Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-30 / 203. szám
6 Jászsági körkép 1994. augusztus 30., kedd Fejezetek a jászsági telefónia történetéből „Nem tudtuk, mit vállalunk” Magán-díszfaiskola Az enyészetből oázist teremtettek Novák Károly a bemutatókertben egy szép növénnyel, a kis képeken csodálatos virágok A Jász-Com Rt. 1991-es megalakulása reménykeltő kilátásokat jelentett a jászsági telefónia történetében. A szervezés időszaka, a Műszertechnikával való együttműködés biztató volt. Ment minden, mint a karikacsapás. Az 1992-es év végére azonban a Jász-Com Rt. nem tapsolhatott sikernek. Sőt, egyre több bírálat érte. Az igazgatótanács elnöke, dr. Boros Dezső, Jászberény alpolgármestere, ma már másként ítéli meg a történteket:- Amikor az egész telefonfejlesztés szóba került, a jászsági polgármesterek vágyakat fogalmaztak meg. Velem együtt természetesen. Emlékszem, hogy már 1990 végén találkoztunk a Matáv Debreceni Igazgatóságának szakembereivel. Nem tetszett nekünk, hogy nem célratörő és határozott magatartást mutattak, s a gyors megoldást nem tárták elénk. Nem tudtuk átérezni, átlátni, hogy micsoda munka kell ehhez, menynyi pénz, s hogy ez nem áll rendelkezésre. Sem a Matávnak, sem az önkormányzatoknak. Talán ezért is volt olyan vonzó a Műszertechnika ajánlata. Azt láttuk, hogy ők igazán tudják, hogy mit kell tenni, s akarják is.- Ok mégis kimaradtak a megvalósításból.- Egy idő után rájöttünk, hogy a Műszertechnikának nincs pénze. Valószínűleg ez összefüggött a Maxwell-üggyel. Széles Gábor kormánykörökben mozgott. Annyira bíztak benne, hogy a törvényeket pillanatok alatt megalkotja a parlament. Ez esetben a megvalósítást is rövid idő alatt reméltük. Nem így történt. A Jász-Com Rt. létrejött, elkezdte a terveket csináltatni. A megvalósíthatósági tanulmányterv el is készült, de ezt pénzért csinálta meg a Műszer- technika. Haladt a munka, de mindenért fizetni kellett. A műszertechnikásoknak így volt munkájuk. Ez azonban nekünk már nem nagyon tetszett. Ad- dig-addig haladt a dolog, hogy kényszerítettük a Műszertechnikát a színvallásra. Kiderült, nekik nincs pénzük.- Milyen szerepe volt annak, hogy a Műszertechnika elvárása szerinti 25 ezer igény nem jelentkezett?- Szerintem semmi. Kikötöttek néhány ilyen sarokpontot, de csak azért, hogy később erre hivatkozhassanak, ha valami balul üt ki. A Jász-Com Rt. igazgatótanácsa harapófogóba került. Egyrészt a polgármesterek szorongatták, hogy haladjon a fejlesztés, másrészt a Műszer- technika a terveket pénzért készítette. így tehát beláttuk, ha ezen az úton maradunk, itt nem lesz telefon.- Ekkor már megjelent a színen a Swiss PTT?- Már jóval korábban. A Svájci Faluszövetség vezetőjével, Fritz A. Scheurer úrral már 1991 őszén találkoztunk. A Swiss PTT és a Jász-Com tulajdonképpen az ő révén találkozott. Mire a Műszertechnika kivált, addigra velük s a gyártó céggel, a Swiss Commal már szoros kapcsolatunk alakult ki. A Jász-Com Rt.-nek igazából egy feladata volt: a Jászságot hozza olyan helyzetbe, hogy mire a törvények megszületnek, képes legyen a koncesszió elnyerésére. Ezt teljesítette. Minden fontos dokumentáció, ami tárgyalási alap volt, elkészült. Idevonzott tőkerős befektetőt. Kevesen értik, de a koncesz- sziós pályázaton való részvételnek három fontos kritériuma van. Egyik, hogy a pályázónak legyen távközlési szolgáltatói múltja. A Jász-Comnak ilyen nincs. A Swiss PTT azonban Svájcban ezzel foglalkozik. Másik pont: a műszaki referencia. Azaz képes legyen a hálózat megépítésére. A Jász-Com erre sem felel meg, hiszen nem épített még telefonhálózatot, nincs embere, se pénze hozzá. Harmadik feltétel a pénz, ami nekünk ugye szintén nincs. Tehát a koncessziót sikerrel csak az pályázhatta meg, aki e három dolgot teljesíteni tudja. A Jász-Com elérte, hogy megfelelő társakat talált. Ezt azért nem szabad elfelejteni.- Sokak számára nehezen követhető, miért kellett annyi céget bevonni, alapítani, majd átalakítani.- Mindenütt a világon adókedvezményeket adnak ilyen-olyan okkal. Nálunk is van ilyen. Azt hiszem, akkor lehetne minket elmarasztalni, ha nem használjuk ki ezeket a lehetőségeket. A Jász-Com Rt. meglépte mindazt, amit kellett. A feladatát teljesítette, ’94. május 11-én Schamschula György aláírta a koncessziós szerződést. Megszületett a Jász-Tel Rt., a telefonfejlesztés elől minden jogi és gazdasági akadály elhárult. A Jász-Tel Rt. 820 milliós alaptőkéjéből 25% + 1 részvény (ez is törvényi előírás) a Jász-Com Rt.-é. A többi a svájci és az időközben csatlakozott holland telefontársaságé.- A Jász-Com Rt. teljesítette feladatát. Ezzel meg is fog szűnni ?- A Jász-Com-ot 41,6 millió alaptőkével a jászsági önkormányzatok hozták létre. Ez a tőke nőtt 205 millióra, amivel a Jász-Tel Rt. egyik tulajdonosai vagyunk. A hálózatépítés után - ami viszi a pénzt - a haszna is megmutatkozik. A távközlés a leggyorsabban megtérülő befektetés. Tehát a Jász-Comon keresztül a hasznot is meg kell majd kapniuk az önkormányzatoknak. Ezért nem szabad megszüntetni, hisz a települések vagyonát, majd hasznát képviseli.- Sok küzdelem jellemezte az elmúlt 3 évet a Matávval.- Igen, sok vitánk volt. Azonban egyet látni kell. A piacgazdasági játékszabályokat mindnyájan most tanultuk. Nem tudtuk, hogy mi a piaci verseny, s hogy a gazdasági érdekek milyen fordulatokat képesek produkálni. Visszatekintve, szerintem a Matáv magatartásában szándékos károkozást felmutatni nem lehet. Sok esetben nem segítettek nekünk. Miért is tették volna? Nekik nem az volt az érdekük, hogy a Jász-Comot pátyolgassák. Nem hiszem, hogy a Matáv vagy bárki más 1991 őszén előre látta, hogy milyen utat kell megtenni ’94 tavaszáig. A magam részéről biztos, hogy nem vállalnám. Nem tudtuk, mit vállalunk, amikor megalakítottuk a Jász-Comot. A vágyainkat fogalmaztuk meg. Az igazgatótanács s Papp Zoltán, a Jász-Com ügyvezető igazgatója rengeteg kritikát kapott. Mondhatni, mindenki szidott bennünket. A lakosság türelmetlensége is érthető. Egyet azonban kérem, fogadjanak el tőlem. Ha nincs Jász-Com, ha nem lavírozunk ennyit, akkor a Jászságnak nem lesz telefonja, csak évek múlva. A Jász-Com meggyorsította a folyamatot. Remélem, érdemes volt. Kiss Erika Vissza a természetbe! - lehetne mondani annak a látványnak alapján, ami az utazó elé tárul Jászszentandrást elhagyva. Gyönyörű díszfaiskola szépsége kapja meg ugyanis az arra vetődő embert. Novák Károly és családja él itt. Az 55 éves férfi ezen a helyen született, gyökerei húzták nemrég haza a családi tanyára. Hat éve lett családjáé ősei földje, akikkel együtt el kellett egykor mennie. A már új tanyaépület felépülte után, négy éve költöztek ide. A férfi 21 éve az erdőteleki arborétumot vezeti, oda jár át naponta. Előtte a Hevesi Állami Gazdaságban dolgozott 12 esztendeig. Mindig is kertész akart lenni, ezért végezte el a kertészeti főiskolát. Felesége szintén kertész, három gyermeke közül lánya ugyancsak. Ők főállásban tevékenykednek a szépen rendbe tett földön. A tanya körüli terület öt hektár, amelyen államilag ellenőrzött díszfaiskolai anyagot, örökzöldeket, díszcserjéket és díszfákat termesztenek. Fejlesztési terveik között a lombos fák nevelése is szerepel. A növényekkel elsősorban lakossági igényeket elégítenek ki. Különlegességeik közé tartoznak a hamis ciprusok, a japán som, az atlasz ciprus, valamint a szelídgesztenye. A ház előtti bemutatókertben bárki megtekintheti, mi a kínálat. Szakmájuk szerétét és a növények iránti vonzalmukat mutatja, hogy az első időkben nehezen váltak meg iskolázott növényeiktől, de műszáj volt, Hiszen valamiből csak meg kellett élniük. Munkájuk nem könnyű. Az előzőleg két éven át pátyolga- tott hajtásokat öt nyáron át kell kapálni, öntözni, metszeni, gondozni a bokrokat, fákat, hogy eladhatók legyenek. Közben persze mások is szemet vetnek a portékára, és hiába van körbekerítve és kutyákkal őrizve a terület, dézsmálnak, lopnak, tönkreteszik a növényeket, jelentős kárt okozva a Novák családnak elítélendő cselekedetükkel. A terület ma gyönyörűen néz ki, nem is lehet elképzelni, hogy mi volt itt régen: dudva, szemét. A házat egyébként feleségével építették fel három év szombatjain és vasárnapjain. Ács- és kőművesmunka meg sem koty- tyant nekik. A fortélyokat barátai építkezésénél leste el Novák Károly. Ő nem azt nézte, hogy menynyi sört és pálinkát tud legurí- tafii, hanem a mestereket nyag- .gáttá a szakmai fogásokért. A ház különlegessége, hogy födémé, mennyezete fa, vagyis a hagyományt valósították meg általa. Mondani sem kell, a szép munka szintén a gazda keze nyomát dicséri. A házban kemence is van. Hát persze, szintén a házigazda munkája. Mária néni és a ház a szépen rendbe tett tetővel Sokat dolgozott, mégis sokat nevet Majd’ 90 évet megérni nem kis „teljesítmény” a mai infarktusos világban. Márpedig ennyit tudhat maga mögött Jászjákó- halmán Horváth Antalné, született Hegedűs Mária. Amikor azt kérdezzük, hogy hány éves, nagyot sóhajt, úgy próbál visszaemlékezni, de a nőket minden esetben váratlanul érintő kérdésre nem tud hirtelen választ adni. Azt azonban már vágja, hogy 1905-ben született. Nincs is baj Mária néni emlékezetével, úgy vág az esze, mint a borotva. Ereje már kissé elhagyta, de még nem elesett, a 89 év ellenére elég jól tartja magát. Pedig kijutott Mária néninek a sorsból, annak is a nehezebbik oldalából. Kilencen voltak testvérek. Édesapja földműves volt, 14 hold földön gazdálkodott. A gyerekek is be voltak osztva a munkába, így Marika néni sem maradt ki, mint a második legidősebb gyerek. A határban volt tanyájuk, nyáron ott tartózkodtak a jószágokkal. A gyerekek azokat őrizték. Marika néni nem tanult - ahogy őszintén mondja -, csak libát őrizni meg a kisebb testvérekre vigyázni. Nem tanulhatott, mert azokban a nehéz időkben fontosabb volt a megélhetés, mint a tanulás. Neki is sok munka jutott, alig járhatott iskolába, csak hét osztályt tudott elvégezni. 1914-ben ugyanis be kellett vonulnia az édesapjának katonának. Rá kellett hagynia a munkát az otthon maradottakra. Marika néninek is kijutott a dologból bőven, pedig akkor még csak kilencéves volt. Libát őrzött, a gyerekekre vigyázott, még főzött is. Igaz, a tűzhelyre tett fazekat alig érte el, de kis- székre állt, és úgy készítette az ételt. Két évre rá édesapja betegen hazajött, és ezek után a községházán 22 évig volt pénztámok. Amikor 19 éves lett Mária néni, férjhez ment egy cipészhez. Vele élt a bűvös hét évig. Azért csak ennyi ideig, mert férje meghalt. Ebből a házasságból egy fiúgyermeke született. Két évig keseregtek, aztán féjhez ment egy asztaloshoz, aki 1982-ben halt meg. Két lánya született még. Mindketten tanári diplomával rendelkeznek. Gyakran hazajárnak, nem hagyják egyedül édesanyjukat, fia pedig a szomszédban lakik, ő is szinte mindig Mária nénivel van. Otthon dolgozott férje mellett Mária néni. Hiába volt urának egyszerre három tanonca is, neki is meg kellett a munka végét fognia. Készítették a festett fenyőfa bútorokat, amiket aztán a vásárban még el is kellett adniuk. Sokfelé járt Mária néni, sorolja a sok vásárhelyet: Eger, Pétervására, Gyöngyös, Hatvan, Túra, Kóka, Gödöllő, Budapest. Amikor úton voltak, soha nem tudott egy szemhunyorítást sem aludni, mindig az utat leste, hogy baj ne érje őket. - Olyannak is lenni kellett, igaz-e, aki őrizte a többieket - neveti el magát, mint annyiszor a beszélgetés alatt. Mert hej, de sokat készítette a festéket. A festék alapja mész és túró volt. Készítésének mestere Mária néni volt. A festésre aztán pácot, majd lakkot hordtak fel. Amikor eljött a heti egyszeri festés ideje, azt mondta neki a férje: most aztán délután festés, te is beállsz a sorba! Jó kedélye nem hagyta el. Annyit nevet, hogy biztos, ezért tartja ilyen jól az egészsége. Száznál több éves házának tetejére most került friss nád. Ő Horváth Antalné ragaszkodott hozzá, hogy továbbra is nádból legyen a teteje. Nagyivánból hívtak mestereket a nádtetőt megcsinálni. Nagyon szépen néz ki, jó munkát végeztek. A családi földdel egykoron be kellett menni a téeszbe. Eleinte nem engedtek a nyomásnak a szülei, szó szerint maguk túrták a földet - idősen. Később csak bekényszerítették őket. Kárpótlást kaptak érte, a föld ugyan már kinek kellene. Mária néninek még két testvére él. Bátyját két éve temette el. - így hullunk el - komorodik el. Három gyermekén kívül még egy unoka és egy dédunoka örvendezteti meg olykor-olykor. Amikor eljövünk, megígérjük, hogy jövőre is, amikor 90 éves lesz Mária néni, benézünk hozzá. Az oldalpárt írta és szerkesztette: Tóth András Fotók: Mészáros János
