Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-17 / 193. szám

6 Kunsági Extra----Karcag 19 94. augusztus 17., szerda Kulturális napok A III. nagykunsági kultu­rális napok ma szakmai konferenciával folytatód­nak. Tíz órától a városháza dísztermében dr. Fazekas Sándor polgármester meg­nyitója után a népművészet­ről, a fazekasság alakulásá­ról is hallhatnak előadást az érdeklődők. 18- án a nagykun telepü­lések hagyományőrző kul­turális és sporttalálkozóját rendezik meg 9 órától a sportcsarnokban. 19- én este 6 órakor „Itt születtem én, ezen a tájon” címmel Koppány Mária és Csikós Sándor estjét hall­gathatják meg a Déryné Művelődési és Ifjúsági Központban. 20- án, állami ünnepünk­ről fél 9-kor a városházán emlékeznek meg, ahol kö­szöntik a kitüntetetteket, s ünnepi műsort ad Karcag Város Vonós Kamarazene- kara. Tíz órától a katolikus templomban lesz búcsúi szentmise. 15 órától a ha­gyományos aratófelvonulás indul a ligeti sporttelepről, 19 órától ünnepi istentiszte­let lesz a református temp­lomban, majd 20 órakor ara­tóbál kezdődik a sportcsar­nokban. 21- én 19 órakor a refor­mátus templomban Koloss István orgonaművész és Csák József a Magyar Ál­lami Operaház magánéne­kesének közös műsora lesz. Kiállítások A Déryné Művelődési és Ifjúsági Központban a VI. Alföldi Fazekas Triennáléra beérkezett pályamunkákból készült kiállítást, míg a Györffy István Nagykun Múzeumban Kántor Sán- dor-tanítványok: Kovács László a népművészet mes­tere, ifj. Szabó Mihály, a népművészet mestere, Sz. Nagy István, á népművészet mestere és Szűcs Imre, a népművészet mesterének alkotásai láthatók. Tüdőszűrés A kötelező tüdőszűrő vizsgálatra október 25-ig mehetnek el a karcagiak a kórház tüdőgondozó intéze­tébe. A szűrési idő hétfőn, szerdán 10-től 17.30 óráig, kedden, csütörtökön 7.30-tól 12.30 óráig. Szű­résre kötelezett minden 10. életévét betöltött lakos. Az iskolások szűrése szeptem­berben lesz, az iskolával. Nyári tanulás A Györffy István Általá­nos Iskola húsz tanulója és a Gábor Áron Gimnázium 52 tanulója, valamint 16 felnőtt egyhetes angliai úton vett részt a nyári szünetben, ahol az angol nyelvet tanulták. Anyakönyvi hírek Születés: Tuza László - Fehér Katalin: Petronella, Szopkó László - Szendrei Hona: Tímea Irma, Szabó Sándor - Varga Éva: Lázár, Labancz Imre - Györfi Pi­roska: Krisztián Imre, Hó­dos Bálint - Ferenczi Gi­zella: Dóra, Hangyási Attila - Nagy Ilona: Attila Ákos, Szabó Pál - Ács Zsuzsanna: Claudia, Rácz József - Fa­zekas Éva: Tímea, Kertész Imre - Szentannai Mária: Imre István, Plesu Péter - dr. Farkas Zsuzsánna: Éva Fruzsina Házasságkötés: Sós Éva Erzsébet - Fodor Péter, Czigle Erika - Kovács Imre, Nagy Anikó - Kovács Zol­tán Halálozás: Vajó And- rásné Szabó Mária (78 év), Mátyus Imréné Nagy Er­zsébet (70), Veres Imre (59), Bíró László (56), Hor­váth Györgyné Duka Zsófia (50), Lakatos István (95), Nagy Sándomé Csányi Esz­ter (80), Érsek Józsefné Er­dei Julianna (71), Kise Sán­dor (76), Hajdú Zoltánná Láposi Erzsébet (71), Lázók Aranka (23) „A zene számomra érzelmeket fejez ki” A Karcag Város Kultúrájáért díj egyik kitüntetettje Koppány Mária előadóművész, aki pályája kezdetétől részt vesz szülővá­rosa kulturális életében. Mint elmondta azért, mert meggyőző­dése, hogy a mindennapok nehéz egyhangűságát a zene érzelmi erejével fel lehet oldani. Legutóbb Ábádszalókon, orgonahang­versenyén bizonyította ezt be. Koppány Mária elmondta, hogy legelső zenei élménye édesanyja zsoltáréneklése volt. Az a szeretetteljes éneklés egész életét áthatotta. Először orvos akart lenni, hogy a szen­vedő embereken segítsen, s hogy nem az lett, annak az az oka, hogy szülei negyedikes korában beíratták a zeneisko­lába. Soltész Nagy Imréné megismertette a ritmusgyakor­latokkal, a zongoraleckékkel, Potyók Balázs pedig a zenélés értelmét, a zene birodalmának a felfedezését mutatta meg számára. Ilyen előképzettség után a debreceni Konzervató­riumba, majd annak sikeres el­végzése után a Zeneművészeti Főiskolára jelentkezett. Itt zongora-, zeneelmélet-, ének­tanári diplomát szerzett, 1969-től pedig a karcagi Zene­iskola tanára. Elmondása szerint ha ma kellene választania, akkor sem döntene másként, hiszen orgo­najátékát már Hollandiában, Németországban és Olaszor­Gyakorlás közben szágban is ismerik, ott is sze­repelt már. A karcagiak rend­szeresen hallhatják orgonálni a református templomban, s most a nagykunsági kulturális napok keretében Csikós Sán­dor Jászai-díjas színművésszel lesz közös estje pénteken 18 órakor a Déryné Művelődési Központban. Mint minden zenével fog­lalkozó embernek, neki is van­nak kedvenc darabjai, amelye­ket szívesen játszik. Bach, Liszt és Cézár Franck művei megnyugtatják. Debussyvel együtt vallja, hogy a zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér. Úgy tartja, hogy a lelkiisme­retesen végzett munka kama­tozik, így a mindennapok fára­dozása nem volt hiábavaló számára. Ezt jelzik tanítványai sikerei is, hiszen Hlavacsek Tihamér már több versenyen szerepelt eredménnyel, önálló koncertjei mellett rádiófelvéte­lei is vannak. Ő most érettségi­zik a Zeneművészeti Szakkö­zépiskolában, ahová felvették Sipos Katalint és Barkóczi Zoltánt is. Sok koncertje közül a leg­emlékezetesebbnek a Ko- dályné Péczely Saroltával adottat tartja, sok hasznos inst­rukciót kapott Máté Jánostól és Kárászon Dezsőtől is - mondja a tanárnő, aki nagyon büszke most kapott kitüntetésére. A triennálé-díjas fazekas A VI. Alföldi Fazekas Tri­ennáléra érkezett pályázatok közül a zsűri ifj. Sz. Nagy Ist­ván karcagi fazekast Kántor Sándor különdíjjal jutal­mazta a céhkancsóért, ame­lyen a fazekasság hagyomá­nyos munkafolyamatát mu­tatta be domborműves megje­lenítésben. Az ifjú fazekassal otthonában beszélgettünk. Elmondta, hogy a szakmával már gyermekkorá­ban kapcsolatba került, hiszen édesapja Sz. Nagy István, a népművészet mestere akkor Kántor Sándor műhelyében dolgozott, s ő is ott tevékenyke­dett a felnőttek között. Eleinte persze csak korongot takarított, majd amikor édesapja önálló műhelyt nyitott, már agyagfigurákat is készített. Ő is mindenképpen fazekas akart lenni, de pont akkor nem indult ilyen képzés, így, hogy szak­mája legyen, autószerelőnek ta­nult a karcagi Ragó Antal Szakmunkásképző Intézetben. A katonaság után édesapjához ment tanulni, aki akkor a mező­túri Badár Balázs tanyát bérelte, s ott dolgozott. Itt kezdett el ő is intenzíven foglalkozni a kerá­miával. A hagyományos fatüze­lésű kemencével készített tár­gyakat a budapesti Népművé­szeti Háziipari Szövetkezetnek készítettek, hiszen mindketten annak voltak a tagjai. Édesapja ismertette meg a szakma fortélyaival. Először csak a boroshordókra készít­hette a bütyköket, majd első zsűrizett fekete kerámiáit is ki­égethette a kemencében. Azóta már több ezer kerámia került ki a keze alól, de mint elmondta, specialitása nincs, mindent ké­szít amire megrendelés van. Miután édesapjától megtanulta, hogyan kell a stílusra vigyázni, vagyis, hogy a gyöngyöspásztói motívum ne keveredjen a tisza­füredivel, erre mindig vigyáz munkája során. A triennáléra is ennek a tuda­tában készült. Úgy gondolta, hogy a már régen elfeledett dol­gokat kellene felújítani, ezért készített céhkancsót, mellyel Kántor Sándornak is szeretett volna emléket állítani. A készí­Az ifjú fazekas szilkével tés során arra törekedett, hogy a figurák térbeli elhelyezése ne rombolja a kancsóformát, de jól kifejezze a fazekasmunka moz­zanatait. S hogy ez sikerült, azt bizonyítja a most kapott díj is. Elmondta, hogy köszönettel tartozik édesapjának, aki, több olyan fortélyra is megtanította, amit másoktól soha nem tudott volna megtanulni. Tudja, hogy egy jó fazekasnak legalább tíz évig kell gyakorolnia a szak­mát, hogy biztos legyen a keze, s az alapformák mellett sajátos stílust is meg tudjon alkotni. Ő is erre törekszik. A ruha is teszi az embert! A karcagi Szentannai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépiskola és Gimnáziumban a napokban tették le utolsó, számítógépkezelői vizsgájukat a rendőri pályára orientáló tanfolyam hallgatói, akik a szakmai ismeretek mellett franciát, társadalomismeretet is tanul­tak. A csoportlélektani műhelyben pedig tréningeken vettek részt. Az önvédelmi sport is szere­pelt a tárgyak között, s ismerked­tek a helyi kapitányság munkájá­val is. Á tanfolyam oktatóit az iskola és a kapitányság biztosí­totta. A 18 résztvevőből hatan kaptak állást, és hatan tanulnak tovább. Domokos Csilla két éve érett­ségizett a helyi gimnáziumban, s miután nem vették fel az egye­temre, óvónőként dolgozott egy évet, majd munkanélküli lett. Hallott a tanfolyamról, s jelent­kezett. Év közben azonban már tudta, hogy nem lesz rendőr, hiszen a Pető Intézetbe adta be a felvételi papírját, ahová fel is vették, így ott konduktor és általános iskolai tanítói diplomát fog szerezni. Elmondta, hogy megszerette a karatét, s a heti testnevelésórák a kondícióját, a mozgásigényét ki­elégítették. Jó volt az önismereti tréning is, s a kriminalisztika fel­keltette a figyelmét, hiszen érde­kes eseteket hallott a szakembe­rektől. A kunhegyesi Bene Judit ta­valy érettségizett, s két hete a tö­rökszentmiklósi kapitányság ál­lományába tartozik. Az ifjú hölgy bűnügyi vonalon szeretne dolgozni. Szeptembertől a mis­kolci tiszthelyettesi iskolában folytatja tanulmányait.- Egyébként én mára gimiben is rendőrszemmel néztem a vi­lágra - válaszolja, amikor pálya- választásáról kérdeztem -, hi­szen rögtön észrevettem a sza­bálysértést. Eddig csak nézhette, most azonban járőrtársként már a megakadályozásában is segíthet. Szeretné elvégezni a rendőr- tiszti főiskolát is, s a francia nyelvvizsga mellé oroszt és an­golt szeretne. Győri Gábor Kisújszálláson édesanyjával él együtt. Korábban belekóstolt a katonaéletbe is, hi­szen katonai középiskolában kezdett, majd otthagyta, s tavaly augusztusban szerelt le. Jelent­kezett a karcagi kapitányságon, de ott nem volt üres állás, de ajánlották neki ezt a tanfolyamot. Ázt, hogy a rendőrtiszti főiskola bűnügyi szakára jelentkezett, Fekete Miklós századosnak kö­szönheti, hiszen a száraz tan­anyagot nagyon életszerűvé tette az óráin. Győri Gábor szeptem­bertől folytatja tanulmányait, s a francia nyelvvizsgája mellett an­golra is készül. A karcagi Takács Szabolcs eredeti szakmája bútorasztalos. ’92-ben pályakezdő munkanél­küliként kezdte a felnőttéletét, majd a katonai szolgálat követ­kezett. Ezután megnősült, s fia Szabolcs Ádám a jövő héten lesz egyéves. Az őrmester úr Mezőtú­ron kapott augusztustól munkát a közbiztonsági alosztályon mint járőr. Szeptemberben kezdi a miskolci tiszthelyettesit. Az egyenruhában jól érzi ma­gát, úgy fogalmazott, hogy tiszte­letet érez, ha viseli. S igaz a mondás, hogy ruha (is) teszi az embert, persze tudásra is szük­sége van egy jó rendőrnek. Bene Judit Révész István és Földvári László előtt ad számot számítástechnikai tudásáról In memóriám... A városi önkormányzat a „Karcag város kultúrájáért” díjat az általános iskolai pedagógusok közül idén Vadász Lajosnénak ítélte, aki a Györffy István Általános Iskola ta­nítója volt. Sajnos a múlt időt kell használnom, mert sok kisdiák szeretett Pannika nénije meghalt mielőtt beszélget­hettünk volna az elmúlt három évtizedes munkájáról, így róla igazgatónője, Pánti Ildikó emlékezhet meg. A sors még annyit megengedett számára, hogy a díjat át­vegye, de arra már nem maradt ideje, hogy örüljön az elis­merésnek. Szomorú szívvel búcsúzik el most tőle az iskola tantestülete, dolgozói, tanulói, a szülői munkaközösség, az iskola nyugdíjasai. Tudtuk, hogy beteg, de bíztunk, reménykedtünk a felépü­lésében. Nyugdíjba vonulása alkalmából a „Pedagógus Szolgálatért Emlékérmet” szerettük volna átadni neki be­csületes munkával eltöltött pályája befejezéseként... a sors azonban közbeszólt, így a búcsú szavai a végső búcsú szavai lettek. Az utolsó találkozás fájdalmával, az elmúlás kegyetlen valóságának tudatával búcsúzunk tőle. Egy kivételes gaz­dagságú, felemelően szép pedagógus pálya zárult le ... Kol­léganőnk bebizonyította, hogy a választott hivatást, munkát lehet egy életen át naponta gazdagítva és megújulva szol­gálni. Hitt abban, hogy van hivatás, hit az emberben, a munkában, a becsületben, éppen ezért nehéz tudomásul vennünk, hogy nincs többé! Ahol az életről van szó Jógatanfolyam gyerekeknek és felnőtteknek Zoltai Miklós pszicho-, és jógaterapeuta 40 éve foglalko­zik jógával, s 15 éve oktatja is. A karcagiaknak három évvel ezelőtt tartott előadást és szem­tanfolyamot. Most ismét jóga­tábort szervezett Tiszalökön, ahová Karcagról és Szolnokról is mentek hallgatók. Ebből az alkalomból beszélgettünk. A táborban gyerekek is van­nak, ezt azért tartja fontosnak Zoltai Miklós, mert ők még tiszta szemmel, szívvel és tudat­tal élnek, s még könnyebben megértik hogyan kell és miért, helyesen élni. Á tábor célja többek között, hogy azok, akik tanfolyamot végeztek, feltehessék kérdései­ket, elmélyítsék tudásukat, s nem utolsó sorban közelebb ke­rüljenek ahhoz az életformához, amely biztosítja, hogy másféle életet élhessenek. így valójában itt nem jógáról, az ÉLETRŐL van szó. A foglalkozásokon a táborla­kók rádöbbennek arra, hogy ed­digi életmódjuk nem megfelelő. Cigaretta, kávé, alkohol, csoko­ládé és a civilizáció egyéb „ál­dása” a táborban nincs, s aki ezt elfogadja, az megértette a tá­borvezető által követendő élet­formát. Ezek nem tilalomfák, hiszen a jóga, mint maga az élet, a ter­mészet soha nem tilt semmit, csak egyszerűen tényt közöl, amit, ha akarok megteszek, ha akarok nem - mondja. Az em­berek többsége az utóbbit vá­lasztja, vagyis nem tesz meg semmit a saját életéért. A szakember úgy látja, hogy ha folytatódik a mai önpusztító életmód, akkor harminc év múlva nem lesz egészséges em­ber hazánkban. Túl sok ben­nünk a feszültség, nem vagyunk kiegyensúlyozottak, hamar megsértődünk, s ez mind hozzá­járul ahhoz, hogy nincs meg bennünk a harmónia. Kialakul a negatív tudat, s ezért lesz egyre fontosabb a jóga, amely a tuda­tot, a szellemi szintünket ren­dezi el, s így ismét kialakul az egészség állapota az emberben. Ezt biztosítják a tábor lakóinak, akik egyre többen vannak, s remélhetőleg lesznek is - mondja a szakember. Saját gyermekén is segített Közismert tény, hogy ha­zánkban magas a cukorbetegek száma. Sajnos egyre több a lisztérzékeny, tejcukorérzé­keny csecsemő is. Ez nagy gon­dot okoz a szülőknek, hiszen ki­sebb helyeken, például Karca­gon is, nehéz volt beszerezni az olyan élelmiszereket, amelyeket a betegek fogyaszthatnak. Flach Mihályné és sógornője, Flach Tibomé, két hónapja nyitották meg a főtéren diabetikus üzle­tüket. A nyitást tulajdonképpen kényszer szülte - tudtuk meg tőlük -, hiszen Flach Tibomé kisfia súlyos cukorbeteg, s most is naponta kell oltani. Ez nagy traumát okozott a családnak, hi­szen csak Szolnokon, Debre­cenben vagy Pesten tudták a speciális élelmiszereket besze­rezni a kisfiúnak, aki miután még általános iskolás, nehezen értette miért nem ehet például csokit, mint a nővére. Flach Tibomé, aki élelmi- szeripari eladó - munkanél­küli volt, s már le is járt a jára­déka, amikor összeült a család, és úgy döntöttek, hogy megnyit­ják a boltot. Ezzel nemcsak a fiuknak segítenek, hanem azoknak is, akik hasonló prob­lémákkal küzdenek. Üdítőket, befőtteket, sőt süteményeket, kekszeket is kínálnak éppúgy, mint speciális tésztát a lisztér­zékenyeknek, a vesebetegeknek a PKU-soknak, glukénmentes májkrém és rozs, graham, sár­gaborsóliszt is van. A diéta összeállításához szükséges szakkönyveket is be­szerezhetik itt a vásárlók, s „Ezeket a fiam is eheti” egészségügyi schollpapucsok is kaphatók. Induláskor hitel nél­kül kezdtek a családi vállalko­zásba, kis árukészlettel, s ap­ránként tudják bővíteni a vá­lasztékot. A termékek jelentős részé­nek rövid a szavatossági ideje, így egyszerre (például szójatú- róból) nem rendelnek sokat. S miután saját bőrükön is tapasz­talják, hogy nem olcsó a diéta, így tudják, hogy sok fillérből lesz a forint.Remélik azonban, hogy sok beteg ember gondján tudnak vállalkozásukkal segí­teni, hiszen ezután nem kell ezekért a termékekért más vá­rosokba mennie a szülőknek, s ha egy csokit, egy pohár ször­pöt kívánna meg a beteg, itt azt is megkaphatja. Az oldalt írta és szerkesztette: Daróczi Erzsébet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom