Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-13 / 190. szám
A legnagyobb magyar mesemondó Bizonyára olvastad már Többsincs királyfi, a Világszép Nádszál kisasszony vagy a Vitéz szabólegény meséjét!? Szerzőjük a mindenki által Elek apónak nevezett, Benedek Elek. 1859. szeptember 30-án született Kisbaconban, Erdővidék székely kis falujában. Később, felnőtt korában is ide tért vissza „ .. .itt gyökeredzik minden történelem, innét csendül szét a hangja minden mesémnek”. Nagy hatással volt rá ennek a vidéknek a múltja is, hiszen itt ringott bölcsője Mikes Kelemennek, Körösi __ Csorna Sándornak, Gábor Áronnak, Kriza Jánosnak, a székely nép- költészeti alkotások fáradhatatlan gyűjtőjének. Elemi iskolai igazi olvasókönyve az első magyar gyerekkönyv volt, amelyet 1836-ban Bezerédi Amália Flóri könyve címmel írt meg. Tanulmányait a székelyudvarhelyi kollégiumban folytatta, ahol a tanórákon kívül, önerőből és szótárakból tanult meg franciául, németül, angolul. A nyári vakáció idején barátjával, Sebesi Jobbal népköltésgyűjtő körútra indult, aminek eredményeit később Gyulai Pálnak vitt el. Egyetemi évei alatt adja ki Pesten a székelyföldi gyűjtését néhány saját versével együtt. Tevékeny, sokrétű munkát folytat. Volt országgyűlési képviselő, újságíró, lapszerkesztő; közben nagy számban jelenteti meg regényeit, meséit, mondáit és az ifjúság számára írt különféle írásait. Születtek olyan alkotásai is, amelyek a családi életről szóltak (Az Apa meséi). Számos művében a nemzeti múltunk értékeit népszerűsítette az ifjúság előtt (A Hazánk története). A Csodalámpa köteteiben pedig a világ népeinek meséit jelentette meg. Ifjúsági könyv- sorozatot szerkesztett, amellyel ösztönözte az írókat ifjúsági művek alkotásaira. Ebben a sorozatban jelentette meg többek között Móricz Zsigmond állatmeséit is. Nagy jelentőséget tulajdonított a gyermek és ifjúsági folyóiratoknak is. Először Az Én Újságom, majd a Jó Pajtás, és később, hazaköltözése után a Cimbora gyermeklapok szerkesztője lett. Ez utóbbi legfontosabb rovata az Elek nagyapó üzeni lett, amelyben - nagyon bensőséges hangon - a gyerekek leveleire válaszolt. A halál íróasztala mellett érte 1929. augusztus 17-én. Horváth Ida Olvastad már? A július 9-i Gyerekoldalon lapozgatásra ajánlottam Székely János: Tqrd a fejed! című könyvét. Remélem, azóta már többen haszonnal forgatjátok, böngésztek benne!? Miért jó ez a könyv? Mert a mindennapi élet szinte minden problémakörét kérdés-felelet formájában feldolgozza. Kedvedre válogathatsz a művészetek, a tudomány, az irodalom, a zene érdekességei, sőt a spor, a háztartás témaköreiben is. Ha nem megy úgy a helyesírás, ahogyan szeretnéd, ennek a könyvnek a segítségével gyakorolhatsz is. Választ kaphatsz olyan kérdésekre is, mint az ember az éhséget vagy a szomjúságot bírja-e tovább; milyen állatfajhoz-tartozik a vámpír; melyik a legnagyobb bolygó. ‘Ugye érdekesek 'ezek -á kérdések? Ha a versidézetek vagy országok fővárosainak felismerésével állsz hadilábon, ez a könyv akkor is segít játszva, szórakozva tanulni. Természetesen nem csak önállóan, hanem baráti körben is használhatod ezt az „olvasmányt”. A szórakoztató időtöltésen kívül sok új ismeretet ad, emeli az általános műveltségedet, szélesíti látókörödet és fejleszti tudásodat is. Félévi párbeszéd * Számonkérés 0 O * A papa érdeklődik az osztályfőnöknél:- Hogy megy a fiamnak ’ a történelem? Hajdanán^ , én elégtelen voltam belőle.- Kedves papa, a törté-’ nelem megismétli önmagát.- Fiacskám, mit csináltál az új sap* káddal, hogy ilyen piszkos és gyűrött? A gyerekek elvették és futballoztak vele.- Te csak álltái, és nézted?- Nem. anyu, én , voltam a .kapus. Oldalt szerkesztette: Horváth Ida A gyerekek küldték... A Balatonról, az iskolai táborból Lépésről lépésre Nem tudom, gondolkoztál-e már azon, hogy miért sikerül valami az egyik embernek, és miért nem sikerül a másiknak. Miért van az, hogy egyikőnket állandóan kihasználják, míg a másik folyton nyerésre áll? Miért van az, hogy egyesek bármibe fognak, szerencséjük van, míg másokat kerüli Fortuna? Régi bölcsességek szerint a sorsunkat önmagunkban hordozzuk, ismerjük meg önmagunkat, és ezáltal kezünkbe vehetjük sorsunk alakulását. Természetesen mindenki sikeres akar lenni, azt szeretné, ha minden úgy menne, mint a karikacsapás. Ha szorgalmas lapozgatója vagy a Gyerekoldalainknak, olvashattál már kis portrékat valamiben sikeres gyerekekről. Olyanokról, akik felfedeztek önmagukban - vagy más felfedezett bennük - egyfajta tehetséget, és azt a mindennapokban szorgalmasan munkálták tovább. Bizonyára érték őket is a siker mellett kudarcok, vereségek is, de ők ezek ellenére haladtak tovább. Hiszen ezek a „kisbukások” éppen olyan fontos építőkövei életünknek, mint a sikerek. Csak a buta ember követi el kétszer ugyanazt a hibát. Az okos ember a kudarcait elemezve tanul belőlük, sőt felkészül a sikerei melletti esetleges vereségeire is. Nos, én segíteni szeretnék Neked abban, hogy - a körülményekhez képest - elindulhass a nyertesek útján lépésről lépésre. Gondolkoztál már azon, hogy számodra mi a siker? Jó lenne, ha végiggondolnád - legalább vázlatosan -, hogy Neked mi a sikerelképzelésed! Mi mindent akarsz elérni mostanában és a későbbiekben? Milyen vágyaid, céljaid vannak? Ha végiggondoltad, írd le, vagy rajzold le őket egy füzetbe! Sőt készíthetsz kivágásokból egy mozaik vagy montázsképet is ezekről. Á következő lépés legyen az, hogy számbaveszed, milyen tulajdonságaid vannak, amelyek ezek elérését segítik, és melyek azok, amelyek gátolják. Ezeket is írd le a két külön csoportba! Teremtsd meg magadnak a lehetőséget, hogy megalkosd magad. Értelmesen foglalkozni legbelsőbb életünkkel építő jellegű tevékenység. Ha szemrevételezed saját belső valóságodat, figyeled és igyekszel megismerni önmagadat, nagyon sok kérdésre megtalálod a választ. Emlékszel még, milyen voltál egy évvel ezlőtt? Ugye, hogy sokat változtál? Mennyi minden történt veled ez idő alatt!? Nos, ahogy végigperegtek előtted a múlt eseményei, ugyanúgy megtervezheted a jövődet is. Kicsi, apró, de valóságos lépésekben. Hogyan haladj tovább? (Folyt, köv.) Horváth Ida Iskolánknak, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolának Zánka-Köveskálón van a tábora, amelyben a nyár folyamán több tanuló nyaralhat, élvezheti a balatoni fürdést, a pihenést és a kikapcsolódást. A mi turnusunk 1994. július 18-25-ig volt itt. Nagyon jól kezdődött: fürdés, napozás, mint a tengerparton. Este egy kis eső, melytől igazán nem frissült fel a levegő. A tó szép volt, napfényben csillogó. A kedd és a csütörtök akadályversennyel folytatódott az esti órákban. Balaton-totót kellett megfejteni, volt Balaton-ki- rakó, balatoni helységek keresése, csoportosítása és betájolása. Illemtani és fizikai kérdésekre is választ kellett adni és ami nem maradhatott ki: ÜgyesKözvetlenül a tanév befejezése után iskolám (a Kassai úti Általános Iskola) 2 hetes táborozást szervezett az alsós és felsős tanulóknak. Már mindannyian nagyon vártuk június 20-át, amikor autóbusszal elindultunk Selmecbányára. A tábor hatalmas területen fekszik, nem messze a várostól. Emeletes faházakban laktunk és minden nap izgatottan készültünk a programokra, amelyeket Pásztor Gyuláné táborvezető tanár néni szervezett. Sokszor voltunk gyalogtúrán a környező erdőben, ahol épp akkor érett az erdei szamóca. Az egyik legnagyobb élményem az éjszakai gyalogtúra volt a romantikus, sötét erdőben elemlámpával. A másik - számomra szintén nagy élmény -, hogy megnézségi verseny. Az akadályversenyen résztvevők faházanként versenyeztek. Tanáraink kirándulást is szerveztek számunkra. Vonattal mentünk Balatonfüredre, majd egy másik alkalommal Badacsonyba. Balatonfüreden sok szép látnivalóval ismerkedhettünk meg. A Jókai-ház képekben, tárgyakban és ásványi kincsekben rendkívül gazdag. Érdekes volt eredetiben is látni híres írónk regényeit. A kikötő környékén nagy bazár volt, ahol mindenfélét árultak, így a szabad időnkben tudtunk vásárolni is apró ajándékokat. Délután a csoportunk elment hajókirándulásra. Ez nagyon izgalmas és látványos volt. Többen fényképezték a tájat. A hahettünk egy szén- és egy kőbányát. Fejünkre tehettük a bányászsisakot, felvehettük az igazi bányászköpenyt. Volt lehetőségünk arra is, hogy szép, színes köveket gyűjtsünk. A tábortól nem messze volt két tó. Mivel a 12 hét alatt mindig jó idő volt, így többször fü- rödhettünk, játszhattunk a tóparton. Számomra az is nagy öröm volt, hogy megismerkedtem olyan iskolai tanulókkal, akiket eddig még nem ismertem. A nagyobbak közül sokan segítettek, mert amikor a hosszú gyalogtúrán elfáradtam, felvettek vagy segítettek továbbmenni. A tábori ebédlőben megjóról láthattuk a Tihanyi-félszigetet, Siófokot és a badacsonyi hegységeket. A következő alkalommal Badacsonyba kirándultunk. Ott is ugyanolyan szép a strand, mint Zánkán. Megnéztük a kikötőt, az árusokat. Itt is nagy volt a forgalom, sok volt a külföldi turista. Láthattuk, hogy a vitorlázóknak is jó dolga volt, hiszen fújt a szél, így kellemesen lehetett a vízen vitorlázni, szörfözni. A többi nap fürdőzéssel, napozással, játékkal telt. Nagyon jól éreztem magam a társaimmal együtt a táborban. Ezt a hetet nem cseréltem volna el semmilyen más nyári üdülésre. ízlelhettük a szlovák ételeket is, amelyek finomak és különlegesek voltak. Legjobban a tojáskrém ízlett. Társaim nevében ezúton is köszönetét mondok Pásztor Gyuláné, Szerdahelyi Gábomé, Szigeti Istvánná és Pengő Éva tanító néniknek, valamint a túrafelelősnek: Nagy Árpád bácsinak. Azt hiszem, valamennyi táborozó társam jól érezte magát, élményekben gazdagon tért haza. Reméljük, jövőre is lesz alkalmunk együtt táborozni Szlovákiában. A résztvevő tanulók nevében: Gazdag Zsolt, 3.a Kassai úti Általános Iskola Honvágy A fákat rózsaszín virág díszíti A tavasz zöld paplant húz a világra. De mind e szépség mire nékem itt a nagy messziségben Honi napfényt áhit a szívem a hegyekbe vágyódik. Hajnal Ánna, szolnoki kisiskolás Horváth Nikoletta 6.b II. Rákóczi F. Ált. Isk. Rákóczifalva m A zánkai strandon Velem történt Szlovákiában... Romantikus éjszakai gyalogtúra Aki a betűt is rajzolja Más szülő örül, hogy kap egy képeslapot: „Kösz, jól vagyok, minden oké, küldjétek egy kis pénzt...” szöveggel. Ifjú Gálik András egy hosszú, naplószerű levéllel örvendeztette meg becses szüleit.- Mondd, nem önkínzás ez nyaralás közben? - faggatom a tiszaföldvári Hajnóczy Gimnázium hatosztályos tagozatának másodévesét.- Nem, mert szeretek írogatni és elszórakoztat, hogy különböző stílusokban kipróbálom magam.- Mióta írsz?- Amióta megtanítottak a betűvetésre. Bár az első műveimet a biliről diktáltam szüleimnek. Igaz, hogy ezek még fiatalkori zsengék voltak.- Írásaid olvasván, úgy látom vonzódsz a humorhoz. Tudod, hogy ez az egyik legnehezebb műfaj? BLAUPUNKT- így, hogy mondja, már tudom - feleli, s az arca roppant megértő. - Nekem ezek a dolgok természetesen jönnek.- Ahogy látom, te nem csak írsz, rajzolsz is. Honnan ismered Vasarely technikáját?- A volt rajztanárunk, Bárdi Andrea mutatta meg^ ezt az érdekes rajztechnikát. Érdekesnek találom, hogy geometriai formákból egyéb más alakzatokat lehet kihozni.- Ezek után biztos vagyok abban, hogy a matek és fizika a kedvenc tantárgyad. Ugye, nem tévedek?- Egy kicsit, mert igazából a rajzot, a magyart és az angolt szeretem.- Mit csinálsz legszívesebben ráérő idődben?- Ha éppen nem szakácsko- dom, akkor bicajozok, vagy a kisöcsémmel magnózunk, zenét hallgatunk. Kedvencünk a Deep Purple. Nagyon szívesen ra- gasztgatok repülőmodelleket is, de igazán a betűket szeretem „rajzolni.”
