Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-27 / 175. szám
1994. július 27., szerda Körkép 5 A tévé képernyője előtt Mostanság nem annyira a képernyőn, mint inkább „a képernyő mögött” történnek az izgalmas dolgok. Őrségváltás után Megtörtént az őrségváltás, az eddigi teljhatalmú alelnö- köt újonnan megbízott elnök váltotta fel: Horváth Ádámot kinevezte az intézmény élére az államfő. Az elmúlt hét legnagyobb és legjelentősebb televíziós eseménye alighanem ez volt. Elhangzottak az ilyenkor szokásos vezetői nyilatkozatok is, melyek közül a legfontosabb talán az a szemléleti, felfogásbeli különbséget mutató, mely szerint ezentúl a televíziónak csupán tükröznie kell a politikát, s nem szükséges, hogy politikacsinálással is foglalkozzék. Nyilván ezért is követték változások villámgyorsan az elnökváltást a belpolitikai szerkesztőségben; ment a megbízott főszerkesztő, aztán a szerkesztőség másik vezetője is, ki önszántából távozott, kit egyszerűen lapátra tettek. S a hírműsorok élére jött Bethlen János! Hogy mennyire gyorsan játszódtak- az események, jellemző: az újjászületendő Híradó élére, az idő rövidsége miatt, új szignót nem is tudtak készíteni. De A Hétben is meg kellett elégednünk kezdetként egy szimpla stúdióbeszélgetéssel, amikor is a műsorvezető Frei Tamás kérdéseire válaszolgatott két frakcióvezető, a két Iván, Szabó és Pető, az egyik az ellenzék, a másik a koalíció oldaláról. Bizony szelíd véleménycserévé gömbölyödött az élesnek, szögletesnek beígért vita! A nézetek nemhogy nem ütköztek, még csak súrolni is gyengéden súrolták egymást. Sajnos, a kérdezők, a telefonálók sem tudták kérdéseikkel élénkíteni a lassan csordogáló diskurzust. Az a szándéka a műsornak, hogy igazi, közvetlen párbeszédet így teremtsen néző és televízió között, méghozzá országosan is fontos kérdésekben, továbbra is csupán remény maradt. Ha valaki most azt gondolná, hogy az elégedetlenkedés szól belőlem, téved. Korántsem, csak jelezni kívántam az új kezdetek nehézségeit, egyes vonásait. Horváth Adám egyébként olyan televízió körvonalait is megrajzolta, amelyben kevesebb lesz majd a beszélőműsorok száma, amikor két vagy három ember üldögél egy asztalnál - lehet az kerek avagy négyszögletes -, és mondja ki-ki a magáét egy műsorvezető gyengéd segédletével. A Létkérdéseknek is ez a baja, valójában nem izzanak fel benne a gondolatok, csupán információt kapunk több hangra elosztva. Amit néhány mondatban tömören közölni lehetne, azt tíz perceken át csócsálgatják. A hétfő esti adásra éppúgy igaz ez - a nagycsaládosok problémáit feszegették volna -, mint e műsor régebbi darabjainak. Az a néhány bejátszás, vélemények innen és onnan, nem volt képes feloldani a szöveg unalmát, monotóniáját. Persze nem mondanék halált minden úgynevezett beszélőműsorra; két fej, két arc is lehet érdekes a képernyőn, ha okos, szép és új gondolatok hangzanak el egymásnak feszülő dinamikával. Soha nem unom például a Grétsy- Vágó kettőst nyelvművelő műsorukkal, persze ők rövid ideig beszélnek, s mindig okosat szólanak, érdekesek. Gondolta volna valaki, hogy a nem káptalan a fejem szólásban a káptalan valamikor szerzetesek, papok tanácsadó testületét jelentette, s abból származik - ezt is tőlük tudhattuk meg mint annyi más érdekességét nyelvünknek. Az unalom tehát nem annyira a formából származhat, mint inkább a tartalomból, melynek, igaz, a formai elemek is részét képezik. Kevesebb unalmas műsor, több szórakoztató, nézhető program - ez is az elnöki ígéretek közül való. Több olyan tévéjáték például (ma szinte kiveszett a képernyőről), amelyben napjaink kérdéseit a művészet eszközeivel, érzelmeinkre hatva tárja nézői elé a televízió; tévéfilmek, amelyekben magunkra is ismerhetünk, és amelyek láttán magunkba is szállhatunk. Úgy vélem, amikor az új elnök mindezeket ígéri, nem hasból, hanem tapasztalatokból beszél. Hisz évtizedek óta maga is gyakorolja a rendezői mesterséget, nevéhez fűződik az elpusztíthatatlannak tűnő Szomszédok, mely ugyan mintha vesztett volna elevenségéből az utóbbi időben, de az egyik olyan sorozat, amely túlélt mindenfajta változást, politikai széljárást. Remélem, most új erőre kap ez a mindennapi eseményekkel összefonódó játék, mely rendkívül népszerű alakjaival sokakat a képernyő elé vonz. Van a televíziónak egy másik vállalkozása is, ahol a tévéjáték úgy-ahogy eléldegél, ahol megkísérlik - többnyire sikerrel - a hétköznapi dolgok művészi tálalását, ily módon kínálva fel azt közös eszmél- kedésre. Ez a Családi kör, melynek gazdája, szellemi atyja ugyancsak „régi motoros”, évtizedek óta irányítja a pedagógiai tartalmú programokat. Sorozatához írókat tud megnyerni, mozgósítani. S bár ezekben a játékokban nyilvánvaló a nevelői szándék, legsikerültebb darabjaiban igazi televíziós dráma születik. Legutóbb szülő és gyermek viszonyáról, a felnőtté válással együtt járó konfliktusokról készített játékkal rukkolt elő Kelemen Endre műsora. Egy agyonig elkényeztetett gyermek és az őt tutujgató anya között kirobbant ellentétben ragadják meg az alkotók a közismert konfliktust: szülő és gyermek eltávolodási folyamatának ellentmondásait. Igaz, a játékbeli család helyzete eléggé különös, az anya nagyságos asszony, a lakást takarítónő tartja rendben, a környezet fényűző. Ilyen miliőben könnyen „kivirágzik” az unalom, a tespedtség, ami jellemzi is a krémeszabáló fiúcskát, Tibikét. Krémeszabáló A jelenség azonban, hogy egy fiú szembekerül, illetve -fordul anyjával, sőt durván meg is sérti, egyszerűbb családban is megeshetnék, mondhatni tehát, tipikus. Meg is esik, gyakorta. Tehát élő a probléma. Tibiké egyébként azért ront az anyjának végül is, mert nem tudja őt külső segítséggel megszabadítani a kötelező katonaság nyűgétől. Nincs tábornok, aki „segíthetne”. Az anya pedig ott marad kétségbeesve, sírdogál- ván, mi lett ebből az édes, aranyos gyerekből. Felnőtt, a kemény katonai szolgálat meg is edzette, sőt az unatkozó fiatalemberből sikeres céllövő lett, aki díjakat nyer, önmagára talál. A túlzottan ragaszkodó anya pedig, ki követni szeretné fiának minden mozdulatát és cselekedetét, már-már nevetségessé válik, ahogy a laktanya körül ólálkodik fia után leselkedve. Tibi önmagára talál, szerencsére, s ezt tudomásul kellene vennie még a szülőnek is, az anyának, aki legközelebb áll gyermekéhez, ő hordta méhé- ben, és ő hozta gyermekét a világra. Mély igazság van abban, amit a lélektanász von le következtetésül a játék végeztével: a szülő feladata hosszú távon feleslegessé tennie magát. Mély és kétségtelen kellemetlen, szomorító igazság, de az élet törvénye ezt diktálja. A Krémeszabáló, a Családi kör legfrissebb darabja e gondolatban erősíthette meg a nézőt - hasznosan. Ami pedig a műfajt illeti, tévéjáték ez, ha alkalmazottan is, és ha nem is az igazi. Arra még vámunk kell, remélem, nem sokáig, bár a televízió malmai még az Isten malmainál is lassabban őrölnek. Valkó Mihály A szegény nép szegény tanítója a pedagógiai és lélektani inkvizícióval is megküzdött Bárczi Gusztáv, az együttérző orvos-gyógypedagógus Számos megyénkbeli fogyatékosságügyi szakembert tanított a harminc évvel ezelőtt, 74 éves korában elhunyt nagy mester, kiváló ember és orvos-gyógypedagógus, a korszerű magyar gyógypedagógia megteremtője, dr. Bárczi Gusztáv. Az ő nevét viseli hazánk egyetlen, 1900-ban Budapesten alapított gyógypedagógiai tanárképző főiskolája, amelynek tanára, majd igazgatója volt 1942-1963 között. Milyen ember volt Bárczi Gusztáv? Leghitelesebben egykori tanítványai - akik többsége ugyancsak kiváló tanárrá, szakemberré vált - számolhatnak be erről. Dr. Göllesz Viktor, szintén Bárczi-tanítvány, jó néhány, ma is aktívan dolgozó megyénkben gyógypedagógust, szociális területen tevékenykedő szakembert tanított. A ma már nyugdíjas profesz- szor a nagy életműhöz fontosnak tartotta megemlíteni az alábbi adalékot:- Ez a fotó, amit az Új Néplapnak átadok, 1958-ban készült Zalaszentgróton, a gyógypedagógiai intézetben. Akkor vendégeskedett ott K. P. Becker, a berlini Humboldt Egyetem professzora a feleségével, akik szemlátomást élvezik a sétakocsikázást. A bakon Bárczi Gusztáv. Jellemző, hogy 1962-ig, amíg a főiskola igazgatója volt, az intézménynek nem volt autója. Országgyűlési képviselőként is jegyet váltott a vonatokon. Dr. Méhes József, aki tanszékvezető tanárként tanított a mesteréről elnevezett főiskolán, majd a vakok intézetének vezetője, így emlékszik rá:- Bárczi volt az első valóban orvos-gyógypedagógus, aki túltette magát a nagy dilemmán: menjen-e el orvosnak, a viszonylagos jólét körülményei közé, vagy maradjon a szegény nép szegény tanítójának? Ő maradt, s így egy egész életet áldozott a fogyatékosügynek. A közvetlen munkatársaival való beszélgetéseket az őszinteség jellemezte, a teljesen nyílt atmoszféra. Nagyvonalúságára jellemző a következő eset. Az ELTE fonetikai tanszékének professzora közismerten mosoly nélküli, szigorú előadó volt. Minden órán névsort olvasott. A nyomorékotthon igazgatóhelyettese voltam, így csak ritkán tudtam előadásaira eljárni. Ezt szóvá tette Bárczinak, aki megkérdezte, szakmai vonalon hogy szerepelek. Kitűnően - volt a válasz. Akkor mit akarsz? - kérdezte.- Az '50-es évek politikai viharait hogyan vészelte át Bárczi?- A Szovjetunióból áttelepített pedagógiai és lélektani inkvizíciónak Méreit 'követően Bárczi is majdnem áldozatává lett. Egy alkalommal engem is felhívattak az oktatási minisztériumba, és néhány korábban íródott Bárczi-könyvről kérdeztek. A természettudományos és a bibliai világkép sajátos, Bárczi-féle egyeztetéséről volt szó. Kifejtettem, hogy e tételeket csak az adott korszak köMost lenne 104 éves rülményei között szabad értékelni és nem 30 esztendővel később. Teljes nyíltsággal Bárczi mellé álltam.- Aki végül is Kossuth-díjat kapott.- Az akkori korhoz tartozott ez az egyszer lent, egyszer fent játék. A díjhoz társuló parlamenti képviselőség a közélet forgatagába lendítette mesterünket. A fogyatékosságügy hiteles és sikeres érdekképviselője volt az Országházban is. Azt hitte az ember, hogy ilyen szép külsőségek mellett biztonságosabbak a mindennapok. Nem így történt. A pártossá vált minisztérium Bárczi mellé olyan dicstelen helyettest tett, akinek ténykedése miatt - szocialista feudumokkal gyűjtött maga köré egy „átokmondó” csapatot - a mesternek végül mennie kellett. Félművelt dilettantizmus, szellemi meddőség vette kezdetét. Nyolc hosszú év után tűntek le ezek az urak a főiskola színpadáról. A kimerítő harcok eredményeként az intézmény máig tartó tempóveszteség megsínylője. Bárczival egyébként vitatkozni is lehetett. Nem volt ő sem tévedhetetlen. Küzdelmekkel teli pályafutás részese volt. Legtöbbször a hazai érdektelenség és ellenállás vette körül. Mégis megtanulhattuk tőle a pálya töredelmes szeretetét. * Ki volt Bárczi Gusztáv, milyen talajból sarjadt közvetlen egyénisége, elkötelezett szakmaisága? Még egy tanítvány - aki munkatársa is volt -, Subo- sits István főiskolai tanár emlékezete így őrizte meg:- A vele kapcsolatban állóknak leginkább közvetlensége, viselkedésének természetessége és egyszerűsége tűnt fel. Bizalomárasztó lényének varázsa mindenkit rabul ejtett. Nyoma sem volt benne a mesterkéltségnek, a leereszkedő nyájasságnak. Meghatározó lehetett egyénisége kialakulásában származása és ifjúkori élményei. Bárczi a Felvidék egyik szlovák ajkú falujában, Nyírud- vamokon született 1890-ben, ahol apja falusi tanító volt. 0 maga is tanított rövid ideig egy elemi iskolában. Az első világháború idején az alsóbb néposztályok frontra hurcolt gyermekeinek gyógyítója. Hallatlanul termékeny és gazdag gyógypedagógiai pályáján haláláig megmaradt az a jellemvonása, amit az együttérző ember elnevezés fejez ki leginkább. Bámulatra méltó volt a gyakorlatra épülő elbeszélő pedagógus alkata, improvizációs képessége. A legkülönbözőbb szociális karakterrel főiskolára érkező hallgatók, tanári személyiségének hatása alatt, tanulmányaik során többségükben azonosultak a gyógypedagógiával. * Bárczi Gusztáv szakirodalmi munkáinak, tudományos publikációinak száma rendkívül gazdag. Bibliográfiájának második kiadása 45 tétellel - 154-re - gyarapodott az elsőhöz képest, ám a teljes életmű még korántsem feltárt. Munkássága, szellemi hagyatéka, a másság elfogadására, segítésére int mindannyiunkat. Hiszen minden emberre, fogyatékosra és épre egyaránt igazak Ady verssorai: „Vagyok, mint minden ember: fenség, / Észak-fok, titok, idegenség, / Lidérces, messze fény . ..” Simon Cs. József Miniszterek felhívása A művelődési és az igazságügy-miniszter közös felhívásában azzal a kéréssel fordult valamennyi érintett szakmai szervezethez, hogy a törvény-előkészítő bizottság címére - az Igazságügyi Minisztériumba - augusztus 3-ig juttassa el a szabad rádiózásról és televíziózásról szóló törvényjavaslat koncepciójával kapcsolatos véleményét. Erről a Művelődési és Közoktatási Minisztérium sajtóirodája tájékoztatta kedden az MTI-t. A felhívás szerint a szűk határidőt a törvény mielőbbi megszületéséhez fűződő közös érdek indokolja. (MTI) Káli vigasságok Káli vigasságok ’94 címmel gazdag kulturális eseménysorozat színhelye lesz július 29. és 31. között Szentbékkálla, a Tapolcától néhány kilométerre fekvő Balaton-felvidéki település. A rendezvények közül kiemelkedik a Szabad Tér Színház és a Magyar Rádió által közösen rendezett Interfolk ’94 nemzetközi folk- és folkrock- fesztivál. Ezen többek között ír, görög, latin, afrikai és magyar népzenét játszó együttesek szerepelnek majd. Különleges látványosságnak ígérkezik a veszprémi Petőfi Színház előadása, a Sobri Jóska, mely mintegy 200 szereplővel a híres bakonyi betyár történetét mutatja be. Lesz még képzőművészeti kiállítás, népi iparművészeti kirakodóvásár. (MTI) Adókarbantartás Karbantartási munkák miatt július 28-án, csütörtökön 12.00 és 16.00 óra között nem sugároz műsort a pécsi, a nagykanizsai, a kékesi és a csávolyi tv-adó - tájékoztatta az Antenna Hungária Rt. kedden az MTI-t. Ugyancsak karbantartási munkák miatt ugyanezen a napon 12.00 és 16.00 óra között Pécs, Nagykanizsa, Kékes térségében lesz adáskimaradás az URH rádióadók műsorában. (MTI) Megnyílt a Délker-diszkont A felszámolás alatt lévő FÉR Vállalat raktárát bérelte ki a Délker Budapesten, a Nagyvárad téren, s abban nyitotta meg kedden 1500 négyzetméter alapterületű áruházát. Pénz András, a Délker ügyvezető igazgatója elmondta: az épületet két hónap alatt hozták rendbe. A beruházás értéke mintegy 30 millió forintot tett ki. A berendezés zöme hazai gyártmány, a hűtőrendszer azonban egy olasz cégtől vásárolt, rövid ideig használt berendezésekből áll. A készletnyilvántartást gépesítették, így a mintegy 2500 féle cikket folyamatosan fel tudják tölteni. 1958-ban készült felvétel: a bakon Bárczi Gusztáv Műveltség szolgálat Első kórustalálkozó A Magyar Műveltség Szolgálat július 28. és 31. között Csillebércen rendezi meg első kórustalálkozóját. A hagyományteremtő szándékkal tartandó rendezvényen felsőbányái, négyfalui, aradi, ungvári, nagybányai, marosvásárhelyi, temesvári és dicső- szentmártoni énekkarok vesznek részt. A Magyar Műveltség Szolgálat a határon túli magyarok kulturális támogatására jött létre 1990-ben. Elsősorban az országhatáron inneni és azon túl élő támogatók, valamint a tagság adományaiból tartják fönn magukat. Tevékenységük egy fontos része könyvtárak létesítése határainkon túli magyar településeken. Első igazi nagyszabású kulturális rendezvényük a július 28-án kezdődő kórustalálkozó lesz. (MTI) Bóklászásoktól a kutatásokig A délutáni zápor lélegzethez juttatta a tájat. Nyugalom árad a fák lombozatából. A felfrissült levegőben magukra találtak az illatok. Élénken vitatják a madarak a váratlanul sarokba szorított hőség esélyeit. Ez itt nem az elhallgatás helye. Beszélgetőtársam „ dr. Tóth Albert tanár. Őt hallgatva kihívást jelentenek számomra a tények, s még inkább az érzelmek minősége. Előítéleteimnek, a sztereotip észjárásnak természetesen ezúttal sem osztottam, osztok lapot. Higgye el a tisztelt olvasó, beszélgetésünk az alföldi tájtól indult el, és oda is kanyarodott vissza. Egy ember, akinek van világképe, és annak az Alföld a fókusza. Tökéletes síkság. Egy ember, akit szervezett tájkutatásra inspiráltak gyerekkori tanyasi bóklászásai. A táj mint jellemformáló tényező. A természet türelmes. A föld jószívű, de csak azzal, aki hajlandó az önfeláldozásra. A táj esztétikai tárház. Egyetlen naplemente sem ismétli önmagát. Az Alföld csöndje nyitott volt és maradt a határtalan iránt. Egységes hangegész- szé áll össze a tücskök ciripelése, a békák brekegése és a világlátott gólyák kelepelése. Önzetlenül enged teret a telihold világossága a szentjánosbogár fényének. Egy ember, akit a táj sallangmentessége, semmipártolása óvott meg az elvágyódástól. Tóth Albert a százszor látott tájat szá- zegyszer is fürkészni akarja, gyarapítani és továbbfejleszteni korábbi tapasztalatait. Az Alföld terei, „zajfertőzéstől” és „fényszennyeződéstől” mentessége megunhatatlan. Egy ember, aki szüntelen kíváncsiskodásával levette lábáról a tájat, s az megvallotta múltját, fellebbentette arcáról a fátylat. A látszólagos egyhangúság ellenére az Alföld sűrűn váltogatja látnivalóit, és senki kedvéért nem rejti véka alá sérelmeit. Az Alföld nem akar utánozni más beállítottságú vidékeket. Engem egyáltalán nem lep meg, hogy egy emberben felébred a becsvágy, hogy az Alföldtől kapott özön érzelmi és gondolati értékért kifejezze a táj iránt érzett szeretetét és háláját. Amit dr. Tóth Albert tett az Alföld jelenéért és jövőjéért, rég túlhaladta a hála szintjét. Tájpártolása közügy, az összefogás fokmérője. Szenti Ernő
