnapon­ként - csak tizen-tizenket- ten jártak át, most hétköz­napokon, csütörtökön hú­szán, huszonötén jelennek meg; a hétvégén vasárna­pon negyven-ötven helybeli is eljön. Mi sem mutatja jobban, hogy igenis érde­mes volt megépíteni a temp­lomot. amely a Kereszté­nyek segítsége nevet viseli. Épült mellé egy kis 16 négyzetméteres hittante­rem. Huszonöt gyermek jár rendszeresen oda.- Jönnek Szapárfaluból?- Onnan, valamint az úgynevezett angolkertből. Jó tudni, hogy az erdélyi erődök mintjára tervezték. Czédly Gyula polgármester Párnák, futók, térítők között A hímzés nagyszerű mestere Párnák között a tiszta szobában Olyan gazdagon díszített hímzésekkel id.Feldman Ist­vánná - Jusztika néni - la­kása, hogy a párnák, futók, falvédők, gobelinek valóságos keleti hangulatot árasztanak. Egy szabad hely sincs a lakás­ban melyet ne borítanának csipkével, hímzésekkel díszí­tett tárgyak, ruhafélék. Még „lyánykorában” kezdte a hímezést. A konyhában talál­juk, mi mással töltené az időt, mint kézimunkázással. A tűt először általános iskolás korá­ban vette kézbe. Olyan tanítója volt, aki házimunkára is oktatta őket. Felesége a kézimunkázás­sal ismertette meg a kuncsorbai lányokat, ő hozta az alapanya­gokat is.- Szemüveg nélkül fűzi be a tűt?- A dehogy, most már nem tudok anélkül dolgozni.- Milyen minta alapján ké­szülnek a munkák?- A háború előtt még vettem mintát, ami az anyagra: párnára, asztalterítőre volt felrajzolva. Ezeket a piacokon árulták. Ez például buzsáki minta - mondja az éppen készülő terítő rajzára. Mögötte a konyhában kalo­csai mintás függöny húzódik. - Emez meg erdélyi minta - mu­tat rá rögtön egy másikra.- Ehhez például hogy jutott hozzá mutattok az egyikre?- Megmondom én, 1957 óta jár a Fürge Ujjak című lap. Ab­ban kerestem a mintákat.- Melyik tetszik Jusztika né­ninek a legjobban?- A kalocsai és a matyó. De közel áll hozzám a mezőkö­vesdi minta is. Hetven éves Feldman Ist­vánná, és több mint hat évtizede készíti a hímzéseket. Számára mindegy milyen mintáról van szó, mindegyiket kedves számára. Mindegy az is, milyen színű. A gazdagabban díszített és színezet ugyanolyan számára, mint az, melyen csak két szín szerepel. Benn a szobá­ban lehet, még töményebb kép tárul elénk. Ott kalotaszegi, ka- rádi mintára mutat rá.- Honnan vásárolja a fona­lat?- Törökszentmiklósra szok­tam bemenni, de itt is találok néha magamnak valót. Van a nagyatádi cégnek is egy lera- kata, onnan is hozattam.- Hány párna, futó, asztalte­rítő, falvédő halmozódott fel a szobában?- Azt nem tudom már meg­mondani. De büszkén mutatja az első munkáját, melyen kalo­csai minták díszlenek. Az asztalterítő a ’60-as évek­ben lett kész. Kétségtelen nagy türelem kell ehhez a munkához. Vagy nevezzük inkább szóra­kozásnak? Türelmes munka és időigé­nyes - támasztja alá gondolata­inkat Jusztika néni. Nem kötötte ő időponthoz soha, hogy mikor kezdi el a munkát. Akkor fogta meg a tűt, amikor volt egy kis szabad ideje, elvégre ott a kert, a jószágok. Volt olyan sorozat, amelyet majd egy évig készített. Most már kinn nagyon nem tud dolgozni, egyébként is ott- jártunkkor hatalmas volt a for­róság. Jó néhány kézimunkáról szóló könyv, újság gyűlt össze. Ezeken kívül nem is igen köti le más a figyelmét. A televíziót ritkán nézi. Ami persze érthető is. A bonyult mintát és a televíziót nem lehet egyszerre figyelni. Egyébként pedig inkább csak a szaklapokat olvassa. A varrás, a hímzés a mindene. A termelés eredményes A hét mezőgazdász Két évvel ezelőtt alakult meg Kengyelen, illetve Bagimajor- ban az AGRO-7 Bt. - tudtuk meg Nádudvari Sándortól, a társaság egyik tagjától. Koráb­ban a helyi szövetkezetben dol­goztak. Amikor a vagyont ki­hozták a szövetkezetből, olyan nagyértékű ingatlanokról volt szó, melyeket külön-külön nem tudtak volna megvásárolni. A hét személy vagyona összesen 7 millió forint volt. Ezenkívül gé­pek, traktor, öntözőberendezés került hozzájuk. Száz hektárról csemegekuko­ricát szállítanak Kecskemétre a konzervgyárba. Ugyanekkora területen terem a hibridkuko­rica. Kétszáz hektárt öntöznek az összterületből, a nyolcszáz hektárból. Tavaly az aszály miatt elég gyenge eredmények voltak. Az öntözés és az üzemanyag renge­teg pénzt elvitt. Csak gázolajra költöttek 3 milliót. Tavaly az ál­lam dotálta az öntözést. Éz a le­hetőség azonban megszűnt - jegyzi meg Nádudvari Sándor. Égymás mellett él több tulaj­donforma a településen. Ott a szövetkezet, a betéti társaság, és megpróbálnak az egyéni gaz­dálkodók is boldogulni. Nem je­lentenek konkurenciát a Bt.-nek, hiszen az utóbbiak igen kedvező adottságok között gaz­dálkodnak. Nem hiányzik a szakértelem sem, a hét sze­mélyből öten szövetkezeti veze­tők voltak.- A szövetkezet most olyan drágán dolgozik, hogy az embe­rek ritkábban fordulnak hozzá­juk. Ha nálunk valamelyik gép működésképtelenné válik, in­kább Rákóczifalvára visszük javítani, mint ide. A kiválás mi­att talán érthető is, hogy alig ta­pasztalunk segítőkészséget. A tagok kengyeliek és mart­fűiek. A gabonát 150 hektárról betakarították. A termésátlagot jónak ítélik meg. Most gőzerő­vel takarítják be a csemegeku­koricát. Mind a heten kinn van­nak a határban. Egy alkalma­zottjuk sincs, bérmunkában dolgoztatnak. Öntözőberendezésük 20 mé- ter/óra sebességgel halad, 12 órás műszak alatt általában két­szer kell telepíteni. Éjjel-nappal ott kell lenni mellettük. Amikor vége a betakarítási idénynek, bérszántást, bérmun­kát vállalnak. Kilenc millió fo­rintért vettek egy erős traktort. Kilencvenkettőben még csak MTZ típusú traktoruk volt. - A földművelés alapja a mélyszán­tás -, mondja a társaság tagja - ezért van szükség megbízható, erős gépekre. Ha ősszel nem végezzük el időben a munkát, akkor kevesebb lesz a termény is.- Számtalan panaszt hallani a mezőgazdaság áldatlan kö­rülményeiről. Önök miként élik meg ezt a helyzetet?- Én nem így látom ezt a helyzetet, nem panaszkodom. Nádudvari Sándor az alapítók egyike: Ha igény van a termé­nyekre, akkor azokat el lehet adni. Ha igény van a terményekre, akkor azokat el lehet adni. Máshol az lehet a baj, hogy ki­sebb parcellákon nem rendel­keznek öntözőberendezéssel. Másrészt a feldolgozónak biztosíték kell, hogy feltétlenül átveheti az árut. Mi például Németországba szállítjuk a hib­ridkukoricát. Amikor elkezdő­dik a vetés időszaka vagy újabb munkafázis, akkor hetenként el­lenőrzik a munkákat. Tény azonban, hogy nagyon sok baj van a mezőgazdaságban, egy kistermelő például jószerivel csak a háza környékén tudja tá­rolni egész évi terméke gyü­mölcsét. Mivel sokan nem tud­nak mit kezdeni vele, a reális ár alatt kénytelenek értékesíteni. Táborozok Régen rendezett olyan sike­res tábort a fegyvemeki műve­lődési központ, mint júliusban. Közel száz fiatal volt résztve­vője a nyári napközis tábornak - tudtuk meg Tühegyi Julianna igazgatónőtől. Szapárfaluból autóbusszal szllították a kicsi­nyeket. Kétnaponta jártak tö­rökszentmiklósi strandra úszá­soktatásra. Más napokon a mű­velődési központ udvarán, sza­badban, a környéken játszottak a gyerekek. Az érdeklődés első­sorban az alacsony áraknak kö­szönhető, másrészt olyan prog­ramot állítottak össze mely ennyire vonzó volt. Út, járda Az idén több mint három ki­lométernyi járda épül Fegyver- nek-Szapárfaluban. Ebből sza­párfaluban a Mező I. úton, az Ady E. úton, az Ady utat a Vö­röscsillag úttal összekötő szaka­szon, valamint a Damjanich ut­cában készül. Erről a júniusi ülésen döntött a testület. Felmérték a felújítandó jár­daszakaszt, ennek hossza négy kilométer lenne. Az önkor­mányzat 2,1 millió forinttal já­rul a költségekhez. Céltámogatásból valósult meg az Arany J-Só út összekötő szakasz, amely 16 millióba ke­rült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom