Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-25 / 121. szám

1994. május 25., szerda Riport 9 A hazugságvizsgáló gép­ről hallva egy New York-i füstös rendőr­szoba képe villan leg­többünk agyába. Feltűrt ingujjú, zilált hajú férfiak kemé­nyen vallatnak asztali lámpával elvakított, pofonokkal „előpuhí­tott” hétpróbást. Drótokat kötnek rá, egy rideg műszer skálája előtt az öntudatlan mutató élesen jobbra lendül. Összenéznek a val­latok, a főnök durván rámordul az agyongyötört kihallgatottra: „Hazudsz!” Az ősgépek között is akadt olyan - nem is egy me­lyet a hazugság felderítésének szándékával ötöltek ki. Leg­alábbis erről tanúskodnak az ink­vizíció s más Jámbor” szerveze­tek nyirkos pincéi, és bennük a hüvelykszorítók, az akkoriban nem annyira sportolási célra használt nyújtók, az izzó vasú bé­lyegzők, s nem kifejezetten a sze­retet érzékeltetésére szolgált Má­ria halálos ölelése sem. A mai valóság persze egé­szen más. Amikor belépünk Brósz Tünde rendőr alezredes, pszichológus birodalmába, az első dolog, ami szembetűnik az, hogy a szoba - laboratórium? - berendezése bódítóan meg­nyugtató. Jobbra rejtelmesen nagy beépített szekrény, a szemközti falon ablak, az egyik sarok felé vetítővászon. Előtte kényelmes fotel az egyszemé­lyes „mozihoz”. A fotel mögött számítógépasztal, rajta valami: a poligráf. Azaz a hazugság­­vizsgáló gép. A páciens mögött kissé oldalt a vizsgálatot végző széke áll. Átellenben íróasztal, előtte és mögötte egy-egy szék­kel. Szokványos helyzet, de azért valami furcsaság is akad. A szobából nyílik egy másik ajtó, mellette több méter hosszú tükör a falon. Átlátszó dolog: legalábbis a másik szoba felől. A tükrön át vizsla tekintetek őr­zik a laboratórium rendjét: ke­mény, mindenre elszánt bűnö­zők is megfordulnak errefelé. A helyiség - akár egy süket szoba - mindenütt hangszigetelt.- Mi okból került a falra ez a Vásárely-kép? - érdeklődünk Brósz Tündétől, a Pest Megyei Rendőr-fókapitányság krimi­­nálpszichológiai laboratóriu­mának vezetőjétől.- Nincs szerepe, csak szere­tem. „Poligráf’ - több írás. Ennyit jelent e görög szó, s van is benne valami: a széles papírcsí­kon, melyet folyton kibüfög, néhány kis irón körmöl szorgo­san. Brósz Tündétől tudjuk, hogy valóban Amerika a hazug­ságvizsgáló gép őshazája. Egy Keeler nevű úr próbálkozott először több vizsgálati szem­pontú gép szerkesztésével még 1936-ban. Az USA-ban bűn­ügyi területen évente fél-egy­millió vizsgálatot végeznek manapság. Magyarországon szervezetszerűen a megyék kö­zül csak a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon üze­mel közel három éve egy igen korszerű, Németországból 30 ezer márkáért beszerzett Lomb­­roso. Ez a gép hőironos, hatcsa­tornás. Az országos főkapitány­ságon is használnak egy ha­sonló masinát.- Itt, a Pest megyei főkapi­tányságon nyolc éve működik kriminálpszichológiai laborató­rium. Rajtam kívül dr. Orosházi Józsefné pszichológus és az asz­­szisztensünk, Gyolcsos Györgyi dolgozik nálunk. Dr. Horváth András rendőr ezredes, a me­gyei bűnügyi osztály akkori ve­zetője - ma a főkapitány bűn­ügyi helyettese - törekvései hív­ták életre a laboratóriumot. Evekig harcoltunk, hogy be­hozhassuk a gépet. Öt eszten­deig elutasításban volt részünk. Dr. Komáromi István rendőr ez­redes, a jelenlegi megyei főka­pitány a poligráf megvásárlásá­Kitűnő alany vagyok - hallom. A próba rém egyszerű. Megha­tározott számsorból ki kell vá­lasztanom az egyiket - csak én tudom, melyiket -, s jól megje­gyeznem. A 27-es. Aztán a pszichológusnő sorolni kezdi a számokat először emelkedő sor­rendben. Nekem csupán az a dolgom, hogy bármelyik szá­mot említi Órosháziné, vala­mennyire azt kell válaszolnom: nem. Kitűnően tartom magam, lehetnék akár a nyugalom min­taképe. A húszastól felfelé erő­södik a koncentrálás: gondoljak valami egész másra. Mondjuk a kocsiban kitalált történetre. Vi­dám dolog... „A 27-es volt” „Nem!” - hazudok, s a szemem se rebben. Bár az mozdulhatna, nem vizsgálja senki. Megyünk tovább. Kiengedek. Innen már nincs veszély. Lefőzöm a polig­­ráfot! Jön a következő próba, a számok csökkenő sorrendben. „Na most bedobom Róka Rudi ravaszságát” - gondolom. Rá­koncentrálok a 7-esre, ezzel csapom be a gépet. Hallom a számokat visszafelé, ám a csökkenéssel együtt növekszik valami megmagyarázhatatlan feszültség. Nem értem. Pedig még öt perce sem lógnak rajtam ezek az izék, mégis, mintha fá­radnék. Na, koncentráljunk to­vább. Harminc alatt egyszer csak kényelmetlenné válik a ka­rosszék. De azért hősiesen küz­dők. „A 27-es volt?” „Nem!” - füllentek a nagyvilágba, és ... átestem a nehezén. Szuggerá­­lom magam a 7-esre, minden erőmet bedobom, még meg is állok egy kicsit, amikor meghal­lom. Utána megint leeresztek. Most mutasd meg, mire vagy képes, te szuperműszer! A harmadik tesztet már nem fogadom kitörő örömmel. Rám is szól Órosháziné: „Ne mozog­jon!” Összekeverve hallom a számokat. Te jó Isten, még ez is! Nagy levegő be, hazugság ki. Jöjjön, aminek jönnie kell! Itt már nem babra megy a játék. Nem jó ugyanis az, ha nem tu­dom, mikor ugrik a nyuszi. Hü­lye szám ez a 27-es! De még mennyire! Amikor meghallom, erős szúrást érzek a szívem tá­jékán, ami a nyaki ütőeremig felhasít. Végem van, lebuktam, mint Rottenbiller. Kár a gőzért tovább viaskodni a géppel. Most ő volt a jobb. De azért ha­zudok keményen: „Nem!” A harmadik próba után meg­szólal Orosházi Józsefné: ,,A 27-est húzta.” Morgolódok a szerkentyűre, nem volt szép tőle. hogy kijátszott. A papírcsí­kon, amin a pulzus, a légzés és a bőrellenállá's görbéje rajzolódott ki, minden számot bejelölt Órosháziné. Az első próbánál ugyan még nem teljesen buktam le, de a görbék emelkedő ten­denciája elárult valamit. A má­sodik forduló már egyértelműen a poligráfé volt. A 27-esnél to­tálkárossá vált a pulzusom. Az utána következő számoknál pe­dig a szép, lassú megnyugvás ál­lapotát rögzítette a műszer. En­nek is van jelentősége, termé­szetesen. S hogy a jeles mellé a csillagot is odategyük: a pszi­chológus azt is megmutatta, hol, melyik számnál akartam átverni őt és a gépet. A harmadik tesztről már csak pironkodva beszélhetek. A bőr­ellenállás görbéje ugyanis le­szaladt a papírcsíkról. Aztán visszajött, mihelyt a szúrás megszűnt a szívtájékomon. Az „élesben” menő vizsgála­tok persze nem ennyire egysze­rűek, és nem is mindig ilyen egyértelműek. Ám elég volt csupán negyedórát a „vallató­székben” ülni, hogy megállapít­suk: a poligráf fantasztikus ta­lálmány. Főleg, ha bonyolult ügyek­ben, súlyos bűncselekmények felderítésében világítja meg a keskeny ösvényt a nyomozók számára. Kiss A. János László Erzsébet Újságírókat vizsgáltak a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság poligráfjával nak, bevezetésének és alkalma­zásának lelkes híve volt. Neki is köszönhető, hogy a laborató­rium három hét alatt felépülhe­tett. Egész Pest megye krimi­nálpszichológiai vizsgálati igé­nyeit kielégítjük. A megyében 13 rendőrkapitányság van. Más­fél hónapos előjegyzéssel dol­gozunk. Igazságügyi szakértői véleményt adunk a sértettekről, a terheltekről.- Rengeteg érdekes esetük lehet.- A legfiatalabb vizsgáltunk két és fél éves volt. Külön szo­bát rendeztünk be a gyerekek vizsgálatához. A kislány anyját ismeretlen tettes ölte meg, ám ő szemtanúja volt a történteknek. Lelőtték édesanyját, kinek hús­vágó bárddal egyik karját is le­kaszabolta az elkövető. Renge­teg játékot vittünk be: puskát is. Játszani kezdett a puskával: „Puff-puff’. Kérdeztem: „Ki puff-puff?” „Apa puff-puff’ - válaszolta. Egy késre is reagált: „Apu kés, disznóölés.” Persze nem ilyen gyorsan és egysze­rűen zajlott a dolog. Mivel a kriminalisztikai szakemberek­kel, a nyomozókkal állandó kapcsolatban vagyunk, tisztáz­ható lett: az elvált férj félté­kenységből ölte meg a felesé­gét. Nem könnyű a gyerekeket tanúként meghallgatni: fantázi­áinak. Ráadásul ez a kislány szívbeteg is volt, kerülni kellett a felizgatását. Ám amit hallot­tunk tőle, irányt adott a nyomo­zásnak.- Hogyan lett kriminálpszi­­chológus?- Egy ideggondozóban klini­kai és gyermekpszichológus­ként dolgoztam. Áztán elhívtak ide. Öt évig nyomozói státusban rejtegettek. De inkább a vizsgá­latról beszéljünk. A bűnözők többsége főként érzelmileg sé­rült személyiség. Ha őket vizs­gáljuk, klasszikus nemzetközi teszteket használunk. Úgy har­minc közül valamelyiket. Attól függ, miről van szó: agresszivi­tásról, szexuális problémákról, elmetebegségről, öngyilkossági hajlamról vagy valami másról.- Csak Pest megyeiek vehetik igénybe a szolgáltatásaikat?- Mindenekelőtt a megyei igényeket próbáljuk kielégíteni, de kapunk megbízást az Orszá­gos, a Budapesti Rendőr-főka­pitányságtól is. Egy-egy ki­emelkedően súlyos bűncse­lekmény esetén az ország más megyéiből is megkeresnek. Vizsgáltunk embereket Farkas Helga ügyében és az orosházi Némethné meggyilkolását kö­vetően is. A poligráfos vizsgá­lati eljárás jól összeállított kér­­désendszeren alapul, melyet a nyomozókkal közösen állítunk össze. Azonban nem minden ügy alkalmas poligráfos vizsgá­latra. Ha például az információk a sajtó nyilvánossága elé kerül­nek, már használhatatlanok.- Mennyi időt vesz igénybe egy-egy vizsgálat?- Általában fél napot. Előtte pszichológiai vizsgálaton esnek át az érintettek. Akad köztük, aki eleve alkalmatlan a poligrá­fos vizsgálatra. Ilyenek azok, akik képtelenek az igazság és a hazugság elkülönítésére, éretle­nek, illetve fizikailag alkalmat­lanok erre. Az értékelés bonyo­lult művelet eredménye. A leg­végén megírjuk a szakvéle­ményt. Annyit azért mondanék, hogy a poligráf nem csodagép.- Mikor találkozott először a poligráfról szóló hírekkel?- Elméletben már tíz éve fog­lalkozom a problémával. Két-három éve, mielőtt bevezet­tük használatát, 800 kísérleti „bevetésen” vett részt a gép. Először mindig személyre sza­bottan megnézzük a vizsgált alapreakcióit. Ezekhez képest mérjük a változásokat.- Nyilván más országokban is tanulmányozta a gép haszná­latát.- Erre még nem nyílt lehető­ségünk, bár a főkapitány min­dent megtett annak érdekében, hogy eljussak az Egyesült Ál­lamokban tartott poligráftanfo­­lyamra. Áz utazást pénzügyi okok hiúsították meg. Bár ami­kor Magyarországon volt nem­zetközi kriminálpszichológiai kongresszus, azon részt vehet­tem.- Említette, hogy a napokban egy nagy értékű lopás felderíté­sét segítették a géppel.- Á mi munkánk - mint mondtam - elsődlegesen a nyomozás irányát határozza meg. Egy nyitva hagyott fehér Mercedesből loptak el 10 millió forintot. A nyomozók megnéz­ték, kik járhattak arra a kérdéses időben. A környéken tartóz­kodó három ember a poligráfos vizsgálattal kizárható volt a gyanúsítotti körből. A vizsgálat mindig négyszemközt folyik. A légzés, a bőrlégzés, a pulzus­szám, a szemmozgás, az izom­feszültség, a mozgás változását mérjük és rögzítjük. A „normá­lis” idegesség önmagában több­nyire nem befolyásolja a polig­ráf működését. A számítógép­pel a pszichológiai teszteket ér­tékeljük, de segíti a nyilvántar­tásunkat is. Szövegszerkesz­tésre ugyancsak felhasználjuk. Szükség is van erre, mert ha úgy adódik, főzés közben írom a szakvéleményeket. Mikor pihen?- Ha hagynak. A történeti hűség kedvéért tegyük hozzá: Brósz Tünde szabadságát szakította meg azért, hogy rendelkezésünkre álljon. Pedig ilyenkor vágyai szerint a történelmi városrésze­ket, a képtárakat járná a világ­ban. Ez a hobbija, bár ahogy el­nézzük, inkább a szerelme. A végén rá kell jönnünk - mert el­árulja -, hogy tanárember is, eredeti végzettsége szerint. Nincs menekvés, magunkat is alávetjük a hatpróbának. Egész úton Budapest felé azon gondolkodónk, miféle va­lós és áltörténeteket adunk majd elő, amikor a pszichológusok igazmondásunkat vizsgálják, de hát az élet nem ilyen bonyolult. Arról, hogy hazudunk, mint a vízfolyás, egyetlen tesztvizsgá­lat alapján, halálpontosan meg­állapították. A laboratórium a nyugalom és a béke világát árasztja, a ha­zugságvizsgáló székébe ülni azonban nem túl szokványos dolog. Rákerülnek a szíjak, az érzékelők, a csipeszek az ember testére, karjára, nyakára, ujjúra, és máris jöhet a próba. „Nyugi, nyugi - csitítgatom magam -, nem villamosszékbe ültettek!” Azért mégis átjárja a testem va­lami furcsa borzongás. A mű­szer össze-vissza jelez.- Mindig ilyen szabálytalanul veszi a levegőt? - kérdezi Orosházi Józsefné.- Áááá, dehogy! Közben beszélgetünk a piru­lásról - miért is tagadjam e „ki­váló” tulajdonságomat -, egye­temi vizsgákon előjövő holmi kézremegésekről, izgulásokról. Hazudtunk, mint a vízfolyás

Next

/
Oldalképek
Tartalom