Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-20 / 169. szám
6 Kunsági Extra — — Kunhegyes 1994. július 20., szerda A falugazda Kunhegyesnek is megvan a falugazdája, vagy falugazdásza. Ezt a tisztet március elsejétől Szabó Lajos tölti be, aki korábban a helyi téesz termelési elnökhelyettese volt.- Szabó úr, valami olyasmit hallottunk, hogy felmérést végeznek.- Részben igaz: a település területe mintegy tizenkétezer hektár, és nagyjából ennek a hetven százaléka magánművelésben van. Hogy ez á gyakorlatban mit jelent? Kinek fél holdat, kinek több százat. Most mérjük fel, hogy egy-egy néven mennyi a földterület, az illető mit csinál vele. Maga műveli, vagy bérbe adja, milyen a jószágállománya, ____________ m elyek a jövőt illető elképzelései. Mindezen kérdésekre a hónap, azaz július végéig kell válaszolni.- Fogadónapok akadnak?- Igen, heti három alkalommal. Ez úgy változik, hogy keddenként és csütörtökönként 8-12-ig a Kunsági Gazdakör bérelt helyiségében, a volt Kunság Népe Termelőszövetkezet irodájában, pénteken pedig a munkaügyi hivatalban, az állami gazdaság második emeletén.- Milyen kérdésekkel fordulhatnak önökhöz az emberek?- Bármilyen, mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó személy felkereshet, bármilyen szakirányú kérdéssel, témával. Lett légyen szó az adózásról, a hitelfelvételi lehetőségekről, vetési tanácsadásról, ügyintézésről, tenyészállatok beszerzéséről, értékesítéséről, a vetőmaggal, műtrágyával kapcsoHetente háromszor van fogadónap, amikor bármilyen mezőgazdasági vállalkozással kapcsolatos témában igyekszem valamilyen megoldást találni a hozzám fordulóknak - mondja Szabó Lajos falugazda latos információkról. Tudom, hogy ki vállal vetést, aratást, különböző mezőgazdasági jellegű szolgátatást.- Akkor kérdezek. Hány kombájn akad jelenleg Hegyesen?- Tizenegy maszek, tizenhét szövetkezeti és négy állami gazdasági.- Mennyi a tarifa?- Általában hektáronként háromezer-kétszáztól négy- ezer-nyolcszázig, plusz áfa.- Szabó úr, miből vetettek az idén vagy tavaly legtöbbet a kunhegyesi határban?- Változatlanul a búza vezet. Háromezer-négyszáz hektárral. Ebből a kistermelők 1 ezer 866 hektárt, a szövetkezet 1 ezer 392 hektárt, a gazdaság 1 ^hektárt juttatott a földbe.- Szólna az átlagokról?- Ma, amikor beszélgetünk, még javában folyik a betakarítás, tehát csak részeredményeket tudok. A nagyüzemeknél a búza hektáronként negyvenhat mázsát, a kistermelőknél negyven- két-negyven- hármat fizet. Náluk azért kevesebb, mert a búzatáblák fele gyomirtásban nem részesült. Egyébként a helyi csúcs eddig 63 mázsa volt, egy gazda nevéhez fűződik. A nevét az ő beleegyezése nélkül nem mondhatom meg. Az árpa is jó, hektáronként ötven mázsát adott.-Még egy személyes kérdés: meddig szól a kinevezése? Öt évig, kettőig, egyig?- Pontosabban december 31-ig. Ez egy vállalkozás, és eddig érvényes a megbízatási szerződésem. Hogy azután mi lesz, ez az új kormány gazdaságpolitikájától függ. Fedőréteg kerül rá Magyarul azt is mondhatnánk, hogy ezekben a kánikulai napokban aszfaltozzák a várost. Jobban mondva az útalappal rendelkező utcák fedőréteget kapnak. Ahogy hallottuk, tíz utca alapját zárják le a megfelelő aszfaltburkolattal. Tudomásunk van arról is, hogy lakossági önerőből, azaz a tulajdonosok saját bukszájából újabb útalapok épülnek, épülhetnek. Mindez portánként harmincezer forintba kerül, és hároméves részletfizetési lehetőséget kap az, aki ezért a célért kölcsönt vesz fel. Hogy ennek azután mi az útja-módja, erről ennél részletesebb felvilágosítást nyújtanak a városházán. Megint zúg a malom Hosszú Csipkerózsika-álma után végre július 12-én újraindult a kunhegyesi volt Király-malom. Mint a fő illetékestől, Monoki László úrtól megtudtuk: a létesítmény kunhegyesi búzát őröl kunhegyesi finomlisztté. Egy műszakban százharminc mázsát, de arra törekszenek, hogy ez a szám száznyolcvan legyen. Jelenleg egykilós csomagolásúakba rakják a lisztet, illetve a zsákok félmázsásak. A próbaőrlés, bejáratás egy hónapos, és a felújított malom már most is harmincöt embernek ad munkát. Igaz, volt kikből válogatni, hiszen közel négyszáz jelentkező akadt a településen. A búzát a helyi termelőktől, kistermelőktől vásárolják: van, aki húsz mázsát ajánl, míg a másiknak ötszáz mázsája van. A malom léte jól jön a gazdáknak is, elvégre van, lesz hová eladniuk a feleslegüket. A beindulás bajjal is jár, mert most keresik a piacot. Van már jó néhány hely, ahová szállítanak, de újabb jelentkezőket is szívesen veszenk, akár a környékről, akár távolabbról. Fenti képünkön ügyes kezű lányok, asszonyok kilós tasakokba csomagolják az első napon a próbaőrlés eredményét, a finom fehér lisztet. írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János JAJ, ÚGY ELVEZEM ÉN A STRANDOT! Szinte a címet ismétli felvételünk két ifjú szereplőjének minden mozdulata a helyi strand egyik kismedencéjében, amelyik a Szent István Szabadidőközponthoz tartozik. Itt is beindult az üzem, hiszen május elsején nyitottak. Volt egy jól sikerült gyermeknapjuk, triatlonverseny, a nagycsaládosoknak országos találkozó, konok kunok kupája, nemzetközi hagyományőrző népi játékok vetélkedése. Szent István-napra pedig azt tervezik, hogy alapításuk 25 éves évfordulója tiszteletére az Androméda együttes ad nagyszabású koncertet. A szíve itthon maradt Ágoston Ilona, ugye kedves Dózsa iskola környékiek, van, aki még ismeri a nevet? Főleg, ha hozzáfűzöm: volt, meg most is van egy nővére, Ani. Ilona, vagy ahogyan Kunhegyesen hívták: Ilus, háromhetes korától negyedik átlalánosa befejezéséig itt élt. Azután édesanyjukkal együtt Pestre kerültek. A főiskolán rajztanári diplomát szerzett, majd úgy alakult az élete, hogy 1975-ben az ÜSA-ba ment férjhez. Hogy azóta nem töltötték tétlenül az időt, mi sem bizonyítja jobban: három gyerekük született. Kata 18 éves, Betty kettővel kevesebb, és az egy szem fiú, Andy 11. A legidősebbik képzőművésznek készül, Betty a matematikát kedveli, Andy pedig a baseballba szerelmeseden bele. Ami szintén nem mellékes: mindhárom gyerek remekül beszéli a magyart, sőt a legidősebbik egy évet Kunhegyesen is járt iskolába. Kútjavítás(ok) A település Kenderes felőli részén, balra, a legszélső Füleki Sándor és a Kossuth utcák kereszteződésénél két ügyködő szakit láttunk az egyik közkifolyónál, magyarul kútnál. Mint kiderült, elromlott: ezért Botos Bálint és Gál János, a víz- és csatornaművek illetékesei éppen reparálták. Egyébként száztíz-egynéhány közkifolyó épült városszerte, és előfordul, hogy néhanapján egy-egy bemondja az unalmasat. Szíves figyelmükbe ajánlom: a református temető kapuval ellátott főútján is akad egy nyomós kút. Jószerével szegény apám, anyám sírjánál. Súlyos ízületi panaszai lehetnek az ártatlannak, mert amikor locsolni akartam belőle, csak úgy kunosán szembeköpött. így azután aznap kétszer zuhanyoztam: először a temetőben, azután este otthon. Később rájöttem, nem csak rám haragszik, mert egy idős nénivel ugyanezt tette. Szóval ezzel azt akarom bizonyítani: akad rá példa, hogy ezek a közkifolyók, nyomós, pumpálós kutak meghibásodnak. Némelyik akár a csintalan gyerek: évente többször is... Ez a kút már jó lesz a Füleki Sándor utcában, miután Botos Bálint és Gál János alaposan „kivesézte” Kevés forint, sok ígéret A város talán legnagyobb, vagy pontosítva az egyik legnagyobb gazdája K. Tóth András, jobban monda Bandi bácsi, aki az unokaöccsével együtt mintegy háromszáz hektár földön gazdálkodik. Pontosabban most még kétszázon, ennyibe vetettek. Búza hetvenötbe került, a felét ottjártunkkor learatták, valószínű viszi az ötven mázsát. Árpa huszonötbe jutott, itt is eléri a termés a hektáronkénti félszáz mázsát. Van tíz hektár hibridkukorica, harminc napraforgó és öt cukorrépa is. A búzát, árpát kivéve a többieket locsolni kell, kellene, hogy legyen belőlük valami. És ez elég nehéz. A búzáért sem rögtön hullik a forint, az ár negyven százalékát augusztusban fizetik, a többit pedig majd ősszel. Ami nem mellékes, említi a kedvezményes gépvásárlást is. Ez humorosan mondva: kész röhej. Itt is sokan szerettek volna ily módon korszerű masináikhoz jutni, de annyi a papírmunka, a túlbiztosított fedezet, hogy alig maradtak. Ő is beadta az igényét még március elején, amire július derekáig egy fia sor sem érkezett. Éppen ezért korábbi kijelentésével szemben úgy döntött: nem számolja fel a fóliázást, marad. A gazdálkodásból eddig kevés a forint, sok az ígéret. Ezért marad a fóliázás is - indokolja döntését a 69 éves K. Tóth András, a város egyik legnagyobb gazdája. Mert abból legalább pénz is áll a házhoz, míg a gazdálkodásból eleddig ígéret. Húsnak akkora a szíve, hogy abba jószerével minden belefér, ami magyar. Egyszer már vendégül látta, meghívta a Dózsa iskola focistáit egy világkupára, amelyet ott rendeztek az Egyesült Államokban. Azután magyar iskolát nyitott San Diegóban, de ez az elképzelése csak három évig élt. Jelenleg is magániskolája van, képzőművészeti jellegű, ahol tizenkét tanár útmutatásával kilencven gyerek tanul. Természetesen ők angol nyelven: háromtól tízévesekig. Jelenleg Florida fővárosában, Tallahasse-ben laknak, és háromévenként néz haza. Ottjártunkkor - milyen a véletlen - éppen összefutottunk. Édesanyjával együtt Bús Károlyné Mancika néninél váltottunk szót, ahol néhány napig laknak. Ami a lényeg: Ágoston Ilus magyar állampolgár maradt, és hajói, ha még jobban, ha egy kicsit rosszabul megy a sora, akkor is háromévenként úgy érzi: haza kell látogatni. Pestre: édesapja sírjához, édesanyjához, és le, Kunhegyesre. Ahol tíz kerek évet töltött: ahol másképpen megy le és kel fel a nap, mint a világ többi részén, ahol ősszel ökörnyál úszik a levegőben, meg por a hazatérő gulya után. Mindezt nézni, látni kell. Meg a régi házat, régi utcát, amelyek köveit annyiszor koptatta. De nem sorolom tovább, hiszen akad még egy fontos dolog, amiért vissza-vissza- jár. Mint említettem, a szíve itthon maradt...
