Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-31 / 204. szám

1994. augusztus 31., szerda ICörkép-----hirdetés 5 A tévé képernyője előtt Hétfőn este leltárt készített a televízió - nem először, s ezút­tal a kultúráról. Hol tart, mi van vele, igaz-e, amit egyesek mondanak, hogy tudniillik ná­lunk nemcsak háborúban, ha­nem békés időben is hallgat­nak a múzsák, azaz nem szü­letnek időtálló értékek. A kultúra leltára Erről hangzott el stúdióbe­szélgetés, a kultúráról a Lel­tárban, mely a maga alig egy órájában a lehetetlent kísérelte meg: a kultúra valamennyi fontos területét kívánta feltér­képezni gondolatban, a sorban ott szerepelt a színház, a film, a könyv, a művelődési házak stb. Erre mondhtó: aki sokat markol, márpedig Pfeifer Júlia vezetésével ezúttal a politikai vitaműsor ezt tette, az végül is keveset fog. A vita, mely in­kább szelíd véleménycseréhez hasonlított, így megrekedt a dolgok felszínén, nem jutott túl már közismert általánossá­gokon. Megtudhattuk a kultu­rális minisztertől, hogy kultú­ránk identitászavarban szen­ved (ezt eddig is tudtuk), ke­resi új önmagát, szakítva el­avult, régi hagyományaival, ez a gondok-bajok legfőbb for­rása. Hallhattuk, zavarja a mű­vészet teljesítményét, leg­alábbis bizonytalanságokat szül az alkotókban, hogy a po­litika kifogta a szelet a művé­szet vitorláiból; vége már azoknak az időknek, amikor egy csalafinta, ravasz színházi előadás avagy film fejezhette ki burkoltan a társadalmat fe­szítő problémákat. Mára már - némi túlzással - az mondható, hogy a politika fóruma vette át a színház szerepét, gondolok itt egy-egy politikus szórakoz­tató szereplésére. Baj van a kultúrával, bete­geskedik, legalábbis gyengél­kedik, rosszul érzik magukat a művészek, mert úgy vélik, „aifljt csipán,akVi már kevésbé fontos, kevésbé jelentős a tár­sadalomnak .. hangsúlyozta Szinetár Miklós, az Operett­színház igazgatója, hosszú ideig a televízió művészeti éle­tének irányítója, aki szintén a leltárkészítők egyike volt, mi­ként Zsigmond Attila, aki a művelődési miniszter mellett az ellenzéket volt hivatva kép­viselni. Ő is csak „bólogatni” tudott, mit is tehetett volna, hisz a beszélgetés túlmérete- zettsége, a nem túl izgalmas műsorvezetői kérdések nem adtak alkalmat igazi gondolat- cserére. Pedig a kulturális élet tele van időzített aknákkal, alig van nap, hogy közülük egy-egy fel ne robbanjon. Például a Körhinta Most, hogy elhunyt Fábry Zoltán, a magyar film halhatat­lan művésze, ez is „robbant”, felszínre dobott egy fájdalmas gondot: az értékek megbecsü­lésének, illetve meg nem be­csülésének gondját. Az Os- car-díjas Szabó István mondta el Fábry halálának másnapján a Nap-tévében, hogy a Kör­hinta, a Hannibál tanár úr alko­tóját az utolsó években csak­nem teljes csend vette körül, de tőle hallhattuk azt a meg­döbbentő kijelentést is, misze­rint nem áll addig ő sem kame­rák mögé, nem készít filmet idehaza, míg előfordulhat, hogy egy Jancsót visszautasít­son a filmszakmát támogató alapítvány. Áldatlan állapot, s hogy közelebb kerüljünk a te­levízióhoz: vajon normálisnak mondható-e az a helyzet, amelyben egy Mészáros Márta, akit világszerte ismer­nek, Varsóba kell, hogy men­jen ha tévéfilmet akar készí­teni, történetesen a Macskajá­tékból, Örkény drámájából, lengyel televíziós megrende­lésre, mert itthon semmi lehe­tőség hasonló feladatra. így azután nem csoda, ha televízi­ónk képernyőjét elönti a kül­földről, főleg Amerikából származó kommersz. Meg­jegyzem, az elmúlt hétvégén kivétel is akadt, Elia Kazan nagyszerű, a valóságot merész vonásokkal megrajzoló Ame­rika, Amerika filmje, illetve a New York-i történetek, amelynek egyik epizódjában Woody Allennel találkozhat­tunk a képernyőn. Visszakanyarodva a Leltár­hoz, amelyben a műsorvezető a készülő törvényeket emlí­tette mint a jövő zálogát, me­lyek úgymond rendet teremte­nek majd a kultúra különböző területein, nem sok jót érezhet­tünk ki szavaiból, hisz végül is pénz, pénz, pénz kell a beteg­nek. Á nagy kérdés: honnan? Ezt feszegette legutóbb a kul­túra magazinja, a Stúdió ’94 is, a Leltárnál valamivel célratö­rőbben, de így is sovány eredménnyel. Hogy olyan ér­tékek születhessenek, mint a Körhinta, amely még felújított állapotában is a képernyőhöz képes szegezni a nézőt; amely nem lila ködeivel álmosít el vagy épp bosszantja azt, aki nézi, hanem a valóságból fa­kadó, gyönyörűségesen szép szerelmi történettel, egy ma­gyar Rómeó és Júlia-történet- tel varázsol el bennünket, amikor is a szerelmeseknek évszázados szokásokkal kell megbirkózniok - főd a főddel házasodik -, hogy elérjék igaz szerelmük győzelmét. És mi­csoda színészek ebben a film­ben! Soós Imre, Törőcsik Mari, Barsi Béla, Kiss Manyi, Szirtes Ádám egy csapatban! Egy fájdalmas pillanat, Fábry távozása tőlünk örökre, ennek volt köszönhető a Körhinta vá­ratlan műsorra tűzése. De látva, ilyenkor érezheti az em­ber, hogy az a magyar film­művészet, melynek ilyen és ekkora az öröksége, az a kul­túra, amelynek ilyen teremtő géniuszai léteztek és léteznek ma is, az nem törölhető egy jövendőbeli leltárból, igazi művek híján. Játékok Természetesen a film csak egyik fajtája az óvandó érté­keknek, érték ugyanis sokféle lehet, művészi is. Sőt, képvi­selhet értéket egy játék is, ha benne van szerepe az értelem­nek, ha nem öncélú vagy nem olyan célokat szolgál, melyek nem gyarapítják az ember személyiségét. Itt van például a Játék határok nélkül, a nem­zetközi felhajtással zajló mu­tatvány, amelyben versengő csapatok, komoly felnőttek mérik össze ügyességüket bu­gyuta feladványok megoldá­sában. Ennek a játéknak csak füstje van, lángja semmi, azaz határtalan a szellemi igényte­lenségben. Felhajtáson értsd: pompázó, tarka jelmezek, me­sefigurák színes formákban, költséges kiállításban. Kapcso­lódik hozzá ugyan némi isme­retterjesztés is - egy-egy város mutatkozik be néhány képben -, ám ez a nagy műsorkaval- kádban elvész, mint csepp a tengerben. Annyi együgyűség láttán, mint amennyit ez a ha­tárok nélküli játék produkál, a játéktól is elmehet a kedvünk. Pedig az ember szeret játszani. Lám, milyen lelkes közön­sége akad valamennyi televí­ziós játéknak és természetesen játékosa is. Rózsa Gyuri min­dig telt ház előtt mókázik a Zsákbamacskában. S hogy tapsol mindenért a közönség! De ezt teszi a Fogadjunk ese­tében, meg a Szerencsekerék­ben is. Minden egyes forgatás, akár sikerül akár nem, itt taps­sal nyugtáztatik. Mintha gombnyomásra csattannának össze a tenyerek, közös meg­egyezéssel, szerkesztői ösz­tönzéssel. Merthogy a hangu­lat ezt kívánja, tapsot, mo­solyt, örömet, hadd lássa min­denki, az Isten adta nép milyen jól szórakozik. Van ennek ide­ológiája is. Nem véletlen, hogy másutt, külföldön, ahon­nan a szóban forgó játékok többsége is származik, divatja van az efféle, népszerű szóra­koztatásnak. Aki nyer, az va­lóban tapsolhatna, de mit nyernek a stúdióbeli vendé­gek, s főleg mit nyerünk mi, nézők, akik üres kézzel kell, hogy^ távozzunk a képernyő­től? És még az ideológiáról: ne szomorkodj, játssz, te is nyer­hetsz, egyszer, ha nem most, mert a szerencse rád is ka­csinthat - íme, az optimizmus intézményes forrása! A derű- láttatásé! Valkó Mihály 450 ezer fiút leszerelnek Bajban a hadsereg - Amerikában is Nemzetközi biblikus konferencia Sokáig a földkerekség leg­biztosabb munkahelyei közé számított az Egyesült Államok hadserege. Most azonban a hi­vatásos katonák körében már ott is teljes a bizonytalanság. Miközben vannak, akik szerint a gyökeresen megváltozott vi­lágban elsősorban, sőt egyedül Amerika lenne felelős a nem­zetközi biztonságért -, politi­kai és gazdasági okokból vég­rehajtandó létszámcsökkenté­sek következtében 1995-ig 450 ezer embert, a teljes állo­mány egynegyedét leszerelik. Az amerikai újoncokat to- borzó plakátok egyik legvon­zóbb jelszava volt évtizedeken át, hogy „csapj fel katonának, ismerd meg a világot”. A jel­szó ma már egyre kevésbé ér­vényes, minthogy a leépítések elsősorban a különösen költ­séges külföldi állomáshe­lyekre vonatkoznak. így pél­dául Németországra, ahol a második világháború vége óta amerikaiak százezrei teljesítet­tek szolgálatot, a Szovjetunió eltűnése óta viszont - leg­alábbis a hivatalos washing­toni álláspont szerint - nincs szükség rájuk. Támaszpontok tucatjait zárják be a világ más pontjain is. A Clinton-kormány a kö­vetkező négy évben az ország súlyos költségvetési, hiánya miatt legalább négymilliárd dollárral kívánja lefaragni vé­delmi kiadásait. Ami többek között azt jelenti, hogy a világ legerősebb hadiflottája csak kilencven százalékig áll majd bevetésre készen, és a harcko­csikat ezentúl nem öt, hanem csak tizenhárom év után selej­tezik ki. Felszámolják az atombombákat hordozó stra­tégiai légiflottát is. A takaré­kossági intézkedések követ­keztében azon túl, hogy kato­nák tömegei vesztik el munká­jukat (hisz az amerikai hadse­reg hivatásosakból áll), milli­árdos veszteségek érik a be­szállítókat is. Ez óriás vállala­tok mellett — amelyek nem kis befolyásukat még megpróbál­ják érvényre juttatni a tör­vényhozásban és a kormány­zatban — kis- és közepes üze­mek ezreit érinti, vagyis munkahelyek tízezreinek el­vesztéséről van szó. Az amerikai fegyveres erők leépítése - érthetően - aggoda­lommal tölti el azokat a kato­nai szakértőket is, akik attól tartanak, hogy az immár egyetlen világhatalom nem lesz képes feladatainak ellátá­sára. „Nehéz elképzelni, hogy a jövőben párhuzamosan két helyi háború viselésére is ké­pesek legyünk” - kommen­tálta a helyzetet John Glenn, az egykori űrhajós, Ohio állam szenátora. Heltai András Ferenczy Europress Háromnapos nemzetközi bib­likus konferencia kezdődött kedden Szegeden, a Hittudo­mányi Főiskolán. A Kár­pát-medencében élő, bibliakuta­tással foglalkozó egyházi sze­mélyek és a szentírást oktatók 4 évvel ezelőtt találkoztak elő­ször, hogy számba vegyék kuta­tásaik eredményeit. Azóta évről évre eljönnek Szegedre, ahol ezúttal Pál apostol korintusi le­veleit elemzik. Az időszámítás utáni első század közepén ke­letkezett két ismert levél a leg­ősibb tudósítás az oltári szent­ségről, az egyházközségek sze­repéről, valamint Jézus Krisztus és a hívek feltámadásának ösz- szekapcsolásáról. A hittudóso­kat ugyancsak foglalkoztatja a nők helyzete a korintusi egy­házban. A levelek tanúsága sze­Az elmúlt héten négy me­gyében tartottak összesen 13 kárpótlásiföld-árverést - tájé­koztatta az Országos Kárrende­zési és Kárpótlási Hivatal ked­den az MTI-t. A szövetkezeti területekből kijelölt földalapokra a törvény szerint május 31-éig lehetett li­citálni, a legtöbb megyében azonban - többek között a peres ügyek miatt - még nem tudták befejezni a földárveréseket. A múlt héten megtartott liciteken több mint 20 ezer aranykorona értékű föld talált gazdára. Az rint a nők vezető posztokat töl­töttek be, míg a római katolikus egyház nem engedélyezte nők működését, és nőtlenséget ren­delt el papjai számára is. A leve­lek arról is tanúskodnak, hogy Korintusban az egyház és a po- gányok békésen együtt éltek, az utóbbiakat nem üldözték, sőt bizonyos kapcsolatok is kiala­kultak közöttük. Mindezekről szó esik a konferencián, amely­nek díszvendége és főelőadója Ugo Vanni, a pápai Gergely Egyetem professzora. Kívüle még tíz hittudós tart előadást. A tanácskozásra 120 római katoli­kus, református és evangélikus vallású vendég érkezett Csehor­szágból, Szlovákiából, a Kárpátaljáról, Erdélyből, a volt Jugoszlávia utódállamaiból és Burgenlandból. (MTI) árveréseken 896-an vettek részt, közülük 523 kárpótlásra jogo­sult jutott tulajdonhoz. Az 500 forintról induló licitár Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyében érte el a legmagasabb értéket: egy aranykoronáért 6100 forin­tot fizettek. Az árverések kezdetétől az országban megközelítően 21 ezer árverést tartottak: több mint 36 millió aranykorona ér­tékű föld került 516 ezernél több kárpótlásra jogosult birto­kába. (MTI) Kárpótlásiföld-árverések Minimumon a Maxon. Augusztus 29-től szeptember 10-ig a Maxon CarryPhone típusú rádiótelefon, a Westel Rádiótelefon Kft. legolcsóbb készüléke 95*960 Ft + ÁFA helyett csak 69*960 Ft + ÁFA. A Maxon CarryPhone megbízható és univerzális: utcán, lakásban, irodában és autóba szerelve egyaránt használható. Magyarország teljes területén működik. í((f)))))))) VNESTEL RÁDIÓTELEFON KFT. Mozgásban az üzlet W7*? -V11?/ i í/rf fez • Balatonvildgos: M7-es enyingi elágazás Tel.: (88) 380-644 Rádiótelefon. (0660)327100- Békéscsaba: 5600 Gyónt G.u.21. Td.: (66) 447-111 Rádiótelefon {0660)384000 • Budapest 1111 Karinthy Frigyesút21. Tel:263-8023Rádiótelefon: (06 60)327088 • Debrecen 4026Kálim lér2JA. Td.: (52)3184)38 Rádiótelefon: (0660)327800- Győr 9022Pálgy Dénes u. 1. Td.: (96) 318896 Rádiótelefon. (06 60) 327400 • Miskolc 3530 Széchenyi u. 70. Td.: (46)411-550 Rádiótelefon: (0660)351000- Nagykanizsa■ 8800Deák tér 12. Tel: (93)310460 Rádiótelefon: (0660) 327408- Pécs: 7621 Rákóczi utca 19. Tel: (72) 445-111 Rádiótelgon: (0660)327900- Szeged: 6720Tisza Laps krt.2A.Td.: (62) 421-575 Rádiótelefon: (0660)327600- Székesfehérvár. 8000 Prohászka út 17. Td.: (22) 328717 Rádiótelefon: (06 60) 327200- Szolnok- 5000Baross u. 1. Td.: (56) 422-232 Rádiótelefon: (0660)386001 • Szombathely: 9700 Weither Károly u. 14. Tel: (94)324-420 Rádiótelefon. (0660)377000 W'í'.vZt'//~o »-jt;« ZíHrtZíí/ • Jászberény: APEX Kft. 5100 Táncsics Mihály u. 7. Tel (57)312-129 Rádiótelefon: 06 60327-719

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom