Új Néplap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-30 / 152. szám
4 1994. június 30., csütörtök ^ A szerkesztőség postájából ® Nehéz élethelyzetben, de kölcsönkérés nélkül! A leköszönök a pénzüknél vannak Amikor ismét arról értesültem, hogy a négy év után leköszönő képviselőknek - a közvélemény tiltakozása ellenére is - végkielégítést fizetnek, morgolódni kezdtem, és úgy döntöttem, nem hagyom szó nélkül. A végkielégítésről eszembe jutott, hogy amikor másodfokon 50 százalékos munkaképesség-csökkenést állapítottak meg nálam és könnyebb munkára javasoltak, mindjárt a kezembe kaptam a munkakönyvét. Mert a vállalatom nem tudott köny- nyebb munkát adni. Megvált tőlem, de végkielégítés nélkül. Holott ennél a cégnél 29 évig dolgoztam. A többi időt - az ’50-60-as években maszeknál töltöttem, és így jött össze a munkában töltött 39 évem. A munkahelyemen az igazgató még csak el sem köszönt tőlem, pedig ennél a kis vállalatnál 20 évig művezető voltam. Emlékszem, annak idején számtalan kommunista szombatot tartottunk, amit lakásépítésre s egyebekre ajánlottunk fel... A feleségem is ugyanennél a cégnél dolgozott több mint 20 évet, s már csak 5 hónapja volt a nyugdíjig, amikor - egyévi táppénz után - közös megegyezéssel eljött, de még csak gondolni sem mert a végkielégítésre. Most pedig - a polgármesteri hivatal segítségével - 11 .000 forint a havi díjam, a feleségemé 8700 forint. Ebből kell a magas rezsiköltséget fizetni és a megélhetésünkre úgy beosztani, hogy ne kelljen kölcsönkérni, mert az a véget jelentené. A végkielégítés hallatán eszembe jutott az is, a képviselők hiányzása miatt de sokszor nem volt szavazóképes az Országgyűlés. És ha száz évig is élek, akkor sem kapok annyi nyugdíjat, mint amennyit most a leköszönök egy összegben. A másik téma, ami az előzőekkel egyidejűleg foglalkoztat, az az: senkinek nem jut eszébe, hogy Magyarországon ma a dolgozók érdekvédelmében, képviseletében változásra lenne szükség, hiszen a vállalatoknál, az üzemekben és egyéb cégeknél semmi értelme a szakszervezetnek. Ezt már Nagy Sándornak is be kellett volna látni. Élethelyzetemről még annyit: ha tiszta lenne a Zagyva, én a rossz derekammal akkor is csak oda mehetnék, mert termálfürdőre sajnos nem telik. Simon László Jászberény Köszönet a segítségért, igyekszünk rászolgálni Méhecskeszorgalommal Legutóbb, egy jókívánságban méhecskeszorgalommal jellemezték a tiszatenyői kick-box „Igazság, jóság, becsület” önvédelmi szakosztályunkat. Tanítványaim lassan bebizonyítják, hogy illik rájuk ez a mondás, hiszen egy hónap alatt három versenyről öt helyezést gyűjtöttek. A világkupáról, ami május 21-22-én Debrecenben volt, Nagy József és Szente László bronzérmet hozott, a június 4-i, káposztásmegyeri bajnokságon pedig Fehér István az első, Nagy Zsolt a második helyet szerezte meg. A Csehszlovákiában június 18-án rendezett versenyen Elek István harmadik helyezést ért el. Matykó Sándornak. a Szemma Kft. igazgatójának, valamint a Tiszatenyői Polgármesteri Hivatalnak segítségükért, támogtásukért ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki. Dikó Mihály edző, tanító - Tiszatenyő Küldjön egy képet! Lópatkolás - a barát udvarában Férjemet, a fegyvemeki lópatkolómestert, Izsóid Istvánt (középen) örökítette meg a kép 1992-ben - munka közben, az egyik barátja udvarán. Tavaly nyáron, a házunk előtt A felvétel tavaly nyáron készült, a fegyvemeki családi házunk szőlőlugasa előtt, amikor a férjem testvére a lányával Norvégiából hazalátogatott - mellette balról, a középső lányunk jobbról, a két kisfia, unokáink pedig előttem állnak. (A képeket közlés után visszaküldjük. A szerk.) Izsóid Istvánná - Fegyvernek A faluért, az emberekért aggódva Ne az elváláson gondolkodjanak „Még mindig nem hiszik el, hogy mi a senki földjén élünk?!” címmel olvastam az Új Néplapban nemrég (június 6.) a tiszavárkony-szőlői ifj. Szendi Lajosné levelét. Elgondolkodtam azon, mennyire szívügyének tekinti a falusi emberek, vagyis a Tiszavár- kony-szőlőben élő emberek sorsát. Aggodalmát megértem, hiszen a település képviselői a tények ismeretében és az elhangzottak után sem aggodalmas- kodnak. Többek között írja, hogy Önöknek nem jutott festői szépségű Tisza-part, nem így az anyaközségnek. Az igazsághoz tartozik, hogy az nem a polgármesternek vagy a képviselő-testületnek köszönhető, hanem annak a három embernek, akik körömszakadtáig ha- racoltak a felbecsülhetetlen érték megmentéséért. Megjegyzi még, hogy az „átkosban” ha minimálisan is, de szinte mindenük volt, ma pedig még az ivóvíz sem jut el az emberekhez; hogy a megterhelés nagyon kemény feladat elé állította a lakosságot: már-már az elváláson gondolkodnak. Kedves Asszonyom! Ezzel kapcsolatban fogadjon el tőlem egy javaslatot. Ne a szétváláson gondolkodjanak, hiszen Önök az anyaközséghez tartozó tisztességes emberek, hanem lakóterületükön hívjanak össze egy fórumot, melyen megbeszélik a legsúlyosabb gondokat, teendőket, és Telek Imrével együtt jelöltessék magukat a közelgő önkormányzati kéviselő-válasz- táson. A tiszavárkony-szőlői emberek szavazataikkal bizonyára megtisztelik Önöket. Mondhatom, az anyaközségben is sok a gond, és a hanyagságok közül csupán néhányat említek: a Bajcsy-Zsilinszky úton az elmúlt években odahordott zúzalékkő belesüllyedt a sárba, tehát kidobott pénz volt; az eltört ivóvízvezeték annyi ideig maradt úgy, hogy egyméteres nád nőtt rajta; az új kazán felrobbant, azóta is használhatatlan; az iskola tornatermére nem kötöttek biztosítást, feltörték. Vajon mi lett volna az olcsóbb? Kérem, asszonyom, ne keseredjenek el, bízzanak az új ön- kormányzati választás sikerében. Őszinte tisztelője: Pallagi Jánosné Tiszavárkony Ahová a tallinnosok visszajárnak Természet- és környezetvédelmi tábor a Blikkben, Nagyvisnyón Június közepén becsukódtak az iskolák kapui, és hegyen-völgyön felhangzott, messzire szállt a kiránduló, táborozó gyerekek vidám éneke. A szolnoki Tallinn Általános Iskola első kis csapata (harmincegy gyerek és tizenegy felnőtt) június 13-án kelt útra a bükki Bán-völgybe, a nagyvis- nyói táborba. Ezúton is köszönetét mondunk Puskásné Suhaj Csillának, a jászberényi Déryné Művelődési Központ és Gyermekek Háza igazgatóhelyettesének, aki számunkra lehetővé tette, hogy ezt a tábort egy hétre birtokba vehessük. A Jászkun Volán Rt. csodálatos autóbuszával, kedves gépkocsivezetőjével tettünk meg öt nap alatt 600 kilométert. Útközben többek között Mezőkövesden megismerkedtünk a Matyó Múzeummal, a Szent László-temp- lom nemrég felújított freskóival, majd hazánk egyik csodálatos természeti jelenségéhez érkeztünk, az egerszalóki hőforráshoz. A táborhelyünkön először is „honfoglalást” tartottunk, majd a szakács nénik pillanatok alatt finom vacsorát főztek. Ugyanis meghívásunkra, valamint az Ozirisz Kft. igazgatónőjének beleegyezésével az iskola élelmezésvezetője, főszakácsnője és segítő partnere is velünk volt. Valamennyiünk megelégedésére főztek, és köszönet érte. Másnap Tordára látogattunk, mely az 1848-as szabadságharc idején a magyar nép nagy mesemondójának, Jókai Mórnak is menedéket nyújtott. Megtekintettük az emlékére berendezett múzeumot, a Jókai-emlékkövet és -emlékforrást. Este „zöld bál” zárta a napot. Szerdán az Aggteleki-cseppkőbarlangban, Jósvafőn a tengerszemben, Lillafüreden a vízesésbent, a Hámori-tóban és a Palota Szállóban gyönyörködtünk. Romantikus volt az éjszakai „csillagtúra”, a 12 kilométeres lázbérci víztározó körüli gyalogtúra. Hazafelé megnéztük a bélapátfalvi kolostort, és majd egy fél napot töltöttünk a festői szépségű Szalajka-völgyben. A kisvasút öröme, az „ősember barlangjának” látványa ismételten lenyűgözte a társaságot. A programok sorát egy rövid egri séta zárta, aztán kellemesen elfáradva, de élményekben gazdagon térhettünk haza. A hegyekkel-erdőkkel-völ- gyekkel övezett kis táborra mindig szeretettel emlékszünk, s reméljük, máskor is visszatérünk. Köszönet a támogatóinknak, akik lehetővé tették, hogy tanulóink hazánk egyik legszebb tájáról a valóságban is meggyőződhessenek. Nagy Imréné táborvezetö Levelekből - sorokban A jászárokszállási Szabó Józsefet, akivel régóta levelezést folytatunk, kedves, hűséges olvasóink között tartjuk számon. Most többek között ezt írta: 42 éve járatom a megyei lapot, de nem tudok róla lemondani. Ügyes-bajos dolgaim intézésében már segítettek nekem, így továbbra is csak Önökben bízom. Egyúttal megdicsérem a kézbesítőnket, Iványné Szántó Erikát, aki reggel fél hatkor hozza az újságot. Munkájához erőt, egészséget kívánok. A martfűi Balogh Erzsébet soraiból: Az Új Néplap kézbesítője, Bota István pontos, megbízható, s ezen túlmenően kedves, megértő fiatalember. Ha valaki éppen nem tudja kifizetni az újság díját, újból felkeresi. Fáradozását, kedvességét a nyilvánosság előtt is köszönjük. További munkájához sok sikert, jó egészséget kívánunk. A portelki pávakör és családtagjaik kis csoportja A portelki pávakör tizenhat tagja és a kísérő családtagok június 12-én egész napos kirándulásra indultak a fővárosba. Az időjárás sajnos nem volt kegyes hozzánk, de azért az előre betervezett programot sikerült megvalósítani. Felérve a fővárosba először a budavári siklót tekintettük meg, majd felmentünk a Mátyás-templomhoz. Nagy élmény volt azoknak, akik még ebben a páratlan szépségű templomban nem jártak. Ézután a magyarok nagyasszonyáról elnevezett sziklakápolnát látogattuk meg a Gellért-hegyen. Többen mondták a csoportból, hogy ide még egyénileg is visszajönnének, mert a pálos szerzetesek által alapított sziklakápolna több időt érdemel. Következő állomásunk a magyar koronázási jelvények megtekintése volt. Megkapó látványt jelentett a sok viszontagságon átment nemzeti értékeket közelről is szemlélni. Az eddigi fáradalmakat a fővárosi nagycirkusz előadásán pihentük ki - feltöltődve a sok bohóctréfán, a légtomászok ügyességén, az idomított állatok fegyelmezettségén. Jó hangulatban érkeztünk a Tölgyes csárdához, ahol - az egész napos élmények után - igazán jólesett a vacsora. A fotón a kirándulók egy csoportja látható. A képeket nézegetve jó lesz visszaemlékezni erre az élménydús napra. A pávakör vezetőjének, Tóth Bélánénak az Új Néplapon keresztül is jókívánságainkat küldjük, aki -betegsége miatt sajnos nem lehetett a kis csoportunkkal. Mátics Béláné fiókkönyvtáros. Portelek Szerkesztői üzenet Nem formatervezett házról van szó! F. Zoltán, Szolnok: Kedves Olvasónk! Az Önök esetében nem formatervezett házról van szó, hanem a meglévő ingatlan bővítéséről, amit szakemberrel, azaz építésszel kell megterveztetniük. Az átalakításhoz a tervrajz csatolásával egyidejűleg kérheti az engedélyt. Ennek értelmében tehát azt tanácsoljuk, hogy ingatlana pontos helyrajzi számának megjelölésével írásban forduljon a polgármesteri hivatal városfejlesztési irodájához, ahol - közbenjárásunkra, és méltánylást érdemlő helyzetében - a segítségére lesznek. A polgármesternek címzett levelét majd ezt követően, de már a válasszal együtt hozzuk nyilvánosságra. Addig is szíves megértését, türelmét kérjük. Végre tenni is kellene a cigányokért Nyilatkozat Botos Ernő, a „Lungo Drom” Országos Érdekvédelmi Cigányszövetség kunmadarasi tagszervezetének elnöke az alábbi sorokat juttatta el szerkesztőségünkhöz: Nyilatkozom, hogy a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Művelődési Központban 1994. június 25-én (szombaton) megalakult politikai testületet nem fogadom el és nem veszem tudomásul, mivel újabb tömörülések és érdekegyeztetések létrehozását Jász-Nagykun Szolnok megyében nem tartom indokoltnak. Ebben is, mint minden más jellegű újabb cigány tömörülésben, az egyéni érdeket és a konkurenciát vélem felfedezni. Végre tenni is kellene a cigányokért, nem csak különböző érdekek végett újabb szervezeteket létrehozni - annál is inkább, mert már kétszázon felüli a cigányszervezetek bejegyzett létszáma. A sportcsarnok előtti parkban Olvasóink hívták fel a figyelmünket arra, hogy Rákóczifalván az új sportcsarnok előtti parkot a helyi általános iskola dolgozói létesítették, és a nemrég füvesített területet (már zöldell) maguk gondozzák, szépen rendben is tartják. Köszönet érte, s íme a helyszínről hozott felvétel. (Fotó: K. É.) Az ólait szerkesztette: Csankó Miklósné
