Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-27 / 123. szám

A várandóssági pótléktól a nevelési segélyig Anyaság - juttatásokban elbeszélve A gazdasági válságállapot ellenére sokféle juttatás, segítési forma enyhíti a többletterhe­ket, amelyek a gyermeket nevelő családokra, elsősorban az anyákra hárulnak. A követke­zőkben az őket megillető juttatásokról, illetve az igénybe vehető szociális ellátási, támogatási módokról adunk áttekintést. A családi pótlék alanyi jogon jár minden ál­lampolgárnak. Megillet 16 éves korig minden gyermeket, 16-20 év között pedig azok után jár, akik alap- vagy középfokú oktatási intézményben tanulnak. Életkortól, tanulástól független abban az esetben, ha tartósan beteg, testi vagy értelmi fogyatékos gyerekről van szó. A havonkénti pótlék jelenlegi összege (forint­ban, gyermekenként):- egygyermekes családnak 2750- egygyermekes egyedülálló szülőnek 3250- kétgyermekes családnak 3250- kétgyermekes egyedülálló szülőnek 3750- három- és többgyermekes családnak 3750- három- és többgyermekes egyedülálló szülő­nek 3950- tartósan beteg, fogyatékos gyermekeket neve­lőknek 5100 Az idén rendkívüli családipótlék-kiegészítést kapnak azok a családok, amelyekben az egy főre jutó nettó jövedelem nem haladja meg a legkisebb öregségi nyugdíj kétszeresét, a 14 960 forintot. Az egyszeri kiegészítést azok igényelhetik, akik ez év márciusában családi pótlékot kaptak. A ki­egészítés a következőképp alakul:- 2000 Ft, ha a gyermek nem töltötte be 6. évét;- 3000 Ft, ha betöltötte, de a 10-et még nem;- 4000 Ft, ha 10 éves elmúlt, de a 14-et nem töltötte be;- 6000 Ft, ha 1994. március 31-ig betöltötte 14. évét A várandóssági pótlék - amely mintegy a csa­ládi pótlék előrehozott formája - a terhesség ti­zenkettedik hetétől kérelmezhető havi díj; ösz­­szege megegyezik a családi pótlékéval. A kérel­met a munkahelyi tb-kifizető helyen vagy az Or­szágos Egészségbiztosítási Pénztár egységénél kell benyújtani. A terhességi gyermekágyi segélyt 168 napig az kaphatja, aki a szülést megelőző két éven belül legalább 180 napon át volt biztosított, és gyerme­két a biztosítás idején vagy annak megszűnését követő 42 napon belül szülte. Kérelmezheti az is, aki a biztosítás megszűnését követő 42 nap után táppénzen, baleseti táppénzen volt, vagy az annak megszűntét követő 28 napon belül szült. Ha az anyának a szülés előtti 2 éven belül 270 napig volt biztosítása, terhességi gyermekágyi segélyként 168 napig a napi átlagkeresetét kapja; ennél rövi­­debb idejű, de legalább 180 napi biztosítás esetén a napi átlagkereset 65 százalékát kapja. Gyermekgondozási díj (gyed) a gyermek 2 éves koráig folyósítható annak, aki terhességi gyermekágyi segélyt kapott, vagy rendelkezik a folyósítás feltételeivel és fizetés nélküli szabad­ságot vesz ki. A gyed összege 270 biztosítási nap után a gyermekágyi segély alapját adó átlagkere­set 75 százaléka; 180 nap esetén 65 százaléka. Gyermekgondozási segély (gyes) az anyát a ki­csi 3 éves koráig illeti meg, ha a kismama gyeden volt. Az apa a gyermek 1 éves kora után akkor veheti igénybe, ha az anyával közös háztartásban él, és mind a ketten jogosultak gyesre. Tartósan beteg, súlyosan fogyatékos gyermek után annak 10 éves koráig jár a gyes. A segély alapösszegből és jövedelempótlékból áll. A minden gyerek után külön-külön járó havi alapösszeg az első gyerek után 800, a második után 900, harmadik és min­den további gyerek után 1000 forint. (Tartósan beteg, fogyatékos gyermek után az alapösszeg kétszerese jár.) A jövedelempótlék a gyermekek számától függetlenül 5700 forint. Gyermeknevelési támogatás igénybevételéhez 180 napi biztosítási idő kell, továbbá hogy saját háztartásban legalább 3 olyan gyermeket neveljen a szülő, akik közül a legfiatalabb már betöltötte a 3 évet, de 8 évnél nem idősebb. A támogatás összege azonos a mindenkori leg­kisebb öregségi nyugdíjjal, ami jelenleg 7480 fo­rint. (Ebből 6 százalék biztosítási járulékot levon­nak.) Ápolási díjra az a hozzátartozó jogosult, aki 2 évnél idősebb, súlyosan fogyatékos vagy 18. évét be nem töltött tartósan beteg, önmaga ellátására képtelen gyermekét ápolja. A díj legkisebb ösz­­szege nem lehet kevesebb a minimumnyugdíjnál. Rendszeres nevelési segélyt azok a gyermekes családok kaphatnak, akik e támogatás nélkül nem képesek gyermekeik megfelelő színvonalú gon­dozásáról, neveléséről, iskoláztatásáról gondos­kodni. E segélyt a települések önkormányzatától lehet kérni. Ferenczy Europress A lakásépítések csökkenése ellenére Nőtt az építőipar termelése Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium elkészített egy kiad­ványt, melyben sorra veszik az egyes ipari ágazatok 1990-1994 közötti változásait, a szerkezetváltás hatásait. Az alábbiakban az építőipari tevékenység jellemzését ismertetjük. A bruttó termelési érték nagyságát tekintve az építőipar a nemzetgazdaság negyedik ágazata. Sorrendben az ipar, a mezőgazdaság és a kereskede­lem után következik. Kapcso­latrendszere kiterjedt, jelentős felhasználója az ipar termékei­nek és az infrastrukturális szol­gáltatásoknak (szállítás). Az építőipari ágazat helyzetét alapvetően a belföldi makro­gazdasági folyamatok alaku­lása, a beruházási és a fenntar­tási munkák iránti kereslet hatá­rozza meg. A külföldi munka­végzés csak bizonyos szakmák­ban, az építőipari szervezetek szűkebb köre számára jelenthet piacbővülést. A 80-as években a belföldi építési piacot a fizetőképes ke­reslet beszűkülése és szerkeze­tének átalakulása jellemezte. Az építési igények visszasésének alapvető oka a magyar gazda­ságra jellemző túlzott állami szerepvállalás fokozatos visz­­szahúzódása, továbbá az élet­­színvonal stagnálása, illetve romlása következtében a lakos­sági igények mérséklődése volt. Az építési kereslet csökke­nése miatt az építőipar munka­ellátottsága romlott, az ágazat kínálati pozícióba került. Az építőipar igyekezett alkalmaz­kodni a megváltozott helyzet­hez: megkezdődött a kapacitá­sok leépítése, a megbízások el­nyeréséért élesedett a verseny. Az igények csökkenése még 1990-91-ben is folytatódott. Az 1992- ben megvalósult 1,9 és az 1993- ban elért 1,7 százalékos növekedés arra utal, az ágazat termeléscsökkenése megállt, az építési piac stabilizálódott, és középtávon növekvő kereslet prognosztizálható. Az infrastrukturális építkezé­sek (autópálya, és hídépítések, távközlés fejlesztése stb.), va­lamint az expóval kapcsolatos előkészítési munkák beindulása elsősorban a mélyépítő-ipari te­vékenység iránti keresletet nö­velte. Ugyanakkor az infra­strukturális fejlesztések általá­ban magasépítő-ipari keresletet is gerjesztenek. Ezen túlmenően az önkormányzati fejlesztések és a rekonstrukciók területén is növekedés tapasztalható. Jelentősen bővült az ágazat exportja. A külföldi munkavég­zés aránya az 1990. évi 5,1-del szemben 1993-ban elérte a 13 százalékot, az export volumene az 1990. évi 154 millió dollárról 420 millió dollárra nőtt. Az év folyamán az országban 20925 lakás épült, 19 százalék­kal (4882 lakással) kevesebb, mint egy évvel korábban. Az új lakások építtetői főként termé­szetes személyek. Az önkor­mányzati lakásépítés szinte tel­jesen megszűnt. A lakások kö­zel kétharmada lakossági saját (házilagos) kivitelezésben való­sult meg. Lényegében megtörtént a nagyvállalati szervezeti rend­szer decentalizációja, amelynek eredményeként 1990-hez ké­pest több mint 12 ezer új építő­ipari vállalkozás jött létre, melyből 5000 jogi személyi­ségű társaság (kft., rt.), s mint­egy 4800 egyéni vállalkozás. A jogi személyiségű cégek kö­rében az átlagos szervezetnagy­ság a 80-as évekre jellemző 500 főről 25 alá mérséklődött, ami már megfelel az Európai Kö­zösségbe tartozó országok átla­gának. Az ágazatban 30 száza­lékra csökkent az állami tulaj­don részaránya. Az új szervezetek létrejötte jelenleg már nem a dencentrali­­záció következménye, hanem a kínálati piac folyamatos válto­zásának az eredménye. A jogi személyiséggel rendelkező szervezeti körben 1992. végén 869 vegyes vállalat működött. A cégek jegyzett tőkéje 24 mil­liárd forint, ezen belül a kül­földi tulajdoni hányad 16,3 mil­liárd (68%) volt. Az újonnan alakult vegyes vállalatoknál a külföldi tulajdon aránya átlago­san 55 százalékos. Az ágazatban végbement át­alakulási folyamat eredménye­ként az építőipari kínálat meg­határozó részévé a piacgazda­ságokra jellemző kis- és közép­szervezetek váltak. A lassan élénkülő építési keresletet nap­jainkra már a piaci viszonyok­hoz alkalmazkodni képes, vál­lalkozói építési kínálat fogadja. A 80-as évektől az építőipar létszámkibocsátó ágazat lett, évente átlagosan 10 ezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma. A létszámleépítés 1991-ben volt a legnagyobb mértékű, amikor 38 ezren tá­voztak az ágazatból. A létszám­kibocsátó jelleg 1993-ban is megmaradt. Ugyancsak a mun­kaerőigény mérséklődésének irányába hat, hogy a kisebb szervezeti egységek relatíve alacsonyabb szellemi létszám­mal működnek, adminisztrációs feladataikat sok esetben külső szervezetekkel végeztetik el. Várhatóan az építési kereslet 1994-ben növekedni fog, mely­ben az önkormányzatok céltá­mogatással is segített infrastruk­turális beruházásainak élénkü­lésére is (egészségügyi, okta­tási, út- és csatornahálózat-fej­lesztések, gázvezeték-építések) számítanak az IKM-ben. A la­kásfinanszírozás területén be­vezetésre kerülő intézkedéek a lakásépítési piacon is stabilizá­lódást, illetve növekedést való­színűsítenek, jelentős mértékű felújítási munkálatokkal is szá­molnak. Összességében 1994-re az építési-szerelési termelés 5-6 százalékos bővülését prognosz­tizálta a minisztérium. A menedzserkepzesben Ki kicsoda, mi micsoda? Kézikönyv a vezetőknek a választás megkönnyítéséért A menedzserképzés, üzleti képzés az egyik leginkább prosperáló üzletággá vált az el­múlt években. Több száz mene­dzserképző vállalat, iskola kö­zött válogathatnak az érdeklő­dők. Nem könnyű azonban ki­választani az igazán megfelelő kurzust, oktatási programot, amely tartalmában és színvona­lában is azt nyújtja, amit az ér­deklődő keres, és nem könnyű kiválasztani egy tervezett okta­tási programhoz a kérdéses terü­leten igazán jártas szakértőket, előadókat. A kézikönyv új, ez­úttal magyar és angol nyelven is megjelent kiadása az eligazo­dásban kíván segítséget nyúj­tani. A kézikönyv két részből áll. Az első rész menedzserképzést, üzleti képzét nyújtó intézmé­nyeket és oktatási programokat mutat be, a második rész pedig a hazai menedzserképzés élvo­nalbeli oktatóiról, szakértőiről közöl adatokat lexikonszerűen. A könyv bevezető tanulmánya összefoglaló ismertetést nyújt a hazai menedzserképzés helyze­téről, beleértve azokat az in­tézményeket is, amelyek nem jelenhettek meg a kézikönyv­ben. Az új kötetet is flopylemez egészíti ki működtető szoftver­rel, amelynek segítségével az érdeklődő lekérdezhet, válogat­hat oktatási programok, illetve az oktatók témakörei szerint a könyv adataiból. A könyvet el­sősorban megrendelés alapján terjesztik, de könyvesboltokban kapható. A kötetet a „Vezetőképzé­sért” Alapítvány adja ki, amely alapítványt a Művelődési és Közoktatási Minisztérium hozta létre 1990-ben. Célja, hogy se­gítse és gyorsítsa - pénzzel és koordinációval — a menedzser­képzési intézményhálózat, a ha­zai és nemzetközi kapcsolat­­rendszer kialakulását. E folya­mat támogatására az alapítvány megalapította a Nemzetközi Vezetőképzési Információs Központot, amely információs bázist működtet a hazai mene­dzserképző szervezetekről, programokról, szakemberekről, nemzetközi kapcsolatokról. A „Ki kicsoda, mi micsoda a me­nedzserképzésben” című kézi­könyv is a központ adatbázisára támaszkodik. Fogyó haszonállatok, emelkedő árak A KSH legutóbbi jelentése szerint tovább csökkent a ha­szonállatok száma az ország­ban. Szarvasmarhából kevesebb tenyészik egymilliónál, s a ser­tések száma is alig haladja meg az ötmilliót. Legszembetűnőbb csökkenés a szövetkezeteknél (16 százalék) következett be, ennél kisebb mértékű a vállala­toknál és gazdasági társaságok­nál (9 százalék). Tizenegy szá­zalékkal csökkent egy év alatt a tyúkfélék száma is. A fogyasztói árak áprilisban 1,2 százalékkal emelkedtek, ezen belül az élelmiszerek 1,5 százalékkal. Míg az élelmisze­rek esetében a piaci hatások ér­vényesülnek, addig az . ezen kí­vüli javak esetében érvénysül az a kétéves tendencia, hogy árnö­vekedésük a havi egy százalé­kot csak akkor haladja meg, ha hatósági áremelésekre kerül sor. Egyébként a főbb élelmisze­rek között a februárban kiala­kult átlagár szinten maradt, mindössze a kenyér és az étolaj esetében tapasztalható néhány forintos változás. A KSH fel­mérése szerint áprilisban az ét­olaj átlagára literenként 99 fo­rintba, a fehér kenyér 56, a házi jellegű kenyér pedig 62 forintba került. A normál kristálycukor az 1992. januári 44 forintos kilo­grammonkénti árához képest április 81 forintos átlagárat mu­tatott, ami megegyezik a tavaly decemberi állapottal. A 2,8 szá­zalékos zsírtartalmú tej átlagára február óta változatlan: 43 fo­rint literje. Egy év alatt 351 milliárddal csökkent Mérleg az ÁVÜ vagyonáról Az Állami Vagyonügynökséghez tartozó vállalatok 1992. évi mérlege alapján a vagyonügynökségnél elkészítették a szervezet vagyonáról szóló mérleget. Ez alapján 1993-ban 605 milliárd fo­rintra csökkent az ÁVU-höz tartozó állami vagyon. Az 1993. év alatt 956 milli­árd forintról 605 milliárdra csökkent az ÁVÜ-höz tartozó állami vagyon - társasági va­gyon, állami vállalati vagyon, elvont állami vállalati vagyon - könyv szerinti értéke. A még privatizálható vagyon könyv szerinti értéke pedig megköze­líti a 450 milliárd forintot, ami az eddigi tapasztalatok szerint várhatóan 50 és 60 százalék kö­rüli árfolyamon kel majd el. A cégek tavalyi gazdálkodásáról ugyan pontos számadatok még nem állnak az ÁVÜ rendelkezé­sére, ám az előzetes gazdálko­dási adatok szerint tavaly az ÁVÜ-höz tartozó szervezetek­nek saját gazdálkodásukból 53 milliárd forint, a felszámolások miatt pedig további 20 milliárd forint vagyonvesztés követke­zett be. A társaságoknak 1992-höz képest 40 százalékkal csökkent a vesztesége. A tavalyi évben az ÁVÜ be­vételei elérték a 78 milliárd fo­rintot, amiből 43 milliárd volt a készpénzes bevétel nagysága. A privatizációs költségekre tavaly 4,29 milliárd forintot, garanciá­lis célokra 5,65 milliárdot, va­gyonkezelésre pedig 360 millió forintot fordított a vagyonügy­nökség. A Magyar Könyvvizsgáló Kamara tanácsa alapján elkészí­tett mérleg szerint az ÁVÜ-höz tartozó társasági vagyon 1993. év elején 561 milliárd forint volt, ami év végére 372 milli­árdra csökkent. A vagyon apa­dása elsősorban az értékesítés­ből, alaptőke-csökkentésből, felszámolásból és végelszámo­lásból származik, és ide tartozik az ÁVÜ 263 milliárd forint nagyságú vagyonátadása is. Ez utóbbi szinte csaknem egészé­ben az ÁV Rt.-nek átadott gáz­­szolgáltató cégek vagyonát tar­talmazza. Az állami vállalati vagyon egy év alatt 387 milliárdról 212 milliárd forintra csökkent, míg a vállalatoktól elvont vagyon 3,82 milliárd forintról 7,71 mil­liárdra növekedett. Ez idő alatt 171-ről 269-re emelkedett a fel­számolás alatt álló állami válla­latok száma, a végelszámolás alatt állóké pedig 7-ről 100-ra növekedett. (MTI) Államkötvény-árfolyamok Vételi és eladási árfolyamok a Magyar Nemzeti Banknál 1994.05.27-én Kötvény típusa Eladási nettó árfolyam (%) Vételi nettó árfolyam (%) Felhalmozott kamat 1994. máj. 27-ig (%) Eladási árf.-hoz tartozó hozam (%) 1994/A 100,30 99,80 12,12 _ 1994/B 95,51 95,01 7,67 24,70 1995/A 88,99 87,78 8,24 24,41 1995/B 88,48 87,47 9,13 24,97 1995/C 94,94 94,36 5,51 24,77 1995/F 92,90 92,09 15,32 24,96 1995/G 94,48 93,58 15,49 24,96 1995/H 94,07 93,11 13,84 24,97 1996/A 85,60 84,03 6,78 24,39 1996/B 90,31 89,17 5,99 24,98 1996/C 90,10 88,93 5,08 24,99 1996/F 89,27 87,98 0,48 25,00 1996/H 99,72 98,36 2,88 25,00 1997/C 84,46 82,83 4,05 24,22 1997/D* 100,30 99,50 9,76 — 1997/E* 100,30 99,50 4,75-1998/A 100,10 99,50 5,04 Magyarázat: ség­vétel/eladás - napjáig felhal- közölt évi hozamot biztosítja. Nettó árfolyam: a felhalmozott kamatokat nem tartalmazó árfo­lyam, melyet az MNB a megelőző munkanapon kialakult tőzsdei árfo­lyam alapján határoz meg az állam­­kötvények vételére és eladására vo­natkozóan. Az esedékesség napjáig felhal­mozott kamat: az államkötvény kibocsátásának (vagy a legutolsó kamatfizetés) napjától az esedékes­mozott kamat, százalékban kife­jezve. Bruttó (ügyletkötési) árfo­lyam: nettó (eladási vagy vételi) ár­folyam és az esedékesség napjáig felhalmozott kamat együttesen. Eladási árfolyamhoz tartozó hozam: amennyiben a befektető az MNB-től a közölt árfolyamon vásá­rolja meg a kötvényt és azt lejáratig a birtokában tartja, akkor számára a zam: az értékpapír birtoklásból vagy forgalmazásból származó jö­vedelem a névérték százalékában.) * Az 1997/D és az 1997/E ál­lamkötvények megvásárlására for­dított összegek véglegesen levonha­tók az szja-ból, annak 30 százaléka erejéig, feltéve, ha a befektető az értékpapírokat 1994. december 31-ig birtokolja és azokat a lejáratig megtartja. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom