Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-05 / 183. szám
6 A mélységek szerelmesei 1994. augusztus 5., péntek Harmincéves az Odorvári Kutató Tábor Fejezetek a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium természetkutató táborának tevékenységéből 1994-ben harmincéves ez a tevékenység, amelyet dr. Varga Lajos és Németh Gyula - a földvári gimnázium már nyugdíjas tanárai - kezdtek el 1964-ben. A korábbi mozgótáborokat váltotta fel a Dél-Bükkben lévő Odor-vár-hegyen létrehozott állótábor. 1979 óta Varga Csaba és felesége, Kocsis Emília irányítják a tábor munkáját. Vajon honnan a tábor kedveltsége? Aki ott járt, az tudja, s talán mások is megtudják az írás elolvasása után. Hol járunk? Ha egy karbidlámpa elindul! Erről már Ádám András, az egyik felfedező mesél:- Nem engedtek le a barlangba bennünket, így leké- redzkedtünk a hegyoldalba. „Bogarásztunk”, agancsot kerestünk, no meg dohányoztunk, ahogy ez lenni szokott. Az egyik „rókalyukból” hideg levegő csapott meg bennünket. Hallottuk, hogy itt barlangot sejtenek, ezért titokban elkezdtük bontani a lyukat. Pödör Laci felment a táborba szerszámokért, lámpáért, kötelekért. Addig bontottunk, amíg Hegedűs Gyula és én leereszkedhettünk. Gál Pisti biztosított bennünket. Szerencsénkre - mint ahogy az később kiderült - egy lyukba leejtettük az egyik karbidlámpát. Hallottuk, amint hosszan, pattogva gurul lefelé. A kutyafáját - gondoltuk - itt valami hatalmas gödörnek kell lennie! A másik gondolatunk az volt, hogy mindenképpen ki kell hoznunk a lámpát, mielőtt Gyula bácsi megtudja, mert alig van lámpája a tábornak. Még lázasabban dolgoztunk! Csak akkor szóltunk a táborban, amikor már biztosak voltunk abban, hogy nagy dolgot találtunk. Ekkor Gyula bácsi vezetése alatt éjszaka is, kétórás váltással dolgoztunk. A fiúk bontottak, a lányok hordták a törmeléket.- Úgy tudom, ez már a tábor végén volt. Meddig jutottak el?- Sikerült olyan utat vágni, amelyen egy kisebb csoport leereszkedhetett. Úgy emlékszem, a „Háztetőig” értünk akkor. (A „Háztető” egy ferde szikla-képződmény, ahol ülve-araszolva juthat tovább a barlangász, s minden hirtelen mozdulatnál koppan a sisakja a felső sziklaboltozaton - erről e sorok írója is meggyőződött.)- Nekünk nagy szerencsénk volt, mert minden elénk tárult, bár voltak kemény bontási munkák is. Emlékszem, hogy a „Háztető” után egy kisebb teremben önfeledten énekeltünk, ugráltunk örömünkben, azóta ez a „Táncterem”. A „Labirintusban” pedig a levetett ruhadarabjainkat hagytuk hátra, hogy visz- szataláljunk. Minden nevezetes helyhez történet fűződik és ezért olyan kifejezők az elnevezések. Nem akarom részletezni a „Tökgyalu” nevezetes csúszdát.- Hányadik táborod ez a mostani?- 1971 óta már a sokadik. Néhány év kihagyással minden évben itt vagyok. Nem csak azért, mert mi négyen fedeztük fel a barlangot, hanem igen fiatalon megérintett a természet szépsége; meg aki egyszer megérezte a barlang „illatát”, az nehezen szokik le róla. Idézet dr. Varga Lajos: Adatok a dél-bükki Odorvár történetéhez (Szolnok-Tiszaföldvár 1994.) című tanulmányából. „Az Odorvár a Dél-Bükkben helyezkedik el a Bükk-fennsík- tól D-re, a Bükk hegység ritmikusan lesüllyedt lépcsői közül a harmadikban, ha a Bükk-fenn- síkot első lépcsőnek vesszük. Az Odorvár féloldalasán (asz- szimmetrikusan) kiemelt „földtani pikkely” a középső-triász időszak felső-ladini emeletéből való szaruköves mészkőből felépítve Répáshuta és Cserépfalu között, a Hór-völgy jobb oldalán, ahonnan meredeken emelkedik ki „sasbércként”. Középkori viszonyok között D-ről, K-ről és É-ról nehezen megközelíthető volt a vár, csak nyugatias irányból volt - viszonylag - könnyebben megközelíthető, legalábbis az általam feltételezett alsó vár. A „fellegvárat” minden oldalról meredek mészkősziklák kerítik körül, az ide való felhá- gás mindenképpen nagy emberáldozatot és nagy bátorságot kívánt, nem szólva arról, hogy a keleties oldal egy részén 90-fok fölé hajló sziklafal van. A csúcs lakottsága az őskortól bizonyítható leletekkel a XV. századig, 1473-ig, a vár végleges lerombolásáig. A várfalak építési módja jellegzetesen középkori. Ennek menete a következő: 1. A szálban álló sziklára égetett meszet szórtak (mészo- xidot). Erre a tervezett várfalszélességben rakták az első sor építőkövet, majd erre az első sor építőkőre és az építőkő-darabok közé újfent égetett meszet szórtak, majd erre a mészo- xid-sorra újabb szikladarabok (formáltak, vagy természetes alakúak) kerültek. 2. Ezeket a váltakozó sorokat a fal vastagságától függően 4-6 sorig folytatták, 3. s utána vízzel alaposan megöntözték. 4. A víz hatására „oltott mész” keletkezik (mészhidro- xid) 5. A mészhidroxid a levegőből széndioxidot von el, magába veszi, 6. s átalakul kalcium-karbonáttá, amely eléggé rövid idő alatt megszilárdul és rendkívül erősen összecementezi, esetünkben pl. az Ordorvárott a lapos mészkődarabokat.” Legendák a várról Az egyik mese szerint: Odorvárban rablók tanyáztak és sanyargatták a környék lakóit. A várbéliek feldúlták Cserépfalut és elvittek mindent. A rablóvezér elragadta Örzsikét, a falu legszebb lányát, aki éppen sárga liliomtöveket szedett a kertjükben. A szerencsétlen jobbágyok már csak Mátyás királyban és vezérében - Rozgonyi Sebestyénben - bíztak, de a királyi sereg lassan érkezett. Bálint - Ör- zsike mátkája - úgy határozott, hogy nem várja be Mátyás seregét. Még az éjjel felkapaszkodik a falakon, s kinyitja Odorvár kapuit. Remélte, hogy a le- részegedett, tivomyázó rablóktól visszaszerezheti Örzsikét. Terve sikerrel járt, kiszabadította mátkáját, de a liliomtövek Odorvárban maradtak a nagy sietség miatt. Másnap megérkezett Mátyás és serege. A részeg rablókat elfogták, a várat lerombolták. A liliomok azonban azóta is nyílnak Odorvárott. Hajdanában, réges-régen - ahogy az öregek mesélik - a környékbeliek egy barlangot leltek, a barlangban pedig egy patakot. A patak nyomát követve olyan helyre értek, ahol leszűkült a járat és a kövektől nem tudtak tovább haladni. Leleményesen egy erős kacsát tettek a vízre és elengedték. Az úszni kezdett, és Eger alatt, az egyik, vár alatti alagútban bukkant fel. Egy másik szerint: favágók és mészégetők dolgoztak az Odorvárnál. Az egyik ember alatt reccsent a föld és megnyílt a szikla. Kiderült, hogy a munkás egy barlangba zuhant. Ezután az erdő gazdája farönkökkel lefedette a nyílást a további balesetek elkerülése végett. Jelenleg a következő bevésés található Odorvár meredek sziklás feljáróján a vár feltételezett alaprajza mellett, amely nem legenda. Odorvár őskori telep Vaskori erőd Középkori magyar vár Huszita rablófészek Lerombolták 1473 körül így kezdődött Mint kiderült, a lefedett nyílást nem sikerült meglelni, s a kacsa is KACSÁNAK bizonyult, tudhattuk meg Németh Gyulától és Németh Gyuláné- tól, a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium nyugalmazott tanáraitól. 1964 júliusában egy kis csoport vágott neki Odorvár „meghódításának”. Egy egész éjszakai utazás után fáradtan, de tele lelkesedéssel és várakozással, a hegyet megkerülő Hárskúti lá- pában felmászott a csúcsra dr. Varga Lajos, Németh Gyula, Németh Gyuláné tanárok, és a gimnázium akkori tanulói: Magyar Éva, Hollósi Dóra, Schwajda István, Kis Imre, Papp István és Keller József. A „betyárbútort” az élelemmel együtt mindenki a saját hátizsákjában cipelte. Kis katonai gúla sátrakban szállásolták be magukat a táborlakók. Ha a körülárkolást elhanyagolták, bizony eső idején kimosta őket a víz. Ha nem így történt, az csak a gondosságuknak köszönhető. Olyan is megesett, hogy a rögzítő kötél vezette be az esővizet a sátor csúcsán át. Ilyenkor aztán térdelve, fejtetőn a teásbögrében kellett felfogni az isteni áldást. Ennek ellenére a tervszerű munkákat folytatták: a várromok felkutatása és ezzel párhuzamosan a barlangi bejárat keresése, kirándulások a környéken. Régészkedést nem terveztek (hiszen csak szakember végezhet ilyen munkát), de a véletlen a kezükre játszott. Tábori latrina ásásakor cserépdarabokra és régi csontokra bukkantak. A leletek egy részének korát és eredetét a régészek azóta már azonosították. A tábor véget ért, rengeteg csábító kutatási lehetőség, izgalmas kalandok kilátása aj- zotta fel az első táborozók fantáziáját. Jövőre biztos, hogy lesz tábor, csak azt nem tudni, hogy még mennyi?! És folytatásként... ... még nagyon sok tábor lett. A gimnázium évről-évre odorvári kutató táborokat szervezett Németh Gyula vezetésével. Az évek során szisztematikusan feltérképezték a falmaradványok alapján az odorvári „fellegvár” feltételezett helyét. Földrajzi, régészeti, biológiai, néprajzi kutatásokat, megfigyeléseket végeztek, és meglelték az odorvári barlang (felső barlang, hasadék barlang) bejáratát is. Eveken át ezt a barlangot ásták, kutatták. Nagy felfedezéssel járt az 1971-es esztendő a táborozók életében. Ekkor már a barlangász csoport munkáját Varga Csaba (a jelenlegi táborok vezetője) irányította. Úgy tűnt, hogy a felső barlangnak nincs folytatása, nem áll összeköttetésben más földalatti üreggel. A szakirodalom szerint a felső régiókban vannak a nagyobb üregek, ezért nem valószínű, hogy az odorvári barlang alatt lehet valami nagyobb üreg. Azonban a barlangtól mélyebben helyezkedik el a „nagy fal”, amelyen több gyanús lyukat találtak a kutatók. Felkeltette érdeklődésüket, hogy ezek ún. „szeles lyukak” voltak. Ugyanis, ha száraz, finom porral, füsttel vagy gyertyalánggal végez légáramlás-próbát a kutató, megállapítható a lyukból kiáramló huzat, és annak nagysága. A nagy felfedezés Ismeretes, hogy sok felfedezésnél mekkora szerepet játszott a véletlen. Nos, a Hajnóczy-bar- lang megtalálásakor is jócskán volt ilyen. Látható izgalommal idézi fel a történteket a Né- meth-házaspár: Dr. Varga Lajosnak és fiának, Varga Csabának valamilyen ok folytán a tábor befejezése előtt el kellett jönnie a táborból. Németh Gyula a kínzó derékfájása miatt nem tudott le- szállni a barlangba. A diákok pedig tanár felügyelete nélkül nem mehettek ilyen veszélyes helyre. így aztán a barlangászok néhány napra, a tábor végéig tétlenségre ítéltettek. Hiába „puhították” Gyula bácsit, ő hajthatatlan volt. Végül is any- nyit engedett, hogy néhány vállalkozó fiú körbeszimatolhatott az egyik „szeles lyuk” környékén. A feltárt nyílást álcázták és fájó szívvel, de a felfedezés izgalmával pakolt a tábor, haza kell menni! Azonban joggal adhatták fel Varga Csabának a következő „rejtjeles” táviratot: „Szeles lyuk mögött több száz méter. Titokban tartani. Gyula.” Megtalálták a Hajnóczy-bar- langot! Valóban csak a beavatottak tudtak a barlang létezéséről. Az évről évre folyó szisz- tematikus munka során feltérképezik a barlangot, különböző tudományágakhoz kapcsolódó méréseket, vizsgálatokat folytatnak. Többek között így vonulhatott be a Hajnóczy-barlang a nemzetközileg elismert barlangok sorába. A gyönyörű cseppkő-képződmények látványa, testközeli érzékelése már csak „hab a tortán”. A tábor jelene Idén júliusban jubileumi, harmincadik táborához érkezett a tiszaföldvári barlangász csoport. Illetve nem csak a barlangászok, hanem az Odorvári Kutató Tábor. Napjainkra kicsit változott a tábor profilja, hiszen szigorúan védett a Bükk-fennsík, az amatőr régészkedést tiltják a törvények. Ezért inkább a barlangon belülre tervezik kutatásaik célpontjait. Erről Varga Csaba és Kocsis Emília tanárházaspár, a tiszaföldvári Hajnóczy Gimnázium tanárai mesélnek, akik 1979 óta vezetik a kutató táborokat. A fentebb említett okok miatt a biológusoknak is meg kellett változtatniuk a kutatási módszereiket. Valamilyen formában a „régészkedést” is szeretnék folytatni. Nagyon fontosnak tartják, hogy a régi táborok hagyományait folytatva a szabadidőt úgy kívánják szervezni a gyerekek számára, hogy mindenki épüljön belőle. Nagy súlyt fektetnek a természetvédelemre, amely bizonyítottan nem csak a barlangra vonatkozik (ti. eredeti állapotában megőrizni), hanem a felszínre is. A szemét eltakarításán túl dolgoznak a környék természetességének megőrzésén. Interjúkat készítenek a természetben élő emberekkel, vizsgálván az életmódjukat, felfogásukat. Természetesen a Hajnóczy-barlang felfedezése óta a barlangász-csoport munkája erősödött. Napjainkban is keresik, fejtik, kutatják a további járatokat, utakat. Jelenleg, körülbelül 2100 métert tártak már fel és ebből, úgy 1800 métert fel is térképeztek. Most is több helyen vésnek, bár a barlang legmélyebb pontjáig még több mint 100 métert feltételeznek. Azonban ezek a munkák rendkívül veszélyesek és költségesek. A feltárt részekben ki-ki a tudományos érdeklődésének megfelelően - szakemberek irányításával - vizsgálatokat végezhet. Harmincnál több tudományos munka született a kutató táborról, illetve a barlanggal kapcsolatosan, őslénytani kutatásoktól a fotózáson keresztül az emberi légzés vizsgálatáig sok minden belefért. A tábor harmincéves fennállása alatt több mint 300 ku- tató-táborozó dolgozott Odorvárott. A táborvezetők idén júliusra szervezték az ünnepi tábort. A meghirdetett három nap alatt több mint százhúsz régi „odoros” fordult meg itt. Az első nap estéjén hangulatos táborgyűlésen, a Törökréten ismerkedhettek egymással az „öregek” a mostani táborozók- kal. Érdekes volt újra találkozni egymással, s olykor komikusnak hatott, midőn volt diáktársak bemutatkoztak egymásnak. Igaz, húsz-huszonöt év nagy idő! Nem tábori divatbemutató, hanem a barlangászok szokványos kutatóöltözéke Bár a forrás vize továbbra is 8 C-fok körüli és tiszta, finom a vize. Csodálatos érzés lemosni benne a barlangi iszapot, s aki fürdeni megy, annak illik felhozni egy kanna vizet. A csikket és szemetet továbbra sem ajánlatos szétszórni. A barlangot azóta is lefele meg felfele lehet bontani. Meg előre és hátra. Ja, meg oldalra! A kor előrehaladtával a járatok szűkülnek, bár azt tartják, hogy a folyadékkal ellentétben a pocak összenyomható. Viszont odalenn nem tanácsos hőbörögni, a fiatalabbra is - ha tapasztaltabb - hallgatni kell! A meghívott vendégek részére több programmal készült a táborvezetés. Mindenki érdeklődésének megfelelően túrát tehetett a barlangban, voltak könnyebb, illetve nehezebb útvonalak. Akit visszariasztott a barlang, felszíni túrákon vehetett részt a Hor-völgyben, illetve a Szaduzkán. Valahogy ott „odoron” az ember megnyugszik, lehiggad, megfontolt lesz. Teljesen természetessé válik, hogy az ember is a természet szerves része (tud lenni). Ott az is természetes, ami máskor és máshol nem az. Együtt a természetben a természettel. Talán nem meglepő, hogy a barlangkutató csoport idén tavasszal a környezetvédelmi minisztérium Pro Natura emlékplakettjét vehette át. Az oldalt írta, a fotókat készítette: Gálik András Ilyen és ehhez hasonló szép látványt fogadja a kutatókat a barlangban Az odorvári „sasbérc” látképe a Hor-völgyből
