Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-21 / 119. szám
1994. május 21., szombat Pünkösd 7 Táncházi mulatság Az egyház indulása pünkösdkor Pünkösd napján az egyházat szemlélve, gondolatainknak 50 nappal előbbre, húsvét ünnepére kell irányulniok, mert a húsvéti esemény, Jézus feltámadása nélkül nem értelmezhető a pünkösdi esemény, az egyház nyilvános indulása. Az egyház léte számunkra tapasztalati tény: azok számára is, akik megkeresztelésük által egyháztagok, és azok számára is, akik nem tagjai semmilyen keresztény közösségnek. Az egyház Jézustól való eredése tudományosan igazolható. Az egyház létére vontkozó kérdés csak Jézus feltámadásával magyarázható. Tényszerűen állítható, hogy Jézus feltámadása megközelíthető normális, történettudományos módszerekkel. Bölcseletileg állítható, hogy Jézus apostolainak nagypénteki gyászba bénultsága és pünkösdi lelkesedése között lennie kellett valaminek, amivel a pünkösdi lelkes öröm magyarázható. Ez a valami Jézus húsvéti feltámadása. Hasonlattal élve: egy-egy oszlop nagypéntek és pünkösd. Ezeket az oszlopokat átívelő boltív a húsvét. Jézus egyháza pünkösdkor, világvallásként világegyház karakterével indult a történelem országútjára. Az első pünkösdkor megkeresztelt egyháztagok által Jeruzsálemből indulva, a kereszténység megjelent Ázsia különböző vidékein, Afrika tájain, Egyiptomban és Líbiában, Európa területén, Kréta szigetén és Rómában. Ezek az emberek különböző - zsidó, perzsa, arab, egyiptomi, görög, latin és más - anyanyelvűek voltak. Tehát az egyház egyetemes küldetését már indulásakor tagjainak nyelvi és nemzeti különbözőségének ténye is jelezte. Az egyháztagságot nem a faji és nem a nemzeti hovatartozás határozta meg, így már az induló egyház, mint az emberiség testvéries egységének jeleként indult a megkereszteltek gyülekezetével. Péter apostol Rómába érkezésével és ottmaradásával a pápai szék Rómába került, és ott maradt. Az egyház látható és működő szervezet. Tudományosan megközelíthető jogi, kulturális, szociológiai, történelmi vonalon. Ugyanakkor az egyház isteni - láthatatlan - kegyelmi valóság is. Ezen vonalon a dogmatika (hittudomány) által közelíthető meg. Ebből következik, hogy az egyház önazonosságának megismerése hit nélkül képtelenség. A tudományos szemlélődés segíti az egyház megismerését, ami által épül a hit. Az egyház az üdvösség intézménye, így feladata az emberek üdvösségének művelése. Az egyház indulása idején a Római Birodalomnak 3 millió négyzetkilométernyi területén 62 millió ember élt. A fővárosnak, Rómának akkor 1 millió lakosa volt. A birodalom a nagyság, kiegyensúlyozottság, stabilitás és béke állapotát mutatta, ami előnyös volt az induló egyház számára. A hatalmas területen érvényesülő római jogrendszer kedvező volt a kereszténység terjedése számára. Az egész birodalmat szárazföldi utak és fogadók hálózták be, és hajójáratok közlekedtek a tengeren. A közigazgatás és a katonaság nyelve latin volt, a görög nyelvet az egész birodalom területén általában értették vagy beszélték. Emberek és tájak kapcsolata ily módon segítette a kereszténység terjedését. A keresztények létszámbeli kisebbségben éltek a pogányok tömegében. Ruhájuk nem különbözött a pogányokétól. Munkahelyen, hadseregben, vásárokon, fürdőkben együtt éltek a pogányokkal. Szociális érzékkel pénzt fordítottak a szegények javára. Járvány idején a pogány betegeket is ápolták. Hitük szembeötlő, emberségük vonzó volt a pogányok számára. A keresztények büszkék voltak arra, hogy római államhoz tartoztak. Katonáskodtak a hadseregben, fizették az állami adót. Élvezték hazájuk jólétét és békéjét. A római államhivatalnokok éveken át figyelmen kívül hagyták a zsidók feljelentéseit a keresztényekre vonatkozóan. A pogány részről jelentkező keresztényüldözés mélyebb alapja abban áll, hogy a keresztények hazájuknak elismerték az álla-' mot, államfőnek elismerték a császárt, de nem istenítették, a bálványokat nem tisztelték. Ily módon hiába voltak jó állampolgárok és becsületes hazafiak, keresztény önazonosságuk miatt nem azonosultak a pogánysággal, ezért a pogány állam ellenséges szemmel nézett rájuk. A keresztények szaporodásából következett a pogányok térvesztése, ami ellenszenvet váltott ki bennük a keresztények iránt. A keresztényüldözést Néró császár robbantotta ki, és ennek lett áldozata Szent Péter és Szent Pál 67-ben Rómában. „Néró fáklyái” azokat a rómavárosi keresztényeket jelentik, akiket olajjal leöntve fához kötöttek, meggyújtották őket, és így haltak meg. Az üldözés idővel fokozódott, már nemcsak egyes keresztények ellen, hanem az egyház ellen irányulva. Ez volt a vértanúk hőskora. A vérző egyház csodálatra méltóan létszámban szaporodott. A Római Birodalom területén az I. század végén a keresztények száma 50 ezer volt, és az üldözés vége felé a III. század végén ez a szám néhány millióra szaporodott, a társadalom minden rétegéből. Nagy Konstantin császár 313-ban megszüntette a keresztényüldözést, teljes vallásszabadságot és kártalanítást biztosított a keresztényeknek. A pápának ajándékozta Rómában a lateráni bazilikát. Ez a templom ma is „Róma és a világ minden templomának anyja és feje”. Az induló egyház Nagy Konstantin császár idejében kezdő útszakaszán túljutva haladt tovább a történelem országútján. A történelem országútján reszkető, sebzett bárányként menetel az egyház erős és harcias farkasok között. Véres és könnyes siralomvölgyei felett mindig felragyog számára az örök húsvét, a feltámadásában megdicsőült Jézus Krisztus, aki sebeire mutat, sebeire, amelyek a kereszten fájdalomforrások voltak, feltámadásában örömforrások lettek számára, és így szólt: „Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok.” (Lk, 24,39.) Ez a meglátás szükséges az egyház értelmezéséhez. Ezzel a látásmóddal célirátiyós az. égyház hitének és történetének, életének tanulmányozása. A Szenflélekben örvendező pünkösdi lelkesedést Jézus húsvéti diadalával összefüggően kell értelmeznünk. Ugyanígy kell értelmeznünk magát az egyházat és az egyház menetelését a történelem országútján. Gacsári Kiss Sándor kanonok, szolnoki várplébános Az ünnep a népszokásokban „Atya, Fiú, Szentlélek - teljes Szentháromság.” így tanulták a bérmálkozók, konfirmálók. Pünkösd a keresztény vallás szerint a Szentlélek kitöltetésének az egyház megalakulásának ünnepe. Az isteni mű pünkösdkor teljesedett be. Az Atya elküldte fiát, hogy megváltsa a bűnös emberiséget, a Fiú hihetetlen kínok között, mint ember szenvedett meg, mert az Atya igéit hirdette az emberek között, de feltámadt, s ezzel reményt is adott. A mű azonban ezzel még nem volt teljes. A zsidó pünkösd ünnepét együtt ünneplő tanítványokat megszállta a Szentlélek, s minden nyelven képesek voltak Isten igéjét hirdetni, s tették ezt azonnal, egy akarattal, létrehozva ezzel Krisztus egyházát a földön. Ezt fejezi ki a karácsonyi, húsvéti és pünkösdi egyházi évkör. Mint mondtuk, a pünkösdöt a zsidók is megünnepelték, s ez a húsvét utáni ötvenedik nap tavaszra esett, s a zsengék napja (zsenge növények) volt, amikor zöld ágakat hintettek, s tűztek a házakra, szent helyekre. A pogány népek tavaszi ünnepi szokásainak egy része is fennmaradt, beépült a keresztyén pünkösdi szokásokba. Magyarországon a pünkösdi szokásoknak négy különböző változatát tartja számon a néprajz. Ä magyar etnikumhoz kötötten a Garamtól a Sajó völgyéig, a palócok lakta területen, illetve ettől délre a Duna-Tisza közén egy meglehetősen egységes szokás él, a pünkösdi király és királynéjárás szokása. A palóc területen kívül legerősebb e szokás a Jászságban. A jászsági változat jól elhatárolható jellegzetes vonásokkal rendelkezik, ahová jászok költöztek ki (például Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa, Kocsér), mindenütt megtalálható. A Dél-Alföld másik nagy központja Szeged, ahol a palóchoz és jászságihoz közel álló változat él, s minden szegedi kirajzáson fellelhető. Ezt Dugonics András a XVIII. század végén már beépítette Etelka című regényébe, majd egy teljesebb, szerzetesek által betlehemes játékhoz hasonló, sokszereplős változatát dolgozta fel Kodály Zoltán, s tette úgymond világszerte ismerté. De mi is a pünkösdi király- és királynéjárás? A Jászságban 8-10 éves iskolás leánykák körében élő énekes-táncos szokás. Főszereplője a menyasszony és a vőlegény (ez utóbbi többnyire fiúnak öltözött leány). A lakodalmas menethez hasonlóan kettesével áll fel 6-10 fős kis csapat, akiket koszorúslányok kísérnek (egyes helyeken kosarasnak vagy kaszásnak is nevezik őket), s lakodalmi menethez illően természeteen van egy vőfély (néhol lobogós vagy botos) is. Ő vezeti a menetet. A menyasszony mindenütt fehér áldozási ruhában van, fején búzavirág-koszorúval, avatófátyollal, kezében pünkösdi rózsával. A vőlegény fehér ingben és fekete mellényben van, korommal bajuszt rajzolnak orra alá. A vőfély felszalagozott vőfélybotot visz, s fején kalap van. A koszorúslányok rózsaszínű ruhában vannak, karjukon kosárral. Végigvonulnak az utcán, mint egy lakodalmi menet, majd a kijelölt házakhoz beköszöntenek: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! Lehet-e mimimamát járni?” Ha megkapják az engedélyt, bemennek az udvarra, körbe állnak, a kör közepén a vőlegény és menyasszony táncol, forog a Mimimama kezdetű énekre, míg vőfély a taktust veri a bottal. Az ének végével ki-ki serdült egyet párjával, majd elhangzik az adománykérő rigmus: Látjuk gazdaasszony szándékát, Hogy forgatja a láda kulcsát, Ha nem sajnálna egy-két krajcárt! Néhol behívják őket, másutt csak az udvaron adnak édességet, süteményt, cukorkát a kosarukba. Ezzel véget ér a mimimamázás, ahogyan a szokást Jászság-szerte nevezik. A csapat új helyre indul. Végül mondjuk meg, hogy mi az a rejtélyes mimimama. Ez elhomályosult kezdősora a pünkösdi éneknek: Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja Holnap lesz, holnap lesz, második napja. Azután, azután, teljes harmad napja. Jó legény, jó legény, jól megfogd a lovadnak a száját Ne tipossa, ne tapossa a pünkösdi rózsát! Haja bőr, liba bőr, buboracska lenne. A királyné pálcája, Kibimbózott az ága. Szálljon erre a házra Az Isten áldása! Ezt a változatot Gulyás Éva Jászdózsán gyűjtötte, de ennél hosszabb változatok is vannak. Ugyanis több gyermekdal, gyermekjátékdallam és -szöveg épülhet be (például Lányok ülnek a toronyba, Fürdik a fekete csóka...), s egészen hoszszúvá válhat. A szokást az utóbbi évtizedekben már nem gyakorolták, de Faragó Jánosné tanítványaival életben tartotta, színpadra feldolgozta Jászárokszálláson. Szabó László A gyerekek a pünkösd törté- Joó Szilvia a pünkösd királynője. Horváth Gábor pedig netével is megismerkedtek a pünkösdi király JJégi néphagyományt újíl\tottak fel a szolnoki Abonyi Úti Általános Iskolában. A pünkösdöléssel ismerkedtek kicsik és nagyok. Ez az a játék, amikor megválasztják a pünkösdi királynét és királyt, akik a legügyesebb leányok és legények közül kerülnek ki. Az elmúlt századokban az erdélyi magyarság többek között bothúzással és lúdnyakszakítással döntötte el, ki lesz a leányok és legények ura a faluban, ki uralhatja és ki tarthatja kordában a fiatalokat a pünkösdi királysága alatt. E királyság egy naptól akár egy évig is tarthatott, és a cím viselője ez idő alatt ingyen ehetett, ihatott. Az iskolások táncházzal kötötték össze kis műsorukat, melyen a Sodrás zenekar muzsikájára vitték táncba a Korona néptáncegyüttes tagjai az iskola néptánccsoportját, valamint a diákságot. -Barna-A királynő udvarhölgyeivel Jövőre talán mi leszünk a királyi páros .. .segítséget kapunk ahhoz, hogy az Istentől belénk plántált embereszményt megvalósíthassuk. Az első segítség az Isten-tudat. Az a meggyőződés, hogy világot nem a vaksors és nem csupán személytelen természeti erők és törvények irányítják, hanem van a világnak gazdája, akinek a szeme előtt folyik az életem, s akinek számadással tartozom minden tettemért és minden szavamért. Ez a tudat megőriz a talajvesztéstől és a felelőtlenségtől, s az élet komolyan vételére késztet. A második segítség Jézus Krisztus. Úgy is, mint az igaz emberiség követni való példája, és úgy is, mint irgalmas megváltó, aki botladozó követőit nem veti el, hanem meghal értük. A harmadik segítség a Szentlélek jelenléte életünkben. Ő belülről irányít, tanácsol, fedd és vigasztal bennünket - mint , jó súgónk”. Erre a harmadik segítségre sokan igényt tartanának - az első kettő mellőzésével. Csakhogy ez lehetetlen. A lélek munkája mindig az Isten-tu-Háromféle datra és Jézus életművére épül, éppen ezeket realizálja bennünk. Pontosan úgy, ahogy az első tanítványokban. Jézus tanítványai istenhívő emberek voltak már akkor is, amikor mesterüket még nem ismerték. De mekkora szintkülönbséget jelentett hitükben és életükben Jézus megismerése! A mesterrel töltött három év után egész másképp gondolkodtak Istenről, önmagukról és mindenről... Jézus titkát megfejteni, őt utánozni mégsem tudták egészen pünkösdig. Akkor részesültek abban a különös élményben, hogy az a Jézus, aki eddig előttük járt, most bennük jelent meg. Azt a biztonságot, amelyet eddig Jézus közelsége nyújtott nekik, most magukban érezték. Azt a hangot, amely eddig Jézus ajkáról, kívülről hangzott feléjük, most belülről hallották. Pál apostol erről így vallott: Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Ugyanezt élte át B. Pascal, a híres matematikus. Megrendítő vallomását naplójából idézzük: „1654: az üdvösség éve! November 23. hétfő... este fél 11. Tűz! Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene, nem a filozófusoké és a bölcseké! Bizonyosság, bizonyosság... öröm és békesség! Jézus Krisztus Istene, az én Istenem és a ti Istenetek! A te Istened az én Istenem! Úton van felém... Aki az evangéliumot hirdeti... megismertelek! Öröm, öröm, öröm, örömnek könnyei! Jézus Krisztus! Elhagytalak, elfutottam előled, feladtalak, megfeszítettelek. Soha többé nem akarok elszakadni tőle! Mindenestől alávetem magam az ő akaratának. Örök boldogság a jutalmam...” Pascal 31 éves volt, amikor ez történt vele. Pünkösdi élményét hosszú évek gyötrő vívódása előzte meg. Példája mindnyájunkat bátorít. Aki nem altatja el Isten-tudatát, aki hajlandó időt és figyelmet áldozni Krisztus megismerésére, s aki vágyva vágyik Krisztus ígéreteinek megtapasztalására, azt Isten azzal jutalmazza, hogy lelke által a szívébe költözik. Hamar István református lelkész
