Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-06 / 157. szám

1994. július 6., szerda Hazai tükör 3 Októberben vagy jövő nyáron? „Képtelenség, hogy ne lehessen valamit csinálni!” Vezsenyen is kigyullad a gázláng Kevés az ügyintéző, sok a türelmetlen ügyfél A közlekedési igazgatási csoport dolgozói naponta a sürgető te­kintetek kereszttüzében végzik munkájukat (Fotó: M. J.) A hétfő esti több mint kétórás falufórum akár történelminek is nevezhető, hiszen nagy jelentő­ségéhez méltó módon izzott fel a vita a gázprogram körül. Vezse- nyi házak vezetékes gázzal el­látva? Nem is olyan rossz pers­pektíva, ha belegondolunk, hogy nem is olyan régen - ahogy Hat­vani Lajos polgármester utalt rá - még olyan hangok is hallatszot­tak, hogy Vezsenyből 2010-re nem marad semmi. Ám az élni akarásról, a fejlődés igényéről tanúskodott a késő esti falugyű­lés minden pillanata. * Még akkor is, ha a jelen lévő szakemberek: polgármesterek és leendő kivitelezők, de a falu pol­gárai egymással is vitába száll­tak. Röpködtek az információk: az OTP-s szakember 28 százalé­kos kamatajánlatot tett ötéves fu­tamidővel lakossági hitel felvé­tele esetén, a kivitelező - akinek társa egy kanadai üzletember, az amerikai típusú vállalkozás elő­nyeiről szólt - már ez év október végi gázbekötést ígért, amennyi­ben a finanszírozási gondok el­hárulnak. Az energetikai szak­ember a beruházás buktatóira hívta fel a figyelmet, s óva intett mindenkit attól, hogy téli tüzelő nélkül maradjon, mert vélemé­nye szerint a hazai viszonyok között a program korrekt megva­lósítása jövő nyárra vagy az év végére várható. Kérdeztek a polgárok is: mi történik, ha a határidőt a beru­házó nem tartja be? Hazai vagy külföldi gáz érkezne a községbe? Hogyan jött ki a 140 milliós be­ruházási költség? Hol húzódna a gerincvezeték a faluban? Verse­nyeztették-e a kivitelezőket? Új típusú, üzleti alapon mű­ködő beruházás elindításával próbálkozik Tiszavárkony, Ti- szajenő és Vezseny önkormány­zata. Az áprilisi gáztörvény ér­telmében lehetőség nyílt egy kö­zös vállalat létrehozására. Ennek működési formáját később hatá­roznák meg a testületek. Még nincs végleges döntés, a falufó­rumok a beruházás iránti lakos­sági hajlandóság felmérését szolgálják, ami a három települé­sen az eddigi tapasztalatok sze­rint meg is van. Tiszavárkonyon a lakossági befizetések elkezdőd­tek, már összegyűlt egymillió fo­rint. Vezsenyen egy erre a célra elkülönített számlára augusztus 15-ig lehet családonként 40 ezer forintot befizetni. 120 leendő fo­gyasztónak kellene jelentkezni, hogy a falu részéről az ötmillió forint együtt legyen. Ehhez kell viszonylag kicsi, egymilliós ön- kormányzati hitellel hozzájá­rulni, a többi pénzt a kivite­lező-vállalkozó biztosítja. A 40 ezerért a kapun belül fél méterre, egy nyomáscsökkentővel ellátott gázcsonkot kapnak a lakosok. A belső szerelvényezés további 50-200 ezer forint költséget je­lent az egyes családoknak. Bog­nár Ferenc, Tiszavárkony pol­gármestere ezért is hangsúlyozta: alaposan végig kell számolni a családi költségvetéseket. * Vannak még nyitott kérdések bőven. Igaz, hogy a kabát már ki van szabva - ahogy az egyik fel­szólaló mondta -, ám kérdéses: elegendő fizetési hajlandóságot mutat-e a falvak népe? A szük­séges engedélyeztetések, a közös vállalat létrehozásának procedú­rája mennyi időt vesz igénybe? A Tigáz részvénytulajdonos vagy bérszolgáltató legyen az új szer­vezetben? Sikerül-e az önkor­mányzati érdekeket a polgármes­terek szándéknyilatkozatának megfelelően - e tiszta üzleti be­ruházás során - független szakér­tőkkel vagy más módon biztosít­tatni? Középnyomású hálózatot vagy nagyobb teljesítményűt - gondolva a későbbi bővítésekre - építsenek ki a területen? Az sem vitatható: ilyen lehetőségük egy nagy programhoz nem sűrűn adódik a kistelepüléseknek. El­hangzott a fórumon: ha a lakos­ság mellette szavaz, a továbbiak­ban a három polgármester sze­mélyes felelőssége az ügyek vi­tele, akiknek arra kell törekedni, hogy minél előbb, minél olcsób­ban és törvényes keretek között valósuljon meg a beruházás. Simon Cs. József Több születés, kevesebb halál Javuló népmozgalmi adatok KSH adatai pozitív irányú vál­tozást jeleznek a népmozgalom területén: ez év első negyedében - a múlt év azonos időszakához viszonyítva - javultak a főbb demográfiai mutatók. Három hónap alatt 29 400 születést je­gyeztek föl, 2 százalékkal többet, mint a tavalyi első évnegyedben. Az elhalálozások száma 38 600 volt, ami 7,5 százalékkal keve­sebb a ’93-as hasonló adatnál. Külön is örvendetes, hogy ezen belül az egy éven aluli apróságok mortalitása 16 százalékkal csök­kent. A születések és halálozások különbözeiéként számított ter­mészetes fogyás az év első há­rom hónapjában 9200 volt, 3700-zal alacsonyabb a tavaly január-márciusi csökkenésnél. Az úgynevezett abortusztör­vény életbelépése óta jelentéke­nyen - tavaly mintegy 22 száza­lékkal - csökkent a művi terhes­ségmegszakítások száma. A ja­vulás azonban a jelek szerint az idén nem folytatódik: az első ne­gyedévben a múlt évihez viszo­nyítva 0,8 százalékkal több abor­tusz volt. Ferenczy Europress Aki járt az utóbbi pár évben a Szolnoki Rendőrkapitányság Szapáry úti épületében, alka­lomadtán elcsodálkozhatott azon, miért áll sorban az a ren­geteg ember. Ők azok, akik au­tót vásároltak, és annak rendje és módja szerint nevükre sze­retnék átíratni az új szerze­ményt. Azokat az ügyfeleket, akiket a sors már több autóval - így az átíratási hercehurcával is - megáldott, már nem érik várat­lanul a gépjármű-ügyintézéssel kapcsolatos „áldatlan” állapo­tok. Ők már tudják, csak úgy nem érdemes „beugrani” emiatt a rendőrségre, erre bizony egy nap szabadságot kell feláldozni. Sajnos, mint ahogyan ezt a tegnap tapasztaltak is bizonyí­tották, még ez a módszer sem tekinthető mindig holtbiztos­nak. Mivel délelőtt tizenegy kö­rül már sokak számára remény­telenné vált, hogy dolgukat még aznap elintézhetik, ezért az ügy­intézők még idejében javasolták nekik, menjenek haza, és más­nap jöjjenek újból, hátha akkor már sikerülni fog. A szűk folyosón órák óta ácsorgó tömeg nyilván türel­metlen. A nyári hőségben a sa­ját és a sor(s)társaik levében pá­colódó ügyfelek ugyanis nem azt latolgatják, milyen okok bújnak meg e rettenetes - és az illetékek miatt - egyben méreg­drága élmény mögött. Ki-ki vérmérséklete és intelligencia­szintje függvényében éli meg ezt a helyzetet. Az általános morgolódás ma már fel sem tűnik a kisablak mögött robotoló ügyintézőknek. A veszekedés már inkább pró­bára teszi az idegeket. Persze volt már olyan „kedves” ügyfél is, aki leköpte, más esetben „le­anyázta” a rendőrségi dolgozót. Nyilván, ha már „több a sok­Magyarország minél előbb teljes jogú tagja akar lenni az Európai Uniónak. Már eddig is sikerült néhány kedvezményt kiharcolni a fejlett piacgazdasá­gok közösségétől, ám a szak­emberek többnyire elégedetle­nek ezekkel. Különösen a szar­vasmarha-exportőrök panaszol­ják, hogy az úgynevezett vám-, illetve lefölözéskedvezménye­ket nem a magyar exportálók élvezhetik, hanem azok a kül­földi importőrök, akik megve­szik az áruinkat. A segélyprog­ramokból - amelyek célja a magyar gazdálkodók támoga­tása - szintén nem a hazai vál­lalkozók részesülnek, hanem azok a külföldi „szakértők”, akik a programokat Magyaror­szágon irányítják. nál”, a túloldaliak véleménye is hallható az ablak mögül. „Kép­telenség, hogy valamit ne lehes­sen csinálni!” - osztotta meg velem felháborodását az egyik ügyintéző. Mégis, mi az oka ennek az elkeserítő helyzetnek? Alapvetően az - és ebben a rendőrségi dolgozók és a sorbaa állók véleménye is megegyezik -, hogy sok az ügyfél, kevés az ügyintéző. Segíteni - vélhetően - talán ez utóbbin lehetne. Bár ez év áprilisától egy számítógé­pes program is segít rendezgetni a beérkező óriási adathalmazt, de a gép - köztudottan - magá­tól nem működik. A kezelése tehát többletterhet jelent a dol­gozóknak, kevesebb idejük ma­rad arra, hogy az ablak mögött ácsorgókkal törődhessenek. (Egyébként még belegon­dolni is borzasztó, hogy csak ebben a félévben 13 ezer ügy­fele volt ennek az őt fővel mű­ködő részlegnek. Ha még azt is hozzávesszük, hogy egy-egy ügyfélhez mintegy 25 adatot kell „hozzákötni”, még elké- pesztőbb a dolog. A napi leg­alább száz ember fogadása és ügyeinek intézése nem éppen Az exportőrök bizalmatla­nok, s minden intézkedést elle­nük irányuló cselekedetnek ítélnek. így van ez az ál­lat-egészségügyi előírások ese­tében is. A tavalyi sertéspestis idején alkalmazott kiviteli tilalmat például negatív megkülönbözte­tésnek érezték. Annál is inkább, mert akkortájt a nyugat-európai piac „véletlenül” éppen túlter­melési válsággal küzdö(t, s a sertéshús átlagára nem keve­sebb, mint 40 százalékkal esett vissza! Amióta megkötöttük a társu­lási megállapodást, amióta be­léphettünk a Európa-ház „elő­szobájába”, ahelyett, hogy nőtt volna a nyugatra irányuló kivi­telünk, 10 százalékkal csökkent, pihentetőül hat a dolgozók ide­geire sem.) A folyosón üzemel­tetett trafik, ahol a szükséges nyomtatványokhoz és az ille­tékbélyegekhez is hozzá lehet jutni, valamint az igazolvány­kép-készítés jelentősen meg­könnyíti a várakozók dolgát. A sorban toporgó embereket hall­gatva azonban úgy tűnik, még mindig ki lehetne találni egy két dolgot. Az egyik sorára váró hölgy ésszerű javaslatával állt elő: „Ki lehetne tenni mintaként a falra a helyesen kitöltött nyomtatvá­nyokat. Ez nagy segítséget je­lentene. Talán akkor nem kel­lene a hibák miatt többször is végigállni a sort.” „Több széket is kitehetnének, a négy-öt kevés ötven embernek” - mondta egy idősebb férfi. „Nem hiszem, hogy minden csak pénz kérdése, a szervezé­sen is sok múlhat. Nyugaton bezzeg másként van. Itt túl sok a papír, túl nagy a bürokrácia... Én a parancsnokot is beállíta­nám dolgozni. Bízzunk az új belügyminiszterben!” - össze­gezte véleményét a sorban állók önkéntes „szóvivője”. H. Gy. viszont az onnan származó im­portunk jelentősen megnőtt. Az unió meg tudta valósítani tagállamai egyenlőségét. Ah­hoz, hogy mi is teljes és egyenlő jogokkal rendelkező részesei legyünk a szervezetnek, még sokat kell tennünk. Ehhez pénz és idő szükséges. És kedvező kül-, illetve belpiaci környezet. Például valódi támogatások, kedvezmények az EU-tól. A nyugati országoknak valószínű­leg tudunk olyan termékeket adni, amelyeket azok szívesen fogadnak. Az elkövetkező évek feladata éppen ezek felkutatása s a kölcsönös érdekek megtalá­lása lesz. Bánhegyi Zsuzsa (Ferenczy Europress) Gyógyszerfogyasztó nemzet maradtunk A hozzátartozók viszik az orvosságot a kórházba Tavaly 16,8 milliárd forinttal emelkedett a gyógyszerforga­lom teljes áron számolt értéke az előző évihez képest: több i mint..66 milliárd, forint volt. Ebből a társadalombiztosítás fizetett több mint 51 milliár- dot és több mint 16 milliárdot a lakosság. Elsősorban a 95 százalékos mértékben támogatott gyógy­szerekre fordított kiadás csökkent, és emelkedett a 80 százalékban támogatottakra költött pénz. Jelentősen nőtt viszont azoknak az orvosságoknak a köre, amelyek 50 százalékos társadalombiztosítási támoga­tást kapnak. Az egészségügyi rendelke­zésre térítésmentes gyógysze­rek után kifizetett támogatás meghaladta a nyolcmilliárd forintot, és több mint ötmilli- árd forint volt a közgyógyellá- tottaknak ingyenesen adott gyógyszerek költsége. A rendelkezésre álló adatok szerint tavaly hazánk egy la­kosa átlagosan 6384 forint ér­tékű gyógyszert fogyasztott el. A magas árakban az is köz­rejátszik, hogy , a magyar gyógyszeripar termékeinek felhasználása (értékben) 50 százalékra szorult vissza, és az előző évhez képest 12 szá­zalékkal emelkedett a külföld­ről behozottak aránya. Egyéb­ként ma már a fölírt gyógysze­rek fele külföldről származik. Az adatokból egyértelmű, hogy az elmúlt évben is gyógyszerfogyasztó nemzet maradtunk, a betegek és a biz­tosító erején felül költ orvos­ságokra annak reményében, hogy a megbetegedési és a ha­lálozási mutatók javulnak. Míg a lakosság bőven fo­gyasztotta az orvosságokat, a kórházakra ez nem jellemző. Nem költöttek több pénzt ta­valy sem a gyógyszerekre, mint tavalyelőtt. Ennek az a titka, hogy gyakran a bete­gekkel vagy hozzátartozóik­kal „bevitetik ” a szükséges orvosságot. Eu-tagság: wmmmmmmmmmammmammm Kedvezmények vagy hátrányok? Bállá Andrásként utazott ki, világbajnokként tért haza A tizenhat és fél éves, Kar- cag-Apavárán élő Bállá András két fontos telefont eresztett meg a szüleinek a távoli Amerikából. Igaz, többet is, de ezek voltak a legjelentősebbek. Az egyiket akkor, amikor az elődöntőben a serdülők világbajnokságán, a 83 kilósak között szabadfogásban, hosszabbításban 5-4-re legyűrte török ellenfelét.- Halló, anyu, apu: hulla va­gyok, itt halok meg rögtön ... Szerencsére nem tette, így néhány gyors óra teltével a döntő várt rá. Ezt követően is­mét csörgött a hordozható tele­fon, amelyet Nagy István igaz­gató úr bocsátott a család ren­delkezésére. A Bandi fiú első szavai ezek voltak:- Halló, apu, anyu! Megvan!- Mi van meg fiam? Elveszett valami? - ébredtek hajnalban a hírre legjobb álmaikból a szü­lők. Nagy nehezen megértették, miről van szó, de még nem hit­ték.- A Himnuszt is eljátszották?- El hát. A tiszteletemre. Ekkor ocsúdott a család. Te jó ég! Ez a fiú Bállá Andrásként ment ki, és világbajnokként jön haza. Birkózásban, szabadfo­gásban. A város első világbaj­noka. Pedig, hej, de hosszú, görön­gyös volt az út odáig! Talán öt­éves lehetett, amikor az édes­apja levitte az első edzésre. Kurucz István, csak úgy kuno­sán Pista bá’, az edzője pallé­rozta, egyengette az útját. Ta- nítgatta, csiszolgatta. Kezdetben az tűnt fel neki, hogy ő volt a legkisebb, és a gyakorlást soha nem akarta abbahagyni. Nyol­cévesforma lehetett, amikor korkedvezménnyel indult egy versenyen. Az ellenfél tíz múlt, nehezebbnek bizonyult öt kiló­val, de őt ez nem zavarta, nyert. Erre azután már istenigazából felfigyelt Kurucz István, az edző. Irdatlanul sokat dolgoz­tak: igaz, jöttek is az eredmé­nyek. Bandi már általános isko­lás korában országos bajnok lett. 1992 őszén Pestre került, a Va­sasba, és ha munkáról van szó, nincs nála kitartóbb. Mellesleg az egyik belvárosi, műszaki szakközépiskolában a 3. a osz­lopos tagja. Ez szó szerint ér­tendő, mert 180 centijéhez 83 kiló társul. Eddig már négysze­res országos bajnok: és mindkét fogásnemet egyformán szereti. Elmondása szerint nem gyors, inkább technikás, de a fő ereje: az ereje. Van egy fogása, nem részletezem, hátha a jövőbeni el­lenfelek is olvassák a cikket. Egy a lényege: ebből még nem jött ki senki. Huzakodik, vona­kodik az illető, mire megintik. Leküldik térdelő helyzetbe, mire Bandi megpörgeti. Ennyi az egész. Mármint leírva. A való­ságban sok százszor, ezerszer gyakorolja ezeket a fogásokat a nála idősebbeken, mert a kor­osztályában nincs ellenfele. Szóval a világbajnokság Chi­cago mellett Frankfortban volt. Indult kötöttben is: illetve egy győzelem után vereség követke­zett. Nem esett kétségbe, készült a szabadfogásra. Indiai, egyesült államokbeli, török, majd grúz ellenfelet győzött le. Pedig az utóbbi még imádkozott is az összecsapás előtt, ennek elle­nére Bandi nyert 9-7-re. Aranyérme mellé a grúz egy álomszép kézi készítésű kardot is átnyújtott neki. Itthon Hege­dűs Csabáék várták a repülőté­ren, no meg a családja. Együtt a boldog család: az édesapja, az édesanyja és elsős gimista húga. Előttük az ünnepelt, nya­kában a verejtékkel, vérrel szerzett aranyérem. Igen, vérrel, mert az elődöntőben török ellenfele az ujját is beharapta, úgy kellett kirántani a fogai közül. (Fotó: Mészáros) Most pár hétig pihen. Ottj ér­tünkkor köszöntötte Pista bá’, az edzője is. A jövő héten fogadja a karcagi polgármester, azután ál­lítólag bizonyos pénzmag is üti a markát, de hogy mennyi, ezt nem tudja. Azonkívül a Hungá­ria Sport felöltözteti: remélhető­leg nem fürdőruhába. Egyetlen dologtól fél: a verekedéstől. Nem szokott, ha belekötnek, in­kább kikerüli az illetőt.- Nem tenne jót egynek se, ha az alkaros feszítőfogást bemu­tatnám rajtuk - mondja szelíden. Szóval azt, amelyikkel eddig végigverte a hazai mezőnyt, legújabban pedig a világot. Nem véletlenül, hiszen ki sem tudja mondani, hány ezerszer gyakorolta. Ezt is, a pörgetést is. Ez a két hatásos fegyvere van, ezekből nincs menekvés. Már­mint az ellenfeleknek. Remél­jük, ugyanezt írhatjuk le róla egy, két, hat, nyolc év múlva is. Akkor pedig az eddigi 86 érme. közöttük a világbajnoki arany mellé továbbiak társulnak ... D. Szabó Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom