Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-19 / 168. szám
6 Jászsági körkép 1994. július 19., kedd Dr. Pét hő Lászlót főiskolai tanárrá nevezték ki A kudarcból siker kovácsolható Az igazi zene szerelmese „Dzsessz, ami lesz” A leköszönő kormány miniszterelnökének, Boross Péternek utolsó tette volt, amikor a Parlamentben főiskolai tanári kinevezéseket adott át. Hírül adtuk ezt. A felsorolásból azonban kimaradt dr. Pethő László kandidátus neve, aki 1976 óta a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán tanít. Beszélgetésünk a parlamenti aktus előestéjén készült. Dr. Pethő László 1968-ban, a diploma megszerzése után került Jászberénybe. A Déryné Művelődési Központ dolgozója, vezetője volt, majd 1976-ban a főiskolára ment, a közművelődési tanszékre. Doktori címet 1988-ban kapott, kandidátus 1992-ben lett. A főiskolai tanári kinevezése azonban kissé kacifántosra sikerült.- Mi szükséges ahhoz, hogy valaki főiskolai tanári címet viselhessen?- Az új felsőoktatási törvény pontosan leírja a feltételeket. Kell egy tudományos fokozat, én a szociológiai tudományok kandidátusa vagyok. Szükséges a főiskola vezetőtestületének támogatása. Megpályáztam a Dunaújvárosi Műszaki Főiskola vezetőtestületének támogatását, s el is nyertem. Holnap átvehe- tem a főiskolai tanári kinevezésemet. Egyfajta erkölcsi elégtétel ez számomra.- Hogyan kerül a képbe a dunaújvárosi főiskola, hisz Ón itt, Jászberényben él, dolgozik.- Szeptembertől másodállásban ott is fogok tanítani. A pályázatom, úgy látszik, meggyőző volt. Egyébként a főiskola főigazgatóját nem ismerem, vele is holnap, a parlamenti aktus után találkozók.- Ezek után elpályázik Jászberényből? Dr. Pethő László- Egyelőre nem. Sok kudarc ért mostanában, igaz, de erről nem akarok beszélni. Ha belém rúgtak, az engem valamilyen új feladatra sarkallt mindig. Van bőven tennivalóm. A Jászsági Évkönyv második számának összeállításán dolgozunk a szerkesztőbizottsággal. Sikerült nagyszerű szerzőgárdát felkutatni. Büszke vagyok rá, hogy sok egyetemista ír nekem. Első tanulmányaikat az évkönyvnek készítik, itt kapnak lehetőséget a publikálásra. Érdekessége lesz a könyvnek a Svájcban élő Czettler Antal munkája Teleki Pálról. Győri János megírta a jászkisériek 1848-as történetét. Az aprítógépgyár privatizációjának történetéről is készül munka. Tehát a Jászság sokszínűségét, múltját és jelenét sokféle szerző tollából szerintem ismét sikerül gazdagon és árnyaltan bemutatni. Van-e elég pénz az évkönyv kiadásához?- Tavaly pénzügyileg jól zárult az első kiadása. Az önkormányzatok talán valamivel több támogatást adnak idén. Folyamatosan írom a pályázatokat, s bízom újabb támogatások elnyerésében. Amiben bosszús vagyok, az az, hogy az önkormányzatok nem látják kellően az évkönyv fontosságát. Felajánlottuk, kértük, írják meg a település elmúlt 4 éves történetét. A szerkesztőbizottságban arra gondoltunk, így megörökíthető minden önkormányzat eredménye. Leírják, mennyi utat, iskolát, tornatermet építettek, vizet, gázt vezettek. Sajnos ezzel a lehetőséggel csak 5-6 önkormányzat élt.- Úgy gondolom, a Jászsági Évkönyv csupán egy szelete a munkának.- így van valóban, hisz sok más is van emellett. A parlamenti aktus után Németországba megyek. Bielefeldben július 18-án nyílik a szociológiai világkongresszus, ahol az egyik szekcióban az egyházi és világi intézményben dolgozók helyzetét elemzem. A kongresszus után Vechtába megyek. A redemptióról két előadást tartok az ottani egyetemen, s a főiskolával (a jászberényivel - a szerk.) való együttműködést is megvitatjuk. Vechtának is van évkönyve. Az ő számukra az idei számba írtam egy tanulmányt a redemptióról. Ők viszont a Jászsági Évkönyvbe küldtek nekem anyagot. Éz a stoppelmartról szól, ami az aratás utáni nagy vásár szokásait írja le. Tehát Vechtával az évkönyv és az egyetem révén is kapcsolatba kerültem. Esett már szó kudarcról. Hadd mondjam el, milyen öröm számomra, ha munkáimat olvassák, forgatják. A kandidátusi fokozathoz készítettem a Tanítók és a társadalom című munkát. A bécsi egyetem jelenteti meg a szakmai körökben igen rangosnak számító Beiträge zur Historischen Sozialkunde című folyóiratot. Ennek ’94/2-es száma részleteket közöl ebből a könyvemből. KE Már csak egy ablak maradt a világra Mindig van kit kiszolgálni Jászfényszaru csöndes kis város, hát még délidőben! Ebbe a nagy csöndbe tekint bele nád- fedeles házikójának a főutcára néző kis ablakán keresztül Szabó Sándorné Kiss Edit. Edit néni trafikos, méghozzá 23 éve. Az első trafikárus volt a településen. A több mint két évtized alatt rengeteg embert szolgált ki. Éjjel-nappal lehetett menni hozzá, mindig hadra fogható volt. Sőt, még most sem vonult vissza. A kezdet óta azonban már jelentős konkurenciával kell számolnia. Edit néni nehezen adja meg magát a beszélgetésre. Nem akarja a múltat feleleveníteni. Fájó emlékek kavarognak fel benne, ha a régről faggatják. Miért? Mert megbélyegezték. Azt sütötték rá, hogy kulák. Ezért elsöpörték, kisemmizték. 1959-ben vették el mindenüket. Illetéktelenek rátették kezüket az édesanyja 1921-ben épült malmára, 47 hold földjére. Hogy kulák volt, elég volt ahhoz, hogy ne tudjon elhelyezkedni. Korábban könyvelő volt a malomban, ezután már nem kellett. Elment a gyógyszertárba takarítani. Öt év után otthon maradt. Akkor mondta a sógora, hogy valami komolyabb munkába kellene belefognia. így lett trafikos. A 72 éves asszony férje sem volt elkényeztetve az élettől. Nem kevesebb, mint 13 évig nem látta hazája földjét, szeretteit. 1944-ben ment el, és 1957-ben jött haza a Szovjetunióból. Tizenegy éve halt meg. A malom sincs már meg. Ká- téesz működött benne. Szépen le is robbant a közös tulajdonba vett épület, ma már csak a falai állnak. Ezt nevezték „dicső” korszaknak ... tóth Fehér Tamás A dübörgő diszkó, a néhol érzelmeket megindító, könnyeket fakasztó giccses limonádék között elandalgunk. A füleket szaggató zenétien zenékre őrjöngünk. S közben nem vesszük észre, hogy az extázisbán beletapossuk a dallamot a földbe. A mai ifjúság közül vajon hányán hallottak már igazi, vérbeli zenét? A jászberényi Fehér Tamás mindenesetre mindennap, hiszen megszállott dzsesszrajongó, s mindent tud erről a műfajról, amit lehet.- 1978 óta vagyok rabja a dzsessznek. A főiskolán a társaim megkérdezték: hallottad már Al Di Meolát? Nem? Akkor éjszaka a rádióra hegyezd a füled. Akkoriban nem volt olyan készülékem, amin be lehetett volna fogni azt az adót, a tv-ben viszont bejött. Szerelem volt első hallásra. Egy igazi őrület.- Mi fogott meg éppen a dzsesszben?- Ez egy erősen lüktető, sok improvizáción, az előadók virtuozitásán alapuló zene. Én magam is gitárt fogtam a kezembe, és akkor döbbentem rá, milyen iszonyatosan nehéz ezt eljátszani, a dallamokat elővarázsolni.- óriási lemezgyűjteményed van, sokan+irigyeid lehetnének az országban.- Kezdetben angol nyelvű újságokból néztem ki akkor még kezdő együttesek címeit. írtam nekik, küldjenek nekem egy példányt, hiszen Magyarországon ezeket nem lehetett megvásárolni. Nagyon sokan válaszoltak. Volt, aki Torontóból küldött s mindjárt két példányt, azzal, hogy az egyiket adjam el a berényi rádiónak. A rádiós akkor éppen a barátom volt. Sok CD-m és lemezem van, de ettől sokkal többel büszkélkedhettem. Csak hát régen megvettem, meghallgattam, aztán eladtam őket, hogy újakat vehessek. Louis Armstrong-, Chick Corea-, Joe Viera— és még sorolhatnám - lemezeimre büszke vagyok.- Élőben is átélted a dzsessz mámorító hangjait?- Sokat jártam koncertre Pestre, Szolnokra. Óriási siker volt mindegyik. De valahogy az emberek mégsem szeretik igazán a dzsesszt. Mert mi jut róla az eszükbe: egy elvontabb, csupán hangszereken alapuló improvizáció vagy egy kicsivel rockosabb változata. Pedig Miles Davis, Frank Zappa, Chick Corea ma is őrzik e csodálatos zene varázsát. Azt bátran mondhatom, sajnos nagyon nehéz a dzsesszhez közel kerülni, hiszen Jászberényben nem is lehet ilyen lemezt kapni, de dzsesszújság is csak idegen nyelvű létezik. Pedig e műfaj magyar képviselői világhírűek. Ez egy olyan zene, amihez le kell ülni, nem lehet mellette mást csinálni. Én a nap 24 órájából 24 órán át tudnám hallgatni. S lényegében ezt is teszem. Ez az éjetem, a szenvedélyem, s csinálom, történjék bármi, „dzsessz, illetve, lesz, ami lesz ...” Muhari Kornélia Art Camp ’94 ... > ii ii / A képzőművészet átszellemült világnézet - vallja Bangócs Gábor Az Alkotárs Művészeti Egyesület idén is megrendezi jászberényi nyitánnyal az Art Camp ’94 elnevezésű nemzetközi alkotótábort. Az egyesület vezetőjét, Bangócs Gábort kérdeztük, idén milyen érdekességek lesznek a táborban, a július 19-én kezdődő rendezvénysorozaton.- Kiket sikerült megnyerni az idei programhoz?- Felsorolni is nehéz, hogy milyen nagy az érdeklődés: megható és nagyszerű érzés, mekkora elhivatottsággal készülnek fel a képzőművészek a bemutatkozásra. A magyar résztvevők meghívására a világ különböző pontjairól jönnek vendégek: legtöbben Finnországból, a többiek Németországból, Ausztriából, Svédországból, Oroszországból, Ukrajnából, Romániából, Bulgáriából érkeznek.- A programok hogyan alakulnak?- Az események július 19-én a jászberényi Alkotárs Galériában kezdődnek, és több hely-' színen zajlanak majd: Budapesten és Szentendrén is. A megnyitó érdekessége az „Ifjúkori önarcképek” című kiállítás. Megtudhatjuk belőle, hogy mi a titka az alkotók művészet iránti vonzalmának. Lesz zenei nap - július 28-án -, rövid kikapcsolódás után már az addig elkészített képekből nyílik tárlat a tanítóképző főiskolán. Augusztus hónapban finn művészek szerepelnek a fővárosban. A találkozásokat Karl-Johan Stigmark bemutatója zárja. A svédországi alkotónak Szentendrén lesz kiállítása.- Hogyan lehetne előre jelezni a bemutatkozások sikerét?- A kiállítások és bemutatók az „Art Camp ’94” művészeti tábor keretében jönnek létre, tehát az alkotók folyamatosan dolgoznak a képeiken. Reméljük, hogy sok szép és értékes anyag készül majd, több kiállí- tásnyi mennyiségre számítunk.- Ha a régi ismerősök mellett újak is érkeznek, ők is kapnak lehetőséget?- Például a finnek csoportja először szerepel a programban, reméljük, az eddigi barátok mellett ők is társaink lesznek! Különlegesség, hogy Dél-Afri- kából is érkezik művész. Alkotásai szerepeltek már kiállításainkon. Érdekesen ötvözi a képzőművészet különböző ágait, és rendkívül egzotikus egyéniségű alkotó.- A világ, ami körülvesz bennünket, nem kecsegtet népszerűséggel, anyagi támogatásoknak is hiányában vannak a művészek. Lehetne-e arra biztatni a fiatalokat, hogy dacolva a körülményekkel, képzőművészetet műveljenek?- Ha már engem kérdez, én azt mondom, feltétlenül hasznosnak és élményeket adó, átszellemült világképnek gondolom a képzőművészetet. Képzelőerő és tehetség együttműködése szükséges hozzá. Rendszerint az adottságok és lehetőségek is hozzájárulnak az előbbiekhez. Ahol pedig anyagi hiány keletkezik, támogatókat kell keresni. A művésztelepet, amely a kiállítások lebonyolítását végzi, a tanítóképző főiskola égisze alatt hoztuk létre, de a Fiatal Művészek Klubja is segíti. A körülmények mégis a szebbnél szebb képeket eredményezik, mert valamennyi alkotó szeretettel viszi őket a közönség elé. Sebestyén József Az oldalt összeállította: Tóth András Portréfotók: Sárközi János
