Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-06 / 157. szám
1994. július 6., szerda Hazai tükör 3 Októberben vagy jövő nyáron? „Képtelenség, hogy ne lehessen valamit csinálni!” Vezsenyen is kigyullad a gázláng Kevés az ügyintéző, sok a türelmetlen ügyfél A közlekedési igazgatási csoport dolgozói naponta a sürgető tekintetek kereszttüzében végzik munkájukat (Fotó: M. J.) A hétfő esti több mint kétórás falufórum akár történelminek is nevezhető, hiszen nagy jelentőségéhez méltó módon izzott fel a vita a gázprogram körül. Vezse- nyi házak vezetékes gázzal ellátva? Nem is olyan rossz perspektíva, ha belegondolunk, hogy nem is olyan régen - ahogy Hatvani Lajos polgármester utalt rá - még olyan hangok is hallatszottak, hogy Vezsenyből 2010-re nem marad semmi. Ám az élni akarásról, a fejlődés igényéről tanúskodott a késő esti falugyűlés minden pillanata. * Még akkor is, ha a jelen lévő szakemberek: polgármesterek és leendő kivitelezők, de a falu polgárai egymással is vitába szálltak. Röpködtek az információk: az OTP-s szakember 28 százalékos kamatajánlatot tett ötéves futamidővel lakossági hitel felvétele esetén, a kivitelező - akinek társa egy kanadai üzletember, az amerikai típusú vállalkozás előnyeiről szólt - már ez év október végi gázbekötést ígért, amennyiben a finanszírozási gondok elhárulnak. Az energetikai szakember a beruházás buktatóira hívta fel a figyelmet, s óva intett mindenkit attól, hogy téli tüzelő nélkül maradjon, mert véleménye szerint a hazai viszonyok között a program korrekt megvalósítása jövő nyárra vagy az év végére várható. Kérdeztek a polgárok is: mi történik, ha a határidőt a beruházó nem tartja be? Hazai vagy külföldi gáz érkezne a községbe? Hogyan jött ki a 140 milliós beruházási költség? Hol húzódna a gerincvezeték a faluban? Versenyeztették-e a kivitelezőket? Új típusú, üzleti alapon működő beruházás elindításával próbálkozik Tiszavárkony, Ti- szajenő és Vezseny önkormányzata. Az áprilisi gáztörvény értelmében lehetőség nyílt egy közös vállalat létrehozására. Ennek működési formáját később határoznák meg a testületek. Még nincs végleges döntés, a falufórumok a beruházás iránti lakossági hajlandóság felmérését szolgálják, ami a három településen az eddigi tapasztalatok szerint meg is van. Tiszavárkonyon a lakossági befizetések elkezdődtek, már összegyűlt egymillió forint. Vezsenyen egy erre a célra elkülönített számlára augusztus 15-ig lehet családonként 40 ezer forintot befizetni. 120 leendő fogyasztónak kellene jelentkezni, hogy a falu részéről az ötmillió forint együtt legyen. Ehhez kell viszonylag kicsi, egymilliós ön- kormányzati hitellel hozzájárulni, a többi pénzt a kivitelező-vállalkozó biztosítja. A 40 ezerért a kapun belül fél méterre, egy nyomáscsökkentővel ellátott gázcsonkot kapnak a lakosok. A belső szerelvényezés további 50-200 ezer forint költséget jelent az egyes családoknak. Bognár Ferenc, Tiszavárkony polgármestere ezért is hangsúlyozta: alaposan végig kell számolni a családi költségvetéseket. * Vannak még nyitott kérdések bőven. Igaz, hogy a kabát már ki van szabva - ahogy az egyik felszólaló mondta -, ám kérdéses: elegendő fizetési hajlandóságot mutat-e a falvak népe? A szükséges engedélyeztetések, a közös vállalat létrehozásának procedúrája mennyi időt vesz igénybe? A Tigáz részvénytulajdonos vagy bérszolgáltató legyen az új szervezetben? Sikerül-e az önkormányzati érdekeket a polgármesterek szándéknyilatkozatának megfelelően - e tiszta üzleti beruházás során - független szakértőkkel vagy más módon biztosíttatni? Középnyomású hálózatot vagy nagyobb teljesítményűt - gondolva a későbbi bővítésekre - építsenek ki a területen? Az sem vitatható: ilyen lehetőségük egy nagy programhoz nem sűrűn adódik a kistelepüléseknek. Elhangzott a fórumon: ha a lakosság mellette szavaz, a továbbiakban a három polgármester személyes felelőssége az ügyek vitele, akiknek arra kell törekedni, hogy minél előbb, minél olcsóbban és törvényes keretek között valósuljon meg a beruházás. Simon Cs. József Több születés, kevesebb halál Javuló népmozgalmi adatok KSH adatai pozitív irányú változást jeleznek a népmozgalom területén: ez év első negyedében - a múlt év azonos időszakához viszonyítva - javultak a főbb demográfiai mutatók. Három hónap alatt 29 400 születést jegyeztek föl, 2 százalékkal többet, mint a tavalyi első évnegyedben. Az elhalálozások száma 38 600 volt, ami 7,5 százalékkal kevesebb a ’93-as hasonló adatnál. Külön is örvendetes, hogy ezen belül az egy éven aluli apróságok mortalitása 16 százalékkal csökkent. A születések és halálozások különbözeiéként számított természetes fogyás az év első három hónapjában 9200 volt, 3700-zal alacsonyabb a tavaly január-márciusi csökkenésnél. Az úgynevezett abortusztörvény életbelépése óta jelentékenyen - tavaly mintegy 22 százalékkal - csökkent a művi terhességmegszakítások száma. A javulás azonban a jelek szerint az idén nem folytatódik: az első negyedévben a múlt évihez viszonyítva 0,8 százalékkal több abortusz volt. Ferenczy Europress Aki járt az utóbbi pár évben a Szolnoki Rendőrkapitányság Szapáry úti épületében, alkalomadtán elcsodálkozhatott azon, miért áll sorban az a rengeteg ember. Ők azok, akik autót vásároltak, és annak rendje és módja szerint nevükre szeretnék átíratni az új szerzeményt. Azokat az ügyfeleket, akiket a sors már több autóval - így az átíratási hercehurcával is - megáldott, már nem érik váratlanul a gépjármű-ügyintézéssel kapcsolatos „áldatlan” állapotok. Ők már tudják, csak úgy nem érdemes „beugrani” emiatt a rendőrségre, erre bizony egy nap szabadságot kell feláldozni. Sajnos, mint ahogyan ezt a tegnap tapasztaltak is bizonyították, még ez a módszer sem tekinthető mindig holtbiztosnak. Mivel délelőtt tizenegy körül már sokak számára reménytelenné vált, hogy dolgukat még aznap elintézhetik, ezért az ügyintézők még idejében javasolták nekik, menjenek haza, és másnap jöjjenek újból, hátha akkor már sikerülni fog. A szűk folyosón órák óta ácsorgó tömeg nyilván türelmetlen. A nyári hőségben a saját és a sor(s)társaik levében pácolódó ügyfelek ugyanis nem azt latolgatják, milyen okok bújnak meg e rettenetes - és az illetékek miatt - egyben méregdrága élmény mögött. Ki-ki vérmérséklete és intelligenciaszintje függvényében éli meg ezt a helyzetet. Az általános morgolódás ma már fel sem tűnik a kisablak mögött robotoló ügyintézőknek. A veszekedés már inkább próbára teszi az idegeket. Persze volt már olyan „kedves” ügyfél is, aki leköpte, más esetben „leanyázta” a rendőrségi dolgozót. Nyilván, ha már „több a sokMagyarország minél előbb teljes jogú tagja akar lenni az Európai Uniónak. Már eddig is sikerült néhány kedvezményt kiharcolni a fejlett piacgazdaságok közösségétől, ám a szakemberek többnyire elégedetlenek ezekkel. Különösen a szarvasmarha-exportőrök panaszolják, hogy az úgynevezett vám-, illetve lefölözéskedvezményeket nem a magyar exportálók élvezhetik, hanem azok a külföldi importőrök, akik megveszik az áruinkat. A segélyprogramokból - amelyek célja a magyar gazdálkodók támogatása - szintén nem a hazai vállalkozók részesülnek, hanem azok a külföldi „szakértők”, akik a programokat Magyarországon irányítják. nál”, a túloldaliak véleménye is hallható az ablak mögül. „Képtelenség, hogy valamit ne lehessen csinálni!” - osztotta meg velem felháborodását az egyik ügyintéző. Mégis, mi az oka ennek az elkeserítő helyzetnek? Alapvetően az - és ebben a rendőrségi dolgozók és a sorbaa állók véleménye is megegyezik -, hogy sok az ügyfél, kevés az ügyintéző. Segíteni - vélhetően - talán ez utóbbin lehetne. Bár ez év áprilisától egy számítógépes program is segít rendezgetni a beérkező óriási adathalmazt, de a gép - köztudottan - magától nem működik. A kezelése tehát többletterhet jelent a dolgozóknak, kevesebb idejük marad arra, hogy az ablak mögött ácsorgókkal törődhessenek. (Egyébként még belegondolni is borzasztó, hogy csak ebben a félévben 13 ezer ügyfele volt ennek az őt fővel működő részlegnek. Ha még azt is hozzávesszük, hogy egy-egy ügyfélhez mintegy 25 adatot kell „hozzákötni”, még elké- pesztőbb a dolog. A napi legalább száz ember fogadása és ügyeinek intézése nem éppen Az exportőrök bizalmatlanok, s minden intézkedést ellenük irányuló cselekedetnek ítélnek. így van ez az állat-egészségügyi előírások esetében is. A tavalyi sertéspestis idején alkalmazott kiviteli tilalmat például negatív megkülönböztetésnek érezték. Annál is inkább, mert akkortájt a nyugat-európai piac „véletlenül” éppen túltermelési válsággal küzdö(t, s a sertéshús átlagára nem kevesebb, mint 40 százalékkal esett vissza! Amióta megkötöttük a társulási megállapodást, amióta beléphettünk a Európa-ház „előszobájába”, ahelyett, hogy nőtt volna a nyugatra irányuló kivitelünk, 10 százalékkal csökkent, pihentetőül hat a dolgozók idegeire sem.) A folyosón üzemeltetett trafik, ahol a szükséges nyomtatványokhoz és az illetékbélyegekhez is hozzá lehet jutni, valamint az igazolványkép-készítés jelentősen megkönnyíti a várakozók dolgát. A sorban toporgó embereket hallgatva azonban úgy tűnik, még mindig ki lehetne találni egy két dolgot. Az egyik sorára váró hölgy ésszerű javaslatával állt elő: „Ki lehetne tenni mintaként a falra a helyesen kitöltött nyomtatványokat. Ez nagy segítséget jelentene. Talán akkor nem kellene a hibák miatt többször is végigállni a sort.” „Több széket is kitehetnének, a négy-öt kevés ötven embernek” - mondta egy idősebb férfi. „Nem hiszem, hogy minden csak pénz kérdése, a szervezésen is sok múlhat. Nyugaton bezzeg másként van. Itt túl sok a papír, túl nagy a bürokrácia... Én a parancsnokot is beállítanám dolgozni. Bízzunk az új belügyminiszterben!” - összegezte véleményét a sorban állók önkéntes „szóvivője”. H. Gy. viszont az onnan származó importunk jelentősen megnőtt. Az unió meg tudta valósítani tagállamai egyenlőségét. Ahhoz, hogy mi is teljes és egyenlő jogokkal rendelkező részesei legyünk a szervezetnek, még sokat kell tennünk. Ehhez pénz és idő szükséges. És kedvező kül-, illetve belpiaci környezet. Például valódi támogatások, kedvezmények az EU-tól. A nyugati országoknak valószínűleg tudunk olyan termékeket adni, amelyeket azok szívesen fogadnak. Az elkövetkező évek feladata éppen ezek felkutatása s a kölcsönös érdekek megtalálása lesz. Bánhegyi Zsuzsa (Ferenczy Europress) Gyógyszerfogyasztó nemzet maradtunk A hozzátartozók viszik az orvosságot a kórházba Tavaly 16,8 milliárd forinttal emelkedett a gyógyszerforgalom teljes áron számolt értéke az előző évihez képest: több i mint..66 milliárd, forint volt. Ebből a társadalombiztosítás fizetett több mint 51 milliár- dot és több mint 16 milliárdot a lakosság. Elsősorban a 95 százalékos mértékben támogatott gyógyszerekre fordított kiadás csökkent, és emelkedett a 80 százalékban támogatottakra költött pénz. Jelentősen nőtt viszont azoknak az orvosságoknak a köre, amelyek 50 százalékos társadalombiztosítási támogatást kapnak. Az egészségügyi rendelkezésre térítésmentes gyógyszerek után kifizetett támogatás meghaladta a nyolcmilliárd forintot, és több mint ötmilli- árd forint volt a közgyógyellá- tottaknak ingyenesen adott gyógyszerek költsége. A rendelkezésre álló adatok szerint tavaly hazánk egy lakosa átlagosan 6384 forint értékű gyógyszert fogyasztott el. A magas árakban az is közrejátszik, hogy , a magyar gyógyszeripar termékeinek felhasználása (értékben) 50 százalékra szorult vissza, és az előző évhez képest 12 százalékkal emelkedett a külföldről behozottak aránya. Egyébként ma már a fölírt gyógyszerek fele külföldről származik. Az adatokból egyértelmű, hogy az elmúlt évben is gyógyszerfogyasztó nemzet maradtunk, a betegek és a biztosító erején felül költ orvosságokra annak reményében, hogy a megbetegedési és a halálozási mutatók javulnak. Míg a lakosság bőven fogyasztotta az orvosságokat, a kórházakra ez nem jellemző. Nem költöttek több pénzt tavaly sem a gyógyszerekre, mint tavalyelőtt. Ennek az a titka, hogy gyakran a betegekkel vagy hozzátartozóikkal „bevitetik ” a szükséges orvosságot. Eu-tagság: wmmmmmmmmmammmammm Kedvezmények vagy hátrányok? Bállá Andrásként utazott ki, világbajnokként tért haza A tizenhat és fél éves, Kar- cag-Apavárán élő Bállá András két fontos telefont eresztett meg a szüleinek a távoli Amerikából. Igaz, többet is, de ezek voltak a legjelentősebbek. Az egyiket akkor, amikor az elődöntőben a serdülők világbajnokságán, a 83 kilósak között szabadfogásban, hosszabbításban 5-4-re legyűrte török ellenfelét.- Halló, anyu, apu: hulla vagyok, itt halok meg rögtön ... Szerencsére nem tette, így néhány gyors óra teltével a döntő várt rá. Ezt követően ismét csörgött a hordozható telefon, amelyet Nagy István igazgató úr bocsátott a család rendelkezésére. A Bandi fiú első szavai ezek voltak:- Halló, apu, anyu! Megvan!- Mi van meg fiam? Elveszett valami? - ébredtek hajnalban a hírre legjobb álmaikból a szülők. Nagy nehezen megértették, miről van szó, de még nem hitték.- A Himnuszt is eljátszották?- El hát. A tiszteletemre. Ekkor ocsúdott a család. Te jó ég! Ez a fiú Bállá Andrásként ment ki, és világbajnokként jön haza. Birkózásban, szabadfogásban. A város első világbajnoka. Pedig, hej, de hosszú, göröngyös volt az út odáig! Talán ötéves lehetett, amikor az édesapja levitte az első edzésre. Kurucz István, csak úgy kunosán Pista bá’, az edzője pallérozta, egyengette az útját. Ta- nítgatta, csiszolgatta. Kezdetben az tűnt fel neki, hogy ő volt a legkisebb, és a gyakorlást soha nem akarta abbahagyni. Nyolcévesforma lehetett, amikor korkedvezménnyel indult egy versenyen. Az ellenfél tíz múlt, nehezebbnek bizonyult öt kilóval, de őt ez nem zavarta, nyert. Erre azután már istenigazából felfigyelt Kurucz István, az edző. Irdatlanul sokat dolgoztak: igaz, jöttek is az eredmények. Bandi már általános iskolás korában országos bajnok lett. 1992 őszén Pestre került, a Vasasba, és ha munkáról van szó, nincs nála kitartóbb. Mellesleg az egyik belvárosi, műszaki szakközépiskolában a 3. a oszlopos tagja. Ez szó szerint értendő, mert 180 centijéhez 83 kiló társul. Eddig már négyszeres országos bajnok: és mindkét fogásnemet egyformán szereti. Elmondása szerint nem gyors, inkább technikás, de a fő ereje: az ereje. Van egy fogása, nem részletezem, hátha a jövőbeni ellenfelek is olvassák a cikket. Egy a lényege: ebből még nem jött ki senki. Huzakodik, vonakodik az illető, mire megintik. Leküldik térdelő helyzetbe, mire Bandi megpörgeti. Ennyi az egész. Mármint leírva. A valóságban sok százszor, ezerszer gyakorolja ezeket a fogásokat a nála idősebbeken, mert a korosztályában nincs ellenfele. Szóval a világbajnokság Chicago mellett Frankfortban volt. Indult kötöttben is: illetve egy győzelem után vereség következett. Nem esett kétségbe, készült a szabadfogásra. Indiai, egyesült államokbeli, török, majd grúz ellenfelet győzött le. Pedig az utóbbi még imádkozott is az összecsapás előtt, ennek ellenére Bandi nyert 9-7-re. Aranyérme mellé a grúz egy álomszép kézi készítésű kardot is átnyújtott neki. Itthon Hegedűs Csabáék várták a repülőtéren, no meg a családja. Együtt a boldog család: az édesapja, az édesanyja és elsős gimista húga. Előttük az ünnepelt, nyakában a verejtékkel, vérrel szerzett aranyérem. Igen, vérrel, mert az elődöntőben török ellenfele az ujját is beharapta, úgy kellett kirántani a fogai közül. (Fotó: Mészáros) Most pár hétig pihen. Ottj értünkkor köszöntötte Pista bá’, az edzője is. A jövő héten fogadja a karcagi polgármester, azután állítólag bizonyos pénzmag is üti a markát, de hogy mennyi, ezt nem tudja. Azonkívül a Hungária Sport felöltözteti: remélhetőleg nem fürdőruhába. Egyetlen dologtól fél: a verekedéstől. Nem szokott, ha belekötnek, inkább kikerüli az illetőt.- Nem tenne jót egynek se, ha az alkaros feszítőfogást bemutatnám rajtuk - mondja szelíden. Szóval azt, amelyikkel eddig végigverte a hazai mezőnyt, legújabban pedig a világot. Nem véletlenül, hiszen ki sem tudja mondani, hány ezerszer gyakorolta. Ezt is, a pörgetést is. Ez a két hatásos fegyvere van, ezekből nincs menekvés. Mármint az ellenfeleknek. Reméljük, ugyanezt írhatjuk le róla egy, két, hat, nyolc év múlva is. Akkor pedig az eddigi 86 érme. közöttük a világbajnoki arany mellé továbbiak társulnak ... D. Szabó Miklós