Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-30 / 178. szám
Justitia, hol vagy? Justitiának, mióta világ a világ, mióta Gaia földanyánk embert cipel a hátán, mindig sok dolga volt. Ennek a hódító, törtető, két lábon járó fajzatnak az egyedei, akik homo sapiensnek neveztetik magukat, foly- ton-folyvást összeütközésbe kerülnek egymással. (Na, igen. Ősi bölcsesség: „Okos enged, szamár szenved”, de ki fogadja meg? Arról nem is beszélve, hogy a valóság nem e tézist igazolja.) Ilyenkor aztán gyakran emlegetik az igazságot, és előcitálják a fenséges istenasszonyt, de mintha eltűnt volna valahol. Nem vagyok a jog szakavatott professzora, így hétköznapi logikámat használva, mindig elcsodálkoztam, ha olyasmit hallottam, hogy X. Y. sztárügyvédet fogadott magának, és meg is nyerte a port. Furcsa. Az ember azt hinné, a törvény az törvény, aki betartja, az ártatlan, aki vét ellene, az bűnös. A dolog nem ilyen egyszerű. Úgy tűnik, a probléma nagyon árnyalt. Egyes jogszabályokat így is lehet értelmezni, meg úgy is, a szavak erre is facsar- hatók, meg arra is. Egy szupertehetséges szófacsaró (lásd: sztárügyvéd) a vádlót a vádlottak padjára ültetheti. Jóindulatúak, hiszékenyek és toleránsak! Akiket ezen tulajdonságokkal vert meg a természet, meneküljetek! Eszetekbe ne jusson bárhol, bármikor az igazságotokat keresni, úgyis rajtavesztetek! Mentsétek az irhátokat, hagyjátok az igazságot! Justitia is már régen letépte szeméről a kendőt (ki bírja ezt idegekkel! - felkiáltással), messzire hajította a mérleget a kezéből, s lehet, most valahol a Riviérán monokiniben szaladgál a tengerparton. Milyen igaza van! Ott, ahol a bérbeadó megszegi a szerződést, mégis a bérlő fizet rá, és még vádaskodnak is ellene... Ott, ahol a válóperi tárgyaláson elhangzik a kérdés: - Asz- szonyom! Arra nem gondolt, hogyan fog a férje megélni, ha a 18 000 forintos fizetéséből kifizet gyerektartásra magának 7000-ret? És azt már nem kérdezi meg, hogy az anyuka hogyan fog megélni a három gyerekével, mikor neki 15 000 forint a járandósága... Ott, ahol a tulajdonostársak úgy össze vannak növesztve, mint a sziámi ikrek, ha az egyik nem mozdul, a másiknak is veszteg keíl maradnia. Ha például lakás a tulajdon tárgya, sem eladni, sem cserélni nem lehet, csak megosztani, a magyar átlagot tekintve, mondjuk 40 négyzetmétert. Megosztani az egy konyhát, egy WC-t, egy bejáratot, és lesni egymás unt, utált fizimiskáját, míg a halál el nem választott, ahol az egyik tartozását a másik fizeti ki, merthogy a tartozás keletkezésekor hitestársa volt az illetőnek - igaz elvált azóta, de miért nem tette korábban, magára vessen. Igaz ő dolgozik, volt élete párja meg a napot lopja, na és! A házassági okmány miatt a fizetendőért egyetemlegesen felelősek, az perkázza le a gubát, akinek van. Juhhé! Ott, ahol... Ott nem szabad maradni. Justitia! Várj, megyek én is! Hihetetlen történet Nincs hulla a csomagtartóban Z. ágrólszakadt, de épp any- nyira tisztességes fiatalember volt. Az a fajta, akit gyakorta szokás élhetetlennek nevezni. Z. egyszer szert tett kerek húszezer forintra, amire nem volt példa azelőtt. Ezernyi dologra is költhette volna, ám neki csak egy járt a fejében. Kocsi kellene. így a harminc felé már szégyenkeznie kellett, hogy még mindig nem szerzett magának egy rozzant autót sem. Tehát Z. megvett magának egy rozzant autót. Közel egyidősek lehettek, Z. és az autó, de Z. nem bánta, sőt igencsak büszke volt. A pénz épp kifutotta, egy év műszaki volt rajta, és viszonylag megbízhatónak látszott ez a rozzant, öreg autó. Z. munkába járt vele, meg ha még futotta benzinre, ide-oda. Vígan száguldozott, mint egy kamasz a recsegő kismotorral. Egy évre rá lejárt a műszaki. A felkészítés azonban még egyszer hozta volna a járgány árát. Meg nem hogy erre nem volt Z.-nek pénze, hanem éppen szűkében volt, szereznie kellett valahogyan. Keserves kínlódás, önáltató vigasztalás után elhatározta: eladja öreg barátját. Hirdetést adott fel, de a kocsi műszaki vizsga nélkül, közel a harminchoz nem érdekelt senkit. Az árát Z. egyre lejjebb engedte, tizenötnél jelentkezett is egy ember. Hogy ő elvinné tízért. Z.-t erősen gondolkodóba ejtette az ajánlat. Mindegy, csak keljen már el végre, döntötte el. Az ember tisztességesnek látszott. Megbeszélték az adásvétel időpontját, Z. vitte a kocsit, az ember hozta a pénzt. Azazhogy csak egy részét. Mert eny- nyi van pillanatnyilag. Nyílt tekintettel, őszintén leszámolt hat darab ezrest Z. tenyerébe. A többit később, mondta a tisztességesnek látszó ember, és ajánlotta, írjanak papírt az adósságról. Z. belement, mert ez a kis pénz is nagyon kellett már. És amikor az ember elhajtott az öreg autóval, Z. ott maradt, kezében a cédulával, két tanúval. Aztán se autó, se pénz. Az ember többé nem jelentkezett, a határidő is lejárt. Négyezer az négyezer - gondolta Z„ és gondolta, behajtja az adósságot. Felfegyverezte magát két tagbaszakadt barátjával, hogy egy kis ijedelmet okozva biztos meg is kapják a pénzt. Az ijesztés igen hatásos volt, sürgősen menekülőre fogták, amikor az ember családja köréjük sereglett. Jó sokan voltak. A pénzt soha nem kapta meg. Z. kezdte már érteni, mért nevezik élhetetlennek. Hónapok múlva egy gyártelepen akadt dolga. Az egyik út szélén, egészen félreállítva meglátta rozzant régi autóját. Poros ablakkal, leeresztett gumikkal. De Z. azonnal felismerte. Belekukucskált. A hamutartóban még az ő cigarettájának hamuja por- ladozott. Nyilván lejárt a műszakija, gondolta Z. egy kis kárörömmel, meg az is felötlött benne, hogy tulajdonképpen ez az autó félig-meddig még az övé. Még otthon is ugyanaz járt a fejében. A kulcs. Az az ember akkor nem tudta, de jószerével Z. is elfelejtette, hogy van egy régi kulcs is az autóhoz. Egyszer elveszett, de mire szerzett újakat, megkerült a régi. Z., kezében a kulccsal újra elemében volt. Kannát, vödröt cipelt magával, megtisztította a régi autót, benzint töltött bele. S az öreg járgány, mintha csak tegnap állt volna le vele, pöccintésre indult. * * * Ezt nem hiszem el - mondja barátom szkeptikusan. Ugyan, ugyan. A végét vagy csak kitaláltad, vagy az ember túl tisztességes volt, vagy nem is tudom, ha fönnhagyta a kerekeket és nem volt hulla a csomagtartóban... -emSzabálytalan portré A fitnesstorna koronázatlan királynője Mi a véleményed a mai oldalban megjelent jegyzetben foglaltakról? Hogyan látod te, mint ügyész? - fordulok a velem szemben ülő dr. Tupi Judithoz.- Nincs könnyű dolga a jogalkotásnak. Sok az új helyzet, s ezt nem képes mindig elég gyorsan követni. De azért azt hiszem, Justitia a helyén van, esetleg néha egy kicsit megzavarodva - válaszol nevetve.- Hagyjuk is békén az isten- asszonyt! Beszéljünk inkább rólad! Ügyész vagy, egy négyéves kis legény édesanyja, és a város hölgytagjai, akik kedvelik a testmozgást, mint a fitnesstorna koronázatlan királynőjét ismernek. Melyik is vagy te valójában?- Remélem, mindegyik. Nagyon szeretem a munkámat, igyekszem képességem legjavát nyújtani benne. Az emberek azt hiszik a játékfilmekből szerzett ismereteik alapján, az ügyész dolga’annyi, hogy a bírósági tárgyaláson képviseli a vádat. Pedig ennél sokkal szerteágazóbb a feladatunk, elég, ha azt említem meg, hogy a nyomozás törvényességi felügyeletét is mi látjuk el. De beszélhetnék még...- Ne haragudj, hogy közbevágok, úgy belelendültél, mint aki órákig tartó előadásba kezd.- Igazad van. Sok mindent tudnék még möndani erről. De a kisfiámról, Petikéről is szívesen beszélek. 1990. augusztus 6-án született, 54 cm-rel, 4 kg-mal. Igazi kis vasgyúró volt, de ma is az, 22 kg-mal és 29-es lábbal büszkélkedhet.- Ó is olyan ügyes tornász, mint az édesanyja?- Eljár velem a fitnessfoglal- kozásokra, nagyon szereti a mozgást, kitartóan végzi a gyakorlatokat. Izmos, jó felépítésű emberke. A gyakori edzéseknek köszönhető ez az alkat és az, hogy noha igen jó étvágyú, főleg a húsételeket és persze az édességeket szereti, egy deka súlyfelesleg sincs rajta.- Ezt te is elmondhatod magadról, pedig úgy hírlik, szívesen sürgölődsz a konyhában.- Főleg sütni szeretek. Ha csak mód van rá, minden hétvégén meglepem a családot süteménnyel.- Valamelyik igen jól bevált receptedet elárulnád nekünk?- Nagyon szívesen. íme az egyik kedvencünk. (Fogyókúrázók óvakodjanak tőle! Rengeteg benne a kalória.) Mágnás diós 4 tojás sárgáját kikeverünk 4 nagy marék cukorral, fél citrom héját belereszeljük, és húsz dekagramm margarinnal, egy csomag sütőporral habosra keverjük. Egy pohár tejföllel annyi liszttel állítjuk össze, hogy a tészta könnyen belesimítható legyen a tepsibe. Húsz deka darált diót ösz- szekeverünk annyi cukorral, hogy jó édes legyen, majd 4 tojás sárgáját teszünk hozzá. Az eddig felhasznált tojások habját keményre felverjük, majd a diós masszához elegyítjük. A tészta tetejét baracklekvárral megkenjük, majd a diós habbal fedjük be. Előmelegített sütőben, közepes lángon, sütőtől függően, harminc percig sütjük. Folytassuk tehát a koktélkészítéshez szükséges eszközök ismertetését! Speciális funkciója van a fúszerreszelőnek, amely leggyakrabban a szerecsendió reszeléséhez kell. Ez egy kisméretű, elegáns kivitelű reszelő. Sok kevert italhoz használhatunk pezsgőt, illetve habzóbort. A pezsgő kinyitása sem mindig egyszerű feladat, ha nem akarjuk, hogy hatalmasat durranjon és esetleg az üveg tartalmának egy része, mint „szellem a palackból” távozzon. Ritka eset, amikor egy egész üveg pezsgőt azonnal felhasználunk (pl. a bólék esetében jellemző), tehát gondoskodnunk kell a már kinyitott pezsgősüveg lezárásáról. Erre is van egy speciális pezsgősüvegzáró, amelynek több változata létezik. Jellemzőjük, hogy többnyire fémből készülnek. Egyik típusa az üveg nyílására rugósán rögzített kerek gumitömítésből áll, amely egy kis fémhengerbe illeszkedik, valamint két fém-„ szárnyból”, amelyek lehajlásakor az üveg peremébe kapaszkodva a gumigyűrűt erőteljesen tartják az üveg nyílásán. így ellenáll a szánsav nyomásának. A pezsgő, illetve bor hűtésére szolgál a palackhűtő, amely egy dekoratív dupla falú, szigetelt hengeres edény. A palackhűtőbe rendszerint kocka- vagy tört jeget is teszünk, amely biztosítja italunknak - ideig-óráig - viszonylagos hűtve tárolását. A palackhűtő elsődleges szerepe abban áll, hogy a már kinyitott palackot ne kelljen vissza-visszavinni a hűtőszekrénybe, hiszen rövid időn belül talán felhasználjuk a tartalmát, ugyanakkor természetesen az ital felmelegedését is gátolja. Ha nem is az italok készítéséhez, de az egyes italok felszolgálásakor használunk szívószálakat. Ma már számtalan színben és kivitelben kaphatók. Fontos, hogy nagyobb átmérőjű szívószálakat alkalmazzunk, mert ezeket nem törniük el időlegesen sem a tört- jég-darabkák vagy gyümölcsrostok. A sorozat következő részében az italokhoz szükséges poharakról lesz szó. Sonyák Béla Egy kis mozgás, bár a kislegény lámpalázas (A felvétel nem az ominózus automobilról készült.)- Bíró T. Bölcselmek „Nem az a fontos, hogy meglássuk, ami a távol ködébe vész, hanem, hogy megcselekedjük, ami most előttünk áll.” Thomas Carlyle * A nyomorúság titka, hogy legyen időd azon merengeni, boldog vagy-e vagy sem.” George Bernard Shaw * „Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik.” Marcus Aurelius * „Az ember baja nem abból származik, ami történt, hanem abból, hogy mi a véleménye róla.” Montagne * „Szemembe’ könny, hogy nincs cipőm, De kimentem az utcára, és egy embernek nem volt lába.” Harold Abbot * „Az a legnyomorultabb, aki más akar testben, lélekben lenni, mint az, aki.” Angelo Patri * „Az életben nem az a legfontosabb, hogy a nyereségedből hasznot tudj húzni. Erre az ostoba is képes. Az igazán fontos az, hogy a veszteségedből húzz hasznot. Ehhez intelligencia kell, ez a különbség a bölcs és az ostoba között.” William Bolitho * „Egy kevés filozófia az ember agyát fogékonnyá teszi az ateizmusra, de a filozófia mélysége visszatéríti a valláshoz.” Francis Bacon Az Új Néplap családi albuma Nagy örömmel nézegetem a családi album képeit, igazán okos ötlet ez a rovat. Én is szeretném meglepni a családom egy képpel. A mellékelt fotó a Jász családról készült (azaz rólunk) 1993-ban a 15. házassági évfordulónkon, melyet egy gyönyörű balatonlellei nyaralással ünnepeltünk meg. Most augusztus 5-én leszünk 16. éves házasok. A világon a legcsodálatosabb dolog szülőnek lenni, három kis emberkét felnevelni, akik a mi életünk folytatásai. Nagyon szeretjük őket, és ők is imádnak minket. Összetartozunk, és ez a legszebb dolog a világon. Jászné Polgár Mária Kedves Marika! Szívesen megjelentettük volna augusztus 9-én, évfordulójukon kedves családi fotójukat, de a Gondűző nem jelenik meg azon a hét végén. Úgy gondoltuk, jobb előbb, mint később. Az évfordulóhoz gratulálunk, további jó egészséget, sok boldogságot kívánunk! Cseh Emese \
