Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-17 / 141. szám

1994. június 17., péntek Az Új Néplap Tiszaföldváron 7 Mezőgazdasági pillanatképek Szezonkezdet a strandon Ki viszi el a termést? Aki valamelyest ismeri Ti- szaföldvárt, az tudja, hogy mekkora jelentőséggel bírt mindig is a mezőgazdasági ter­melés itt, a Tiszazug kapujában. Réges-régen három termelő- szövetkezet működött a telepü­lésen, később kettő, és legutóbb már csak egy, a Leninből lett Tiszaparti Tsz. A szorgos tagok nap mint nap verejtékezve művelték a föld­vári határt. Volt biztos megél­hetés, volt háztáji, volt egy bi­zonyos létbiztonság. Mindenki elégedett volt mindaddig, amíg a korábban elkövetett hibák a jelen problémáival együtt fel­színre kerültek, és a csőd szele megérintette a Tiszaparti Té- eszt. Akkor még - pár évvel ez­előtt - sikerült áthidalni a prob­lémákat. Igyekeztek behajtani a kintlévőségeiket, bizonyos „karcsúsításokat” hajtottak végre. Eladták az irodaházat, lét­számleépítések történtek. Köz­ben kivált a termelőszövetke­zetből egy közel 150 fős cso­port, amely úgy döntött, hogy külön gazdálkodik, és megala­kították a Tiszaföldvári Mező- gazdasági Szövetkezetét. A válás nem volt probléma- mentes, ismerve az akkori poli­tikai helyzetet, mely kedvezett a téeszek szétverésének. A szét­válás után az örökölt vagyon mellett ki-ki görgette maga előtt a reá eső adósság galacsinját is. A csőd minden próbálkozás el­lenére május utolsó hetében rá- köszöntött a Tiszaparti szövet­kezet tagságára. A közgyűlésnek kényte­len-kelletlen tudomásul kellett vennie a téesz felszámolásáról szóló végzést. A másik szál látszólag nem tartozik a Tiszaparti ügyéhez, de az újonnan alakult gazdaszö­vetkezet sok ponton kapcsoló­dik a felszámolandó téeszhez. Korábban elvégzett munkák ér­téke, az átvett vagyon, az átörö­költ adósságok a sokszor kusza, szóbeli megállapodásokra való hivatkozások, fgy aztán nem volt meglepő, hogy a feszültsé­gekkel teli, olykor szikrázó hangulatú gazdaköri közgyűlé­sen az újságíró „persona non grata” státusból napirend előtti ponttá vált. A közgyűlés szava­zása nyomán azonban csak ma­radhatott a tudósító. Még mindig napirend előtt az egyik földvári gazda vehemens hozzászólást intézett a gazda­szövetkezet vezetőjéhez. Ne­hezményezte, hogy a gazdakör kezelésében van az ősi családi vagyon egy része, és azt köve­teli vissza. Azt sem értette, hogy a - sze­rinte - 142 taggal alakult szö­vetkezetét miért csak 13 fő ala­pító taggal jegyezték be. A vá­lasz szerint: az első közgyűlés szabálytalansága miatt a máso­dik alapító közgyűlést hitelesí­tette a cégbíróság. Innen a 13 fő. A kérdezőt nem elégítette ki a válasz, és indulatosan figyel­meztetett jogi, formai hiányos­ságokra, miszerint nincs meg­szavazott jegyzőkönyvező és hi­telesítők, majd köszönt, és el­hagyta a gyűlést. Es akkor az első és egyetlen napirendi pont alapján a gazda­szövetkezet vezetője az elmúlt év munkájáról és eredményeiről számolt be. Szólt a 90 milliós vagyonról, a 27 milliós hitelről, a 8 milliós tavalyi veszteségről, az elért termésátlagokról. A tagság megértését kérte az alacsony fi­zetések miatt, de törleszteni kell a hitelt és a magas kamatokat. Ez a talpon maradás ára! Biztosította a tulajdonosokat, hogy a haszonbérbe adott föl­dek után a gazdaszövetkezet is megadja azt a gabonamennyi­séget, amelyet a Tiszaparti Tsz. Ez, akár 20 kg búzamennyisé­gig is elmehet aranykoronán­ként. A felvázolt nehézségek el­lenére bizakodóan tekint a jövő év elé. Nagy eredmény a talpon maradás, és erre a következők­ben is reális lehetőség van. Említést tett a körzet volt or­szággyűlési képviselőjének le­veléről is, melyben kéri vissza a haszonbérbe adott földjét. Ez újra felborzolta a kedélyeket, s a mérleg elfogadása mellett in­kább ez az ügy foglalkoztatta a közgyűlést. Az időközben megérkezett (volt) képviselő szóban is meg­erősítette követelését. Elis­merte, hogy szóbeli egyezmény jött létre közte és a gazdaszö­vetkezet között, de nem erősí­tették meg írásban, ezért köve­teli tulajdonát most. Igen ám, de a földet bevetette a szövetkezet! Ajándékozzák oda a termést, vagy „csak” haszonbérletet fi­zessenek? A közgyűlés az utóbbi mel­lett voksolt. Tanulság? Bizonyára min­denki levonja a reá tartozó kö­vetkeztetéseket, és nincs szük­ség az újságíró „okoskodására”. Azonban az tény, hogy egy tsz tönkrement, egy másik gaz­daság kínlódik, de még talpon van. Manapság ez sem kis eredmény. Itt, ahol a mezőgaz­dasági termelés adja a legfőbb megélhetést, nem mindegy, hogy milyenek a lehetőségek. Tulajdonokról, munkahelyekről van szó. A földvári parasztok pedig dolgozni akarnak - hiszen ez az életük. Gondok, lehetőségek, tervek a termálvízzel Előszezon a strandon, de a visszatérő vendégek már itt vannak Igazából nem kedvező az idő­járás a strandolók számára - fo­gadott Pauovics Tamás, a tisza­földvári strand és kemping ve­zetője -, de a többi vendég mel­lett ma is volt egy óvodáscso­port, és éppen most mennek el az öcsödi iskolások. Kérésemre készségesen vé­gigvezetett a strandon, megmu­tatta az épülő éttermet, büfét és a kempinget is, ahol visszatérő német vendégek lakókocsijait láthattam. A forgalom valóban nem volt nagy, így kényelmesen beszé- gethetük - akár kényelmetlen dolgokról is - a nagymedence partján.- Valamikor a ’60-as években olaj után kutatva termálvizet ta­láltak itt - emlékezik vissza. Azonnal nagy tervek születtek, de végül is ez a strand lett be­lőle. Most négy medence van meg egy „kempingecske”, amelyből kempinget is csinál­hatnák. Sajnos a tervek ötletsze­rűen valósultak meg, mert épült ide két célszerűtlen öltöző, me­lyeknek csak az a hibájuk, hogy sem télen, sem nyáron nem használhatók, mert nyitottak - fűzi hozzá. Az úszómester és strandve­zető körös-körül megmutatja az épülő és már kész nyaralókat, faházakat. Nagyon fontos a ki­alakuló üdülőkörzetnek a meg­felelő telekosztás, de nem olyan célszerűtlenül kell megoldani, mint ahogy a ’80-as években tették, mutat a fürdő keleti olda­lára, ahol néhány nyaraló a strand területébe ékelődik be. Keserűen említette, hogy ilyenfajta telekértékesítésnek esett áldozatául egy tölgyfaliget is, melynek évtizedes fáit kivág­ták. Többek között azért akart és lett is önkormányzati képviselő, mert a strand és üdülőkörzet fej­lesztésében kívánt előrelépni. Mint ahogy önkritikusan meg­jegyezte, ez nem igazán sikerült neki. Megítélése szerint most jók a lehetőségek a fejlesztésre, és ta­lán ez az az év, amikor valami áttörés következhet be. Cégek­kel, csoportokkal sikerült fel­venni a kapcsolatot, mint pél­dául a Polgári Védelem Érdek­védelmi Szövetsége országos elnöksége, a GRAMÉ kiállí­tásszervező Kft. Az utóbbi cég nem csak telek iránt érdeklő­dött, hanem az előzetes terve­zésben is segített. Úgy tűnik, ha a helyi erőket is sikerül mozgó­sítani, előrelépés várható. Kis iróniával említette, hogy már az „ántivilágban” is kísérle­tezett ehhez hasonló egyeztető tárgyalásokkal. Volt megbízó- levele is a tanácselnöktől, jöttek is a külföldi cégek elnököstül, főkönyvelőstől, de a helyiek vagy szocialistabrigád-vezetőt, vagy mozgalmi embereket küld­tek. így aztán nem vezettek kellő eredményre ezek a tárgya­lások. Azóta is azon munkálkodik, hogy valamilyen egyesülés formájában összeszedje a kör­nyékbeli vállalkozókat, a föld­vári strandért tenni akarókat, meg bárkit, akit az egészséges életmód, környezet érdekel. Ebben már partner Döbrei Ist­ván helyi vállalkozó, aki tenisz­pályát tervez a strandra, Arany Sándor, aki csúszdát épít. A sport vizeire evdzve is ha- gyon sok lehetőséget lát, hiszen a település négy iskolája kivá­lóan tudná használni a strandot a testnevelés oktatásában. Azonban az a bökkenő, hogy előtte téliesíteni kellene. Itt nem fedett uszodára gondol, hanem egy komfortos öltözőre, amely télen is kiszolgálná a vendége­ket. Mint ahogy mondta: a sportcsarnokból a strandra is juthatott volna egy pici darabka. Időközben elkezdődött az úszóedzés, és az ügyesen mozgó gyerekekre terelődött a figyelmem. A szakosztályról Tamás elmondta, hogy még a ’60-as években hozta létre Bo- zsó István, majd Tóth Károly ért el szép sikereket az úszóké kai. Jelenleg huszonkét fővel működik a klub. Országos ver­senyeken indulnak, megússzák a szintidőket, sőt két gyerek az első húsz között végzett korosz­tályában. A mostani körülmé­nyekhez képest ezt jó ered­ménynek tartja. Az idén is meg­rendezik a hagyományos szep­temberi versenyt, ami országos meghívásos úszóviadal. A ver­seny fő támogatója a Tiszapack Papírfeldolgozó Kft. Sok dologról akartam még kérdezni, hisz nem beszélget­tünk a Fradi vízipólósairól, akik nyaranta Földváron edzőtábo­roznak, sok minden nem került szóba, de Tamás kérése szerint: folytassuk a beszélgetést ősszel, amikor már az eredményekről is beszámolhat. „Vagy szívvel-lélekkel - vagy sehogy.. Rövid tudósításban már hírt adtunk arról, hogy június 12-én, vasárnap újraszentelték a tisza­földvári evangélikus nagytemplomot. Evekig tartó munka folytán sikerült Tiszaföldvár csúfságá­ból az egyik legszebb épületté varázsolni a műemlék jellegű templomot. Az épület renoválása kö­rülbelül hat és fél milliós beruházás volt, és két évig tartott. A munkálatok nehézségeiről, szépségéről, a „miértekről és hogyanokról” kérdeztem a munka elindítóját, Halasy Endre evangélikus esperest és a felújításokat végző iparosokat: Lovász Sán­dort, Sárai Gábort és Gulyás Sándort. Halasy Endre evangélikus esperes először a templom tör­ténetével ismertetett meg. A legelső tiszaföldvári templom a volt iskola helyén állt, amit 1804 és 1806 között építettek fel. Ez sárból készült, vert falú épület volt. Egy vihar következ­tében kidőlt az egyik fala. Ezek után merült fel a gondolat, hogy egy komolyabb templomot kel­Halasy Endre lene építeni. 1854 táján realizá­lódott a gondolat, és báró Pod- maniczky János, helyi földbir­tokos és Brengin Mihály tenyői lakos segítsége, az evangélikus hívők szorgalma, áldozata alap­ján felépült a mostani templom, 1860-ban szentelték fel. Az el­múlt évtizedek nyomorúsága rányomta bélyegét mind a gyü­lekezet életére, mind a templom épületére. Romokban hevert mindkét templom. Addig fajult a helyzet, hogy be kellett zárni őket. A tető beszakadt, szerte­szét mindenütt elhullott madár­tetemek, vastag sár, trágya, a vakolat lemállva, az orgona szétverve, tehát siralmas állapot volt. Amikor az egyház pénzesz­közei lehetővé tették, akkor le­hetett hozzáfogni a felújításhoz. Először a tetőszerkezetet kellett rendbe hozni. Többszöri pró­bálkozásra sikerült megfelelő anyagokat szerezni. Sajnos a tető javítását végző cég vagy nem akarta, vagy nem tudta vál­lalni a homlokzat felújítási munkáit, mert elpakoltak, és új kivitelező után kellett nézni - emlékszik vissza a kezdetekre az esperes úr. A kőművesmunkálatokról már Lovász Sándor, a Tetőtér Kft. építésvezetője számol be:- Felmértük az elvégzendő munkákat, és ez alapján tettük meg árajánlatunkat, majd meg­Sárai Gábor nyertük a versenytárgyalást. Bi­zony néha feladta a leckét ez a munka az öreg szakiknak is, hi­szen először statikai erősítést kellett alkalmaznunk a szétre­pedt kupolánál. Ezt úgynevezett „tojásvasalással” tudtuk megol­dani. Azonban egy műemléket eredeti állapotába kell visszaál­lítani, így állandó kapcsolatban voltunk a műemlék-felügyelet­tel. Az eredeti fényképek alap­ján megfelelő sablonokat készí­tettünk a homlokzati elemek­hez. Egy-egy bonyolultabb minta elkészítésekor bizony le kellett dobni a nyakkendőt, és beálltam vakolni, de vagy szívvel-lélek­kel dolgozik az ember, vagy se­hogy. Egy ilyen szakmunka rendkívül jó lehetőséget biztosí­tott a fiatalok számára - fűzi hozzá. A festési munkálatok Sárai Gábor festő-mázoló mesterre vártak, akinek már nem az első ilyen feladata, hiszen már több templom munkálatait végezte el.- Én alapvetően nagyon sze­retem a szakmámat, és szeretek segíteni embereken. Ha a két dolog találkozik, abból csak jó sülhet ki. Tisztában voltam vele, hogy pontos, minőségi munkát várnak tőlem, és ennek meg is akartam felelni. Minde­nekelőtt az lebegett előttem, hogy még szebbé, még tisz­tábbá segítsem Földvárt. Ha eh­hez csak egy kicsivel is hozzá­járulhat az ember, az jó érzés. Az egyház hagyományaihoz hűen a belső falak hófehérek, diszkrét aranydíszítéssel. Néha gondot okozott a kupola festése, hisz megfelelő állványozás hí­ján toldott létrával tudtunk dol­gozni. A külső homlokzatot speciális osztrák festékkel fes­tettük, amely több évtizedet ki­bír. Most, hogy kész az épület, kellemes érzés végignézni rajta. A munka során derült ki, hogy a templom padsorai is tönkrementek az évek során, teljesen újakat kellett készíteni. Az asztalosmunkákat Gulyás Sándor asztalosmester végezte el.- Bizony így, 65 körül ko­moly feladat volt, de jóleső ér­Gulyás Sándor zéssel vállaltam. Az ilyen jel­legű munka nem okozott szak­mai problémát, hisz a ’40-es években sokat dolgoztam ebben a stílusban. Rengeteg kézi munkát igé­nyelt a padok elkészítése, több célgépet készítettem, ami meg­könnyítette a munkát. Ügyeltem arra, hogy pontos, szép és olcsó termék kerüljön ki a kezemből, hiszen a szakma kötelez.- Mégis, miért vállalta a munkát?.- Sajnos még nyugdíjaskor­ban is dolgozni kell. A felesé­gem evangélikus, és ebben a templomban kötöttünk házas­ságot. Kell ennél több? - teszi hozzá elérzékenyülten. Beszélgetésünk alatt a pénz­ről, a haszonról nem esett szó. Annál több azonban a munká­ról, feladatról, a szakma szerete- téről. Kritizálni lehet, sőt kell! Irigykedni? Lehet, mert egy szép épülettel gazdagodott a te­lepülés. Gyermeknap sok programmal Sikeres gyermeknapi rendezvény részese lehetett a város apraja-nagyja. A változatos, sok szórakozást biztosító műsorszámok mel­lett a bazárokban is válo­gathattak - talán a szülők nem osztatlan örömére - kedvükre a gyerekek. Aki nem volt rest és elment a programokra, jól érezhette magát az egész napos ren­dezvényen. Színjátszók Fótról Egy fóti diákszínjátszó csoportot látott vendégül a város. A Földvárról elszár­mazott Kis Tibor vezette csoport tartalmas szórako­zást nyújtott az érdeklődő iskolák tanulói számára. A legyek ura című darab a fel­nőtt nézők számára is jó ki- kapcsolódást nyújtott. Az előadás után a csoport veze­tője nagy érdeklődés mellett drámapedagógiai módszer­tani bemutatót tartott az ószőlői általános iskolában. Balettosok itthon és távol Június 4-én sikeres ven­dégszereplésen vettek részt a földvári balettosok Mező­túron, Túrkevén és Öcsö­dön. Az előadásaikat nagy érdeklődés kísérte. Egy napra rá több mint kétszáz érdeklődő előtt tettek sike­res záróvizsgát az ifjú tán­cosok az önkormányzat vendégházában. Még mindig balett Június 27-én egyhetes tá­bor várja a tanulni vágyó táncosokat. Szegedről érke­zik vendégelőadó, aki dél­előttönként tanítja a tisza­földvári balettosokat. Koncert a szabadtéri színpadon E hónap 17-én (vagyis ma) a szabadtéri színpadon játszik a törökszentmiklósi No parking együttes. Házi­gazdák: az Oyster Bed és a Holtpont zenekarok. Felte­hetően sokan lesznek kí­váncsiak a koncertre. Nos, a rendezők minden érdeklő­dőt szívesen várnak. Második Földvár­fesztivál Immár másodjára rende­zik meg rockzenekarok részvételével a Föld­vár-fesztivált július 15-16-17-én. Az érdeklő­dők rock-, alternatív és blu- eszenét hallgathatnak. Csak néhány nevesebb előadó a résztvevők közül: Deák Bili Gyula és együttese, Kispál és a borz, Takács Tamás és a Dirty Blues Band, Móqs őrs. Lesz még szabadtéri filmvetítés, légi parádé, ökörsütés, divatbemutató és érdekes játékok, vetélke­dők. A motoros felvonu­lásra saját vagy kölcsönmo- tort hozni kell! Odorosok, figyelem! A szokásos odorvári ku­tatótábor idén júliusban lesz. Harmadikától tizenhe­tedikéig tart. A tábor kere­tén belül tartják a jubileumi ünnepséget, hiszen ez lesz a harmincadik tábor. Minden volt „odorost” július 14-15-16-án szeretettel vár­nak, a szokott helyen. Vi­gyázat, összetartás lesz! Az oldalt írta: Gálik András A fotókat készítette: Korényi Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom