Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-21 / 170. szám

1994. július 21., csütörtök Hazai tükör 5 A nemezeléstől az ikonfestésig Alkotótábor a Dunántúlon Ismét sikert hozott a barátság Akinek NottlNGham, az ne vegye magára! A Nagykanizsa közelében lévő becsehelyi általános isko­lában rendezte meg az Örökség Népfőiskola a „Gyermekvilág műhely” elnevezésű alkotótá­bort. Beviz Tamás, Dér Noémi, Magyar Mária, Donkó Rebeka diákok, Török Iván népes csa­ládjával és a Blaskó házaspár vett részt Abonyból. A százötven alkotó az ország különböző pontjairól már több­nyire ismerte egymást a korábbi időkből. Az idén 14. alkalom­mal foglalkoztak a kihalóban lévő és már kihalt mesterségek­kel. Részt vett a tábor életében a helyi polgármester is, aki fából hagyományos játékokat készít, s most kitűnő szervezőkészsé­géről is megbizonyosodhattak a résztvevők. Becsehely - apró falu - népe is bekapcsolódott a tábor életébe, megcsodálta az alkotók kiállítását és kirakodó­vásárát. Különböző műhelyekben próbálták ki magukat a tábor la­kói. Az agyagozók hagyomá­nyos kemencét is építettek a tá­bor színhelyén, ahol ragyogóan kiégtek a fazekasmunkák: az ál­latfejű sípok, edények, plaket­tek, domborművek, kis szobrok. Megelevenedett a tárgyakon többek között László király portréja és a szarvasvadászat is. Az ikonfestés műhelyében Blaskó Marcella - az abonyi rajzstúdió egyik vezetője - is megismerkedett a technikával. Az erdőkertesi Veres Bea taní­totta meg az ikonfestést a régi ikonképek alapján az érdelő- dőkkel. Szentkereszti István népi iparművész és Tarcsi Veres Imre az erdélyi Kovásznáról vezette a faragók műhelyét egy másik szín alatt. Az erdélyi fa­faragó egy feliratos kopjafát ké­szített emlékbe, melyet felszen­teltek a templomkert dombolda­lán, a vasárnapi mise után. Népdalokat és táncokat is taní­tottak az alkotótáborban. Hinta- lan László gyermekjátékokat tanított a gyerekeknek és a fel­nőtteknek. Előadásában hangsú­lyozta, hogy a ma embere nem tud már játszani. A gyakorlati munkákat esténként előadások egészítették ki. Szent László ki­rály legendájáról Molnár V. Jó­zsef tartott előadást, míg Pap Gábor a népmeséről, Tarcsi Ve­res Imre a kopjafákról és az eredélyi népszokásokról. Es­ténként tábortűzzel zárult a dol­gos nap. Első este életfát állítot­tak, az utolsó este gyremekla- kodalmat rendeztek. Saját fo- nású búzakalász-koszorú díszí­tette a menyasszony és a leá­nyok fejét. A násznép mézeska­lácsot majszolt. A táborban a nemezelés, a csuhéjbaba-készítés fogásait is elsajátították. Kasai Lajos, a hí­res lovas íjász bemutatóval lepte meg a gyermekeket, de nem maradt el a harci játékok tanítása sem. A táborlakók az aktív mun­kában jólesően elfáradva, élmé­nyekkel, tudásban gazdagodva tértek haza. Természetesen ba­rátságok is szövődtek. Jövőre az Alföldön találkozik az Örökség Főiskola népes társasága. Gyomirtási kampány Vasi mozgalom a parlagfű ellen A főváros és Kaposvár után Vas megyében is mozgalom indult az egészségre káros parlagfű ellen. A gyomnö­vény pollenje ugyanis aszt­mát, szemgyulladást, náthát, olykor súlyosabb következ­ményeket is okoz az allergiá­val küszködő betegeknél. Ezért Vas megye és Szom­bathely önkormányzata, a Vas Megyei Növény-egészség­ügyi és Talajvédelmi Állo­más, valamint a Szombathelyi Tudományos Társaság felhí­vásban szorgalmazza az egy­koron Amerikából, gabona­szállítmányokkal hazánkba került parlagfű irtását. A szakemberek szerint a rendkívül szívós gyomnö­vényt a kiskertekben kaszá­lással, fűnyírással, gyomlá- lással lehet elpusztítani. A szervezők kérik a magánter­melőket, mezőgazdasági üzemeket, önkormányzatokat, intézményeket, iskolákat és polgárokat, hogy saját földte­rületükön, környezetükben irtsák a parlagfüvet. Az allergiás megbetegedé­sek megelőzéséhez társulok jelentkezését írásban várják a Vas Megyei Növény-egész­ségügyi és Talajvédelmi Ál­lomáson (9762 Tanakajd, Ambrózv sétány 2.) (MTI) Grafikai biennálé Szombaton nyit a IX. orszá­gos tervezőgrafikai biennálé a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban. A kiállításon pla­kát-, naptár-, csomagolástervek­ből, szórólapokból és egyéb pro­pagandaanyagokból válogatnak egy adott témamegjelölés kere­tében. Idén a JEL jegyében a magyar kultúrát elemző és kife­jező alkotások között szemlé­lődhet a publikum. Az 50 ezer forintos fődíjat a Művelődési és Közoktatási Minisztérium aján­lotta fel, a rendező csapatban és a zsűriben szerepet vállalt a Ma­gyar Képző- és Iparművészeti Szövetség tervezőgrafikai szak­osztálya, a Magyar Reklámszö­vetség, a Mahir és a kiállításnak otthont adó múzeum. A tárlatot szeptember 19-éig tekintheti meg a közönség. (MTI) Véstél 900. A GSM mobiltelefon rend­szer. Sokak élete már elképzelhetetlen nélküle. Mert a Westel 900 a szabadsá­got, a biztonságot és a minőségi szolgál­tatásokat jelenti az Eurofon-tulajdono- soknak. Westel 900. A leggyorsabb hálózatfej­lesztés Magyarországon és kapcsolat- teremtés külföldön. Hazánkban egyre több az olyan hely, amelyet már bekap­csoltak a rendszerbe, s egymás után jön­nek létre más országokkal is a baran­golási szerződések. A Westel 900 most örömmel tudatja, hogy megyeszékhelyén, illetve környékén már Ön is egyszerűen és gyorsan hozzájuthat GSM készülékéhez, az Eurofon kártyához és szolgáltatásainkhoz. Westel Rádiótelefon Kft. üzlet: Szolnok, Baross u. 1., Tel.: (06-60) 386-001 Ofotért üzlet: Szolnok, Baross u. 2., Tel.: (06-56) 373-064 Budapest Mezőtúron, a II. Jäger sör- és rockfesztiválon - közel harminc nevezett amatőr zenekar közül - a kétnapos versengést követően a szolnoki Nottingham együttes került ki győztesként. A hatfős csapattal - Bozsik Patrik (ének), Hommer Attila (billentyű), Hommer Zoltán (dob), Nagy Iván (basszusgitár), Puskás Tibor (ritmusgitár és időnként kis szóló), valamint Bozsik Paszkál (szólógitár, búgócsiga és ketchupos krumpli) - stílszerűen a Já- ger-kertben ültünk össze egy jóízű beszélgetésre.- Utólagos születésnapi aján­dék is lehetne ez az első helye­zés, hiszen 1991. május 1-jén, a „munka ünnepén” léptünk elő­ször zenekarként hőn szeretett közönségünk elé - ropogtatja krumpliját (velünk együtt) Paszkál. Miután láttuk a Rock-szigetet, elhatároztuk, megpróbáljuk.- Tudod a zene tagozatos Kodály suliba jártunk, ismertük egymást. Nyaranta táboroztunk, a fúvószenekarban játszottunk, és a búcsúesteken - magán­számként - zenei paródiákkal szórakoztattuk a többieket. (Iván)- Akkor könnyű dolgotok volt zenekart alapítani.. .?- Ne hidd! Szinte tök nulláról kezdtünk - szakít félbe Attila. A két gitárosra - akik tudása már akkor az eget verdeste: tud­ták játszani a „Börtön ablaká­ban” című alapművet - építet­tük a zenekart. A többiekre ki­osztottuk a szerepeket, hogy mi­lyen hangszeren zenéljenek. Énekesünk nem volt, barátunk igen. Patrik mondá: „Itt vagyok én, gyerekek!” Ha egy zenekar azt mondja, egy éve alakult, kü­lön-külön általában már többé­ves zenei múlt van a tagok mö­gött. Mi valóban három éve kezdtünk el „rockzenélni”.- Itt szeretném megköszönni unokabátyámnak, Bendó Já­nosnak - az Integrál együttes alapító tagjának, aki sajnos már nem lehet közöttünk -, hogy „belém oltotta” a gitár szerete- tét. (Pusi)-Milyen zenében „utaztok”?- Mi hard’n heavynek titulál­juk, de igazából nem tudják ska­tulyába zárni a csapatot. Lady Macbeth, Queensryche, Dream Theater, Helloween, White- snake. Ilyeneket mondtak ránk a bulik után - hadarja Pusi. („Most döntsd el, hogy me­lyik?” Valamennyiük egyéb­ként példaképünk.) - Valójában kemény zenét játszunk, dalla­mos betétekkel. Vannak, akik „nyálas” zenének tartják, mert olyan időket élünk, amikor di­vatzene lett az egyszerű „fejrá- zós” rock. (Iván)- Ennek ellenére, amikor To- rock Klubban - (sokak sajnála­tára megszűnt - szerk.) fellép­tünk, gyakran előfordult, hogy néhányan a számokat együtt énekelték velünk. Ők, reméljük, egyre többen lesznek. (Pusi)-Saját „nótákat”?- Azt és feldolgozásokat, így például Bon Jovit, Eddát, Ossi- ant, Europe-ot, Kingdom Come-ot, Acceptet. (Patrik)- A szolnoki közönség túl­nyomó része zenészekből áll, akiknek véleményét, kritikáját - ami néha kétélű - meghallgat­juk, ha jogos, komolyan vesz- szük. Viszont sokkal többet je­lent, mikor a megye legkülön­bözőbb részeiről („Üdv a heré­nyieknek !” - Attila) Szolnokra utaznak a zenénkért. (Paszkál)-A bemondás jó, de jár-e le­mondással az együtt zenélés?- Saját erőből, egyelőre még szponzorok nélkül, több száz­ezer forint értékű felszerelé­sünk van. Gondolhatod, ehhez minden fillért meg kellett fogni. Szerencsénk, hogy mindannyi- ónk családja pénzügyekben to­leráns, ahol tud, segít, pedig egyikünk sem milliomos, sőt... Viszont szabad időnk a nullával egyenlő. Ennek „köszönhetően” olyan barátokat, barátnőket ve­szítettünk el, akik a mai napig hiányoznak. Nehéz a tartós kapcsolat kialakítása, mert so­kan néhány napos együttlétben gondolkodnak csak, ha rockze­nészekről van szó. (Attila)- Tavaly Jászberényben első, Mezőtúron ötödik, az idén pedig első helyre zenéltétek a Not- tinghamet. Hogyan tovább?- A kérdés ül is, áll is. A gond ott van, hogy ma nálunk a rockzenében nagyon kevesen látnak pénzt. („Sokan kályha- csőrugdosásnak tartják” - Zoli.) Vannak, akik nem így gondol­ják. Na, rájuk számítunk - foly­tatja Paszkál. Sok olyan számot szeretnék még írni, amitől a mezőtúri zsűrielnök, ahogy ő mondta: „lepadlózik”.- Mire inspirált benneteket a mezőtúri győzelem?- Az eddigi autodidakta (ön­képzéssel szerzett tudás - a szerk.) zenélés helyett váltunk, kettőnk helyett mindannyian zenetanárhoz járunk majd - mondja Zoltán -, már csak azért is, mert belekóstoltunk abba, milyen az, amikor profi hang­mérnökökkel és körülmények között dolgozhat egy zenekar. A Magyar Rádió 8-as stúdiójá­ban a könnyűzenei osztályon készítettek velünk két számot, amit eddig a „Reggeli csúcs” és a „Napközben” műsorában hallhattak .a szemfülesebbek. A velünk dolgozó három srácnak szeretnénk ezúton is megkö­szönni a türelmét és a szakér­telmét. De a szolnoki rádió, tv és az Új Néplap munkatársainak is, akik felfigyeltek ránk, meg­szólaltattak bennünket. Ja, és reméljük, a címbéli „nyelvi bravúr” ellenére egyre többen veszik fel azt a bizonyos Nott- INGhamet. Végül egy kérés: bárki - aki fantáziát lát bennünk - támo­gatását szívesen vesszük és várjuk. Czikkely Az együttes tagjai balról jobbra: Álló „hullám”: Hommer At­tila, Bozsik Paszkál, Puskás Tibor, Bozsik Patrik. A téglán Hommer Zoltán és Nagy Iván guggol. Tőzsdére, magyar! (2.) Hogyan lesz a kárpótlási jegyből részvény? A kárpótlási jegy részvényre cserélésének háromféle lehető­sége kínálkozik: 1. Minél gyorsabban, lehető­leg a címletérték 100 százalékán pénzzé tehető részvényre cse­rélni. Erre alkalmasak voltak azok a jegyzések, amikor kibo­csátáskor rögtön visszavásárlási ajánlattal élt valamelyik tulajdo­nos. (Prímagáz, Pannonplast, OTP.) 2. Banki betétkamatot megha­ladó, éves biztos jövedelmet: osztalékot, hozamot fizető papí­rokat jegyezni érte. (Mol-el- sőbbségi részvény, Pillér II. be­fektetési jegy.) 3. Hónapokon belül dupla ha­szonnal kecsegtető, de az esetle­ges árcsökkenés vagy tartós el- adhatatlanság kockázatát is ma­gában rejtő részvények jegyzése. Ilyen volt a már likvid Balaton Füszért, Inter-Európa Bank és a jelenleg még áron aluli Biogál, Alkaloida, Antenna Hungária, Mol-törzsrészvények. Vannak persze olyan sztár- részvények, ahol biztos a siker, de ezekből csak korlátozott mennyiségben kaphat egy jegyző. Például a Glóbusból csak 24 db ezres címlet jutott fe­jenként, Inter-Európából 30. Milyen egyéb kockázatokkal kell számolnia a kárpótlási je­gyét részvényre cserélő befekte­tőnek? Azzal, hogy egyáltalán mikor tudja eladni, meddig kénytelen a tőkéjét benne tartani, lekötni, esetleg áron alul, ráfize­téssel adni el. Nem kedvez a kárpótlási je­gyes befektetőknek a jegyzési szabályok rugalmatlansága sem. Elsődleges kockázat, hogy a „le­allokált”, fölös mennyiségű jegy bennragad a következő jegyzé­sig, és a banki brókerbürokrácia nem „képes” azt időben visz- szadni. (Ez történt az OTP-ről Danubiusra virradóra május idu­sán.) Vagy bevált trükk az állami tulajdonos részéről, hogy kiosz­tanak fejenként 20-30 részvényt, holott csak százezres és milliós címletek léteznek a tőzsdei ér­téktárban, s mire kinyomtatják a kis címleteket, a tőzsdén zuhan az ár (lásd Globus, Danubius). Komoly nehézséget okoz a jegyezni óhajtó alföldieknek (köztük szolnokiaknak), hogy vagy Budapestre vagy a Dunán­túlra kell utazniuk részvényt je­gyezni (Inter-Európa Bank, Prí­magáz) miközben a miskolciak napokkal előbb megszállják a helybéli jegyzőhelyeket (Egis, Globál). A meghatalmazásokra vonatkozólag is egymástól eltérő irányelvekkel riogatják a jobb sorsra érdemes spekulánsokat. Mindezek ellenére a kárpótlá- sijegy-cserés részvényjegyzés egyre népszerűbb, a jegyzéssel járó megpróbáltatások sem ve­szik el a gyarapodó jegyzők kedvét. A kárpótlási jegyeknek köszönhető, hogy az emberek ráéreztek a „tőzsdézés” mámo- rító ízére - és ez így van jól. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom