Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-13 / 190. szám

1994. augusztus 13., szombat Szabadidőben — családi körben íi Nekik nem kell mentőöv... Ha a higanyszál 30 fok fölé kúszik Vízi-KRESZ ■ kutyáknak Minden kutya született úszó­tehetség - szokták mondani, s ez igaz is. De a régi kutyatartók azt is megtapasztalhatták, hogy vannak négylábúak, amelyek ki­fejezetten viszolyognak a víztől. S ha a gazdi emiatti bosszúságá­ban fölnyalábolja és bedobja őket a hullámok közé, baj nélkül kiúsznak ugyan, de könnyen le­het, hogy egy életre megutálják a vizet. A „vízi-KRESZ" oktatásakor számolni kell azzal, hogy a ku­tyatársadalomnak is vannak félénk, gyatrább mozgáskész­séggel megáldott, s persze bát­rabb, ügyesebb, szinte "négylábú vízibicikli" tagjai is. Mindegyi­kük küszködhet víziszonnyal, amit jobbára valamilyen rossz emlék válthat ki. Lehet, hogy az első fürdetés, amikor a szappan csípte az állat szemét vagy túl szigorú fenyítés, amikor kiugrott a fürdető kezek közül... A fo­lyók, tavak iránti ellenszenv le­küzdésének egyik jó módszere, ha sekély vízben kezdünk ját­szani a kutyával: botot, labdát dobálunk neki - eleinte csak a part közelébe, később egyre bel­jebb. Ha a mélyben elbizonyta­lanodik, bátorítsuk, esetleg a hasa alá nyúlva tartsuk, amikor a lába talajt veszt. így hamar el­hagyja az ijedt csapkodást, mellső lábaival a víz alatt lapá­tolni kezd és megszokja, hogy nyugodtan haladhat az elsüllye­dés veszélye nélkül. Ellenkező előjelű gondok adódhatnak a vízzel jó barátságban levő négy- lábúakkal, főleg az ujfundlandi- akkal. Ha ugyanis a család ki- sebb-nagyobb tagjai lubickol­nak, utánuk úsznak és - tetszik, nem tetszik - hátukba, nyakukba kapaszkodva „kimentik" őket. A túlbuzgóságért soha ne büntes­sük a kéretlen segítségnyújtókat - már csak azért sem, mert nem lehet tudni, igyekezetükre nem lesz-e alkalom adtán komoly szükség... A nyári úsztatások, fürdőzé­sek során egyébként ügyeljünk a mértéktartásra, főként a mé­lyebb, nagyobb sodrású folyó­szakaszoknál. A gyakorlatlan és a kistermetű jószág ugyanis ha­mar elfárad a vízben és könnyen elsodorhatja az ár. Veress István (Ferenczy) Reluxa Gyors módszer a reluxa tisz­títására, ha felhúzunk egy régi pamutkesztyűt és ujjait hideg szalmiákszeszes oldatba márt­juk (1 kávéskanál szalmiákot számítunk minden liter hideg vízre). Hüvelyk- és mutatóuj­junkkal egyenként letöröljük a lamellákat. Praktikus divat-tanácsok ■ forró napokra Hőségben minden ruhada­rabot nyűgnek, fölöslegesnek érzünk, de hordanunk kell a „komplett" nyári öltözéket, mert az illem csak a strandon engedélyezi a fürdőruha—vise­letét. Néhány ötlet és gyakor­lati tanács segítségével azon­ban kánikulában is mérsékel­hetjük a kötelező ruhamennyi­ség kényelmetlenségeit. Elsőként egy ötlet: a zárt ruhadaraboknak - ki tudja, miért? - leginkább az ujja me­legít. Régi ujjas nyári ruhánkat szellősebbre varázsolhatjuk a rajzon látható módon. A szaggatott vonal azt mu­tatja, (férfi ingen is illuszt­rálva), hogy körülbelül milyen formára ujjatlanítsunk. Ha nem elég dekoltált a fazon, akkor a nyakkivágást is meré­szen mélyíteni kell. A kivett ujjakból szabjunk ferdepántot, amivel rolnisze- rűen el tudjuk dolgozni a nyakkört és a karöltőt. Jó, ha ez utóbbit kissé betartjuk, mert általában mélynek bizonyul az ilyen bevarrott ujj karöltője. S most néhány öltözködési tanács forró napokra: Óvakodjunk a sűrűszövésű vagy -kötésű műszálas anya­goktól. A nemrég még nagyon népszerű nylon-dzsörzé, tre- vira—dzsörzé elnyűhetetlen ugyan, de ma már nem is di­vat. Csak természetes szálból, elsősorban pamutból, lenből készült anyagokat viseljünk. Részesítsük előnyben a sza­bad mozgást biztosító fazono­kat; legjobb az egybeszabott, bő naha. Övét semmi szín alatt ne vi­seljünk. A szoknya-blúz sem szerencsés, mert derékban „fog". Idősebbeknek az előlgom- bolós ruha a legkellemesebb nyári viselet, főleg ha pamut­vászon, pamutkrepp vagy fió­kon az anyaga. A műszálas testhez álló nadrágot - bármilyen jól fes­tünk benne - 30 fok körül mel­lőzzük; lesznek még hűvösebb napok, akkor is jól jön a sike­rélmény... Záhonyi Lujza Ferenczy Europress Nyári barkács-tanács A tapasztalt túrázó tudja, hogy bármilyen szakszerűen veri föl sátrát, a tartókötelek - kivált viharos szél, hevesebb esőzés nyomán - meglazulnak, a sátorlapok meghorpadnak. Felfüggeszthető csigával azon­ban könnyen szabályozhatjuk a kötelek feszességét, ha a csigán átvetett kötél ott van a kezünk ügyében. Segítségével szinte távvezérléssel, akár fekvő hely­zetben is szükség szerint húzha­tunk, lazíthatunk a sátor feszí­tőkötelein. Ferenczy Europress Baromfi a konyhában A baromfi szó az étkezési célra tenyésztett madarakat je­lenti. Ide tartozik a tyúk, a ka­csa, liba, pulyka, gyöngytyúk és a házigalamb. Az évek során a baromfitenyésztés sokat fejlő­dött. Külön hús- és tojástermelő fajtákat nemesítettek és létre­hozták az automatizált „csirke­gyárakat”. Ma a baromfihús népszerűbb, mint bármilyen más állat húsa. Csirke besze­rezhető frissen és fagyasztva. Az áruházakban kapható, előre­csomagolt csirke konyhakész. A húsboltban tisztított egész és darabolt csirkét árusítanak. A nagyobb példány értékesebb, ugyanis húsához képest keve­sebb a csontja. A füstölt csirke- és pulykakészítmények cseme­geszámba mennek. A friss, nyers baromfit hűtőszekrény­ben a vételtől számított két-há- rom napig tárolhatjuk. Az elké­szített ételt is tároljuk a hűtő­ben, lefedve, és néhány napon belül fogyasszuk el. A húst a mártástól és a tölteléktől elkü­lönítve le is fagyaszthatjuk. A fagyasztott baromfit foko­zatosan olvasszuk ki a hűtő- szekrényben, 1 kg-ra körülbelül 10 órát számítva; vagy tegyük a mosogatóba, és eresszünk rá hi­deg vizet. A tyúk kifejlett, 1-3 kg-os. Igen ízletes, de meglehetősen rágós húsát hosszú, lassú főzés­sel puhítjuk. A madár korát álta­lában szegycsontjáról állapítják meg: az idősebbekben ez ke­mény, merev. A tyúkból főleg becsinált levest, pástétomot, fel­fújtat, kocsonyát készíthetünk, legismertebb a tyúkhúsleves. A sütnivaló csirke körülbe­lül 12 hetes, legfeljebb 3 kg-os jérce és kakas. Néha kapható nagyobb, 4,5 kg-os is - ez vi­szont 20 hetes lehet. Egyformán alkalmas sütőben vagy rosté­lyon sütve, feldarabolva nyársra is húzhatjuk. A kappan ivarta- lanított és különleges módon hizlalt fiatal kakas. Húsáért te­nyésztik. 2,7-4,5 kg-os, na­gyobb, mint általában a csirkék. Zsenge húsáért kedvelt. Általá­ban sütik, de más módon is el­készíthető. A rántanivaló csirke 45-90 dkg közötti fiatal csirke, egy bi­zonyos kort el kell érnie, hogy húsa tömött és ízletes legyen. Húsa finom, süthetjük, ránthat­juk és grillezhetjük. Galamb. A galambfiókákat konyhai célra is tenyésztik. Ál­talában négy hetesek. Tömegük 35-65 dkg. Egyéb baromfiak­hoz hasonló módon készíthetjük el. Zsenge húsát grillezzük, süs­sük vagy pároljuk. Kacsa - A leggyakrabban a házikacsát fogyasztják. Erős csontozatú és zsíros. Szinte semmi nem vész kárba belőle, mivel kiváló levesalapanyag, májából pedig pástétomot ké­szíthetünk. A francia és a kínai kacsaételek híresek. Kacsa fris­sen vagy fagyasztva kapható, tömege 1,8-2,7 kg között van. A bébikacsa tömege 1,5-1,8 kg, sütve a legjobb. A házipulyka a Mexikóban őshonos vadpulyka leszárma­zottja, egész évben kapható. Hagyományos karácsonyi étel. Amerikában a Hálaadás Napján is pulykát esznek. Bár a kakas nagyobb mint a tojó, az utóbbi zsengébb. A pulykát egészben és darabolva, frissen és fa­gyasztva árulják. Tömege 2,7 és 13,5 kg között változhat, általá­ban 4,5-6,5 kg. A fiatalabbakat sütve, az idősebbeket levesben vagy pörköltként fogyasztjuk. Nagymellű és aprócsontú fajtá­kat is kitenyésztettek, ezek gyorsabban főnek és kevésbé száradnak ki. A liba sok fajtája ismert, va­lamennyit karácsonyra és Szent Mihály-napra tenyésztik. A fel­nőtt állatok általában túl rágó­sak és zsírosak, a fiatalok zsen­gék és ízletesek. Bár a liba drága és a pulykához képest ke­vesebb húsa van, enyhe vadíze miatt sokan a legjobb baromfi­nak tartják. Frissen és fa­gyasztva kapható, tömege 2,5-5,5 kg. Sütve a legízlete- sebb. A ház körül Korrózióvédelem - ingyen A kiégett, elszennyeződött étolaj (legyen az bár repcéből, tökmagból vagy napraforgóból) csökkent értékű, még akkor is, ha például krumplikarikák kisü­tésével felújítjuk. És egy idő után, mint hasznavehetetlen, ki- dobódik. Ahol a ma divatos (te­gyem hozzá praktikus) olajsütőt használják vagy gyakran készí­tenek lángost, fánkot, effélét, ott tetemes mennyiség keletke­zik. Az ilyen, másra már nem használható étolajat barátom, nagy költségmegtakarítást elér­vén korrózióvédelemre hasz­nálja. A felesége, Licike által kiöntésre ítélt étolajat egy mű­anyag kannában összegyűjti, s azzal védi a rozsdásodás ellen a kerítésüket, a madárröpde drót­fonatát és a kertipad fatámláját. Az égett olajat sűrű szövésű ruhán átszűri, majd mint bár­mely olajfestéket, ecsettel felvi­szi az amúgy nem is alapozott fonatokra. Ettől a védelemtől a fém tompa fényt kap, és a nap sugarai által ráégetett olaj meg­gátolja a vas oxidációját (rozs- dásodását). Víz egy-két évig le nem mossa, s ha belgondolunk, hogy milyen költséges a festé­kárak miatt a mázolás, akkor senki sem fogja veszni hagyni e konyhai hulladékot. A korai felismerés életet menthet A rákhalandóságban világelsők lettünk Magyarországon évente közel 40 ezer ember hal meg rákban. A halálozási statiszti­kában a keringési megbetege­dések után a második helyet foglalja el. A magyar férfiak rákban elhaltak számát te­kintve a világranglista első, a nők a harmadik helyen van­nak. Amíg a fejlett nyugati országokban a rákos betegsé­geket sikerült csökkenteni, addig nálunk további emelke­dés tapasztalható. A rák kialakulását számta­lan általános tényező befolyá­solja. Előfordulása gyakoribb azokban a családokban, ahol a szülők között volt rákos be­teg. A táplálkozási szokások meghatározóak. A nagyobb mennyiségben fogyasztott ál­lati húsok, fehérje és zsiradé­kok elősegítik a keletkezését, míg a rostdús étkezés csök­kenti. A D vitamin fokozza, a C vitamin védő hatású. Az epehólyag-eltávolítás műtéten átesettek között gyakoribb, a három vagy több gyermeket szültek között ritkább. Lé­nyegesen befolyásolja a rák megjelenését az ionizáló su­gárzás. Ez lehet természetes háttérsugárzás vagy mester­séges (egészségügyi beavat­kozások, atombomba robban­tások stb.). Hazai rákhalandóságunk előkelő helyezéséért felelőssé tehetők az egyéni élet­mód-változások, az egészség- ügyi és szociális intézkedé­sek. A gyorsan, kis tőkével kialakított munkahelyeken fokozottabban érvényesül a zaj-, rezgés-, por-, hőhatás, - vegyszerek okozta ártalmak, a munkahelyi feszültségek. A nagyvárosi lakóhelyek levegője, a természeti vizek szennyezettek. Sportolásra nincs idő vagy a tárgyi feltéte­lek hiányoznak. Egyes kimu­tatások szerint nagy tömegek átlag munkaideje 14 óra. A szabadidő csökkent, és annak a kihasználása ném az egész­ség megőrzését, a regeneráló­dást szolgálja. Az egy főre eső éves, 100 százalékos tiszta szesz fogyasztása elérte a 15 litert. A dohányzás álta­lános és nagymértékű. A társadalmi környezet sa­játosságai is kedvező feltéte­leket teremtettek a rákbeteg­ségek kialakulásához. Rom­lottak az interperszonális kapcsolatok, a válások száma nőtt. Az alapfokú iskolai ne­velés színvonala csökkent. A társadalmi szervezetek nagy része megszűnt, így kedvező hatásuk is mérséklődött. Nőt­tek a munkahelyi és családi feszültségek, a kilátástalanság érzése. Az életcélok kijelölé­sében, az önértékelésben, az önbecsülésben zavarodottság mutatkozik. A munkanélküli­ség, az elszegényedés kikezdi az egészséget, a legyengült szervezet immunrendszere alkalmatlanná válik a beteg­ségek leküzdésére. Az egész­ségügy a létfenntartásáért küzd. Évtizedeken keresztül a nemzeti jövedelemből 3,5 százalékkal részesedett. Ez napjainkban a napi munka­végzéshez sem elegendő. Az épületek állaga romlik. Az egészségügyi személyzet anyagi megbecsülése más szakmákhoz képest húsz szá­zalékkal elmaradt. A betegsé­gek leküzdésének a szemlé­lete gyógyítás- és kórházcent­rikus, a megelőzésben nem érdekelt. A gondozói hálózat anyagiak hiányában felbom­lóban, szakmailag is leértéke­lődött. A hazai modernebb műszerpark átlagában 10 év­vel öregebb a hasonló felada­tokra szánt nyugati készülé­keknél. A meglevők alkalma­sak az egyes rákféleségek megtalálásához. A sebészeti manuális technika, a szakmai felkészültség megfelelő azok eltávolításához. Mik akkor a legfontosabb teendők? Az embereket fel kell ké­szíteni, hogy tudják, mik az első jelek, tünetek, amelyek arra intenek, hogy feltétlenül szakorvoshoz kell fordulni. Az idejében felismert rákok 80 százalékban gyógyíthatók. Például: végbélrákban egy év alatt 4-5 ezer ember beteg­szik meg. E betegség másfél évig „némán” növekszik, mire az első tünetek jelent­keznek: a széklet ürítésének addigi rendszeressége meg­változik, székrekedés és has­menés váltja egymást. A telt- ségérzés, a puffadás, bélkor- gás, fokozott szélkészség, már későbbi figyelmeztető je­lek. A véres- nyákos széklet vagy az eredménytelen, de erős székelési ingerek, a fo­gyás, már késői tünetek. Eb­ben az időben vizsgálatra ke­rülő betegek kétharmada már operálhatatlan vagy nagy és esetleg részleges eredményt biztosító, drága műtétekkel kezelhetők. A vastagbél poly- pokról bebizonyosodott, hogy rákmegelőző állapotnak te­kinthetők. 100 vastagbél- végbél polypból öt év alatt öt esetben nagy valószínűséggel rák lesz. A vastagbél polypok előfordulása az egészséges lakosságban 2-7 százalék. Ez azt jelenti, hogy országosan, évente 30 ezer új polypbeteg- gel kell számolni. A vastagbél polypok és rákok 70-80 száza­léka a végbéltől induló 25-30 cm-es szakaszon alakul ki, amit egyszerű eszközökkel, lényeges előkészítés nélkül, biztonsággal, ambuláns kö­rülmények között is át lehet vizsgálni és szövettani mintát lehet venni, a betegek kontrol­lálhatók. A végbélrákszűrés és a korai rákfelismerés lehe­tősége tehát adott. Dr. Ujszászi László, a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyé­ben 1965-1978 között vizs­gált betegekről szakmai cik­ket jelentetett meg. „A poly- peltávolítás után a kiújulás le­hetősége miatt a vastagbél- polypos betegeket ellenőrizni kell. A recidiva (kiújulás) sta­tisztikai esélye a polypeltávo- lítás utáni első évben a legna­gyobb.” Mégis, az első elle­nőrzésen a betegek 83 száza­léka, egy évvel később már csak 43 százalékuk jelent meg, pedig az elmaradásuk veszélyeire nyilván felhívták a figyelmüket. Húsz évvel később, Jász-Nagykun-Szolnok me­gyében, (1989-1993 közötti időszakban végzett saját vizs­gálataink alapján) polypeltá- volítás után az első kontrolion a betegek 24, a másodikon 14 százaléka jelent meg. Egy éven belül 62 százalékuk - felszólító levelezés ellenére - egy ellenőrzésen sem jelent­kezett, pedig közülük 24 eset­ben a szövettani vizsgálat rá- kosodás irányában elfajulást mutatott. E számok bizonyítják, hogy a kilencvenes években kétszer nehezebb a betegeket vizsgálatra vinni. Bizonyítja azt is, hogy mennyi munkát (előadások tartása, TV, rádió, filmpropaganda stb.) igényel azok ismételt vizsgálata, akik már tudottan veszélyeztetett helyzetben vannak és mennyit azok szűrővizsgálatra vitele, akik nem érzik magukat be­tegnek. Pedig a végbélrákok akkor gyógyíthatók eredmé­nyesen, ha azokat a „néma” panaszokat még nem okozó állapotukban sikerül megta­lálni. Nehéz azokat az embe­reket kimozdítani, akik mun­kahelyféltésből még betegen is felveszik a munkát. A munkahelyek a piacgazdaság szorító anyagi kényszerei kö­zött nem engedhetik meg, hogy dolgozóik munkaidő alatt szűrővizsgálatokon ve­gyenek részt. A főmunkából másod,- harmadmunkába igyekvők vagy a fáradtan hazavergődők maradék szabadidejüket nem fordítják betegség- megelő­zésre. Pláne nem, ha egészsé­gesnek érzik magukat. Aki már beteg, ha még dolgozhat, húzza amíg bírja. Mindezek együttesen ma­gyarázatát adják világelső he­lyezésünket a rákhalandóság­ban. A feladat ennek leküzdé­séhez összetett: a társadalmi, gazdasági, a környezeti té­nyezők kedvezőbbé alakítá­sán túl, az egészségügy gaz­dagabbá tétele is szükséges. Dr. Jánosi Gábor l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom