Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-20 / 118. szám
12 Politikai vitafórum 1994. május 20., péntek Mit érdemiek én...? Közgyűlési hozzájárulásra van szükség ■■■■■■NI A Városmajor úti ingatlan ügyében A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának levele Szolnok polgármesteréhez ezt kellene valahogy tisztázni, tisztelt képviselő úr, ne tessék már haragudni, hogy csak magához fordulok, nagy szorongásomban, úgy megszoktam magát, meg a leveleit, meg hogy olyan szép komolyan fogta az aktatáskáját, szörnyen bánt, hogy eztán nem tetszik politikusnak lenni, csak mint egyszerű földbirtokos szolgálja a magyar hazát, szóval olvasom itt az újságban, hogy milyen csalódást okoztam én, össze-vissza szavaztam, visszahoztam a bolsevizmust, beletettem a nyakam újra a hurokba, nem érdemiem meg a szabadságot, jaj istenem, látom már, hogy megcsináltam a bajt, nagy butaságomban, most hová legyek, te Mari, nem kellene felakasztanom magam, a kis diófa erősebbik ága már jól elbírna, csak azt nem tudom, hogy mennyiért adják a kötél méterét, ezek a kötélverők sem bírnak már magukkal, ha sokba jönne, az egész nem érné meg, de hát mit csináljak, forgók magam körül, mint a cserebogár május végén, hogy tegyem jóvá, Istenem, bekapcsolom a tévét, jön Für Lajos tábornok úr, hát majdhogy nem zokog az a kemény katonaember, biztosan kiújult a lumbágója is, olyan fájdalmas az arca, hogyhát most már jön a diktatúra, ő már érzi, persze még nem biztos egészen, kellene most egy kis nyugodt erő, de se egyik, se másik, aztán eszembe jut az a szelíd arcú Lezsák költő úr, Pilinszky-díjazott, valamint az alapítványtulajdonos, aki olyan országot szeretne, ahol a terhest várandósnak mondják, de szép volt, ahogy suttogta ottan a mikrofonban szelíden, más már nem is hiányzott neki, aztán most itt van, a bolsik biztosan juszt se mondanak várandóst, csak hajtogatják, hogy terhes, terhes, hogy nekik legyen igazuk, közben már építik Recsken a kerítést, meg fúrják a föld alatti börtönt, meg folyton túlgyőzik magukat, na ez aggaszt engem legjobban, mert ugye mindég az ellenfél győzi túl magát, mi sohasem, csak szorong az ember, hogy nem lesz-e az ellenfélnek ettől valami végzetes lelki betegsége, az borzasztó lenne, na, ahogy a múltkor a Sanyi szomszéd agyonütötte Kázmért, a kedvenc macskámat, emiatt egy kicsit morcos lettem és zsinórban hat pofont kevertem le Sanyi szomszédnak, közvetlenül az után, hogy a két fülét összeérintettem a feje fölött, na az ötödiknél, ha jól emlékszem, udvariasan közbevetette, aggódik, hogy túlgyőzöm magam, a fenét, gondoltam, ez a Sanyi újságot olvas, vagy mi, mindenesetre, biztonság kedvéért adtam neki még egyet, aztán, amikor kibékültünk, és ittunk két fröccsöt a Laci kocsmában, elmeséltem neki valamit az én kedves regényemből, a Feleletből, a felejthetetlen Farkas Zénó professzor, aki Horthy legnagyobb tudományos kitüntetését, a Corvin láncot a fogason tartotta a WC-kulcs mellett, úgy vélte, hogy mindég két pofont kell adni, mert ha egyet adsz, akkor azt hiszik, hogy véletlen volt, na, • látod Sanyi, a pofozást rendesen kell befejezni, mindenki tudja pontosan, hogy hol lakik az Isten, aztán kibékülünk, leülünk egy fröccsre, kuglizunk, horgászunk, melózhatunk együtt, takarosán, ahogy kell, érted már, te hülye ... kefe Visszalépek Varga Mihály javára Engedjék meg, hogy mindenekelőtt megköszönjem megtisztelő bizalmukat, a sok jelölőszelvényt és a szavazataikat. Reméltem, hogy erre a mai „szereplésre” nem kerül majd sor, mert mai fellépésemnek oka, hogy tájékoztassam Önöket: visszalépek Varga Mihály, a 8. számú választókerület fideszes képviselőjelöltje javára. De ennek taglalása helyett fontosabbnak érzem, hogy tudatosítsam Önökben annak a döntésnek a fontosságát, melyet május 29-én fognak meghozni, azon a napon, amikor másodszorjárulnak majd az urnákhoz. Kezdeném a legelején egy hasonlattal, jól tudva, hogy minden hasonlat sántít. A választás előtti és utáni helyzet egy kicsit olyan, mint a szerelem! Mikor nagy és lángoló, fel sem tűnik, hogy a kedvesnek például elálló fülei vannak, s a szerelem múltával aztán ez lesz a szakítás egyik vagy talán fő oka! A legfontosabbal folytatnám! Menjenek el minél többen szavazni! Ennek az országnak okos, dolgos, tehetséges népe van! Ebben az országban ma több tehetséges ember él, mint ahány politikus a honfoglalás óta valaha is megfordult benne! Menjenek el tehát Önök is! Az ország végre szavazataival be is bizonyította, hogy változást akart, kemény, de igazságos ítéletet mondva! A második fontos dolog, amelyre felhívnám figyelmüket, hogy csak olyan embert válaszszanak; aki a hatalmat szolgálattá képes nemesíteni. Olyan emberre szavazzanak, akiről tudják, feladatának nem egy eszme, hanem egy ország építését érzi, azt vállalja kötelességének! Olyan embert válasszanak, akiről tudják, emberszámba veszi Önöket, megérti gondjaikat, kapcsolatot tud teremteni és tartani Önökkel, akinek nincs semmi takargatnivalója, s akit nem a hatalomvágy, a nyerészkedés vezet! Annak tudatában szavazzanak, hogy az az apró kézmozdulat nagyon komolyan befolyásolhatja, hogy milyen lesz az általános közérzetünk a következő négy évben, esetleg a következő évtizedekben, mik és milyenek lesznek az esélyei gyermekeinknek és unokáinknak a XXI. század elején, vagy lesznek-e egyáltalán esélyeink?! Nem mindegy, hogy fognak dönteni, elsősorban a jövő, jövőnk miatt nem mindegy. Olyan emberre szavazzanak, aki a másik párt jelöltjében, tagjaiban, szimpatizánsaiban nem ellenséget lát, akinek ellensége a munkanélküliség, a szegénység, a rossz közbiztonság, a pénzromlás, a korrupció, a hatalmi gőg. Olyan emberre szavazzanak, aki azt akarja, hogy a bosszú kereke ne forogjon tovább ebben az oszágban, s az erők végre egyesüljenek. Aki tudja, nem járható út sem az elmúlt négy év, sem az elmúlt negyven év. Tudni kell, hogy Magyarország csak akkor működhet, ha együttműködik. Ha a kormány együttműködik a polgárokkal, a szakértőkkel, az ellenzékkel! Magyarország együttműködik szomszédaival, ha a vállalkozó végre teheti a dolgát, s ezzel munkahelyeket teremt. Ha a mezőgazdaság a kis-, közép- és nagyüzemi tulajdonosi formától függetlenül támogatást kap. En és a szabad demokraták ezt az együttműködést ajánljuk Önöknek, s az, hogy rossz kifejezéssel élve, én kiszálltam a ringből, az Önök döntésének súlyát, felelősségét növelte. Most Önökön múlik hazánk jövője, a jó változás. Kérem Önöket, éljenek az eséllyel, s döntsenek „szívvel, ésszel, tisztességgel”, tudva, hogy van más, van jobb, van biztosabb! Együtt sikerülni fog! Dr. Balogh Sándor SZDSZ Visszarendeződtünk a vadkapitalizmusba Összefogásra és megbékélésre van szükség Napjainkban egyre több alkalommal lehet hallani levitézlett, gőgös uraimék szlogenjét, amely így hangzik: „Itt a visszarendeződés veszélye!”. Őszintén szólva én nem tudom, hogy nemzetes uraimék miről beszélnek, mivel az általuk remegő hangon emlegetett veszélynek (legalábbis balra) semmi jelét nem lehet tapasztalni. Azt viszont az elmúlt négy év alatt megértük, hogy visszarendeződtünk a vadkapitalizmusba, amit a magyar dolgozó emberek kegyetlenül megszenvedtek, és mivel örökösen csak az elmúlt rendszert emlegették, még a jövőkép sem alakulhatott ki az elszegényedő tömegekben. Riogatás közben nemzetes uraimék (miközben állandóan baloldali veszélyről harsogtak) előszedték a példaképeiket s azok elméleteit, elkezdték a „nagytakarítást”, a még vezető helyeken maradt népképviselőket (akik közben kiváló szakemberek is voltak) kíméletlenül elbocsátották, és helyükre urambátyámék közvetlen rokonait, ismerőseit és a külföldről hazasereglett „nemzeti hősöket” tették. Jellemző, hogy a néhai Antall József miniszerelnöknek voltak olyan, külföldről hazahívott tanácsadói, akik már a magyar nyelvet is gyengén beszélték, arról pedig halvány fogalmuk sem volt, hogy a magyar nép megért már jobb napokat is, bár azt a rendszert nem egyszerűen „demokráciának”, hanem „népi demokráciának” nevezték. Most aztán szétverték és elkótyavetyélték az ország működő gazdaságát, miközben a privatizáció (magánosítás) jelszavával megkezdték a tőkés, nagybirtokos rendszer leplezett kialakítását. A hajdani rendszer vezetőit, védelmezőit hősökké nyilvánították (Horthy temetése nagy csinnadrattával, Jány vezérezredesnek, a 2. hadsereg parancsnokának rehabilitálása, Kállai Miklós miniszterelnök ünnepélyes temetése stb.), pedig milliós számban pusztítottak el, küldtek vágóhídra magyarokat. Életre hívtak Vitézi Rendet, lovagrendet (lovag lett Balsai István igazságügyi miniszter is), a Magyar Köztársaság címere a királyi címer lett. A magyar dolgozókat nem kérdezték meg arról, hogy hozzájárulnak-e az általuk létrehozott értékek kiárusításához, sőt lerombolásához, hanem a szemünk láttára pusztítottak és nyomorba taszítottak sok százezer családot. Akkor milyen visszarendeződésről beszélnek önök, uraim? Vagy félnek a magyar néptől, amelyet négy évig észre sem vettek? Illő lett volna tudni, uraim, hogy a nép akarata és beleszólása nélkül egy országot vezetni és gyarapítani nem lehet. Ha pedig az önöknek visszarendeződést jelent, hogy a fizikai és szellemi dolgozók beleszólást követelnek saját életük és sorsuk irányításába, annak jobbításába, akkor vegyék úgy, hogy vissza akarunk rendeződni, és beszélő viszonyban akarunk lenni azokkal, akiknek a választásokon bizalmat szavaztunk. Még egyszer nem következhet be, hogy a megválasztott képviselők, vezetők szabadon garázdálkodhatnak minden és mindenki felett, őket senki nem vonhatja felelősségre. Ezt az országot talpra kell és talpra lehet állítani, de ehhez az összefogásra és megbékélésre van szükség, nem pedig a belső viszály további szítására. Tolnai Antal Szolnok Tisztelt Polgármester Úr! Szóbeli bejelentésünkre, jelzésünkre is hivatkozva tisztelettel kérjük, hogy a Szolnok Városi Gyermek- és Ifjúságért Alapítvány Szolnok, Városmajor úti ingatlanértékesítési pályázatkiírásának elbírálás-lezárását a legközelebbi közgyűlésig mindenképpen függessze fel, és vagyonkezelőinek munkaáttekintését a jelzett ingatlanértékesítési elképzeléssel együtt sürgősséggel terjesztesse a legközelebbi közgyűlés elé. Az alapítvány pályázati felhívása folyó év május 07-én több helyi lapban jelent meg úgy, hogy május 20-a a pályázatbeadási határidő, 25-e az elbírálási határidő és 31 -e a kiértesítési határidő. Mivel a Szolnok, Városmajor út 8. számú ingatlan értékesítésre szánt 7/8-ad része jelentős érték, több tízmillió forint, nem fogadható el a közgyűlés által javasolt önkormányzati megbízott kuratóriumi elnök egyedüli, a kuratóriummal együtt hozott, értékesítési döntése. Az értéknagyság miatt mindenképpen közgyűlési hozzájárulásra van szükség (amit akkor is érvényesíteni kell, ha az alapítványi alapszabályban ez nincs rögzítve; az alapszabályt jóváhagyó közgyűlés SZMSZ-ben viszont jól szabályozott). A meghirdetett ingatlan a 81/1990. (IV.27.) MT rendelettel a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapítványtól került a szolnoki alapítványhoz, és az adományozóra vonatkozó elidegenítési tilalom a tulajdoni lapon bejegyzett (lehet, hogy van felmentésféle, de az biztosan nem került földhivatali bevezetésre), illetve az adományozó alapító okiratának III. fejezete rögzíti, hogy ha értékesítésre kerül valamelyik leadott ingatlan, akkor a mindenkori forgalmi értéknek megfelelő összeget a Minisztertanács költségvetésébe kell befizetni. így szabad-e tulajdont veszíteni?! A szolnoki alapítvány egyik legjelentősebb, többcélúan bérbe adható, így „termelő” ingatlanának eladáshirdetése még gondolatként is ijesztő, arról nem beszélve, hogy a jelzett ingatlanban is, a továbbiak egy részében (tiszaligeti) is működtet a város közintézményt, illetve közintézményrészt (a szolnoki Alternatív Gimnáziumot, illetve több mint 100 férőhelyes középiskolai diákotthoni részegységet). A város alapítványa hogyan dolgozhat a létrehozó, a bérlő, a segítő város ellen? Az ifjúsági munka, a fiatalok korcsoporti tevékenysége eléggé szegényes, az ifjúsági célú tőkevagyon ezért sem csökkenthető, annak működtetése viszont lehetne kiemeltebb, „termelőbb”. Tisztelt Polgármester Úr! Örömmel vettük, hogy többoldalú jelzések miatt a tárgyban a pályázati határidőt megelőző napra, május 19-ére frakcióvezetői megbeszélését hívott össze. Szocialista párti frakciónk tiltakozik a pályázatkiírás szerinti értékesítés-lebonyolítás ellen, a kuratóriumi döntés közgyűlésig történő felfüggesztéséhez ragaszkodik, majd a május 31-ei közgyűléstől komoly vizsgálódásra, tájékozódásra alapozott döntést vár, és kéri az ügy teljes nyilvánosságra hozatalát, nyilvánossági kontrollját, a vagyontartást (azaz értékesítés-elvetést) javasolva, a jobb vagyongazdálkodásra történő figyelemfelhívással együtt. Tisztelt Polgármester Úr! Kérésünk másolatát eljuttattam a szolnoki elektromos és írott sajtónak, a közgyűlés képviselőcsoport-vezetőinek és az önkormányzat alpolgármestereinek is. Köszönettel és tisztelettel: Kovács Libor «“«„Nincs veszélyben, csak bajban van a haza!” Mint annyiszor keserves századai során, most is segíthet még magán! Nem ellenszerveződéssel! Ki is nyilvánította szent, nagy akaratát a nép, hogy egységet, összefogást, közös teremtő munkát, békés, igazságos rendet, boldogulást akar a sokaság részére. A pártpolitika, amely eddig sorsát mindig elrontotta, most is ezerfelé húzta volna szét; hitelét vesztette! Már majdnem mindenki pártot akart magának csinálni, mert pártelnök, miniszterelnök, pártvezér, miniszter, képviselő, alapítványelnök akart lenni, pedig tudván tudta, hogy ezzel az önző maffia-haramia politikai szerepével árt a magyar államnak, lakosságának — vesztét munkálja, boldogulását akadályozza. A nép most megszavazta, hogy élni, teremteni, dolgozni akar, és politikai akaratának kinyilvánításával beleszólást kér országa sorsának irányításába, csak ő hivatott és jogos megmondani, eldönteni, hogy ebben az országban mi legyen, mit lehet, mit nem lehet, és szervezett politikai akaratának törvényesítésével egyszer s mindenkorra véget vet az alkalmi politikai kalandorok felelőtlen szélhámoskodásának! Magára talált megszervezni magát, és maga közül választ magának képviselőket, akik önérdek és „rokonság” nélkül önzetlenül szolgálják a többség akaratának pártatlan demokratikus megvalósítását, mert akiknek ez kötelessége és feladata volt az elmúlt választási ciklusban a rendszerváltás óta, tékozló fiú módjára nem cselekedtek semmit a nép javára - többet az önmagukéra -, amiért már az első osztályozáskor meg is buktak! Ez a demokrácia rendje is némileg, melyben a vezetők váltják egymást. A demokrácia nem ad örökös hatalmat és bársonyszéket senkinek. Rendszeres rendszerváltás, választás van, így jöhet mindig a jobb! A nép maga a jó szándék, emberség, tisztesség, mégis legtöbbször felelőtlenül becsapta a pártpolitika, ezt csak úgy lehet elkerülni, ha mindnyájan élünk a szabadság adta demokratikus jogunkkal, és beleszólunk sorsunk intézésébe. Még ma sem csináltuk tökéletesen, de már valamivel jobban. Még nem arányos a demokratikus képviselet sem foglalkozási ágak, sem korcsoportok, sem nemek szerint. Helytelen például, hogy a legnagyobb pártnál is 42 év az átlagéletkor, mert akármilyen magas képzettségű is a politikai pályán valaki: a kor bölcsességét csak a megéléssel lehet pótolni, de aránytalan a szegények, a munkanélküliek részvétele is a képviseletekben, amit viszont átmenetileg felelős, lelkiismeretes figyelmességgel pótolni lehet és kell is! Remélem, a szavazás eredményéből következően eltávoznak a magyar politika mezejéről az akamokok, akik nem szolgálni akartak, csak pozíciót, hatalmat, pénzt hajszolni jöttek a pártpolitika zavaros forgatagába, és örökre elhagyják az ilyenek a közélet tisztességes, önzetlen küzdőterét! Oly korban élünk, amely sok áldozatot követelt tőlünk, hogy hazánkban is lehessen tisztességes, fennkölt, erkölcsös, becsületes politikai világ, melynek megvalósítása vár most a leendő új magyar kormányra! Már hallottunk is a várományosoktól nyilatkozatokat, melyek szerint az államiság, alkotmányosság, törvényesség rendje szerint viszik az ügyeket tovább! Magyarország és a magyar nemzet múltjának történelmi tiszteletadása ezt így is kívánja! Közös nagy dolgainkban, fő sorskérdéseinkben egyetértve össze kell fogni a legszélesebb politikai erőknek. Ezer évig békesség volt a Kárpát-medence népei között, ez jó alapja a további békés együtt és egymás mellett élésünknek is, amely egymás kölcsönös tiszteletén, megbecsülésén, az emberi jogok kölcsönös tiszteletben tartásán alapszik. A szociális terhek manapság a társadalmak erőpróbái, melyeknek megoldása már nem tűr halasztást, ezt a kormányoknak és népeiknek közösen kell megoldaniuk! Sem a kormányok külön, sem a népeik külön ezt a sorskérdést megoldani nem képesek, és a megoldást elkerülni nem lehet, mert ez újabb társadalmi katasztrófához vezet. Az új kormány már nem lesz hatalmon négy évig, ha ezt az örökölt problémát sürgősen nem oldja meg! Nem játék a politika, és nem játékszere a nép! Mindnyájan kötelesek vagyunk a közös kérdések megoldását segíteni, különös kötelessége ez a politikai vezetésnek, amit remélünk azért vállalnak, mert segíteni, szolgálni akarnak! Hazánk ezer baját hittel, türelemmel, szorgalmas munkával, jó vezetéssel meg fogja oldani ez a nagy cselekedetekre, nagy áldozatok meghozatalára teremtett nép! Deák András Cél az önkormányzati választás A Köztársaság Párt köszönetét fejezi ki annak a több mint százötvenezer választópolgárnak, akik - bizalmuk jeleként - szavazatukkal a párt által felkínált programot támogatták. Az elért eredmények bizonyítják, hogy a társadalmi alternatívák között van létjogosultsága a szakmai alapon elkészített programnak, s így a Köztársaság Párt e program alapján elkezdi a felkészülést az önkormányzati választásokra. Gratulálunk a választásokon sikerrel szereplő Magyar Szocialista Pártnak és a Szabad Demokraták Szövetségének, bízva abban, hogy eredményesebb parlamenti és kormányzati tevékenység következik. Sajnáljuk, hogy az elmúlt négy év tapasztalatai az állampolgárokat arra késztették, hogy ismét valaminek az elutasítása mellett sorakozzanak fel, és ne programok közül válaszszanak. A Köztársaság Párt úgy látja, hogy másfél éves tevékenységének legfőbb eredménye az, hogy egyedüli pártként a költségvetési támogatásban nem részesülő pártok közül egyedüliként reális politikai erővé vált. A Köztársaság Párt Országos Elnöksége
