Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-17 / 141. szám
Bár még pénzt nem, címet sikerült találni Inkubátorházstart egy hónap múlva Az első ütemhez a 12 millió forint megvan A hét elején érkezett haza az .Egyesült Államokból az a tizenkét tagú csoport, melynek tagja volt a megyei Vállalkozásfejlesztési Iroda ügyvezetője, Fügedi László is. Tőle arról érdeklődtünk, milyen eredményekkel járt az amerikai tanulmányúton.- Maga az út egy pénzügyi szakmai programot foglalt magában, ahol bankokkal és az amerikai tőzsdével ismerkedtünk. Nekem külön szakmai program is jutott, melyet a New York-i magyar kereskedelmi ki- rendeltség szervezett. A kirendeltség vezetőjével folytatott tárgyalások folyamán átadtam a Jász-Nagykun-Szol- nok megyére kidolgozott mező- gazdasági és idegenforgalmi projekteket azzal, hogy ezek megvalósításához amerikai befektetőket keresünk. Egyúttal átnyújtottam Nemes Tibornak az inkubátorház terveit is - melyhez támogatók jelentkezését várjuk. A kiutazás időpontja azért volt a legmegfelelőbb, mert június 6-tól kezdődött Bostonban egy magyar befektetési rendezvénysorozat, melyen az NGKM osztályvezetője, valamint az ITD (Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Rt.) vezérigazgatója is részt vett - a kereskedelmi kirendeltség vezetőjével együtt. így a befektetési konferenciára már a mi anyagaink is kijutottak. Ez egy lehetőség arra, hogy a mi projektjeink megvalósításához befektetőket találjunk.- Csak lehetőség?- Igen, csak lehetőség. A New York-i kirendeltség segítséget adott abban is, hogy találkozhassam Miamiben az amerikai-magyar gazdasági kamara vezetőjével. A másfél napos tanácskozás alatt szintén átadtam a kamarának az előbbiekben említett anyagokat. Érzésem szerint innen érkezik leghamarabb visszajelzés az ügyben, ugyanis négy hét múlva a kamara egyik munkatársa Magyarországra érkezik, s várhatóan Szolnokra is ellátogat.- Amerikai üzletemberekkel folytatott tárgyalásokat?- Igen, két idegenforgalomban érdekelt üzletemberrel tárgyaltam. Mindkettő érdekelt a miami szálloda- és éttermi szolgáltatásban. A megbeszélések folyamán pozitív fogadtatásra találtam az elképzeléseinket illetően. Ezek között említem azt is, hogy nem csak a konkrét projektek tekintetében sikerült bizonyos egyezséget kötnünk, hanem a különböző információ- cserékben is.- Az inkubátorházhoz sikerült támogatókat találni?- Ä fő cél ez volt, ám nagyon érdekes volt az, hogy New Yorkban kaptam meg azt a budapesti címet, ahonnan támogatást remélhetünk. Ez egyébként a Magyar-Amerikai Vállalkozási Alapítvány, mely rendelkezik olyan forráslehetőséggel, melyből vissza nem térítendő támogatást kérhetünk a szolnoki inkubátorház megvalósításához, így rövid időn belül felvesszük a kapcsolatot az alapítvánnyal.- Pénzt akkor csak innen remélhetnek...- Gyakorlatilag igen, bár Maimiből elképzelhető bizonyos mennyiségű támogatás. Egyébként ezen utak lényege az, hogy tudjanak rólunk, hogy tudják, konkrét projektekkel rendelkezünk.-Az inkubátorház megvalósítása hogyan áll?- A tervezés ebben a hónapban befejeződik, a jövő hónapban indul a kivitelezése. Az első ütem finanszírozása biztosított, csak a további ütemekhez kell majd pénz.- Az első 50 millióval már rendelkeznek?- Nem, az első ütemhez „csak” 12 millió forint szükséges. Egyébként ezt az első ütemet, az indulást maga az iroda finanszírozza Phare-források- ból.-A mezőgazdasági projekt...- Egy kedvező fordulat következett be, ugyanis az FM rendelkezik egy élelmiszer-ipari programmal. A minisztérium felkérte az irodát a projekt menedzselésére, mely összhangban áll a megyei mezőgazdasági projekttel. Ez egy újabb lehetőség...- Csörgő forintban?- Igen. Üzemanyagok árszerkezete ilBIM Hetven százalék állami elvonás A Mól Rt. benzinkútjainál kapható üzemanyagok fogyasztói árának legnagyobb része a fogyasztási adóból származik, s ez benzinfajtától függően 36-40 százalék. Ismeretes, hogy a parlament döntése alapján júliustól emelkedni fog az üzemanyagokat terhelő fogyasztási adó: az ólmozott benzineknél 3 forint 90 fillérrel, az ólmozatlanoknál 1 forinttal, a gázolajnál pedig 3 forint 20 fillérrel. Ez a benzinárak újabb növekedését hozza magával. Összehasonlítva a hazai üzemanyagárakat az Európa más országaiban érvényes árakkal a június 1-jei árfolyamokat figyelembe véve, megállapítható, hogy többségüknél többe kerül a benzin, mint nálunk. Csupán Görögországban olcsóbb a 95-ös benzin literenként 1 forint 20 fillérrel, a gázolaj pedig 2 forint 70 fillérrel. A 95-ös és a 98-as oktánszámú benzin ára kiemelkedően magas Hollandiában, ahol egy liter 105 forint 50 fillér, illetve 114 forint 90 fillér. A gázolaj Svájcban 90 forint 90 fillér literenként. A Mól Rt. adatai szerint a június 1. óta érvényes árak alapján hazánkban ma a 98-as ólmozott benzin fogyasztói ára 81 forint 50 fillér. Ebből a termelői ár, illetve a hozzá kapcsolódó árrés 25 forint 30 fdlér. A fogyasztási adó 33 forint 10 fillér, az áfa 16 forint 30 fillér. Az útalapba 6 forint kerül minden liter benzin árából, a környezetvédelmi díj pedig 80 fillér. Ezek a költségek valamennyi benzinfajtánál megegyeznek. A 92-es oktánszámú ólmozott benzin ára jelenleg 79 forint literenként, melyből a termelői ár 23 forint 30 fillér. Ezt 33 forint 10 fillér fogyasztási adó, és 15 forint 80 fillér áfa terheli. A 95-ös ólmozatlan benzin literenkénti ára 78 forint 50 fillér, beszerzéséért 28 forint termelői árat fizet a Mól. Ugyanennyi a fogyasztási adó, plusz 15 forint 70 fillér áfa rakódik 95-ös benzinre. A 91-es ólommentes üzemanyagot 26 forint 40 filléres termelői áron szerzi be a Mol, s a benzin ára 15 forint 30 fillér áfát, valamint 28 forint fogyasztási adót tartalmaz. A gázolaj a Mól kútjai- nál 61 forintba kerül literenként, melyből 19 forintot tesz ki a termelői ár, 23 forintot a fogyasztási adó, 12 forint 20 fillért az áfa. (MTI) Negyvenhárom iparvállalat átvilágításának tapasztalatai Nem elég a „pénzinjekció” Világbanki támogatással 43 hazai iparvállalat átvilágítását végezte el az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium. Külföldi cégek segítségével fejlesztették ki azt a speciális eljárást, amellyel diagnosztizálni igyekeztek a „betegeket” a majdani „gyógyítás” érdekében. A 43 vállalat között 10 élelmiszer-ipari, 8 gépipari, 7 építő-, 7 textil-, ruházati, cipőipari, 5 papír- és nyomdaipari, 3 szolgáltató, 2 bútor- és faipari, továbbá 1 bányászati cég volt. Közülük tizenkét vállalat Délkelet-Magyarországon, 9 Budapesten, 9 a Dél-Dunántúlon, 7 Eszakkelet-Magyarországon, 4 az Eszak-Dunántúlon, 2 pedig Pest megyében működik. A felmérések eredményét összegezve a szakemberek megállapították, hogy a megvizsgált vállalatok mindegyike komoly nehézségeket örökölt a korábbi tervutasításos gazdasági rendszerből. Problémáikat tetézték az elmúlt évek változásai, a piacgazdaságra történő átállás. A vállalatok többségének súlyos visszaeséssel kellett számolnia mind a hazai, mind a külpiacokon. Áz átvilágítok hiányosságokat tapasztaltak a marketing- munkában, az infrastruktúra állapotában, és hiányolták az eredményes üzletmenethez szükséges naprakész információkat. A technológiai folyamatok, a termelési eljárások és a minőségi szabványok általában jóval elmaradnak a nyugati színvonaltól. Az elmúlt két évben végrehajtott - esetenként igencsak jelentős- munkaerő-leépítések ellenére még továbbra is a túlfoglalkoztatottság jellemző a vállalatokra. A magas fix költségeket a termelés és az értékesítés visszaesése idején még nehezebb csökkenteni. A pénzügyi, kereskedelmi veszteségek és likviditási gondok következtében tovább növekszik a vállalatok kintlévősége, amely az idő múltával egyre nehezebben behajtható. Jelentős gondot okozott, hogy a privatizációs folyamatok előkészítése általában 6-12 hónapra elvonta a vezetés figyelmét a vállalat irányításáról. Az átalakulás után viszont az igazgatótanács és a vezetés erősen korlátozott mozgástérrel bírt abban, hogy az új tulajdonosokkal) ÁVÚ, ÁV Rt., helyi hatóságok, alkalmazottak, külföldi befektetők stb) gyors, stratégiai döntéseket hozhasson. A vizsgálatok lezárta után a vállalatok többségének azt javasolták, hogy a jövőben sokkal több információt gyűjtsenek, és alaposabban elemezzék mind a piaccal, mind a konkurenciával kapcsolatos híreket. A termelésben helyezzék előtérbe piacképesebb termékeiket. A pénzügyi helyzet javítására szigorú intézkedéseket javasoltak a kintlévőségek behajtására, a költségek csökkentésére, az energiatakarékosságra, a régi és felesleges áru-, raktárkészlet és berendezések eladására, az újabb vásárlások ellenőrzésére. Jót tesz minden vállalat fejlődésének, ha friss pénzinjekciókkal, újabb tőkebefektetőkkel gyarapodhat. Ugyanakkor az új termékek kifejlesztése is hasznos lehet, amennyiben megfelelő piaci lehetőségek és technológiai bázis áll mögöttük. N. Zs.(Ferenczy Europress) Mi marad gyerekeinkre? A koalíciós tárgyalások félidejében már számtalan nyilatkozat kritizálja a még meg sem kötött egyezséget. Többek között már feltételezik felelős szakszervezeti vezetők, hogy nem jöhet létre megfelelő paktum a munkaadók és -vállalók között, a kétharmados törvények tartalmi ismerete nélkül már elkárhoztatják a kormányzásból kiszorultak. Születés előtt dicsérni vagy kritizálni a gyermek szépségét enyhén szólva bodorság, de a tárgyalásokról kiszűrődő félmondatok már sejtetni engedik, nem lesznek új gazdasági képletek. Vagyis az elkövetkezendő négy évben várhatóan fogyasztásunkat továbbra is visszafogják majd a központi szabályzók, hogy fizetési mérlegünk egyensúlyát helyrebillenthessük. Az áldozatvállalás azonban hoz-e tartós változást az originális gazdasági törvények változtatása nélkül? Például a munkaadók tb-járulékfizetési kötelességét most sem tervezik európai 18-20 százalékra csökkentését. A nyugdíj- és egészségbiztosítások reformja sem szerepel a programban. A gazdasági életünk serkentéséhez elengedhetetlenül fontos adóskonszolidáció technikájáról és gyorsításáról is keveset hallani, csak arról, hogy újra mondjunk le fogyasztásunk egy részéről. Áldozatvállalásunknak azonban lesz-e értelme, amikor a körülmények nem változnak, a makro- és mikrogazdasági folyamatok lassan megcsontosodnak. Az áldozatvállalás értelmét megkérdőjelezi, ha ez nem jár együtt gazdasági helyzetünk erősödésével. Ha a tőlünk elvett forintokat nem arra használja fel a kormányzat, hogy a termelőszféra helyzetén változtasson, szabályozásának reformját megvalósítsa, és csak a napi kiadásokra folyik el pénzünk, akkor nincs értelme életszínvonalunk csökkenésének, hiszen ugyanezek a gondok újratermelődnek, és gyerekeinkre nem hagyunk mást, csak áldozatvállalást. A hazai gazdaság talpra állításának programjának csírái is csak összkomfortos szavakban bujkálnak, amelyekből nehezen képzelhető el a mindennapi valóság nehézségeinek feloldása. Például nem derül ki az általános nyilatkozatokból, hogy miként oldják fel a hazai vállalatok és a nyugati multik piac- szerzési egyenlőtlen harcának feszültségét. A magyar érdekek és a külföldi tőke érdekegyeztetésének nehézségeiről sem hallani. A privatizációs program reformjáról sem hallani, pedig jelenleg főleg az élelmiszer-iparban úgy néz ki, hogy mindent felfalnak a nyugati multik. Pedig ezekre a kérdésekre a megfelelő válaszok eldönthetik jövőnk minőségét, és lehetővé tennék, hogy ne egy kiürített országot hagyjunk gyerekemre. -span „Határos” gondok mm* Betemetett belvízelvezetők, „elfelejtett” utak A mezőgazdaság tulajdonosi szerkezetének átalakítása számos nem várt kérdést vetett fel. így az aratás előtti időkben sok gazdának gondokat okozhat termésének betakarítása, melyben nem csak a kombájnhiány játszhat szerepet. Számos helyen ugyanis - felbuzdulva a megkapott területen a kárpótlás során kijelölt utakat nem hagyták meg az új gazdák. Minek az, nincs rá szükség? Vagy néhány méterrel, négyzetméterrel nagyobb lehet a megművelhető terület? Lehet, egyéb okok miatt döbbentek rá most néhányan az út hiányára: aratás előtt kiderült, hogy az elvetett gabona megközelíthetetlen. Azaz elérhető ugyan, csak a szomszéd - szintén bevetett - földjén keresztül. A kérdés, hogy mit szól mondjuk az a ku- koricaföld-tulajdonos, akinek a földjén keresztül gázol egy kombájn, hogy a gabonát egy másik kisgazdának learassa. Aki aratást vállal, így jobb, ha előtte megnézi, mit is kell tulajdonképpen learatni, és hogyan lehet azt végrehajtani. Mert az előbbiekben említett probléma egyes helyeken már felvetődött - és sajnos egyelőre a válasz várat magára. Az időjárás - a várható termésmennyiség is jelzi - kedvező volt (eddig) a mezőgazdaság számára. S bár mostanában inkább aszályos évek voltak, egy bőséges őszi vagy tavaszi „özönvíz” bármikor bekövetkezhet. Ennek kapcsán felvetődik egy másik „nem várt” kérdés: azon belvízelvezető csatornák, melyeket az utóbbi időkben betemettek, hogyan fogják majd elvezetni az egy-egy laposabb területen fekvő földről a belvizet? A belvízelvezetők kiépítése a korábbiakban a nagyüzemi méretekhez igazodott, s adott esetben egy 200 hektáros területről egyetlen ilyen elvezető biztosította azt, hogy az adott területből 100 hektárt ne borítson be teljesen a víz. Most a felszabdalt parcellák esetében mindjárt más a helyzet, hiszen ha valakinek a 10 hektárját önti el, akkor mi történik? S ráadásul a belvízművek tulajdonjoga sem rendezett. Persze ez utóbbi kérdésre mindaddig nem kell keresni a választ, míg nem lesz egy komolyabb csapadékos évünk. De ha lesz...? TTM - MTESZ-magazin Egy lap, mely voltaképpen nincs?! A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége többször próbálkozott folyóirat megjelentetésével az elmúlt időszakokban. Míg korábban a társadalmi rendszer tette bonyolulttá - vagy éppen lehetetlenné - egy lap megjelenését, addig most a pénzhiány. S bár megjelent a Tudomány, Technika Magazin - kérdés, lesz-e belőle második, sokadik megjelenés - vélekedik bevezetőjében Bognár Nándor főszerkesztő. Maga a lap pedig érdekességeket tartalmaz, mely nem csak a szigorúan vett műszakiaknak szólhat. Megtudhatjuk belőle hogyan készült el a MÍG 29-es repülőgép, miután az első sorozatok veszélyesebbek voltak saját pilótáikra, mint az ellenségre. Hogy privatizációs névháború dúl Magyarországon - éppen a számtalan vállalkozás létrejöttének eredményeként. Ennyi technika után a tudomány világából értesülhetünk arról, hogy van-e a Marsnak belső mágneses tere, vagy éppen a légszennyezések „nyomába eredhetünk”. S természetesen az MTESZ-hez tartozó egyesületek életébe is bepillantást nyerhetünk, például az Aranyokleveles Mérnökök Körét is megismerhetjük. Évente 2,5 milliárd dollár kellene Az USA vezeti a befektetők listáját Csökkent-e a külföldi befektetők érdeklődése Magyarország iránt vagy sem? Úgy tűnik, a különböző rémhírek könnyen megcáfolhatok, mivel a dollárbefektetések évről évre növekvő tendenciát mutatnak, s ez várhatóan az idén sem lesz másképp. A Magyarországon működő vegyes vállalatokat, illetve a száz százalékban külföldi tulajdonban lévő társaságokat tömörítő Joint Venture Szövetség erről pontos adatokkal is szolgál, hiszen a Gazdasági Kamarán belül több mint 1500 céggel all napi kapcsolatban. A szövetség ügyvezető elnöke, dr. Toldy-Ösz Iván így jellemzi a helyzetet.- Az elmúlt négy esztendőben összesen 6600 millió dollárt fektettek be Magyarországon a külföldiek. 1990-ben 900 millió dollár, 1991-ben már 1700 millió, 1992-ben ismét 1700 millió, 1993-ban 2300 millió dollár működőtöké „érkezett”.- Ha az idei év mérlegét próbáljuk előrevetíteni?- További növekedésre számíthatunk, mert a soron következő privatizációs lépések - köztük elsősorban a bankok magánosítása - óriási bevételeket jelenthetnek. Egyes vélemények szerint évente 2,5 milliárd dollár kellene ahhoz, hogy a megfelelő irányban fejlődhessen a magyar gazdaság.- Honnan számíthatunk a legnagyobb befektetésekre?- A legtöbb külföldi működőtöké az Amerikai Egyesült Államokból jött: az összes befektetés 29 százaléka. A második helyen - 25 százalékkal - a németek szerepelnek a sorban, majd 12 százalékkal az osztrákok, 6 százalékkal a franciák, 5 százalékkal az olaszok, és utánuk sorban a japánok, az angolok, a svédek és a hollandok következnek. Ha azonban a cégek száma szerint készítünk sorrendet, akkor az első helyen holtversenyben az osztrákok és a németek állnak, mivel az általuk Magyarországra hozott tőkebefektetéssel működik a vegyes vállalatok fele. A befektetett összegek 58 százaléka az iparban, 16 százaléka a telekommunikációs szférában, 7,5 százaléka irodákban, szállodákban és ingatlanokban, 7 százaléka pénzügyi cégeknél és szintén 7 százaléka a kereskedelem területén fial. A külföldi tőke 48 százaléka Budapesten, illetve Pest megyében koncentrálódik, 29 százaléka jut a Dunántúl északi részére és mindössze 9,5 százalék az Alföldre. Az ország többi területén pedig elvétve, egy-egy településen működik külföldi tőke. Németh Zsuzsa (FEB)
