Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-23 / 172. szám

Tanítók és tanulók- Ön felnőtt?. . .

Kérem, ne adjon megggondo- latlanul gyors választ e kérdésre! A látszat csalóka.

Önnek van három serdülőiéiben lévő utódja, kissé kopaszodik, pocakot eresztett és kedves neje sűrűn a fodrászhoz jár, hogy fehéredé fürtjeit lángvörössé varázsolják. Mindezen körülmények arra utalnak, hogy Ön társadalmunk nagykorú, középkorosztálybeli tagja. Igen, valóban, minden jel erre mutat, de azért korántsem bizonyos, hoy így van.

Egy bölcs, gépjárművezető-oktató gyakran hangoztatta a KRESZ-szabályok kapcsán: „Elsőbbségünk csak akkor van, ha megadják.”

E gondolatmenet szinonimájaként elmondhatjuk: „Akkor vagyunk felnőttek, ha embertársaink annak tartanak minket.”

Be kell látnunk, ezt kevesekről mondhatjuk el. A többség úgy véli, nagyra nőtt csecsemők vagyunk, és folyton-folyvást oktat bennünket, hogy elérje megfelelő szocializációnkat.

Itt van mindjárt hitestársunk, aki rendületlen kitartással mondogatja mindazokat a tudnivalókat, amelyeket már az édesanyánk is hiába hangoztatott, de ő nem adja fel. A szomszédasz- szony kioktat, mint egy pende- lyes kölyköt szokás, nem rakhatunk ki akármit saját erkélyünkre, papagájt főleg nem, mert őt zavarja a csipogás. Ha nem értünk a szóból, egy óvatlan pillanatban képen fúj bennünket Cemotox-szal, nyomatékül, majd balkonja magasából rikoltozza az utca népe fülébe obszcén megjegyzésekkel tarkított tanításait.

De a buszsofőrnek, a postásnak, a kereskedelem különböző formaruhájú dolgozóinak, a benzinkutasnak, munkatásaink- nak, mindnek-mindnek van egy pár kedves avagy kevésbé kedves, fejlődésünket célzó megjegyzése.

Eveken át csodálattal szemléljük, hogy úton-útfélen ennyi kiváló nevelőbe botlunk. Míg egy szép napon elménk megvilágosodik: a neveléstudomány ezen ágában mi is joggal aspirálhatunk státuszra. Cselekvésre fel! Gyakorlat teszi a mestert.

Mikor észrevesszük, hogy az

utcaseprő megkezdi, napi tevékenységét, gyorsan lerohanunk a földszintre. Ráordítunk: - Mit csinál, ember?! Kiragadjuk kezéből a seprűt, s néhány „szakavatott” mozdulattal beterítjük szeméttel a járdán babakocsit tologató kismamát. Felháborodásunk határtalan: - Ezt a felelőtlenséget! Pont ezen a koszos, büdös utcán kell levegőztetni a babát!

És fél szemünkkel már látjuk is következő tanítványunkat, egy kalapos úr személyében, aki nem átall tökfödőt hordani ilyen melegben.

Bravo! Ugye, nem is olyan nehéz tanítványból tanítóvá válni?! Lám, lám! Felnőttségünk kezdetét vette.

Szabálytalan portré

Drezda mellől Tiszainokára

Tiszainokán, a Harasztiak kastélyában találkoztunk egy érdekes fiatalemberrel, aki így mutatkozott be: Varga Jan.- Már elnézést, miért Jan?- így anyakönyveztek, ugyanis Németországban, Drezda mellett Meerane-ben láttam meg a napvilágot 1970. december 23-án. Apuci magyar volt, aki három évig kinn dolgozott, anyuci német és 1972-ben jöttek haza, ide Ino- kára. Azóta itt élek.- Mit csináltok? Csinálsz kedves Jan?- Apu fóliázik, anyu a községházán pénzügyi előadó. Én könyvtárvezető, ifjúsági klubvezető vagyok, de otthon is dolgozom. Szintén fóliázom, nekem két egyszerű sátram van, ennek a haszna az enyém.- Elnek-e még oldakinn a német nagyszüleid?- A nagymamám igen. Nyolcvanéves lesz, és 1992 nyarán beszéltem vele utoljára.- Akkor te jól tudod a németet.- Nem anyanyelvi, társalgási szinten.- Sok eső járhatott erre, látom.- Igen, mert a meglévő 91 kilómhoz 190 centi társul.- A lányok?- Három éve van egy komoly barátnőm.- Nem kötelező válaszolni: megcsaltad már?- Egyszer sem.- Ezek szerint dühöng a szerelem.- Ha nem is dühöng, de létezik. Egyébként lakitelki, 19 éves és Szegeden most fejezte be a főiskola első évfolyamát.- Tulajdonképpen te magyar vagy, vagy német?- Német állampolgár, az útlevelem is német. Itt pedig letelepedett külföldiként kaptam meg az igazolványomat.- Anita, a választottad erre mit mond?- Örül neki, hogy nem köznapi fazon a fiúja.- Sűrűn találkoztok?- Hétvégén elmegyek érte, és itt van nálunk, velünk szombat déltől, vasárnap délig. Egyébként van egy 808 négyzetméteres portánk Inokán, és az elképzeléseink szerint erre építkezünk majd.- Bármilyen hihetetlen, hallottam: itt a világ végén ifjúsági klubotok is akad.- Igen, a kastélyban. Van egy szobánk, és általában hetente háromszor találkozunk az itteni fiatalokkal. Zenét hallgatunk, videózunk, beszélgetünk.- Általában mennyien?- Öten, tízen, olykor jóval

többen. Ez attól függ: kell e valamit csinálni a határban, hiszen a falusi ember élete, mindennapjai szorosan kapcsolódnak a ház körüli, mezei tennivalókhoz. D.Sz.M.

A legutóbbi cikkben néhány báreszköz leírásával, használatának ismertetésével adósok maradtunk.

A bár kanál (bárkeverő szörpkanál) egy hosszú nyelű, kávéskanál méretű fejjel (nem mokkás!) készült eszköz, amely a keverőpohárban elegyítendő italok elkeveréséhez szükséges. Némelyik bárkanál nyelének végén kb. ! ,5-2 cm méretű fém korong található, amely a vendégpohárban készülő italok esetében használatos, valamilyen citrusféle, rendszerint negyedelt darabjának ' (pl. li- metta, narancs, citrom) a pohárban történő összenyomására szolgál. Összenyomhatok a bárkanál speciálisan kialakított végével különböző fűszerek is. A bárszűrő (nevezik strai- nernek is) egy kerek rozsda- mentes acéllemez a köríven körbefutó spirálrugóval, nyéllel és két kisfülecskével. A bárszűrő (spirálszűrő) beleillik a keverőpohárba, szükség esetén a kétrészes séker üvegrészébe is. Használatkor az összenyomódó spirálrugók fölfogják az italba keveréskor belekerülő gyümölcsdarabokat, magvakat, jégdarabkákat. A keverőpohár szolgál a könnyen elegyedő alkotórészekből álló italok elkészítéséhez, összekeveréséhez. Üvegből készül, egy kis csőrszerű kialakítással vagy anélkül. Ha nehezen elegyíthető elemek is szerepelnek kevert italunkban (tojás, tejszín, tej, gyümölcsszörp stb.), akkor használjuk a sékert (rázóke- hely), amely kettő és háromrészes lehet. Tojást, tejszínt tartalmazó italokat turmixgépben is készíthetünk. Előnye gyorsasága, az egyszerre nagyobb adagszámú italmennyiség, valamint a tökéletesebb elegyedés. Nélkülözhetetlen a mérőpohár vagy mérőhenger az italkeveréshez, amely az alkotórészek pontos kimérését szolgálja s ez igen fontos szabály. A mérőpohár általában 2 és 4 cl-es űrmértékű egy-egy oldalán, esetleg 3 és 5 cl két csonkakúp összeillesztésével készül. Szintén fontos eszközök a különböző színű és kialakítású műanyag nyársak, amelyek gyümölcsdarabok, díszítőanyagok felszúrására használatosak, ezek sokszor reklámcélokat is szolgálnak. Speciális funkciója van a spirálvágónak, amellyel citrom, ill. narancshéjat tudunk gyümölcsről spirálalakban lefejteni: ezzel díszítjük a vendég poharát. A dugókiöntő és a cseppentő üveg speciális báreszköz. A dugókiöntő az üvegekbe helyezve az italok könnyebb kiöntését biztosítja. A cseppentő (vagy bitter) üveg a pár cseppnyi adalék-fúszer- anyag számolható kiöntésére szolgál. Sonyák Béla

Jan ugyan német állampolgár, de úgy tűnik, gyökeret eresztett a világ végén, jobban mondva Inokán

Az Ú iNéülaD családi albuma

Ez a kedves régi kép a Kiss családot ábrázolja 1941 pünkösdjén.

Házuk kertjében álltak modellt a fotósnak, a szülök, a három fiú és a négy lány. Olvasónk, Pomázi Károlyné Szolnokról - aki beküldte a fotót - a legkisebb gyermek, édesapja ölébe húzódik.

„Mi még ilyen sokan voltunk, és nekem csodálatos gyermekkorom volt ebben a nagy családban” - írja. „Sajnos már csak négyen élünk” - említi meg máshol, de reméljük a veszteséget némileg tompítja saját gyermekei és kisunokái szeretete.

Ezen a fotón olvasónk látható egyik unokájával, Sárikával. Úgy tűnik, a baba is nagyon vidám. Lehet, hogy éppen a „Tapsi-tapsi mamának” kedves kis játékot próbálgatják.

A két mászóbajnok, az ikrek: Matyi és Bence. Egyikük komolyan, másikuk huncut kis mosollyal az arcán szemléli a körülötte lévő világot. A szép, csillagos labda úgy tűnik, nem is nagyon érdekli őket. Sokkal jobb dolog a helyváltozttás újabbnál újabb formáival próbálkozni.

Kedves levelet hozott a postás Kuncsorbárój, Pásztor Fe- rencnétöl: „Örömmel olvastam a minap, hogy új sorozat indult a családok éve alkalmából, és én is szeretném, ha a képek bekerülnének. 26 éve vagyunk házasok, és azóta a Néplapot járatjuk, nagyon a szívünkhöz nőtt” - írja. Levelében jó egészséget, hosszú életet kíván lapunk dolgozóinak. Jókívánságait köszönjük; ezúton, munkatársaim nevében is hasonlókat kívánok Önnek és kedves családjának. Cseh Emese

A fotó a 25. házassági évfordulón készült. A képen a Pásztor házaspár két kisuno- kájával.

A fotó Pásztor Ferencné édesanyjának 70. születésnapján készült. A dédi lakásán gyűlt össze a nagy család, hogy gyönyörű virágkosárral kedveskedjen e nevezetes napon az ünnepeltnek.

A virágok takarásában a dédi látható, mellette egyik dédunokája, mögötte, karjukon a két kisebb leánykával az unokamenyek állnak.

A napernyő árnyékában a két nagyfiú hüsöl, a mosolygó unokaöccs társaságában. Egy szép nyári napon tett kellemes családi kirándulás emléke ez a kép.

Továbbra is szeretettel várjuk a családi fotókat az Új Néplap családi albumába. Ossza meg örömét, hogy együtt örülhessünk Önnel!