Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-21 / 119. szám

/ Biztos, hogy dühbe jövünk, ha olvasunk egy hirdetést az újságban, ami felkelti az ér­deklődésünket, és nosza, tár­csázzuk is a számot:- Halló! 3 . .-3 ..?- Igen.- Jó napot kívánok. Érdek­lődöm, hogy Önök mennyiért adják a ... A vonal túlsó végén csönd, majd érces felkiáltás:- Micsoda?! Ez kérem X. Y. vállalat.- Lehet, kérem, ezt nem közölte a hirdetés. A telefon­számuk 3 .. .-3 ..?- Igen. De az ügyről sem­mit nem tudok. Egy kis tü­relmét! Kapcsolom X. Y. urat.- Köszönöm. Várok.- Halló! X. Y.- Jó napot kívánok. Érdek­lődni szeretnék, hogy Önök mennyiért adják a ...- Mit, kérem?- Az újságban meghirdet­ték, hogy eladják a ..., sze­retném megtudni az árát.- Értem. Sajnos nem tudok a dologról. Talán a kolléga­nőm. Visszaadom a központ­nak. Legyen szíves, kérje X. Y.-nét. Viszonthallásra.- Halló! Ismét én vagyok. Kérem, kapcsolja nekem X. Y.-nét.- Egy pillanat. Adom.- Halló! Jó napot kívánok. Érdeklődni szeretnék, hogy milyen áron értékesítik a meghirdetett...- Tessék?- Nem tud róla?- Nemigen.- Hát az baj.- Várjon csak! Talán X. bácsi. Ő foglalkozik ilyen gazdasági témákkal. Tartsa egy kicsit a vonalat! Mindjárt hívom.- Köszönöm. Tartom.- Halló! Mondja itt a kollé­ganőm, miért keres minket. Mi hirdettük, de részletes in­formációt a törökszentmiklósi kirendeltségünk ad. Meg is kell nézni, amit venni akar! Menjen el személyesen! Adom a címet. írja?- Nem. Köszönöm. Nem.- Meggondolta?- Inkább elment a kedvem.- Maga tudja. Persze. Tudom. Több mint fél órája telefonálgatok. Tudj’ isten hányszor hallóztam, hányszor kívántam jó napot, vártam és reménykedtem, bíz­tam benne, hogy majd csak tud valaki valamit... Az eredmény semmi. Ha pedig így zajlanak a dolgok, akkor dühbe jövünk, és eszünk ágá­ban sincs vevőnek lenni ott, ahol azt sem tudják magukról, hogy eladók. /> t ld< OrvOsszemmel Aranka 20 éves, világtalan fiatalasszony, aki anyaságra készül. Férje egészséges, semmilyen látási problémá­val nem küzd. Tudni kell Arankáról, hogy édesapja szintén vak, édesanyja csökkentlátó, de ö erős szemüveggel ellátja sa­ját magát, sőt mind ez idáig ellátta a családját is. Aranka és édesapja is serdülőkoru­kig átlagos látók voltak, ké­sőbb néhány év alatt veszítet­ték el a látásukat. Páciensünk egyik unoka­­testvére korán, 3 éves korá­ban meghalt, rendesen soha­sem látott, s csak a boncolás erősítette meg, hogy a halál oka szemdaganat volt. A két betegség között nincs kapcsolat, de sajnos mindkettő a szem öröklött genetikai betegségéből adó­dott. A felnőttkori vakság egyik leggyakoribb oka, az úgyneve­zett retinitis pigmentosa. A betegség tünetei azonban már ismerősek lehetnek, sajnos minden ötezredik gyermek potenciális jelölt erre a beteg­ségre. Kezdeti tünetei az élet­kor első évtizedében alakulnak ki, majd a progresszív látás­romlás után 20-30., de legké­sőbb a 40. életév előtt bizto­san bekövetkezik a vakság. Csak egy gén örökíti, s ez ál­talában (80 százalékban) re­­cesszív, azaz a lappangva örök­lődés típusos esete. Kezelés sajnos nem áll rendelkezésre, ezért a születés előtti felismerés iránti igény megalapozott. A kutatók a családi halmozás megelőzésére már biztató eredményekről számolnak be. Komoly gátat szab az a tény, hogy ez a betegség csak a fel­nőttkorban manifesztálódik. Aranka unokahúga korai ha­lálának más, a szem rosszindu­latú daganata volt az oka. Ez azonban más típusú genetikai betegség, melyet a tudomány pontosan ismer, és családi halmozódás esetén már a ter­hesség korai szakában szűrni tud. Aranka gyermekvállalását illetően tehát meglehetősen borúlátó a tanácsadó orvos. Körülbelül 25 százalék esélye van annak, hogy a gyermek örökli a betegséget. Ha Aranka ennek ellenére vál­lalja az anyaságot, a felelős­ség teljes egészében őt ter­heli. Dr. Mosonyi Attila Tanuló I vezető 1 - Nagyon jó! Elő­ször ment át egy ke­reszteződésen úgy, hogy közben nem csukta be a szemét! - S mondja az oktató a tanuló autóvezetőnek. Rokonság- Miért van olyan mély gyászban?- Meghalt az igaz­gatónk.- Majd jön egy má­sik.- De az már nem az én nagybátyám lesz! Szabálytalan portré(k) Befutók a kifutóra Kérem tisztelettel, ők ketten nemes egyszerűséggel férfima­nökenek. Tudom, a hír hallatára né­hány ember elhúzza a száját, no csak, ilyen is van?! Mert a kifu­tón megnézi a ringó léptű, ke­cses lányokat, de a fiúkat? Pe­dig nincs sok belőlük, hiszen legutóbb itt, Szolnokon egy több hónapos tanfolyam elvég­zése után is 22 leány meg mindössze 4 fiú kapott okleve­let. Közülük mi most kettőt, a csukott szájjal bazsalygó Járni Attilát és a nevető Bártfay Ró­bertét szólaltatjuk meg.- Azt mondtátok: ketten együtt 39 évesek vagytok. Ki a korelnök? Attila: Én, mert nekem jut belőle a több, szám szerint 21. A maradék Robié.- Furcsa foglalkozás a tiétek, annyi szent. Keveset tudnak róla az emberek. Róbert: Nem ez a fő hivatá­sunk. Én például 18 éves leszek decemberben, az alternatív gimnáziumba járok, most vég­zem a harmadikat. Attila: Három éve érettségiz­tem a Verseghyben, és harmad­éves főiskolás vagyok Hódme­zővásárhelyen.- Hallottam olyasmit is, hogy a férfimanökenek gyakran afféle szépfiúk. Olyannyira, hogy akad, aki a lányokat nem is sze­reti. Attila: (Nevet.) No, ez ránk aligha jellemző. Nekem például négy éve van barátnőm, és ha már kiforogta a szó: kedves nő­típusom az alacsony, a magas és a közepes.- Szép lista! És neked Robi? Róbert: Nekem most nincs barátnőm, de a típusok vonat­kozásában csatlakozom az előt­tem szólóhoz.- Sokat piperézgettek? Már úgy értem, gondozzátok maga­tokat? Attila: Ugyan, dehogy! Időnk sincs rá. Én például he­tente egyszer borotválom az ar­comat, ennyi elég. A 182 cen­timhez 70-72 kiló társul, és kedvelem a sportos, divatos öl­tözékeket. A farmert, a pólót. Róbert: Én is a lezser, spor­tos cuccokban érzem jól ma­gam. Eddig 179 centire nőttem, és 65 kiló vagyok. Szerencsére mindent ehetek.- Van szakmai okleveletek? Attila: Igen. Én elvégeztem a Metropolitan Center Divatstú­diót, és bizonyítványom van róla. Már volt fellépésem. Róbert: Én is azt végeztem el, de mivel még 18 év alatti va­gyok, a Magyar Divatintézet bi­zonyítványát kaptam meg.- Elégedettek vagytok maga­tokkal? Vagy mások szeretnétek lenni? Attila: Jó lenne néhány centit még nőni, úgy 190-ig, mert a magasság jól mutat a kifutón. Azután nem ártana kissé erő­södni vállbán és karban is. Róbert: Kicsit nyíltabbá sze­retnék válni. Nehezen oldódom, főleg egy számomra új, ismeret­len társaságban. Szeretnék va­lamivel fesztelenebbül, lazáb­ban viselkedni.- Gondolkoztatok már arról: mi lesz tíz év múlva? Attila: Remélem, körülöttem ugrál a két gyerekem. Feleség­ből egy is elég. Róbert: Szárnyalni szeret­nék, akár a madár. Lehet, egye­dül élek, lehet, megnősülök, bár a kötöttségeket ma még nagyon nehezen viselem.- Egyéb óhaj, sóhaj, kiegészí­tés? Attila: Az én telefonszá­mom: Szolnok 377-122. Róbert: Az enyém 374-517. Szóval, aki bemutatóra szeretne kérni ben ...- Közbevágok: ebből ennyi ejég, mert ahogy mondják, ez már a reklám helye lenne .. . D. Szabó Miklós (Fotó: Bakos Judit) Okleveles manökenek Hihetetlen történet HP •• «»I oil Torok szegfű Mennyi, mennyi virág! Vödrökben, vázákban, do­bozokban pompáznak. Szinte elfárad a szem a tob­zódó színek láttán. Járkálok az árusok kö­zött, mustrálom a portékát, s szinte odavonz szimatoló orrom egy kis sámlin ku­porgó, csupa ránc öreg né­nihez. Lehet vagy 80-90 éves. Fekete bő ruhában, maga alá húzott lábakkal egykedvűen üldögél. Előtte szétterített nejlondarabon csodaszép lila török­­szegfú-csokrok illatoznak.- Mennyi a szegfű? - kérdezem.- Harmincöt csokorja. Azért piac a piac, hogy alkudjunk - gondolom.- És ha kettőt veszek? - folytatom évődve.- Nem bánom, vigye nyolcvanért - válaszolja. Megzavarodom. Nem tudom, rosszul számolt-e, vagy készakarva mondja falsul. De nem firtatom.- Tessék adni! - nyújtok át egy százforintost, és vá­rok, hogy visszaadjon. A markomba nyom egy tízest, rám mosolyog:- Jól választott. A szegfű sokáig friss marad. Teljék benne kedve!- Köszönöm - mondom bizonytalankodva, és té­tova léptekkel elindulok. Amikor a váltam fölött visszasandítok, világító kék szemével éppen utánam néz. Pillantása lesújtó: „A mamlasz!” - olvasom ki belőle. Jogi jo-jó Bérelni vagy nem bérelni? Károly kizárólagos tulaj­donosa egy családi háznak, édesapja holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten. Édesapjának, An­dornak van saját lakása is egy másik városban, ame­lyet hosszú időtartamú kül­földi munkavállalása ide­jére bérbe adott egy kft.-nek. Néhányszori haza­­látogatása alkalmával a Ká­roly nevén szereplő ingatlan egyik szobájában töltötte el szabadságidejét. Éveken keresztül ennek megfelelően, rendben zaj­lottak a dolgok, míg Károly megismerkedett Évával, egy elvált fiatalasszonnyal, akivel néhány hónapos is­meretség után élettársi kap­csolatot létesített, és beköl­tözött lakásába. A használaton kívüli csa­ládi házat bérbe adta egy házaspárnak, 15 ezer forint havi díjért, amelyet ők a meghatározott időben, fo­lyamatosan fizettek. Amikor Andor legköze­lebb hazalátogatott, döbben­ten tapasztalta az idegenek jelenlétét a házban. Felszó­lította a házaspárt, hogy azonnal távozzanak, de erre nem voltak hajlandók. Arra hivatkoztak, hogy a tulaj­donossal bérleti szerződést kötöttek, és az abban vállalt kötelezettségüknek mara­déktalanul eleget tettek. Mit gondol, kedves ol­vasó, érvényes-e a bérleti szerződés? Jogos-e a bérlők érvelése? Tepsilesen Piroska asszony boszorkánykonyhája Pintér Sándorné, Piroska va­lójában nem boszorkány, bár családja javasasszonyként em­legeti. Gyakran kérdezik az éte­leiről: - Ébben milyen pemetefű van? Piroska valójában háromgye­rekes családanya és pedagógus. Visegrád környékén, erdő mel­lett laktak, édesapja biológus, édesanyja szülésznő volt. Nem kérdés, honnan ismeri azt a számtalan növényt. Az édesapja megmondta, mi a neve, az édes­anyja azt, hogy mire használ­ják. És ő magával hozta az ér­deklődést, emellett valamikor biológus szeretett volna lenni. Korán ment férjhez, szinte az iskolapadból, 21 évesen. A férje is pedagógus, két fiuk és egy lá­nyuk született. A növények sze­­retetét és a kísérletezést a kony­hában leginkább Zoltán fia örö­költe, aki a legidősebb, és már nős. Ő már kiskorában is főzött, ma is készít sok mindent, a le­vesektől a tortákig. A saját esküvőjére is ő készí­tette, édesanyja segítségével a hidegtálakat. Olyan jól sikerül­tek, hogy mindenki a csodá­jukra járt. Péter, a középső gyerek nem szeret főzni, ő az egyetlen a csa­ládban, aki nem laktovegetáriá­­nus. Úgy néz ki, hogy az egy szem lány, Atala, aki most még csak tizennégy éves, salátaspe­cialista lesz majd valamikor. Gyakran az ő kreációja a va­csora. A laktovegetáriánus a növé­nyek mellett fogyaszt tejet, tej­terméket, tojást is. Piroska öt éve állt át erre az étrendre, mert sokallotta a gyógyszereket, amelyeket akkorra már rendsze­resen szednie kellett. Eszébe ju­tott minden, amit gyerekkorából hozott, étkezése megváltoztatá­sával kezdte önmagát gyógyí­tani. Piroska elmondja, nagyon nehéz egyedül vegetáriánusnak lenni egy családban. Szeren­kony, okra, csipkebogyó, kö­kény és bodza. Ami nincs a kertben, azt gyűjtik. Hajmosásra, korpásodás el­len diólevél, visszérre körömvi­rág, retek éhgyomorra a kövek ellen, és tud még ezernyi titkot. Mondom, ez már majdnem bo­szorkányság! A csodálatos hidegtálak cséré a lánya szövetségese lett. Eleinte csúfolódtak velük, főleg a családfő, akinek könyörögtek: olvassa el a könyveket. Egyszer végre megtette, s ma nagyobb vegetáriánus, mint a felesége. A családban délig mindenki csak. gyümölcsön él, délre salá­tákat esznek mindig új fűszere­zéssel, este készül főtt étel. Piroska rengeteg receptet tud, számtalan trükkje van, a fűszer- és gyógynövények avatott isme­rője. A kert végében van a biro­dalma, ahol megterem a cicka­fark, feketenadálytő, zsálya, menta, medvehagyma, cit­romfű, lestyán, kerekrepkény, csicsóka, aranyvessző, gumós édeskömény, fehércsalán, tár-S hogy főzni miket szokott? íme, egy jellegzetes, saját spe­cialitás: Fokhagymás patisszon A nem sózott patisszonsze­leteket reggel zúzott fok­hagymával megkenve szoro­san nejlonzacskóba keli zárni. Panírozás előtt közvetlenül (délben) Delikáttal megszórni, majd lisztben - tojásban - morzsában megforgatva ki­sütni. Más az íze, ha a lisztbe reszelt füstölt sajtot keve­rünk, s a morzsát ezzel helyet­tesítjük.- em -1

Next

/
Oldalképek
Tartalom