Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-11 / 188. szám
4 1^1 A szerkesztőség postájából K 1994. augusztus 11., csütörtök A Zagyva-partot kárpótlásra kijelölték - elkelt A Vízig - a holtág kezelője - nem fellebbezett Zsákutca a Malomszögben - Eladták a vízpartot és a Holt-Zagyvát? címmel közöltük e helyen augusztus 1-jén azt a panaszt, amelyet negyvennégyen írtak alá (körülbelül száz családot érint a téma), s orvoslásért Várhegyi Attilához, Szolnok Megyei Jogú Város polgármesteréhez fordultak. Várhegyi Attila a telektulajdonosok megbízottjának augusztus 5-i dátummal az alábbi választ küldte: Tisztelt Uram! ígéretemnek megfelelően igyekszem pontosan megválaszolni az Önök levelét, s egyben kérem, hogy válaszomat a többi aláíróval megismertetni szíveskedjen. A szóban forgó vízparti telek a Zagyvarékasi Béke Tsz tulajdonaként került kárpótlásra kijelölésre a tsz indítványa alapján. A kárpótlásra határozattal a Kárrendezési Hivatal jelölte ki, s a kárpótlásra jogosultak e határozat kapcsán fellebbezhettek volna az Országos Kárrendezési Hivatalnál. A Vízügyi Igazgatóság - mint a holtág kezelője - ekkor kérhette volna a vízparti sáv szabadon hagyását, illetve állami tulajdonba vonását, tekintettel a víz - jogszabályok szerinti — megközelíthetőségére. Ez nem történt meg, így a telek - mely korábban használaton kívül volt - árverésre került a szabályok szerint, s négyen szerezték meg a tulajdonjogot. Mivel a telek jelenleg egy helyrajzi számon van, így a tulajdonosoknak telekmegosztást kell kérniük, hogy a tulajdoni lapon is elhatárolódjon a teleknagyság szerinti tulajdon. Miután e terület külterület, ezért az érvényes szabályok szerint 3000 m2 alatti teleknagyság esetén csak a jegyző engedélyével lehet telekmegosztást végezni, a Földhivatal ennek hiányában a kérelmet elutasította. Ugyancsak a szabályok szerint egy telekre csak egy épület építhető, így a jelenleg osztatlan közös tulajdonban lévő telek külön-külön építmények megépítésére nem alkalmas, ahogyan parcellázás sem lehetséges építés céljára. Ugyancsak a szabályokhoz tartozik, hogy a vízparti részen 6 m-en belül sem épület, sem fa, sem kerítés nem lehet, azaz - bár magántulajdon - nem lekeríthető. Ugyanakkor a tulajdonossal kell megegyezni, hogy a magántulajdont ki és milyen módon használhatja. Javaslom ezért, hogy az érintett zártkerti tulajdonosok folytassanak tárgyalást az új tulajdonosokkal a használat lehetőségéről. Magam mindig is jobban bíztam a normális emberi szóban, mint a bírósági vagy hivatali igazságtételben. Mindezzel együtt szeretném megköszönni azt a bizalmat, hogy levelükben hozzám fordultak a probléma megoldását kérve és várva. Mint ahogyan látszik, sem az önkormányzat, sem a Földhivatal nem döntő e kérdésben, csupán a tájékoztatás, illetve a telekkönyvezés tartozik hatás- és feladatkörünkbe. Remélem, a problémára sikerült korrekt választ adnom, s amennyiben további segítségükre lehetek, úgy természetesen állok rendelkezésre. „Megszólal” az egyik vízpart-tulajdonos Nem vagyok telekspekuláns! Jogosnak tartom, hogy az én válaszomat is megtudják, mivel én vagyok a vízpart körülbelül egyharmad részének a tulajdonosa; a négy „új gazda” egyike. (E sorokat augusztus 3-án hozta be szerkesztőségünkbe írója.) Ezt a földterületet tavaly decemberben hivatalos földárverésen, mint kárpótlási földet vettem, törvényes körülmények között. Erről minden hivatalos iratom megvan; a Földhivataltól is a hiteles tulajdoni lapom. Kimérése is hivatalos úton történt. A Földhivatal erre illetékes embere verte le a karókat és adta birtokba a területet. Arról már „nem szól a fáma”, hogy a karók napokon belül eltűntek. Ez a rendőrség szerint - ahová az esetet jelentettük - térképészeti jelek megsemmisítése... Valótlanság, hogy a föld kimérése nem hivatalos; a számítógépes térkép is megvan, amit a Földhivatal adott ki a tulajdoni lappal együtt. Valótlan, hogy eladták a Holt-Zagyvát, mert én a vízpartot vettem csak meg. Erről is megvan a számítógépes földhivatali térkép. (A Holt-Tisza-parti telkeknél sem magántulajdon a Tisza, csak a föld, a vízpartig.) Az pedig, hogy „eladták a vízpartot a vízzel együtt; telekspekulánsok kezére került a közterület” - már nemcsak valótlanság, hanem rágalmazás is. A saját földterületemmel pedig - amihez a legdemokratikusabb törvény, a kárpótlási törvény alapján jutottam - azt csinálok, amit jónak látok: bérbe adhatom részben vagy egészben, a jelzálog kifizetése után akár el is adhatom, kerítgethetem, ahogy akarom.. Nekem két gyermekem, három unokám van. Hat éve vagyok özvegy, ötödik éve leszázalékolt egy balesetből eredően. Kevés rokkantnyugdíjból élek 28 évi munkaviszony után. Azt pedig nem is titkolom, hogy mint mindenki, aki a kárpótlásban részesült, én sem hátrányosabb, hanem előnyösebb anyagi helyzetbe szerettem volna, szeretnék kerülni ezáltal. Az pedig, hogy ennek a 2 hektárnak kb. ötödét ismerősöknek, rokonoknak vagy akár idegeneknek bérbe, vagy odaajándékoztam, ehhez is jogom van, és ez biz’ igen messze van a telekspekulációtól. Ez rosszindulatú hangulatkeltés. Nem vagyok hajlandó bűnösnek érezni magam, hogy elhalt szüleim tulajdonából valamit végre visszakaptam, és ezen éppen a Holt-Zagyva eme vitatott részét sikerült megvennem. Na és az is valótlanság, hogy ez közterület volt. Ez tsz-tu- lajdon volt. Tehát ha nem kárpótlási földnek jelölik ki, kimérték volna résztulajdonba. (Engem így tájékoztattak.) Ennek a Zagyva-parti paradicsomnak tulajdonosa mindenképpen lett volna, ha nem én, akkor más. Biztosan nem maradt volna tulajdonos nélkül, fehér foltként a térképen. Más szelek fújnak már elég régen és meg kellene végre szokni ezt a szót, hogy kárpótlási magántulajdon. A levélíró üdülőtulajdonosok egy lényeges dolgot elfelejtettek. Amikor ugyanis ők a telkeiket megvették, azért a pénzért nem az egész határt kapták Zagyvástól együtt, hanem azt a bizonyos 150-200 négyszögöl területet. Jog szerint csakis az a föld az övéké. De az a föld, amit senki földjének gondoltak, magántulajdon lett. Addig, amíg ők használták azt a területet, nem volt semmi baj. Most, hogy a jogos tuladonosa akar vele jogai szerint rendelkezni, azt jogtalannak, törvénytelennek kiáltják ki. Furcsa, hogy akik eny- nyire tudják védeni saját érdekeiket, tulajdonukat, még jog nélküli területigényüket is, más jogát - aki pont olyan törvényes tulajdonos - figyelmen kívül hagyják. Különben nem tudom, hogy a levélírók egyikének is megtiltottam-e, hogy pecázzon, füröd- jön, átjárjon a földemen, avagy használja kertje öntözésére a Holt-Zagyva vizét azokon a műanyagcsöveken keresztül, amelyek szintén az én földembe vannak beépítve a vízig. Bár szolgalmi, átjárási jog megadására a kárpótlási határozat semmi formában nem kötelezett. Egyébként: ha bárkinek bármi kérdése lenne fentiekkel kapcsolatban, szívesen állok rendelkezésére. (Címem a szerkesztőségben.) Dr. Bene Jánosné, Szolnok Hegyen-völgyön, „kerekezve” Mégsem olyan biztonságos? Tűzoltó vándortábor Vidám és kalandos nyári élményben volt részünk nemrégiben. Mint ifjú tűzoltók, vándortáborban vettünk részt, a megyéből tizenegyen. A csapat Szolnokról, Karcagról, Puszta- monostorról, Mesterszállásról verbuválódott. Velünk tartott - parancsnokként - Terjéki László, a JNK-Szolnok megyei Tűzoltószövetség titkára. Az emlékezetes tábort a Győr-Moson-Sopron megyei Tűzoltóparancsnokság szervezte; az idei volt a negyedik. Hozzávetőlegesen 300 km-t tettünk meg kerékpárjainkon. Összesen hatvan fiatal vett részt a táborozásban. Mi Szolnokról indultunk. Az első estét Győrben töltöttük. Gyülekezés, megbeszélés, eligazítás, utána jókedvűen felállítottuk sátrainkat. Vidámságunk parazsát a táborra lezúduló nyári zápor sem tudta kioltani. Másnap reggel kerékpárra pattantunk és Vámosszabadinál léptük át a határt Szlovákiába. Nyárasd, Nagymagyar, So- morja, Pozsony volt az útvonal. A különböző városokban elsősorban a tűzoltással kapcsolatos emlékeket, múzeumokat és tűzoltószertárakat néztük meg, tűzoltógyakorlatokat végeztünk. Somorján részt vettünk egy tűzoltó bemutatón is, ahol az ifjak összemérhették egymással tudásukat, felkészültségüket. Itt voltunk a néprajzi múzeumban, ahol a régi idők sok érdekes - számunkra már nagyobbrészt ismeretlen - tárgyait szemléltük meg. Pozsonyben megcsodáltuk a várat, a koronázási templomot, ahol a történelem levegője csapott meg bennünket. Dunaszerdahe- lyen régi dunai vízimalmokat láttunk. A táborozásba belefért egyéb is: várak, templomok, műemlékek, múzeumok látogatása. Voltunk Ausztriában is, ahol Zundorf nevezetességeit néztük meg. Nekünk, alföldieknek nagy élmény volt a hegyes-dombos táj is. Volt alkalmunk sportolásra, útközben igénybe vehettük az iskolák tornatermeit. Az út porát strandokon, termálfürdőkben mostuk le magunkról. Esténkét a kerékpározástól elpilledve, de élményekkel megrakodva táboroztunk le. Sokáig emlékezetes marad a vacsora utáni, tábortűz melleti éneklés, játék. Felirkál- tuk egymás nevét az ott kapott pólóinkra, amelyek valóságos névjegyzékké váltak. Nagyon jól éreztük magunkat a vándortáborban, barátságok szövődtek köztünk. Néha gondoltunk az otthoniakra is: szüléinkre, testvéreinkre, a barátainkra. Reggelente frissen ébredtünk és vígan karikáztunk új városok, új élmények felé. Szép élményekkel gazdagon, nap- bamítottan érkeztünk haza, alig győztük szüléinknek, ismerőseinknek elmesélni élményeinket. A beszámolót Mesterszállásról kaptuk. Farkas Erika, Tóth Erika, Kovács Gábor és Imrei Zoltán aláírásával. A levélből nem tűnik ki, de a beküldött képen bizonyára a „válogatott megyei tizenegy” látható! A zöld üvegvázát Elvitték a hősök emlékművéről A tavasszal elhelyeztem a kunhegyesi hősök emlékművénél egy kb 40 centiméter magas, vastag zöldszínű üvegből készült vázát. Nagyon bíztam az emberek becsületében. Meg is volt a váza három hónapig. Egyszer, amikor ismét virággal mentem, csak a hűlt helyét találtam. Azóta is gyakran megjelenek ott szomorúan. Az jut eszembe, hogy az eltulajdonító nem nézett fel a szoborra, a családjától búcsúzkodó katonára! Azért vitte magával meggondolatlanul! Az Uj Néplapon keresztül kérem szépen, szálljon magába és tegye vissza a vázát oda, ahonnan elvitte! Otthon jó szívvel tekint rá? A Don-kanyarban - tapasztalatból tudom - az oroszok tiszteletben tartják a keresztet, a nemzeti színű szalagot, a gyertyát, amit elhelyeztünk 1991-ben. Ki tekinti itthon, nálunk „bevásárlóhelynek” azt a helyet, ahol a háborúban elhalt fiunkra, férjünkre, édesapánkra emlékezhetünk jelképes „sírjuknál”?... S. K.-né, Kunhegyes A bizonytalanságból elég volt! Augusztus 1-jén jelent meg lapunk 3. oldalán a Biztonságos bizonytalanság című jegyzet, amelyből megtudhatta az olvasó, hogy a Biztonságos Befektetések Nemzetközi Szervezete - mégsem olyan biztonságos! Bállá Imre elnök vezérigazgató ugyanis sokszorosított levélben közli az ügyfelekkel, hogy az átvett kárpótlási jegyek árának részlet(vissza)fizetése akadályokba ütközik... Nos, a BBS (BEST OF BUSINESS SYSTEM) sok embernek nem mond semmit. Azoknak igen, akik egy, lapunkban megjelent hirdetésre hamar, vagy akár éjszakákat álmatlanul vergődve jelentkeztek. Vonzó volt az ajánlat: 1993. október 18 - október 31-ig az alternatív kárpótlási jegyek befektetési lehetősége mellett akciót indít a kárpótlási jegy 100 százalékos felvásárlására... A debreceni és a budapesti cím, telefonszám mellett egy szolnoki is szerepelt a felsorolásban. Jóllehet, akik addig még csak érlelték magukban az elhatározást: mit kezdjenek a kárpótlási jegyükkel, nem haboztak, elmentek a megadott címre. Szabályos adásvételi szerződés köttetett VEVŐ - Biztonságos Befektetések Nemzetközi Szervezete (BBS International, Budapest) - és ELADÓ között. Pecséttel, aláírásokkal. Azt írtuk: vonzó volt az ajánlat. Az indulás is! Az adás-vételnél a kárpótlási jegyet ELADÓ „kuncsaft” azonnal kézhez kapta az első részletet (ezt rögzíti a szerződés 4. pontja). Szárnyon röpülhetett a jó hír, s gondoljuk: sorban álltak a kárpótlási jegyek gazdái a Biztonságos Befektetések Nemzetközi Szervezete, azaz a BBS International szolnoki irodája előtt. Május elsejére még Budapestre is hívták a Szervezettel szerződést kötőket. Igaz, volt, aki május 3-án kapta meg a meghívót, így ha akarta volna se tudta meg, mitől esett el... Egyelőre a havi részlettől... Döcögve érkezett ugyanis már a májusi részlet, s azóta: szünet! Értjük ez alatt az 1. pontban rögzítetteket: „Az eladó a szerződéskötéssel egyidejűleg ....Ft c ímértékű kárpótlási jegyet ad el, melynek ellenértékét a vevő jelen szerződésben meghatározott árfolyamon és összegben 12 havi egyenlő részletekben fizet ki az eladónak.” Itt a galiba! Nem küldik havi egyenlő részletekben a kárpótlási jegy ellenértékét! S a Tisztelt Befektetőnk! Tisztelt Tagunk! megszólítással érkezett, már említett levelet is elküldhet- ték volna hamarabb - vélik azok, a cég által is „Kisembe- rek”-nek nevezett állampolgárok, akiknek az érdekében állítólag akciót indított a Szervezet, a BBS International, hogy ne okozzon nekik újabb veszteséget a már elszenvedett áldozatos múlt. Immáron tehát nincs más dolguk, mint várni a fizetésképtelenség - dehát ez képtelenség! - megszűnésére. A „Kisemberek” ezek után joggal vélik: (ismét) rászedték őket, s futhatnak a pénzük után. Az elnök vezérigazgató úr ugyan óva inti őket a sajtótól, dehát... Csak nem akarják elveszíteni, ami az övék. Bállá úr levelének hangvételéből ítélve arra nemigen számíthatunk, hogy megtisztel bennünket válaszával, amit azután közreadnánk. Pedig ki tudja, hány ember nyugodtan alhatna ennek ismeretében. Mert a levélben, amit mi az olvasóktól, a kárvallottaktól kaptunk, elfogadható választ nemigen találnak az érintettek. Márpedig szeretnék tudni: tulajdonképpen mi történt a kárpótlási jegyeikkel, amit bizalommal átadtak a BBS International szolnoki irodájában!-fjTúrkevén tetemes összeg felhasználásával most újítják fel a Kossuth Lajos Úti Általános Iskolát. „Tövében” egy pék- árus-minek nevezzelek? Szeptembertől ide (is) „kiugranak” majd a gyerekek olykor egy-két jó falatért. Esztétikai szempontból kifogásolható a kicsiny bódé környéke, a gaz háborítatlanul honol mellette-mögötte. Mindez nem elég: sajnos sokan nyilvános illemhelynek tekintik - éppen a kenyeret, pékárut forgalmazó eladóhelyet. Fotó: Bíró T. Küldjön egy képet! NB I/B-ben a Szolnoki MTE! Az idősebb szolnoki focirajongók már sejthetik a címből, hogy ez a "kép sem mostanában készült... Mikor volt Szolnoki MTE? Mekkora vihart kavart a megyeszékhelyen „házassága” a MÁV-val! Ami volt, az elmúlt. A kép viszont megvan! Az SZMTE NB Il-es gárdája 1967-ben megnyerte a bajnokságot és bekerült az NB I/B-be. A képen - balról jobbra: Dénes M. intéző, Papp I., Nagy P„ Heidrich, Imri, Papp II.; az ülő sorban: Molnár, Árvái, Himmer, Nagy F„ Kolláth és Sebők. Papp László, Szolnok Szerkesztői üzenetek Több levélírónknak, telefonáló olvasónknak: Érthető érdeklődést keltett bennük az augusztus 2-án megjelent Miért nem tanulsz, rossz gyerek?! című, Tóth Erikával készült interjúnk. Mivel többen kérték a pedagógusnő címét, ime, itt találják. 5008 Szolnok, Kiss János út 148. Telefonja: 56/344-428. Javasoljuk, érdeklődő levelükhöz mellékeljenek egy, saját maguknak megcímzett, felbélyegzett borítékot! Sz. S., Jászberény: Hajói értettük érdeklődő sorait, válaszunk a következő. Feltételesen, tartalékként is nyilvántartásba vehet az utazási iroda utast, amennyiben az adott útra már minden hely elkelt. Ez azt jelenti, hogy esetleges lemondáskor felajánlják, hogy igénye fenntartása esetén jelentkezhet az útra, és utazási szerződést köthet. A feltételes jelentkezés egyik felet sem kötelezi szerződéskötésre. Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné
