Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-21 / 119. szám
/ Biztos, hogy dühbe jövünk, ha olvasunk egy hirdetést az újságban, ami felkelti az érdeklődésünket, és nosza, tárcsázzuk is a számot:- Halló! 3 . .-3 ..?- Igen.- Jó napot kívánok. Érdeklődöm, hogy Önök mennyiért adják a ... A vonal túlsó végén csönd, majd érces felkiáltás:- Micsoda?! Ez kérem X. Y. vállalat.- Lehet, kérem, ezt nem közölte a hirdetés. A telefonszámuk 3 .. .-3 ..?- Igen. De az ügyről semmit nem tudok. Egy kis türelmét! Kapcsolom X. Y. urat.- Köszönöm. Várok.- Halló! X. Y.- Jó napot kívánok. Érdeklődni szeretnék, hogy Önök mennyiért adják a ...- Mit, kérem?- Az újságban meghirdették, hogy eladják a ..., szeretném megtudni az árát.- Értem. Sajnos nem tudok a dologról. Talán a kolléganőm. Visszaadom a központnak. Legyen szíves, kérje X. Y.-nét. Viszonthallásra.- Halló! Ismét én vagyok. Kérem, kapcsolja nekem X. Y.-nét.- Egy pillanat. Adom.- Halló! Jó napot kívánok. Érdeklődni szeretnék, hogy milyen áron értékesítik a meghirdetett...- Tessék?- Nem tud róla?- Nemigen.- Hát az baj.- Várjon csak! Talán X. bácsi. Ő foglalkozik ilyen gazdasági témákkal. Tartsa egy kicsit a vonalat! Mindjárt hívom.- Köszönöm. Tartom.- Halló! Mondja itt a kolléganőm, miért keres minket. Mi hirdettük, de részletes információt a törökszentmiklósi kirendeltségünk ad. Meg is kell nézni, amit venni akar! Menjen el személyesen! Adom a címet. írja?- Nem. Köszönöm. Nem.- Meggondolta?- Inkább elment a kedvem.- Maga tudja. Persze. Tudom. Több mint fél órája telefonálgatok. Tudj’ isten hányszor hallóztam, hányszor kívántam jó napot, vártam és reménykedtem, bíztam benne, hogy majd csak tud valaki valamit... Az eredmény semmi. Ha pedig így zajlanak a dolgok, akkor dühbe jövünk, és eszünk ágában sincs vevőnek lenni ott, ahol azt sem tudják magukról, hogy eladók. /> t ld< OrvOsszemmel Aranka 20 éves, világtalan fiatalasszony, aki anyaságra készül. Férje egészséges, semmilyen látási problémával nem küzd. Tudni kell Arankáról, hogy édesapja szintén vak, édesanyja csökkentlátó, de ö erős szemüveggel ellátja saját magát, sőt mind ez idáig ellátta a családját is. Aranka és édesapja is serdülőkorukig átlagos látók voltak, később néhány év alatt veszítették el a látásukat. Páciensünk egyik unokatestvére korán, 3 éves korában meghalt, rendesen sohasem látott, s csak a boncolás erősítette meg, hogy a halál oka szemdaganat volt. A két betegség között nincs kapcsolat, de sajnos mindkettő a szem öröklött genetikai betegségéből adódott. A felnőttkori vakság egyik leggyakoribb oka, az úgynevezett retinitis pigmentosa. A betegség tünetei azonban már ismerősek lehetnek, sajnos minden ötezredik gyermek potenciális jelölt erre a betegségre. Kezdeti tünetei az életkor első évtizedében alakulnak ki, majd a progresszív látásromlás után 20-30., de legkésőbb a 40. életév előtt biztosan bekövetkezik a vakság. Csak egy gén örökíti, s ez általában (80 százalékban) recesszív, azaz a lappangva öröklődés típusos esete. Kezelés sajnos nem áll rendelkezésre, ezért a születés előtti felismerés iránti igény megalapozott. A kutatók a családi halmozás megelőzésére már biztató eredményekről számolnak be. Komoly gátat szab az a tény, hogy ez a betegség csak a felnőttkorban manifesztálódik. Aranka unokahúga korai halálának más, a szem rosszindulatú daganata volt az oka. Ez azonban más típusú genetikai betegség, melyet a tudomány pontosan ismer, és családi halmozódás esetén már a terhesség korai szakában szűrni tud. Aranka gyermekvállalását illetően tehát meglehetősen borúlátó a tanácsadó orvos. Körülbelül 25 százalék esélye van annak, hogy a gyermek örökli a betegséget. Ha Aranka ennek ellenére vállalja az anyaságot, a felelősség teljes egészében őt terheli. Dr. Mosonyi Attila Tanuló I vezető 1 - Nagyon jó! Először ment át egy kereszteződésen úgy, hogy közben nem csukta be a szemét! - S mondja az oktató a tanuló autóvezetőnek. Rokonság- Miért van olyan mély gyászban?- Meghalt az igazgatónk.- Majd jön egy másik.- De az már nem az én nagybátyám lesz! Szabálytalan portré(k) Befutók a kifutóra Kérem tisztelettel, ők ketten nemes egyszerűséggel férfimanökenek. Tudom, a hír hallatára néhány ember elhúzza a száját, no csak, ilyen is van?! Mert a kifutón megnézi a ringó léptű, kecses lányokat, de a fiúkat? Pedig nincs sok belőlük, hiszen legutóbb itt, Szolnokon egy több hónapos tanfolyam elvégzése után is 22 leány meg mindössze 4 fiú kapott oklevelet. Közülük mi most kettőt, a csukott szájjal bazsalygó Járni Attilát és a nevető Bártfay Róbertét szólaltatjuk meg.- Azt mondtátok: ketten együtt 39 évesek vagytok. Ki a korelnök? Attila: Én, mert nekem jut belőle a több, szám szerint 21. A maradék Robié.- Furcsa foglalkozás a tiétek, annyi szent. Keveset tudnak róla az emberek. Róbert: Nem ez a fő hivatásunk. Én például 18 éves leszek decemberben, az alternatív gimnáziumba járok, most végzem a harmadikat. Attila: Három éve érettségiztem a Verseghyben, és harmadéves főiskolás vagyok Hódmezővásárhelyen.- Hallottam olyasmit is, hogy a férfimanökenek gyakran afféle szépfiúk. Olyannyira, hogy akad, aki a lányokat nem is szereti. Attila: (Nevet.) No, ez ránk aligha jellemző. Nekem például négy éve van barátnőm, és ha már kiforogta a szó: kedves nőtípusom az alacsony, a magas és a közepes.- Szép lista! És neked Robi? Róbert: Nekem most nincs barátnőm, de a típusok vonatkozásában csatlakozom az előttem szólóhoz.- Sokat piperézgettek? Már úgy értem, gondozzátok magatokat? Attila: Ugyan, dehogy! Időnk sincs rá. Én például hetente egyszer borotválom az arcomat, ennyi elég. A 182 centimhez 70-72 kiló társul, és kedvelem a sportos, divatos öltözékeket. A farmert, a pólót. Róbert: Én is a lezser, sportos cuccokban érzem jól magam. Eddig 179 centire nőttem, és 65 kiló vagyok. Szerencsére mindent ehetek.- Van szakmai okleveletek? Attila: Igen. Én elvégeztem a Metropolitan Center Divatstúdiót, és bizonyítványom van róla. Már volt fellépésem. Róbert: Én is azt végeztem el, de mivel még 18 év alatti vagyok, a Magyar Divatintézet bizonyítványát kaptam meg.- Elégedettek vagytok magatokkal? Vagy mások szeretnétek lenni? Attila: Jó lenne néhány centit még nőni, úgy 190-ig, mert a magasság jól mutat a kifutón. Azután nem ártana kissé erősödni vállbán és karban is. Róbert: Kicsit nyíltabbá szeretnék válni. Nehezen oldódom, főleg egy számomra új, ismeretlen társaságban. Szeretnék valamivel fesztelenebbül, lazábban viselkedni.- Gondolkoztatok már arról: mi lesz tíz év múlva? Attila: Remélem, körülöttem ugrál a két gyerekem. Feleségből egy is elég. Róbert: Szárnyalni szeretnék, akár a madár. Lehet, egyedül élek, lehet, megnősülök, bár a kötöttségeket ma még nagyon nehezen viselem.- Egyéb óhaj, sóhaj, kiegészítés? Attila: Az én telefonszámom: Szolnok 377-122. Róbert: Az enyém 374-517. Szóval, aki bemutatóra szeretne kérni ben ...- Közbevágok: ebből ennyi ejég, mert ahogy mondják, ez már a reklám helye lenne .. . D. Szabó Miklós (Fotó: Bakos Judit) Okleveles manökenek Hihetetlen történet HP •• «»I oil Torok szegfű Mennyi, mennyi virág! Vödrökben, vázákban, dobozokban pompáznak. Szinte elfárad a szem a tobzódó színek láttán. Járkálok az árusok között, mustrálom a portékát, s szinte odavonz szimatoló orrom egy kis sámlin kuporgó, csupa ránc öreg nénihez. Lehet vagy 80-90 éves. Fekete bő ruhában, maga alá húzott lábakkal egykedvűen üldögél. Előtte szétterített nejlondarabon csodaszép lila törökszegfú-csokrok illatoznak.- Mennyi a szegfű? - kérdezem.- Harmincöt csokorja. Azért piac a piac, hogy alkudjunk - gondolom.- És ha kettőt veszek? - folytatom évődve.- Nem bánom, vigye nyolcvanért - válaszolja. Megzavarodom. Nem tudom, rosszul számolt-e, vagy készakarva mondja falsul. De nem firtatom.- Tessék adni! - nyújtok át egy százforintost, és várok, hogy visszaadjon. A markomba nyom egy tízest, rám mosolyog:- Jól választott. A szegfű sokáig friss marad. Teljék benne kedve!- Köszönöm - mondom bizonytalankodva, és tétova léptekkel elindulok. Amikor a váltam fölött visszasandítok, világító kék szemével éppen utánam néz. Pillantása lesújtó: „A mamlasz!” - olvasom ki belőle. Jogi jo-jó Bérelni vagy nem bérelni? Károly kizárólagos tulajdonosa egy családi háznak, édesapja holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten. Édesapjának, Andornak van saját lakása is egy másik városban, amelyet hosszú időtartamú külföldi munkavállalása idejére bérbe adott egy kft.-nek. Néhányszori hazalátogatása alkalmával a Károly nevén szereplő ingatlan egyik szobájában töltötte el szabadságidejét. Éveken keresztül ennek megfelelően, rendben zajlottak a dolgok, míg Károly megismerkedett Évával, egy elvált fiatalasszonnyal, akivel néhány hónapos ismeretség után élettársi kapcsolatot létesített, és beköltözött lakásába. A használaton kívüli családi házat bérbe adta egy házaspárnak, 15 ezer forint havi díjért, amelyet ők a meghatározott időben, folyamatosan fizettek. Amikor Andor legközelebb hazalátogatott, döbbenten tapasztalta az idegenek jelenlétét a házban. Felszólította a házaspárt, hogy azonnal távozzanak, de erre nem voltak hajlandók. Arra hivatkoztak, hogy a tulajdonossal bérleti szerződést kötöttek, és az abban vállalt kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tettek. Mit gondol, kedves olvasó, érvényes-e a bérleti szerződés? Jogos-e a bérlők érvelése? Tepsilesen Piroska asszony boszorkánykonyhája Pintér Sándorné, Piroska valójában nem boszorkány, bár családja javasasszonyként emlegeti. Gyakran kérdezik az ételeiről: - Ébben milyen pemetefű van? Piroska valójában háromgyerekes családanya és pedagógus. Visegrád környékén, erdő mellett laktak, édesapja biológus, édesanyja szülésznő volt. Nem kérdés, honnan ismeri azt a számtalan növényt. Az édesapja megmondta, mi a neve, az édesanyja azt, hogy mire használják. És ő magával hozta az érdeklődést, emellett valamikor biológus szeretett volna lenni. Korán ment férjhez, szinte az iskolapadból, 21 évesen. A férje is pedagógus, két fiuk és egy lányuk született. A növények szeretetét és a kísérletezést a konyhában leginkább Zoltán fia örökölte, aki a legidősebb, és már nős. Ő már kiskorában is főzött, ma is készít sok mindent, a levesektől a tortákig. A saját esküvőjére is ő készítette, édesanyja segítségével a hidegtálakat. Olyan jól sikerültek, hogy mindenki a csodájukra járt. Péter, a középső gyerek nem szeret főzni, ő az egyetlen a családban, aki nem laktovegetáriánus. Úgy néz ki, hogy az egy szem lány, Atala, aki most még csak tizennégy éves, salátaspecialista lesz majd valamikor. Gyakran az ő kreációja a vacsora. A laktovegetáriánus a növények mellett fogyaszt tejet, tejterméket, tojást is. Piroska öt éve állt át erre az étrendre, mert sokallotta a gyógyszereket, amelyeket akkorra már rendszeresen szednie kellett. Eszébe jutott minden, amit gyerekkorából hozott, étkezése megváltoztatásával kezdte önmagát gyógyítani. Piroska elmondja, nagyon nehéz egyedül vegetáriánusnak lenni egy családban. Szerenkony, okra, csipkebogyó, kökény és bodza. Ami nincs a kertben, azt gyűjtik. Hajmosásra, korpásodás ellen diólevél, visszérre körömvirág, retek éhgyomorra a kövek ellen, és tud még ezernyi titkot. Mondom, ez már majdnem boszorkányság! A csodálatos hidegtálak cséré a lánya szövetségese lett. Eleinte csúfolódtak velük, főleg a családfő, akinek könyörögtek: olvassa el a könyveket. Egyszer végre megtette, s ma nagyobb vegetáriánus, mint a felesége. A családban délig mindenki csak. gyümölcsön él, délre salátákat esznek mindig új fűszerezéssel, este készül főtt étel. Piroska rengeteg receptet tud, számtalan trükkje van, a fűszer- és gyógynövények avatott ismerője. A kert végében van a birodalma, ahol megterem a cickafark, feketenadálytő, zsálya, menta, medvehagyma, citromfű, lestyán, kerekrepkény, csicsóka, aranyvessző, gumós édeskömény, fehércsalán, tár-S hogy főzni miket szokott? íme, egy jellegzetes, saját specialitás: Fokhagymás patisszon A nem sózott patisszonszeleteket reggel zúzott fokhagymával megkenve szorosan nejlonzacskóba keli zárni. Panírozás előtt közvetlenül (délben) Delikáttal megszórni, majd lisztben - tojásban - morzsában megforgatva kisütni. Más az íze, ha a lisztbe reszelt füstölt sajtot keverünk, s a morzsát ezzel helyettesítjük.- em -1
