Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-20 / 169. szám

1994. július 20., szerda Kultúra ------ tükör 5 Sz emünk fénye a gyermek Cimbora-vakáció, tévéfilmszemle Almádiban Az emberi lény a csillagmezők vándora Az „égi bélyegző” lenyomata Csobán Sándor Kincsesbányán klubtársaival együtt a földünkre látogató civilizációk jelzéseit, tevékenységét ku­tatja. Találkozásunkkor elmondta, az a terület, ahol lakik, biztos kedvenc helye lehet a földönkívülieknek, mert elég sokszor történtek ufómegjelenések az égbolton. Tőle tudom, hogy a plazmalények kiválasztott helye Kincsesbánya, de más civilizációk járművei is felbukkantak már környékü­kön. Régóta foglalkozik a paranauták tevékenységével. Volt alkalma barátjával együtt jármüvükön utazni és velük kap­csolatot teremteni. Egy ilyen találkozást követően megkapta a dimenziók titkát. Kevés földi lénynek adatik meg, hogy pontosan megismerje a felső szférák összefüggéseit. Mizujs? - játékos címmel híradó jelentkezett a napok­ban, rendre, s ha másból nem, hát ebből megtudhattuk: van a televízióban egy szerkesztő­ség, amely médiaháború ide, nyári uborkaszezon oda, ren­dületlenül végzi dolgát, s ez az ifjúsági és gyermekműso­rok műhelye, ahol E. Szabó Márta a kapitány. Nemcsak műhelybéli munkáikat vég­zik, szervezik azok életét is, akik cimborái; gyermek né­zők szabadidejére vakációs tábort kínálnak, nemcsak mű­sort nyújtanak tehát, de gon­doskodnak tartalmas nyári szórakozásról is. Televízió és néző kapcsolatának építésé­ben, erősítésében üdvös cse­lekedet ez mindenképpen. Lám ezúttal is, akárcsak ta­valy és tavalyelőtt, vakációra hívta cimboráit a szerkesztő­ség, több mint 350 gyermeket gyűjtve táborba a Balaton partján, a határainkon túlról is, hogy önfeledt játékkal, me­leg barátkozással, alkotóked­vük kiélésével, no meg a tó hűs vizében tölthessék kelle­mesen és hasznosan idejüket Balatonalmádi hotelekké elő­lépett, egykori nagyüzemi üdülőházaiban lakván. Fegyvernekiek a táborban Köztük - örömömre vagy örömünkre - táborlakók Jász-Nagykun-Szolnokból is, a fegyvemeki „pacsirták”, a Dózsa György Úti Általános Iskola dalosai és táncosai, akiket a televízió lát vendé­gül, ajándékképpen a Cim­bora-vakáció. Műsorukkal a díjkiosztó ünnepségen is részt vesznek. Még tavasszal fi­gyelt fel rájuk a tévé, az elbű-. völően muzsikáló citerás lá­nyokra - a tiszántúli települé­sen hagyományai vannak a népi kultúra efféle ápolásá­nak, a Pacsirta együttesen kí­vül más csoportok is működ­nek -, s így született a megér­demelt meghívás. (Kindert Ferenc, a citerások tanítómes­tere ugyan keserűen meg­jegyzi találkozásunk alkal­mával - a Glass Hotel társal­gójában randevúzunk, ahon­nét messzire elhallatszik dél­előttönként a csalogató ének­szó, a citera hangja -, hogy lám, ide is eljutottak már, mint annyi más helyre, épp csak a megyében nem akarják ismemi, elismerni őket. Hát én most e beszámolóféle jegyzetemben országgá kiál­tom: remek kis együttes a Pa­csirta, már minősített énekese is van, Kiss Renáta, s jókedvű társaság, a cimborasággal sem állnak hadilábon, Czimmer Juditnak egyiptomi barátja akadt, s jó kapcsolat alakult ki - Baricz Andrea véleménye - a kölyökidősökkel is. Boldo­gok, hogy itt lehetnek. Mint társaik, a többiek is, akik saját örömükre verset avagy mesét írnak, rajzolnak, zenélnek, színházat csinálnak, filmezés­sel foglalkoznak, hozzáértő szakemberek, közismert írók, költők, filmesek, művészek irányításával. De nemcsak azok sereglet­tek egybe Almádiban, akik cimborái a televíziónak, szemlére tétettek azok az al­kotások is, amelyeket az el­múlt időbem láthattak a gyer­mekek; szemlére és megmé­rettetésre is. Ugyanis első al­kalommal a rendszerváltozás után, melynek szele elfútta a gyermek- és ifjúsági filmek hagyományosan kétévenként megrendezett kőszegi szemlé­jét, most kísérlet történt a „hi­ány” pótlására, azaz a kőszegi után, de nem ahelyett, meg­született most az almádi szemle. Gyermek vakáció és filmszemle sajátos összeháza­sítása ez, vakációba oltott szemle, azt is mondhatnánk. A tábor résztvevőiből alkotott gyermekzsűri a külföldi s már díjat nyert filmeket szemlézi, míg a helybéli gyerekek a ha­zai termésről mondanak vé­leményt. E két szigorú bíráló­testület tagjai naponta gyűl­nek egybe a szemle központ­jában, a vörösberényi volt je­zsuita rendházban, mely át­alakítva most oktatási célokat szolgál, annak hűvös, alkóvos pincetermében nézik sorra a versenybe válogatott televí­ziós munkákat. Es értékelnek, vitatkoznak okosan, olykor szenvedélyesen. Amire Mün­chenben felnőttek szakmailag kimondták az igent, hogy dí­jat érdemel, az az alkotás most szembesül azokkal, akiknek a művek valójában készültek, a gyermek nézők­kel. Azok értékelnek, akik fo­gyasztói is ezeknek az alkotá­soknak. S kiderül, miben azo­nosak, s miben különbözőek a vélemények, gyermekszem­mel illetve felnőttszemmel nézve. Jó szempont ez! Gyermekzsűri értékel Nos, a részletekre ugyan nem térhetek ki, a vitában ki­kristályosodott véleményt azonban feltétlenül idéznem kell, mert általánosítható ta­nulság, s nemcsak a külföldi, a hazai gyermekprogramokra is érvényes lehet. S ez pedig: a filmek jó része sokkal in­kább szól a felnőtteknek, semmint hogy igazán a gyer­mekek problémáiról beszélne gyermekeknek. Példa lehet erre a mezőnyből a német Ideomeneo, a Mozart-opera modem filmváltozata, mely igen ötletes, szellemes meg­oldás, profi munka, a mitoló­giai tárgyú dráma szórakoz­tató megszólaltatása, melyben bravúrosan egyetlen színész játssza a szerepeket, finoman ironizáló alkotás - mégis elle­nében a gyermekzsűri egy olyan művet preferált, amely két gyerek barátságáról s e barátság zátonyra futásáról adott képet, a felnőttek előíté­lete miatt származó tragédiá­ról, minthogy egyik fiú dán, a másik bevándorolt szülők gyermeke, török, ez okozza a megdöbbentő konfliktust. Tehát egy film, melyről úgy érezték, hogy akár róluk is szólhatna, arról, hogy a más­ság, a türelem, megértése a másik embernek milyen fon­tos lehet az életben. (A díj­nyertes dán film címe: Felfej­lődni - tragédia boldog vég­gel.) A környezet megvédésé­ről szóló gyermekfilmek is - divatos téma - többnyire a felnőttek felelősségét feszege­tik - állapította meg a Cim­bora-zsűri. Persze az is nyil­vánvalóvá vált, milyen össze­tett, bonyolult fogalom a gyermek fogalma, hisz ma­gába foglalja a három-négy éves kicsit éppúgy, mint a tí­zen túli kamaszt. S amit netán élvez az előbbi, nem biztos, hogy az utóbbinak már ele­gendő. S persze fordítva is le­hetséges. Ez alaposan megne­hezíti a televíziós alkotók dolgát! Egyébként a nemzetközi zsűri is azoknak az alkotá­soknak juttatta a magyar fil­mek közül az elismerést, ők ezeket vizsgálták, amelyek­ben a gyermeki lélek, a gyer­meki gondolkodás és maga­tartás tükröződik tisztán, szé­pen, gyermekien. Az Óh, Mami! például egy tizenöt éves balettnövendék anyjával való kapcsolatát, ellentétét, feszültségeit tárja elénk, hatá­sosan, megrázó őszinteséggel, rendezője Kardos Ferenc, nyilván az előbbiek alapján jutalmaztattatott. Egy másik összeállítás érdemét is az adja, hogy benne a gyerme­kek, a verselgető gyerekek sa­ját világukról énekelnek. Ki­ragadott példák ezek. De tanulságos ez a sajátos, hazait és idegent is szembe­síthető szemle azért is, mert bizonyos tulajdonságok, avagy éppen negatívumok is megnyilvánulhatnak a szem­lélődő számára. Feltűnt ezút­tal többek között, hogy a nyu­gati televíziók alkotta mun­kákban mennyivel erőtelje­sebb a képi világ, elevenebb a megjelenítés és egyben nagy­vonalúbb is a látvány; keve­sebb pepecselés a részletekkel és kevesébb didaktikusság a történetek előadásában s ugyanakkor dinamikusabb ritmus - általában. A magyar filmek lassúsága, túlmagya­rázó stílusa bizony olykor le­fokozza az élvezetet, hossza­dalmassága pedig a figyelmet is ellankasztja. Folytatódik a Süsü? S talán érdemes megszív­lelni, amire a nemzetközi zsűri egyik tagja mutatott rá - idegen szem, tárgyilagos vé­lemény -, vannak munkák, amelyekben alkotójuk az ön­kifejezés bűvöletében saját szórakozásra alkot. Ez pedig nagy fényűzés olyan időben, amikor kevesebb a hely a gyermekprogramoknak a mű­soridőben, s a pénz is ahhoz, hogy új művek születhesse­nek. Pedig azok kellenek! Mint például volt a híres-ne­ves sorozat, a Süsü, mely mél­tán versenghetne a Dis- ney-produkciókkal is. Nos, ha minden igaz, lesz folytatása a Süsünek, méghozzá két kicsi sárkány alakjában, ők állnak majd a cselekmény közép­pontjában, legalábbis a soro­zat zenéjét szerkesztő Ber- gendy István így tudja, sőt a sorozat rendezője, Szabó At­tila is ezt sejtette a folytatást firtató kérdésre adott, szűk­szavú válaszában. Már csak Csukáson múlik - s kacsintot­tak hozzá. Színes programok a tábor­ban, széles körben műsorok a képernyőn a gyerekeknek; Almádi, a televíziós azt mu­tatja: a szerkesztőség nem­csak vallja, tetteivel bizo­nyítja, szemük fénye a gyer­mek - még hogyha olykor „hunyorog” is kissé ez a evem Valkó Mihály Jövőnk történései előre meg vannak határozva - mondja ezt Csobán Sándor -, már a szüle­tési dátumunk determinálja az életünk jövőbeli eredményeit. Hiába csinálunk bármit, ebben a jövőtérben és időben már a Teremtő által be van kódolva az ember szabad akarata, mozgástere. Hiszen ez megta­lálható a pergameneken, de pálmaleveleken is. Már az indiai bölcsek évez­redekkel ezelőtt előre felje­gyezték minden ember sorsát és életének alakulását 48 cen­timéter hosszú és 6 centiméter széles pálmalevelekre, ame­lyek egy kis indiai faluban őr­zik a titkokat. Minden ember­nek két pálmalevél őrzi a ne­vét, foglalkozását, eddigi éle­tének részleteit, valamint ko­rábbi inkamációit. A máso­dikból a halál órájáig bekövet­kező események olvashatók. A könyvtárban - a pálmatár­ban - 3665 kötet található, és valamennyi 365 lapból áll. Nemcsak a pálmalevelek tárják fel sorsunk folyosójának titkát, hanem a születésünk dá­tuma is megadja. Magában hordozza, melyik dimenzióból inkamálódott testünk, lelkünk és szellemünk e földi életre, és azt is, hogy az e világi köteles­ség teljesítése után hová tart lelkünk és szellemünk, milyen magasabb szférákba. - A szü­letés évének száma adja meg, honnan jöttünk, a hónap és a Magyarok százezreinek eszébe nem jutott volna részvényt birto­kolni, amíg kezükbe nem nyom­ták a kárpótlási jegyeket. A kár­pótlási jegy ugyan nem részvény, vagyis nem testesíti meg egy vál­lalat, vállalkozás tulajdonrészét, csak az állami vagyonból való ré­szesedés jogát, lehetőségét. Meg­felelő feltételek esetén a polgár kárpótlási jegyért cserébe állami, szövetkezeti vagy önkormányzati tulajdonban lévő földhöz, üzlet­hez, üzemhez, lakáshoz, rész­vényhez juthat. Épp ezek miatt a kárpótlási jegy piaci forgalmi ér­tékkel is bír, vagyis azonnal készpénzzé tehető, bár áron alul. Az első generációs kárpótlási jegyeket csak privatizációs tende­rekben, több tíz milliós verseny­tárgyalásokon lehetett felhasz­nálni, a tehetősebb vállalkozók, befektetők által, akik azt kész­pénzért vásárolták fel. így a kár­pótlási jegyek három pozitív célt szolgáltak egyszerre: 1. a kárpótoltak mégiscsak kaptak valamennyi pénzbeni kár­pótlást; 2. ezt a pénzt nem az állam, hanem a tehetősebb vállalkozók fizették ki; 3. így az előbbiekben említett vállalkozók kedvezményesen, a külföldi tőkésnél olcsóbban jut­hattak hozzá a privatizálandó ál­lami vagyonhoz. Aztán ahogy nőtt a szakadék a jegyek piaci ára (50-60%) és az úgynevezett kamattal növelt név­érték (130-140%) között, a for­galom egyre inkább az intézmé­nyek és a külföldiek által eladott jegyekre korlátozódott mind a tőzsdén, mind a tőzsdén kívül. A téeszek a földért, az önkormány­zatok a lakásért kényszerűen el­fogadott jegyet dobták piacra, a magánemberek közül inkább csak a külföldi kárpótoltak (első­sorban erdélyiek) váltak meg ily nap azt, hová megyünk. - Hi­szen sok helyen le van írva, hogy a föld egy átmeneti hely számunkra, ahová tanulni jöt­tünk. Utazói, vándorai vagyunk az „égi csillagmezőknek”, de van hely az ember fizikai tes­tén kívüli lényének a felsőbb dimenziókban. Már az aztékok kövekbe vésték az égi dimenziók vázla­tát és felosztását. Szám szerint 24-et. Ez a tagolódás közeli hozzánk. Összefüggésben van a végtagjainkkal. A karunk, lábunk és ujjaink száma is 24-et ad. Úgy, mint a belső szerveink is. Testünk olyan, mint az univerzum. Megtalál­ható rajta minden, mint a fel­sőbb szférákban. Bolygónk a harmadik dimenzióban van, és összesen 24 létezik. Ha e két számot összeszorozzuk, akkor 72-t kapunk. Sok ilyen számot lehet találni testünkre vonat­kozóan. Például a normál pul­zusszámunk is 72. Saját születési dátumának megfejtéséről elmondta, hogy a hatodik dimenzióból jött, és a földi utolsó lehelet kiadása után a 10. dimenzióba tart énje. Újból a régi civilizációkkal folytatta: Az ember sokféle összefüggés ajtajának megta­lálja a kulcsát. Például a régé­szek találtak olyan vésett kö­vet, amelyen korunkban hasz­nálatos technikai eszközök láthatók: tengeralattjáró, heli­olcsón jegyeiktől. A magyaror­szági kárpótoltak számára három lehetőség maradt. Többségük máig tartogatja jobb időkre, drágulásra számítva, és azon imádkozik, nehogy a jegy a békekölcsön sorsára jusson. Más részük eladja a spekulán­soknak, kisbefektetőknek úgyne­vezett határozatos jegyként piaci ár plusz 10-20 százalékon. Az el- szántabbjai pedig akarva-akarat- lan megpróbálják egyéb rész­vényre cserélni, a tőzsdézés in­goványos, de ígéretes talajára lépve. De mielőtt taglalnánk a kárpótlási jegy részvényre cseré­lésének „technikáját”, érdemes egy kis történelmi kitérővel meg­ismerkedni az imént említett ha­tározatos jegyek világrajövetelé­vel. Mikor a hőskorban, úgy két évvel ezelőtt kiderült, hogy a diszkontáron vásárolt kárpótlási jegyekkel értékes részvényekhez lehet jutni, az állam úgy próbált gátat vetni a spekulánsok árada­tának, hogy a részvények elosztá­sánál, az úgynevezett „allokáció­ban” előnyben részesítette az ala­nyi jogon kárpótoltakat. Vagyis a spekulánsok csak azután kap­hattak a részvénycsomagból, ha az adott jegyzésre vállalkozó ere­deti kárpótoltak igényeit teljes egészében kielégítették. A kárpó­toltak eredeti jogosultságukat a kárpótlási határozat felmutatásá­val igazolhatták. Ezzel a szigorí­tással elvileg teljesen kizárták a jegycseréből a spekulánsokat, azazhogy zárták volna, ha a ma­gyar jog nem ismerné a megha­talmazás révén történő ügyinté­zést. A nepperek, ha tutira akar­tak menni, a vételkor felárért el­kérték az eladótól a határozatot is, és aláírattak vele olyan megha­talmazást, mely szerint a rész­vényjegyzést az ő nevében inté­zik. Kialakult a határozatos jegy­kopter, harckocsi, lőfegyve­rek. Egy másik kőre „integrált áramkör” volt vésve, amely rezgéseket továbbított a „kő ér­tesítési rendszeren” keresztül. A régi korok emberei szeret­ték utánozni a légi járműve­ken érkező lényeket - már ak­kor is voltak földönkívüli-lá- togatások. Sőt olyan esemé­nyeket is átéltek egyesek, hogy elvitettettek magasabb régiókba. Visszatérésük után hitelesen lerajzolták, sőt meg is építették útjuk során látott építményeket, járműveket. Sok kőépítmény tanúskodik a földön ezekről. így a Hús- vét-szigeteken fennmaradt kőépítmények, szobrok, ame­lyeket Kontiki alvilági faj ve­zetője épített űrősei tisztele­tére. Más jelek is vannak, ame­lyek földönkívüliektől szár­maznak - a gabonakörök. A „világmindenség magasabb értelmének” a figyelmezte­tése ez. A közölt formákban benne van a megoldás. Az is kiolvasható belőle, hogy azok a lények, akik a gabonakörö­ket jelzésként küldték, jó szándékkal közelednek fel­énk. Fel akarják hívni figyel­münket: „Emberek, a veszte­tekbe rohantok, ha így foly­tatjátok tovább!” Csobán Sándor megfejtette a gabonakörökbe írt üzenete­ket is. Tudja, hogy a jeleket ultra-földönkívüliek készítet­ték. Hiszen lehetetlen a gabo­nát földre dönteni úgy, hogy a szárak meg ne sérüljenek, és vízszintesen is nőnek, mintha mi sem történt volna. A gabo­namezők ékei a Teremtő su­gallatának szólása az embe­rekhez a galaxisunk közepé­ből, az időmentes térből jön, és azt a nap tükrözi a földre. Ezt hallotta, látta meg egy olyan ember, „akinek füle van a hallásra és szeme a lá­tásra”. ESK piac, a kettős ár. A határozatos jegypiacnak több hátránya van. Elsősorban az, hogy a létrejöttét okozó rendelkezés visszafelé sült el, egyáltalán nem az eredeti kár­pótoltakat preferálja. Emellett, bár a határozatát, meghatalmazá­sát eladó eredeti kárpótoltnak a dologból semmi jogi-adózási hát­ránya nem származhat, a brókeri­rodában mégsem lehet a dolgot lebonyolítani, mivel a bróker nem foglalkozhat meghatalmazá­sok adásvételével. így a jegyfor­galom tetemes része a hivatalos csatornákból a nem hivatalos, fél­legális csatornák felé terelődött. Kapualjakban, zugirodákban fo­lyik az adásvétel, miközben a nepperektől idegenkedő, jóhi­szeműen a brókerhez fordult kár­pótolt felháborodva veszi tudo­másul, hogy az értékpapír for­galmazására specializálódott brókeriroda milyen szégyentele­nül olcsó árat ígér. Az igazi megoldás az lenne, ha egy időben több tízmilliárd ér­tékű részvényt tudna felkínálni kárpótlásijegy-cserére az állami tulajdonos AVÜ és ÁV Rt. Ekkor nem volna szükség alanyi prefe­rálásra, a neppereknek is ké­nyelmesebb lenne a brókertől venni a jegyeket. Jobban járna a jegyét a brókernek tisztes áron eladó kárpótolt is, a brókeriroda is nagyobb forgalmat regiszt­rálna, és a tőzsdézésre vállalkozó kisbefektetőnek is kevesebb lenne a gondja. így vagy úgy, a kárpótlási je­gyet mindenképpen érdemes még ebben az évben egyéb értékpa­pírra átcserélni, mert ez év végé­től megszűnik a központiig el­rendelt, (jegybanki alapkamat 75 százalékos mértékű) „privatizá­ciós kamatozás”. Már most van egy olyan tendencia, hogy a jegy-részvény cserékben nem a kamattal növelt névérték, hanem csak a címletérték a mérvadó. Ez egyrészről fékezheti a spekulá­ciót, másrészről egyensúlyba hozhatja a tömeges kárpótlási- jegy-dömping és a felkínálandó állami vagyon szegényes kínálata közötti rést. (Folytatjuk) Tőzsdére, magyar! (1.) Szabadulj meg a kárpótlási jegyedtől! A kárpótlási jegyek tömeges elterjedése az érdeklődés előte­rébe helyezte az értékpapírpiacot, mint a privatizáció és a piac- gazdaság egyik sajátos jellemzőjét. E négy részből álló cikkso­rozat az értékpapírpiac alapjairól szól, az olvasó megismerked­het olyan misztikusnak vélt fogalmakkal, mint részvény, tőzsde, osztalék, árfolyamnyereség, bróker és a többi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom