Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-19 / 168. szám

1994. július 19., kedd Riport s Bemutatjuk a 88. Légimozgékonyságú Zászlóaljat Katonák új szerepkörben Harcfeladat közben Gyerünk haza! „Zsoldos” sorkatonák Páncéltörők tüzelöállásban kás-bizonyítvány kell. A fizikai követelményeknek sem könnyű eleget tenni. A felvételkor tíz másodperc alatt függeszkedve, lábhasználat nélkül kell fel­mászni egy ötméteres kötélre, tizenkét perc alatt háromezer métert kell futni, két perc alatt ötven fekvőtámaszt csinálni, hanyatt fekvésből pedig ugyan­ennyi idő alatt hatvanötször kell felülni. A szigorú felvételi követel­mények nem riasztják el a pá­lyázókat. A jelentkezőknek csak egyharmadát tudják fel­venni. A felvétel sem jelent végleges páholyülést. Három hónaponként szigorú felméré­seken esnek át a továbbszolgá­lók. Aki olyankor nem felel meg a követelményeknek, há­rom hét próbaidőt kap ahhoz, hogy „szintre hozza magát”. Ha fáradozása nem jár sikerrel, bú­csút mondhat az alakulatnak. Mellesleg szólva a szolnoki to­vábbszolgálók otthon lakhat­nak. A „zsoldosok” számára adott a lehetőség a hivatásos ál­lományba való átkerülésre is. A továbbszolgálatot teljesítő katonák azért is szilárd oszlopai a zászlóaljnak, mert korábbi alakulatuknál már szereztek va­lamilyen katonai szakképzett­séget, s így ennél az egységnél már az alapkiképzés után két katonai szakképzettséggel ren­delkeznek, sokrétűbb feladat­kört tudnak ellátni. Gyümölcsöző kapcsolat A légimozgékonyságú zász­lóalj jó kapcsolatot alakított ki a szolnoki társ fegyveres erőkkel, az állami és egyéb szervekkel - rendeltetésénél fogva elsősor­ban a Szolnok Vegyes Szállító- repülő Dandárral. Sok segítsé­get nyújt számára Békési József ezredes, a dandár parancsnoka és Anka József alezredes. így van ez jól, ez is elősegíti, hogy ez az újonnan alakult, új felada­tokkal megbízott zászlóalj be­töltse hivatását. Simon Béla (Fotó: Mészáros János) Sorkatonai beosztásban to­vábbszolgálatot teljesítő kato­nák - köznyelven zsoldosok - is vannak a légimozgékonyságú zászlóalj kötelékében. Ezek már korábban letöltötték a kötelező katonai szolgálati időt, s önként jelentkeznek az egyenruha to­vábbi viselésére vagy a zászló­aljnál, vagy valamelyik kiegé­szítő parancsnokságon. A tapasztalatok szerint a „zsoldosok” jól használhatók, s ők is megtalálják számításukat. Elsősorban rajparancsnoki, fő-fegyverkezelői beosztásokat töltenek be. Körükből a kiszó­ródás alig tízszázalékos a három hónapos próbaidő alatt. Ez a komoly felvételi követelmé­nyeknek is betudható. Azok közé tartozik például a mini­mum 175 centi magasság. Ettől csak akkor tekintenek el, ha a pályázó különleges képessé­gekkel rendelkezik - például ha minősített sportoló. Iskolai vég­zettségnek minimum szakmun­Figyelőállásban Aknavetők készenlétben Roham! A rendszerváltás és a Varsói Szerződés felbomlása következ­tében a Magyar Honvédség szervezete, feladatrendszere egyaránt változtatásra, szorult, annál is inkább, mert kedvezőt­len hatások - gondoljunk csak a délszláv eseményekre - érték hazánkat. Ez indokolttá tette bi­zonyos gyors lépések megtéte­lét. Kiderült, hogy nincs olyan Oda kell felmászni? azonnal bevethető katonai egy­ségünk, amely félkatonai vagy terrorista egységek határunkon való átsodródása esetén gyorsan megtehetné az ellenlépéseket. A világ minden számottevő hadseregében vannak ilyen ala­kulatok. Nálunk azért nem volt erre szükség, mert hadseregünk a Varsói Szerződés kötelékébe tartozott, s így bizonyos felada­tokat korábbi szövetségeseink oldottak meg. Rugalmasan reagálva 1991 őszétől felderítő zászló- alji, illetve gépesített lovászi ál­lottlányból hoztak létre nem szervezetszerű kötelékeket, me­lyek a határőrséggel, illetve a rendőrséggel együttműködve biztosították a déli határt. Ez nem jelenthetett végleges meg­oldást, mert ezeknek az erőknek nem ez volt az elsődleges fel­adatuk. Nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van egy olyan alakulat felállítására, amely nem várt s ezért nem is tervezhető felada­tok megoldására is képes, még­pedig nemcsak fegyveres akci­ókra, hanem sok mindenre ru­galmasan reagálva, legyen szó akár elemi károkról vagy őr­zési-biztosítási tennivalókról. Egyszóval egy széles skálájú feladatrendszerre felkészített, légi úton is szállítható egység megszervezése került napi­rendre. 1992. márciusában döntöttek úgy, hogy a felderítő zászlóal­jakból egy, a szolnokiból pedig két második időszakos, tehát felderítő-alapkiképzésben már részesült katonákból álló sza­kaszt átképeznek egy második feladatra, s kettős rendeltetésű alegységként szerepeltetik a to­vábbiakban. 1992 nyarán a köz- társasági elnök jelenlétében szerveztek Szolnokon egy gya­korlatot, melyen összekovácso- lódtak ezek az egységek. Ekkor született döntés arról, hogy lé­gimozgékonyságú alegységeket kell létrehozni. A szolnoki fel­derítő zászlóalj kötelékéből nőtt ki a légimozgékonyságú zászló­alj, amely önálló hadrendi elemként 1993. szeptember 1 -jén kezdte meg tevékenységét Keresztúri László alezredes pa­rancsnoksága alatt. A volt műszaki zászlóalj évek óta üresen álló, lepusztult laktanyáját kapták szállásul. Egy hónap alatt kellett „szalon­képessé” tenni azt. Kezdetben nem volt olyan nap, hogy leg­alább egy csőtörés ne lett volna. A laktanya rendbehozásával egy időben készen kellett lenni a zászlóaljnak váratlan felada­Célkeresés Katonadolog a laktanyaszépítés is így kell kihúzni a talajt az ellenség lába alól Keresztúri László alezredes Harcra készen tok ellátására, s folytatni a ki­képzést. 1993. október 1 -jén, a száraz­földi csapatok akkori parancs­noka jelenlétében volt az alaku­lat hivatalos beiktatása. 88. Lé­gimozgékonyságú Zászlóalj néven akkor állították had­rendbe. Az azóta eltelt időszak bizonyította az egység életreva­lóságát, hadrafoghatóságát. A tűrőképesség határáig Ennél a zászlóaljnál minden fegyvernem szépségéből és ne­hézségéből ötvöződik vala­mennyi. Joggal lehet büszke az, aki állományába tartozik. Az is igaz, hogy sokszor az emberi tűrőképesség határáig megy itt a kiképzés. S nem azért, hogy in­dokolatlanul sanyargassák a ka­tonákat, hanem azért, hogy bármikor előállható nehéz hely­zetekre felkészítsék őket. Az általános kiképzésen túl szereléssel, alakzatban megha­tározott távon alegységi futást rendeznek. S mindezt azért, mert vészhelyzetben az emberi helytállás döntő. Felelőtlenség lenne felkészületlenül hagyni a katonákat. A parancsnoki állomány nyolcvan százaléka az ország Nincs szükség liftre például minden hónapban tarta­nak egy 24 órás szakmai-fizikai szinten tartó foglalkozást. En­nek feladatköre változó. Ilyen­kor akár hatvan-hetven kilomé­teren át üldözési, menekülési, életben maradási, tervszerű pi­henési és egyéb ismereteiket al­kalmazzák. Hetente pedig fel­különböző részéről, más és más alakulattól került Szolnokra. Önként jöttek. Vonzotta őket az új feladatkör varázsa. „Össze­gyúrásuk” kezdeti tapasztalatai sikeresnek mondhatók. Érdekesen alakul, két részből tevődik össze a zászlóalj sorál­lománya. Az ide besorozottak zöme egy idő után büszke arra, hogy ennél az alakulatnál szol­gál, szembenéz a nehézségek­kel, s vállalja azok leküzdését. Tudomásul veszi, hogy itt menni kell helikopterrel, gép­járművel, gyalog, nappal és éj­szaka, s ez a szolgálat kemény fából faragott embereket kíván. Aki az itteni fizikai követelmé­nyeknek nem felel meg, az más alakulatnál még helytállhat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom