Új Néplap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-16 / 166. szám

1994. július 16., szombat

Hazai tükör

3

Nyári turné - a szerelemvonaton

Demjén Ferenc, aki nem annyira mai gyerek már, komoly zenekritikusok szerint ha nyugaton próbálkozik, ott is sztár lehetett volna belőle. Sajátos és népszerű egyszerre. Az elmúlt évtizedekben, kezdve a Bergendy-korszaktól, bizonyított a hazai popzenei életben. A koncertezéshez, a filmzenéhez is ért, mint tudjuk, sok álmatag és romantikus alkatú fiatal emlékszik még a Szerelem első vérig című filmre, vagy a Váci

utcán, videoklipben robogó Szerelemvonatra. Hát igen, örök téma. Demjén nem is szakad el ettől. Szolnokon járatban ki is fejtette erről vallott nézeteit. Mely szerint a szerelem örök, s ha tetszik, kortalan, mint ő maga. És a szerelem nem jön ám el elsőre, nehogy azt higy- gyük. Keresgélni kell. A koncerten ott volt vele a felesége és a kislánya is, s majd megtelt a Sportcsarnok tegnapelőtt este. Nem hiába, sztárról van szó, s a

sztárnak jár előzenekar. Itt az Azok a fiúk játszottak, jóízű rockot. Aztán következett Demjén, kinek hangját valamilyen technikai bosszú egy kicsit elnyomta. Ez legalább olyan szomorú volt, mint a levegőhiány, amely már ki tudja hányadszor emlegetett probléma a csarnokkal kapcsolatban. A közönséget végül is az említett jelenségek letörték, de nem any- nyira. Jó volt a buli.

Fotó: Korényi, Szöveg: BG

Telt ház előtt koncertezett tegnap előtt Szolnokon Demjén „Rózsi”

Új mentőautók

Cukrászdákat ellenőriztek

A vendéglátóiparban a cukrászati készítmények minősége és az értékesítés színvonala az utóbbi időben érezhetően javult, és a hidegkonyhai termékek forgalmazása is többé kevésbé megfelel az előírásoknak. A cukrászati és hidegkonyhai termékek forgalmazását a közelmúltban vizsgálta a Fogyasztó- védelmi Főfelügyelőség, s a tapasztalatokról tájékoztatta az MTI-t.

Az ellenőrzés összegzése szerint mind a cukrászkészítmények, mind a hidegkonyhai termékek előállításának személyi és tárgyi feltételei általában biztosítottak. Nem ilyen megnyugtatóak azonban az élelmezésegészségügyi körülmények. A korábbi vendéglátó vállalatoktól átvett nagyüzemi termelőhelyeken elhasználódott gépparkkal, elavult, igénytelen berendezésekkel dolgoznak. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, amelynek területi felügyelői együttműködtek a fogyasztóvédelmi felügyelőkkel.

Sok esetben szabálytalanságokat tapasztaltak az ellenőrök a tárolási körülményekben, annak ellenére, ahogy a legtöbb termelő üzemben kellő mennyiségű hűtő és hűtőkamra áll rendelkezésre. A gépek, eszközök sok helyen piszkosak. A cukrászatokban általános gyakorlat a szabálytalan mosogatás.

A hidegkonyhai készítmények alapanyagai több helyütt túllépték a fogyaszthatósági, illetve minőségmegőrzési határidőt. Ám ennél súlyosabb szabálytalanságokra is fény derült: a fővárosban találtak kész, kiszállítandó hidegtálakat, zöldségekkel és moslékkal együtt tárolva.

Békés megyében az ellenőrzés ideje alatt 22-en betegedtek meg orosz hússalátától, a laboratóriumi vizsgálat szerint szalmonella fertőzésben.(MTI)

Új, Mitsubishi modellekre cserélte terepjáró-állományát az Országos Mentőszolgálat (OMSZ). Az 55 terepjáró mentőautót pénteken adta át az OMSZ-nek a Mitsubishi autók hazai forgalmazója, a Duna Interservice.

Mint azt az MTI munkatársa a Mentőszolgálat illetékesétől megtudta, a beruházást abból az 1 milliárd 434 millió forintból valósították meg, amelyet tavaly szavazott meg a parlament az OMSZ számára. Ebbe a körbe tartozik az eddig használt UAZ típusú terepjárók cseréje, amelyek nemcsak elavultak már, de üzemeltetésük meglehetősen gazdaságtalan is volt. Terepjáróra viszont az OMSZ-nek mindenképpen szüksége van, hiszen a rossz út- vagy időjárási viszonyok között, a kistelepülésekről, tanyákról vagy éppen az erdőkből ezek nélkül szinte elképzelhetetlen a mentés. A most szolgálatba állított 55 gépkocsi minden szempontból megfelel a követelményeknek.

Amit az önkéntes társadalombiztosításról tudni kell

Az utóbbi időben biztosítási jogviszony hiányában egyre többen veszítik el a társadalom- biztosítási szolgáltatásokra való jogosultságukat. A kötelező biztosítás hatálya alá tartozó személyek körét az 1975. évi II. törvény határozza meg.

Azok, akik e törvény alapján nem biztosítottak vagy az egészségügyi szolgáltatásra jogosultak körébe nem tartoznak, az illetékes egészségbiztosítási pénztárral - meghatározott ösz- szegű járulékfizetés ellenében - önkéntes alapon megállapodást köthetnek különböző társadalombiztosítási szolgáltatások igénybevételére.

A kötelező biztosítás hatálya alá nem tartozók körébe főleg a következő személyeket soroljuk:- munkaviszonyban, közalkalmazotti-, köztisztviselői jogviszonyban nem állnak,- gazdasági társaság tagjaként vagy egyéni vállalkozóként társadalombiztosítási járulék fizetésére nem kötelezettek,- bedolgozói - szövetkezeti tagsági viszonyban, vállalkozói engedélyhez nem kötött vállalkozási jellegű -, illetve megbízási jogviszonyukban járulékfizetésre nem kötelezettek,- átképzési támogatásban, munkanélküli járadékban, pályakezdők munkanélküli segélyében nem részesülnek.

Megállapodást lehet kötni a társadalombiztosítás valameny- nyi ellátására vagy csak e gyes

szolgáltatásokra mint:- szolgálati időre és egészségügyi szolgáltatásra,- szolgálati időre,- betegségi és anyasági ellátásra (táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély, egészségügyi szolgáltatás) és baleseti ellátásra,- egészségügyi szolgáltatásra.

Valamennyi ellátás igénybevételére megállapodást köthet minden - a devizajogszabály szerint belföldinek minősülő - magyar állampolgár.

Ugyanígy köthető megállapodás:- a külföldi állam diplomáciai képviselője és ezen személyek - jogszabályban meghatározott körbe tartozó - alkalmazottjai, családtagjai,- külföldi munkáltatónak vagy külföldi részvétellel működő gazdasági társaságnak a magyar állam területén foglalkoztatott külföldi munkavállalójával vagy tagjával, illetve ezen személyek javára.

A havonta fizetendő járulék összege minden esetben a tárgyév első napján érvényes minimális bér megfelelő százaléka.

A devizakülföldinek minősülő magyar állampolgár továbbá a devizajogszabályok szerinti belföldinek minősülő külföldi állampolgár csak kizárólag egészségügyi ellátásra

köthet megállapodást. A fizetendő havi járulék összege 5000 forint.

A Magyarországon oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató külföldi állampolgár havi 2000 forint járulékfizetés ellenében egészségügyi ellátás igénybevételére köthet megállapodást.

Az érvényben lévő rendelkezések értelmében továbbra sem köthető megállapodás az ideiglenesen - turista útlevéllel - Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárokkal. Ők külföldi vagy magyar biztosító társaságokkal szerződést köthetnek. Fontos tudni még, hogy a megállapodással szerzett jogosultság a hozzátartozókra nem terjed ki.

Megállapodás csak az első hónapra esedékes járulék egyidejű befizetése esetén köthető. A további járulékfizetés a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig esedékes. Ez alól kivétel a kizárólag egészségügyi szolgáltatásra kötött megállapodás, mert ebben az esetben a járulékot a tárgyhónapot megelőző hónap utolsó napjáig kell megfizetni. A befizetés elmulasztása a megállapodás megszűnését vonja maga után. A megállapodások megkötésére - ügyfélfogadási időben - a megyei egészségbiztosítási pénztár járulék- és folyószámlaosztályán van lehetőség.

Fekete István megyei egészségügyi pénztár

Mostanság

Becsületbeli ügyek

A magán- és közélet viharaiban ma és egykoron sűrűn keletkeznek becsületbeli ügyek, vagyis olyan személyes ellentétek, amelyeket a törvényekbe foglalt jog nem tud kezelni. Olyan ügyek, amelyekkel a felek a legritkább esetekben fordulnak a bírósághoz. Ha például valakivel vagy közeli hozzátartozójával kirívóan udvariatlanok, megsértik, becsületsértő módon gyalázzák vagy tettleg bántalmazzák, akkor az önérzetébe gázoltak, tehát különféle fokú sérelmeket szenvedett el. A sérelmek vagy sérelemnek tartott dolgok nagyon különfélék lehetnek a nagy nyilvánosság előtt elkövetett udvariatlanság és a tettlegesség között. Természetesen történelmi korok és társadalmi hovatartozás függvénye, hogy milyen sérelemért milyen elégtétel jár. Egykor, alig több mint fél évszázada szinte minden magára valamit adó úrnak kötelessége volt, hogy becsületbeli ügyeit a lovagiasság szabályai szerint intézze. Sajátos intézmények közreműködtek az ilyen ügyekben, mint például a becsületbíróságok. A régi hadsereg ezredenként kialakított becsületügyi választmányai akár a tiszti pályáról is eltávolíthat- ták azokat, akik becstelen módon viselkedtek, még akkor is, ha az érvényben lévő törvényeket nem szegték meg. Például, ha nem vettek elégtételt olyanokkal szemben, akik nyilvánosan rombolták a hadsereg tekintélyét vagy gyáván viselkedtek, tisztek vagy tisztjelöltek becsületügyi eljárás alá kerültek.

Az elégtételvétel legsúlyosabb formája a párbaj volt. A párbajt hivatalosan, törvényekben régóta tilalmazták, de a szabályszerűen lebonyolított párbajok hőseivel mindig elnézőek voltak. Az 1878-as büntető törvénykönyv vétségként ír róla és a legsúlyosabb végkifejlet esetén is 2-5 évig terjedő államfogházzal büntette.

A dualizmus korában komoly igazságügyi szakemberekben fel sem merült, hogy egy politikai elítélt vagy egy párbajhős a köztörvényes bűnözőkkel közös intézmény vendége legyen.

A párbaj módozata és a fegyvernem megválasztása a sértett fél előjoga volt. Sok párbajmódozat volt. A fegyverek: kard, vívótőr és pisztoly voltak. Vívhattak első vérig vagy előre meghatározott összecsapásszámban. Lőhettek háromszori golyóváltással tizenöt, de ötven lépésről is. A századfordulótól az ezerkilencszáz- harmincas évekig az újságok „Nyílt tér” rovata mindig említett párbajokat. Leggyakrabban a politikusok és a hírlapírók voltak kénytelenek kardot, pisztolyt ragadni. A nő és feleségcsábítási ügyek résztvevői mellettük csak bronzérmesek lehettek. A két legismertebb párbajhős politikus gróf Tisza István és Beniczky Ödön voltak. Tisza ötven ízben párbajozott, többnyire parlamenti képviselőkkel. Leghíresebb összecsapás-sorozatában egymás után vívott meg gróf Károlyi Mihállyal és őrgróf Pallavichini Györggyel. Tisza és Beniczky orgyilkosság áldozatai lettek. Tóth Kálmán költő Gyulai Pált egy versét ért kritikájáért invitálta pisztolycső elé és sebezte meg a lábán. Krúdy Gyula karddal bírta jobb belátásra Sztojanovic Viktor huszárszázadost, aki nem akart vele kezet fogni. Nagy port kavart fel Krúdynak Szentkirályi Béla rendőrfogalmazóval vívott kettős sebesüléssel végződő találkozása. A párbajozók némelyike a váci fegyházba vonult néhány hónapra. Ébben az intézményben vetette papírra az ugyancsak kardpárbaj-győztes Herczeg Ferenc első regényét.

A sors furcsa fintora, hogy Balkay Béla fegyházigazgató is eltöltött néhány hónapot saját fegyintézetében egy szerencsétlen végű lo- vagias ügye következményeképpen. A szelíd természetű Gárdonyi Géza vagy a zseniális matematikus, Bolyai János is többször feliratkoztak a párbajozók közé, lévén eredeti foglalkozásuk újságíró és tüzértiszt. Lingauer Albin, a jászberényi helyi lap szerkesztője először Al- mássy Árpád rendőrkapitánnyal vívott meg, majd Török Aladár polgármesterrel mérte össze a kardját. Bizony a vidéki újságíró élete 1899-ben sem volt könnyű, Lingauerből hamarosan nemzetgyűlési képviselő lett, de Tiszával mindig tisztelettudó maradt. Dr. Várady Károly király tanfelügyelő, a kolozsvári tanítóképző intézetben a tanév végi eredmények megbeszélésénél kifogásolta Gesztessy Etelka tanárnő osztályzatait, mire Kozma József tanár párbajra hívta ki. A tanfelügyelő utolsó észrevételét tette, ugyanis a golyóváltások következtében elhunyt 1886. június 20-án.

Mostanság a politikusok és az újságírók már nem párbajoznak. Gondolhatnánk azt is, hogy immáron a huszadik század utolsó évtizedében óvakodnak attól, hogy mások becsületébe gázoljanak. Az elégtételeket, ha ilyenre sor kerül, hosszadalmas sajtóperekben igyekszenek megszerezni. Becsületbíróságok, becsületügyi szabályzatok már rég nincsenek, de egy-egy hordószónokra vagy élesnyelvű tömegkommunikátorra ráférne egy kevés párbajsegédi dorgálás vagy valamilyen szakmai berkekbeli elmarasztalás.

Gambrinus

A szülőknek nem kellettek

Négyőjük közül hárman már otthonra találtak

Olyan ez, akár a mese, egy igaz mese. Még abban is hasonlít rá, hogy sok viszontagság után a négy testvér közül három már révbe ért. Hol volt, hol nem volt nem is olyan messze, Jászberényben élt egy Papp vezetéknevü család. Négy gyerekük született. Az első három lány, a következő kisfiú. Róla rögtön lemondtak: a kórházból jóravaló, családtalan emberekhez került. Örökbe fogadták, titkos az egész, a nővérek mit sem tudnak öccsükről.

Tudunk viszont őróluk. A legidősebb Papp Andrea, aki 21 lesz, és férjes asszony. Egy jól sikerült apróság, a négyhónapos Andi anyukája, aki gőgi- csélve közbe-közbeszól a beszélgetésbe. Andrea Aporkán él, egy mutatós, gondozott szőlővel, gyümölcsössel övezett kertes házban, ahol három autó is várakozik a sorára. Aporka egy Pest megyei falu, 34 kilométerre a fővárostól.- Jászberényiek vagyunk, és ahogy visszaemlékezem, apuék jobban szerették az italt, mint minket. El is váltak, majd 1985. április 17-én 11 évesen, a nevem napja előtt állami gondozásba adtak. Rózenberszky Laci bácsihoz kerültünk Szolnokra, a gyivibe, majd rövid idő múlva Túrkevére, nevelőszülőkhöz hárman. Egyhez én és a húgaim. Jobb volt mint korábban otthon, mert legalább tisztességesek voltak. így telt el négy év. Utána a gyerekváros következett Szolnokon, a kereskedelmibe jártam. Ott dolgozott egy kft., közte fiatalok, és ami fontos. Marton Sanyi is. Ő a férjem. Kiszúrtuk mi lányok, hogy megismerkedünk vele, mert a legjobb képű. Mondtam, ez nekem sikerül, így is lett. Kezdetben beszélgettünk, majd pár nap múlva eljött hozzám Aporkáról. Ez 1989 őszétől ismétlődött, sűrűsödtek a látogatások, a szülei is felkerestek. Én is voltam náluk, majd kötöttünk egy úgynevezett patronálási szerződést. Ők lettek a nevelőszüleim, hozzájuk költöztem: külön szobát kaptam, és Pesten elvégeztem a kereskedelmi szakmunkásképzőt. Mindez 1991-ben történt. 1992 nyarán összeházasodtunk, én 19 voltam, Sanyi 24. Dolgoztam, majd 1994. március 27-én megérkezett Marton Andrea: 3 kiló 38 dekával, 56 centivel. Gyesen vagyok, nevelem, neveljük anyuval, apuval, Sanyival Andit. Az úgynevezett édes szüléimről semmit nem tudok, de nem is érdekelnek.

A férj. Marton Sándor így emlékezik a kapcsolatra.- Egyszem gyereke vagyok a szüleimnek és néhány évvel idősebb Andreánál. Szolnokon ismerkedtünk meg, majd pár év teltével azt mondtam neki: ülj be a kocsiba, megyünk gyűrűket venni! Az Árkád soron kaptunk megfelelőt. Nem volt nagy lakodalom itt Aporkán, csak szűk családi körben tartottuk. Kaptunk pénzt, meg egy amerikai nagybácsinktól annyi dollárt, hogy kétszer elmehettünk rajta Olaszországba. Jelenleg is apuék, anyuék segítenek, és mi a kis járandóságunkat félre bírjuk tenni, mert megint utazni szeretnénk.

Ennyit Papp Andreáról és hites uráról, Marton Sándorról. Sanyi szüleinek hathatós támogatásával úgy tűnik ők lassan révbe jutottak, jutnak. Milyen a véletlen: a jászberényi születésű fiatalasszony húga, a 18 éves Erzsébet, vagy ahogyan hívják: Böbe az előttük lévő házba került. Hogy miképpen, erre így emlékszik:- Mi hárman lányok egy helyen laktunk Túrkevén egy idősebb házaspárnál. Igen ám, de anyu betegeskedni kezdett, és egy másik családhoz kerültünk. Itt négy évet töltöttünk, és kereskedelmi szakmunkás bizonyítványomat most kaptam meg júniusban. Két éve meglátogattam a nővéremet itt Aporkán. Nyaraltunk náluk két hetet a húgommal, és megláttam a szomszédban egy jóvágású fiút. Beszélgettünk, meghívott a diszkóba, voltunk strandon is, majd én visszautaztam Kevibe. Ő dolgozott, én Mezőtúron tanultam a kereskedelmiben. Sokszor meglátogatott. Eleinte a nővéremmel, majd egyedül.

Tetszett a nevelőszülőimnek is, sőt anyu figyelmeztetett: el ne szalaszd ezt a fiút Erzsi! Nem ragozom tovább, megvolt az eljegyzés, pár napja leköltöztem hozzájuk és augusztus 20-án esküdünk. Szűk körben, csak a rokonságot hívjuk, meg Rózenberszky Laci bácsit, mert neki sokat köszönhetek.

Csapiár Lajos, a leendő férj 29 éves.- Szobafestő, mázoló, tapétázó vagyok és gyerekkorunk óta jó barátság fűz Marton Sanyihoz. Náluk láttam meg Andrea húgát, azt, hogy milyen csinos. Két évig udvaroltam neki, majd ahogy végzett a suliban eléálltam: megyünk fagyizni. Akkor aztán kiböktem neki: megvesszük a gyűrűt. Ez aztán nem tűnt egyszerűnek, mert végül is Karcagon találtunk olyat, amelyik mindkettőnknek tetszett.

Majd Erzsébet így folytatja:- Én most még nem dolgozom. Anyunak segítek a háztartásban, főzni tanulok. Úgy tűnik szeptembertől lesz állásom is. Ami a jövőt illeti, szeretnénk egy gyereket, de az sem baj, ha kettő lesz. Hogy hol lakunk? Itt, a szülőkkel, beépítjük a tetőteret, mert a ház eleve úgy készült.

Hát ennyit a Papp testvérekről. Négyőjük közül hárman már otthonra leltek. A fiú valahol, a két idősebbik lány meg a Pest megyei Aporkán. Nem szakadtak el egymástól, hiszen szomszédok lettek, lesznek.

Van még egy kisebbik, Mari aki 15 múlt. Keviben lakik: ott, ahol a nővérei is éltek és elsős volt a kereskedelmiben Mezőtúron.

Neki is jó helye van: igaz még előtte két egész tanév, utána meg férjhez kellene adni, lehetőleg Aporkára.

Hogy miért? Ha már a két idősebb ott talált magának párt: miért ne sikerülhetne mindez a hugicának is?

D. Szabó Miklós