Új Néplap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-11 / 188. szám

4 1^1 A szerkesztőség postájából K 1994. augusztus 11., csütörtök A Zagyva-partot kárpótlásra kijelölték - elkelt A Vízig - a holtág kezelője - nem fellebbezett Zsákutca a Malomszögben - Eladták a vízpartot és a Holt-Zagyvát? címmel közöltük e helyen augusztus 1-jén azt a panaszt, amelyet negyvennégyen írtak alá (körülbelül száz csa­ládot érint a téma), s orvoslásért Várhegyi Attilához, Szolnok Megyei Jogú Város polgármesteréhez fordultak. Várhegyi At­tila a telektulajdonosok megbízottjának augusztus 5-i dátum­mal az alábbi választ küldte: Tisztelt Uram! ígéretemnek megfelelően igyekszem pontosan megvála­szolni az Önök levelét, s egyben kérem, hogy válaszomat a többi aláíróval megismertetni szíves­kedjen. A szóban forgó vízparti telek a Zagyvarékasi Béke Tsz tulaj­donaként került kárpótlásra ki­jelölésre a tsz indítványa alap­ján. A kárpótlásra határozattal a Kárrendezési Hivatal jelölte ki, s a kárpótlásra jogosultak e ha­tározat kapcsán fellebbezhettek volna az Országos Kárrendezési Hivatalnál. A Vízügyi Igazga­tóság - mint a holtág kezelője - ekkor kérhette volna a vízparti sáv szabadon hagyását, illetve állami tulajdonba vonását, te­kintettel a víz - jogszabályok szerinti — megközelíthetősé­gére. Ez nem történt meg, így a telek - mely korábban használa­ton kívül volt - árverésre került a szabályok szerint, s négyen szerezték meg a tulajdonjogot. Mivel a telek jelenleg egy helyrajzi számon van, így a tu­lajdonosoknak telekmegosztást kell kérniük, hogy a tulajdoni lapon is elhatárolódjon a telek­nagyság szerinti tulajdon. Mi­után e terület külterület, ezért az érvényes szabályok szerint 3000 m2 alatti teleknagyság esetén csak a jegyző engedélyé­vel lehet telekmegosztást vé­gezni, a Földhivatal ennek hiá­nyában a kérelmet elutasította. Ugyancsak a szabályok sze­rint egy telekre csak egy épület építhető, így a jelenleg osztatlan közös tulajdonban lévő telek külön-külön építmények meg­építésére nem alkalmas, aho­gyan parcellázás sem lehetséges építés céljára. Ugyancsak a sza­bályokhoz tartozik, hogy a víz­parti részen 6 m-en belül sem épület, sem fa, sem kerítés nem lehet, azaz - bár magántu­lajdon - nem lekeríthető. Ugyanakkor a tulajdonossal kell megegyezni, hogy a magántu­lajdont ki és milyen módon használhatja. Javaslom ezért, hogy az érin­tett zártkerti tulajdonosok foly­tassanak tárgyalást az új tulaj­donosokkal a használat lehető­ségéről. Magam mindig is job­ban bíztam a normális emberi szóban, mint a bírósági vagy hivatali igazságtételben. Mindezzel együtt szeretném megköszönni azt a bizalmat, hogy levelükben hozzám for­dultak a probléma megoldását kérve és várva. Mint ahogyan látszik, sem az önkormányzat, sem a Földhivatal nem döntő e kérdésben, csupán a tájékozta­tás, illetve a telekkönyvezés tartozik hatás- és feladatkö­rünkbe. Remélem, a problémára sike­rült korrekt választ adnom, s amennyiben további segítsé­gükre lehetek, úgy természete­sen állok rendelkezésre. „Megszólal” az egyik vízpart-tulajdonos Nem vagyok telekspekuláns! Jogosnak tartom, hogy az én válaszomat is megtudják, mivel én vagyok a vízpart körülbelül egyharmad részének a tulajdo­nosa; a négy „új gazda” egyike. (E sorokat augusztus 3-án hozta be szerkesztőségünkbe írója.) Ezt a földterületet tavaly de­cemberben hivatalos földárve­résen, mint kárpótlási földet vettem, törvényes körülmények között. Erről minden hivatalos iratom megvan; a Földhivataltól is a hiteles tulajdoni lapom. Kimérése is hivatalos úton tör­tént. A Földhivatal erre illetékes embere verte le a karókat és adta birtokba a területet. Arról már „nem szól a fáma”, hogy a karók napokon belül eltűntek. Ez a rendőrség szerint - ahová az esetet jelentettük - térképé­szeti jelek megsemmisítése... Valótlanság, hogy a föld ki­mérése nem hivatalos; a számí­tógépes térkép is megvan, amit a Földhivatal adott ki a tulaj­doni lappal együtt. Valótlan, hogy eladták a Holt-Zagyvát, mert én a vízpartot vettem csak meg. Erről is megvan a számítógépes földhivatali tér­kép. (A Holt-Tisza-parti telkek­nél sem magántulajdon a Tisza, csak a föld, a vízpartig.) Az pe­dig, hogy „eladták a vízpartot a vízzel együtt; telekspekulánsok kezére került a közterület” - már nemcsak valótlanság, ha­nem rágalmazás is. A saját földterületemmel pedig - ami­hez a legdemokratikusabb tör­vény, a kárpótlási törvény alap­ján jutottam - azt csinálok, amit jónak látok: bérbe adhatom részben vagy egészben, a jelzá­log kifizetése után akár el is ad­hatom, kerítgethetem, ahogy akarom.. Nekem két gyermekem, há­rom unokám van. Hat éve va­gyok özvegy, ötödik éve leszá­zalékolt egy balesetből eredően. Kevés rokkantnyugdíjból élek 28 évi munkaviszony után. Azt pedig nem is titkolom, hogy mint mindenki, aki a kárpót­lásban részesült, én sem hát­rányosabb, hanem előnyösebb anyagi helyzetbe szerettem volna, szeretnék kerülni ezál­tal. Az pedig, hogy ennek a 2 hektárnak kb. ötödét ismerő­söknek, rokonoknak vagy akár idegeneknek bérbe, vagy odaa­jándékoztam, ehhez is jogom van, és ez biz’ igen messze van a telekspekulációtól. Ez rossz­indulatú hangulatkeltés. Nem vagyok hajlandó bűnösnek érezni magam, hogy elhalt szü­leim tulajdonából valamit végre visszakaptam, és ezen éppen a Holt-Zagyva eme vitatott részét sikerült megvennem. Na és az is valótlanság, hogy ez közterület volt. Ez tsz-tu- lajdon volt. Tehát ha nem kár­pótlási földnek jelölik ki, kimér­ték volna résztulajdonba. (En­gem így tájékoztattak.) Ennek a Zagyva-parti paradicsom­nak tulajdonosa mindenkép­pen lett volna, ha nem én, ak­kor más. Biztosan nem maradt volna tulajdonos nélkül, fehér foltként a térképen. Más szelek fújnak már elég régen és meg kellene végre szokni ezt a szót, hogy kárpótlási magántulajdon. A levélíró üdülőtulajdonosok egy lényeges dolgot elfelejtet­tek. Amikor ugyanis ők a telke­iket megvették, azért a pénzért nem az egész határt kapták Zagyvástól együtt, hanem azt a bizonyos 150-200 négyszögöl területet. Jog szerint csakis az a föld az övéké. De az a föld, amit senki földjének gondoltak, ma­gántulajdon lett. Addig, amíg ők használták azt a területet, nem volt semmi baj. Most, hogy a jogos tuladonosa akar vele jo­gai szerint rendelkezni, azt jog­talannak, törvénytelennek kiált­ják ki. Furcsa, hogy akik eny- nyire tudják védeni saját érde­keiket, tulajdonukat, még jog nélküli területigényüket is, más jogát - aki pont olyan törvényes tulajdonos - figyelmen kívül hagyják. Különben nem tudom, hogy a levélírók egyikének is megtil­tottam-e, hogy pecázzon, füröd- jön, átjárjon a földemen, avagy használja kertje öntözésére a Holt-Zagyva vizét azokon a műanyagcsöveken keresztül, amelyek szintén az én földembe vannak beépítve a vízig. Bár szolgalmi, átjárási jog megadá­sára a kárpótlási határozat semmi formában nem kötele­zett. Egyébként: ha bárkinek bármi kérdése lenne fentiekkel kapcsolatban, szívesen állok rendelkezésére. (Címem a szer­kesztőségben.) Dr. Bene Jánosné, Szolnok Hegyen-völgyön, „kerekezve” Mégsem olyan biztonságos? Tűzoltó vándortábor Vidám és kalandos nyári él­ményben volt részünk nemrégi­ben. Mint ifjú tűzoltók, vándor­táborban vettünk részt, a me­gyéből tizenegyen. A csapat Szolnokról, Karcagról, Puszta- monostorról, Mesterszállásról verbuválódott. Velünk tartott - parancsnokként - Terjéki László, a JNK-Szolnok megyei Tűzoltószövetség titkára. Az emlékezetes tábort a Győr-Moson-Sopron megyei Tűzoltóparancsnokság szer­vezte; az idei volt a negyedik. Hozzávetőlegesen 300 km-t tet­tünk meg kerékpárjainkon. Összesen hatvan fiatal vett részt a táborozásban. Mi Szolnokról indultunk. Az első estét Győr­ben töltöttük. Gyülekezés, megbeszélés, eligazítás, utána jókedvűen felállítottuk sátrain­kat. Vidámságunk parazsát a táborra lezúduló nyári zápor sem tudta kioltani. Másnap reggel kerékpárra pattantunk és Vámosszabadinál léptük át a határt Szlovákiába. Nyárasd, Nagymagyar, So- morja, Pozsony volt az útvonal. A különböző városokban első­sorban a tűzoltással kapcsolatos emlékeket, múzeumokat és tűz­oltószertárakat néztük meg, tűzoltógyakorlatokat végez­tünk. Somorján részt vettünk egy tűzoltó bemutatón is, ahol az ifjak összemérhették egy­mással tudásukat, felkészültsé­güket. Itt voltunk a néprajzi múzeumban, ahol a régi idők sok érdekes - számunkra már nagyobbrészt ismeretlen - tár­gyait szemléltük meg. Po­zsonyben megcsodáltuk a várat, a koronázási templomot, ahol a történelem levegője csapott meg bennünket. Dunaszerdahe- lyen régi dunai vízimalmokat láttunk. A táborozásba belefért egyéb is: várak, templomok, műemlékek, múzeumok látoga­tása. Voltunk Ausztriában is, ahol Zundorf nevezetességeit néztük meg. Nekünk, alföldiek­nek nagy élmény volt a he­gyes-dombos táj is. Volt alkal­munk sportolásra, útközben igénybe vehettük az iskolák tornatermeit. Az út porát stran­dokon, termálfürdőkben mostuk le magunkról. Esténkét a kerék­pározástól elpilledve, de élmé­nyekkel megrakodva táboroz­tunk le. Sokáig emlékezetes marad a vacsora utáni, tábortűz melleti éneklés, játék. Felirkál- tuk egymás nevét az ott kapott pólóinkra, amelyek valóságos névjegyzékké váltak. Nagyon jól éreztük magunkat a vándortáborban, barátságok szövődtek köztünk. Néha gon­doltunk az otthoniakra is: szülé­inkre, testvéreinkre, a baráta­inkra. Reggelente frissen ébred­tünk és vígan karikáztunk új vá­rosok, új élmények felé. Szép élményekkel gazdagon, nap- bamítottan érkeztünk haza, alig győztük szüléinknek, ismerőse­inknek elmesélni élményeinket. A beszámolót Mesterszál­lásról kaptuk. Farkas Erika, Tóth Erika, Kovács Gábor és Imrei Zoltán aláírásával. A le­vélből nem tűnik ki, de a bekül­dött képen bizonyára a „váloga­tott megyei tizenegy” látható! A zöld üvegvázát Elvitték a hősök emlékművéről A tavasszal elhelyeztem a kunhegyesi hősök emlékművénél egy kb 40 centiméter magas, vastag zöldszínű üvegből készült vázát. Nagyon bíztam az emberek becsületében. Meg is volt a váza három hónapig. Egyszer, amikor ismét virággal mentem, csak a hűlt helyét találtam. Azóta is gyakran megjelenek ott szomorúan. Az jut eszembe, hogy az eltulajdonító nem nézett fel a szoborra, a családjától búcsúzkodó katonára! Azért vitte magá­val meggondolatlanul! Az Uj Néplapon keresztül kérem szépen, szálljon magába és tegye vissza a vázát oda, ahonnan elvitte! Otthon jó szívvel te­kint rá? A Don-kanyarban - tapasztalatból tudom - az oroszok tiszteletben tartják a keresztet, a nemzeti színű szalagot, a gyer­tyát, amit elhelyeztünk 1991-ben. Ki tekinti itthon, nálunk „be­vásárlóhelynek” azt a helyet, ahol a háborúban elhalt fiunkra, férjünkre, édesapánkra emlékezhetünk jelképes „sírjuknál”?... S. K.-né, Kunhegyes A bizonytalanságból elég volt! Augusztus 1-jén jelent meg lapunk 3. oldalán a Biztonságos bizonytalanság című jegyzet, amelyből megtudhatta az ol­vasó, hogy a Biztonságos Be­fektetések Nemzetközi Szer­vezete - mégsem olyan bizton­ságos! Bállá Imre elnök vezéri­gazgató ugyanis sokszorosított levélben közli az ügyfelekkel, hogy az átvett kárpótlási jegyek árának részlet(vissza)fizetése akadályokba ütközik... Nos, a BBS (BEST OF BU­SINESS SYSTEM) sok ember­nek nem mond semmit. Azok­nak igen, akik egy, lapunkban megjelent hirdetésre hamar, vagy akár éjszakákat álmatlanul vergődve jelentkeztek. Vonzó volt az ajánlat: 1993. október 18 - október 31-ig az alternatív kárpótlási jegyek befektetési lehetősége mellett akciót indít a kárpótlási jegy 100 százalékos felvásárlá­sára... A debreceni és a buda­pesti cím, telefonszám mellett egy szolnoki is szerepelt a fel­sorolásban. Jóllehet, akik addig még csak érlelték magukban az elhatáro­zást: mit kezdjenek a kárpótlási jegyükkel, nem haboztak, el­mentek a megadott címre. Sza­bályos adásvételi szerződés köttetett VEVŐ - Biztonságos Befektetések Nemzetközi Szer­vezete (BBS International, Bu­dapest) - és ELADÓ között. Pecséttel, aláírásokkal. Azt ír­tuk: vonzó volt az ajánlat. Az indulás is! Az adás-vételnél a kárpótlási jegyet ELADÓ „kun­csaft” azonnal kézhez kapta az első részletet (ezt rögzíti a szer­ződés 4. pontja). Szárnyon rö­pülhetett a jó hír, s gondoljuk: sorban álltak a kárpótlási jegyek gazdái a Biztonságos Befekteté­sek Nemzetközi Szervezete, azaz a BBS International szol­noki irodája előtt. Május elsejére még Buda­pestre is hívták a Szervezettel szerződést kötőket. Igaz, volt, aki május 3-án kapta meg a meghívót, így ha akarta volna se tudta meg, mitől esett el... Egyelőre a havi részlettől... Dö­cögve érkezett ugyanis már a májusi részlet, s azóta: szünet! Értjük ez alatt az 1. pontban rögzítetteket: „Az eladó a szer­ződéskötéssel egyidejűleg ....Ft c ímértékű kárpótlási jegyet ad el, melynek ellenértékét a vevő jelen szerződésben megha­tározott árfolyamon és összeg­ben 12 havi egyenlő részletek­ben fizet ki az eladónak.” Itt a galiba! Nem küldik havi egyenlő részletekben a kárpót­lási jegy ellenértékét! S a Tisz­telt Befektetőnk! Tisztelt Ta­gunk! megszólítással érkezett, már említett levelet is elküldhet- ték volna hamarabb - vélik azok, a cég által is „Kisembe- rek”-nek nevezett állampolgá­rok, akiknek az érdekében állí­tólag akciót indított a Szervezet, a BBS International, hogy ne okozzon nekik újabb vesztesé­get a már elszenvedett áldozatos múlt. Immáron tehát nincs más dolguk, mint várni a fizetéskép­telenség - dehát ez képtelenség! - megszűnésére. A „Kisemberek” ezek után joggal vélik: (ismét) rászedték őket, s futhatnak a pénzük után. Az elnök vezérigazgató úr ugyan óva inti őket a sajtótól, dehát... Csak nem akarják elve­szíteni, ami az övék. Bállá úr levelének hangvételéből ítélve arra nemigen számíthatunk, hogy megtisztel bennünket vá­laszával, amit azután közread­nánk. Pedig ki tudja, hány em­ber nyugodtan alhatna ennek ismeretében. Mert a levélben, amit mi az olvasóktól, a kárval­lottaktól kaptunk, elfogadható választ nemigen találnak az érintettek. Márpedig szeretnék tudni: tulajdonképpen mi történt a kárpótlási jegyeikkel, amit bi­zalommal átadtak a BBS Inter­national szolnoki irodájában!-fj­Túrkevén tetemes összeg felhasználásával most újítják fel a Kossuth Lajos Úti Általános Iskolát. „Tövében” egy pék- árus-minek nevezzelek? Szeptembertől ide (is) „kiugranak” majd a gyerekek olykor egy-két jó falatért. Esztétikai szem­pontból kifogásolható a kicsiny bódé környéke, a gaz háborítat­lanul honol mellette-mögötte. Mindez nem elég: sajnos sokan nyilvános illemhelynek tekintik - éppen a kenyeret, pékárut forgalmazó eladóhelyet. Fotó: Bíró T. Küldjön egy képet! NB I/B-ben a Szolnoki MTE! Az idősebb szolnoki focirajongók már sejthetik a címből, hogy ez a "kép sem mostanában ké­szült... Mikor volt Szolnoki MTE? Mekkora vihart kavart a megyeszékhelyen „házassága” a MÁV-val! Ami volt, az elmúlt. A kép viszont megvan! Az SZMTE NB Il-es gárdája 1967-ben megnyerte a bajnokságot és bekerült az NB I/B-be. A képen - balról jobbra: Dénes M. intéző, Papp I., Nagy P„ Heidrich, Imri, Papp II.; az ülő sorban: Molnár, Árvái, Himmer, Nagy F„ Kolláth és Sebők. Papp László, Szolnok Szerkesztői üzenetek Több levélírónknak, telefo­náló olvasónknak: Érthető ér­deklődést keltett bennük az au­gusztus 2-án megjelent Miért nem tanulsz, rossz gyerek?! című, Tóth Erikával készült in­terjúnk. Mivel többen kérték a pedagógusnő címét, ime, itt ta­lálják. 5008 Szolnok, Kiss Já­nos út 148. Telefonja: 56/344-428. Javasoljuk, érdek­lődő levelükhöz mellékeljenek egy, saját maguknak megcím­zett, felbélyegzett borítékot! Sz. S., Jászberény: Hajói ér­tettük érdeklődő sorait, vála­szunk a következő. Feltételesen, tartalékként is nyilvántartásba vehet az utazási iroda utast, amennyiben az adott útra már minden hely elkelt. Ez azt je­lenti, hogy esetleges lemondás­kor felajánlják, hogy igénye fenntartása esetén jelentkezhet az útra, és utazási szerződést köthet. A feltételes jelentkezés egyik felet sem kötelezi szerző­déskötésre. Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné

Next

/
Oldalképek
Tartalom