Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-27 / 175. szám
6 Kunsági Extra — Kenderes 1994. július 27., szerda Egy optimista mezőgazdasági vállalkozó Gépszínt, magtárt épít Berekfürdő határában hegesztés közben találtam Sebők Lászlót és édesapját. Mint elmondták, a kárpótláson szerzett földterületükön dolgoznak. Tavasszal frissen telepítettek egy akácerdőt és egy gyümölcsöst. A szárazság ellenére haragoszöld a kölestábla, mely büszkeségük, hiszen ez a terület dacolt a szárazsággal, s a kevés eső ellenére is szépen nőtt. A vállalkozó az ifjabbik Sebők László, aki Szolnokon lakik, szakmája kertészmérnök és növényvédő szakmérnök, így itt tudja tudását kamatoztatni, de mint mondta, hiába a tudás, ha elmarad a csapadék. Már készülnek az őszi talajműveléshez, az új gépekhez még kell néhány alkatrész. Az építkezéshez már ott van a föld végében a sóder, hiszen raktár, magtár kell a gépeknek és a termésnek, egy melegedőhely sem jön majd rosszul, ha rászakad az este munka közben. A nyulakkal jó megvannak, amíg a fiatal akáccserjéit nem pocsékolják meg. Ott volt a rengeteg, bebálá- ' zott szalma a búzatábláról, letakarították a földről, hogy elvégezhessék a tarlóhántást, s ha a szent anya adna egy kis esőt, akkor megpróbálkoznának a másodvetéssel is - mondja. A búzát most kénytelenek voltak értékesíteni, mert nem volt tárolóhelyük. Éppen ezért, hogy ne legyenek kénytelenek odaadni a gabonát úgy, ahogy viszik, hanem kivárhassák a kedvező árat, magtárt is építenek. Az árra azért kell oldafigyelni, mert egyébként is kevés a mezőgazdaság jövedelmezősége, s nem mindegy, hogy még kevesebb lesz-e. Mint egyszerű vállalkozó, nem vezet bonyolult pénztárkönyvet, de a pénztárcáján érzi, hogy nullára futott-e vagy mínuszba billent a mérleg nyelve - magyarázza. A nyolcvanéves, életvidám édesapja örül annak, hogy területük szomszédos azzal a földdel, ahol korábban dolgozott. A vállalkozáshoz sikerült beszereznie az alapgépeket, a középkategóriájú traktort a munkagépsorral. Ennek a segítségével minden munkát el tud végezni saját maga, s ezzel megtakarítja azt az őrületes költséget, amit a bérmunkáért kellene odaadnia. Fontos azonban, hogy a munkákat időben végezzék el, s azt vallja, hogy addig nem nő a fa, amíg azt el nem ültetik, ezért arra biztat mindenkit, kövesse példáját, s ültessen. Az aratás után legelső munkája a magtár, gyepszín építése, melyhez már készíti a vas váz- szerkezetet a papával. Ő, mint vállalkozó nem panaszkodik, hiszen annyit dolgozik, amennyit tud, s ha nem sikerült valami az idén, a jövő évi vetésnél fölhasználja az idei tapasztalatait is, de bármennyire ismeri a technológiát, ki van téve az időjárás viszontagságainak, s éppen ezért hiába a szaktudás, ha az idő nem kedvező. Sebők László és édesapja munka közben A bereki fodrász ’iBiiiiimiffimiiiiiiiii— A berekfürdői fordrászüz- letbe belépőt német társalgás fogadja. Kovacsics Istvánné éppen egy hagyományos frizurát készített vendégének, míg beszélgettünk. Elmondta, hogy már gyerekkorában szeretett frizurákat készíteni, akkor a babák voltak az alanyok. Az általános iskola után a karcagi ipari iskolába ment fodrásznak, s a szakmát két mesterétől, Ács Sándortól és Illyés Feri bácsitól tanulta meg. Felszabadulása után, az akkori katolikus temp- lomnáriévő szövetkezetnél dolgozott 1976-ig, amíg le nem bontották, majd a szolgáltatóházba került, s két évig a Berekbe járt ki dolgozni. Közben férjhez ment, Dóri most 11 éves, Istvánka pedig 8. Az már biztos, hogy nem követi anyucit egyik sem a pályán, hiszen Dóri nagyon szépen hegedül, s lehet, hogy zenei pályára megy, vagy orvos lesz. A fia egyelőre tűzoltó, vadász, kamionos szeretne lenni... Aztán majd eldől néhány év múlva, hová megy tanulni. A berekfürdői fordrász- üzletet egy évre vette bérbe az önkormányzattól. Mindennap kijárnak ide a férjével, hiszen ő a bátyjával együtt üzemeltet egy vendéglátóegységet. Nem panaszkodhat, hogy nincs munkája, hiszen ilyenkor, a szezonban akkor is kevés lenne az idő, ha éjszaka is nyitva tartana. Sok a német vendég, de a helyi lakosok is keresik, s az ő kedvükért hamarabb kijön vagy később zár, mert ők is dolgoznak, s utána tudnak csak jönni hozzá. A divatnak megfelelően teljesíti az igényeket, de ha úgy látja, hogy a kért frizura nem állna jól a vendégnek, akkor megpróbálja lebeszélni. A külföldiek is az új, náluk szokatlan formát keresik. A férfiak is jönnek, ők is a divatos frizurát igénylik tőle. A fiatalok a spiráldauert rendelik elsősoban. A gyerekek most a nagyinál vannak, de az iskolakezdés előtt még lemennek a Balatonhoz néhány napra, egy családi nyaralásra. Jövőre szeretne helyi tanulót is alkalmazni, aki besegítene neki a munkába. A kezdéshez az önkormányzat a vizet és a bojlert beszerelte, a többi berendezést neki kellett megvennie. Kovacsics Istvánné bízik abban, hogy jövőre is maradhat itt, hiszen szereti a berekieket, s ők is szívesen járnak hozzá. Kovacsics Istvánné frizurakészítés közben Egy játékos kislegény Kedvence a tigrisharapós A kenderesi Magyar Máté éveinek száma négy. Most éppen oviszünet van, így napközben nagyival van. Élmondta, hogy már hiányoznak neki a társai, Erzsiké, Ági óvó néni és a dajka néni, így ha az utcán találkoznak, mindig nagyokat beszélgetnek. S mivel szeret most a legjobban játszani? Azzal a tigrisharapós kocsival, amelyiket egy kislánytól kapott (a nevét nem volt hajlandó elárulni). - Egyébként van egy biciklim is - újságolja -, s van rajta egy piros duda, amit ha megnyomok, szól. Kedvenc színem a sötétfekete, de csak világosfekete nadrágom van - folytatja a bemutatkozást. - Mondd csak, milyen lesz, ha a feketét a fehérrel összekavarom — veszi át a kérdezést -, sárga, pjros vagy sötétfehér...? Nagy sóhajtás után így folytatja:- A nővéreim, Nóra és Zsófi most víkendezni vannak egy Magyar Máté szép parton, s mire hazajönnek, én már ötéves leszek. Egyébként nagyon szeretek mesélni, de a titkokat nem mesélem el, pedig Zsófi barátja sok ilyet elmondott nekem. S mit szeretek enni? Palacsintát, grízes tésztát s fagyit. Énekelni is tudok, s van olyan mesém, amit csak anyának szabad elmondani. Otthon van egy gokartom is, ami régen a lányoké volt, azzal is sokat játszom. Az oviba be szoktam vinni Lassie kutyámat is, s jókat szoktam játszani a pajtásaimmal, akik most mind otthon vannak. Én is szeretnék elmenni nyaralni, de egyedül félek, úgy ordítanék, ha bezárnák rám az ajtót, s a vonaton is sírnék, ha anya nem lenne ott velem. Jó lenne, ha Nóra itthon lenne... Az oldalt készítette: Daróczi Erzsébet Csendes az élet a kenderesi otthonban Dérer Józsefné és Juhász Józsefné A kenderesi területi gondozási központban működik az idősek napközi otthona is. Dérer Józsefné Juliska néni már betöltötte a 80. életévét. Csodálkozásomra elmondta, hogy a múltkor a buszon kérték tőle az igazolványát, mert mint a sofőr mondta, az ábra nem azt mutatja, hogy betöltötte volna a hetvenet... Hatan voltak testvérek, már mind meghaltak a többiek. Férje öt éve hagyta özvegyen, s azóta jár be a központba, mert így gyorsabban telnek a napok. Magas vérnyomása van, fájnak az ízületei is, s jobb keze már háromszor tört el - sorolja -, s miután a mai napig nagyon szereti a rendet, így akkor nehezen tudott takarítani. Tagja a Kossuth Lajos Nyugdíjasklubnak is, s az énekkarnak is. A régi, lánykori dalokat, nótákat elevenítik ott fel. Sajnos nincs családja, így magányosan telnek a napok. Már a kertásást, házmeszelést nem tudja megcsinálni. - Mindig lejjebb megyek - mondja. Nyugdíja 8200 forint, ebből fizeti a rezsit. Ruhára már nem sokat költ. Csináltatni kellene a ház elejét is, így arra is félre kell raknia. Szeretne Solymárra hazalátogatni, hívták most is a volt szomszédai. Legnagyobb gondja, hogy fél az epekőműtéttől, pedig elég sűrűn rosszul van mostanában, úgyhogy előbb-utóbb meg kell azt is csináltatni. Juhász Józsefné Tériké 9 éve dolgozik a napközi otthonban. Mosogat, takarít az idősekre. A múlt héten töltöte be 55. életévét, januártól nyugdíjba készül. 0 is özvegy, két éve halt meg a férje. Fia Kisújszálláson, lánya itt lakik, sőt egy helyen is dolgoznak, hiszen gondozónő a gondozási központban. Lacika unokája 13, Bemike 4, Norbika 4, Ádám 2 éves, s mindannyian felköszöntötték a mamát a születésnapján, sőt Bemike még mezei virágot is hozott. Korábban tartott állatokat is, de most, hogy minden idejét itt tölti, még tyúkjai sincsenek. Nyáron gyorsan telnek a napok, hiszen a kertben mindig akad tennivaló. Jövőre már lesz ideje kacsát nevelni, baromfit tartani is, s úgy tervezi, hogy visszajár majd az otthonba. Mostani fizetése 13 ezer forint, abból kell a fát, szenet megvennie, a villanyt kifizetnie. A gyerekek segítenek neki fa összedarabolásában is. Most a házimunka dandárját a befőttelrakás teszi ki, hiszen a meggyszezon után a ringlószilva kerül az üvegekbe. Tériké várja január elsejét, de fél is, hiszen furcsa lesz, hogy nem kell dolgozni, s majd őt szolgáljak ki, ha visszajön az otthonba. Vállalkozásbövitás Berekfürdőn A Mixi fűszer-csemege tulajdonosa, Mészáros Imre első üzletét 1989-ben nyitotta meg a településen. Idén május 1-jén bővítette vállalkozását, hiszen megvett egy vendéglátóegységet, ahol a söröző mellett zöldségbolt, ABC is van. Nyitás óta az otthoni bolt csak 6—10-ig van nyitva, hogy az idős emberek az alapvető élelmiszereket be tudják szerezni, s húsárut most már csak az új egységben árulnak. A vállalkozásban a család, a fia, lánya, felesége és két bereki tanuló kislány (Tarjányi Anna és Kiss Ildikó, ő most végzett) segít neki. A kerthelyiséget nagyon szeretik a fiatalok, hiszen ott jókat lehet esténként beszélgetni. A család ifjú tagjai délután hazamennek egy kicsit aludni, hogy bírják az éjszakai nyitva tartást. A teljes árubeszerzést a férj végzi, nyáron kisebbik lánya is szívesen besegít a munkába. Mint elmondták kezdik megismerni őket, sok a visszatérő vásárlójuk, akik vendégként is leülnek a kerthelyiségbe egy jó hideg sörre. Mészáros Imre tudja, hogy a most befektetett pénze nem egyik napról a másikra térül meg, de vállalta ezt, mert bízik magában s családjában, s főleg a berekiekben. Kenderesen, a főutcán lévő fa- gyizóját Magyar József 1990-ben nyitotta meg. Eredeti végzettsége külkereskedelmi ügyintéző, s 1987 óta bérli a falu végén lévő kocsmát az áfésztől. Amikor a fagyizót megnyitotta, úgy gondolta, menni fog, de évről évre csökken a forgalom. így a két üzlet kiegészíti egymást. A fagyizót csak a szezonban üzemeltetik. Most szerzett be egy tejszínhab-adagoló gépet, s forró csokoládéöntetet is lehet kérni a fagyira. Aki ezt nem szereti, az üdítőt fogyaszthat itt. Az egykori induláshoz a Vállalkozás- fejlesztési Alapítványtól vett fel hitelt, melyet azóta is fizet. Az árubeszerzést ő végzi, édesanyja (képünkön) segít a fagyizóban, felesége három gyermekükkel van otthon gyeten. Egyébként tizenhetedik éve házasok, neje solymári. A középiskolában, Budapesten ismerkedtek meg. Először albérletben laktak, s apránként, kölcsön segítségével felépítették saját házukat is. Ha most újrakezdhetné, akkor is ezt csinálná, mert nagyon megszerette a vendéglátást. Nagybányai vendégek Kenderesen A j kenderesi Kossuth Lajos Nyugdíjasklub az elmúlt héten vendégül látta a nagybányai nyugdíjasklub tagjait, akik megnézték a Horthy-kúriát, a kriptát, majd Dénes Pál a megyei nyugdíjasszövetség nevében köszöntötte őket. Baranyi Mihály polgármester szólt arról, hogy külön öröm volt nagybányaiakkal találkoznia, hiszen a kormányzó családja is onnan származott, majd ismertette a település történetét, az elmúlt négy év eredményeit. (Felvételünkön a vendégek a polgármestert hallgatják.)
